Budapesti Hírlap, 1930. július (50. évfolyam, 146-172. szám)

1930-07-06 / 151. szám

28 Házikezelés, nagybérlet, vagy házbérlet * A gazdaközönség azon töri a fejét, milyen igon-módon tudna a kétségbeejtő állapotok útvesztőjéből kimenekülni és a boldogulás út­jára térni. A kérdés súlypontja nagyon ter­mészetesen a nagybirtokokra, mint a gazdasági kultúra vezető, irányadó és példaadó ténye­zőire esik. Ezeknek miként való hasznosítási módjáról, vagyis a házikezelésről, nagybérleti és kisbéklet­ hasznosítással kívánunk behatób­ban foglalkozni. A múlt század közepe táján még túlsúlyban voltak a házikezelésben levő birtokok. Hova­tovább azonban nagyobb és nagyobb tért hó­dítottak a nagybérletek. A bérletek elterjedé­sét több körülmény magyarázza. Egyes birto­kosok például elfoglaltságuk miatt szabadulni akartak a házikezelés gondjaitól, vagy a fej­lesztés és haladás követelte nagyobb anyagi áldozatoktól, hasznos beruházásoktól. Többre becsülték a biztos, talán csekélyebb évi jöve­delmet a bizonytalan, de talán sokkal nagyobb jövedelemnél. Sokan azért adták haszonbérbe birtokaikat, mert az nem jövedelmezett any­­nyit, mint amennyit jogosan várni lehetett volna. Az első­ esethez nem lehet szavunk, mert a tulajdonjoggal kapcsolatos szabad rendelke­zési jogot tiszteletben kell tartanunk. Ha en­­nek,a birtokos esetleg kárát is vallotta, az ő akaratából történt az, már­pedig: Valenti­non at injuria. Foglalkoznunk kell azonban azzal az esettel, amidőn a nem megfelelő jövedelmezés az oka a bérbeadásnak, amelyet vagy a szükséges for­gótőke hiánya, vagy a helytelen kezelés­ idéz­het elő. A föld és annak növényzete, miként az ál­lat a leglelkiismeretesebb gondozást, táplá­lást és ápolást követeli. Ha ezt nem kapja meg, úgy hasznot tőlük ne várjunk. E tekin­tetben takarékoskodni nem szabad, mert az igen keserűen boszulja meg magát. Az a nagybirtokos tehát, aki ezeknek a követelmé­nyeknek eleget tenni nem akar, az igen helye­sen cselekszik, ha nagybérletbe adja birtokát, mert ezt kívánja a közgazdaság érdeke is. A helytelen kezelés előállhat vagy a birto­kos vagy gazdatisztje hibájából. A birtokos hibájából akkor, ha a szükséges forgótőkét rendelkezésére nem bocsátja. Gazdatisztje ré­széről pedig akkor, ha annak nincs meg a kellő szakértelme, vagy ha hanyag, lelkiisme­retlen, vagyis, ha nem teljesíti kötelességét. Ez az utóbbi körülmény bővebb magyarázatot igényel. Nagybirtokosaink a régi időkben — sajnos — nem nagy súlyt helyeztek gazdatisztjeiknek szakképzettségére. Volt rá eset, hogy olyano­kat neveztek ki gazdatiszteknek, akik minden szakértelem nélkül kezdték a gazdálkodást. De ha igazságosak akarunk lenni, azt is kell val­lanunk, hogy voltak bizony gazdatisztek, akik nem tudtak hivatásuk magaslatán helytállani, mert nem a hivatottság vezette őket a gazda­tiszti pályára. A régi világban voltak nagybirtokok, ahol a gazdatiszteknek nevetségesen csekély fizeté­sük volt, amelyből megélni lehetetlen lett volna, e mellett azonban a földesúr megen­gedte azt, hogy maguk számára is gazdálkod­janak, állattartással és földhaszonbérlettel stb. Ezt a rossz nyelvek csupa irigységből „szabad lopásnak“ minősítették, amely minősítés azon­ban sehogy sem állja meg a helyét, mert ami a tulajdonos tudtával és beleegyezésével törté­nik, az nem lehet lopás, de még csak nem is visszaélés. Arra is volt eset a múltban, hogy gazda­tisztek a nyers jövedelem után kaptak bizo­nyos százalékot, ami határozottan a tulajdo­nos érdeke ellen van, mert ez esetben az a gazdatiszt, aki a saját jövedelmét akarja fo­kozni, arra törekszik, hogy minél nagyobb nyers jövedelmet produkálhasson tekintet nél­kül arra, hogy mennyibe kerül ez a tulajdo­nosnak, így előállhat az az eset, hogy a tulaj­donos ráfizet a gazdaságra, míg a gazdatiszt­nek nagy és meg nem érdemelt jövedelme van. Különben ilyen javadalmazást egy önérzetes, hűséges, lelkiismeretes és földesúrinak érde­keit szívén és lelkén viselő önzetlen gazdatiszt ma már nem is kér. . A gazdatisztek javadalmazása ma már a legtöbb nagybirtokon igen helyesen van ren­dezve. A gazdatisztek tisztességes megélhetést biztosító javadalmazásban részesülnek, családi pótlékkal, a családtagok száma szerint. A föl­desúr a gazdatisztjeit a maga érdekkörébe vonja, a tiszta jövedelemből bizonyos száza­lékot ad neki, hogy minél nagyobb kedvvel és ambícióval törekedjék a saját érdekében is a jövedelem fokozására, így a gazdatiszt nyu­godtan munkálkodhatik, hiszen munkaképte­lensége és kiöregedése esetén neki és család­jának tisztességes nyugdíja is biztosítva van. A hivatása magaslatán álló és kötelességé­nek tudatában élő lelkiismeretes, hűséges és szakképzett gazdatiszt sohasem fogja földes­urát arra az elhatározásra szorítani, hogy bir­tokát, tekintélyének, hatalmi és jogkörének ro­vására eladja vagy­ bérbeadja. Ami már most a négy­ bérleti rendszert illeti, azt hazafias felfogású, tőkeerős és szakképzett bérlőket vagy kezelőket feltételezve, sokkal elő­nyösebbnek tartjuk az elmaradott külterjes házikezelésnél. Vannak nagybérleteink, melye­ken mintaszerű gazdálkodás folyik, melyek nagyban kiveszik részüket a racionális alapo­kon nyugvó, fejlődést és haladást előidéző mod­ern gazdálkodásból. Különben is a rend­kívüli súlyos gazdasági viszonyok is kényszerí­tik a nagybérlőket, hogy minél többet és minél értékesebbeket termeljenek, hogy egzisztálni tudjanak, ami közgazdasági érdek is. A­ nagybirtokoknak kisbérletekre való fel­aprózva, a földbirtokrefom­on okulva, sem a nagybirtokosra, sem a közgazdaságra nézve előnyösnek nem mondható. Sőt, ha visszatekin­tünk arra az időre, mikor a parcellázási mánia egynéhány nagybirtokost megtévesztett és bir­tokaiknak egy részét felparcellázva, községek lakosainak hosszabb időre bérbeadták, ennek az lett a következménye, hogy a bérlet lejártá­val a birtokot teljesen­ kizsarolva és, tönkre­­téve kapták vissza, úgyhogy évek kellettek, mire a földeket a nagybirtokos helyre tudta hozni. Mezőgazdas­águnk a külföld által is elismert magas színvonalra emelkedett. Köszönhetjük ezt elsősorban a folyton kutató, kísérletező és tanulni vágyó gazdasági szaktanárainknak, akik lelkiismeretes buzgósággal és önzetlenség­gel igyekeznek nagy­ tudásukat és gazdag ta­pasztalataikat tanítványaikba nemcsak átplán­tálni, de azokat az irodalom terén is megörö­kíteni és bárki által állandóan tanulmányoz­­hatóvá tenni törekednek. Köszönhetjük azután a gyakorlati téren működőknek, a nagy- és középbirtokosoknak, nagybérlőknek és ezek gazdatisztjeinek, akik gazdasági tudásukat és tapasztalataikat folytonos tanulmány­ozás és tapasztalás által kibővítve igyekeznek gyakor­lati téren hasznosan érvényesíteni. A gyakorlati főtényezők nagy többségét két­ségtelenül a gazdatisztek alkotják, akiknek, ha helyzetét tekintjük, sajnosan kell konstatál­nunk, hogy az sok esetben eléggé szánandó. Nemcsak javadalmazásuk nincs arányban fon­tos és felelősségteljes munkásságukkal, de álta­lában nyugdíjügyük is rendezetlen. Ez az utóbbi kérdés ugyan a nagybirtokosoknál, cse­­kély kivétellel, már rendezve van régi idő óta, de rendezésre szorul a gazdatisztet tar­tani köteles többi nagybérletnél is. Ma az a helyzet ugyanis, hogy a nagybérleti szerződé­sek bizonyos időtartamra köttetnek, amelyen túl a nagy­bérlő már nem vállalhat kötelezett­séget gazdatisztjével szemben. A helyes meg­oldás mégis az volna, ha a nagybirtokos a bér­szerződésben kötelezné bérlőjét, hogy gazda­tisztjének nyugdíjáról a nagybirtokos által el­fogadható módon gondoskodjék. Ez pedig oly módon volna elérhető, ha a nagybérlő vala­mely intézetnél biztosítaná bizonyos évi nyug­díjjárulékra gazdatisztjét és fizetné az évi" biz­tosítási összeget addig, amíg a gazdatiszt szol­gálatában van. Ha a szolgálat bármi okból megszűnik, úgy a továbbfizetést vagy a gazda­tiszt folytatja, ha igényjogosultságát elveszteni nem akarja és állása nincs, vagy h­a új állásba kerül, úgy ez a teher az új munkaadójára há­rul. Így­ lehet elérni azt, hogy a gazdatisztek szaktudásuk és lelkiismeretességük teljes igénybevételével munkálkodjanak, a saját leg­jobb érdekükben, is, kenyéradójuk és a haza javára. Agrárállamunkban a gazdatiszteknek a haza jólétének és boldogulásának előmozdításában rendkívül fontos szerepük van. Értsék meg ezt legelső­sorban a gazdatisztek és igyekezzenek hivatásuk magaslatára helyezkedve munkál­kodni. De szívlelje meg ezt kormányunk, vala­mint a nagybirtokosság és tegye lehetővé, hogy a gazdatisztek az egész vonalon, anyagi gon­doktól és lelki aggodalmaktól menten élhesse­nek országfenntartó magasztos hivatásuknak. Weininger Mátyás — Honorálják a kávé és tea vámemelé­sével kapcsolatosan a kereskedelem kíván­­ságát. Néhány nappal ezelőtt a kávé és tea, továbbá bizonyos más gyarmatáruk vám­ját a kormány felemelte, mert az itt vár­ható bevételi többlet szolgál a gabonater­melés megsegítése érdekében nyújtandó prémium egyik fedezeti forrásául. Az érde­kelt kereskedők a vámemelés után azt kér­ték, hogy annak ne legyen visszaható ereje, vagyis a már korábban történt kö­tések alapján eszközölt szállításoknál az elvámolásnál bizonyos méltányos vámkeze­lés biztosíttassék. Utaltak arra, hogy ami­kor röviddel ezelőtt a cukor vámját növel­ték, szintén ilyen formában sikerült az útban lévő és előre lekötött szállítmányok kielégítő vámkezelését biztosítani. Mint a „8 Órai Újság“ jelenti, a tegnapi minisz­tertanács foglalkozott a kereskedelemnek ezzel a kérésével és felhatalmazást adott a pénzügyminiszternek, hogy a kereskedelmi miniszterrel egyetértően megtegye az in­tézkedéseket a kereskedők sérelmének méltányos esetekben való orvoslására. — Agrárkiviteli könnyítések Romániá­ban. Az értékesítési nehézségek még súlyo­sabban éreztetik hatásukat a román mezőgaz­daságban, mint nálunk. Szakkörök becslése szerint a múlt évről még kb. 250.000 vágon gabonafelesleg van az országban és az állat­kivitel is nagyon vontatottan megy. Ezek a je­lenségek arra indították a kormányt, hogy a ki­vitel előmozdítása érdekében könnyítéseket te­gyen. A könnyítések kétirányúak. Egyrészt a kiviteli illetékek jelentős csökkentésében jut­nak kifejezésre, másrészt szervezeti jellegűek. A búza, rozs és köles kiviteli illetékét vagonon­ként az eddigi 8000 lejről (120 P), 1000 lejre­l(34 P) mérsékelték. A tengeri és zak vámját pedig az eddigi 3000 lejről (102 P) 1400 lejre (47,60 P) mérsékelték, az árpa kiviteli illeté­két pedig teljesen törölték. Ugyancsak, lénye­ges csökkentést léptetnek életbe a legközelebbi napokban a kiviteli díjszabásoknál is. Az ily­­módon keletkező jövedelemcsökkenését a kincs­tárnak egyes fontos fűszeráruk és luxuscikkek fogyasztási adójának felemelésével pótolják. Ilyen a cukor, citrom, narancs, mazsola, olaj­bogyó, nyers kávé, vanília, kakaó, ananász és banán, füge, malagaszőlő, csokoládé és hal­konzervek. A kivitel, szervezetére vonatkozó­lag még nem történt végleges döntés, a mi­­niszterelnök nyilatkozata szerint háromféle­­ megoldás van tárgyalás alatt és pedig egy ex­­porth­ivatal felállítása, amelynek vezetésében helyet kapnának a szövetkezetek és magánex­­portőrök, a második egy állami exportszindi­kátus, a harmadik a gabonamonopólium, ame­lyet azonban csak abban az esetben vezetnének be, ha a szomszédos agrárállamok is ehhez a radikális eszközhöz nyúlnának.­­ Elmaradt a rendkívüli vetés,jelentés közzététele. Múlt szombaton közzétett ve­­tésjelentés becslési adatai csak a június 25-ig beérkezett jelentésekre támaszkod­tak. Miután éppen június 25-én kezdődött, illetőleg fokozódott a meleg, valamint a szárazság, ami kedvezőtlenül befolyásolta a gabona hozamát, szükségessé vált a ké­sőbb beérkezett jelentések alapján a je­lentésnek éppen a búzára vonatkozó számszerű becslését korrigálni. Ezt a kor­rekciót tartalmazó közlés megemlítette, hogy ma rendkívüli jelentést fog kiadni a földművelési minisztérium, s ebben újabb becslést is ad. A mai rendkívüli vetésjelentés közzététele azonban elma­radt. Elmaradt pedig azért, mert az idő­járásban semmi változás sem történt. Cél­szerűbbnek mutatkozott tehát várni jövő szombatig és a legújabb adatokra támasz­kodva elkészíteni a rendes jelentést, amely már nemcsak a búza és rozs, ha­nem a zab és árpa várható termésered­ményéről is fog számszerű becslést tar­talmazni. — Tőzsdeszünet. Ma megkezdődött a tőzsdéken a nyári szombati tőzsdeszünet. Ma már szünetelt a forgalom a budapesti, bécsi, prágai, berlini, milánói és trieszti értékpapír- és devizatőzsdék értékpapír- és devizapiacain. Budapesten teljes volt az üzlettelenség, mert még a magánforgalom sem tudott kibontakozni.­­ A Dohányárusok Országos Beszerzési és Hitelszövetkezetet alakítottak, amely mint az­­OKH tagja fog működni . Az alakuló ülésen Szabó Sándor dr. képviselő elnökölt, aki megálla­pította, hog­y a szövetkezet célja a dohányárusok ellátása lesz" mellé­kcikkekkel olcsó áron és ked­vező fizetési feltételekkel. Tízezer dohányárus dolgozik az országban s így a szövetkezet sokat tehet. A megalakulás során megválasztották az­­igazgatóság tagjait. Igazgatósági tagok lettek többek között Szabó Sándor képviselő, Magyar­i Mihály és Geöcze Bertalan dr. — Kényszeregyességek. A budapesti tör­vényszék ma a következő cégek ellett indította m­eg a csődönkívüli kényszeregyességi eljárást: Fischer Móric (Tisza István­ utca 11.), Fónagy István (Fálk Miksa-utca 7.) , Komáromi Lajos kereskedő (Dohány-utca 62.) és Boldizsár József (Thököly­ út 19.) vaskereskedő ellen. Kü­lföldi hírlapokra a legkényelmesebben a posta útján fizethet elő. B.H 1930. július 6. vasárnap Áru­ és termény, Budapest. Kész árupiac, (júl. 5.) Előfordult kötések: búza , raktári 600 q 79-es 19.40, fehárm. új júl. 20-ig 300 q 77-es 18.75, fehérm. 300 q új 18.80, 77-es júl. 12-ig liszav. új 600 q 77-es 19.30, zab 150 q 150 q 15.50, 300 q 15.75, 150 q 15.65, tengeri 150 q 16.127­, 150 q 15.90, 300 q 166.00, 150 q 16.05, 150 q 16.10, 300 q 300 q 16.00, 600 ql 15.00 aug. 100 kg-ként budapesti padlásban. A budapesti gabonaforgalom június 27-től júl. 4-ig a következő volt: Vasúti forgalom­ban érk. búza 1209, (élsz. 4950), rozs­a, (élsz. 1901), árpa 1164, (élsz. 274), zab 3146, (élsz. 36), tengeri 4612, (élsz. 150), liszt 16820, (élsz. 5738), korpa —, (élsz. 4476). Hajóforgalomban érk. b­úza 365, árpa 28, zab 497, tengeri 32, liszt 619, (élsz. 3041), korpa —, (élsz. 1269. Hajótranzitforgalom­­ban búza érkezett és elszállittatott 4500, tengeri érkezett és elszállíttatott 52020 mé­termázsa. Az ország nyilvános áruraktáraiban és szö­vetkezeti gabonaraktáraiban tárolt gabona és őrleménykészlet 1930. június 28-án a követ­kező volt: budapesti raktárakban búza 95403, rozs 20907, áirpa 3709, zab 7336, tengeri 11930, liszt 10640, korpa 5527, pest megyei raktárakban búza 262, rozs 93, árpa 54, zab 884, tengeri 90, korpa 85, felsőtiszai raktá­rakban búza 6360, rozs 3587, árpa 292, zab 1040, tengeri 6574, liszt 838, korpa 527, tisza­­vidéki raktárakban búza 7370, rozs 107, árpás 817, zab 898, tengeri 6814, liszt 2, korpa 4303, dunántúli raktárakban búza 580, rozs 466, árpa 1268, zab 2745, tengeri 4271, liszt 418, korpa 70 métermázsa, összesen búza 109.975, rizs 25160, árpa 6140, zab 12903, tengeri 29679, liszt 11898, korpa 10512 métermázsa. Gyapjúpiac, (júl. 5.) (A Magyar Általános J-hitelbank gyapjuosztályának jelentése.) A nemzetközi piacokon a lefolyt héten nagyon csendes volt az üzlet s csekély forgalom mellett az árak gyengültek, ami különösen Angliában volt nagyobb mértékben észlelhető. A magyar piacon lényegesen megcsappant szintén a forgalom, mert a vevők vonakod­nak az eddigi árakat megfizetni. Egészben cca 30.000 kg. kelt el s az árak a vevők elő­nyére alakultak. Az üzlet élénkülése a f. hó 10-én megtartandó aukción várható. Előtakarmány piac, (júl. 5) (A Magyar Me­zőgazdák Gabonaosztályának jelentése.) Ár­pakorpa 12.50, borsókorpa 12, búzakonkoly 9, búzakorpa 9, búzatakarmányliszt 10.75, konkolydara 11, lenmagpogácsa 24, naprforgó­­pogács 15, repcepogácsa 1250, répaszelet szárított 10, rozskonkoly 8.75, rozskorpa 9.25, rozs­ocsa 9, rozstakarm­ányliszt 10.50, soga­­bab nagyban 25, kicsinyben 27, lökmagpo­­gácsa 15 pengő­n­ként Budapesten. Vetőmagvak, (júl. 5.) (A Magyar Mezőgaz­­dák Szövetkezete magosztályának jelentése.) Biborherc. Az elmúlt héten teljes erővel meg­indult cséplési folyamat, mely nemcsak mennyi­­ségileg, hanem minőségileg is kiválóan sikerült, rendkívül élénk kínálatot idézett elő. Német­ország tartózkodó vételkedve, valamint Ameri­kának importvámemelése azonban minden üzleti megmozdulást lehetetlenné tett. Ennek azután az volt a következménye, hogy az árak a ter­melési költségeket sem fedező mélypontra csök­kentek. Ehhez a nagy áreséshez még az a kö­rülmény is hozzájárult, hogy Franciaország ex­portrelációban a mi olcsó árainknál is jóval alacsonyabb árakon nagymennyiségű árut do­bott a világpiacra, amely árukkal a hazai vi­szonyok figyelembevételével teljes lehetetlenség volt a versenyt felvenni. E körülménytől elte­kintve, még további meglepetéseket is hozott e héten azután a posta, t. i. az egyetlen felvevő­képes németországi piacokon semmiféle érdek­lődés biborheremag iránt nem nyilvánult meg, dacára annak, hogy exportőrjeink a minden kereskedői számítást megcsúfoló igen alacso­nyan kalkulált árajánlataikkal keresték fel a piacokat. Szöszösbü­kköny. A beérkezett tudósítások szerint ez idén e magféleségben is olyan nagy­szerű lesz a termés, hogy abból joggal lehet majd a piac élénkülésére számítani Erről azon­ban csak pár hét múlva lehet pontosan beszá­molni, amikor már a külföldi termések és üzlet­­jelentések alapján a helyzet kialakulásáról tisz­tább kép lesz alkotható. Muhar-, köles-, pohánka- és mustár­magból az üzlet a múlt évi arányokhoz viszonyítva jóval­­ gyengébb. Élénk keresletnek csupán a tarló­s répamag örvend, amelynek ára külföldi értesí­tés szerint erősen hanyatlott. Árak nyersáruért, 100 kilogrammonként, bu­dapesti paritásban, minőség szerint, 1930. jú­lius 4-én: Bab, fehér £8—30, tarka 20­—12, bíborheremag, irányár 33—40, Viktória-borsó, új 16—IS, ex­press-borsó 14—16, csillagfürt­­mag 20—22, kendermag 28—30, köles, fehér 18—20, vörös 10—12, tarka, hántolás céljaira 10—12, lenmag 38—40, mák, régi 126—ISO, új 70—72, mukarmag 13—14, mustármag 46—48, napraforgó, fehér 22—24, pohánkam­ag 16—18, szöszösbükköny 34—38, tökmag 28—29 pengő, Bécs, (júl. 5.) Terménytőzsde. A termény­­tőzsdén az irányzat ma ismét nyugodtabb volt. Kenyérmagvak árfolyamokból veszítettek. Ezzel szemben takarmánycikkek barátságosabban ten­dáltak. Hivatalos jegyzések: belföldi búza 31.50—32.00, magyar minőségű valamint jugo­szláv tv. búza 50 garassal esett vissza, march­­feldi rozs 20.00—20.50, wienvidéki 19.25—19.75, magyar árpa —.—, takarmányárpa 22.00—­ 23.50, tengeri 19.00—19.50, belföldi zab 23.50—• 24.00 schilling 100 kg-ként adózva elvámolatla­­nul egyéb megjelölés híján prompt ab Wien. A lisztpiacon búzaliszt, főzőliszt, valamint ke­­nyérliszt 1 schillinggel olcsóbbodott. Magyar takarmányliszt 50 garassal megjavította árfo­lyamát. Korpa is 50 garasos árjavulásra tett szert. Zürich, (júl. 5.) Zárlat: Budapest 90.22Vs, Párizs 20.26Vs, London 25.08, Newyork 515.25, Brüsszel 71.977­, Milano 26.98, Mad­rid 660.25, Amszterdam 207.25, Berlin. 122.877­, Bécs 72.7772, Stockholm 138.50, Oszló 138, Kopenhága 138, Szófia 3.74, Prága 15.287s, Varsó 57.80, Belgrád 9.127s, Athén 6.68, Istambul 2.44, Bukarest 3.06, Helsinki 12.96­/1, Buenos Aires 183,50, Yokohama 255. Tőzsdeszünet az Egyesült­ Államok tőzsdéin. Szombaton az Egyesült­ Államok összes tőzsdéin szünetelt a hivatalos forgalom. Liverpool, (júl. 5.) Gabonahatáridőpiac. Zárlat, júl. 4. pengő, g 21.60 22.14 22.50 júl. S. cent, bushel pengfi. d 7 sh 0y3 a 21 60 7 sh 2% d 22.18 7 sh 4 a d 22.56 Winnipeg, (júl. 5.) Gabonahatáridőpiac, Zárlat. júl. 4. júl. 5. Búza júliusra 96.50 96.25 „ októberre 100.375 100.25 „ decemberre 102.625 102.375 Búza júl. okt. cent, bushel 7 sh 0% d 7 sh 2s/9 d dec. 7 sh 4 d a Budapesti Hírlap TELEFONSZÁMAI: József 444—04. József 444—03. József 444—06. József 444—07. Itsef 444-53. József 444-SS.

Next