Budapesti Hírlap, 1930. október(50. évfolyam, 223-249. szám)

1930-10-28 / 246. szám

2 A kivonült hipokrita Európa álarca , RÓMA, okt. 27.­ ­* (Stefani.) Mussolini miniszterelnöknek ma » Palazzo Venezia győzelmi termében fogadta az egész Olaszország területéről összegyűlt vi­déki fasiszta szervezetek direktóriumait. Mus­solini beszédében szólt a forradalom két alap­vető szervezetéről, amelyek maguk után von­ták a régi demoliberális világnak az új fasiszta rendszertől való elkerülhetetlen elszakadását. E két szervezet a milícia és a fasiszta nagytanács. Mussolini emlékeztetett a Firenzében és Mila­nóban májusban elmondott beszédeire, ame­lyekben letépte ennek a kivénült hipokrita Európán­ak arcáról az álarcot, amely Genfben békéről dadog, miközben mindenütt háborút készít elő.­­ — Ezt a beszédet hadüzenetnek mondották, holott elfeledkeznek arról, hogy a fasiszta rendszer ellen már nyolc év óta emberek, cso­portok, pártok és szekták háborút viselnek és erre tett célzást. Firenzében megöli a fasisztákat azért, mert fasiszták, rágalmazni a fasiszta rendszert, hogy ezzel megfosszák hitelétől, s nem hábo­rús tényt jelent-e ez? Az, ami történt a trieszti bűnper tárgyalása után, nem szolgál-e bizonyí­tékul annak a morális háborúnak, amely meg­előzi a katonai háborút a fasiszta rendszer el­len?, Katonai előkészületek Olasz­ország ellen !".— Nagy világszövetség gyűlöl bennünket, mert látja, hogy ledöntjük oltárait és letépjük az álarcot szemfényvesztéseikről. Mi egy alko­nyodóban levő világ ellen küzdünk, amely azonban még mindig hatalmas és az érdekek ■kristtályosodásának képviselője. Az egész vilá­gon küzdenek ma már a fasizmus mellett és ellen. — A morális háború mellett a materiális háború előkészületeit siettetik határaink men­tén. Ebben a dossziéban, amit itt láttak — mondotta Mussolini — napról-napra fel van­ nak jegyezve 1927-től kezdve az Olaszország ellen tett katonai előkészületek, amelyek jóval megelőzik az én livornói, firenzei és milánói beszédeimet. Fel vannak jegyezve ebben az el­helyezett ütegek, az erődítmények, amelyeket építettek, az előre elkészített és helyére szállí­tott fegyveranyagok. Késhettem-e azzal, hogy az olasz népet felébresszem?. Fegyverkezünk, mert min­denki fegyverkezik . A fasiszta Olaszország azért fegyverke­zik, mert mindenki azt teszi. Leszerel akkor, ha mindenki leszerel. Mindenképpen bizonyos az, — mondotta Mussolini szó szerint, — hogy mi materiálisan és szellemileg fegyverkezünk védekezés és nem támadás céljából. A fasiszta Olaszország soha nem kezdeményez háborút. Még a békeszerződések revízió­jáig­ irányuló politikánk is, amely pedig nem tegnapi ke­letű, hanem már 1928 júniusában tervbe volt véve s a háború elkerülésére szolgált, a hábo­rús kiadások és veszteségek végtelenül nagy tételeinek megtakarítására törekszik. A békeszerződések fenntartása abszurdum 1 .— "A békeszerződés revíziója nemcsak ki­zárólagosan, hanem európai, sőt az egész vi­lág népeinek érdeke. A békeszerződések re­víziója nem lehetetlen vagy megvalósíthatat­lan dolog, miután erre, a revízió lehetőségére rendelkezés van magásb­ant a Népszövetség pak­tumában is. A békeszerződések revíziója nem abszurdum, hanem abszurdum az a pretenció, amely szerint a békeszerződések megváltás­­t t­­­attatlanok. Ki az, ki megsérti a Népszövet­ség paktumát? — Azok, akik Genfben megalkották és örökre fenntartani kívánják az államok két kategóriáját, t. i. a fegyveres és lefegyverzett államokat. Ugyan milyen jogi és erkölcsi egyenlőség állhat fenn egy lefegyverzett és egy fegyveres között? Hogyan tételezhető az fel, hogy ez a komédia örökké tart, mikor már ennek az elvnek főszószólói is már kezdenek belefáradni. ...... Olaszország politikai céljai kelet felé . ‘Ami a dunai és keleti politikánkat illeti, ezt az élet szükségletei diktál­ják. Mi iparkodunk a lehető legnagyobb mér­tékben kihasználni államunk területét, ez azonban csakhamar eléri végső határát. A la­kosság folytonos növekedése következtében el­érjük azt, hogy 1950-ben, mikor egész Európa megöregszik, egyetlen nemzet marad meg fia­talnak, és ez az olasz nemzet. Csak kelet felé lehetséges békés politikáink továbbfejlesztése és ez érthetővé teszi a mi baráti kapcsolatain­kat é­s a mi szövetségeinket. Ezeknek a baráti kapcsolatainknak és szövetségeinknek ma már abszolút értéke van. A mi firenzei dilemmánk továbbra is fenn­áll : kemények leszünk ellenségeinkhez és a végletekig kitartunk barátaink mellett. Csi­náljunk nyílt politikát fikciók és rezerváció mentálisok nélkül. Bármi történjék, előttünk szent az a kötelezettség, amit aláírtunk. Mussolini ezután azokról a gazdasági kér­désekről emlékezett meg, amelyeket a fasiszta rendszer nyolc évi fennállása során megol­dott. .­­ _______..... ..... i*» Már nincs semmi vétke. A fölény érthető, ha Ausztráliában ekkora örökség vár a gazdá­jára? ... S akik eddig csak jókodó gesztusból álltak vele szóba, most futnak utána. És hív­ják, etetik, tömik, körültöm jón ezik, hogy már sokalja is Tamás. És lelkifurdalást érez, ha a levélre gondol: legalább megírta volna már. .. csak ne utálná úgy az írást­... De azért ki virul. Sovány, sárga, keserű arca nekiszínesedik, tétova pipaszár lábait már izom mozgatja s párnásodni kezd már csontos, fá­radt, éjszakázástól remegő keze is. S a szava is egyre­­bővebben ömlik, már nemcsak baráti körben, minden várakozással rányíló szem előtt. Nem csoda hát, hogy az egész kisváros Tamás örökségét tárgyalta. Egyszer azon vette észre magát, hogy az adósságaival szépen békén hagyják. A házi­asszony nem pöröl már vele a szoba béréért, a suszter, a szabó nem zaklatja többé a számai­val, még a fizető sem emlegeti a régi tartozást. Jöhet, mehet, nem állják útját örökös sürgeté­sekkel, ha csak újabb hitelt nem akarnak nyitni. Mint Weisz úr, az úridivat őre. Szinte erőszakkal húzta be a boltba, hogy csak tessék, tessék, parancsoljon bármit, a pénz az nem fon­tos, ráér ő kivárni, amíg a nagybácsi válasza megérkezik ropogós bankókban. Tamás, ha akarta, ha nem, gavallérrá avat­ták. És ez nem is volt éppen könnyű szerep. A jövendő örököstől egyebet vártak már, mint a mord félrehúzódást. Mosolyok égették, sze­mek sugara pörkölte, ábrándos sóhajok heví­tették, házassági gondolatok fonták körül. Jól­esett Tamásnak, nem tagadhatta, de... Elszokott a széptevéstől, jóideje már meg sem nézte a nőket s hogy most egyszerre körül­­hizelegték, hamar belészédült. Mire eszmélt volna, már nem is szabadkozott a szerelem el­len. Jó volt, későn jött öröme sivár életének, kapott utána. És most végre megírta a régen kitervelt levelet. Egyszerre sürgős lett. Hogy is ne lett volna. Sárika szép volt és törékeny, elkényeztetett és igényes portéka, rá sem merte volna a szemét emelni, ha a Dénes bácsitól várható vagyonra nem gondol. De így, a pompás örökség biztató tudatával, csábító terveket szőttek a jövőről: felköltözünk Pestre, utazgatni fogunk, színház, szórakozás, szép ruhák, gyöngyesét... De a válasz késett. Eleinte Tamás maga is belátta, hogy hetekbe telik, amíg a levél odaér, újabb hetekbe, amíg a válasz jöhet. De hogy' hónapokig?... Sárika biztatta: — Ugyan, Tamás, ne nyugtalankodjon, tudja is azt maga, mennyi dolga lehet Dénes bácsinak... azt hiszi, azonnal leül és kitölti a csekket?... Várjon türelemmel. De Sárika mellett türelemmel várni, mikor az esküvőt szeretné már megtartani vele? ... És a válasz nem jön!... Pedig, hogy ideje volna, a számlák és felgyűlt adósságok fi­gyelmeztetik. Nem sürgetik, azt nem, de Ta­­más gondol rá és boszantja, hogy ily soká nem fizethet. Már volt az akkor, amikor nem tellett s dühös csaholásként hallotta maga körül a hitelezők követelőzését, — de most?... volna miből, igazi boszúság, hogy más lusta­sága miatt neki még esetleg magyarázkodni is kelljen. Egyre mérgesebb hangulattal várt már az ausztráliai levélre, egyre gyűlt a dühe Dénes bácsi ellen. Lett volna csak kisebb eset az a levélírás, már régen megírta volna neki a véleményét, az ilyen eljárásról. De levelet írni, még a várakozásnál is nehezebb dolog volt. Most semmi más­­kifogása nem volt az élete ellen, mint ez a várakozás. A postást reggelente szét szerette volna tépni, hogy nincs nála a címére Ausztráliából jövő levél. Délben hazaszaladt megkérdezni, csak úgy ment a vendéglőbe a törzsasztalhoz. Minden útja közben ezt a kitérőt csinálta, pedig jól meghagyta a szobaasszonynak, hová küldje utána, ha megjön a levele. Akárhol volt, minden ajtónyitásra lefutott a fejéből a vére: a postás . . . Már Sárika mellett sem volt nyugta, hátha közben keresik a levéllel? . . . Egyszer aztán mégsem nyílt hiába a ven­déglő ajtaja. A postás lépett be rajta, kezé­ben nagy, pecsétes levéllel: — Bokody Tamás úr . . . — mondta jó hangosan, hogy minden szem féléje fordult. — Na, ma pezsgőt iszunk! — ugráltak föl BEYOGLU, okt. 27. . Bethlen István gróf miniszterelnököt Török­ország határán a drinápolyi kormányzó, vala­mint Tahy László ankarai magyar követ és a a barátok az asztal mellől. Tamás is fölállt, nadrágjának fennakadó szárát nyugodt ele­­ganciával rázta a helyére. Tamás nyugodt volt, csak a szive vert a torkában, csak az arca sápadt el, csak a hangja remegett. — Ki tud itt angolul? — kérdezte s már ugrott is egy tanár. — Add csak kérlek, én elég jól értek. — De hamarosan a fejét vakarta s ahogy mon­datonként fordítani kezdte, Tamással körbe­­forgott a vendéglő, káprázott a szeme, zúgott a füle, talán nem is jól hall? . . . Hogy Dénes bácsi már tizennyolc év előtt? és a szegényházban? . . . ápolási költség? ... és ha megengedi az anyagi helyzete? . . . Azt a teremtését!... Lassan átnyúlt az asztalon. Megforgatta az írást maga is. Pecsétes, hivatalos, nem hazu­­dozik nyilván. — Köszönöm, tanár úr, — mondta fölé­nyesen és mintha csak a kártya mellől állana föl s annyi volna csak, hogy néhány pengő elúszott a zöldposzton — köszönöm, — mon­dotta mégegyszer, de keserűt nyelt és a te­kintete, mint megalázott kutya, sündörgött barátairól a kijárat felé. Kiegyenesedett, föl­szegte a fejét s ridegen, feszesen ment végig az asztalok közt. Most megint, sárga volt, be­esett az arca. Megint meglazult minden izma, remegett a lába, remegett a keze. Nem nézett vissza, csak ment ki az őszbe, hervadt, zörgő levelek, lefakult remények avarjába. Nem ment Sárikához. Másnap sem, aztán sem, nem ment soha többet. Haza. Be a szülő szobába. S csak leroskadt az ágya szélére s kezébe temetett arccal, le­zárt szempillákkal bámult a sorsára: — Na, ugyő új élet!.... Két napig nem látták. Ezalatt — tizen­nyolc, év után — koporsóba tette Dénes bá­csit s mélyen eltemette Sárikával, a szebb ,jövő, jobb sors városával együtt. S mire elő­került, megint soványan, sárgán és keserűn, a ruhája megint kopott volt, rojtos a nad­rágja, foszlott a nyakkendője, lyukas a ci­pője. török külügyminisztérium több magasra­­gű tisztviselője fogadta, akiket a miniszterelnök törökországi tartózkodásának ideje alatt sze­mélye mellé osztottak be. A határállomáson az oda kivezényelt csendőrségi osztag tisztelgett a miniszterelnök előtt. Bethlen István gróf délben érkezett meg­­sztambulba. Tiszteletére a várost magyar és török zászlókkal díszítették fel. Az állomáson Sztambul kormányzója, a főparancsnok és a rendőrfőnök üdvözölte a miniszterelnököt. A megérkezéskor a zenekarával kivonult katonai csapat tisztelgett és a zenekar a himnuszt ját­szotta. A miniszterelnököt a pályaudvaron a sztambuli magyar egylet elnöke üdvözölte a magyar kolónia tagjainak nevében. Az üdvöz­lés után a miniszterelnök a közönség lelkes él­jenzése közben elhagyta, a pályaudvart. A miniszterelnök ezután több hivatalos láto­gatást tett, majd a kormányzó és a térparancs­nok látogatását fogadta. A kormányzó a mi­niszterelnök tiszteletére villásreggelit adott. Bethlen István gróf délután különvonaton­ folytatja sítját az ázsiai part felé, ahol a két nemzet színeivel feldíszített pályaudvaron va­lamennyi hatóság képviselője üdvözli a katonai különítmény tisztelgése mellett. Sztambulban lelkes éljenzéssel és a himnusszal fogadták Bethlen Istvánt A fasizmus exportcikk Az a frázis, hogy a fasizmus nem kiviteli árucikk, kiigazításra szorul, mert a fasizmus, mint egy tan megvalósításának eszméje, álta­lános jellegű. Intézményeiben olasz, szellemé­ben általános jellegű. Valóban ez nem is lehet másképpen, mert hiszen a szellem természeté­nél fogva általános. Előrelátható tehát egy fasiszta Európa megalakulása; olyan Euró­páé, melyet elméletileg és a gyakorlatban a fasizmus intézményei inspirálnak. Ez az Európa olyan lesz, amely fasiszta értelemben B. H. »30, OKTÓBER 28, KEDD' oldja meg a modern állam eszméjét, megal­kotja a XX. század államát, mely nagyon kü­lönbözik az 1789 előtt vagy az az után alakult államoktól. A fasizmus ma már megfelel az általános jellegű követelményeknek, mert megoldotta a hármas vonatkozású problémát az egyén és állam, valamint az állam és a szervezett cso­portok között. Minden jóslás ellenére, amely minket csak mosolyra késztet, a fasizmus örökéletű lesz. Sok időre van még szükség, ■— folytatta Mussolini — hogy átalakítsuk Olaszország morális öntudatát. Ezután beje­lentette, hogy az 1932. év ugyane napján öt­­ven zászlóalj feketeinges, 50.000 ifjú fasiszt­­aval valamennyi fasiszta csoport 9000 lobo­gójával nagy felvonulást rendez Rómában, olyan látványt nyújtva, amiben még eddig sen­kinek sem volt része. Olaszország egy óriási gyakorlótér Mussolini beszédének befejezéséhez közeledve, kiadta a jelszót a fasisztáknak a kilencedik évre. Ez a jelszó a harci jelszó, amely a szer­vezetek tagjaitól hitet, fegyelmet, összetartást, az önfeláldozás és testvériség szellemét köve­teli. Egy külföldi író — mondotta Mussolini — mikor végignézte az olasz légi haderő gya­korlatait, ezekkel a szavakkal jellemezte a mai Olaszországot: „Az olasz félsziget ma egyet­len végtelen gyakorlótér, amelyen az emberei milliói csendben gyakorolják magukat a föl­dön, a tengeren, a levegőben, az iskolákban, a templomokban, a versenypályákon a legna­gyobb áldozatra, az élet feláldozására, a faj regenerálására, a latin faj örök­­életére, arra a nagy harcra, melynek ideje elérkezhet hol­nap, vagy nem érkezik el soha. Fojtott zajt lehet hallani, mintha egy végtelen nagy légió menetelne“. Ez tény — mondotta Mussolini. A fasiszta Olaszország az a végtelenül nagy légió, amely a lictor jelvénye nyomán mene­tel a mainál fényesebb holnap felé. Ezt a me­netelést senki sem bírja megállítani és nem is fogja senki megállítani. Ez az én üzenetem a fasiszta rendszer holnap kezdődő kilencedik évére. an............mint— SZÓFIA, okt. 26. Bethlen István gróf miniszterelnök vasár­nap délelőtt Szófiába érkezett. Előzőleg Bud­­uity Lajos szófiai magyar követ Dragoman határállomásig eléje utazott a miniszterelnök­nek, akit Szófiáig kísért. Bethlen és Burov találkozása a szófiai pályaudvaron A szófiai pályaudvaron Burov miniszter, Pulién külügyminisztériumi osztályfőnök, a magyar és a török követség személyzete, va­lamint a szófiai magyar kolónia tagjai fogad­ták a miniszterelnököt és pompás virágcsokrot nyújtottak át neki. Bethlen István gróf Burov miniszter, Rud­­nay követ és a magyar követség személyzeté­nek kíséretében ■ a magyar követségre ment és a vonat továbbindulásáig ott tartózkodott. Hettitái István -­gróf miniszterelnök sajnálatát fejezte ki Burov miniszternek azért, hogy Szófiában nem állhat meg. A bolgár politikai élet vezető személyiségeinél akart volna láto­gatást tenni és meg­­akarta volna velük be­szélni a két országot közösen, érdeklő kérdése­ket, minthogy azonban a bolgár király eskü­vője miatt a bolgár kormány tagjai el vannak foglalva, ez a látogatás ez idő szerint nem való­sítható meg. A bolgár sajtó a miniszter­elnökről SZÓFIA, okt. 27.­­ Bár a reggeli lapok legnagyobb része csak­nem kizárólag az assisii királyi menyegző rész­leteivel és Flandin francia kereskedelemügyi miniszter szófiai látogatásával foglalkozik, a Szvobodna Recs, a Zora és Zarija című lapok közlik­ Bethlen István gróf arcképét, valamint beszámolnak Szófiába érkezésének részleteiről és a bolgár külügyminiszterrel folytatott meg­beszéléséről. A La Bulgarie félhivatalos lap közli Bethlen István gróf arcképét és részletes életrajzát. " Bethlen lelkes fogadtatása Szófiában és Sztambulban A miniszterelnök hétfőn délután folytatta útját Ankarába Magyar-török barátság ANKARA, okt. 26. (Török Távirati Iroda.) Bethlen István gróf látogatása alkalmából a török napilapok hosz­­sisabb cikkekben ismertetik a magyar minisz­terelnök pályafutását, közük életrajzát és nagy felismeréssel szólnak politikai sikereiről. A la­pok kijelentik, hogy a magyar miniszterelnök látogatása hozzá fog járulni ama baráti és testvéri kötelékek megerősítéséhez, amelyek a két nemzet között fennállanak. Takarékoskodni akkor kell leginkább, amikor az a legnehezebb. A takarékosság jólétet teremt, a pazar­lás nyomorba dönt. Szegény az ország, de ha sok lesz benne a takarékos ember, még gazdag is lehet.

Next