Budapesti Hírlap, 1930. december (50. évfolyam, 275-297. szám)

1930-12-02 / 275. szám

193(1, DECEMBER 2, KEDD B.E Rákosi­­Jenő szobrának leleplezése a magyar revíziós gondolat nagy ünnepe volt Rothermere lord üzenete — Klebeisberg Kuné gróf ünnepi beszéde — Ward Price ebédje a Dunapalot&ban. Vasárnap délben leplezték le, fényes külső­ségek között az Erzsébet-körút, Kertész­ utca és Dohány­ utca összefutásánál lévő térségen Ha­lási Jenőnek, a nagy magyar publicistának szobrát. Az ünnepséget megelőző órákban a közönség már sűrűn lepte el a kis térséget, a városi huszárok festői uniformisban állottak a szobor körül, a rendőrség díszbe öltözött le­génysége és a lovasrendőrök pedig a térség körül kordont húzott, amelyen belül tizenegy óra tájban kezdtek gyülekezni a politikai és társadalmi élet kiválóságai. Az ünnepségen megjelent: "Ward Price, akit maga helyett Bothemere lord küldött el, a r­ákosi és Beöthy rokoncsalá­dok tagjain kívül, akik Rákosi Szidi és Beöthy László vezetésével csaknem teljes számban meg­­jelentek, Klebelsberg Kunó gróf, a miniszterel­nök helyettese, Mayer János és Zsitvay Tibor miniszterek, Wlacsics Gyula báró, a felsőház el­nöke, Grettler Jenő, a képviselőház alelnöke, Huszár Károly ny. miniszterelnök, az OTT el­nöke, Bersevicsy Albert v. b. t. t., a Magyar Tu­dományos Akadémia elnöke, Balogh Jenő v. b. t. t., a Magyar T. Akadémia főtitkára, Bott Nán­dor veszprémi püspök, Bavass László dr. refor­mátus püspök, Jósai Miklós unitárius püspök, Rakovszky Iván, a közmunkatanács elnöke, Lu­kács György, Varon Gábor, Pekár Gyula, Nagy Emil és Hegedűs Lóránd ny. miniszterek, Herczeg Ferenc, a M. T. Akadémia másodelnöke, bárczi­­házi Bárczy István miniszterelnökségi államtit­kár, Szűly Elemér miniszteri tanácsos, sajtófő­nök, Ripk­a Ferenc főpolgármester, Petri Pál kultuszállamtitkár, Bércséti Jenő alpolgármester, Karafiáth Jenő, a képviselőiég háznagya, Preszly Elemér, Pest vármegye főispánja, Liber Endre és Lobmayer Jenő székesfővárosi tanácsnokok, Jeszenszky Sándor kultuszminiszteri tanácsos, i­.rlavszky Elemér és Gsécsy-Nagy Miklós ny. al­tábornagyot, Oz­dry Ferenc felsőházi tag, Dréhl Imre ny.. államtitkár, Hevesi Sándor, a­ Nemzeti Színház igazgatója, Kisfaludy-Stróbl Zsigmondt, a szobormű alkotója, kívülük a politikai és társa­dalmi élet sok kiválósága, társadalmi egyesüle­tek küldöttsége, vidéki városok kiküldöttei, az irodalmi, művészi és újságírói élet sok tagja. Az ünnepség a Himnusz eléneklésével kez­dődött, amelyet az Operaház énekkara adott elő. Ezután Ward Price, a Daily Mail szer­kesztője, Rothermere lord megbízottja, lépett a drapériával díszített szószékre és angol nyel­ven a következőket mondotta:. Rothermere lord üzenete Ward Price beszéde Kegyekhel filám­, főpolgármester úr, höl­gyeim és uraim! Rothemere lord legmélyebb sajnálatára nem tudott módot találni arra, hogy szemé­lyesen vegyen részt ezen az emlékezetes ünne­pen és engem részesített abban a kitüntető mefftiszteltetésben, hogy képviseljem itt. Nekem jut tehát az a szerencse, hogy az ő nevében arra­ kérjem Budapest polgármeste­reit, hogy a város­­polgársága nevében fogadja el Isothermere­ lordtól Magyarország egyik leg­kiválóbb és­­leghűségesabb fiának, Pálosi Je­nőnek, a szobrát. Egyúttal megkért Rotherm­ere lord arra is, hogy­ önnek, főpolgármester úr és­ a Rákosi­ Szoborbizottságnak, valamint a kitűnő művésznek legmelegebb elismerését fejezzem ki azért a segítségért, amit a terv éisztefzejtésében neki nyújtott. Rothermere lord Rák­osi Jenő halála után azonnal kifejezésre juttatta azt az óhaját, hogy felajánlhasson Budapest városának olyan maradandó emlékművet, amely méltó megörö­­­sítője a nagy magyar hazafi életének és mun­kájának és őszintén hálás az ön fáradozá­saiért, főpolgármester úr, amelyek ebben a gyönyörű emlékműben kulminálnak. Rothermere lord személyes üzenetet fizett rám. Fel fogom olvasni és utána eleget teszek annak a­ kellemes kötelességnek, hogy letegyek az emlékmű alá két koszorút, egyet az ő­, a másikat a fia, Esmond Hormsw­orth nevében .« Ügyelet- és csodálat adója gyatrán­t azzal a nagy hazafival szemben, aki ennek személyes barátságát élvezték egy hosszú élet utolsó napjai alatt és akinek a magyar nemzet üdvét szolgáló céljaival­­és törekvéseivel szemben ők oly mélységes és őszinte rokonszenves tanú­sítanak.­­ " Van szerencsém Rothermere lord üzenetét ez alábbiakban taknácsoltn­ : „Főpolgármester Úr, Budapest polgárai! Nem lehetek ugyan Önök között a mai napon, hogy tisztelegjek Rákosi Jenő ne­mes emléke előtt, a szívem & gondolataim azonban önökkel vannak, amikor ezeket a szavakat hallgatják. Közöttem és az önök elnyomott, de bá­tor és nemeslelk­­ nemzete között az elmúlt évek alatt a rokonmernynek különös és rend­kívül hatalmas kötelékei fejlődtek ki. Önökkel, Budapest polgáraival szemben a hála külön kötelékét érzem. Azokért a szolgálatokért, amelyeket Magyarország igazságos ügyének tenni iparkodtam, olyan nagylelkű elismerést kaptam, ami mélyen meghatott. Felállítottak egy Rothermero­­s lökőkutat és képemmel ékesítették az em­lékművet, amelyet a Szabadság-téren a leg­szentebb hazafiúi eszméknek állítottak. A szeretetnek e nyilvános kifejezései mel­lett se egész magyar nemzet elhalmozott a barátság zálogaival és megszámlálhatatlanul sok egyéni üzenettel, úgy, hogy hosszú idő óta legsekintébb vágyam volt valamilyen nyilvános formában megköszönni ezt a me­leg rokonszenvet. Lehetne-e Magyarország iránti mélységes érzéseimnek jobb tanújelét adnom, mint Rákosi Jenőnek ez az emlékműve, amelynek elfogadására kérem most Önöket, azé a Rá­kosi Jenőé, aki a magyar szabadság láng­lelkű és lankadatlan apostola volt és aki hosszú és ragyogó pályájának utolsó, ki­alvó tüzet is félelem és megtorpanás nélkül annak a célnak szolgálatába állította, hogy a világ lomha lelkiismeretibe beledöröm­­bölja ezn­ek a megcsonkított országnak jo­gos követeléseit. Attól a pillanattól fogva, hogy Magyar­országért először síkra szállottam, Rákosi volt az első kapocs köztem és a magyar nem­zet között. Nyolcvanhat éves korában vál­lalkozott a hosszú útra Budapest és északi Skócia között, hogy meglátogasson engem. Ezzel megtörte azt a fogadalmát, hogy addig nem lépi át a Magyarországra kény­­szerített új határokat, amíg a trianoni szer­ződést nem veszik revízió alá. Tette ezt pedig azért, hogy csaknem példa nélkül álló tudását Magyarország megpróbáltatásairól annak a mozgalomnak szolgálatába állítsa, amelyet az országot ért kiáltó igazságtalan­ságok orvoslására indítottam; ismereteinek kincseskárából sokat tanultam Magyar­­országról. — A magyar testvérek száműzetésbe­ pa­rancsolt millióinak felszabadítása, amért Rá­kosi oly ’hősiesen harcolt, még teljesülésre vár, de én hiszem, hogy kik örülhet ellenül, mint ez isteni igazságszolgáltatás egyre job­ban közeledik és olyan bizonyos, mint a­­hol­napi napfelkelte. Az ő megtört szemei nem láthatták a beteljesedést, de a hazafias tűz, amely benne lobogott, teljes bizonyossággal világította be lelki szemei előtt azt a napot, amelyen újra egységes és boldog nemzet lesz a magyar. — Legyen a nagy, ősz magyar hazafi bá­torsága és hite állandó összetökélő erő mind­nyájunk számára. Kell, hogy alakja, amelyet egy nagy magyar szobrász zsenije örökített meg, mementóul álljon itt az elkövetkező nemzedékek számára arról az önfeláldozás­ról, amellyel az ország szolgálatának szen­telte életét. — Rákosi kezéből tollának hatalma örökre kihull, szellemi kincsei azonban honfitársaira maradtak a remény és ihlet gazdag forrása gyanánt. Legyen nyugalma örök és legyen emléke áldott e földön, amelyért odaadta egy hosszú élet minden munkáját és szeretetét. Rothermere és Harmsworth koszorúja A beszédet az ünneplő közönség lelkesen megéljenezte, a cserkészek háromszoros Hipp­­hipp-hurrák !-t kiáltottak, a szoborról lehullott a lepel és a díszbe öltözött hajdúk elhelyezték Rothermere lord és Esmond Harmsworth ha­talmas, babérlevelekből font koszorúit a szo­bormű talapzatán. Mind a két koszorúról szé­les piros-fehér-zöld és piros-fehér-kék selyem­­szalagok függtek alá. A lord koszorújának szalagján a következő felirat ékeskedett: ,m­ed­ves barátomnak, Rákosi Jenőnek, a magyar igazság keresztes lovagjának — Rothermere.“ Ward Price beszédét Süle Antal tolmácsolta magyar fordításban. Béresei Jenő alpolgármester a főváros ne­vében­ vette át a szobrot, amely, úgymond, Rá­kosi Jenő és Rothermere lord barátságából tá­madt. Rothermere lord ércalakba öntötte Rá­kosi Jenő földi porhüvelyét, hogy álljon itt a hétköznapok forgatagában, emlékeztetve, hogy csak kitartás is a hittel teli munka vezethetn­e. m Fürst F.fc Fia kalap- és férfidivatüzlet IV., Véci­ utca 8. 113 éves fennállása óta most rendezi az első bcű­nünk­et a feltámadás i­nnepéhez. Ezt a szob­­rot meg fogjuk őrizni, mert benne Rákosi Jenő emlékét őrizzük és egy nemes pártfogónak mon­­dunk vele ismétlődő köszönetet. ■ Ezután Ward Price-t üdvözölte és arra kérte, hogy vigye el a főváros közönségének köszönee­tét Rotheimer a lordnak és mondja el neki, hogy Rákosi Jenő szobrához az egész főváros elza­rándokolt, hogy erőt merítsen az ő példájából. Rákosi­­Jenő két nagy alkotása a Népszin­t és a Budapesti Hírlap Klebelsberg Kunó gróf beszéde Az egybegyűltek az alpolgármester beszédét lelkes tetszéssel fogadták, majd Klebelsberg Kunó gróf vallás- és közoktatásügyi minisz­ter lépett az emelvényre és mélyenszántó, gon­dolatokban gazdag, nagyszabású ünnepi beszé­det mondott. •­ Trianoni fogságunk idején olyan szim­bolikus, hogy télnek kellő közepén, csikorgó hidegben temettünk, ősszel, lombhulláskor leplezzük szobrodat,­­Rákosi Jenő, aki voltál a tavasznak embere. A ver sacrum a termé­szet ébredésének, az érzelmek rajzásának, a képzelet lágyulásának ideje és Rákosi Jenő talentumának alapvonása éppen az volt, hogy virágzó fantáziát szívós tetterővel párosított. Nem véletlenéig, hanem közvetlenül egyéni­ségéből fakadt, hogy költői tevékenysége majdnem kizáróan drámai volt. A dráma a cselekvésnek, a tetteknek poézisa, így hát Rákosi Jenő i belső szükségességből írta meg a hatvanas évek közepén Ezopusát s vált ez­zel a magyar neorom­antikus színjáték műfajá­nak úttörőjévé. A cselekvésnek vannak ma­terialistái és idealistái, sőt romantikusai. A cselekvés materialistája az a sokszázezer em­ber, aki egy nemzet kebelében nyüzsög és dolgozik a mindennapi kenyérért. D© ezek felett kell, hogy legyenek a cselekvésnek idea­listái is, akik a megvalósítás, a realizáció ké­pességével organizátorikus fantáziát párosí­tanak, mint Rákosi­ Jenő. — Nagyszerű elképzelése volt Rákosine­k a Népszínház, amellyel versenyre akart kelni a régi­ Pest­ idegen színészetével. Megnyerte vál­lalkozásához Blaha Lujza művészetét, így Rákosi Népszínháza nagy harci, egység volt abban, a küzdelemben, amely a hetvenes évek második felében Budapest lelkének teljes meg­­magyarosodásával végződött.­­• A Népszínházán kívül második nagy al­kotása volt Rákosi Jenőnek a nyolcvanas évek elején a Budapesti Hírlap, amellyel megkö­zelítette a pártokon­ felül álló, tisztán nemzeti gondolatot szolgáló lapnak az eszményét. Egész történelmünk, a régmúlt és a félmúlt egyaránt amellett tanúskodik, hogy egyik leg­végzetesebb hibánk a pártoskodás. Ezzel szö­ges ellentétben azok a jó magyarok, akik nagy magasságokba tudtak emelkedni, több­nyire elfordultak minden pártoskodástól és az egyetemes nemzeti gondolat szolgálatába igyekeztek állni. Rákosi hosszú publicisztikai működése során egészen sohasem csatlakozott valamely párthoz, hanem eleinte harcolt az idősebb Tisza ellen, támogatta a koalíciót a nemzeti küzdelem során, utóbb oda állt az ifjabb Tissa mellé. — mindig azt a tábort igyekezvén erősíteni, amely az ő meggyőző­dése szerint az adott időpontban leginkább szolgálta a nemzet érdekeit. — De a Rákosi Jenő nacionalizmusa időn­­■kint különösen nagy lánggal lobogott, amely­nek vakító fényénél úgy látta, hogy nagyon kevesen vagyunk és oly időben, amikor húsz­millió lakosa volt­ az országnak, fantáziája oda vetítette lelki szemei elé a Bárminc mil­lió magyar vízióját és ebben az extázisban­ tört ki belőle a magyar imperializmus jel­szava. — Mint pszichológus jól tudta azt is, hogy a puszta szám nem minden. Növelni igyekss­zett hát a nemzeti érzés és a nemzeti gon­dolat feszítőerejét és megőrinti a nemzeti gé­niusz tisztaságát. Mint vérbeli író hamarosan felismerte azt az összefüggést, ami a nemzeti géniusz és nyelv között fennáll és éppen azért egyszerű nyelvrontásnál sokkal többet látott, ■különösen a budapesti nyelvnek abban a kor­­csosodásában, amely a millenium után pár­huzamosan lépett föl a nemzet belső hanyat­lásának más jeleivel. — Hogy mennyire összeforrt nála a kép­zelőerő és gyakorlati érzék, azt világosan mu­tatja, hogy nem érte be Budapesti Hírlap­­jának szellemi irányításával, hanem újságjá­nak ír saját házat épített, abban saját nyomdát rendezett be és a millénium évében megindít­ván­ a krajcáros Esti Ujság­ot, ezúton is biz­tosítani igyekezett vállalatának anyagi alap­jait.­­ A hírlapírók legszélesebb körében már kisebb szám a valódi publicista, a publicisták közül pedig csak kevesen emelkednek klasz­­szi­kus magaslatra. Klasszikussá csak az a publicista válhatik, aki a lelke mélyén ösz­tönösen megérzi azt, hogy a nemzet történeté­nek egy adott korszakában mi a sorsdöntő lényeg, melyik a célhoz vezető irány és an­nak egészen a szolgálatába tud állni. — Kossuth a harmincas és negyvenes évek­ben megérezte a­ demokratikus átalakulás pa­rancsoló szükségességét és Pesti úrnapjával előkészítette az­ 1818-iki reformokat. Kemény Zsigmond fölismerte a 49-es vágyak akkori megvalósíthatatlanságát és a kiegyezés,szük­­ségességét s Pesti Naplójában e mellett a koncepció mellett küzdött. Bokorit már­­na­gyon korán megragadta a revízió gondolata. Arra az emberre, akinek a húszmillió magyar nem volt elég, aki harmincmillióról álmodott. losz lenünk mit Tisztelettel meghivjuk nb. vevőközönségünket Karácsonyi uisSzanKra. mnsüsäsim. oicsősáiSsan­­ozstinK Rendkívüli ajánlatunk: PüFlÜFlŐ darabja.....................--*.88 till. Kamaszt szintéta darabja.. —.no „ Hansouc fehárnaaiszemtije —.68 „ TŐFil­KeZS.ISSZtalSn méterje —.98 . Pamuluászsn ágyneműre p ne SoSnSssjw-sesneepgés mosfi­­sasymek végből Is méterje .. P 1.36 creMesM tiszfaselyeim mtr-w 3.38 Hői köpeny és kasztOsukeSme 140 cm széles egészen 28 pengős „ minőségig méterje . ..................P 9.&S Szfivet-, selyem-, bársony-, fiausik mosómaratién faáron? Stern József s Szemtér !

Next