Budapesti Hírlap, 1930. december (50. évfolyam, 275-297. szám)

1930-12-24 / 293. szám

4 Bu­dapest’fürdőváros — Legenda. — Közti Quintus 'A rég várt boldogabb kor már kopogtat az ajtón. A jövő nyáron csak úgy dől majd az amerikai fü­rdővendég Budapestre. Aki nem hiszi, olvassa tovább. • C. F. William Wisse dúsgazdag amerikai gépgyáros Newyorkban a Magyarországról, oda visszatérő utazóktól csodálkozva hallotta,­­­hogy Európa keletén milyen művelt országot födöztek fel A fővárosa Budapest. Olyan nagyműveltségű nép lakja, hogy minden máso­dik jól beszél angolul. M. Wisse nem hitte e. De akkor azt is elmondták neki, hogy magában a városban, kivált annak egyik felében, amely­nek már a neve is mutatja (Buda, ejtsd: Bade, vagyis fürödj!) mesés rádium-tartalmú meleg­­fürdők fakadnak, egész világra a legjobb gyógyfürdőik mindenféle kórságnak, de kivált a köszvénynek, meg a podagrának! De ezt M. Wisse már elhitte, mivel az ő köszvényét és podagrájat már tíz év óta gyó­gyítják az USA valamennyi fürdőjében, de nem tudták még csak enyhíteni sem fájdal­mait Azonnal pakolt tehát és dollárokkal bőven megrakva, vízen-szárazon rohant Budapestre és itt a Baedeker után igazodva, a budai Gel­­lértfürdőban szállt meg, hogy minél közelebb legyen­ a csodavizekhez. Késő este érkezett meg és sietett levetkőzni, hogy már jókor reggel megkezdje a csoda­­kúrát. Beleült tehát magával hozott levet­­kőztető-felöltöztető gépjébe, hogy vetkőztesse ki (Patent Wisse), de bosszankodva vette észre, hogy a mesés amerikai gép egyik finom kereke a hosszas úton elromlott Becsengette tehát a főpincért és rászólt: — Vau itt valaki, aki angolul tud? A főpincér nem értette, de látta, hogy an­­góllal­ van dolga, behívta a gépmestert. Az amerikai rádörgött: — Tud ön angolul? — Yes S'l­l — Hát micsoda ön? — A szálló gépmestere. De okleveles gé­pészmérnök vagyok . Angliában is tanul­tam, de itthon Trianon óta nagy a szükség,­ hát, meg kellett elégednem jobbig ezzel a sze­rény állással. Hála Istennek, hogy­­ legalább ez is van. • . ..Nézzen- csak' -ide-!--- ' ..... Megmutatta neki­ a kvösköstetőgép hibáját. A gépmester legyintett a kezével: Csekély­ség! Öt perc múlva meghozta a gépet kija­vítva és M. Wisse 10 másodperc alatt mezte­lenül állott előtte... Másnap az amerikai vendég kora reggel ébredt föl s mivel szédült, gondolta, hogy első fürdése előtt sétál egy kicsit és elmegy az amerikai követségre, de alig lépett ki az ut­cára, ájulva terült el a földöm A kapus sietve hívta oda a legközelebbi rendőrt, mert azt hitte, meghalt a vendég, de ez ekkorra, már föleszmélt, és halk hangon angolul szólott a rendőrnek: — Orvost, az istenért, hamar! A rendőr letérdelt mellé, zsebéből egy kis üveget vett elő és az amerikai­ orra alá­­tar­totta. Valami erős orvosság­­volt, amitől azonnal jobban lett és megint angolul be­­szélt: — Dehát orvosért szaladjon. A rendőr angolul felelt, neki: — Bocsánat, Sir, de én is diplomás orvos vagyok. Két évig Londonban voltam gyakor­laton, de Trianon miatt Budapesten nem bír­tam elhelyezkedni, hát konstábleri állásból kell­ „addig" megélnem. Az amerikai elcsodálkozott. — Küldjön kérem valakit autóért hamar. Az amerikai követségre kell mennem jelent­kezni. A rendőr intett egy sof­főrnek s az autó egy-kettőre ott­ volt. A soffő­r már angolul szó­lította meg: — Hova parancsolja, uram!? Az amerikai elcsodálkozott. — Az­ amerikai követségre. Dehát ön is tud Bagólul? — Tisztán beszélek, mivel Amerikában ta­nultam két évig a technikát, de itthon nem kaptam­ Trianon miatt állást, hát addig ez is elég . . . Az amerikai elkezdett szédülni és nagyon meri­neolt. Jaj, ha hirtelen meret a guta és ott­hon elfelejtett végrendelkezni. " Megint a rendőrhöz fordult angolul: — Uram! Tud ön itt a közelben egy köz­jegyzőt?­­ — Van uram elég, de ilyen korán még nin­csenek nyitva. — Akkor legalább egy ügyvédet, kérem. — Yes, Sir! A rrn­őőr megfogta­ az egyik utcaseprőt és oda verette. —• Itt van uram. Angolul jól beszél ő is. — Hogyan, uram, ön ügyvéd és nem utca­seprő. — Nenn vagyok utcaseprő. Sir. Cambridge- Hien Végeztem" a jogot s Itthon Trianon miatt nem bírtam sem praxist, sem állást szerezni. Hát ,addig­ ez is jó. B.H. 1630. DECEMBER 24. SZERDA Az amerikai annyira elcsodálkozott, hogy egészen megtisztult a feje. Elhajtatott az angol követségre, onnan vissza. Kétheti fürdés után egészségesen tért vissza Newyorkba és ot­t tele­lármázta az újságokat, hogy Budapest Európa legműveltebb városa, mivel itt még az utca­seprők is diplomás emberek és perfekt beszél­nek angolul, a fürdői pedig mindent fölülmúl­nak. Aki jót akar­ magának, Budapestet okvet­lenül fölkeresse.♦ Tessék tehát készülni a nyárra.................... Véget kell vetni a Városi Színház kultur­­botrányának Könnyelmű huza­vona háromszáz ember kenyerével • A mostani lehetetlen állapotért már a főváros felelős Ha nem kultúrbotrányról és nem éhező emb herekről volna szó, vidámabb karácsonyi his­tóriát nem is lehetne írni, mint egyszerűen újra meg újra elmondani, hogy mi történt eddig, mi történik és mi történhetne meg a Városi Színházzal. Helyesebben szólva, nem is arról kellene írni, hogy mi történik, hanem a nemtörténésnek apró taktikai mozzanatait kellene vázolni. Miért szinte már a nevetséges­ségig bosszantó, hogy elégre oly nagytekin­télyű erkölcsi testület, mint a főváros, gyerme­­kekhez illő játékot űz, vagy űzet magával a Városi Színház bérbeadása körül Ismételjük, humoros témául kiralkozik az egész, ha nem látnák nap-nap után a köny­­nyező szemű társulatot, a kétségbeeséstől fel­indult arcokat. Ma lemond Sebestyén, de csek feltételesen, holnap bérlőül jelentkezik Fe­­rettezy feltételesen, holnapután Sebestyén vég­­legesen lemond, példáját, mintha csak szoro­san ,együvé tartoznának, követi Ferenczy s ismét másnap, Ferenczy újból bérlőül jelent­kezik, de már csak azzal a feltétellel, hogy őt semmi teher nem nyomhatja, régi adósságot, kötelezettséget nem vállal és a­helyett, hogy végre felmutatná azt az­­összeget, amellyel, ha komoly a vállalkozása, mégis csal: rendelkeznie kell, és megmentené a társulatot a kétségbe­eséstől: egyenkint szólójába hivatja s nyilat­­kosár aláírására kéri őket, amelynek értelmé­ben elismerik, hogy vele szembeni ,semmi köve­­telésük nincs. És a főváros közben bezárja a színház ka­puját, sorsára hagyja az embereket és játssza az előkelő idegen szerepét. Erre a szerepre pedig nem alkalmas, mert, ismét hangsúlyoz­nunk kell, hogy erkölcsi felelősséggel­­ tarto­­zik és nem lehet közömbös számára a főváros polgárságának a véleménye, amely az eddigiek után nem túlságosan kedvező. Ha a főváros nem akarja azt, hogy a köz­vélemény teljes joggal, igen szigorú bírálatot mondjon magatartása felett, akkor nem ma­rad más hátra, mint hogy a polgármester maga vegye kezébe a­ dolgot és erélyes kézzel intézze el máról-holnapra. Most már láthatja, hogy mindazok, akiknek­ beteszó­ási joguk van a szíth­áz dolgába, nem mutatják, — ők tud­nák megmondani, hogy miért! — a kellő ha­tározottságot s így a polgármester számára, sörét teljesen elfogulatlan és az érdekelteiktől távol álló személyre hárul a feladat, hogy en­nek a kultuális és szociális értelemben egy­aránt tarthatatlan állapotnak véget vessen. Neki módjában áll rövid úton megvizsgálni, milyen anyagi eszközökkel rendelkezik Fe­renczy Károly, meg tud-e felelni a főváros által támasztott igényeknek vagy sem s hogy valóban csupán annak a garancialevélnek az alapján próbálná-e a színházat tovább ve­zetni, amelyet egy bankháztól a szubvenció lekötése mellett kaphat. Mert ha valóban így állana a dolog, akkor nem okvetlen szükséges a helyzet egyedüli m­egm­entő­jeleint Ferenczyt tekinteni, mert százezer pengős garancialeve­let ilyen feltételek mellett bárki kaphat. Az ilyen próbálgatás helyett akkor sokkal oko­sabb a színházat városi kezelésben nyomban megnyitni, akár­­a szezon végéig ily módon nyitvatartani s közben nyilvános pályázatot kiírni. ■ . t _. •. Összegezve az eddig történteket, az elfogu­latlan szemlélőnek nem lehet más véleménye, minthogy itt valakinek, vagy valaminek az érdekében taktikázás folyik, ami akkor is súlyosan elítélendő dolog, ha nem háromszáz ember betevő falatjáról van szó. De mint­hogy ebben a pillanatban, sajnos, ez a legére, több probléma, a taktikázás elítélésére nem is találunk megfelelő kifejezést. Erdész es­ztélei fes?szín­­edenes összeesküvők ellen RÓMA, dec. 23. (Stermi.) Az államvédelmi külön bíróság hétfőn tárgyalta azt a pert, amelyet nyolc úgynevezett „iréfektuell“ antifasiszta ellen indítottak. Ezt a nyolc antifasisztát azzal vádolták, hogy titokban „Nemzeti Szövetség“ címmel röpiratot terjesztettek, amely a kom­munisták kivételével minden fasisztaelenes elemet egyesíteni akart egy olyan akcióban, amelynek célja a mai rendszer megbuktatása és a hatalom megszerzése. A vádlottak pad­ján ott fu­t az amerikai születésű özvegy­ Debosisné, leánynevén Lilian Vernon, akinek fia eben, annak távollétében ugyancsak a fa­­sisztaellen­­es összeesküvés miatt indult meg az­ eljárás. A vádirat szerint a vádlottak eleinte ta­gadták bűnösségüket, majd kölcsönösen egy­mást vádolták, végül pedig ízé­sletes és kime­rítő vallomást tettek arról, hogy a szóban­­forgó röpiratnak szerkesztésében és terjesz­tésben közvetlen­ vettek részt. Ezekben a röp­­iratokba az olasz koronát szembeállították a kormánnyal. A főállamügyész Vinci-Guerra és Rendi vádlottakra tizenötévi, Gelmetti vádlottra pe­dig ötévi börtönbüntetés­ kiszabását kérte. — Bébosárné Vernon Lilian — mondotta a­z főállamügyész, — belesodródott a mozga­­­­lomba, m­e­rt nem­ volt képes el­lenállni fia­i kéresének és így cselekedetei nem tekinthetők szándékosnak. Mindaz a megbánás, amit Ver­non Lilian a törvényszék előtt mondott, lel­kének őszinte és spontán megnyiatkozása volt, és így a főállamügyész a vádlott asszony felmentését kéri. Ugyancsak leérte a főálkim­­figyesz, hogy Benedetti, Marcin és Testőri vádlottakat terh­éő adatok­­hiányában mentse fel a törvényszék. A vádlottak védőinek beszédei után a tör­vényszék meghozta ítéletét, amelyben F­u­rci­Guerra és Rendi, vádlottakat 15 esztendei fegyházra, Gelmettit pedig 3 évi fegyházra ítélte míg a többi vádottat felmentette. Cromwell új állami temetését követelik LONDON, dec. 23. Egy angol publicista megírta a napokban, hogy a nagy­­ roma elit, Albion büszkeségét, voltaképpen még el se temették a szabályok szerint. Most végre itt az ideje, — -hirdeti ama szemle szerkesztősége, ahol a cikk meg­­j­ent­­-­ hogy Anglia ezt a kétszázhetven év előtt elkövetett igazságtalanságot jóvátegye, Cromwell Olivért a nemzet halottjának te­kintse és nagyszabású szertartás keretében a Westminster-apátságban eltemesse. Fantasz­tikus előzménye ennek a hihetetlen­­ esetnek a következő: Cromwell 1658 szeptember 3-án­ halt meg. Holttestét bebalzsamozták és a Westminster­­apátságban helyezték el örök nyugovóra. A restauráció után betörtek a kriptába és a holttestet a csőcselék üvöltése ás átkozódása közepette Tyburnba vonszolták és ott bitó­fára akasztották. Másnap lefejezték a holt­testet és a fej nélkül való hullát gödörbe dobták, a fejet pedig lándzsára szúrták, intő példának a parlament elé állították, ahol huszonöt esztendeig látható volt, mindaddig, míg egy viharos novemberi éjszakában a szál fel nem döntötte a póznát és a rákövetkező nap föl nem fedezték, hogy Cromwell feje eltűnt. Fauconberg Margaret grófnő, Cromwell Leánya, a fejnélküli holttestet, a coswaldi családi kriptában temette el, a levágott fejet azon 3 viharos novemberi éjszakán magához vette az őr és eladta a Russell-családnak. Fej és test, így a két család biztos őrizetében ma­radt.. Oswald ezidő szerint Wogh­ell kapi­tány birtokában van, Cromwell fejét pedig­­Thll­ilison Horace őrzi. A kormányzó elis­merése a Mid pesti rendőrségnek Bszegh-n­a­zágh Miklós főkapitány a 11. osztályú érdelmei észtét kapta A karácsony, erkölcsi ajándékként egész sor kitüntetést hozott a budapesti államrendőrség kiváló tagjai számára legfelsőbb­­ helyről, az ország kormányzójától Azoknak névsorában, akik ezeket az­ elismeréseket és kitüntetéseket kapták, ott­­találják szinte az egész rendőrségi státus minden fokozatát. A vezető pozícióban lévők m­ellett ugyanúgy kiterjed a kormányzói kegy, azokra, akik a rendőrlegénységi sorban végzik nap-nap után sokszor- az­ életüket koc­káztató felelősségteljes hivatásukat. Azt­­hisz­­szük,, nem kell­ külön hangsúlyoznunk, hogy a kormányzói kitüntetéseknek ez a díszes kará­csonyi csokra­m oly visszhangra­ talál a társa­dalom részéről, amelyben benne dobog egész Budapest szíve. A rendőr mindenütt a társa­dalom őrtálló katonája azokkal a belső ellen­ségekkel, nyílt és titkos bontó erőkkel szem­ben, amelyek akár a magánjogi bűnözés for­májában, akár a politikai felforgatás, a szo­ciális anarchia törekvéseiként jelentkeznek. Sohasem volt a magyar rendőrnek ez az őrt j­áró, katonai­ szerepe kitéve annyira, a próba­tételnél," mint a mögöttünk, lévő tíz, esztendő­ben s ma ugyancsak, amikor nálunk is vannak tendenciák, amelyek a nehéz bajokban vajúdó világ sorsát úgy vélik helyesen megoldani, mint amikor a viharban küzdő , hajó fenekét valaki megfúrja. A budapesti rendőrség ,­azonban, ahogyan ezt a próbatételt sziklaszilárdan állta az elmúlt években, egész bizonyosan úgy állja továbra is, éber és­­rendületlen őrzőjeként- a főváros nyugalmának, a­ polgári munka biz­tosságának. A kormányzó ezeket a múltban tett példás, buzgó szolgálatokat honorálta, most adományozott ki-űrit ötöseivel és elisme­réseivel. ' '­­■A kitüntetettek névsorát Besegh-Huszágh Miklós rendőrfőkapitány nyitja, meg. A kor­­mányzó a miniszterelnök előter­jesztésére Bezegh-Huszágh Miklósnak, a rendőrség bu­dapesti főkapitányságának élén teljesített buzgó és eredményes szolgálatáért a II. osz­tályú magyar érdemkeresztet adományozta. Szép ..kitüntetést kapott Setényi Imre dr. és Török János dr. is. A kormányzó a bel­­ügyminiszter­­ előterj eszükére megengedte, hogy Setényi Imre dr. rendőrfőkapitányhelyettes­nek, az államrendészeti szolgálat terén kiváló buzgalommal teljesített értékes szolgálataiért, továbbá Török János dr. budapesti állam­rendőrségi főparancsnoknak súlyos viszonyok között kiváló eredménnyel teljesített szolgál­­atáért- elismerését tudtul adják. A kormányzó a miniszterelnök előterjesztésére a székesfőváros közbiztonságának és­­rendjének fenntartása érdekében tanúsított példás­­ köteles­­ségteljesítésükért Peregriny Géza dr. rendőrfőta­­nácsosi címmel fölruházott rendőrtanácsosnak a III­. osztályú magyar érdemkeresztet, Schlieinit­­zer József dr. rendőrtan­ácsosi címmel felruházott rendőrkapitánynak, Pintér Arnold dr., Miskólczi Ernő dr. rendőrkapitányoknak, Strauss László rendőrfőfelügyeletnek, Zdeborszky Oszkár detek­­­­tivfőfelügyelőnek, Hain Péter, Hivessy Jenő dr. rendőrségi detektívfelügyelőknek a IV. osztályú magyar árdemkeresztet, Schneider Lajos HI. osztályú rendőrfelügyelőhelyettesnek és Cseh Pál rendőrőrmesternek az V. osztályú magyar árdemkeresztet, Nyisztor József III. osztályú rendőrfelügyelőhelyettesnek, Ludányi Márton, Tamási Vince és Máté György rendőrfőtörzsőr­­mestereknek?­Varga 20. István és Szűcs András rendőrtörzsőr­estereknek, Pécsi István, Horváth 3. Gyula, Biró Balázs, Szalai 14. József, Kaszás Ferenc, Pontya László és Kiss 29 József rend­­őrörmestereknek, valamint Csirák József rendőr­nek, a magyar ezüst érdemérmet, végül Szabó­ S. Sándornak és Kozma Flórián rendőrfőtörzsőr­­mestereknek, Csitári János, Abadi Lajos, Kassier József és Szalai László rendőrtörzsőrm­este­rek­­nek, Pálfi Bálint, Odor Sándor, Onagyda­­Mihály, Horváth 26. János, Erdei József és Bobotk­a János rendőrőrmestereknek, valamint Hodóssy 3. Sándor és Tollas István rendőröknek a­­ magyar bronz érdemérmet adományozta. • A kormányzó a belügyminiszter előterjeszté­sre megengedte, hogy a székesfőváros közbizton­ságának és rendjének fenntartása érdekében ta­núsított példás k­ötelességteljesítéséért Kiss Ist­ván dr. és Szlaveczky Lajos rendőrfőtanácsosok­­­nak, Kollár Elemér rendőrfőfelügyelőnak, Barcs Tibor, vitéz Magncsy Antal,­­ Nagy Ká­roly, Cserszky Elemér és Pillmayer Osz­­kár rendőrfelügyelőknek továbbá közbizton­sági megelőző szolgálat terén kifejtett pél­dás tevékenységükért Muru­nidesz Ödön állami rendőrségi detektívfelügyelőnek és Way and­­Tibor rendőrségi detektívnek elismerését tudtul adják. Végü­l a miniszterelnök előterjesztésére ró* hai t­ulácsy 2. József volt rendőrnek szolgá­lata mnindh­alálig való önfeláldozó­­és köteles* séghü teljesítéséért az V. osztályú magyar én* deaáieresatefe adotaám­ozia a keaanánszó. ^ ­ A westminsteri apátság dékánja, aki a­ te­­vágott fejet látta, ekként írja le: „Cromwell feje ma teljesen mamucszerű. Nyakán vilá­gosan látható a szdeereeütés nyoma. A fej még rajta van, a­ lándzsa letört részén, amelyre felnyársaltak. Haja, szakálla és szemöldöke jó állapotban van. Jobb szemöldöke fölött nagy anyafény. Az orr kissé balra lendült, álla rövid. Egészen olyan, mint az élő Crom­well f­eje. Kétség se férhet ahhoz, hogy itt valóban Cromwell Olivér fejéről van szó.“

Next