Budapesti Hírlap, 1930. december (50. évfolyam, 275-297. szám)

1930-12-24 / 293. szám

s B.H. 1930, DECEMBER 24, SZERDA pártod agitáeiós arankája shares volt és a választópolgárok érdeklődését és lelkiismere­tiét eredményesen mozgatták meg. Ab összes leadott szavazatok száma a pár­tok között így oszüák meg: Keresztény Községi Párt 73.000 szavasat Szociáldemokrata Párt 72.593 fi Egységes Polgári Párt 34.852 V Szabadelvű Párt 29.064 93 Demokrata Párt 27.641 W Keresztény ellenzék 17.924 » Frontharcosok 81622 n Kispolgárok Pártja 523 264.219 szavazat A mandátumoknak a pártok szerinti meg­oszlását az alábbi. kimutatás közli. Itt figye­lemmel kell lennünk arra, ha összehasonlítást akarunk tenni a legutóbbi választások ered­ménye és a mostani választás között, hogy 1925-ben kétszázötven választott bizottsági tagja volt a fővárosnak, míg a mostani vá­lasztás csupán százötven városatyára vonat- liosih, tehát a® összehasonlítás előtt meg ke’l állapítani azt az .arányt, amely a bizottsági tagok száma között fennáll. Az 1925-ös választáskor 3 Szociáldemokrata Párt 54 mandátumot Baloldali Polgári Párt 74 „ Keresztény Wolff Párt 91 „ Kozma-Bódy-Glücksthal Párt’ 31 ., kapott. A'mostani választás után a mandátumok írv oszlottak meg (zárójelbe tesszük azt a manda- tumszámot, arait a régi választás eredményé­hez viszonyítva az illető pártnak kapnia kel­lett volna).: Keresztény Községi Párt Szociáldemokrata párt Egységes Polgári párt Szabadelvű párt Demokrata párt Fried rich-párt Frontharcos 46 (55) mandátum 37 (33) 22 (18) $<«> 10 5 150 ' A mandátumok ilyenformán való eloszlása a baloldali polgári pártok erős veszteségét mu­tatja. Ugyanekkor az Egységes Polgári Párt, amely 1925-ben az összes, vagyis- a 250 man­dátumnak mintegy 8 százalékát szerezte meg. a mostani választ ásón az összes mandátumnak, vagyis a 150 mandátumnak 15. százalékát, •nyerte el, ami közel százszázalékos megerősö­dést jelent. A Budapesti Hírlap TELEFONSZAMA!! Jtee! 444—«4. JózseJ 444—OS. Sóisei 444—06. Józsci 444—07. ' Jóy.cpl 444 - 08. lÄ7.wt 444-80 Az új városatyák Az új törvényhatósági bizottsági tagok név­sora kerületenkint a kővetkező: L kerület: Keresztény Községi Párt: Wolff Károly. Lampel Vilmos, Pakányi Ferenc, Spur Kál­mán dr., Bartók Ferenc dr. Mintán Wolf Károly örökös tag, helyébe kerül, Temesi Győző dr. Az Egységes Községi Polgári PArt: Zelliger Vihnos dr., Krivoss Árpád dr., Máté. István. Szociáldemokrata párt; Bánóczy László dr., Németh János. EL kerület: Keresztény Községi Párt: Wo!5 Károly, Molnár László, Vizdos Géza és mivel Wolff Károly örökös tag, helyett© Petednek József. Egységes Községi Polgári Párt: Kozma Jenő, Harrer Ferenc, és mivei Kozma Jenő örökös tag, P. Bendo Szaniszló. Keresztény Ellenzék: Friedrich István, ha nem ezt a mandátumát tartja meg, akikor Sármesey András. Egyesült Nemzeti Párt: vitéz árvát falvi , Nagy István. Nemzeti Demokrata Párt: Pakots József, vagy, ha nem tartja meg ezt a mandátumát, Hahn Arnold. Rassay párt; Rassay Károly. Szociáldemokrata párt; Peiál Gyulá­in. kerület: Egységes Községi Polgári Párt: Andréka Károly. Szociáldemokrata Párt: Büchler József, Bresztövszky Ede, özv. Kuur Páiné. Egyesült Nemzeti Párt: Btuümka Béla. Demokrata Párt: Vörösváry Miklós. Friedrich-párt: Friedrich István, ha a II. kerületi mandátumot tartja meg, akkor he­lyette Ilüttl Károly dr. Wolff-párt: Wolff Károly, Botzenhardt János és mivel Wolff Károly örökös tag, helyette Szokolay Antal. IV. kerület: Wolff-pirt: Erngzt Sándor, Raffay Sán­dor, .Szökő Gyula, Badnárz Hóhért, Friih- wirth Mátyás és mivel Emszt Sándor és Bednárz Róbert örökös tagok, helyükbe Nagy Ferenc és Miklós Ferenc kerül. Demokrata Párt: Pakots József, Láng La­jos, Franki Kornél, Deutsch Mór, ha Pakots nem tartja meg ezt a mandátumát, akkor Gosztonyi Annin dr. Egységes Községi'Polgári Párt: óaár Vil­mos, mivel örökös tag,' helyébe Eider La­jos -lép. V. kerület: Keresztéin/ Ellenzék: Friedlich István, ha nem tartja meg mandátumát, akkor Pekló József. Wolff-párt Lázár Fcrene & Domonkos Gyula. Egységes Községi Polgári Párt: Glücte- thal Samu. Rassay-párt: Rassay Károly, Sándor Pál, Madaraasy-Beck Gyula báró,ha Rassay nem tartja meg mandátumát, héiyébe Nagy Andor. Demokrata Párt: Gál Jenő, Szociáldemokrata Párt: Györld Imre_ és Bánóczi László, akinek helyébe, ha másik mandátumot választ. Gál Benő kerüL VL kerület: Demokrata Párt: Bródy Emo, Vázsonyi János, Hoffmann Mihály. Wolff Párt: Érászt Sándor és Kirchner Béláné, mivel Emszt Sándor Örökös tag, he­lyébe Szakái Antal lép. Szociáldemokrata Párt: Buckinger Manó, Kiss Jenő, Halász Alfréd. Rassay Párt: Rassay Károly és Sándor Pál, helyükbe, ha nem ezt a mandátumot tart­ják meg, PoUatscher Elemér és Kleiner Ar­tur dr. Egységes Községi Polgári Párti Bayer Antal. Friedrich Párt: Friedrich István, vagy ha másutt választ mandátumot: Tauf fér Gábor dr. VIL kerület: Friedrich Párt: Friedrich István, ha másik mandátumát tartja meg, Weisz Konrád. Szociáldemokrata Párt: Weitner Jakab, Deutsch Jenő, Lévai Sándor, Steinherz Si­mon. Rassay Párt: Rassay Károly' és Sándor Pál, ha más kerületet választanak, akkor Pfeiffer Ignác és Balkdnyi Kálmán. Wolff Párt: Tabődy Tibor és Szabó Imre. Demokrata Párt: Fábián Béla és Magyal’ Miklós, Egységes Községi Polgári Párt Dési Géza. VÉL kerület: Demokrata Párt: Fábián Béla, vagy ha más kerületbe megy. Vitéz Aladár. Szociáldemokrata Párt: Farkas István, Ho- rovitz Gábor, Berkes Jenő, Gonda Bó’a. Friedrich Párt: Friedrich István, vagy ha nem ezt a mandátumát tartja meg: Bisher József. Bőim—Hűvös Párt: Bohn József. Rassay Párt: Rassay Károly, vagy ha más kerületet tart meg: Sándor Pál ,illetőleg Hajdú Marcell. , .Egységes, Községi Polgári Párt: Szabó Sándor. Egyesült Nemzeti Párt: Vitéz Perley Lajos. Wolff Párt: Emszt Sándor, Müller Antal. Tiovszky János, Pászthy János és mivel Emszt Sándor örökös tag, helyette Katona János. IX. kerület: Egységes Községi Polgári Párt: TJsetty Béla és Popelka Béla. Rassay Párt: Rassay Károly, vagy helyett* Sándor Pál, illetőleg Diószegiig János. Demokrata Párt: Pakots József, vagy he­lyette Lázár Miidós. Szociáldembokrata Párt: Révész Mihály, Kertész Miklós. Pajor Rudolf. Wolff Párt: Buday Dezső, Verebeiy Jenő, Hunkár Géza. Ravasz Árpád és mivel Bnday Dezső örökös tag, helyette Foss Béla. Friedrich Párt: Friedrich István, vagy he­lyette: Decker Albert. X. kerület: Szociáldemokrata .Párt: Farkas István, B aisz . Móric, Farkas Zoltán. Ha Farkas má­sik mandátumát tartja meg, akkor Deák Lajos. Wolff Párt: Wolff Károly, Szémann Mi­hály, Szabó József és mivel Wolff örökös tag, helyette Pittis Károly.. Rassay Párt: Rassay Károly, vagy helyette Sándor Pál, illetve Szegő Béla. Friedrich Párt: Friedrich István, vagy he­lyette Takács István. Egységes Községi Polgári Párt: Payr Hugó és Hatolkay Kázmér. XI. kerület. Wolff Párt: Wolff Károly, Bitter ülés, Kossaika János, Császár Ferenc & mivel Wolff Károly örökös tag, Szentgáiy AntalnA Friedrich Párt: Friedrich István, vagy he­lyette Draskóczy László. Egyesült Nemzeti Párt: Vitéz Martsekényi Imre. Egységes Községi Polgári Párt: Beesey Antal, de mivel örökös tag, az utána követ­kező Barla-Szabó József. Rassay Párt: Rassay Károly, vagy helyette Sándor Pál, illetve Kabakovits József. Szociáldemokrata Párt; Peyer Károly és Bechtler Péter. XII. kerület: Friedrich Párt: Friedrich István, vagy he­lyette Perezel Béla. Egységes Községi Polgári Párt: Kozma Jenő és Pctracsek Lajot. Kozma örökös tag lévén, Oszely Kálmán lép helyébe. Demokrata Párt: Pakots József, vagy he­lyette Nagy Lajos dr. Wolff-párt: Wolff Károly, Hochenbuiger Antal, Kasics Margit és mivel Wolff Károly örökös tag, Nagy Géza. Egyesült Nemzeti Párt: vitéz Barczy-Bar- czeu Gábor. Rassay Párt: Rassay Károly, vagy helyette Huszár Pál. Szociáldemokrata Párt: Kéthly Anna. XIIL kerület: Szociáldemokrata Párt: Peyer Károly, Sze- pessy Albert, Biró Dezső, Horváth Pál, Csapó Sámuel. ’ . . Demokrata Párt; Bródy Ernő. Egységes Községi Polgári Párt: Diniek Vidór. Wo!ff Párt: Homonnay Tivadar, Hufnagel Imre. Schlachta Margit. Réglsések^rcsasái ek Kunisch Richárd Magyarországon Magyarországról ezereszténdos története so­rán sokat és sokfélét írtak össze külföldön tudósok, hadvezérek, kereskedők, iparosok, orvosok és kéjutazók, s ezek tudósításai nyo­mán sok legenda és kompromittáló adat került forgalomba rólunk, annál is inkább, mert a messze vidéken utazó ember, hogy mennél érde­kesebbé tegye magát és utazását, nem komoly,1 száraz statisztikai adatokat és tárgyilagos le­írásokat szokott közölni útiemlékeiben, hanem kuriózumokat és pedig annál furcsábbakat és valószínűtlenebbeket, mennél egyszerűbb em­berekkel közli tapasztalatait. Á régi magyar- országi utazók útleírásainak érdekes adatait leedves. és mulatságos kis kötetbe gyűjtötte össze néhai tudós Szamota István, úgy vagy harmincöt évvel ezelőtt s c sorok írója is fel­dolgozott néhány jelentékenyebb és mulatságo­sabb külföldi útiemiéket Magyar Régiségek és Furcsaságok című könyvében, azonban a tel­jes anyag még mindig földoigozatlan, sőt ná­lunk legnagyobbrészt ismeretlen is. A sok-sok útleírás között a legudvariasabb és a legkcvcsbbé bárgyú az a könyv, amelyet egy birodalmi német:. Richard Kultisch írt, aki 1860-ban járt nálunk cs útleírásában igen elő­nyös színben mutat be bennünket honfitársai­nak, bár könyvének főcíme után: „Bukarest und Stambul“, alig hinné az ember, hogy em­lékeiben rólunk is szó esik. Igaz ugyan, hogy alcímében „Skizzen aus Ungarn, Rumunien tied der Türkei“ megemlékezik Magyarország­ról is, de a főcím után legfeljebb néhány jelen­téktelen, sőt lekicsinylő megjegyzést és fel­jegyzést várnánk s ezért annál kellemesebben érint bennünket olvasás közben, hogy amit rólunk mond, azt általában szívesen vehetjük s büszkén könyvelhetjük el külföldi sikereink közé. Hogy német az úti napló'szerzője, azt még ha nem mondaná is, és mi nem tudnánk is, ki lehetne találni könyvének beosztásából. A né­meteknél talán, abban a korban, a hatvanas években dühöngött a leghatalmasabban a mód- lser,. minek következtében az ő kedvesen cse­vegő könyvének első fejezete is, amód=zer kő. vetelményeinek megfelelően, bevezető tanul­mány, amely arról szól, hogy „Weshalb reist man?“ — „Miért utazik az ember?“ Minthogy ezt' módszeres fejtegetések nélkül is hizonyára el tudja képzelni mindenki, mellőzzük a be­vezető tanulmány részletezését s egyenesen rá­térünk tárgyunkra, Richard Kubisch magyar- országi utazására. Gyönyörű tavaszi reggel Volt, amikor be­szálltam a gőzhajóra, araoly Becs és Pest kö­zött közlekedik. — így kezdi szerzőnk, úti nap­lóját. — A fedélzet tele volt, s útiíársaim. túlnyomórészt magyarok voltak. Egyet már régebben ismertem közülük. Ez most, miután a telet Párizsban töltötte, feleségével és leá­nyával együtt utazott haza, a birtokára. —, Nem könnyű dolog elszakadni Párizstól, különösen olyan fiatal hölgynek, aki a világ hallatlan szépségeit most először ismerte meg. Annak bizonyára kétszeresen nehéz. —• Mindig szívesen térek vissza hazámba, — válaszolta nyugodtan az ifjú hölgy, akin uta­sunk azonnal látta, hogy nem is illik bele a szajnaparti város szalónjaiba, az ifjú öregek közé, akiknek forró a fejük, de hideg és el­használt a szívük, azok közé a nők közé, kik­nek életéveit helyesebb volna kegyénceik nevé­vel számlálni, mint ahogy a római kőztársasá-' got is konzuljai nevével volt szokás kroaolo- gizálni Egy .szép magyar, leány a kiinduló pont s a nőknek Kunisch általában nagy figyelmet szentel egész útja alatt; de. igen illedelmesen beszél róluk s különös tisztelettel emlegeti a magyar hölgyeket, akik fölötte megnyerik tet­szését. Gúnyosan emlegeti francia utitársát, aki kalandokra vadászik mindenütt, a hajón is, szárazfölden is, Pesten is, akinek utazási végcélja az, hogy elcsábítsa a szultán egyik, odaiiszkját s az erkölcsös német talán meg is veti egy kicsit a franciát, amikor Pesten észre­veszi, hogy ennek egy po’gárleányt sikerül hálójába kerítenie. Egyébként a könyvnek Ma- gyaronsságra Vonatkozó része, amely leírj a a magyar határ átlépését, a hájóutat, a magyar-- ság erényeit, a Városligetet, a magyar . úr élétét s közli német fordítósban a Szózatot és a Nenizeti dalt, udvarias, előzékeny,' elismerő s hibái nálunk egyáltalán nem is veti ésare. Sokféle náció volt képviselve a hajón — írja az ntinapló, — s bizony gyakorlott szem kellett hozzá, hogy egyiket a másiktól meg tudja különböztetni az ember. De a magyaro­kat nem volt. nehéz felismerni. Akár első, akár második , osztályú utasok voltak, akár mágná-, sok, akár iparosok, arcuk és büszke, férfias tartásuk ugyanazt a karaktert fejezte . ki. Ebben némileg hasonlatosak a spanyolokhoz, de inkább csak látszólag. A hidalgó — mert melyik spanyol engedné meg azt, hogy ne tartsák nemes embernek, — szereti a hence­gést, szeret dicsekedni, szereti hazájának, vi­dékének, szülőföldjének, saját személyének ki­válóságát visszasdhatatlan szózohataggal bizo­nyítgatni. Az ember sokszor kísértésbe esik, hogy nevessen rajta, s meg is tenné, ha nem gondolna Saragossa, vagy Cadix nevére. A magyar nem dicsekszik, nem akar bebizonyí­tani semmit. Nem tesz különbséget hazája és más országok, családja és más családok között, ő csak egy Magyarországot és egy magyar né­pet ismer és egy százados átkot, mely mind a kettőt nyomja. Hallgat, tűr és vár. Ami a te­hetetlen panaszkodás felé emeli, az — az az öntudata, hogy ő — magyar. Magyar! Is­meritek-e Tokaj tűzborát? Hallottátok-e va­laha a chácymuzsika mámorító hangjait? Is­meritek-e a harcnak azt a vad örömét, ha a szem az ellenfél szikrázó szemébe akad és a penge pengén villámlik és csattog? Adjátok ezt össze, és némi képzetet szerezhettek arról' a varázsról, amelyet nevének csengése a ma­gyarra gyakorol. Útközben megismerkedik egy gazdag szerb­bel, akiről a magyar nőkről beszélget. „Lehe­tetlen, — mondja a szerb, — hogy magyar nőbe beleszerethessen az ember.“ Utasunk ezt a tételt nem igen érti, mert — amint föl­jegyezte utinaplójába — a hajón sok igen szép magyar nő volt. Pesten aztán igazán se szeri, se száma nem volt a gyönyörűbhnél- uyőnyörűhb magyar lányoknak. „Ön le akarta fokozni -várakozásomat, hogy annál kelleme­sebben csalódjam“, — fordul utasunk egy al­kalommal, Pesten szerb barátjához. — „Szerel­mes már?“ — kérdezte a szerb közönyösen. — „Non, mon prince“ — válaszolta utasunk né­véivé, —- „de már eddig is többszáz olyan ma­gyar hölgyet láttam, akibe igén 'szívesen bele­szeretne az ember.“ — »Több százat! Éppen , ez a baj!“ — dünuyögte a szerb nyugodtan'3 rágyújtott sodrott cigarettájára Amit a magyar borbélyokról mond, azt a borbélyiparosok büszkén jegyezhetik föl céhük történetébe. A külföldi borbélymosterek, —* mondja Kuniseb, — csak azért mesterek, mert ez a nevük. Igazi borbélymesterek csak Ma­gyarországon vannak. Elegáns szalonban, ame­lyet körös-körül tükrök és képek ékesítenek, fogadják a vendégeket ama fiatalemberek, akiknek pengéi a szakállas emberiség szolgá­latára vannak szentelve. Széptermetű, biiszke- tartásű, jól öltözött, nagybajűszú s magyaro­san harcias tekintetű segédek üdvözölnek és kínálnak graeioz leereszkedéssel, hogy foglalj helyet. A tauonc fehér vászonköpeuyeget borít rád, egy másik arcodra keni az illatos szap- panhabot. Az ifjú segéd méltóságteljesen nézi ezt a műveletet, majd az utolsó pemzlihúzás- nál megragadja a borotvát, mert elérkezett az ő tevékenységének az ideje és a pillanat jelen­tőségének teljes tudatával lép hozzád. É pil­lanattól kezdve oly állapotba jutsz, amely' csak a török fürdő által fölkeltett érzéssel ha­sonlítható össze. Végre meghajtja magát a magyar művész s leveszi a vászonköpenyeget, — a műveletnek vége, s az utolsó cselekmé­nyen, a bajusz megpödörintésén is átestél. Egy tucat nyitott flacon áll az asztalon, eau de lis-n kezdve riz des Indes-ig, a toalett minden érté­kes titka, és az ember csak homályosan tud rá visszaemlékezni, mi mént végbe vele. S amikor a cigaretta meggyújtása után a művész mar­kába kell nyomni a húszast, valóságos szégyen­kezés fogja el. a vendéget. — Férfiúi arcok bármely műk állítá-án feltétlenül a magyarok vinnék el az első díjat. Mint e rövid Ismertetésből látjuk, Richard Kunisch nem országunk politikai, gazdasági, avagy pénzügyi helyzetét tanulmányozta ná­lunk. Pedig érdemes lett volna ez iránt, is ér­deklődnie, mert 1860-ban, amikpr ő nálunk, járt, furcsa világ volt itt és sok érdekes par" naszt terjeszthetett volna a nagynémet közvéle­mény elé. De őt a nőit, a toalett, a társasélet, a borbély érdekelte s erről számolt be olvasóinak. Igazán kár,: .hogy ideje, vagy érdeklődése nem engedte túl ezeken a -témákon.­Trőcsáuyi Zóltáu

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék