Budapesti Hírlap, 1931. április (51. évfolyam, 74–97. szám)
1931-04-01 / 74. szám
2 Élvezetes, élénkítő, az emésztést elősegítő a jő Meinl-hátr, és amellett március 14-től olcsóbb! Újabb interpellációk az angol alsóházban LONDON, márc. 31. A német-osztrák vámunió kérdése kedden ismét szóba került az angol alsóházban. Henderson hétfői kijelentései, úgy látszik, nem oszlatták el az alsóház aggodalmait s igen sok képviselő most már befejezett ténynek tekinti a német-osztrák közös vámterületet. Graham kereskedelmi miniszterhez több mint tíz interpellációt intéztek a vámunió várható gazdasági következményei ügyében. A kereskedelmi miniszter azt válaszolta, hogy amíg nem tudja, mik lesznek a vámunió feltételei és milyen lesz az új közös vámtarifa, nem tudja megmondani, milyen kihatásokkal jár majd a közös osztrák-német vámterület az angol kereskedelemre. A francia baloldal a vámegyezmény ellen PÁRIZS, márc. 31. A német-osztrák vámegyezményt most már a baloldali pártok is elvetették. A baloldali kartel koalíciós bizottsága kedden délután Herriot volt miniszterelnök elnöklésével úgy határozott, hogy interpellációt terjeszt be a kamarában az osztrák-német egyezményről és követelni fogja az interpelláció megvitatását még a húsvéti szünet előtt. A baloldali kartel szónoka a nagy vitában maga Herriot lesz. A baloldali radikális párt külön szónokot állít Laurent Eynac volt miniszter személyében. A kartelbizottság egyébként biztosította Briand külügyminiszter bizalmáról és kimondotta, hogy mindenben támogatni fogja akcióját, amelynek célja a szerződések megvédelmezése. Csillárok /a selyemernyők Telefon: (Steffer Béláslé S0c'2) 4. 344-57 Kamara-mozgával szemben Éjjeli zene írta Zádor Tamás A nyitva hagyott rádió időjelzést adott. Felpillantott az íróasztal felett és a naptár fekete számai a szemébe ötlöttek. Végigszaladt a rámeredő papíroson és átnézte az októberbe fordult esztendő első hetét. — Ez is elmúlt... — gondolta és még egyszer átvizsgálta a fekete számok után tett feljegyzéseit. Ceruzával odavetett sorok — tintával írott figyelmeztetések. Vasárnaptól péntekig semmi érdekes. Szombat ... október 8., a lassan pergő mai nap és az apróbetűs feljegyzés: tizenegy órakor válóper-főtárgyalás. — És ez a rádió ráemlékeztet!... Talán eszembe sem jutott volna, hogy ma tárgyalják a válóperemet. Éppen most tárgyalják, mert tizenegy órakor kezdték és a rádió negyedtizenkettőkor adta az időjelzést ... Átfutott néhány esztendőt az életéből. A felbontás elé jutott házasság éveire emlékezett. Sok hang, kijelentés, ígéret, fenyegetődzés és számtalan helyzet kísértett a múltból. És mindabból, ami volt, ami valamikor örömöt adott, bánatot okozott, feszültséget támasztott és szakadást idézett elő, csak egy szigorúan tárgyilagos megállapítás maradt befejezésül: — Be kellett látnunk, tovább nera lehet. Simán kell elválnunk ... Olyan ellentétes természetűek vagyunk, hogy már az örök törvények szerint sem lehettünk egymásra vonzó hatással. Közös életünk kezdetén az assszony szeretett és az elválás hetei alatt pedig én voltam szerelmes a feleségembe. Beismerem, az asszony volt a természetes és én az ellentét, ő volt az egészséges nő és én a furcsán teremtett férfi, aki tisztelettel indult el a közös úton, hogy évről-évre változzék. Szeretetbe forduljon, fellángoljon és végül is szerelmes szomorúsággal nézzen azután, akinek el kellett menni. Elment, mert a nagy fellángolás után a házasság évei alatt szerelme szeretetté halkult és olyan tiszteletben mosódott el, amely inkább elköszön, de a megbontást nem bírja el. Jó ez így... Közös megegyezéssel, teljes belátással, zökkenések nélkül és szépen, csendesen ... Visszaemlékezéséből a nyitvahagyott rádió zavarta fel Sajnálta a széthasított hangulatok Lezárta a gépet és cigarettára gyújtott. Nyugodt, megfontolt lépésekkel néhányszor felenézte a dolgozószobát. Majd megállt az egyik kedves festménye előtt, de alig pillantott a vérvörösen lángoló naplementére, megszólalt a telefon. Idegesen, türelmetlenül berregett a csengő. — Tessék ? — szólt bele csodálkozó hangon és a vonalban női hang jelentkezett. — Maga az Bandi? — De kérem ... Micsoda gondolat?! Judit maga elfelejtette, hogy a bíróságon éppen ma tárgyalják a válóperünket? — Már letárgyalták. Ügyvédem most értesített, hogy simán és gyorsan ment minden. Szükségesnek tartottam, hogy visszanyert szabadságunk első perceiben egymással beszéljünk először. — Kíván még valamit? — De miért olyan kimért?! — Hát nem érti?! — Ugyan kérem! Azért, mert elváltunk, az életben egymáshoz mégsem lehetünk idegenek soha! Talán hidegen, magasra tartott fejjel menjünk el egymás mellett, ha találkozunk ?! — Ezt én sem akarom Judit. — Látja Bandi, én meg azt akarom, hogy nagyon boldogan és nagyon szépen emlékezzék rám egész életében. — És hogyan akarja ezt elérni? — Szeretném ha mi, az újra szabad emberek, az első esténket együtt töltenénk. Vacsorázzunk együtt Bandi! Száját harapdálva járt fel és alá a dolgozóban a férfi. Nagyon gyengék és könynyen leszerelhetők voltak az ellenvetések, amelyeket az asszony ötletével szemben felsorakoztatott. Végül is az elvált feleség győzött és az összes lehetőségeket, aggodalmakat számbavéve, abban állapodtak meg, hogy a régi otthonukban koccintják össze utoljára poharukat. A férfit az idegesítette a telefonbeszélgetés után, hogyan adja ki a szükséges utasításokat életük gúnyvacsorájának előkészítésére. Ő maradt birtokon belül és ő élt a régi bútorok között az egykori közös fészekben. Nagynehezen mégis csak becsengette a házvezetőnőt és parancsokat adott. Este tízre beszélték meg a találkozást A lakás már egy órával előbb villanyfényben úszott. A vázákban az ősz virágai pompáztak. Finom metszésű üvegtálakban későn nyílt ibolyák illatoztak. Az inas kis asztalokon terített a vacsorához. Előkészítette a finom porcellánt, a villanyfényben hidegen villogó ezüstneműt és az álomszerűen csodálatos kristálypoharakat. Az előszobából már behallatszott a könynyű felszínes csengetés, mikor a férfi a rádiót is felnyitotta. — Adjunk zenét is az életünk gúnyvacsorájához. Ilyen mai, csöppet sem román,tikus éjjeli zenét... — gúnyolódott önmagával a férfi és a csendesen nyiló ajtó felé ment. Félrelibbent a függöny, mely az ajtót takarta és sugárzó szépségével mosolygott bele az elhagyott régi világba a harmincéves asszony. — Milyen szép, milyen ragyogó magánál minden... A beköszöntés ironikusan hangzott. Az asszony azonban soha nem látott kedvességgel mosolygott és a férfinak gyorsan el kellett oszlatni az átvillanó kétségeket. Már szói akart, válaszolni a köszöntésig de az utolsó pillanatban csak a feléje nyujtott kezet tudta csendesen megcsókolni. Banálisnak, köznapinak tartotta az elgondolt feleletet és inkább elhallgatta. Minek B.H. ------------------------- mí, április 1, szerda Senki sem próbálta megvizsgálni, mivel érdemelte ki Románia, hogy Magyarország egy részével jutalmazták LONDON, márc. 31. Az Evening Standard hossú cikket közöl A. A. B. előkelő angol publicista tollából, a német-osztrák vámunióról. Az író a tervet a germánok és szlávok évszázados harca újabb mozzanatának tekinti. Közép- és Kelet-Európa szlávságának leghatalmasabb védői — írja a publicista — eddig Franciaország és Oroszország voltak. Amikor Oroszország kidőlt, a franciák, akik többet értettek a felaprításhoz, mint Wilson és ILoyd George, hatalmas területekhez segítették a szlávokat a germánok és magyarok rovására, akik hun vagy mongol származásúak. Senki sem próbálta megvizsgálni, hogy például mivel érdemelte ki Románia azt, hogy Magyarország egy részéveljutalmazták. Másrészről Németország és Ausztria feldarabolása a szláv nemzetek között olyan ostobaság volt, hogy még mielőtt megszáradt volna a tinta a szerződéseken, az európai történelmet némileg ismerő államférfiak aggódva kezdték rázni a fejüket. A cseheknek lehetnek ugyan bizonyos álmaik, de őket és a románokat a németek és az osztrákok uraivá tenni olyan történelmi és politikai botlás, amilyenre csak a francia preponderencia és az angolszász tudatlanság volt képes. A cikkíró A. A. Baumann, volt előkelő angol konzervatív képviselő, aki később hoszszú időn keresztül a Saturday Review szerkesztője volt. Baumann most Anglia egyik legkedveltebb publicistája és egyébként több nagy gummi-részvénytársaság igazgatója. A magyar párt visszautasította a kisességellenes román főiskolai törvényjavaslatot Sándor József szenátor a tanszabadság megvalósítását követelte BUKAREST, márc. 31. Sándor József magyarpárti szenátor, a főiskolai törvényjavaslat szenátusi vitájában pártja nevében visszautasította a törvényjavaslatot, melynek úgy elvi, mint több részletes intézkedése egyenesen kisebbségelénes, sőt ellenkezik azokkal a kötelezettségekkel is, melyeket nemzetközileg és alkotmányjogilag vállalt Románia. Az ilyen törvényjavaslatok tárgyalása alkalmával már szokásossá vált Magyarország-ellenes román vádakkal szemben kimutatta Sándor József, hogy a magyar uralom a nemzetiségek főiskolai neveltetésétől sohasem húzódozott, a törekvő román ifjúságot semmiféle nemzeti érzésében nem utasította vissza, Budapesten is és Kolozsvárott is egyaránt külön egyesületük volt a román egyetemi hallgatóknak, holott a román uralom a magyar egyetemi ifjúsággal szemben egyáltalán nem helyezkedne hasonló méltányos és türelmes álláspontra. Követelte Sándor József a törvényjavaslatból a fajmaximálásra és kiselejtezésre vonatkozó erőszakos intézkedések törlését. Követelte a román egyetemeken magyar nyelv és irodalmi tanszékek felállítását. Általában követelte a magyar tanszabadság megvalósítását, aminek jogát a jelenleg kormányzó nemzeti paraszt párt elnöke, Marin is elismerte, sőt elismerte maga Costachescu közoktatásügyi miniszter is, csakhogy ezek az elvek is olyanok voltak, amelyekre a valóságban aztán rácáfolt a román politika. Fogarasmegyei magyarok agrársérelme Szabó Béni magyarpárti képviselő újabb agrársérelem ügyében interpellált. Dombos fogarasmegyei községnek legelőterületet juttatott az agrárreform, úgy azonban, hogy a lakosság nagyobbik, románokból álló része családonkint 2 és fél hold, viszont a magyarokból álló része családonkint csak egy hold legelőt kapott. A hallatlan módon disztingváló intézkedés ügyében a község magyar lakossága memorandumot juttatott a földmívelésügyi miniszterhez, aki azonban még csak nem is válaszolt arra, a benyújtott felebbezést pedig felsőbb agrárhatóságok egyszerűen nem intézték el. A főváros ügyosztályvezető tanácsnokainak beosztása Sipőcz Jenő dr. polgármester véglegesen megállapította az ügyosztályvezetők beosztását, amely a következő: I. Elnöki ügyosztályvezető: Gallina Frigyes tanácsnok. II. Út-, csatornaépítési és köztisztasági ügyosztályvezető: Király Kálmán műszaki főtanácsos. III. Városrendezési és magánépítési ügyosztályvezető: Csármann Ferenc műszaki tanácsnok. IV. Közjogi és illetőségi ügyosztályvezető: Szlovák Pál dr. tanácsnok. V. Közlekedési ügyosztályvezető: Kovácsházy Vilmos tanácsnok. VI. Pénzügyi ügyosztályvezető: Lamotte Károly tanácsnok. VII. Közoktatási ügyész tályvezető: Bódy László dr. tanácsnok. VIII. Közélelmezési ügyosztályvezető: Vajna Ede tanácsnok. VI. Szociálpolitikai- és közjótékonysági ügyosztályvezető: Schuler Dezső tanácsnok. X. Közegészségi- és közkórházi ügyosztályvezető: Salamon Géza tanácsnok. XI. Városgazdasági ügyosztályvezető: Szendy Károly dr. tanácsnok. XII. Világítási és vízvezetéki ügyosztályvezető: Scimra Béla főjegyző. XIII. Középítési ügyosztályvezető: Wossala Sándor.. XIV. Közművelődési, művészeti ügyosztályvezető: Némethi Károly tanácsnok. XV. Közgazdasági és ipari ügyosztály vezető: Babarczy István báró dr. főjegyző. A népjóléti miniszter rendelet a gyógyfürdők és gyógyintézetek engedélyezéséről A Budapesti Közlöny szerdai száma közli a népjóléti és munkaügyi miniszter rendeletét a gyógyfürdőkről, az éghajlati gyógyintézetekről, az üdülőhelyekről és az ásvány- és gyógyvízforrásokról szóló 1929. évi XVI. t.-c. életbeléptetéséről és végrehajtásáról, amely a rendelet szerint április 1-én lép életbe. A rendelet részletesen intézkedik a gyógyfürdők és az éghajlati gyógyintézetek megnyitásának engedélyezéséről, felügyeletéről és működéséről, az ásványvizek forgaloru habozásáról, a gyógy- és ásványvízforrások felügyeletéről, valamint a gyógyhely fejlesztéséhez és ásványvízüzem folytatásához szükséges ingatlanok kisajátítási eljárásáról A rendelet szerint a gyógyfürdőkre, az éghajlati gyógyintézetekre, a gyógyhelyekre, az üdülőhelyekre, továbbá az ásvány- és gyógyvízforrásokra vonatkozó szakszerű kérdésekben véleményező és indítványozó testület az Országos Forrás- és Fürdőügyi Bizottság, amelynek elnöke a népjóléti és munkaügyi miniszter. A minisztert az általa kinevezett másodelnök helyettesíti. A gyógyfürdőkről, az éghajlati gyógyintézetekről, a gyógyhelyekről, az üdülőhelyekről, az ásvány- és gyógyvizekről, végül a forrástermékekről törzskönyvet kell vezetni. Azok a vállalatok, amelyet a törvény életbeléptetése után a gyógyfürdő vagy az éghajlati gyógyintézet, a gyógyhely vagy az üdülőhely, az ásvány- vagy gyógyvíz forgalmának emelése céljából jelentékeny beruházásokat létesítenek, legfeljebb húsz évre terjedő ideiglenes adómentességben részesülhetnek, amely kiterjed az általános kereseti adóra, a társulati adóra, a községi pótadóra, valamint a kereskedelmi és iparkamarai illetékre. A törvény hatálybalépése előtt gyógyfürdő vagy gyógyforrás megnevezésre engedélyt nyert fürdők vagy források kezelői kötelesek a megfelelő megnevezés engedélyezéséért egy éven belül folyamodni. A folyamodás elintézéséig a korábban engedélyezett megnevezést használhatják.