Budapesti Hírlap, 1931. április (51. évfolyam, 74–97. szám)

1931-04-11 / 81. szám

* ft»i, ÁPRILIS II, SZOMBA*____________________________________B. H*_______________________________ ** KÖZGAZDASÁG A pénzintézetek a földteherrendezés­­nél nem kerüühetnek előnyösebb hely­zetbe a többi hitelezőnél Az egyezkedési eljárásba minden hitelezőt be fognak vonni A Magyar Távirati Irodát illetékes helyen felkérték a következők közzétételére: A lapok egy része a földteherrendezési tör­vény készülő végrehajtási utasításáról külön­féle részleteket közöl és ezek alapján már előre bírálja a földteherrendezés lebonyolítását. Tekintettel arra, hogy a végrehajtási rende­let végleges megszövegezése még folyamatban , v­an, a részletek közlése és méginkább a rende­let megbírálása legalább is idő előtt. De telje­sen alaptalan az a beállítás, mintha a pénzinté­­zetek a rendezésnél előnyösebb helyzetbe ke­rülnének a többi hitelezőnél, jelesül pedig az áruhitelezőknél és pedig azáltal, hogy a pénz­intézeteket kötvényekkel kifizetik, míg a többi hitelező követelését csak folyószámlán fogják elismerni. Egyenesen a hitelezőtől fog függni, váljon kötvényben vagy könyvjóváírás útján való kielégítését kívánja-e. A könyv­jóváírás különben a kötvénnyel egyenlőnek tekintendő, mert a könyvkövetelések kötvényre való átala­kítását lehetővé fogják tenni. Hogy az egyez­ségi eljárás folyamán egy-egy hitelező milyen mértékben lesz kénytelen követeléséből engedni, azt természetszerűen követelésének telekkönyvi rangsora fogja megszabni, ez azonban függet­len attól, hogy pénzintézetről vagy egyéb hite­lezőről van-e szó. A telekkönyvi rangsorban hátrább álló hitelezők helyzete természetesen hátrányosabb, mint az első helyeken bekebele­zett hitelezőké, mert a rosszabb rangsor árve­rés esetén is kisebb kielégítést vonna maga után. Az sem áll, hogy az áruhitelezőkkel kivétel nélkül egyességi tárgyalások indulnak meg, ellenben a pénzintézetek kivétel nélkül teljes követelésüket megkapják. Ellenkezőleg, az egyezkedési eljárásba minden hitelezőt be fog­nak vonni, de kényszer a kiegyezésre semmi­féle kategóriájú hitelezőre sem áll majd fenn. A földteherrendezési kötvények forgalomké­pességének részleteiről szóló közlések ugyan­csak merő kombinációk, amelyekre következte­téseket vagy bírálatot felépíteni még nem lehet. Kérdés, vájjon szükséges, illetve kívánatos-e, hogy ennek a jognak gyakorlását a földteher­­rendezés során ilyen törvénypótló rendelet sza­bályozza? Azt hisszük, hogy erre feltétlenül szükség lesz. És­pedig két okból. Először azért, mert ilyen rendelet nélkül a visszavásárlási jog hatályosságának tartama vitás lehet, má­sodszor pedig azért, mert véleményünk szerint ennek a jognak gyakorlása adott esetben más feltételektől kell, hogy függjön, mint amilye­neket magánjogunk ismer. Joggyakorlatunk a polgári törvényköny­vünk tervezetének 1418. §-a értelmében a visszavásárlási jog csak a jogosultnak élete fogytáig vagy harminckét évet meg nem ha­ladó időtartamra köthető ki. Ezzel szemben a földteherrendezési törvény az illetékmentes vb-számlázást csak tíz éven belül engedi meg, viszont megokolásának egyik példája húsz évi időtartamot tervez abból a célból, hogy a bir­tokos ez alatt az idő alatt eladott ingatlaná­nak vételárából 2%-ot ne kapjon kézhez, ha­nem a javára új birtokvásárlás céljából tőké­­síttessék. Nézetünk szerint ezeket a különböző terminusokat a törvényt pótló rendeletnek össze kell egyeztetnie, hogy a visszavásárlási jog gyakorol hatátánk feltételeit a felek félre­érthetetlenül megismerjék. Ennek semmi aka­dálya nem lehet, hiszen a törvény a jog gyakorlását a ma élő joggal ellentétben már úgyis kiterjesztette, mert míg ez a jog az általános magánjog, nemkülönben az osztrák és a német polgári törvénykönyv szerint az eladó személyéhez van kötve és polgári tör­vénykönyvünk tervezete szerint is csak két­ség esetén és akkor száll át az örökösre, ha határozatlan időre szól, addig a teherrende­­zési törvény kifejezetten megadja ezt a jogot a hozzátartozóknak is. Csak egy lépéssel kell tovább mennie a törvénypótló rendeletnek, hogy a terminusok tekintetében is tiszta hely­zetet teremtsen. De, szükségesnek mutatkozik a rendeleti in­tézkedés azért is, mert a visszavásárlási­­jog olyan értelmezéssel, amilyennel azt polgári törvénykönyvünk tervezete 1412—1418. fai­ban kodifikálja, a teherrendezés során illuzó­­riussá teheti a tényleges gyakorlást. Ameny­­nyire természetes ugyanis az a jogszabály, hogy a visszavásárlótól követelni lehet a tárgyra időközben fordított költségek (melio­rációk) megtérítését, annyira nem kívánatos, hogy ezeknek a meliorációknak értéke meg­fizethetetlen, tehát a visszavásárlási jog csak papirosjog legyen, vagy hogy ennek gyakor­lása azokkal a bonyolult perekkel kapcsolód­jék össze, amelyeket hajdan a zálogváltók és zálogtartók folytattak egymás ellen. Annyival kényesebb ez a kérdés, mert viszont a szanált birtokok rendszerint lerongyolt állapotban ke­rülnek idegen kézre, azokon a meliorációk te­hát közérdekből is kívánatosak, az új tulajdo­nos szempontjából el sem kerülhetők, mert feltételei az okszerű gazdálkodásnak. Ha tehát a szanáló pénzintézet úgy is lép birtokba, mint „közérdekből való kezelő", mégis kell, hogy a meliorációkat abban a tudatban tel­jesíthette, hogy azoknak megfelelő értéke neki a visszavásárlási jog gyakorlása esetén meg­térül. Csak ebben az esetben érhető el ugyanis az az ideális cél, hogy a lerongyolt birtokot feljavított állapotban kapja vissza a szanált volt tulajdonos, Vantsó Gyula dr. * • A visszavásárlási jog az új törvényben . A földteherrendezésről szóló legújabb törvé­nyünk, a javaslatnak pénzügyminiszteri meg­­okolása szerint azt a kitűzött fő célt kívánja szolgálni, hogy „a válságba jutott földbirtokok a lehetőségig a régi birtokos, vagy közeli hoz­zátartozója kezében megmaradhassanak, illetve abba visszajuthassanak". Az utóbbi cél érde­kében a törvény ugyancsak a megokolá­s sze­rint, a szanált birtokot árverésen megvásárló pénzintézetek gazdasági közreműködésének" azt az alapszemléletét" adja, „mintha az árve­rést vevő pénzintézet csupán az eddigi birtokos javára közérdekből való kezelőnek lépne be a birtokba". Ezért ad a törvény illetékmentessé­get az árverési vevő pénzintézetnek arra az esetre, ha a birtokot tíz éven belül a volt tulaj­donosnak, vagy hozzátartozójának visszajut­tatja, illetőleg eladja, vagyis ha „a pénzintézet árverési vétele jogi értelemben is csak a birtok kezelésbe átvétele". Kétségtelen, hogy a törvénynek ez az irány­zata, amelyet a megokoldó nemzetvédő birtok­politikai irányzatnak nevez, tulajdonképpen ugyanaz, ami hajdan az ősiségi eszme célkitű­zése volt, amikor megteremtette Magyarorszá­gon a zálogbirtok-rendszert. A törvény termé­szetesen nem ezt az elévült rendszert újítja fel, hanem ennek alapgondolatát a mai jogunkban jó ismert visszavásárlási joggal kapcsolja össze és az árverést vevő pénzintézet és a visszavá­sárlásra jogosultak között a mai gyakorlati életnek megfelelő jogviszonyt akar teremteni. Szabadkezet ad azonban a feleknek a meg­egyezésre, a visszavásárlási jog feltételeit nem szabályozza, csupán illetékmentességet biztosít ennek a jognak tíz éven belül leendő gyakor­lása esetére. Tekintettel arra, hogy a földbirtokrendezés­ről szóló törvény kerettörvény, amint hogy az adott viszonyok között más nem is lehet, a visszavásárlási jog kikötése és biztosítása, va­lamint gyakorlásának módja tekintetében az általános, tehát nem kodifikált magánjog sza­bályai lesznek az irányadók, ha a végrehajtási rendelet, esetleg egy későbbi igazságügyi ren­delet más írt s­om fog intézkedni. — 18.5 millió pengővel apadt a bank­­jegyforgalom. A Magyar Nemzeti Bank­nak a követelések és tartozások április 7-i állá­sáról ma közzétett kimutatása szerint a bank­jegyforgalom a hónap első hetében 18.546.835 pengővel 365.959.497 pengőre csökkent. Ebből az összegből 365.7 millió a pengőértékű és 185.797 pengő a koronaértékű bankjegyekre esik. A jegyforgalom lemorzsolódását főként a leszámítolási számlán történt visszafizetések tet­ték lehetővé. Ennek következtében ugyanis a leszámítolási számla állománya 21.1 millió pen­gővel 236.4 millió pengőre apadt. A zsíró­­számla állománya lényegtelen eltolódással 37.8 millió pengő, amelyből 18.7 millió az állami számlákon van elhelyezve. Az állami adósságok az esedékes havi részlet befizetése következté­ben 25.058 pengővel 60.1 millió pengőre esett. Az egyéb követelések 1.5 millió pengővel 17.3 millióra szaporodtak, míg az egyéb tartozások 217.479 pengővel 38.1 millióra apadtak. Az érckészlet devizaátvétel folytán 0.7 millió pen­gővel 165.2 millió pengőre növekedett. Ebből az összegből 125.7 millió az aranyra, 26.3 mil­lió az alapszabályszerűen beszámítható devi­zákra, 13,1 millió pedig a váltópénzre esik.­­ A kimutatás napján forgalomban levő bank­­jegymennyiség fedezete 48 százalékos volt. A Hangya 63,5 millió pengő értékű árut szál­lított szövetkezeteinek A Hangya központ közgyűlése A Hangya központ pénteken tartotta köz­­gyűlését az OMGE dísztermében, amelyen úgy a vidéki szövetkezeti vezetők, mint a ma­gyar agrárszövetkezeti élet vezetői nagy szám­mal voltak képviselve. A közgyűlést Zichy Aladár gróf v. b. t. t., elnök nyitotta meg, aki hangoztatta, hogy a súlyos gazdasági vál­ságot, miként a kereskedelem, úgy a szövetke­zetek is megérezték, de gondos körültekintés­sel sikerült elérni, hogy a Hangya központ elmúlt üzletéve kedvező eredménnyel zárult. Meleg szavakkal üdvözölte a megjelenteket, majd átadta a szót Magyar Kázmérnak, a Magyar Gazdaszövetség alelnökének, hogy megtartsa néhai Mesk­ó Pál emlékezetének szentelt beszédét. Magyar Kázmér rendkívül meleg szavakban méltatta Meskó Pál érdemeit, melyeket a Han­gya szövetkezeti mozgalomban más agrárin­tézmények élén és az egész magyar közéletben szerzett. Ismeretlen adatokkal egészítette ki életrajzát s kimutatta, hogy bár személye pó­tolhatatlan a szövetkezeti életben, de szelleme mindenkor közöttünk van. Rendkívül mély ha­tást keltett Magyar Kázmér emlékbeszéde és a megjelentek nagy tetszéssel ünnepelték a szó­nokot. Ezután Balogh Elemér dr. felsőházi tag, a Hangya vezérigazgatója ismertette a központ igazgatóságának jelentését. Rámutatott arra, hogy egy éve még optimisták voltunk, amikor reméltük, hogy rövidesen létrejön a külföldi kölcsön. Azóta azonban a helyzet megromlott. Kiemelte azokat a gazdasági nehézségeket, a­melyek zavarták a pénzpiac nyugalmát s ame­lyeknek következménye az általános elszegénye­dés és a fogyasztás csökkenése. Ezt az egész gazdasági élet s így a Hangya is megsínylette. A kormány mindent elkövet, — mondotta — hogy a súlyos helyzetet enyhítse. Ismertette az ennek érdekében hozott kormányintézkedése­ket, azután azokat a külföldön lefolyt értekez­leteket, amelyek mind arra irányultak, hogy a földmívelést újra jövedelmezőbbé tegyék. A külföldi kölcsön útjából is elhárultak az utolsó nehézségek s most már csak kedvező pillanatra vár a pénzügyminiszter, hogy a külföldi köl­csönt megkösse. Ha ezt a kölcsönt megkapjuk, akkor a kormány ígérete szerint rendezve lesz a szövetkezetek áruhitelének kérdése is és re­méli, hogy akkor energikusan hozzáláthatunk a termelés és értékesítés szövetkezeti alapon való megszervezéséhez. A Hangya a nehéz viszonyok ellenére az el­múlt esztendőben is meg tudott felelni hivatá­sának s a kötelékébe tartozó szövetkezeteknek 63.576.587 pengő értékű árut szállított, ami az előző év forgalmával szemben mindössze 7 szá­zalék visszaesést jelent. Minthogy ez idő alatt a fontosabb közszükségleti cikkek nagykeres­kedelmi ára jóval nagyobb arányban csökkent, tehát a Hangya forgalma mennyiségileg nem esett vissza, hanem az ország fogyasztásának egyre növekvő részét látja el. A központ 1930-as mérlege az előző évhez képest jelenté­kenyen kedvezőbb eredményt mutat. Megfelelő belső tartalékolások és az értékcsökkenési ala­poknak 145.000 pengővel való gyarapítása után a mérleg 106.330.36 pengő felesleggel zárult. Végül kérte az igazgatósági jelentés és a záró­számadás elfogadását. Balogh Elemér dr. vezérigazgató beszédét a megjelentek hosszas éljenzéssel­­és tapssal fo­gadták. Az igazgatósági jelentéshez többen szóltak hozzá. Ezt követően Csöbör László, a felügyelő-bizottság jelentését olvasta fel, ame­lyet a közgyűlés az igazgatóság jelentésével és a zárószámadással együtt egyhangúlag elfoga­dott és a felmentvényt úgy az igazgatóságnak, mint a felügyelő-bizottságnak megadta. Podh­­radszky János (Tordas) indítványára egyhan­gúan ismét megválasztotta a közgyűlés az igaz­gatóság és felügyelő-bizottság ama tagjait, a­kiknek megbízatása lejárt, név szerint: Balogh Elemér, Bernét István, Dessemffy Emil gróf, Huszár Károly, Ipolyi Koller Gyula, Ivánka Oszkár, Schandl Károly, Szijj Bálint és Tér­fi Béla igazgatósági tagokat, valamint Appel Aurél, Czobor László, Prutschenbacher Emil, Spett Ferenc és Ztucsky Jenő felügyelő-bizott­sági tagokat. Ezután Huszár Károly ny. miniszterelnök, felsőházi tag bejelentette, hogy a jövő hónap­ban Rómában a keresztény hívek százezrei jönnek össze, hogy a Rerum-Novarum en­­cyklika közzétételének negyvenéves fordulóját ünnepeljék meg. A közgyűlés felhatalmazza a szónokot, hogy a római ünnepségeken adjon kifejezést a Hangya szövetkezetek amaz elha­tározásának, hogy a fennálló társadalmi rend felforgatására irányuló törekvésekkel szemben indított akcióból minden erejükkel kiveszik a részüket. Felszólalt Bernát István dr. felsőházi tag, a Hangya alelnöke is, rámutatva a keresz­tény erkölcsi élet megszilárdításának szüksé­gére. Sajnálatos tényekre mutatott rá, hová tévelyedett el egyes nemzetek felfogása. Az Egyesült­ Államok hivatalos tényezői például megengedték, hogy a legyilkolt cári család ék­szereit ott áruba bocsáttassák. Svájc hivatalos tényezői vita tárgyává tették, vájjon beenged­hetik-e az orosz doping-gabonát s végül annak az álláspontnak adtak helyet, hogy az olcsó orosz gabona behozatala hasznos lesz az ország gazdasági életére. Amidőn az ilyen felfogások felett sajnálkozunk, egyben mindannyiunnknak arra kell törekednünk, hogy közös erővel küzd­­jünk a bolsevizmus terjeszkedni kívánó ha­talma ellen. Végül Zichy Aladár gróf elnök összetar­tásra és egyetértésre hívta fel az egész szövet­kezeti tábort s ezzel a közgyűlést bezárta. A megjelentek ezután felénekelték a Himnuszt. Nem korlátozzák a könnyű benzin hasz­nálatát Megírtuk, hogy a szeszipari érdekeltség a motalkó érdekében a könnyű benzin haszná­latának korlátozását szorgalmazza. Ebben az ügyben pénteken értekezlet volt a kereske­delmi minisztériumban Marklnt Jenő mint tanácsos vezetésével, amelyen részt vettek az automobilizmus körül érdekelt összes szerve­zetek. Speidl mint tanácsos előadta, hogy a motalkó bevezetése óta a könnyű benzin használata, — amelyre a keverési törvény nem terjed ki — nagymértékben növekedett. Az import 110 vagonról 1140-re szaporodott. Megokolt volna tehát a hazai termelésű alko­hol fogyasztását is növelni, hiszen a könnyű benzin használatának ez a szaporodása 220 vagon alkohol keverését teszi fölöslegessé. A minisztériumnak a mozalkó fogyasztásának fokozása érdekében az az elgondolása, hogy a jövőben közterületen csak akkor engedélyezik a könnyű benzin eladására szolgáló kút fel­állítását, ha ugyanott egyidejűen a motalkó eladásra is létesítenek kutat. A vitában az érdekeltségek aggályosnak mondották a motalkófogyasztásnak kényszer útján való további növelését, miután ettől gyakorlati eredmény n­an várható. Rámutattak arra, hogy a motalkór­ ma már a kezdeti ne­hézségek után a széles rétegek szívesen hasz­nálják és nem valószínű, hogy a ke­veretlen benzinre újból visszatérnének akkor, hogyha a motalkó ára megfelelően van megállapítva. Ennek folytán az általános rootalkókényszer bevezetésére irányuló minden lépés elsősor­ban a Magyarországra jövő idegen kocsik tulajdonosait érinti és a tapasztalatok alap­ján szépen fejlődő autóturisztikánkat veszé­lyezteti. A nemzetközi Grand Ront-tal kap­csolatban az országúti ellátást amúgy is még tovább kell fejleszteni és feltétlenül biztosítani kell azt, hogy az automobilista, bárhol a neki tetsző könnyű benzinhez vagy mozalkához juthasson, amely szabad választás lehetőségét a törvény is bizto­sítja. Jellemző példaképpen említették fel, hogy az elmúlt motoroshéten az itt járt többszáz külföldi autótulajdonos közül egy sem volt hajlandó motalkót fölvenni. A mi­nisztérium részéről kijelentették, hogy a meg­lévő benzinkutakat, valamint a jövőben ma­gánterületen felállítandó kutakat ez a kérdés nem érinti. Ezekben a könnyű benzin árulása tekintetében nem változik a helyzet. A köz­területeken ezután felállítandó kutaknál is csak annyiban változik a helyzet, hogy ott, ahol csak könn­yűbenzinkút van és motalkő­­kút nincs, a jövőben ilyen kútra adnak csak ki engedést, illetve ott, ahol egyáltalán nem volt még kút, a benzinkúttal egyidejűen m­o­­talkőkút felállítását is megkívánják. A mozgó, hordóból való könnyű benzin eladást sem érinti a rendelkezés. Elfogadta a minisztérium a Magyar Tou­­ring Clubnak azt az előterjesztését is, hogy a benzinkutaknál az eladott üzemanyagok pontos műszaki körülírásának feltüntetését tegye kötelezővé és hivatalosan ellenőrz­tesse a nyilvánosan eladásra kerülő üzemanyagok minőségét. Miután a keverési kényszer kibővítéséről nincs­ szó éa alkalmas módon gondoskodni fognak a benzin-, valamint szeizmonopólium­­mal szemben az autósok védelméről, végül pe­dig, mert az új rendelkezés oly alakban f­og megjelenni, mely félre nem magyarázhatóan hangsúlyozza a szabad választás és könnyű benzin fogyasztás lehetőségét, az érdekeltsé­gek belenyugodtak a minisztérium tervezetébe.­­ A Tendloff-gyár Ingatlanait megvárni t­uolja Kispest. A válságba jutott Tendloff- Dietrich-gyár berendezését átvette az ál­lami gépgyár. A megmaradt ingatlant és a rajta lévő épületeket a vállalat vezető­sége szintén értékesíteni akarja, s fel­ajánlotta Kispest városának. A telek a város középpontjában fekszik, s az épü­letek alkalmasak volnának úgy vásárcsar­­nők, mint fürdő és egyéb közcélú intéz­mények elhelyezésére. A város vezetősége már tárgyalást kezdett a gyár intézőivel, akik 750.000 pengőt kérnek az ingatla­nokért.­­ A középeurópai vámunió. Az Országos Kereskedő és Iparos Szövetség tegnap tartott tagértekezletén Fischher Jenő, a német-osztrák kereskedelmi szerződéssel kapcsolatban, érdek­lődéssel kísért előadásában fejtette ki a közép­európai vámunió lehetőségeit , rámutatott arra, hogy a vámunióra különösen Oroszország és az Észak-Amerikai Egyesült­ Államok verse­nyének leküzdése céljából van szükség. Az elő­adást vita követte, melyben Holzer Sándor és többen vettek részt.

Next