Budapesti Hírlap, 1931. április (51. évfolyam, 74–97. szám)
1931-04-11 / 81. szám
* ft»i, ÁPRILIS II, SZOMBA*____________________________________B. H*_______________________________ ** KÖZGAZDASÁG A pénzintézetek a földteherrendezésnél nem kerüühetnek előnyösebb helyzetbe a többi hitelezőnél Az egyezkedési eljárásba minden hitelezőt be fognak vonni A Magyar Távirati Irodát illetékes helyen felkérték a következők közzétételére: A lapok egy része a földteherrendezési törvény készülő végrehajtási utasításáról különféle részleteket közöl és ezek alapján már előre bírálja a földteherrendezés lebonyolítását. Tekintettel arra, hogy a végrehajtási rendelet végleges megszövegezése még folyamatban , van, a részletek közlése és méginkább a rendelet megbírálása legalább is idő előtt. De teljesen alaptalan az a beállítás, mintha a pénzintézetek a rendezésnél előnyösebb helyzetbe kerülnének a többi hitelezőnél, jelesül pedig az áruhitelezőknél és pedig azáltal, hogy a pénzintézeteket kötvényekkel kifizetik, míg a többi hitelező követelését csak folyószámlán fogják elismerni. Egyenesen a hitelezőtől fog függni, váljon kötvényben vagy könyvjóváírás útján való kielégítését kívánja-e. A könyvjóváírás különben a kötvénnyel egyenlőnek tekintendő, mert a könyvkövetelések kötvényre való átalakítását lehetővé fogják tenni. Hogy az egyezségi eljárás folyamán egy-egy hitelező milyen mértékben lesz kénytelen követeléséből engedni, azt természetszerűen követelésének telekkönyvi rangsora fogja megszabni, ez azonban független attól, hogy pénzintézetről vagy egyéb hitelezőről van-e szó. A telekkönyvi rangsorban hátrább álló hitelezők helyzete természetesen hátrányosabb, mint az első helyeken bekebelezett hitelezőké, mert a rosszabb rangsor árverés esetén is kisebb kielégítést vonna maga után. Az sem áll, hogy az áruhitelezőkkel kivétel nélkül egyességi tárgyalások indulnak meg, ellenben a pénzintézetek kivétel nélkül teljes követelésüket megkapják. Ellenkezőleg, az egyezkedési eljárásba minden hitelezőt be fognak vonni, de kényszer a kiegyezésre semmiféle kategóriájú hitelezőre sem áll majd fenn. A földteherrendezési kötvények forgalomképességének részleteiről szóló közlések ugyancsak merő kombinációk, amelyekre következtetéseket vagy bírálatot felépíteni még nem lehet. Kérdés, vájjon szükséges, illetve kívánatos-e, hogy ennek a jognak gyakorlását a földteherrendezés során ilyen törvénypótló rendelet szabályozza? Azt hisszük, hogy erre feltétlenül szükség lesz. Éspedig két okból. Először azért, mert ilyen rendelet nélkül a visszavásárlási jog hatályosságának tartama vitás lehet, másodszor pedig azért, mert véleményünk szerint ennek a jognak gyakorlása adott esetben más feltételektől kell, hogy függjön, mint amilyeneket magánjogunk ismer. Joggyakorlatunk a polgári törvénykönyvünk tervezetének 1418. §-a értelmében a visszavásárlási jog csak a jogosultnak élete fogytáig vagy harminckét évet meg nem haladó időtartamra köthető ki. Ezzel szemben a földteherrendezési törvény az illetékmentes vb-számlázást csak tíz éven belül engedi meg, viszont megokolásának egyik példája húsz évi időtartamot tervez abból a célból, hogy a birtokos ez alatt az idő alatt eladott ingatlanának vételárából 2%-ot ne kapjon kézhez, hanem a javára új birtokvásárlás céljából tőkésíttessék. Nézetünk szerint ezeket a különböző terminusokat a törvényt pótló rendeletnek össze kell egyeztetnie, hogy a visszavásárlási jog gyakorol hatátánk feltételeit a felek félreérthetetlenül megismerjék. Ennek semmi akadálya nem lehet, hiszen a törvény a jog gyakorlását a ma élő joggal ellentétben már úgyis kiterjesztette, mert míg ez a jog az általános magánjog, nemkülönben az osztrák és a német polgári törvénykönyv szerint az eladó személyéhez van kötve és polgári törvénykönyvünk tervezete szerint is csak kétség esetén és akkor száll át az örökösre, ha határozatlan időre szól, addig a teherrendezési törvény kifejezetten megadja ezt a jogot a hozzátartozóknak is. Csak egy lépéssel kell tovább mennie a törvénypótló rendeletnek, hogy a terminusok tekintetében is tiszta helyzetet teremtsen. De, szükségesnek mutatkozik a rendeleti intézkedés azért is, mert a visszavásárlásijog olyan értelmezéssel, amilyennel azt polgári törvénykönyvünk tervezete 1412—1418. faiban kodifikálja, a teherrendezés során illuzóriussá teheti a tényleges gyakorlást. Amenynyire természetes ugyanis az a jogszabály, hogy a visszavásárlótól követelni lehet a tárgyra időközben fordított költségek (meliorációk) megtérítését, annyira nem kívánatos, hogy ezeknek a meliorációknak értéke megfizethetetlen, tehát a visszavásárlási jog csak papirosjog legyen, vagy hogy ennek gyakorlása azokkal a bonyolult perekkel kapcsolódjék össze, amelyeket hajdan a zálogváltók és zálogtartók folytattak egymás ellen. Annyival kényesebb ez a kérdés, mert viszont a szanált birtokok rendszerint lerongyolt állapotban kerülnek idegen kézre, azokon a meliorációk tehát közérdekből is kívánatosak, az új tulajdonos szempontjából el sem kerülhetők, mert feltételei az okszerű gazdálkodásnak. Ha tehát a szanáló pénzintézet úgy is lép birtokba, mint „közérdekből való kezelő", mégis kell, hogy a meliorációkat abban a tudatban teljesíthette, hogy azoknak megfelelő értéke neki a visszavásárlási jog gyakorlása esetén megtérül. Csak ebben az esetben érhető el ugyanis az az ideális cél, hogy a lerongyolt birtokot feljavított állapotban kapja vissza a szanált volt tulajdonos, Vantsó Gyula dr. * • A visszavásárlási jog az új törvényben . A földteherrendezésről szóló legújabb törvényünk, a javaslatnak pénzügyminiszteri megokolása szerint azt a kitűzött fő célt kívánja szolgálni, hogy „a válságba jutott földbirtokok a lehetőségig a régi birtokos, vagy közeli hozzátartozója kezében megmaradhassanak, illetve abba visszajuthassanak". Az utóbbi cél érdekében a törvény ugyancsak a megokolás szerint, a szanált birtokot árverésen megvásárló pénzintézetek gazdasági közreműködésének" azt az alapszemléletét" adja, „mintha az árverést vevő pénzintézet csupán az eddigi birtokos javára közérdekből való kezelőnek lépne be a birtokba". Ezért ad a törvény illetékmentességet az árverési vevő pénzintézetnek arra az esetre, ha a birtokot tíz éven belül a volt tulajdonosnak, vagy hozzátartozójának visszajuttatja, illetőleg eladja, vagyis ha „a pénzintézet árverési vétele jogi értelemben is csak a birtok kezelésbe átvétele". Kétségtelen, hogy a törvénynek ez az irányzata, amelyet a megokoldó nemzetvédő birtokpolitikai irányzatnak nevez, tulajdonképpen ugyanaz, ami hajdan az ősiségi eszme célkitűzése volt, amikor megteremtette Magyarországon a zálogbirtok-rendszert. A törvény természetesen nem ezt az elévült rendszert újítja fel, hanem ennek alapgondolatát a mai jogunkban jó ismert visszavásárlási joggal kapcsolja össze és az árverést vevő pénzintézet és a visszavásárlásra jogosultak között a mai gyakorlati életnek megfelelő jogviszonyt akar teremteni. Szabadkezet ad azonban a feleknek a megegyezésre, a visszavásárlási jog feltételeit nem szabályozza, csupán illetékmentességet biztosít ennek a jognak tíz éven belül leendő gyakorlása esetére. Tekintettel arra, hogy a földbirtokrendezésről szóló törvény kerettörvény, amint hogy az adott viszonyok között más nem is lehet, a visszavásárlási jog kikötése és biztosítása, valamint gyakorlásának módja tekintetében az általános, tehát nem kodifikált magánjog szabályai lesznek az irányadók, ha a végrehajtási rendelet, esetleg egy későbbi igazságügyi rendelet más írt som fog intézkedni. — 18.5 millió pengővel apadt a bankjegyforgalom. A Magyar Nemzeti Banknak a követelések és tartozások április 7-i állásáról ma közzétett kimutatása szerint a bankjegyforgalom a hónap első hetében 18.546.835 pengővel 365.959.497 pengőre csökkent. Ebből az összegből 365.7 millió a pengőértékű és 185.797 pengő a koronaértékű bankjegyekre esik. A jegyforgalom lemorzsolódását főként a leszámítolási számlán történt visszafizetések tették lehetővé. Ennek következtében ugyanis a leszámítolási számla állománya 21.1 millió pengővel 236.4 millió pengőre apadt. A zsírószámla állománya lényegtelen eltolódással 37.8 millió pengő, amelyből 18.7 millió az állami számlákon van elhelyezve. Az állami adósságok az esedékes havi részlet befizetése következtében 25.058 pengővel 60.1 millió pengőre esett. Az egyéb követelések 1.5 millió pengővel 17.3 millióra szaporodtak, míg az egyéb tartozások 217.479 pengővel 38.1 millióra apadtak. Az érckészlet devizaátvétel folytán 0.7 millió pengővel 165.2 millió pengőre növekedett. Ebből az összegből 125.7 millió az aranyra, 26.3 millió az alapszabályszerűen beszámítható devizákra, 13,1 millió pedig a váltópénzre esik. A kimutatás napján forgalomban levő bankjegymennyiség fedezete 48 százalékos volt. A Hangya 63,5 millió pengő értékű árut szállított szövetkezeteinek A Hangya központ közgyűlése A Hangya központ pénteken tartotta közgyűlését az OMGE dísztermében, amelyen úgy a vidéki szövetkezeti vezetők, mint a magyar agrárszövetkezeti élet vezetői nagy számmal voltak képviselve. A közgyűlést Zichy Aladár gróf v. b. t. t., elnök nyitotta meg, aki hangoztatta, hogy a súlyos gazdasági válságot, miként a kereskedelem, úgy a szövetkezetek is megérezték, de gondos körültekintéssel sikerült elérni, hogy a Hangya központ elmúlt üzletéve kedvező eredménnyel zárult. Meleg szavakkal üdvözölte a megjelenteket, majd átadta a szót Magyar Kázmérnak, a Magyar Gazdaszövetség alelnökének, hogy megtartsa néhai Meskó Pál emlékezetének szentelt beszédét. Magyar Kázmér rendkívül meleg szavakban méltatta Meskó Pál érdemeit, melyeket a Hangya szövetkezeti mozgalomban más agrárintézmények élén és az egész magyar közéletben szerzett. Ismeretlen adatokkal egészítette ki életrajzát s kimutatta, hogy bár személye pótolhatatlan a szövetkezeti életben, de szelleme mindenkor közöttünk van. Rendkívül mély hatást keltett Magyar Kázmér emlékbeszéde és a megjelentek nagy tetszéssel ünnepelték a szónokot. Ezután Balogh Elemér dr. felsőházi tag, a Hangya vezérigazgatója ismertette a központ igazgatóságának jelentését. Rámutatott arra, hogy egy éve még optimisták voltunk, amikor reméltük, hogy rövidesen létrejön a külföldi kölcsön. Azóta azonban a helyzet megromlott. Kiemelte azokat a gazdasági nehézségeket, amelyek zavarták a pénzpiac nyugalmát s amelyeknek következménye az általános elszegényedés és a fogyasztás csökkenése. Ezt az egész gazdasági élet s így a Hangya is megsínylette. A kormány mindent elkövet, — mondotta — hogy a súlyos helyzetet enyhítse. Ismertette az ennek érdekében hozott kormányintézkedéseket, azután azokat a külföldön lefolyt értekezleteket, amelyek mind arra irányultak, hogy a földmívelést újra jövedelmezőbbé tegyék. A külföldi kölcsön útjából is elhárultak az utolsó nehézségek s most már csak kedvező pillanatra vár a pénzügyminiszter, hogy a külföldi kölcsönt megkösse. Ha ezt a kölcsönt megkapjuk, akkor a kormány ígérete szerint rendezve lesz a szövetkezetek áruhitelének kérdése is és reméli, hogy akkor energikusan hozzáláthatunk a termelés és értékesítés szövetkezeti alapon való megszervezéséhez. A Hangya a nehéz viszonyok ellenére az elmúlt esztendőben is meg tudott felelni hivatásának s a kötelékébe tartozó szövetkezeteknek 63.576.587 pengő értékű árut szállított, ami az előző év forgalmával szemben mindössze 7 százalék visszaesést jelent. Minthogy ez idő alatt a fontosabb közszükségleti cikkek nagykereskedelmi ára jóval nagyobb arányban csökkent, tehát a Hangya forgalma mennyiségileg nem esett vissza, hanem az ország fogyasztásának egyre növekvő részét látja el. A központ 1930-as mérlege az előző évhez képest jelentékenyen kedvezőbb eredményt mutat. Megfelelő belső tartalékolások és az értékcsökkenési alapoknak 145.000 pengővel való gyarapítása után a mérleg 106.330.36 pengő felesleggel zárult. Végül kérte az igazgatósági jelentés és a zárószámadás elfogadását. Balogh Elemér dr. vezérigazgató beszédét a megjelentek hosszas éljenzésselés tapssal fogadták. Az igazgatósági jelentéshez többen szóltak hozzá. Ezt követően Csöbör László, a felügyelő-bizottság jelentését olvasta fel, amelyet a közgyűlés az igazgatóság jelentésével és a zárószámadással együtt egyhangúlag elfogadott és a felmentvényt úgy az igazgatóságnak, mint a felügyelő-bizottságnak megadta. Podhradszky János (Tordas) indítványára egyhangúan ismét megválasztotta a közgyűlés az igazgatóság és felügyelő-bizottság ama tagjait, akiknek megbízatása lejárt, név szerint: Balogh Elemér, Bernét István, Dessemffy Emil gróf, Huszár Károly, Ipolyi Koller Gyula, Ivánka Oszkár, Schandl Károly, Szijj Bálint és Térfi Béla igazgatósági tagokat, valamint Appel Aurél, Czobor László, Prutschenbacher Emil, Spett Ferenc és Ztucsky Jenő felügyelő-bizottsági tagokat. Ezután Huszár Károly ny. miniszterelnök, felsőházi tag bejelentette, hogy a jövő hónapban Rómában a keresztény hívek százezrei jönnek össze, hogy a Rerum-Novarum encyklika közzétételének negyvenéves fordulóját ünnepeljék meg. A közgyűlés felhatalmazza a szónokot, hogy a római ünnepségeken adjon kifejezést a Hangya szövetkezetek amaz elhatározásának, hogy a fennálló társadalmi rend felforgatására irányuló törekvésekkel szemben indított akcióból minden erejükkel kiveszik a részüket. Felszólalt Bernát István dr. felsőházi tag, a Hangya alelnöke is, rámutatva a keresztény erkölcsi élet megszilárdításának szükségére. Sajnálatos tényekre mutatott rá, hová tévelyedett el egyes nemzetek felfogása. Az Egyesült Államok hivatalos tényezői például megengedték, hogy a legyilkolt cári család ékszereit ott áruba bocsáttassák. Svájc hivatalos tényezői vita tárgyává tették, vájjon beengedhetik-e az orosz doping-gabonát s végül annak az álláspontnak adtak helyet, hogy az olcsó orosz gabona behozatala hasznos lesz az ország gazdasági életére. Amidőn az ilyen felfogások felett sajnálkozunk, egyben mindannyiunnknak arra kell törekednünk, hogy közös erővel küzdjünk a bolsevizmus terjeszkedni kívánó hatalma ellen. Végül Zichy Aladár gróf elnök összetartásra és egyetértésre hívta fel az egész szövetkezeti tábort s ezzel a közgyűlést bezárta. A megjelentek ezután felénekelték a Himnuszt. Nem korlátozzák a könnyű benzin használatát Megírtuk, hogy a szeszipari érdekeltség a motalkó érdekében a könnyű benzin használatának korlátozását szorgalmazza. Ebben az ügyben pénteken értekezlet volt a kereskedelmi minisztériumban Marklnt Jenő mint tanácsos vezetésével, amelyen részt vettek az automobilizmus körül érdekelt összes szervezetek. Speidl mint tanácsos előadta, hogy a motalkó bevezetése óta a könnyű benzin használata, — amelyre a keverési törvény nem terjed ki — nagymértékben növekedett. Az import 110 vagonról 1140-re szaporodott. Megokolt volna tehát a hazai termelésű alkohol fogyasztását is növelni, hiszen a könnyű benzin használatának ez a szaporodása 220 vagon alkohol keverését teszi fölöslegessé. A minisztériumnak a mozalkó fogyasztásának fokozása érdekében az az elgondolása, hogy a jövőben közterületen csak akkor engedélyezik a könnyű benzin eladására szolgáló kút felállítását, ha ugyanott egyidejűen a motalkó eladásra is létesítenek kutat. A vitában az érdekeltségek aggályosnak mondották a motalkófogyasztásnak kényszer útján való további növelését, miután ettől gyakorlati eredmény nan várható. Rámutattak arra, hogy a motalkór ma már a kezdeti nehézségek után a széles rétegek szívesen használják és nem valószínű, hogy a keveretlen benzinre újból visszatérnének akkor, hogyha a motalkó ára megfelelően van megállapítva. Ennek folytán az általános rootalkókényszer bevezetésére irányuló minden lépés elsősorban a Magyarországra jövő idegen kocsik tulajdonosait érinti és a tapasztalatok alapján szépen fejlődő autóturisztikánkat veszélyezteti. A nemzetközi Grand Ront-tal kapcsolatban az országúti ellátást amúgy is még tovább kell fejleszteni és feltétlenül biztosítani kell azt, hogy az automobilista, bárhol a neki tetsző könnyű benzinhez vagy mozalkához juthasson, amely szabad választás lehetőségét a törvény is biztosítja. Jellemző példaképpen említették fel, hogy az elmúlt motoroshéten az itt járt többszáz külföldi autótulajdonos közül egy sem volt hajlandó motalkót fölvenni. A minisztérium részéről kijelentették, hogy a meglévő benzinkutakat, valamint a jövőben magánterületen felállítandó kutakat ez a kérdés nem érinti. Ezekben a könnyű benzin árulása tekintetében nem változik a helyzet. A közterületeken ezután felállítandó kutaknál is csak annyiban változik a helyzet, hogy ott, ahol csak könnyűbenzinkút van és motalkőkút nincs, a jövőben ilyen kútra adnak csak ki engedést, illetve ott, ahol egyáltalán nem volt még kút, a benzinkúttal egyidejűen motalkőkút felállítását is megkívánják. A mozgó, hordóból való könnyű benzin eladást sem érinti a rendelkezés. Elfogadta a minisztérium a Magyar Touring Clubnak azt az előterjesztését is, hogy a benzinkutaknál az eladott üzemanyagok pontos műszaki körülírásának feltüntetését tegye kötelezővé és hivatalosan ellenőrztesse a nyilvánosan eladásra kerülő üzemanyagok minőségét. Miután a keverési kényszer kibővítéséről nincs szó éa alkalmas módon gondoskodni fognak a benzin-, valamint szeizmonopóliummal szemben az autósok védelméről, végül pedig, mert az új rendelkezés oly alakban fog megjelenni, mely félre nem magyarázhatóan hangsúlyozza a szabad választás és könnyű benzin fogyasztás lehetőségét, az érdekeltségek belenyugodtak a minisztérium tervezetébe. A Tendloff-gyár Ingatlanait megvárni tuolja Kispest. A válságba jutott Tendloff- Dietrich-gyár berendezését átvette az állami gépgyár. A megmaradt ingatlant és a rajta lévő épületeket a vállalat vezetősége szintén értékesíteni akarja, s felajánlotta Kispest városának. A telek a város középpontjában fekszik, s az épületek alkalmasak volnának úgy vásárcsarnők, mint fürdő és egyéb közcélú intézmények elhelyezésére. A város vezetősége már tárgyalást kezdett a gyár intézőivel, akik 750.000 pengőt kérnek az ingatlanokért. A középeurópai vámunió. Az Országos Kereskedő és Iparos Szövetség tegnap tartott tagértekezletén Fischher Jenő, a német-osztrák kereskedelmi szerződéssel kapcsolatban, érdeklődéssel kísért előadásában fejtette ki a középeurópai vámunió lehetőségeit , rámutatott arra, hogy a vámunióra különösen Oroszország és az Észak-Amerikai Egyesült Államok versenyének leküzdése céljából van szükség. Az előadást vita követte, melyben Holzer Sándor és többen vettek részt.