Budapesti Hírlap, 1931. április (51. évfolyam, 74–97. szám)

1931-04-19 / 88. szám

1931. ÁPRILIS 19. VASÁRNAP B.H. IROPAIOM. MŰVÉSZET Gavallérok A Kamaraszínház mai újdonsága A Nemzeti Színház vezetősége olyan serény munkára kényszeríti üzemét, hogy újdonsá­gok és felújítások, valamint részleges új be­tanulások szinte kergetik egymást. Az ilyen természetű munka mindenesetre fordulatossá­got és élénkséget ad a műsornak, noha ál­landó a veszedelem, hogy az eredmény inkább szélességet, mint mélységet ér el. A Gavallérok, a Kamaraszínház ma esti újdonsága, egy több, mint kétszázesztendős angol vígjáték, irodalomtörténeti jelentőségé­nél s érdekes korfestésénél fogva vissza-vissza­térő műsordarabja az angol színpadnak. Szer­zője, Farquhar George, afféle romantikus vad zseni volt, kalandos vándoréletet élt, színész­tedett, de el kellett búcsúznia ettől a pályá­tól, amikor egy szomorújáték előadásán a já­ték hevében megfojtotta partnerét. Több víg­játékot és drámát írt, majd beállt katona­tisztnek, de nyomasztó adósságai következté­ben kénytelen volt eladni tiszti pátensét. Harmincéves korában halt meg és pedig a Kamaraszínház mai újdonságának, a Gavallé­rok (The Beaux’ Sivatagon) első előadásának napján. Ez a vígjáték őse annak a modern műfa­junknak, amelyet „karrierdarabnak“ neveznek, csakhogy az, akiről szól, nem bubifrizurás irodakisasszony, hanem két csinos, vidám le­gény, jóbarátok, akik — az egyik mint lord, a másik mint ennek inasa — nekivágnak a világnak, hogy boldoguljanak és lehetőleg gazdag, szép, fiatal feleséget szerezzenek ma­guknak. Változatos és színes képekben gördül le a laza cselekmény, nem minden humor és zamat nélkül, helyenként egy-egy sikamlós ki­ruccanással; különben is legkedvesebb vonása a műnek egy bizonyos nyelvi báj és régies közvetlenség. Az előadás — est­éről-estére — bizonyéra nyerni fog , kerek­dedségben és fürgeségben. Váradig Aranka asszony ladyját finom as­- Szonyiság, szellemes pajkosság teszi kecsessé, azonkívül festményszerű jelenség is partneré­vel, Mátray Erzsi asszonnyal együtt, akinek poetikus leányalakítása csupa megnyerő köz­vetlenség és elegancia, amíg a kedves So­mogyi Erzsi tűzről pattant polgárlánya a né­pies szubrett elragadó vérmérsékletével hat. Petheő és Lehotay magatartásában és hang­ban, egyaránt rokonszenves kalandorpárja éle­tet adott a mesének; Mihály­fi Béla a része­ges férj szerepében kitűnő jellemszínészi pro­dukciót nyújtott; a temperamentumos Eöry Kató, a jóízű Iványi Irén, Sugár, aki Ostade modorában formálta meg korcsmárosát, Ga­­bányi stílusos öreg szolgája, továbbá kisebb szerepekben Garamszeghy, Petites, Gömöry Vilma, Juhász, Matányi, Abonyi, Losortczy kitűnően egészítette ki az együttest. tó­ly) * (A Nemzeti Színház Shakespeare-cik­­lusa.) Csütörtökön kezdi meg a Nemzeti Színház az idei Shak­espeare-ciklusát és az első estén a Velencei kalmár kerül színre Shylock szerepében Gál Gyulával. A ciklus második előadása szombaton este A vihar, amelyben Prosperot először játssza Palágyi Lajos. Jövő kedden új be­tanulással először kerül színre Macbeth, Kiss Ferenccel a címszerepben és Hettyey Arankával Lady Macbeth szerepében. * (Az „Éva boszorkány** előadásai.) Herczeg Ferenc nagy sikerrel felújított színműve, az Éva boszorkány, ezen a hé­ten vasárnap, hétfőn, szerdán és jövő va­sárnap este kenik színre a Nemzeti Szín­házban, mindenkor Bajor Gizi, Kiss Fe­renc és Uray Tivadar felléptével. * (Horváth Jenő nagybeteg.) Horváth Jenő, a Nemzeti Színház kiváló művésze és rendezője, a Színművészeti Akadémia tanára, mint részvéttel értesülünk, nagy­­beteg. A művész már régóta betegeskedett, d­e állapota csak az utóbbi napokban vált aggasztóvá. Mintegy három héttel ez­előtt lett rosszul Horváth Jenő, s akkor szanatóriumba szállították. Ott azonban hamarosan magához tért, úgy, hogy haza­térhetett lakására. Néhány nappal ezelőtt azonban oly súlyosra fordult állapota, hogy sürgősen be kellett szállítani újra a Siesta-szanatórium­ba. Az o­rvosok min­dent elkövetnek, hogy a kiváló művész meggyógyuljon. Horváth Jenő állapota azonban olyan súlyos, hogy komoly ag­godalomra ad okot. * (Kiepura vendégjátéka az Operaház­ban.) Jan Kiepura április 30-án, csütörtö­kön a Turandot­ban és május 3-án, va­sárnap a Bohémélet­ben fog az Operaház­ban vendégszerepelni­. (A Korvin Mátyás Egyesület) április 22-én, szerdán délután fél 6 órakor az Oszzágos Magyar Iparművészeti Múzeum dísztermében (IX., Üllői­­út 33—37) nyilvános ülést tart. Az ülésen Ber­­zeviczy Albert elnöki megnyitója után Lionello Ven­turi torinói egyetemi tanár „A renesszánsz művészeti és szellemi irányelvei 1” címmel vetített képekkel kísért előadást tart. Moliére és a doktorok írta Hevesi Sándor A Nemzeti Színház pár esztendővel ezelőtt bemutatta Moliére kis bohózatát, a Szerelem, mint orvost, amely akkoriban meglehetős fel­tűnést keltett, főképpen azért, mert az előadás merész módon stilizálta a darabot, a commedia dell’arte túlzottan játékos, szinte valószínűtlen teatralizmusában s a benne szereplő öt doktor olyan karrikatúraként jelent meg a színpadon, mintha tudományhoz, gyógyításhoz semmi kö­zük sem lett volna. Olyan figurák voltak, hogy minden civil (civil) mulatott rajtuk és egy orvos sem sértődött meg miattuk. Mindenki bolondságnak érezte az egész dolgot és nem valóságnak, ámbár a magyar színpadon állandó műsordarab a Képzelt beteg, (amelynek utolsó felvonásában kapta Moliére az ő utolsó, ha­lálos vérömlékét), amely nem bolondos és jó­kedvű, hanem komoly és gyilkos szatírája az egész akkori orvostudománynak. Aki a képzelt beteg­et hallja, nem teheti fe­l magát azon a kérdésen: mi baja volt Moliérenek a dokto­rokkal, akikről egyik legerősebb és legkomo­lyabb komédiájában is azt mondatja el az egyik főszereplővel, hogy: Tout leur art est pure grimace, — egész művészetük merő fintor.­­ Újabban, amikor a múltak nagy irodalmi és történelmi érdekességei megint a legalaposabb kutatás körébe kerültek, sokat és alaposan foglalkoznak azzal a kérdéssel: mi baja volt hát Moliérene­k a doktorokkal. Gyógyíthatatlan tüdőbaja miatt talán személyes összeütközései jártak a legismertebb párizsi orvosokkal, eset­leg az egyetemi fakultás kitűnő tagjaival s emiatt darabjaiban privát­ hadjáratot folyta­tott tiszteletreméltó és dolgukat igazán értő emberekkel szemben, akiket a komédiaíró sze­mérmetlen humorával egyszerűen pellengérre állított? Nagy­on sokáig csakugyan azt hitték, hogy a doktorok ellen való harc Moliérenek egyik vesszőparipája, amelyre a komédia­író mindig fölpattan, hogy káprázatos mutatvá­nyokkal bűvölje el a nézőket, akik mindig haj­landók mulatni a komoly és hivatalos tekintély és tudomány rovására, s akik a humort a szín­padról mindig kritika nélkül élvezik, sőt leg­többször minden kritika ellenére s a mulatsá­gos vígjátékírónak mindazt megengedik, amit egy liberális császár, vagy király valaha is megengedett az ő kinevezett udvari bolond­jának. Moliére első életrajzírója, Grimare­st, aki­nek munkája már régóta nem volt forgalom­ban s csak most jelent meg újra a francia könyvpiacon, merőben személyes okokra vezeti vissza Moliére nagy ellenszenvét az orvosok iránt. Szerinte Moliére egész doktorirtásának igen kicsinyes oka volt. Moliérené egy doktor feleségénél bérelt volt lakást. A doktornő egy­szer csak minden ok nélkül fölemelte a ház­bért, Moliérené nem akart fizetni, mire a házi­asszony egyszerűen kitette őket a lakásból, amelyet aztán kiadott Du Parc kisasszonynak, a társulat egyik színésznőjének, akibe állító­lag maga Moliére is szerelmes volt valamikor. Du Parc kisasszony valamelyik előadásra két szabadjeggyel ajándékozta meg a doktornőt, akit azonban Moliérené az előadás megkezdése előtt két csinos díszítővel egyszerűen kidoba­tott a nézőtérről Ebből aztán nagy botrány keletkezett s Moliére bosszúból megírta a Sze­relem, mint orvost. Ez a kis anekdota azonban csak olyan, mint a legtöbb anekdota, amely nagy emberekről kering a világban: szóról-szóra hazug. Mindaz, amit a komoly kutatás ki tudott nyomozni Moliére ebbéli személyes vonatkozásairól,­ hom­lokegyenest ellentmond a kilakoltatásról és a kidobatásról szóló históriának. Be van bizo­nyítva, hogy Moliére háziorvosa 1669-ben egy De Mauvillain nevű doktor volt, akihez a nagy komédiaírót meleg barátság fűzte. Moliére sokszor megtréfálta a doktorát, sőt egy alka­lommal, a király jelenlétében így szólott hozzá: Mi ketten állandóan vitatkozunk, ő orvossá­got rendel nekem, én nem veszem be és meg­gyógyulok. Moliére annyira szerette a házi­orvosát, hogy ennek fia érdekében, aki egy ál­lást akart elnyerni, beadványt intézett XIV. Lajoshoz s ebben a beadványban is roppant kedvesen tréfálkozik, ami egyúttal azt is bi­zonyítja, hogy mennyit engedhetett meg ma­gának a királlyal szemben. Moliére azzal tá­masztja alá a kérést, hogy a doktor megeskü­dött arra, hogy harminc esztendővel megh­osz­­szabbítja az életét, ha a fiát sikerül elhelyeznie. — Én nem is kívánok ennyit, — ezzel fejezi be Moliére s nagyon meg vagyok elégedve már azzal is, hogy viszonzásul nem küld a más­világra. Moliérenek nem voltak személyes okai és magánsérelmei az orvosokkal szemben s a Szerelőn, mint orvos-ban az orvosi fakultás­nak az a négy tagja, akit orvosi köpenyükben és hivatalos hókusz-pókuszukkal kiszolgálta­tott a közröhejnek, az ő korában nem volt ne­vetséges karrikatúra, valószínűtlen figura, szín­padi vicc, aminek manapság hatnak, hanem véres, igaz valóság. A bohózattá torzult rajz mögött valamikor az élet keserves problémája lüktetett. A Szerelem, mint orvos­nak doktorai, akárhogy csóváljuk is ma a fejünket, egytől egyig kópiák voltak és nem karrikatúrák, va­lódi természetükből a haladó idő és a­ fejlődő tudomány forgatta ki őket. A kacagtató kis darab sikerét is az hozta meg, hogy a dokto­rokban mindenki ráismert XIV. Lajos udvari orvosaira. A bemutató után egy Guy Parin nevű orvos valóságos gyönyörűséggel írta egyik barátjának. A minap Versaillesban az udvari orvosokról játszottak egy komédiát, amelyben ugyancsak kifigurázzák őket. A ki­rály is jelen volt és remekül mulatott. A da­rab most már Párizsban megy s mindenki látni akarja az udvar orvosait a színpadon. Moliére öt nap alatt írta a darabot, királyi rendeletre, s ahol mi ma a commedia dell’arte bábuit látjuk, oda ő a valóságos élet alakjait állította, amint gyors ecsettel, sietve és mohón lekapta őket. A Szerelem, mint orvos 1665-ben került színre, amikor Moliére betegsége már annyira előrehaladott­ volt, hogy az orvosa tej­kárára szorította. Ez a tény csak azt bizo­nyítja, hogy a Szerelem, mint orvos, a­p. királyi parancson túl,is­merő aktualitásból szü­letett. Moliére, mint vérbeli komédiaíró, a sa­ját megfigyelését állandóan összekötötte a saját bajával. Ahogy a saját szerelmi féltékenységé­ből örökkévaló komédiákat bonyolított le a színpadon, a saját testi baját is összekapcsolta az orvosi tudomány akkori zsákutcában ver­gődő tehetetlenségével s ezekben a komédiák­ban nemcsak a doktorokat támadta, hanem a betegeket sem kímélte, aminek legkiáltóbb­ példája A képzelt beteg. 21 Idén jutányosak most: a Finom Kamgarn Öltönykelmék p 12.80 a Női Kabát-és Kosztümkelmék p 9.0© a Tweed-Jersei, 160 cm széles - p 3.90 a Gyapjú-Georgette kelmék — p 5.80 a divatos mintázott „Cupion“_ p 3.90 a tiszta gyapjú Eolin-kelmék - p 3.90 az újdivatú Tweed-kelmék —p 1.9© a jó magyar Crepe de Chine - p 3.90 a tiszta selyem Crepe de Chine p 4.90 a tiszta selyem Tiflis — — p 9.80 a divatos mintázott Flamenga - p 8.90 a mintázott Crepe de Chine _ p 6.90 a Selyem Georgette és Musseline p 6.90 a mintázott Nyersselymek — p 5.80 a valódi japán malárdselymek zzenébe»p 2.5© az egyszínű Nyersselymek — p 2.50 a tartós brokát Kabátbélések - p 1.25 a divatmintás Műselymek p 1.»«, —.98 az oly kedvelt öltöny Burette ... p 1.85 FENYVES CALVIN-TÉR 7. Mintákat készséggel kÖltünk! 5. * (Nagy Margit balesete.) Emlékezetes, hogy Nagy Margitot, az Operaház kitűnő művésznőjét autóbaleset érte. Mint érte­sülünk, a művésznő már jobban van, sebe gyorsan gyógyul, úgy, hogy orvosai­nak véleménye szerint, a jövő hét végén már fölléphet a Mosoly országa huszon­ötödik jubiláns előadásán. * (A Magyar Képzőművészek Egyesületének) szakosztályai most választották meg 1931. évre tisztikarukat. A festőszakosztály elnöke lett ma­­róthi Major Jenő, alelnöke Györffy István, jegy­­zője Kampis János, a szobrászszakosztály elnöke Kallós Ede, alelnöke Gách István, jegyzője K. Kalotai Ottó, az építészszakosztály elnöke Neu­­schloss-Knüss Kornél dr., alelnöke vitéz Láczay- Fritz Oszkár és jegyzője Barát Béla dr.

Next