Budapesti Hírlap, 1931. április (51. évfolyam, 74–97. szám)
1931-04-19 / 88. szám
1931. ÁPRILIS 19. VASÁRNAP B.H. IROPAIOM. MŰVÉSZET Gavallérok A Kamaraszínház mai újdonsága A Nemzeti Színház vezetősége olyan serény munkára kényszeríti üzemét, hogy újdonságok és felújítások, valamint részleges új betanulások szinte kergetik egymást. Az ilyen természetű munka mindenesetre fordulatosságot és élénkséget ad a műsornak, noha állandó a veszedelem, hogy az eredmény inkább szélességet, mint mélységet ér el. A Gavallérok, a Kamaraszínház ma esti újdonsága, egy több, mint kétszázesztendős angol vígjáték, irodalomtörténeti jelentőségénél s érdekes korfestésénél fogva vissza-visszatérő műsordarabja az angol színpadnak. Szerzője, Farquhar George, afféle romantikus vad zseni volt, kalandos vándoréletet élt, színésztedett, de el kellett búcsúznia ettől a pályától, amikor egy szomorújáték előadásán a játék hevében megfojtotta partnerét. Több vígjátékot és drámát írt, majd beállt katonatisztnek, de nyomasztó adósságai következtében kénytelen volt eladni tiszti pátensét. Harmincéves korában halt meg és pedig a Kamaraszínház mai újdonságának, a Gavallérok (The Beaux’ Sivatagon) első előadásának napján. Ez a vígjáték őse annak a modern műfajunknak, amelyet „karrierdarabnak“ neveznek, csakhogy az, akiről szól, nem bubifrizurás irodakisasszony, hanem két csinos, vidám legény, jóbarátok, akik — az egyik mint lord, a másik mint ennek inasa — nekivágnak a világnak, hogy boldoguljanak és lehetőleg gazdag, szép, fiatal feleséget szerezzenek maguknak. Változatos és színes képekben gördül le a laza cselekmény, nem minden humor és zamat nélkül, helyenként egy-egy sikamlós kiruccanással; különben is legkedvesebb vonása a műnek egy bizonyos nyelvi báj és régies közvetlenség. Az előadás — estéről-estére — bizonyéra nyerni fog , kerekdedségben és fürgeségben. Váradig Aranka asszony ladyját finom as- Szonyiság, szellemes pajkosság teszi kecsessé, azonkívül festményszerű jelenség is partnerével, Mátray Erzsi asszonnyal együtt, akinek poetikus leányalakítása csupa megnyerő közvetlenség és elegancia, amíg a kedves Somogyi Erzsi tűzről pattant polgárlánya a népies szubrett elragadó vérmérsékletével hat. Petheő és Lehotay magatartásában és hangban, egyaránt rokonszenves kalandorpárja életet adott a mesének; Mihályfi Béla a részeges férj szerepében kitűnő jellemszínészi produkciót nyújtott; a temperamentumos Eöry Kató, a jóízű Iványi Irén, Sugár, aki Ostade modorában formálta meg korcsmárosát, Gabányi stílusos öreg szolgája, továbbá kisebb szerepekben Garamszeghy, Petites, Gömöry Vilma, Juhász, Matányi, Abonyi, Losortczy kitűnően egészítette ki az együttest. tóly) * (A Nemzeti Színház Shakespeare-ciklusa.) Csütörtökön kezdi meg a Nemzeti Színház az idei Shakespeare-ciklusát és az első estén a Velencei kalmár kerül színre Shylock szerepében Gál Gyulával. A ciklus második előadása szombaton este A vihar, amelyben Prosperot először játssza Palágyi Lajos. Jövő kedden új betanulással először kerül színre Macbeth, Kiss Ferenccel a címszerepben és Hettyey Arankával Lady Macbeth szerepében. * (Az „Éva boszorkány** előadásai.) Herczeg Ferenc nagy sikerrel felújított színműve, az Éva boszorkány, ezen a héten vasárnap, hétfőn, szerdán és jövő vasárnap este kenik színre a Nemzeti Színházban, mindenkor Bajor Gizi, Kiss Ferenc és Uray Tivadar felléptével. * (Horváth Jenő nagybeteg.) Horváth Jenő, a Nemzeti Színház kiváló művésze és rendezője, a Színművészeti Akadémia tanára, mint részvéttel értesülünk, nagybeteg. A művész már régóta betegeskedett, de állapota csak az utóbbi napokban vált aggasztóvá. Mintegy három héttel ezelőtt lett rosszul Horváth Jenő, s akkor szanatóriumba szállították. Ott azonban hamarosan magához tért, úgy, hogy hazatérhetett lakására. Néhány nappal ezelőtt azonban oly súlyosra fordult állapota, hogy sürgősen be kellett szállítani újra a Siesta-szanatóriumba. Az orvosok mindent elkövetnek, hogy a kiváló művész meggyógyuljon. Horváth Jenő állapota azonban olyan súlyos, hogy komoly aggodalomra ad okot. * (Kiepura vendégjátéka az Operaházban.) Jan Kiepura április 30-án, csütörtökön a Turandotban és május 3-án, vasárnap a Bohéméletben fog az Operaházban vendégszerepelni. (A Korvin Mátyás Egyesület) április 22-én, szerdán délután fél 6 órakor az Oszzágos Magyar Iparművészeti Múzeum dísztermében (IX., Üllőiút 33—37) nyilvános ülést tart. Az ülésen Berzeviczy Albert elnöki megnyitója után Lionello Venturi torinói egyetemi tanár „A renesszánsz művészeti és szellemi irányelvei 1” címmel vetített képekkel kísért előadást tart. Moliére és a doktorok írta Hevesi Sándor A Nemzeti Színház pár esztendővel ezelőtt bemutatta Moliére kis bohózatát, a Szerelem, mint orvost, amely akkoriban meglehetős feltűnést keltett, főképpen azért, mert az előadás merész módon stilizálta a darabot, a commedia dell’arte túlzottan játékos, szinte valószínűtlen teatralizmusában s a benne szereplő öt doktor olyan karrikatúraként jelent meg a színpadon, mintha tudományhoz, gyógyításhoz semmi közük sem lett volna. Olyan figurák voltak, hogy minden civil (civil) mulatott rajtuk és egy orvos sem sértődött meg miattuk. Mindenki bolondságnak érezte az egész dolgot és nem valóságnak, ámbár a magyar színpadon állandó műsordarab a Képzelt beteg, (amelynek utolsó felvonásában kapta Moliére az ő utolsó, halálos vérömlékét), amely nem bolondos és jókedvű, hanem komoly és gyilkos szatírája az egész akkori orvostudománynak. Aki a képzelt beteget hallja, nem teheti fel magát azon a kérdésen: mi baja volt Moliérenek a doktorokkal, akikről egyik legerősebb és legkomolyabb komédiájában is azt mondatja el az egyik főszereplővel, hogy: Tout leur art est pure grimace, — egész művészetük merő fintor. Újabban, amikor a múltak nagy irodalmi és történelmi érdekességei megint a legalaposabb kutatás körébe kerültek, sokat és alaposan foglalkoznak azzal a kérdéssel: mi baja volt hát Moliérenek a doktorokkal. Gyógyíthatatlan tüdőbaja miatt talán személyes összeütközései jártak a legismertebb párizsi orvosokkal, esetleg az egyetemi fakultás kitűnő tagjaival s emiatt darabjaiban privát hadjáratot folytatott tiszteletreméltó és dolgukat igazán értő emberekkel szemben, akiket a komédiaíró szemérmetlen humorával egyszerűen pellengérre állított? Nagyon sokáig csakugyan azt hitték, hogy a doktorok ellen való harc Moliérenek egyik vesszőparipája, amelyre a komédiaíró mindig fölpattan, hogy káprázatos mutatványokkal bűvölje el a nézőket, akik mindig hajlandók mulatni a komoly és hivatalos tekintély és tudomány rovására, s akik a humort a színpadról mindig kritika nélkül élvezik, sőt legtöbbször minden kritika ellenére s a mulatságos vígjátékírónak mindazt megengedik, amit egy liberális császár, vagy király valaha is megengedett az ő kinevezett udvari bolondjának. Moliére első életrajzírója, Grimarest, akinek munkája már régóta nem volt forgalomban s csak most jelent meg újra a francia könyvpiacon, merőben személyes okokra vezeti vissza Moliére nagy ellenszenvét az orvosok iránt. Szerinte Moliére egész doktorirtásának igen kicsinyes oka volt. Moliérené egy doktor feleségénél bérelt volt lakást. A doktornő egyszer csak minden ok nélkül fölemelte a házbért, Moliérené nem akart fizetni, mire a háziasszony egyszerűen kitette őket a lakásból, amelyet aztán kiadott Du Parc kisasszonynak, a társulat egyik színésznőjének, akibe állítólag maga Moliére is szerelmes volt valamikor. Du Parc kisasszony valamelyik előadásra két szabadjeggyel ajándékozta meg a doktornőt, akit azonban Moliérené az előadás megkezdése előtt két csinos díszítővel egyszerűen kidobatott a nézőtérről Ebből aztán nagy botrány keletkezett s Moliére bosszúból megírta a Szerelem, mint orvost. Ez a kis anekdota azonban csak olyan, mint a legtöbb anekdota, amely nagy emberekről kering a világban: szóról-szóra hazug. Mindaz, amit a komoly kutatás ki tudott nyomozni Moliére ebbéli személyes vonatkozásairól, homlokegyenest ellentmond a kilakoltatásról és a kidobatásról szóló históriának. Be van bizonyítva, hogy Moliére háziorvosa 1669-ben egy De Mauvillain nevű doktor volt, akihez a nagy komédiaírót meleg barátság fűzte. Moliére sokszor megtréfálta a doktorát, sőt egy alkalommal, a király jelenlétében így szólott hozzá: Mi ketten állandóan vitatkozunk, ő orvosságot rendel nekem, én nem veszem be és meggyógyulok. Moliére annyira szerette a háziorvosát, hogy ennek fia érdekében, aki egy állást akart elnyerni, beadványt intézett XIV. Lajoshoz s ebben a beadványban is roppant kedvesen tréfálkozik, ami egyúttal azt is bizonyítja, hogy mennyit engedhetett meg magának a királlyal szemben. Moliére azzal támasztja alá a kérést, hogy a doktor megesküdött arra, hogy harminc esztendővel meghoszszabbítja az életét, ha a fiát sikerül elhelyeznie. — Én nem is kívánok ennyit, — ezzel fejezi be Moliére s nagyon meg vagyok elégedve már azzal is, hogy viszonzásul nem küld a másvilágra. Moliérenek nem voltak személyes okai és magánsérelmei az orvosokkal szemben s a Szerelőn, mint orvos-ban az orvosi fakultásnak az a négy tagja, akit orvosi köpenyükben és hivatalos hókusz-pókuszukkal kiszolgáltatott a közröhejnek, az ő korában nem volt nevetséges karrikatúra, valószínűtlen figura, színpadi vicc, aminek manapság hatnak, hanem véres, igaz valóság. A bohózattá torzult rajz mögött valamikor az élet keserves problémája lüktetett. A Szerelem, mint orvosnak doktorai, akárhogy csóváljuk is ma a fejünket, egytől egyig kópiák voltak és nem karrikatúrák, valódi természetükből a haladó idő és a fejlődő tudomány forgatta ki őket. A kacagtató kis darab sikerét is az hozta meg, hogy a doktorokban mindenki ráismert XIV. Lajos udvari orvosaira. A bemutató után egy Guy Parin nevű orvos valóságos gyönyörűséggel írta egyik barátjának. A minap Versaillesban az udvari orvosokról játszottak egy komédiát, amelyben ugyancsak kifigurázzák őket. A király is jelen volt és remekül mulatott. A darab most már Párizsban megy s mindenki látni akarja az udvar orvosait a színpadon. Moliére öt nap alatt írta a darabot, királyi rendeletre, s ahol mi ma a commedia dell’arte bábuit látjuk, oda ő a valóságos élet alakjait állította, amint gyors ecsettel, sietve és mohón lekapta őket. A Szerelem, mint orvos 1665-ben került színre, amikor Moliére betegsége már annyira előrehaladott volt, hogy az orvosa tejkárára szorította. Ez a tény csak azt bizonyítja, hogy a Szerelem, mint orvos, ap. királyi parancson túl,ismerő aktualitásból született. Moliére, mint vérbeli komédiaíró, a saját megfigyelését állandóan összekötötte a saját bajával. Ahogy a saját szerelmi féltékenységéből örökkévaló komédiákat bonyolított le a színpadon, a saját testi baját is összekapcsolta az orvosi tudomány akkori zsákutcában vergődő tehetetlenségével s ezekben a komédiákban nemcsak a doktorokat támadta, hanem a betegeket sem kímélte, aminek legkiáltóbb példája A képzelt beteg. 21 Idén jutányosak most: a Finom Kamgarn Öltönykelmék p 12.80 a Női Kabát-és Kosztümkelmék p 9.0© a Tweed-Jersei, 160 cm széles - p 3.90 a Gyapjú-Georgette kelmék — p 5.80 a divatos mintázott „Cupion“_ p 3.90 a tiszta gyapjú Eolin-kelmék - p 3.90 az újdivatú Tweed-kelmék —p 1.9© a jó magyar Crepe de Chine - p 3.90 a tiszta selyem Crepe de Chine p 4.90 a tiszta selyem Tiflis — — p 9.80 a divatos mintázott Flamenga - p 8.90 a mintázott Crepe de Chine _ p 6.90 a Selyem Georgette és Musseline p 6.90 a mintázott Nyersselymek — p 5.80 a valódi japán malárdselymek zzenébe»p 2.5© az egyszínű Nyersselymek — p 2.50 a tartós brokát Kabátbélések - p 1.25 a divatmintás Műselymek p 1.»«, —.98 az oly kedvelt öltöny Burette ... p 1.85 FENYVES CALVIN-TÉR 7. Mintákat készséggel kÖltünk! 5. * (Nagy Margit balesete.) Emlékezetes, hogy Nagy Margitot, az Operaház kitűnő művésznőjét autóbaleset érte. Mint értesülünk, a művésznő már jobban van, sebe gyorsan gyógyul, úgy, hogy orvosainak véleménye szerint, a jövő hét végén már fölléphet a Mosoly országa huszonötödik jubiláns előadásán. * (A Magyar Képzőművészek Egyesületének) szakosztályai most választották meg 1931. évre tisztikarukat. A festőszakosztály elnöke lett maróthi Major Jenő, alelnöke Györffy István, jegyzője Kampis János, a szobrászszakosztály elnöke Kallós Ede, alelnöke Gách István, jegyzője K. Kalotai Ottó, az építészszakosztály elnöke Neuschloss-Knüss Kornél dr., alelnöke vitéz Láczay- Fritz Oszkár és jegyzője Barát Béla dr.