Budapesti Hírlap, 1931. április (51. évfolyam, 74–97. szám)

1931-04-02 / 75. szám

B.H. LEVELEK Milyen műszaki sekkel tehetne segíteni az ország gazdasági helyzetén ? .....1...^ A Magyar Országos Mérnök Kongresszus előadásainak célja Őrizzük meg a Tihanyi-fél­sziget kultúréríéheit l A Budapesti Hírlap egyetlen olvasójának emlékezetéből sem fakulhatott ki annak a messze zengő ás szívekbe ható harsonának hangszíne, amellyel Herczeg Ferenc a roult esztendőben riasztotta fokozott éberségre a közlelkiismeretet. Akkor a Badacsony „Vas- knpu"-ja, ,,'Kőzsákjai", s általában az őstüz- hányó csodásán szabályos s mégis festői kúp. jának szépsége állott a kerekedett vihar hom­lokterében. A mai helyzet hozta magával, hogy a Baltonért küzdők hatalmas tábora ma a Hasznos Balaton zászlaját emeli magasabbra. Nem is lehet kétség az iránt, hogy kivált a Mérnök és Építész Egylet napjainkban le­folyt ankétje, amelyet a Budapesti Hírlap hasábjain minap nagyon harmonikusan ve­zetett be Karafidth Jenő „Balatoni tízpa­rancsolata", meghozza az előre kitervelt ered­ményt. Nézetem szerint azonban emlékezetbe kell idézni, hogy a Balaton hasznosításának gon­dolatát teoretikusok: a Magyar tenger szép­ségeinek rajongói pattantották ki. Mert ha igaz is, hogy néhai Lóczy Lajos világhíres tudósunk és lelkes gárdája 30 éven át csak tudományosan tanulmányozta a Balaton kör­nyékét s ha való is, hogy ennek a tudós gár­dának kitartó tudományos erőfeszítése elle­nére számottevő gyakorlati haszon nem is mutatkozott sem a balatonkömyéki nép zse­bében, sem pedig az államkincstárban, — senki sem állíthatja, hogy a sok kutatónak, vagy a különféle Balatoni Társaságnak és Szövetségnek propagativ munkája teljesen hatástalan lett volua a gazdasági érdekek szemszögéből nézve. Senki sem tagadhatja, hogy a modem kul­túra általában nagyon könyörtelenül bánik a természeti alkotásokkal. Voltaképpen miről is van szó az adott esetben? Hazánk összes olyan tudományos egyesüle­tei, amelyek célkitűzése kapcsolatba jut a Balaton környékének tanulmányozásával, is­mételten megállapították, hogy Tihanyban nemcsak a természeti nevezetességek,. hanem az emberi művelődés emlékei is pusztulnak s legfőbb ideje, hogy a megmenthetők gondozá­sához hozzáfogjunk, így a tihanyi Ővár északi sziklafalai, ame­lyeken a 2—3 millió év előtti sivatagi érában működött erős szélfúvások klasszikus nyomokat hagytak, a lejtő bisfokú megbolygatása esetén is könnyen lesorvadhatnak. S ez annál végze­tesebb volna, mert ebben a 60—80 m. magas sziklafalban vannak azok a rendkívül érdekes remetelakások, amelyekre Eitelbergcr német régész már 1856-ban fölhívta a tudományos világ figyelmét. Ide tartoznak továbbá a még régebbi, tehát mintegy 4—5 millió év előtt mű­ködésben volt gejzírek kráterei és kúpjai. Való­tággal világhírű nevezetessége Tihanynak a 110 őri gejzír, mert ilyen számban a Föld egyetlen más pontján sem láthatók. De nem szabad itt megfeledkeznünk az ú. n. Belső-tóról sem, amelynek állat- és növényvilága egészen sajá­tos. S ezek ntán valóban természetes, hogy a Tihanyi-félszigeten s kivált ennek déli lejtőin egyes növény- és rovarfajok szaktudósai több olyan fajra bukkantak, amelyeknek itteni elő­fordulása meglepő és különleges magyarázatot kíván. Bíró Lajos, Horváth Géza, Soős Lajos, Szüády Zoltán, Gáyer Gyula, Bégen Árpád s mások nem egy bizarr alakú, vagy feltűnő színű hangyát, szitakötőt, kabórát, vagy ékes- pártájú nővényt találtak, olyant, aminő ha­zánknak csak ezen a pontján, s rajta kívül csak a Földközi-tenger mellékén fordul elő. Ke romboljuk le a Tihanyi-félsziget széltől kicsiszolt szikláit, ve irtsuk ki erdeit, mezőit, őrizzük meg a Belső-tó eredeti állatvilágát. De meg kell védelmeznünk a történelmi em­lékeket is. Ilyeneket a csiszolt kőkorszakiak­tól kezdve a népvándorlás s a rómaiak idegé­ből valókig s a középkoriakig bőven találunk. Láthatjuk, hogy tulajdonképp nagyon ke­vés az, amit az egész magyar tudományos világ, egy szíwel-Iélekkel összefogva kér a tár,adalmi tevékenységgel párosult kormány­akciótól, EUdbe.rger szigorú kritikát tett rajtunk, amikor ezt írta könyvében; „Annál a mód fö­löt’i gondatlanságnál fogva, amelyet a műem­lékek irányában majdnem egész Magyarorszá­gon tapasztalunk . . .“ Egy kis német állam, Hessen volt az első, amely a természeti emlékek védelmére törvényt hozott. S köztudomású, hogy még a mindent a „haszon" mér’egére vető jenki is egész országnyi területet — a Colorado vi­dékét — nyilvánított érintetlenül fenntar­tandó Nemzeti Parkká. Nálunk legalább egyetlen kis oázis, a Ti­hanyi-félsziget maradhasson meg és ragyog­hasson ezerszinű pompájában — utódaink szemébe is! Gaál István, ; _ egyetemi m. tanár. A Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetsége és a Hungária Magyar Techniku­sok Egyesülete József királyi herceg cs József Ferenc királyi herceg védnökségével rendezi meg április 19—22-ike között a Műegyetemen az 1931. évi magyar országos mémökkongresz. szust. A kongresszus célja rámutatni arra, hogy mi volna a teendő műszaki téren hazánk gazdasági helyzetének megjavítása érdekében. A kongresszuson a két rendező egyesületen kívül a következő testületek működnek közre: Budapesti Mérnöki Kamara, Kémikusok Or­szágos Egyesülete, Földmérő Magánmérnökök Országos Egyesülete, Magánmérnökök Orszá­gos Szövetsége, Magyar Anyagvizsgálók Egye­sülete, Magyar Elektrotechnikai Egyesület, Magyar Mérnök- és Építészegylet, Országos Erdészeti Egyesület, Országos Középítési Ta­nács, Országos Magyar Bányászati és Kohá­szati Egyesület, Városi Mérnökök Országos Szövetsége. A tárgysorozatban szereplő előadók előadá­sukkal kapcsolatban beterjesztendő határozati javaslataikat már az Előkészítő Bizottság öl­ti ökségén.k rendelkezésére bocsátották. Az Előkészítő Bizottság gondoskodik arról, hogy a kongresszus munkájának sikere érdekében e határozati javaslatokat a kongresszus meg- I nyitása előtt legalább egy héttel minden I kongresszusi tag kézhez kapja. A szétküldendő I dennapi égi látványosságban lesz része Buda­pest közönségének: félnyolc éra tájban íves ka­réj nyirbál bele a toli hold fényesen sütő korongjába, amelyet lassanként teljesen el­emészt, mígnem kilenc óra tájban már csu­pán sötétszürkén ködlő tányér mutatja a telihold helyét az égen. A Föld a Nap cs Hold közé kerül, még pedig olymódon, hogy a Föld hatalmas árnyéka teljesen elsötétíti a Holdat: teljes holdfogyatkozás les*. A napfogyatkozás és a holdfogyatkozás, ez a két leginkább meglepő csillagászati tüne­mény, egykoron, feltűnésével mindig különös izgalomba hozta az emberiséget. A fogyatko­zásokban hajlandók voltak nagy, sorsdöntő földi események égi előjelét látni. És a vélet­len játékából a történelem során néhányszor valóban megtörtént, hogy döntő csaták, új államalakulások kezdetén tűnt cl a mennybol­tozatról a két nagy égi vándor valamely Hei­nék barátságos ragyogása. Az akkor megma­gyarázhatatlan tünemény pánikot idézett elő és akadtak, akik a világ végének előjátékát vélték látni a fogyatkozásban. Később, a kultúra elterjedésével, az Írott emlékek szélesebb körben való tanulmányozá­sával rájöttek — ha nem is az okára és tör­vényszerűségére, — de legalább is az időú- kint való ismétlődésre, úgy, hogy a civilizált népek az idők során már annyira nem féltek a fogyatkozástól, hogy volt bátorságtik fel­használni primitívebb népek megfélemlítésére. A Nagy Varázsló A. történelemből ismert legfeltűnőbb ilyen eset Kolumbus Kristófé, aki 1492-ben legény­ségével együtt pusztulással fenyegető veszede­lembe jutott; a délamerikai indiánok óriási túlerővel megtámadták és bekerítették őket, úgy hogy az utolsó szálig való pusztulás már- már pillanatok kérdése volt Kolumbus Kris­tóf utolsó imára kulcsolta kezét, feltekintett az égre, hogy a mennyek urától kérje a végső segítséget. Amint a történelemből közismert, éhben a pillanatban észrevette, hagy a fényesen tűző déli nap korongja sötétedni kezd. Néhány percig gondosan figyelte a tüneményt, amely­ről nyomban megállapította, hogy napfogyat, hozás kezdete. Erre startén hangon rárivalt a vérengző bennszülöttekre, hogy nézzék csak, mi töriir.ik nyomtatvány a határozati javaslatokon kívül tartalmazni fogja a teljes tárgysorozatot, az előkészítő, rendező és végrehajtó bizottság teljes névsorát, valamint a kongresszus tár­gyalási rendjét A kongresszus tagjai részére a Rendező Bizottság kellő számú jelentkező esetén két tanulmányi kirándulást készít elő: 1. Az Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak Budapest X., Kőbányai-út 21. szám alatt levő telepét az igazgatóság meghívása alapján áp­rilis 22-én, szerdán délelőtt fél 10 órai kezdet­tel tekintenék meg a jelentkezők. 2. A Dunántúli Villamossági Rt. bánhidai erőtelepének megtekintésére április 23-án, csütörtökön különvonattal történnék a kirán­dulás. A kirándulásokra való jelentkezés helye a Kongresszus Rendező Bizottságának központi irodája (V., Reáltanoda-utca 13—15. Tel.: Aut. 862—10). A jelentkezés történhet írás­ban, vagy személyesen, illetőleg telefonon na­ponta délután 6—7-ig. A jelentkezés határ­ideje: április 19. A kongresszus vidéki tagjai számára a Rendező Bizottság vasúti féljegykedvezményt eszközölt ki. A kedvezményes jegyekről szóló igazolványt a Rendező Bizottság kellő időben fogja szétküldené odafönn az égen. Ha nyomban meg nem adják magukat, elveszi tőlük a napot. Ez a meglepő fordulat annyira lenyűgözte a rézbőrűeket, hogy rögtön abbahagyták a harcot és örök hűséget,- engedelmességet fogadtak a Nagy Va­rázslónak . Amikor a csillagászat fejlődése lehetővé tette, hogy felismerjék a fogyatkozások ismét­lésének törvényszerűségét, nemcsupán a jö­vőre vonatkozóan állapították meg tetszőleges hosszú időre előre: mikor lesznek fogyatkozá­sok, hanem a múltba visszamenően is. Ezáltal sikerült néhány nagy történelmi esemény elad­dig ismeretlen dátumát pontosan megállapí­tani. így példán! a magyar nemzet ezeréves fenn­állásának is egyik frappáns bizonyítéka szár­mazik abból, hogy annalcsek feljegyzése sze rint a bizánci csata idején napfogyatkozás volt. Ez pedig a csillagászok megállapítása szerint csakis SDG-ban lehetett. Ilymódon te­hát a krónikások nem túlságosan pontos idő­rendi feljegyzései helyett csillagászati pontos­sággal ismerjük hazai történelmünk kezdetének időpontját. Az év végén megismétlődik a teljes holdfogyatkozás A Budapesti Hírlap munkatársa a csü­törtöki teljes holdogyatkozás részleteit meg­tudakolandó, fölkereste Tass Antal, a sváb­hegyi csillagvizsgáló intézet világszerte is­mertnevű tndós igazgatóját, aki a következő­ket mondotta: — Az április 2-iki holdfogyatkozás este 7 óra 23 perekor kezdődik, a teljes elsötétülés 9 óra 7 perckor következik be, 10 óra 52 perckor pedig vége a tüneménynek: a Hold ismét teli egészében ragyog. A holdfogyatko­zás kezdetét a Csendes-óceán nyugati vizein, Ázsiában, Ausztráliában, az Indiai-óceánon, a legnyugatibb részek kivételével, Európában és északnyugati csücske kivételével Afrikában lehet megfigyelni. — A holdfogyatkozást kezdetétől végéig, tehát egész tartama alatt lehet látni Buda­pesten. Aki csütörtök este Budapest utcáin sétál, az láthatja, amint a telihold fokozato­san elsötétül, mígnem sötét korongnak lát­szik. A légköri viszonyoktól függ, hegy en­nek a sötét korongnak lesz-e esetleg peremét- övező, szép, világos udvara, vagy sem. Érde- kí*=, hogy ez az aránylag ritka jelenség ebben Csütörtökön este etsöiéSül a Hold Budapest utcái fölött Az egykor népeket rémítő égi jelenség: a teljes fogyatkozás december 26 án megismétlődik Csütörtökön este ritka és valóban nem min­*93?, Április 2, csütörtök 1 az esztendőben mégegyszer megismétlődik, még pedig december 26-án, amikor is a teljen holdfogyatkozást Budapestem szintén lehet majd látni. Százötven olasz vers harca a nyomdafestékért Az olasz-magyar barátság őszinte átérzésé* bői született meg egy fiatal magyar költőnek, Szécsi Ferencnek az az elhatározása, hogy hú tolmácsolásban ismerteti meg a magyar közön­séget a mai olasz költőnemzedékkel. Éveken át dolgozott és — kéziratban — már teljesen készen is áll az antbológia, amely a klasszi­kus triász, Carducci, Pgscoli és D'Annunzio néhány remeke ntán a ma élő három legkivá­lóbb olasz poétát szólaltatja meg összesen százötven reprezentatív verssel. Szécsi Ferenc a Corvin Mátyás Társaság legutóbbi ülésén négy műfordítását olvasta fel, Cozzani, Orvieto, Zueca és Chiesa egy- egy versét. A felolvasásnak igen nagy sikere volt és az elnöklő Eadó Antal Szécsi Ferenc* ben az ő ötven évvel ezelőtt kezdett műfor­dítói munkásságának hivatott folytatóját üd­vözölte. Herczeg Ferenc is foglalkozott az antho* lógiával s a mű átolvasása után ezeket írtai „... A kezemben lévő magyar szöveg rend­kívül érdekes és magas irodalmi igényeket is kielégítő olvasmány; az antbológia fölötte előnyös színben mutatja be a modern olass költészetet és igen értékes gazdagodása lehetne a magyar fordítási irodalomnak..." Császár Elemér, a kiváló esztétikus ugyan* csak elismerően nyilatkozott a fordításokról. És mégis: Szécsi Ferenc két esztendő óta Idába igyekszik művét könyvpiacra hozni. Nincs kiadó, aki vállalná a kockázatot. Tea- ék izgalmas bűnügyi regényt hozDÍ, azt szí* vesen kiadjuk — mondják. — De verseket? Ki olvas ma verseket?... Már-már úgy látszott, hogy az antbológia, melybe egy fiatal, lelkes poéta tehetsége leg­javát öntötte, végleg az íróasztal fiókjában marad. így látszott egészen a legutóbbi na­pokig. Nemrég azonban a Tribuna, majd an Itália Lcttcraria (ebben Bállá Ignác cikke) feltárták az olasz közvélemény előtt az antho* lógia sorsát. És ez váratlan fordulatot hozott. Az egész fiatal költő-gárda csatasorba állt az ügy érdekében. Erélyesen követelték, hogy az olasz-magyar kulturális barátság e nagy­szerű lépését, amit az authológia jelent, na engedjék elgáncsolni. A sürgető felhívásra az olasz királyi akadémia irodalmi osztálya —• a Classe Lettére — legutolsó ülésén Novaró és Marinetli, a futurista apostol szólaltak fet az ügy érdekében. És Arturo Marcipaii, aki legutóbb Budapesten járt, már kijelentett^ hogy az irodalmi osztály legközelebbi ülésé­nek napirendjén njra szerepel ez a kérdés, da most már dönteni is fognak az ügyben. Ilyenformán meglehet, hogy ha másként nem, hát az olaszok akciója folytán mágia nyomdafestékhez jut Szécsi Ferenc antholó- giája, amely, mint Herczeg Ferenc mondja, igen értékes gazdagodása lesz a magyar for­dítási irodalomnak. ▼. m. A cseh postaminiszter — mint jogforrás PRÁGA. ápr. í. Holota magyar nemzeti párti képviselő & postaügyi miniszterterkez interpellációt inté­zett néhány elbocsátott magyar nemzetiségit postamester nyugdíjának visszatartása ügyé­ben. A miniszter válaszában közli, hogy a cseh­szlovák állam azzal a puszta lénnyel, hogy a volt magyar királyság területén is keletke­zett, még nem vette magára a volt magyar ál­lam jogi, nevezetesen birtokjogi kötelezettségeit azokkal a személyekkel szemben, akik a ma­gyar állammal közjogi szolgálati viszonyban álltak. A volt magyar alkalmazottaknak tehát semmiféle jogigényük nem volt arra, hogy aá összeomlás után csehszlovák állami alkalma* zottakká neveztessenek ki, I

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék