Budapesti Hírlap, 1931. május (51. évfolyam, 98–121. szám)

1931-05-01 / 98. szám

k Egy csöpp modernizmus Az alchimia már régen nem tudomány. De akkor ne csináljunk a tudományból sem alchimiát. Azt, hogy valaki például mo­dernistának érzi magát és úgy véli, hogy elhivatása van a világot új igazságokkal boldogabbá tenni, (akiknek a száma pedig korunkban egyre nagyobb), az egyáltalán nem jelenti még azt is, hogy erre a nagy és szép feladatra igazán van valami külde­tése. De azt sem jelenti, hogy az az új valami, amit ő igazságnak hirdet, az való­ban igazság is, avagy hogy éppen csakis az az igazság és azon innen is, túl is már be van deszkázva a világ. Illik ez nemcsak a politikára, hanem minden más tudományra, még a történet­­tudományra is. Leginkább pedig a jogtör­ténetre, melynek meg éppen kettős Jónus­­ábrázata van. Az egyik a többé-kevésbbé régen elmúlt tények és valóságok rideg megállapítása, a másik pedig az azokból levonható következtetéseké és okulásoké, sis ennek az utóbbinak tulajdonképpen soha sincs vége, mivel minden korszak más igazságokat talál ugyanazokban a té­nyekben. A történelem végre is magister vitae, az élet mestere. Aki tehát egyszer rá­adja magát, százszor számoljon a tények erejével, de ezerszer a saját maga bölcses­ségével, ha valami újat, vagy éppen még jobbat is akar mondani a világnak annál, amit elődei is tudtak.­­ Ezt pedig azért mondjuk, mivel nem akar vége lenni annak a szerintünk is kár­­hozatos vitának, amit Eckhardt Ferenc­nek, az egyetem új jogtörténeti tanárának, egypár vadonatúj jogtörténeti axiómája kiváltott. Igazán nem tartanánk országos szerencsének, ha Eckhardt és modernista társai a jog- és történettudományban s utána a már tűrhetőleg lehiggadt közvéle­ményben is fölidézné azt a káros szakadást, amit irodalmunkban s az élet egyéb terén is fájdalommal tapasztalunk. Mink természetesen sem bírák, sem párt­felek ebben a dologban nem akarunk lenni, de a vitába mégis bele kell szőnünk azt a beletartozó alkatrészt, hogy azokban a ténybeli és következtetésbeli történeti meg­állapításokban, amelyekkel Eckhardt pro­fesszor ezt a vitát fölébresztette, lényegé­ben semmi új sincsen. Hiszen nekünk Eckhardt és társai előtt is voltak igen ki­tűnő közjogi tudósaink és történetíróink, akik régen sokszor és egyenesen megmond­ták, hogy a tiszta magyar közjogok fejlő­désében igenis nyomai vannak a nyugati feudalizmusnak, sőt az egyházi jog befo­lyásának is. A magyar szentkorona taná­ról pedig már Timon Ákos előtt is minden kitűnő professzorunk ismerte és tanította annak nagyszerű lényegét és Timon sem kényeskedett azzal, hogy ő találta ki ezt a gyönyörű szín-magyar közjogi tradíciót, hanem bölcsen megelégedett azzal, — ami maga is nagy érdem, — hogy tantétellé ő foglalta össze. De akárhány jeles professzorunk volt, akinek e nagy történelmi valóság mellett sem jutott eszébe, hogy azt igaz ok nélkül megkisebbítse azzal az igazán gyermekes állítással, hogy hja, igen! De ez a tan, vagy hagyomány csak Werbötzy, vagy mondjuk Mátyás király óta él!! Ez lehet igaz is, nem is (mint például régibbnek látjuk), de annak az ifjúság szeme előtt, nagy fölfedezés és új igazság gyanánt, mintegy hivalkodó előtérbe állí­tása, amikor az lényegében valóban közöm­bös, igazán nem mondható a tudomány szempontjából sem érdemnek. Ha pedig az a nemzet nehéz életküzdelmének idejé­ben minden komoly szükség nélkül törté­nik, hát az akkor megrovás nélkül csak­ugyan épp úgy nem maradhat, amint nem maradt sok más hasonló balfogás sem. A képviselőház ma a népjóléti minisztérium költségvetésének tárgyalását folytatta eléggé élénk vitában, amelyben a Háznak valamennyi oldala részt vett. Nagy hatása volt Ernszt Sán­dor miniszter vitazáró beszédének, amelyben nagy közvetlenséggel és őszinteséggel nyilatko­zott meg a szeretetteljes gondoskodás szándéka a bajbajutottakért, a szegényekért, nagy ben­­sőséggel a jövő generációért és a szociálpoli­tika átfogóbb problémái iránt is. A miniszter kegyelettel emlékezett meg elődének, Foss Jó­zsefnek eredményes munkásságáról s arról a vitathatatlan haladásról, amit az ország e téren tíz év alatt tett. Érdekes bejelentésekben is bő­velkedett Ernszt Sándor beszéde. Közölte, hogy az új kórháztörvény s az új rokkanttör­vény készen va. Úgy az orvosok, mint a gyógy­szerészek helyzetén javítani akar­ó patikajogo­kat, csak a legteljesebb pártatlanság megőrzésé­vel adományoz. Kimutatja, hogy az OTI évente 115 millió pengőt ad ki, tehát nem igaz, hogy a munká­sok érdekében semmi nem történik. A munka­nélküliség esetére szóló biztosítás bevezetése to­vábbi ötvenmillió pengős terhet jelentene, amit nem bírnánk el. Egyébként még a nyár előtt benyújtja az OTI szanálásáról szóló tör­vényjavaslatot. Érdeklődést keltő kijelentése volt még az is, hogy a Társadalombiztosító ke­retében hajlandó foglalkozni a szabad orvosvá­lasztás kérdésével. Nyilatkozott még a minisz­ter a Gyermekliga válságával is. És újból élénk hatást keltve mutatott rá a kapitalizmus szo­ciális kötelességeire. Miután a képviselőház általánosságban meg­szavazta a költségvetést, az ülés végén Farkas Tibor képviselő interpellált Eckhardt Ferenc jogtörténelem-tanár ismeretes ügyében. A fel­szólalásra Klebelsberg Ivánc gróf kultuszmi­niszter válaszolt. Kijelentette, hogy az 1848: XIX. törvénycikk alapján állunk, amely sze­rint tudományos nézetét mindenki elmond­hatja. Ezt a tanítási szabadságot érné sérelem, ha a konkrét ügybe a miniszter beavatkozna, ez azonban nem jelenti azt, hogy a hirdetett ta­nokat ne lehetne kritizálni, a kritikát pedig tűrni kell. Végeredményében azonban a tudo­mányos világ hivatott arra, hogy ezeknek a ta­noknak az igazságát eldöntse. A kultuszminiszter nyilatkozata általános megnyugvást keltett a Házban. Utána felszó­lalt Zritvay Tibor igazságügy miniszter is. Fenntartja tegnapi kijelentéseit, dönteni nem akar a kérdésben, de igenis kifejezésre óhaj­totta juttatni minden magyar jogász tiltako­zását. .­­A képviselőház holnap részleteiben tárgyalja a népjóléti költségvetést s azután a honvédelmi tárca tárgyalására tér át. A népjóléti problémák A képviselőház mai ülésén Almásy László elnök bejelentette, hogy Farkas Tibor sürgős interpellációra kapott engedélyt az egyetemi oktatás és a tudományos kutatás kérdésében. Az interpellációra a napirend után kerül sor. Ezután folytatták a népjóléti tárca költségvetésének általános vitáját. Rothenstein Mór a 8 órai munkaidő tör­­vénybe iktatását sürgeti. Vezessék be a munka­­nélküliség esetére szóló biztosítást­ Az OTI ügyeiről beszél és azt mondja, hogy sok visz­­szaélés történt. A pápai, veszprémi és eszter­gomi fiókoknál már hivatalosan is megállapí­tották a visszaéléseket. Propper Sándor: Mondjuk meg, hogy loptak! Hár­omra­- Tivadar: Talán­­a maguk idejében nem volt így ! Köteteket lehetne erről beszélni. Rothenstein Mór: Az OTI-nál ma is el­lenforradalmi szellem mutatkozik. A költség­vetést nem fogadja el. Homonnay Tivadar vitába száll az előtte szólóval és megállapítja, hogy szociális térei nagyon sokat haladtunk az utóbbi évek­ben. Helyesli, hogy a népjóléti miniszter 500.000 pengőt állított be a községek ivóvízé­nek javítására. Ezután az OTI ügyével fog­lalkozik. A mai gazdasági rendszer mellett az OTI nélkülözhetetlen oszlop, amelyet nem döngetni kell, hanem megerősíteni, mert olyan erőforrás, amelynek jó működése egyformán érdeke a munkaadóknak és a biztosítottaknak. Ha vannak hibák, ezeket reparálni kell. Meg kell állapítani, hogy a támadások sokszor túlzottak és nem szolgálják azt a célt, amelyet el akarnak érni. Propper Sándor: Szóval falazni kell a tolvajoknak. Az elnök Propper Sándort rendreuta­sítja. Homonnay Tivadar: A képviselő úr közr­beszólását undorral visszautasítom. Az elnök: Kérem a képviselő urakat, használjanak parlamentáris kifejezést. Az OTI, a munkanélküli segély és a gyermekzüllés Homonnay Tivadar. A közvéleményben egyesek igyekeznek azt a hitet kelteni, hogy az OTI recseg-ropog, nem működik helyesen és senki sem mutat rá arra, hogy csak az OTI betegségbiztosítási ágazatánál­ vannak hibáik, a többi intézmény jól működik. A deficit kér­déséről szólva, azt hangoztatja, hogy a lába ott volt, hogy a járulékokat leszállították, a napibérosztályokat pedig felemelték. Amíg tehát a járulékbevétel apadt, a kiadások emelkedtek. A szanálás végleges keresztül­vitele és az intézeti tisztviselők létszámának leszállítása nem hozható egy plattformra. Helytelen volna az is, ha a kinevezéseket az autonómia kezébe adnák, mert ennek igen romboló hatása volna az egssz vonalon. Az orvoskérdésköri nem osztja az orvosi kar ag­godalmát, majd rámutat arra, hogy veszedel­mesen emelkednek a kórházi ápolási költsé­gek. Beszéde végén még egyszer azt hangoz­tatja, hogy az MTI szanálásánál minden ol­dalon áldozatokat kell hozni. A­ költségvetést elfogadja. Farkas Tibor bizalommal viseltetik a népjóléti miniszter személye iránt, de felem­líti, hogy a legújabb fegyelmi vizsgálat is már régen folyik, de eredménye nincsen, bár a köztisztviselői etika szempontjából fontos, hogy minden vizsgálatot gyorsan folytassák le. Ezután az OTI-ról szól, amelyet túlmére­tezettnek tart, majd rámutat arra, hogy a vidéki kórházak körül még igen sok pótolni­való van. A munkanélküliség kérdésében óv attól, hogy a munkanélküli segélyezés terére lépjünk, mert angol szakemberek véleménye szerint ez az oka az angol gazdasági válság­nak is. Elismeréssel látja a mostani népjóléti miniszter működésében azt a puritanizmust, szociális megértést és szorgalmat, amellyel munkáját végzi, de a költségvetést elvi okok­ból nem fogadja el. Fritz Artúr hangoztatja, hogy a népjó­léti minisztérium olyan nagy feladatokat vé­gez, amelyeket más minisztérium nem vállal­hat. Hosszabban szól a tüdővész elleni küz­delemről és hibáztatja, hogy a nagy gyorsa­sággal falvakon keresztül robogó autók nagy port vernek fel és ezzel elősegítik a tüdővész terjedését. Helyesnek tartaná, ha a munka­­közvetítőt a népjóléti minisztérium hatáskö­rébe utalnák, majd betegeőbiztosító intéz­ményt sürget a köztisztviselők részére. A költségvetést elfogadja. Pakots József szerint a háború a nagy problémák hatalmas tömegét vetette fel. Már a háború alatt megkezdődött a gyermekek züllése s ezért a gyermekvédelem ügye sürgős intézkedéseket kíván. Azt fejtegeti ezután, hogy a gubacsi úti rablók, a kalapácsos gyil­kos és a cukorkás lány gyilkosa mind a há­borús generációból kerültek ki. A gy­ermek­­­védelem terén további haladásra van szükség, a takarékosságot itt nem szabad érvényesí­teni. A budapesti nyomortanyák kérdését teszi szóvá, majd a középosztály válságos helyzetéről beszél ezután és sürgeti a katasz­ter felállítását a kodifikált hadikölcsönkötvé­­nyek tulajdonosairól. A kötvények valorizá­ciójának kérdését meg kell oldani. A költség­­vetést nem fogadja el. Nyomor és kapitalizmus Meskó Zoltán nem helyesli, hogy a nép­­jóléti tárca költségelőirányzatát csökkentet­ték, bár egyébként a takarékossági szempon­tok érvényesítését szükségesnek tartja. Színe­sen megszavaz minden olyan összeget, amely hivatva van a társadalom nyomorán enyhí­teni. A mezőgazdasági munkások rossz hely­zetére mutat rá. Ha az ipari munkás meg­betegszik, orvost és gyógyszert kap. Ez nin­csen meg a mezőgazdasági munkásságnál. "A falu egészségügyi viszonyai különben is rosz­­szak. Helyesnek tartaná, ha az orvosi egye­temre létszámon felül is felvennék mindazo­kat, akik kötelezik magukat, hogy mint­ orvo­sok tíz évig falum, fognak tartózkodni. A Tár­sadalombiztosító Intézetnél az adminisztráció csökkentésével szeretné eltüntetni a deficitet. A miniszter iránt bizalommal viseltetik. A költségvetést elfogadja. Peyer Károly a következő szónok- AM azt akarja, hogy megszüntessék a népjóléti minisztériumot, mert ott visszaélések voltak, az vagy nem ismeri a kérdést, vagy politikai rövidlátás vezeti. Az OTI autonómiájának kérdését teszi ezután szóvá és helyteleníti, hogy az autonómiának még annyi joga sincs, hogy egy napidíjast ide vagy oda helyezzen át. Látja a miniszter részéről a jóindulatot a szanálás kérdésében és ezen a téren az auto­nómia mellette is fog állani, de azt semmi kö­rülmények között sem fogadják el, hogy a s­zol­­gáltatmányokat leszállítsák. Pintér László: A kapitalizmus az oka a mai káosznak, az Egyház régi tanítása a­ ka­­pitalizmus kárhoztatása. A Rerum Novarum olyan időben tört pálcát fölötte, mikor az egész világ az aranyborjúnak tömjénezett. Sajnos, Magyarországon, bár Giesswein és Prolinszka és a keresztény szociális mozgalom ellene fordult a kapitalizmus kinövéseinek, a Rerum Novarum utasításait csak annyiban követték, hogy kárhoztatták a szocializmust és bolsevizm­ust, de engedték elhomályosítani azt az okozati összefüggést, mely kapitalizmus és nyomor, kapitalista merevség és önzés és szo­ciális forradalmi törekvések között fennáll. Ha nem hajlanak a kereszténység parancsaira, a vörös ár át fog szakítani minden gátat és el fogja önteni Európát. Magyarországon a magyar katolicizmusnak is meg kell érteni a kor szavát és a benne rejlő energiákat bele kell állítani a szociális kérdés megoldásának munkájába. Ezután a tárca egyes kérdéseivel foglalko­zik és főképp a statisztika legújabb adata nyo­mán a testileg elferdültek (nyomorékok) szo­ciális kérdésével. A népszámlálás kapcsán gyűj­tött adatok megdöbbentők, az első 200.000 A népjóléti miniszter vitazáró beszéde a szo­­ciálpo­ltika és a közegészségügy kérdéseiről Kész törvényjavaslatok — Az OTI szanálása — Orvosok és gyógyszerészek — A szabad orvosválasztás kérdése — A Gyermekliga válsága — A kapitalizmus kötelessége A kultuszminiszter nyilatkozata Eckhardt professzor ügyéről Budapest, 1931 LI. évfolyam 98. szám Péntek, május 1 JtfA RÁDIÓMELLÉKLET Mflnlinnr ■M4b»»p MUS klTételérrt. *16­ OMUtl­ónk: égj Mr* 4 p*ng6, negyedén* 10 pmg6 80 fillér. — A MUBldta ezeknek M Benedeknek e kéteze­rén a előfizetési dl]Budapesti Hírlap Szépirodalmi főmunkatárs: HERCZEG FERENC • Főszerkesztő: CSAJTHAY FERENC ézerkentőcéf és kisdft­­hk­etsl: VIH. kerBlst, lAesef-ktrAt 5. Telefon­­uztrnt Jónef 444-04- •81 József 444 - 08-if. íjerélcím: Bndspest, 4. l’ostaflók 56. — Kisdjas Bndspestf Bh­lsp R.-X — ——* A hazafias történeti érzésről nem aka­runk itt beszélni. Ez csakugyan sokkal ma­gasabb, sőt magasztosabb dolog, hogysem azt ebbe a vitába belevegyítsük. De azt igenis meg kell éreznie mindenkinek, hogy Eckhardt itt tilos területen keresett tudo­mányos babért, ami a jogban is éppoly don­t, mint akár az orvostudományban, vagy másutt. Az ilyen szerény kis érde­mekkel az igazi tudósok bölcsen hallgat­nak. Ugyanez az értelme a kultuszminiszter és igazságügyminiszter urak ma esti kép­viselőházbeli nyilatkozatának is. És ezzel legyen is vége ennek az áldatlan összekü­­lönbözésnek. Ára 16 fillér

Next