Budapesti Hírlap, 1931. május (51. évfolyam, 98–121. szám)

1931-05-03 / 99. szám

12 B. H. 1931. MÁJUS 3. VASÁRNAP ■ Súlyos zavargás Barcelonában A munkanélküliek kifosztottak több élelmiszerüzletet BARCELONA, máj. 1. A szakszervezeti munkások mai ülése után mintegy háromezer ember vonult a kormányzósági palota elé, hogy bejelentse a gyűlés határozatait. Amíg a küldöttség a palotában tárgyalt, kinn a téren hirtelen lövöldözés támadt. Egy rendőr elesett, hét rendőr súlyosan megsebesült. A polgári egyének közül mintegy tizenketten sebesültek meg, kö­zülük háromnak súlyos az állapota. A tüntetőket fegyveres erővel szórták szét. Valósz­ínűnek tartják, hogy a zavar­gásokat a tüntetők közé vegyült kommu­­nisták idézték elő, akik megadták a jelt az általános rendbontásra. A tömeg erre m­a­támadta a kommunistákat és általános ve­rekedés támadt, amelynek a rendőrség ve­tett véget. Macia ezredes, aki éppen Vandervelde volt belga külügyminiszterrel ebédelt, a kormányzósági palotába sietett és az épü­let erkélyéről katalán nyelven beszédet intézett a tömeghez. — Ha Katalónia teljes szabadságot él­vezne, akkor nem következtek volna be az előbbi sajnálatos események — mondotta Macia. — Kezünk és lábunk azonban meg van kötözve. Mindaddig nem lesz béke, amíg elnyomott népek és elnyomott társa­dalmi osztályok élnek a világon. Macia ezredes azután spanyol nyelven beszédet intézett a hadsereg tagjaihoz, amelyben megköszönte a katonaságnak a rend fenntartása érdekében tett szolgála­tait. A tömeg lelkes ünneplésben részesítette Macia ezredest. A munkanélküliek ma délelőtt kifosztot­tak több élelmiszerüzletet. Kilenc embert letartóztattak. Primo de Rivera és Berenguez minden miniszterét vád alá helyezik MADRID, máj 2. A minisztertanács elhatározta, hogy vád alá helyezi minisztereket, akik Primo de Rivera dik­tatúrájának proklamálása óta tagjai voltak a különböző diktatórikus kormányoknak. A főállamügyész Berenguer tábornok, volt miniszterelnök ellen is kiadta már a vád­iratot. Összeütközés Liszabonban tüntetők és rendőrök között LISSZABON, máj. 2. A portugál fővárosban pénteken nagy köztársasági tüntetések voltak. A váos központjában fekvő Rocio-téren többezer főnyi tömeg gyűlt össze és zajosan tün­tetni kezdett a népköztársaság mellett. nyilatkozott, hogy hozzámegy a hon fiatal atyjához. Fellélebzeztek valamennyien és mikor a képviselő úr másnap megjelent, Mariska mama boldogan adta rájuk az áldását. — Csak az kell még, — szólott, — hogy Janka néni is beleegyezzék ... Addig nem tarthatjuk meg az eljegyzést, mert... mert ő a mi családunk feje. Holnap majd elvisszük hozzá bemutatni... A látogatás meg is történt másnap. Lidi meg a képviselő úr karonfogva mentek végig a városon, ami egyet jelentett az el­jegyzéssel, de Lidit már nem lehetett ak­kor letiltani. Mióta kimondta az igent, úgy látszott, megjött a kedve a dologhoz és a menyasszonyság kezdett neki nagyon is tetszeni. Janka néninél azonban egy kis baj tör­tént. Kiderült ugyanis, hogy a képviselő úr politikai pártállása nem egyezik a Janka néniével. Hogy ki milyen párti volt, azt nem mondom meg, mert nem akarnám, hogy bárki is a saját pártállása szerint bírálja el akár Janka nénit, akár a képvi­selő urat. Elég annyi, hogy Janka néni, mikor megtudta, hogy a vőlegényjelölt nem az ő elveit vallja, kijelentette, hogy nem hajlandó beleegyezését adni a házasságba. — Hacsak, — mondta, — uramöcsém be nem látja tévedését és politikát nem vál­toztat ... Biz az kínos búcsúzás vo­lt Janka néni­től. Úgy mentek haza, mint akiket lefor­ráztak. Lidi egész út­on csak annyit mon­dott, mikor a képviselő azt kérdezte:­­ — Mi lesz most! — Semmi! Fütyölök Janka nénire! De nyomban rá potyogni kezdtek a könnyei és már nem karolt bele a vőlegényébe, sőt azt se engedte meg, hogy az belekaroljon. Mikor pedig a kapuhoz értek, hirtelen azt kérdezte tőle: — Hajlandó szót fogadni a néninek és megváltoztatni a politikai pártállását? A képviselő elképpedt: — De édes Lidikó? Csak nem beszél ta­lán komolyan? Egy ilyen Öregasszony szava csak nem játszhatik bele a politi­kába ? ... , — És ha én kérem? — szólt Lidi izga­tottan. — Maga sokkal okosabb, hogy sem ilyes­mibe avatkozzék! Kérem is, hogy ne tegye! Lidiké ekkor zokogásra fakadt, megfor­dult és szó nélkül felrohant a lépcsőn. Mariska mama ijedten magyarázta a vő­jelöl­tnek : — Tudja, nálunk nagyon döntő szava van Janka néninek. A gyerekek megszok­ták, hogy szót fogadjanak neki... Ne bántsuk most Lidikét... Majd holnap megbeszéljük... A képviselő kedvetlenül ment haza. Más­nap pedig kapott egy levelet Mariska ma­mától, amiben ez őrülten sajnálta, hogy így kénytelen eljárni, de meg kell, hogy mondja, hogy a leánya most már, mint szerelme bizonyítékát követeli tőle, hogy lépjen át az ellenpártba. Talán felesleges is említeni, hogy az eljegyzésből nem lett semmi, azt azonban már érdemes feljegyezni, hogy Lidi utólag halálosan beleszeretett a vőlegényébe és sokáig bánatos volt, amiért a parti fuccs­­ba ment. Szerencsére — a családja állapí­totta meg így, — nem Janka nénit okolta, hanem a képviselő érthetetlen makacssá­gát, aki „ezt a kis áldozatot”* sem hozta meg érette, hogy pártot cseréljen. Nem is akart többé róla hallani sem, hogy férjhez menjen. — A férfiak komiszak! — szólt meg­győződéssel. Csak jóval később, évek múlva mondta egyszer, mikor hallotta, hogy a hajdani kérője az államtitkári széket felcserélte egy nagy vállalat vezérigazgatói állásával: — Hát bizony az én szerencsémet is jól elhegedülte Janka néni ! Ő maga akkor már évek óta egy sokkal kisebb vállalatnál könyvelt reggeltől estig... Heddának viszont Janka néni szerzett férjet. Ez volt a harmadik leány, egy év­vel fiatalabb Lidinél, de sokkal szebb, mint a két nénje, úgy hogy állandóan egész udvar volt körülötte. Igaz, hogy csupa fiatal gyerekek voltak, valamire való férj­­jelölt nem igen akadt köztük, táncos an­nál több. Volt ott egyébként egy Pista nevű fiú is, akinek már csak egyetlen vizsgát kellett letenni s akkor aztán ment volna ki Amerikába, ahol a bátyjának valami nagy gépgyárában kapott volna állást. Én nem tudom, mert az ilyesmi mindig ellen­őrizhetetlen, de azt­ beszélték, hogy Pista csak azért halogatja ezt az utolsó vizsgát, hogy minél később legyen kénytelen itt­hagyni Heddát. Annál feltűnőbb volt, hogy mikor egyszer aztán sűrűbben kezd­tek súgni-búgni egymással Heddával, egy­szerre nekifeküdt a fiú a tanulásnak. Ekkoriban történt, hogy Janka néni egy szép napon megjelent egy nyurga fiatalem­berrel Heddáéknál és bemutatta, mint a boldogult ura rokonát. A Janka néni párt­fogoltat persze nem lehetett szívesen nem látni, hát Hedda nyájas is volt hozzá tőle telhetőleg. Ennyi pedig elég volt a nyurgának ah­hoz, hogy harmadnap annak rendje és módja szerint megkérje a kezét. Nagy lett erre a riadalom. Az egész család összeült, hogy kieszeljenek valami olyan formájú kosarat a Janka néni urának a rokona szá­mára, amit az öregasszony se vehessen sér­tésnek, de éppen mikor legjavában tana­kodtak, váratlanul betoppant Janka néni és kijelentette, hogy ha Hedda nem átal­lotta ezt a szegény fiút bolondítom, most már követeli, hogy menjen hozzá. Ellenkező esetben ... hiszen a többit már tudják! Mariska mama ekkor is hősiesen meg­próbálkozott vele, hogy visszaverje a táma­dást. Hivatkozott Pistára, az amerikai bá­csira, a szerelemre, — Janka néni azonban csak összecsapta a kezét megbotránkozáso*­ban: — Mariska ! Mariska ! Hát te még ott’ tartasz, hogy hiszel az ilyen amerikai me­sékben? Hisz az a fiú csak szélhámos le­het !... És ha ti ezt a haszontalant, aki egyebet se tud, mint táncolni, elébehelye­zitek ennek a derék embernek, akit ért mutattam be Heddának és Hedda ki mer ezzel a csirkefogóval menni Amerikába, hát én... én minden vagyonomat erre a fiúra hagyom és nemcsak Heddát taga­dom ki, de a többi gyerekeket is. Hedda először azt mondta, hogy fütyül Janka nénire. Aztán sírva fakadt, mert eszébe jutott, hogy nemcsak róla van szó, hanem a testvéreiről is, akiket nem vihet magával a tengerentúlra, hogy kárpótolja őket a Janka néni eljátszott jóindulatáért. — De hát kicsoda ez az ember? Miből él? Micsoda? — kérdezte a Hedda anyja idegesen. — Az én kisebbik birtokomon bérlő! — felelte Janka néni. — És ha én kiadtam neki a birtokomat, te is odaadhatod ne­ld a leányodat! — Hát vagyonos ember? — Most még csak a felszerelése van meg. De lesz neki, ha meghalok, mert a vagy©o­nomnak azt a részét, amit illőnek tartok az uram családjának visszajuttatni, neki fo­gom hagyni egyedül. Azért is akarom, hogy Hedda hozzámenjen, mert így dup­lán örökölhet tőlem... így történt, hogy Hedda hozzáment ! INT leszünk a Nemzetközi Vásáron. Ott is megvédjük az egészségét NIKOTEX — Vesszen a diktatúra! Éljen a népköz-­ társaság! — kiáltott a tömeg. A tüntetők megtámadták a rendőröket is, miközben­­ néhány kézigránát is előkerült. A kézigrá­­­­nátok robbanása nagy pánikot keltett. A­ rendőrök végül is a tömeg közé lőttek. A csatatéren húsz súlyos sebesült volt. A rendőrség később katonaság segítségével kiürítette a teret. A tüntetők vezéreit fel­tartózatták. Franciaország nagy rosszalás­­sal nézi a román eseményeket PÁRIZS, máj. 1. A francia közvélemény a legnagyobb érdek­lődéssel kíséri a román belpolitikai eseménye­ket. A lapok annak a nézetüknek adnak kife­jezést, hogy Romániában előbb-utóbb diktatúra következik Károly királlyal, mint diktátorral az élén. Valamennyi lap hangsúlyozza a francia nemzet románbarátságát, egyúttal azonban ag­godalmának ad kifejezést Románia jobb jövője fölött. Romániát veszedelmek fenyegetik, s Franciaország, mint a román nép ősszinte ba­rátja, figyelmeztet a veszélyre. A Journal des Débats Alfonnz király sorsára emlékeztet és óva inti a Románia sorsát irányító férfiakat elővi­gyázatlan és meggondolatlan cselekedetektől. A Paris Midi attól tart, hogy a román par­lament feloszlatása a diktatúra bevezetését ké­szíti elő. A feloszlatást kísérő kormánynyilatko­zat veszedelmesen hasonlít ahhoz a megokolás­­hoz, amelynek kíséretében Sámdor szerb király két évvel ezelőtt életbe léptette a diktatúrát. A Temps szintén aggályosnak tartja a román politikai fejleményeket. London a királyi előjogok felélesztéséről LONDON, máj. 1. Az angol sajtóvélemények, amelyek a román parlament feloszlatásával foglalkoznak, abban a diktatúra előrevetett árnyékát látják. Bukaresti Reuter-távirat szerint a királynak politikai kérdésekbe való beavatkozása, nagy politikai válsá­got idézett elő. A kormányprog­ramra több olyan királyi előjogot igyekszik feléleszteni, amelyek már régen elavultak. A Morning Post szerint Károly király ugyan­csak megmutatta, hogy ő akar úr tenni Romá­niában. A lap szerint Romániában elkeseredett pártküzdelem várható. Szigorú takarékosság a város­­házi autók használatában A központi városházán minden téren meg­indult a nagyfokú takarékoskodás. Ennek so­rán eljutottak ahhoz a ponthoz is, hogy a vá­rosi autók használatát takarékossági okokból korlátozták. Sipőcz Jenő dr. polgármester ma adta ki erre vonatkozó rendeletét és hivatko­zik arra, hogy már 1925-ben szabályozta a gépkocsihasználatot, de a hivatalvezetők az abban foglalt rendelkezéseket nem­ tartották be. Ezért úgy intézkedett, hogy a szolgálati kocsikat a hivatalvezető­k csupán halaszthatat­lan hivatali érdek esetében használhatják és kényelmi vagy magáncélokra az autókat még az üzemköltség megtérítése ellenében sem ve­­hetik igénybe. A szolgálati kocsik gazdaságos és kizárólag hivatali érdekből való használa­tának ellenőrzése végett elrendelte a polgár­­mester, hogy a városi autók ezentúl csak hiva­­talos manetlevelek kiállítása ellenében hasz-* válhatók. A főpolgármester, a polgármester, a* alpolgármesterek, valamint a tiszti főorvos állandó használatára rendelt gépkocsikra ez a* korlátozás nem vonatkozik, miután nevezett főtisztviselőknek a reájuk háruló sokoldalú­ hivatalos és reprezentatív ténykedés miatt állandóan szükségük van az autóra. a Budapesti Hírlap TELEFONSZÁMAI: József 444 —04. József 444—07. József 444 —05. József 444—08. József 444—06. József 444—09.

Next