Budapesti Hírlap, 1931. május (51. évfolyam, 98–121. szám)
1931-05-03 / 99. szám
12 B. H. 1931. MÁJUS 3. VASÁRNAP ■ Súlyos zavargás Barcelonában A munkanélküliek kifosztottak több élelmiszerüzletet BARCELONA, máj. 1. A szakszervezeti munkások mai ülése után mintegy háromezer ember vonult a kormányzósági palota elé, hogy bejelentse a gyűlés határozatait. Amíg a küldöttség a palotában tárgyalt, kinn a téren hirtelen lövöldözés támadt. Egy rendőr elesett, hét rendőr súlyosan megsebesült. A polgári egyének közül mintegy tizenketten sebesültek meg, közülük háromnak súlyos az állapota. A tüntetőket fegyveres erővel szórták szét. Valószínűnek tartják, hogy a zavargásokat a tüntetők közé vegyült kommunisták idézték elő, akik megadták a jelt az általános rendbontásra. A tömeg erre matámadta a kommunistákat és általános verekedés támadt, amelynek a rendőrség vetett véget. Macia ezredes, aki éppen Vandervelde volt belga külügyminiszterrel ebédelt, a kormányzósági palotába sietett és az épület erkélyéről katalán nyelven beszédet intézett a tömeghez. — Ha Katalónia teljes szabadságot élvezne, akkor nem következtek volna be az előbbi sajnálatos események — mondotta Macia. — Kezünk és lábunk azonban meg van kötözve. Mindaddig nem lesz béke, amíg elnyomott népek és elnyomott társadalmi osztályok élnek a világon. Macia ezredes azután spanyol nyelven beszédet intézett a hadsereg tagjaihoz, amelyben megköszönte a katonaságnak a rend fenntartása érdekében tett szolgálatait. A tömeg lelkes ünneplésben részesítette Macia ezredest. A munkanélküliek ma délelőtt kifosztottak több élelmiszerüzletet. Kilenc embert letartóztattak. Primo de Rivera és Berenguez minden miniszterét vád alá helyezik MADRID, máj 2. A minisztertanács elhatározta, hogy vád alá helyezi minisztereket, akik Primo de Rivera diktatúrájának proklamálása óta tagjai voltak a különböző diktatórikus kormányoknak. A főállamügyész Berenguer tábornok, volt miniszterelnök ellen is kiadta már a vádiratot. Összeütközés Liszabonban tüntetők és rendőrök között LISSZABON, máj. 2. A portugál fővárosban pénteken nagy köztársasági tüntetések voltak. A váos központjában fekvő Rocio-téren többezer főnyi tömeg gyűlt össze és zajosan tüntetni kezdett a népköztársaság mellett. nyilatkozott, hogy hozzámegy a hon fiatal atyjához. Fellélebzeztek valamennyien és mikor a képviselő úr másnap megjelent, Mariska mama boldogan adta rájuk az áldását. — Csak az kell még, — szólott, — hogy Janka néni is beleegyezzék ... Addig nem tarthatjuk meg az eljegyzést, mert... mert ő a mi családunk feje. Holnap majd elvisszük hozzá bemutatni... A látogatás meg is történt másnap. Lidi meg a képviselő úr karonfogva mentek végig a városon, ami egyet jelentett az eljegyzéssel, de Lidit már nem lehetett akkor letiltani. Mióta kimondta az igent, úgy látszott, megjött a kedve a dologhoz és a menyasszonyság kezdett neki nagyon is tetszeni. Janka néninél azonban egy kis baj történt. Kiderült ugyanis, hogy a képviselő úr politikai pártállása nem egyezik a Janka néniével. Hogy ki milyen párti volt, azt nem mondom meg, mert nem akarnám, hogy bárki is a saját pártállása szerint bírálja el akár Janka nénit, akár a képviselő urat. Elég annyi, hogy Janka néni, mikor megtudta, hogy a vőlegényjelölt nem az ő elveit vallja, kijelentette, hogy nem hajlandó beleegyezését adni a házasságba. — Hacsak, — mondta, — uramöcsém be nem látja tévedését és politikát nem változtat ... Biz az kínos búcsúzás volt Janka nénitől. Úgy mentek haza, mint akiket leforráztak. Lidi egész úton csak annyit mondott, mikor a képviselő azt kérdezte: — Mi lesz most! — Semmi! Fütyölök Janka nénire! De nyomban rá potyogni kezdtek a könnyei és már nem karolt bele a vőlegényébe, sőt azt se engedte meg, hogy az belekaroljon. Mikor pedig a kapuhoz értek, hirtelen azt kérdezte tőle: — Hajlandó szót fogadni a néninek és megváltoztatni a politikai pártállását? A képviselő elképpedt: — De édes Lidikó? Csak nem beszél talán komolyan? Egy ilyen Öregasszony szava csak nem játszhatik bele a politikába ? ... , — És ha én kérem? — szólt Lidi izgatottan. — Maga sokkal okosabb, hogy sem ilyesmibe avatkozzék! Kérem is, hogy ne tegye! Lidiké ekkor zokogásra fakadt, megfordult és szó nélkül felrohant a lépcsőn. Mariska mama ijedten magyarázta a vőjelöltnek : — Tudja, nálunk nagyon döntő szava van Janka néninek. A gyerekek megszokták, hogy szót fogadjanak neki... Ne bántsuk most Lidikét... Majd holnap megbeszéljük... A képviselő kedvetlenül ment haza. Másnap pedig kapott egy levelet Mariska mamától, amiben ez őrülten sajnálta, hogy így kénytelen eljárni, de meg kell, hogy mondja, hogy a leánya most már, mint szerelme bizonyítékát követeli tőle, hogy lépjen át az ellenpártba. Talán felesleges is említeni, hogy az eljegyzésből nem lett semmi, azt azonban már érdemes feljegyezni, hogy Lidi utólag halálosan beleszeretett a vőlegényébe és sokáig bánatos volt, amiért a parti fuccsba ment. Szerencsére — a családja állapította meg így, — nem Janka nénit okolta, hanem a képviselő érthetetlen makacsságát, aki „ezt a kis áldozatot”* sem hozta meg érette, hogy pártot cseréljen. Nem is akart többé róla hallani sem, hogy férjhez menjen. — A férfiak komiszak! — szólt meggyőződéssel. Csak jóval később, évek múlva mondta egyszer, mikor hallotta, hogy a hajdani kérője az államtitkári széket felcserélte egy nagy vállalat vezérigazgatói állásával: — Hát bizony az én szerencsémet is jól elhegedülte Janka néni ! Ő maga akkor már évek óta egy sokkal kisebb vállalatnál könyvelt reggeltől estig... Heddának viszont Janka néni szerzett férjet. Ez volt a harmadik leány, egy évvel fiatalabb Lidinél, de sokkal szebb, mint a két nénje, úgy hogy állandóan egész udvar volt körülötte. Igaz, hogy csupa fiatal gyerekek voltak, valamire való férjjelölt nem igen akadt köztük, táncos annál több. Volt ott egyébként egy Pista nevű fiú is, akinek már csak egyetlen vizsgát kellett letenni s akkor aztán ment volna ki Amerikába, ahol a bátyjának valami nagy gépgyárában kapott volna állást. Én nem tudom, mert az ilyesmi mindig ellenőrizhetetlen, de azt beszélték, hogy Pista csak azért halogatja ezt az utolsó vizsgát, hogy minél később legyen kénytelen itthagyni Heddát. Annál feltűnőbb volt, hogy mikor egyszer aztán sűrűbben kezdtek súgni-búgni egymással Heddával, egyszerre nekifeküdt a fiú a tanulásnak. Ekkoriban történt, hogy Janka néni egy szép napon megjelent egy nyurga fiatalemberrel Heddáéknál és bemutatta, mint a boldogult ura rokonát. A Janka néni pártfogoltat persze nem lehetett szívesen nem látni, hát Hedda nyájas is volt hozzá tőle telhetőleg. Ennyi pedig elég volt a nyurgának ahhoz, hogy harmadnap annak rendje és módja szerint megkérje a kezét. Nagy lett erre a riadalom. Az egész család összeült, hogy kieszeljenek valami olyan formájú kosarat a Janka néni urának a rokona számára, amit az öregasszony se vehessen sértésnek, de éppen mikor legjavában tanakodtak, váratlanul betoppant Janka néni és kijelentette, hogy ha Hedda nem átallotta ezt a szegény fiút bolondítom, most már követeli, hogy menjen hozzá. Ellenkező esetben ... hiszen a többit már tudják! Mariska mama ekkor is hősiesen megpróbálkozott vele, hogy visszaverje a támadást. Hivatkozott Pistára, az amerikai bácsira, a szerelemre, — Janka néni azonban csak összecsapta a kezét megbotránkozáso*ban: — Mariska ! Mariska ! Hát te még ott’ tartasz, hogy hiszel az ilyen amerikai mesékben? Hisz az a fiú csak szélhámos lehet !... És ha ti ezt a haszontalant, aki egyebet se tud, mint táncolni, elébehelyezitek ennek a derék embernek, akit ért mutattam be Heddának és Hedda ki mer ezzel a csirkefogóval menni Amerikába, hát én... én minden vagyonomat erre a fiúra hagyom és nemcsak Heddát tagadom ki, de a többi gyerekeket is. Hedda először azt mondta, hogy fütyül Janka nénire. Aztán sírva fakadt, mert eszébe jutott, hogy nemcsak róla van szó, hanem a testvéreiről is, akiket nem vihet magával a tengerentúlra, hogy kárpótolja őket a Janka néni eljátszott jóindulatáért. — De hát kicsoda ez az ember? Miből él? Micsoda? — kérdezte a Hedda anyja idegesen. — Az én kisebbik birtokomon bérlő! — felelte Janka néni. — És ha én kiadtam neki a birtokomat, te is odaadhatod neld a leányodat! — Hát vagyonos ember? — Most még csak a felszerelése van meg. De lesz neki, ha meghalok, mert a vagy©onomnak azt a részét, amit illőnek tartok az uram családjának visszajuttatni, neki fogom hagyni egyedül. Azért is akarom, hogy Hedda hozzámenjen, mert így duplán örökölhet tőlem... így történt, hogy Hedda hozzáment ! INT leszünk a Nemzetközi Vásáron. Ott is megvédjük az egészségét NIKOTEX — Vesszen a diktatúra! Éljen a népköz- társaság! — kiáltott a tömeg. A tüntetők megtámadták a rendőröket is, miközben néhány kézigránát is előkerült. A kézigránátok robbanása nagy pánikot keltett. A rendőrök végül is a tömeg közé lőttek. A csatatéren húsz súlyos sebesült volt. A rendőrség később katonaság segítségével kiürítette a teret. A tüntetők vezéreit feltartózatták. Franciaország nagy rosszalással nézi a román eseményeket PÁRIZS, máj. 1. A francia közvélemény a legnagyobb érdeklődéssel kíséri a román belpolitikai eseményeket. A lapok annak a nézetüknek adnak kifejezést, hogy Romániában előbb-utóbb diktatúra következik Károly királlyal, mint diktátorral az élén. Valamennyi lap hangsúlyozza a francia nemzet románbarátságát, egyúttal azonban aggodalmának ad kifejezést Románia jobb jövője fölött. Romániát veszedelmek fenyegetik, s Franciaország, mint a román nép ősszinte barátja, figyelmeztet a veszélyre. A Journal des Débats Alfonnz király sorsára emlékeztet és óva inti a Románia sorsát irányító férfiakat elővigyázatlan és meggondolatlan cselekedetektől. A Paris Midi attól tart, hogy a román parlament feloszlatása a diktatúra bevezetését készíti elő. A feloszlatást kísérő kormánynyilatkozat veszedelmesen hasonlít ahhoz a megokoláshoz, amelynek kíséretében Sámdor szerb király két évvel ezelőtt életbe léptette a diktatúrát. A Temps szintén aggályosnak tartja a román politikai fejleményeket. London a királyi előjogok felélesztéséről LONDON, máj. 1. Az angol sajtóvélemények, amelyek a román parlament feloszlatásával foglalkoznak, abban a diktatúra előrevetett árnyékát látják. Bukaresti Reuter-távirat szerint a királynak politikai kérdésekbe való beavatkozása, nagy politikai válságot idézett elő. A kormányprogramra több olyan királyi előjogot igyekszik feléleszteni, amelyek már régen elavultak. A Morning Post szerint Károly király ugyancsak megmutatta, hogy ő akar úr tenni Romániában. A lap szerint Romániában elkeseredett pártküzdelem várható. Szigorú takarékosság a városházi autók használatában A központi városházán minden téren megindult a nagyfokú takarékoskodás. Ennek során eljutottak ahhoz a ponthoz is, hogy a városi autók használatát takarékossági okokból korlátozták. Sipőcz Jenő dr. polgármester ma adta ki erre vonatkozó rendeletét és hivatkozik arra, hogy már 1925-ben szabályozta a gépkocsihasználatot, de a hivatalvezetők az abban foglalt rendelkezéseket nem tartották be. Ezért úgy intézkedett, hogy a szolgálati kocsikat a hivatalvezetők csupán halaszthatatlan hivatali érdek esetében használhatják és kényelmi vagy magáncélokra az autókat még az üzemköltség megtérítése ellenében sem vehetik igénybe. A szolgálati kocsik gazdaságos és kizárólag hivatali érdekből való használatának ellenőrzése végett elrendelte a polgármester, hogy a városi autók ezentúl csak hivatalos manetlevelek kiállítása ellenében hasz-* válhatók. A főpolgármester, a polgármester, a* alpolgármesterek, valamint a tiszti főorvos állandó használatára rendelt gépkocsikra ez a* korlátozás nem vonatkozik, miután nevezett főtisztviselőknek a reájuk háruló sokoldalú hivatalos és reprezentatív ténykedés miatt állandóan szükségük van az autóra. a Budapesti Hírlap TELEFONSZÁMAI: József 444 —04. József 444—07. József 444 —05. József 444—08. József 444—06. József 444—09.