Budapesti Hírlap, 1931. május (51. évfolyam, 98–121. szám)

1931-05-17 / 110. szám

1930. MÁJUS 17. VASÁRNAP B.H. Lebontják a „Blumenstöckli“-t írta Gergely István ön filusztrációval a Budapesti Hírlap vasárnapi képes mellékletén Rövidesen ismét belevág a romboló csá­kány olyan budapesti házba, amely stílusá­nál és múltjánál fogva szorosan összefügg a­ régi Budapest polgári történetével. A József­­tér 1. sz. alatt levő épületet, amelyet Pollack M Mihály, a­­Nemzeti Múzeum lángelméjű ter­vezője alkotott, lebontatja háziura, a Hitel­bank, hogy most már intézetének teljes front­ját a Gróf Tisza István­ utcáig kiépíthesse. Ezt a házat a benne lévő Zum Blumenstöckl, magyarul: A virágbokorhoz címzett vendéglő­ről rontott németséggel Blumenstöckli-nek nevezték el, így hívja még ma is a már tel­jesen megmagyarosodott Budapest. A Bach­­korszak alatt csupán kis vendéglő, melyet Krivovszkytól később Förster Mátyás, a mai Försterek elődje vett át 1871-ben, tehát hat­van esztendő előtt, az akkor huszonhét eszten­dős Gundel János, az új tulajdonos kibőví­tett, átépített és az akkori stílusnak megfe­­lelőleg európai színvonalra emelt. Törzsasztalokból klubbok Akkor még nem voltak klubok és a kü­lönböző vendéglők törzsasztalainál jöttek ösz­­sze az egyivású emberek. A Kis pipába az írók és művészek bohémvilága járt, a Pilseni sörcsarnokban a közös hadsereg tábornokait és tisztikarát láthatta a söröskancsó mellett virzsim­ázva, a Nemzeti Színház művészgár­dája és közönsége a Szikszay-ba tódult, az éppen megnyílt Operaházi pedig Petánovits új vendéglőjébe (ma Párisi Áruház), ahol negyven krajcárért hideg halból, sültből, tész­tából, sajtból, gyümölcsből álló menüt adtak, a tőzsde közönsége a Braun-féle vendéglőbe gyűlt össze a Wurm-udvarban, később a mai Dunapalota helyén, a vidékről érkező dzsentri a Pannónia-szálló cigánybandája mellett mu­latott, az öngyilkossá lett Ment-nél, aki hosz­­szú hajával­ és szelid szakádéval valami par­­nasszusi költőnek festett, vidéki kiskereske­dők, utazók és a Deák­ tér környékén élő kis­polgárok étkeztek úgy a pincében, mint a földszinten. Az arisztokrácia kizárólag a Nemzeti Kaszinó­ba járt, a szállók éttermé­ben csupán idegenek ültek a fehér asztal mellett, később azonban egyes politikai frak­ciók a hotelekben találkoztak, így például a szászok a Vadászkürt­ben, a horvátok a régi Hotel Continental-ban. Gundel bácsi József-téri vendéglője külön­leges találkozóhelye volt a patrícius világnak: nagykereskedők, gyárosok, a különféle vasút- és hajózási társaságok akkor még német hi­vatalnoki és műszaki kara, nemkülönben a bankvilág előkelőségei. Akkoriban csupán a Lánchíd bonyolította le a közlekedést Pest és Buda között és a József­ tér sokkal inkább útba esett, mint manapság. Itt találkozott Pest és Buda, sőt mondhatni: a Dunántúl a Dima és Tisza közével. Én már csak az ősz Gundel bácsira emlékszem: zömök, élénkmoz­­gású férfiú volt, akinek örök fekete Ferenc József-kabátja fölött III. Napóleon stílusá­ban pompázott a hátraszegett nemes fej; valóban, a selymesen hátraomló, fehérhajú, fehér kecskeszakállú, félig romantikus, félig katonás jelenség úgy hatott, mint valami francia lovastábornok civilben. A Gundel­­vendéglő törzsasztalaiból számos klub kelet­kezett. Légrády Tivadar és Károly asztaltár­sasága alapította meg a Lipótvárosi Kaszinót, fel is hurcolkodott a ház első emeletére, ott maradt mindaddig, míg saját palotájába nem költözött. Leghosszabb életű asztaltársasága a Szerecsen-asztal volt, amely nevét egy sze­­recsen-fejet ábrázoló gyűjtőperselytől nyerte. Jó sörivó patríciusok voltak a „Szerecsenek“, akik később két polgári kaszinót alapítottak. A patrícius vendéglős A Blumenstöckli lelke Gundel János volt, fia annak a korszaknak, amikor minden ipar­ban polgári erény uralkodott. A vendéglő megfelelt elnevezésének: vendéglő volt, ahol vendég voltál, a szó teljes értelmében vendég, szemefénye a házigazdának, aki a hiú házi­asszony önérzetével ügyelt a ház márkájára, akár ételről, akár italról volt szó. Budapes­ten fogalommá vált a Gundel név, szinte primadonnaszerfi népszerűségnek örvendett János úr, mindenki ismerte, amikor az utcán haladt, akár fel se kellett tenni a kalapját, állandóan köszönt és köszöntötték őt. Patri­­eiusszámba ment a társaságban, presbitere egyházának, lelkes magyar ember, tökélete­sen beszélte nyelvünket, pedig csak rövid tizenöt esztendő választotta el a pillanattól, hogy Magyarországba került. 1857 egy augusztusi estéjén egy tizenhárom éves bajor fiú lépett a bécsi hajóról a pesti partra, zsebében harminc forinttal és nagy­bátyjának, Tierr Georg Gaertner király­ utcai vendéglősnek a címével a zsebében. Az ans­­bachi pék elárvult fia, aki papi pályáról ál­modozott, a magyar fővárosba jött pincér­nek és néhány nap múlva a Winter Bierhaus­­ban,­­ a riégi Zenéig Óra és a Komlóskert között — talán éppen azt a széket porolta le, amelyen nem is olyan régen Petőfi Sán­dor ült. A piccolóból nagyon hamar pincér, főpincér, majd szállodai üzletvezető lett és itt, körünkben, pár esztendő alatt tökéletesen megtanul — a magyar nyelven kívül — fran­ciául, angolul és olaszul. Életének Biederma­­yer-romantikája egy gyermekszerelem volt, amelyből később életének tartalma lett. Pic­­colo korában beleszeretett a Kommer vendég­lős-dinasztia hatesztendős leányába, feleségül is vette, frigyüket áldás is kísérte, mind e mai napig. Fiának, Gundel Károlynak tizen­két gyönyörű gyereket adott az Ég. A konyha költője Gundel János idejében a művészek is törzs­vendégei voltak a Blumenstöckli­nek, festők, szobrászok, építészek, zenészek, színészek. Liszt Ferenc, aki a közeli Tigris-szállóban szokott megszállni, gyakorta tért be néhány korsó kulmbachi, salvátor­, avagy müncheni Bock-sörre. Ezeket a söröket az öreg Gundel vezette be Budapesten. Mikszáth, Kálmán, aki később az István, főherceg-szállóba is kö- Mikszáth Kálmán költészetén keresztül máris belépett a halhatatlanságba Gundel bácsi, mint részese ama korszaknak, amikor a nagy pa­lóc nemcsak az irodalomban játszott szerepet, hanem a politikában is. Mikszáth meséli, hogy miképpen tudott imponálni még Szilá­gyi Dezsőnek is a grand seigneur vendéglős. Pongrác gróf tábornok, később a magyar parlament tagja a borok királya gyanánt tisztelte a Chevalier de Montrachet nevű bur­gundi márkát, folyton azt itta és ajánlotta barátainak. — Fogadjunk, — Ivódott vele egyszer Szi­lágyi Dezső — hogy a Gundel kocsisbora kü­lönb, mint a te franciád. Különben is: még­sem ismernéd a mását, ha nem látod a bu­téliát... Az öreg generális megharagudott, de tart­ván az oroszlántól, veszteg maradt. Legkö­zelebb Szilágyi Dezső megkérte Gundelt, hogy háromféle borból keverjen össze valami keveréket egy Chevalier de Montrachet-buté­­liában, mert cselt akarnak vetni az öreg Pongrácnak. — Ezt nem tehetem, uraim, — szabadko­zott az ősz vendéglős — nem járulhatok hozzá, hogy tréfát űzzenek egy vendégemmel. A borokat, amennyiben megrendelik, rendel­kezésükre bocsátom, oda önthetik ahová akar­ják, de engedelmet, engem méltóztassék ki­hagyni a játékból. Szilágyi Dezső hátraszegte a fejét, villogó szemmel végignézett az engedetlen Gundelen, majd erőteljesen megrázta jobbját, szólván ekként: — Ön nemcsak nagyszerű vendéglős, jó Gundel uram, de tetőtől-talpig gavallér is. Lett a Blumenstöckli festője Később, mint az István-szállónak művész­lelkű tulajdonosa stílszerűen kidíszítette a Mikszáth-szobát, ahol a költő barátaival: Szi­lágyi Dezsővel, Radó Kálmán vasvármegyei főispánnal, a Csáky- és Pongrálc-grófokkal, Darányiékkal, Kemény Jánossal, Vörös László­val, sőt nem egyszer Tisza Kálmánnal és Tisza Istvánnal is vacsorázgatott. Ma már senki sem él ebből a társaságból. A vászonra vetett szénrajzokat, Mühlbeck műveit Latino­­vics Pál vásárolta meg és most a palóc-kar­­rikatúrák valahol Jugoszláviában hirdetik a régi magyar világ politico-literaturai humo­rát. A Blumenstöckli nagyterme számára Lotz Károly az Életöröm című hatalmas vász­nát festette meg ajándék gyanánt. A festő­fejedelmet tudniillik szoros barátság fűzte Gundel Jánoshoz. Ez a halhatatlan alkotás bekormozva, a felismerhetetlenségig bepisz­kítva, azonfelül kontárkéztől restauráció cél­jából átfestve Horváth Nándor tulajdonába került, aki a Szépművészeti Múzeum híres restaurátorával, Beer tanárral teljesen res­­tauráltatta, majd a mestermunkát a magyar államnak ajándékozta. A magyar bor Botondja A Blumenstöckli vendéglősének nevéhez fűződik a szakmának világviszonylatban is fontos diadala. Gundel János az 1885-iki or­szágos kiállítás keretében megszervezte mint elnök, azt a borászati kiállítást, amely bo­­runkból keresett kiviteli cikket csinált. Mint a magyar pince Botondja, ő verte be hor­­dóink számára a Nyugat kapuját. Továbbá, ő illesztette be a nemzetközi relációba a ma­gyar szállodások egyesületét, amivel meg­­nyitotta országunk számára az idegenforga­lom nagyobb lehetőségeit. Az Akadémia, Kisfaludy­ és Petőfi­ Társa­­ság ünnepi lakomáihoz az öreg Gundel be­vitte fiait és áhitatos tisztelettel mutatta ne­kik a tudomány és irodalom jeleseit. Külö­nösen becsülte Gyulai Pált, mert a nagy kri­tikus — erdélyi ember lévén! — hozzáértés­sel becsülte a jó falatot, a nemes kortyot és minden véleményét színes szavakkal tudta megindokolni. Gundel bácsi nem esett ama vendéglősök hibájába, akik társalgásukkal sorra minden asztalnak terhére esnek. Ál­landóan szalvétával a karján föl-alá sétált a Blumenstöckli termeiben, mindenkit kiszol­gált, mindenkit üdvözölt, de nem szokott tischlizni. Csupán Heinrich Gusztáv jókedvű társaságában, ahol az egészséges szellemes­ség a vaskosabb tréfától­­ sem riadt vissza, szerepelt nemcsak mint vendéglős, de mint kedves cimbora is. Amikor sógorának, Kommer Ferencnek át­­adta a népszerű Blimenstöckli-vendéglőt, hogy jómaga az István-szálló vezetését vegye át, nehezen búcsúzott el attól a helytől, ahol életének legszebb esztendeit tölthette el sike­res munkában. Most már szállodatulajdonos volt. Húsz év alatt nem utazhatott el ven­dég anélkül, hogy a ház gazdája el ne bú­csúzott volna tőle. Nyári hajnal világosságá­ban, zimankós tél fagyasztó szürkületében ott állt a szállodai omnibusz mellett, fekete Ferenc József-kabátban, cilinderrel a kezé­ben. Amikor 1915 december hónapjában örökre behúnyta szemét, előkelő és kiterjedt családjával együtt az egész ország gyászolta a nagy magyar patríciust, az ansbachi pék árva fiát. Most el fog tűnni a föld színéről Pollack Mihály gyönyörű alkotása,­ leomlanak a régi, becsületes falak, ahol nagyapáink és apáink annyi vidám órát töltöttek borospohárral a kézben, avagy habzó söröskancsó mellett. Me­gint eltűnik egy darab a régi Budapestből, vette Gundelt) nem egyszer énekelte meg a Blumenstöckli kitűnő konyháját. Az öreg Gundelnek több kitűnő kreációja volt a konyhatudomány terén, egyik legkitűnőbb kreációját Mikszáth palóclevesének nevezte el a konyha költője, ama zamatos, tejfeles, paprikás i­rahúslevest, csipetkével és zöldbab­bal. Ő hozta divatba a balatoni süllőt ros­ton, ugyancsak nagy népszerűségnek örven­dett bajor majoránnás kis kolbásza berántat­­lan káposztával és mindenféle változatban készült habfánkja. Barátjának, Palkovics mesternek találmányát, a rákpörköltet töké­­letesbítette csirkemájjal, gombával és zöld­borsóval ... Ah, bevall­om, szomorú könnyek tódulnak szemembe, amikor e sorok írása közben visszaemlékezem mindeme nagyszerű kulináris gyönyörűségre!... Gundel kontra Szilágyi Dezső Minden eddigit felülmúló / / /I Megvettünk egy tömegben több ezer méter selymet és azt hétfőtől kezdve hihetetlen olcsó árban Árusítjuk. Ezen ritka alkalom érdemessé teszi, hogy ne csak a jelenlegi, hanem a későbbi szükségletét is most vegye meg. Néhány tájékoztató ár: Tiszta selymek: 1­1.90 Crépe de Ch­ine imprimé eddigi ir 7.80............TMo.t P Mintás muszlinok és Georgeisek A ’o eddigi ir 12.80......TM....­..mo»t P Tiflisz eddigi ár 12.80 —»«»»«— 9­50 Marokin ,most P1050 Nyers selyem minden divatszinben eddigi ár 5.80moll P 420 Nyersselyem különféle színekben, 80 cm. széles...............P3 90 | Műse­ly­m­e­k: Ci­­pe de Chine minden létező színben ezelőtt 6,80 mont P­as Egyes színek _______p Marokin és mongol...........p Musdinik idei minták .................................................... P Georgellek legújabb minták P Dupion a legnagyobb divat, minden színben........... P Flaminga csodás szép, nehéz minőség............. P & BULEYTE : az összes divatszínekben 1.45 pengőtől 2.20 * 4­60 3­90 5­40 4.90 5.9° 420 0 nosely BinmaradÉk­ok az összes gyártmányokban (2—4 méterig) pengő Mindenkit kérünk, hogy lehetőleg kora délelőtt fáradjon hozzánk, mert a zavartalanabb, figyelmesebb kiszolgálás úgy jobban biztosítható. NEMZETI RU­HAHÁZ Budapest, Vili., Rákkóczi­ út 7 (a Pannonia-száló mellel!) ERZSÉBET KIRÁLYNÉ SZÁLLÓ Budapest IV., Egyetem­ u. 5. Telefon: 865-69. LESZÁLLÍTOIT ÁRAK 1 100 modern kényelemmel berendezett szoba. A szobákban hideg-meleg folyóvíz. Lift. Kitűnő magyar konyha. Az étteremben KÓCZÉ GYULA és cly muzsik zenekara

Next