Budapesti Hírlap, 1931. május (51. évfolyam, 98–121. szám)
1931-05-03 / 99. szám
1931. MÁJUS 3. VASÁRNAP B. H. 81 IRODALOM, MŰVÉSZET„A szénásszekér”—„Jim és Jill” A Vígszínház jövő hete A Vígszínház jövő heti műsorát természetesen a színház legfrissebb szenzációja, Bernard Shaw világhírű új vígjátéka, A SZÉNÁSSZEKÉR dominálja, amelyet most vasárnap, hétfőn, szerdán, pénteken, valamint jövő vasárnap is adnak. A hét többi estéjét, kedden, csütörtökön és szombaton, a színház jubilált oper'ett' sikere, a JIM ÉS JILL tölti be. Most vasárnap délután is a Hm és Jill szerepel a műsoron. (Mérsékelt helyárak.) Jegyek valamennyi előadásra egész napon át, szünet nélkül, válthatók. A szénásszekér _ Politikai burleszk három felvonásban. Irta(I. Bernhard Shaw. Fordította Hevesi Sándor. Első előadása 1931 május 2-án a Vígszínházban — Ez az az eset, amikor úgyszólván illusztrációja az életnek a színpad. A szénásszekér főpróbáján olyasmit éreztem, mintha G. Berhard Shaw katedrán állna, kezében magyarázópálcával, jobb- és balról egy-egy fekete iskolai tábla, szembesítvén egymással a monarchia és a köztársaság formáinak igazságait. Szinte védekeznem kellett az aktuális látományok ellen, amelyek egyfelől elém állították Alfonz királyt karcsú lovagágában, ezt a vastag alsóajkú Velasquez-modellt, a legspanyolabb spanyolt, aki nemzetét megmentette a világháború borzalmaitól, száműzött, másfelől a francia nemzet jellemben és tehetségben ragyogó nagyságait, akiket kikezd a demagóg rágalom abban a pillanatban, amikor híveik a köztársaság vezető polcára jelölik őket. Itt átütő erővel tör be a politika a művészetbe és nem is baj, hogy nincs védekezés ellene. Shaw maga is politikai burleszknek nevezi legújabb művét és ilyen módon a legfrissebb események segítségéhez jut, amikor leszűrődött agg korának utolsó politikai igazságáról van szó. Már eleve meg kell állapítani, hogy bizonyos radikalizmus jogtalanul foglalta le magának koronatanúnak, ügyészinek és bírónak a kegyetlen szatírának mesterét, aki már évtizedek előtt A demokrácia illúziói című művében megsemmisítő módon bírálta a romboló tagadás álmodozóit. Másrészről az is bizonyos, hogy sohasem volt embere sem a konok konzervativizmusnak, sem a félénk fejlődésnek, mindenka költő volt, aki tudta, hogy van szociális kérdés, amelyet meg kell oldani, — és ezt a meggyőződését hol a túláradó temperamentumnak tekintélyeket nem tisztelő kíméletlenségével, hol a művész meleg emberszeretetével hirdette. Shaw ma 75 esztendős, sokat élt meg, sok embert látott, mindenkibe belelátott, dicsősége tetőpontján áll, fejedelmi vagyon ura és azonfelül évi jövedelme túlhaladja bármely mai uralkodónak civillistáját. Nem kerülhet gyanúba, hogy kicsinyes okokból cselekszik. És ez a férfiú fölveti magának a kérdést: Milyen lehet a képe a jövőnek? Hogy fest a világ a huszadik század végén? Fölveti ezt a kérdést a demokrata és köztársasági eszmék tropikus virágzása idejében, ő, akit a szélső demokrácia magáénak vindikál, sőt olykor-olykor ütőkártyának véli felhasználni még a bolsevizmust is ... Nos, Shaw a monarchia mellett foglal állást. Akár bűnbánattal, akár az öregség kései felismerésével, mindegy ... Pályájának alkonyán az a summa vitae, hogy a királyság mellett tesz tanúságot. Király! Nem hinném, hogy a királyok, vagy a világ egyéb hatalmasai reggel, amikor felébrednek, örülni kezdenek, tenyerükbe tapsolnak és vihogva ismételgetik maguk elé „Király vagyok! Király vagyok!...“ Királynak, vagy másféle hatalmas embernek lenni: állapot, éppen olyan állapot, mint alattvalónak lenni. És minden állapotnak megvan a maga öröme és gondja. A királyt ellentétben állónak látni az alatt állók emberi méltóságával: badarság. Ellenben bizonyos, hogy a világrendben, a természetben, az emberi szervezetben végig érvényesül a monarchisztikus gondolat. Ez nem jelenti azt, mintha a monarchiának minden időben uralkodó rendszernek kellene lennie, mint ahogyan Bismarck udvari ebéd közben az egyik kívántcsigkodó királyi hercegnő kérdésére mondta: — Talán nem lesz mindig monarchia. de monarchisták mindig lesznek. — Vagyis: az terme fennmarad és a maga idején visszatér az emberek és a dolgok rendje. Így ítél Shaw is, akinek A szénásszekér 'zámű politikai burfeszkjében mintegy az ősz írónak politikai végrendeletét kell látnunk. Ragaszkodik a királysághoz, mintha szeme előtt állna a bibliát jól ismerő angolnak a Bírák Könyvének (XXV. 23.) mondása: „Abban az időben nem vala királya Izraelnek és ki-ki úgy cselekvők, ahogyan kedve tscenk vala.“ Mi hát az utolsó igazság, amit Shaw, aki megélte a tory és with váltógazdaság végét és az új elvi tényezők érvényesülését nemzetének életében, a valóságból a jövő számára levon? Éppen ezt mutatja meg ő egy utópisztikus burleszkkiadásban. A huszadik század végén vagyunk, hetven esztendővel később a mai naptól. És az angol trónon Magnus király (már a név is jelkép) ül. Alkotmányos, sőt demokrata uralkodó. Trónja köré a nép akarata mindenféle minisztert ültet, szabadelvűt, demokratát, még friglasüveges forradalmárt is. A miniszterek és a miniszternők — mert ilyenek is vannak ! — nagyon gyönge alakok, minden jel szerint csak úgy jutottak hatalomhoz ezek a panamisták és tehetségtelenek, hogy becsapták a szent népet. Az egyik miniszternő — aktuális célzás! — úgy kapta meg a szavazatokat, hogy kabarészerű ügyességgel utánozta ellenfelének beszédmodorát, gúnyos bretli-dalokat énekelt róla, stb. Az első felvonás arra szolgál, hogy bemutassa Magnus király uralkodói talentumát. Nem is uralkodik, egész munkája arra irányul, hogy közömbösítse a köz érdekében mindazt, ami minisztereiben gazság és önzés. Magnus király akinek ereje és értéke éppen abban áll, hogy senkitől sem függ, semmit sem akarhat a maga számára, egyformán fölötte áll az állam legelőkelőbb arisztokratájának, akárcsak az útszéli koldusnak, a tárgyias őre az igazságnak. Egyébiránt a nép érdekében egyre harcolnia kell a nép kiválasztott vezérei, a miniszterek ellen, akik csak a maguk és rokonaik meggazdagodását, nemkülönben hatalmi helyzetük megerősítését szorgalmazzák. Éppen azért a minisztertanács ultimátumot intéz a királyhoz, mondjon le a vétójogról, hogy meg ne akadályozhassa többé akaratukat!.... A király gondolkodási időt kér. A második felvonás hamisítatlan shawi ötleten alapul. Ez a király túlságosan tökéletes az első felvonásban, nemcsak trónon ül, de az emberek felett is áll, — a magasabb igazság és Shaw iróniája kiegyenlítést követel, így lesz a második felvonásból egy gáláns intermezzo. A már nem egészen fiatal király egy kurtizán érzéki rabságában vergődik, sőt nevetségessé is válik, mert a nő titokban kedvese Magnus fiatal, tagbaszakadt adjutánsának. De még e kaland keretében is a legitimitás gondolata érvényesült. Az elbűvölő kurtizán, egyébiránt ostobaságtól sziporkázó libai királyné akar lenni. Itt aztán Shaw, aki különben nem túláradó lírikus, a feleség méltóságáról olyan dalt ad a király ajkaira, amely a maga egyszerűségének fojtott erejével a szívekbe markol. Ez a felvonás csak látszólag szervetlen, mert voltaképpen dicsőítése a királynénak, a királyi családnak, az egyenrangúan törvényes származásnak. Amerikának groteszk ötletével, hogy Angliával egyesülve császársággá emelkedjék, fokozódik a harmadik felvonásban a radikalizmus ellen kiélezett gúny. De másutt van lényege a mű tendenciájának. Magnus király ismét minisztertanácsot tart, bejelenti, hogy nem mond le a vétójogról, ellenben lemond a maga nevében a trónról, legyen fia a király! És most jön a meglepetés: jómaga fellép képviselőnek, bevonul a parlamentbe és ott veszi fel a harcot miniszterei ellen. Megrémülten értesülnek erről a tervről a miniszterek. Rettenetes, a király, az a félemletesen okos ember, aki annyira ismeri őket, aki mindent tud róluk, aki annyival erősebb szellemileg és jellemileg, mint ők, a parlamentben? Ott, ahol nyiltan beszélhet ország-világ hallatára? Nem! Ezt nem! A miniszterelnök eltépi az ultimátumot. Maradjon Magnus király a trónon, mert mint az ellenzék vezére, veszedelmesebb! ... Vagyis: maradjunk együtt, ne ugorjon le senki a szénásszekérről, mert akkor felborul minden. Innen a darab címe: A Vígszínház előadása nem egyenletes. A helyzet magaslatán áll Hegedűs Gyula, akinek Magnus királya jelképesebb és emberileg tökéletes alakítás, belső méltóság nyugalma, ragyogó dialektika-fölénye, királyi világszemlélet légköre, distanciát tartó magatartás állandóan mutatja szellemes és ironikus feje fölött a koronát. Választékosan finom Gazsi Mariska királynéja, pompás — valami angol Bédi Schusrazner Róza szöregében — a sellemkémi kum terén mindig kitűnő Gombaszögi Ella nagy sikere volt, a szép és pikáns Lázár Máriának, akinek az utóbbi időben meglepően fejlődő tehetsége komoly vezetést érdemelne. Törzs Jenő túlságosan húzza alá a miniszterelnök szerepében a neuraszténia kórképletét, mert ez a Proteus elsősorban csak smokk. A rendezés a minisztereket tévesen állította be és így ebből a vérig ostorozó világszattírából olcsó siker kedvéért kabaréviccet csinált. Igaz, ezek a miniszterek panamisták és tehetségtelenek, de ennyire mégse hülyék. Nem értjük meg Magnus királyt, miért beszél velük okosan és logikusan, mintha értelmes emberekhez szólna. Mály Gerő frigia-sipkás minisztere alakjának túlélésrajza dacára kivált a társaságból. Az újdonnságnak döntő sikere volt, aminek dicsőségéből részt kérhet magának a mű fordítója, Hevesi Sándor is, aki mesteri tolmácsolója Shaw helyenként szemérmesen rejtőzködő lírájának éppen úgy, mint élesre fent dialektikájának. Gergely István * (A Nemzeti Színház jövő hete.) A shakespeare-ciklus keddi Prommer-előadásán a címszerepet Táray Ferenc játssza, mint vendég, Ofélia pedig Tőkés Anna lesz. Új szereplője az előadásnak Mihályfi Béla (Claudius király), Ónodi Ákos (Rosenkranz), Perényi (Osrik) Forgolch (Hamlet atyjának a szelleme), Nagy Adorján (Első színész), Hosszú (Lucianus), Garamszeghy (Fortinbras), Tapolczai (Reinald), Somody Kálmán (Százados), Major Tamás (Marcellus). A többi főszerep Hettyey Aranka, Gál, Lehotay, Harasztos, Golbányi, Turányi, Gyenis, Losonczy, Pataki, Bodnár Jenő és Szathmáry kezében maradt. Csütörtökön a Szentivánéji álom kerül színre. Szombaton cikluson és bérleten kívül megismétlik a Macbeth múltheti nagysikerű előadását Kiss Ferenc és Hettyey Aranka alakításával a főszerepekben. Ezenkívül most vasárnap délután Légy jó mindhalálig, este Éva boszorkány, hétfőn, szerdán Gavallérok, pénteken a Bunbury, jövő vasárnap délután a Vén gazember, este a Krétakör van műsoron. * (Négyesy László és Kosztolányi Dezső felolvasása a Kisfaludy-Társaságban.) A Kisfaludy Társaság május 6-án, szerdán délután 5 órakor a Magyar Tudományos Akadémia heti üléstermében rendes havi ülést tart a következő tárgysorozattal: 1. Folyó ügyek. 2. Két ismeretlenül maradt költői remek. — Tanulmány; írta és felolvassa Négyesi László rendes tag. 3. Három élet. — Elbeszélés; írta és felolvassa Kosztolányi Dezső rendes tag. 4. Versek; Ferdinandyné Lengyel Angéla és Dömötör Ilona vendégektől. — Bemutatja Szász Károly rendes tag. A felolvasó ülés után zárt ülés. * („Luxemburg grófja".) (Trepriz a Városi Színházban.) A Városi Színháznak az új rezsim alatt határozottan nagyobb a szerencséje a felújításokkal, mint az eredeti bemutatókkal. És ez nem is meglepő. Mert ha összehasonlítjuk a Cigányszerelem, vagy a ma előadásra került Luxemburg grófja bámulatraméltó dallamgazdagságát, zenéjének graciózus könnyedségét, megvesztegető báját, a zenekar ragyogását és a szöveg szórakoztató fordulatosságát a mai vizenyős operettekkel, — természetesnek találjuk, hogy Lehár győz ebben a versenyben. A Luxemburg grófját huszonegy évvel ezelőtt mutatták be a Király Színházban, ahol több mint kétszázszor ment telt ház előtt Petráss Sárival, Király Ernővel, Várady Ilyvel és Rátkay Mártonnal a főszerepekben. A Városi Színházban ma ezeket a szerepeket a dekoratív megjelenésű Lábass Juci, a széphangú és szépen éneklő Szedő Miklós, Kun Magda, a bájos szubrett, és a régi, kitűnő színész Izsváry Lajos adta. Valamennyien rászolgáltak a meleg tapsra épp úgy, mint a kisebb szerepekben Kőmives Erzsi, Érckövi László, Déri Hugó és a többiek. Márkus Dezső gondos zenei vezetése és Sík Rezső ügyes rendezői munkája járult még az előadás sikeréhez. (Op.) * (A Royal Orfeum) új műsorát nagy közönség tapsolta végig. A májusi műsor sok vonzó érdekességét, látványosságát, színész- és artista-számait legközelebb részletesen ismertetjük. _ . ] * (Székfoglaló a Szent István Akadémiájában.) A Szent István Akadémia I. osztálya pénteken délután ülést tartott Mihályfi Ákos dr. villersi apát elnöklésével. Az ülésen Takáts Ernő dr. tartotta meg székfoglalóját Bosszúálló-e az ószövetség Istenei címmel. Nemrégiben az egész világsajtót bejárta .A hír, hogy egy magyar izraelita biblikus, Donáth Benjámin bebizonyította, hogy a bosszúálló Isten hamis legendája az álpróféták köréből származott és a Vulgáta végzetesen téved fordítása következtében vetődött az emberiség képzeletébe. Takáts igazat adott Donáthnak abban, hogy az ószövetségi Isten nem volt bosszúálló, de a filológiai és vallástörténeti érvek egész sorával bizonyította,ogy a bosszúálló Isten fogalmát nem az álpróféták hozták létre és nem a Vulgáta fordítása terjesztette el, hanem az ószövetségi Szentírás szavainak szószerintikifejezésmódja teremtette meg. Nem a kifejezéseken kell tehát megütközni, nem a fordításokat kell megváltoztatni, hanem a kifejezésekben rejlő hasonlatot, képet kell helyesen érteni. Aki ezt nem tudja, vagy nem akarja, aki e miatt az Osztörcetségi Szentírás magasztos teológiáját, Izrael ószövetségi vallását, a kereszténység ószövetségi fundamentumait megrója, az a fától nem látja az erdőt, a szótól az értelmet, a kifejezéstől a lelket. * („A kém.“) (Az Új Színház reprsze.) Henri Kistemaekers drámáját, amely a Vígszínháznak volt egykor nagy sikert aratott műsordarabja, ma felújította az Új Színház. A hazafias érzés és a szerelem haladnak párhuzamosan és jutnak diadalra ebben a darabban, amelyben a sovinizmus és a szív romantikája zendül föl tomboló forróságga. Tipikus, nem egészen a ma receptje szerint készült hatás dráma, amelybe izgalmasan lehet belefeledkezni, hogy azután a meghatódás könnyei csillapítsák jótékonyan feszültségünket. Három nagy szerep viszi előre a darabot, ezek közül kettőé: az ezredes-férjé, és a feleségé igazi drámai parádés szerep, amelyet annak idején a Góth-pár játszott bravúrosan. Most Baróthy József és Orsolya Erzsi, az Új Színház két tehetséges tagja alakította a regényes házaspárt. A nem közönséges színészi feladatot szép sikerrel oldották meg. Baróthy masszív egyénisége jól töltötte be a szerepet, őszintesége és heve uralkodott a színpadon. Orsolya Erzi finoman, értelmesen játszott, de nem egészen egybehangolva partnerének romantikus stílusával. A házasok útjába akadt harmadikat, a politikust, Czobor Imre alakította, de inkább bonviván miniszteri titkár hatását keltette, mint a közeljövő hatalmas miniszterét. A kisebb szereplők, élükön Gazdag Arankával, a nagy feladatokra termett, kitűnő hősnővel, mindent megtettek a sikerért, amelyet a közönség zajos tapsaival nyugtázott. * (Vízvári Mariska szegedi vendégjáté* Ica.) Vízvári Mariska, a Nemzeti Színház örökös tagja, május 6-án és 7-én a Szegedi Városi Színházban vendégszerepel, 6-án, Az elcserélt emberben Pongráczné szerepét, 7-én pedig a Napos délelőtt és Válás után című darabok női főszerepét alakítja. * (Az Arany János Társaság nagykőrösi ünnepe.) Az Arany János-Társaság május 17-én leplezi le Nagykőrösön azt a két emléktáblát, amellyel Arany János egykori lakóházait jelölte meg. Az ünnepség délelőtt 11 órakor kezdődik. Az Arany János utca 25. számú házban Patonay Dezső, a Társaság alelnöke, a Dagmady Győző utcai háznál Horváth József rendes tag mond ünnepi beszédet. Délután ünnepi közgyűlést tart a Társaság, melyen Móricz Pál, Áprily Lajos és Sz. Szabó József mondja el székfoglalóját BODÓ KÁVÉHÁZ új vezetés, kitűnő olcsó konyha, az előkelő közönség találkozóhelye id. debreceni Kiss Béla muzsikál József-körút 52. Barsse-utca sarok. ■ ! I III milÉIWI !■■■■■—■■ 1111111 III ■ ■