Budapesti Hírlap, 1931. május (51. évfolyam, 98–121. szám)

1931-05-06 / 101. szám

1031. MÁJUS 6. SZERDA B.H. KÖZMAZDAISAG 3 Építészek kirándulása a ligeti Vásárvárosban Kotsis Iván műegyetemi professzor tanulmányútja hallgatóival a Ligetben Több teret és nagyobb önállóságot kíván a Vásár számára . A fiatal építésznemzedék elgondolásai a Vásárral kapcsolatbak A Budapesti Nemzetközi Vásár külső képe nagyot változott tavaly óta. A zsúfoltság, sajnos, nem szűnhetett meg azon az önmagában véve nagy, de aránylag mégis kicsiny területen, amelyet a vásárváros elfoglal, de az építkezés jellege megváltozott. Egységessé lett. Stílusa most bontakozik ki, vagya most állapodik meg. Talán az építészeknek nagyobb már benne a szerepe s kevesebb a pallérmunka. Akárhogy is van, a magyar vásárstílus huszonhat évig váratta magát, míg végül az idén szinte átmenet nélkül egyszerre nagyon erős jelek mutatják érkezését. S nagyon érdekes találkozás: az idén és éppen ma történt először, hogy a Műegyetem is tudomást vett arról a különleges problématömegről, amelyet a Vásár jelent, Kotsis Iván, az egyik tervezőtanszék professzora negyedéves hallgatóival meglátogatta, bejárta s töviről hegyire megnézte a vásár épülő házait, bódéit, pavilonjait. A toronyokat, az oszlopokat, a nagy falfelületeket, amelyek az árukirakására valók, s a jó óra hosszat tartó séta alatt kísérőinek érdeklődő csapatával együtt minden deszkák, csapot, eresztéket megvizsgált, szakszemmel elemezve, hogy is készül hát a vásár kerete. A Vásárváros z sárváros ez. Az építészek, — közöttük i s, a Vásár építkezésének vezető mérnöke ( Kiss Tibor, a Kotsis Iván adjunktusa, — ma kiszámították,• hogy legalább 200.000 pengőt építenek be ezekbe a kérész-életű alkotmányokba a kiállítók, tíz napért. Ha egész évre számítom, több mint hétmilliónak felelne ez meg. Ez már pénzáldozatban is nagy arányt jelent. Ehhez hozzá kell venni azt, hogy maga az építkezés nem tíz napnak megfelelő tempóval történik, hanem az éjjel is nappalé teszi, aki be akar mutatkozni. Hatalmas energiák dolgoznak itt, igazi városépítő Energiák. — úgy tűnik fel előttem — mondom Kotsis ’professzornak — mintha ezzel a Műegyetem is tudomásul venné a Vásárt, mint intézményt,, amelynek külön problémájával szüntelenül foglalkozni kell. — Mi benne vagyunk az életben, — feleli a professzor. — Fiatal külsejével úgy hat hallgatói közt, mintha sorsozás jelölte volna ki, hogy éppen ő legyen a tanár, de ezzel a fiatalos megjelenésével már eddig is a legszebb építészi sikerek egész sorára tekinthet vissza. Arcának legfőbb benyomása az elmélyedés. — Mi az élet után megyünk, — foktatja tovább. — Önöknek, professzor úr, szabad az élet előtt is menni. Utat törni számára. Talán valami kis élt érez ,ebben a pár szóban s ezzel válaszol: — Jobb, ha mi megyünk az élet után, mintha az élet nem jön mi utánunk. A hallgatóság nevet, a társaság összeolvad és én is velük haladok tovább a kis épületek között kanyargó utakon. Kiss Tibor, az adjunktus elmondja közben, hogy az építészeti tervezés műegyetemi programmja lényegesen kibővült. Ma már rendszeresen foglalkoznak az ideiglenes építkezésekkel is, a Vásár, meg a hétvégi pihenő házak, reklámépületek, hangárok és sok egyéb, egészen új területet jelent az építészek számára. Minél több teret a Vásárnak! — Professzor úrnak mi a véleménye az ideiVásárról, — kérdem, újra hozzá csatlakozva. — A fejlődés a múlt évhez mérten is meglepően nagy — feleli. — Annak az össze-viszszaságnak, ami az épületekben, a pavilonokban megvolt, ma már kevés nyoma van. Valami új stílusnak a jelei alakulnak itt ki. Magyar vásárstílusé, amelyet nem a tulipán tesz magyarrá, hanem a probléma megoldásának sajátosan magyar volta. — S az építész mit gondol, milyennek kellene lennie a Vásár fejlődésének? — Minél több teret biztosítani számára, — mondja Kotsis Iván. — Jó az, ha a nézőnek pety-egy épületcsoporttól a másikig van egy kis ideje arra, hogy lombot lásson, hogy a benyomásait rendezze, hogy feldolgozza az anyagot, amelyet az előbb magába szívott. Az egyik hallgató ezt mondja: — Talán felfelé kellene kibővíteni a vásár területét, emeletesen építkezni. — Nem jó, — mondja Kotsis professzor. A közönség nem megy fölfelé s ahhoz egészen más jellegű építkezés kellene, felvonók, lépcsők, — ez már egészen más feladat lenne. Itt kell megoldani a dolgot. Valóban, ez így van. Ma fantasztikus mód nem az a helyzet, hogy a Városligetben avásár csak, tűrt vendég. A kertész parancsol ! Ha a vásárnak vége van, akkor füveztetni kell, meg virágoztatni a területet. Pedig a Vásár több embert jelent itt, mint az egész év többi része és nagyobb jelentősége van a város életében, mint lehet bármilyen fuvé®éti szempontnak. A séta végén a Vásár vezetősége vendégül látja a társaságot egy pohár sörre s a vásári vendéglő hírs teteje alatt élénk vita kerekedik a Vásár építészeti feladatairól. — Mit szól az ifjúság a Vásár mai állapotához? — kérdem. Élénkarcú fiatal hallgató ül velem szemben, az válaszol: — Nem elég egységes a Vásár képe. Tulipános kapu, meg kínai bódé és modern pavillon együtt, ezt nem lenne szabad megengedni, — vitatja hevesen. — Nem gondol arra, — felelem — hogy más stílus illet meg egy régi vállalatot, olyat, amelynek hagyományai vannak, mint azt, amely csak most keletkezett és egészen a jövőbe néz? Londonban a régi cégek arra büszkék, hogy ma is ugyanaz az üzlethelyiségük és ugyanaz az utcai kirakat-ablakuk, mint százötven vágy, kétszáz évvel ezelőtt volt... Kotsis professzor szól közbe: — Ez a nagy nyugtalanság ma benne van az egész magyar építészetben, — mondja hallgatójának. — Tegyen egymás mellé hat építészt és adja eléjük ugyanazt a feladatot, majd meglátja, mi lesz belőle. Ma egymás mellett nálunk a stílusok egész sora él, a történelmistílustól a szecesszión keresztül egészen a modern, tárgyilagos építkezésig. A vita tovább folyik, majd Kiss, az adjunktus, új szempontot vet föl: — A Vásárnak minden évben egyúttal az építészet bemutatójának is kellene lennie. Úgy kellene megtervezni, hogy a nagyközönség lássa, mi is történt az építkezés terén egy év alatt, milyen irányú a fejlődés. — Csak az a baj — válaszolja Kotsis tanár, — hogy a nagyközönségnek nincsenek igényei az építkezéssel szemben. Rábízza az építészre. Csak nagyon primitív kívánságai vannak, amelyek az épület célszerűségére vonatkoznak. S az a jó építész, aki belehelyezkedik az építtető körülményeibe, tanulmányozza a feladatot, az épület célját, rendeltetését és aszerint készíti el a terveit. — A legjobb az lenne — vetem közbe, ■— ha télen a Műegyetem kiállítást rendezne, amelyen a Vásár ideális megoldását és megoldási lehetőségeit mutatná be, tervekben. Ehez olyan időpontot kellene választani, hogy abból a Vásárra kijövő cég tanulhasson és annak az alapján csinálhassa meg a maga terveit és költségvetését. Ezzel az igazi építészek számára is több tér jutna a Vásár tervezése és építése körül, mint ma. S hadd mondja meg az ifjúság, hogy is képzeli a dolgot. Hiszen az övék a jövendő. Újabb kérdések vetődnek fel. Az Iparcsarnokot néhány év múltán renoválni kell, mert a farészek elhasználódnak, ebben is a Műegyzetemnek, az uj nemzedéknek kellene tervekkel előállania. Húsz éves programm áll ma a Vásár előtt s bár ezek a vidám, hangos, kiabáló épületkék itt minden évben csak tíz napra jelennek meg... — Az a jó — mondja valaki mellettem. •— Elég baj, hogy a legtöbb épület olyan rettentően hosszú időre készül. — Bizony nem is kellene annyira félni attól, hogy a rozoga házakat lebontsuk és újat építsünk helyettük. Íme, itt van az új nemzedék, tele kritikával, de egyúttal tele ötlettel és ij elgondolással is. Húsz év múlva és sokkalta hamarabb már ők lesznek itt a vezetők, az urak, maguknak építenek. A Munkások tömeges csődkérése egy szőlőgazdaság és borkereskedelmi cég el sem. Néhány hónappal ezelőtt fizetésképtelenné vált Kláber Mór ismert soproni borkereskedőcég, amelynek tulajdonosa Opler Edgár bécsi borkereskedő. A cégnek Kecskemét határában nagyobb szőlőgazdasága van. A cég egyezkedő tárgyalást kezdett hitelezőivel, akik között nagyobb összegű munkabér- és fizetéshátralékkal szerepeltek a kecskeméti szőlőtelep munkásai, valamint pincemestere is. Az egyezkedő tárgyalások eredménnyel jártak s az egyességhez a törvényszék is hozzájárult. Közben azonban sor került volna a szőlőmunkások kb. hatvanezer pengőt tevő munkabérkövetelésének, valamint a pincemester járandóságának kifizetésére. A cég azonban fizetési kötelezettségének nem tudott eleget tenni. Erre 487 munkás csődnyitási kérelmet adott be a cég ellen a törvényszékhez. A csődnyitási kéréshez csatlakozott a cég kecskeméti szőlőtelepének pincemestere is. A csődnyitási kérelem ügyében május 18-án lesz tárgyalás. A munkások abban reménykednek, hogy a cég addig rendezni fogja tartozását, vagy ha ezt nem tenné, akkor bíznak benne, hogy a csőd esetén kirendelendő tömeggondnok megtámadási perek révén olyan vagyonhoz juttatja a tömeget, amelyből a munkások elsőbbsége, követelése kiegyenlíthetővé válik. — Moratórium-válság-segítség. A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara washingtoni konferenciájának eddig két jelentős eseménye volt. Hoover beszéde a fegyverkezéssel kapcsolatos kiadásokról és Sas Strapasnak az a bejelentése, hogy amennyiben Németország kénytelen volna a moratóriumhoz fordulni, az amerikai üzleti világ megértést tanúsítana. Ezt a kijelentést úgy magyarázzák, hogy az amerikai bankárok moratórium esetén is nyújtanának Németországnak rövidlejáratú hiteleket. A kamara mai tanácskozásán Edström svéd gyáriparos azt fejtegette, hogy a nemzetközi politika, a vámügyi elzárkózás és a trösztösítés csak súlyosbítja, de nem oka a válságnak. A válság alaptényezője, hogy a tőke a magasfejlettségű ipari országokban koncentrálódott, aminek következése, hogy más hasznot hajtó üzletekkel senki sem akart foglalkozni. Traylor Melvin, a csikágói bankár és a Nemzetközi Fizetési Bank szervezője azt fejtegette, hogy a válság 1914-ben kezdődött, amikor csődöt mondott a világ politikai vezetése. A túlhajtott hitelezés tette, lehetővé később az egészségtelen spekulációt. Segíteni úgy lehetne, ha megszüntetnék a napi pénzüzletet, betiltanák a tőzsdei üzletet az ügynökök által nem jegyzett papírokban és a hitelnyújtást tízezer dollárnál ki-fereli tőzsdei megbízás teljesítésénél. Traylor végül azt is megállapította, hogy az amerikai prohibitív vámpolitikát nem tud kenyeret adni hatmillió ipari munkanélkülinek, de megnehezíti a megélhetését a gazdáknak és farmereknek. Fizetésképtelenségek Kényszeregyesség Budapesten. A budapesti törvényszék ma a következő cég ellen indította meg a csődönkívüli kényszeregyességi eljárást: Sreiszmann József pék (Hunyady-tér 3.). Kényszeregyesség vidéken. A pestvidéki törvényszék Vida Lajos kispesti textilkereskedő ellen indította meg a csődönkívüli kényszeregyességi eljárást. Csőd. A gyulai törvényszék Tuska György békéscsabai épület- és tűzifakereskedő ellen megnyitotta a csődöt. Csőd megszűnés. A kecskeméti törvényszék Sápi Antal lajosmizsei cséplőgépvállalkozó ellen folyamatban lévő csődeljárást megszüntette. — Franciaország búzaszükséglete. A francia búzakészletek kimerülése következtében az elmúlt hetekben nagyarányú búzaimport indult meg Franciaországba. A szükségletnek egy részét román búzával fedezték. Szakkörök becslése szerint a kampány végéig Franciaországnak 10 millió mázsa búza bevitelére lesz szüksége. Az új középlejáratú olasz kölcsön Négymilliárdos 5 százalékkal kamatozó kilenc évre szóló kölcsön Az olasz minisztertanács a pénzügyminiszter előterjesztésére jóváhagyta azt a tervezetet, amely szerint 4 milliárd líra kölcsönt bocsátanak ki 9 évre szóló kincstári jegyek alakjában. A kincstári jegyek, amelyek teljesen azonosak az előző kibocsájtású jegyekkel, 5 százalékkal kamatoznak és mindenféle adótól mentesek. A kincstári jegyek tulajdonosai nyereményjegyet is kapnak s minden sorozatban évenkint két-két egymillió lirás, két-két ötszázezer lírás, négy-négyszázezer lírás és több kisebb nyereményt sorsolnak ki. A névérték száz líra, a kibocsátási ár 95 óra. A régebbi kibocsájtású kincstárjegyeket, amelyek ez év november 15-én járnak le, vagy beváltják, vagy kicserélik az új címletekre. Az államjegyeket május 15-ike és 26-ika között bocsátja ki a Banca d’Italia vezetése alatt álló konzorcium, amelyhez a legnagyobb olasz pénzintézetek tartoznak. Az olasz lapok részletesen kommentálják és kedvezően bírálják el az új kölcsönt. A Giornale d’Itali kiemeli, hogy a kormány helyesen járt el akkor, amikor függő adósság és hosszúlejáratú adósság között a helyes középutat választotta és középlejáratú kölcsönt bocsájtott ki, amivel biztosítja az államháztartás egyensúlyát és rugalmasságát. Az állam az új kölcsönnel— írja a lap — nemcsak törleszti régebbi kötelezettségeit, hanem új összeget bocsájt a termelés rendelkezésére. A cirokszakállpiac helyzete. A cirokszakállpiac Magyarországban az elmúlt hetekben erősen megélénkült. A kevés príma tétel, ami piacra kerül, könnyen vevőre talál és a gyengébb minőségeket is szívesen vásárolták úgy a belföldi, mint a szomszédos országok seprőgyárai. A kistermelők készletei már mind elfogytak. Egyes uradalmak rendelkeznek még elsőrendű áru felett, melyért 49 P-t kérnek. Egyelőre azonban a piac ezt az árat nem honorálja. 13 Árjavulás a terménytőzsdén A budapesti terménytőzsdén a határidőspiacokon ma a kereslet érvényesült, a fedezési hajlandóság általábanvéve elég nagy volt és ennek eredményeként meglehetősen nagy árjavulások következtek be. A búzánál a magyarázat körülbelül az, hogy a spekuláció a tartós áresésre számítva, arra várt, hogy az intervenció majd még olcsóbban is hajlandó lesz a piacot ellátni. Mivel azonban ez nem következett be, sőt külföldről meg-lehetősen kedvező áralakulás hírei jönnek, úgy látszik, elérkezettnek látták az időt arra, hogy kötelezettségeiket fedezzék. A májusi búza ilyen módon 13, a júniusi 18 fillérrel drágult. A rozs zárlata 17 fillérrel haladta meg a tegnapit, a májusi tengeri ára 8, a júliusié 5 fillérel emelkedett. A jú ■ liusi tranzitó tengeri zárlata is nyert 5 fillért. A készárupiacon azonban ellentétes volt a helyzet s az üzlettelenség meglepően általános volt. Hivatalosan mindössze a búza és a tengeri piacán jegyeztek fel egy-egy kötést, s a hivatalos árak egyáltalában nem változtak. Úgy látszik, készárura senkinek sincs szüksége. A liszt ára sem változott. — Az Angol Magyar Bank vízierő kihasználásával villamoscentrálét épít. A parlament csak néhány napja foglalkozott az energiagazdasági törvényjavaslattal, amelynek az a célja, hogy megkönnyítse az ország villamosítását, valamint az elektrifikálásra alkalmas természeti erők kihasználását. Úgy látszik, a tőke máris érdeklődést mutat a villamosításban rejlő üzleti lehetőségek iránt. Az Angolmagyar Bank ugyanis már megszerezte az iparfejlesztési törvényben foglalt állami kedvezéseket egy építendő villamos centráléja számára. Az erőtelep Tiszaluc község közelebein épülne és a Hernád, valamint a Sajó vizierejét használná fel. A vizierőtelephez nagyfeszültségű távhálózat tartoznék, s ezenkeresztül kerülne az áram megfelelő elosztással rendeltetési helyeire. A kereskedelmi miniszter a vízierőtelep és a távhálózat számára az üzem*, behelyezés napjától számított tizenöt évre biztosította előzetesen az 1907 III. fc- ben foglalt adó- és illetékmentességet. — A kormány újra biztosítja a gyümölcskivitel számára az olcsó hitelt. Az idei gyümölcskivitel előkészítése ügyében értekezlet volt a Kiviteli Intézetben és ezen. Staub Elemér, az elnök, ismertette a kormánynak azokat a terveit, amelyekkel a gyümölcs külföldi értékesítését elő akarja mozdítani. E szerint csütörtökön megjelenik a MÁV-nak az a rendelete, amely a tavalyi kedvezményes szállítási díjtételeket erre az évre is teljes egészében életbe lépteti. Egyúttal arra vonatkozóan is sikerrel biztató tárgyalások folynak, hogy az idén sikerül minden állomásra érvényesíteni a köteléki díjszabásokat. Ausztriáival is tárgyalunk kedvezményes szállításra vonatkozóan, valamint a Lengyelország felé Erdélyen át vezető vasúti tarifák tekintetében is kedvező megállapodásra van remény. A vasút gyümölcsszállító hűtőkocsijai kitűnően beváltak, de számukat, szaporítani kellene és szükség lenne arra is, hogy a vasúton honosítsák meg az olasz szellőztetési rendszert, amely a gyümölcsnek még nagyobb távolságra való szállítását segíti elő. — A kormány a kivitelhez szükséges tőkéről is gondoskodott. — A gyümölcshiteleket az Exportintézet közbenjárására meghosszabbították és így 4 százalék kamattal és 2 százalék szavatossági költséggel, tehát összesen hat százalékos alapon lehet pénzt kapni a gyümölcskivitel céljaira. Hagymára, paradicsomra és szőlőre adóvisszatérítés is kapható. Kedvezésre azonban csak az a kereskedő számíthat, aki a csomagolási szabályokat megtartja. Az értekezés során több felszólalás hangzott el, így nagyon sürgették a banánszerződés bemutatását, miután a hazai gyümölcskereskedelem ezt nagy mértékben méltánytalannak érzi. Egyes felszólalók szerint ez a szerződés árromboló hatású és az egyenlő elbánás elvét is sérti. A szerződés bemutatására vonatkozó kívánság annál aktuálisabb, mert amint értesülünk, éppen most van a szerződés megújítás alatt, miután a banántársasággal szemben olyan panaszok merültek fel, hogy kiviteli kötelezettségének nem tesz kellő mértékben eleget. Az érdekeltség nagy megnyugvással fogadja azt a közlést,'' hogy a kiviteli hitelek ismét teljes mértékben rendelkezésére állanak és e tekintetben csak az a fontos még, hogy a hiteleket újból a kipróbált kereskedelmi körök kapják meg, amelyek már régi összeköttetéseik kiszélesítésével tudják szolgálni a hazai gyümölcsök értékesítésének ügyét. Ha attól tart, hogy távirata címzett elutazása miatt esetleg nem kézbesíthető, feladásnál kösse ki a távirata utánkisszítését.