Budapesti Hírlap, 1931. június(51. évfolyam, 122–145. szám)
1931-06-06 / 125. szám
burdpest, 1031 II. évfolyam 125. szám Szombat, junius 6. Megjelenik mindennap, hétfő kivételével* Előfizetési árak: egy hóra 4 pengő, negyedévre 10 pengő 80 fillér* — A külföldön ezeknek a* Összegeknek a kétszerese az előfizetési díjBudapesti Hírlap Szépirodalmi filmunkatárs: HERCZEG FERENC • Főszerkesztő: CSAJTHAY FERENC Szerkesztőség és kiadó* hivatal: VIII. kerület József körút 5. Telefonszám: József 444-Ottói József 444—09-ig. — Levélcím : Budapesti Postafiók 55. — Kiadja a Budapesti Hírlap R.-T. Egy dolgozó parlament Az államfői kézirat, amelyet a holnapi, szombati ülésen felolvasnak, feloszlatja a magyar országgyűlés képviselőházát. Kevéssel azután, hogy ezek a sorok nyomtatásban megjelennek, megszűnik a t. Ház, amelynek elsőrangú alkotmánytörténeti nevezetessége marad az, hogy kilenc évi szünetelés után első képviselőháza volt az ősi szellemben újraéledt országgyűlésnek. Két nemzetgyűlés járt előtte, hogy számára az utat megépítse és bennünket visszavezessen a kisegítő expediensek és modus vivendik ideiglenes állapotából a magyar parlamentarizmus biztos és szilárd talajára. Cézár is védtelen volt az ellen, hogy a rossz, mit tett, túlélje őt s a jó sírba szálljon vele. Ennek a képviselőháznak az emléke is kénytelen lesz elviselni sok igaztalan kritikát és lebecsülést, méltatlan kicsinylését és szándékos elhallgatását a munkának, amit elvégezett, a derék és hasznos alkotások nagy sorának, amit létrehozott. Végre is, sokkal könnyebb egy kézlegyintéssel kivégezni intézményeknek és embereknek érdemét, mint végiglapozni négy és fél esztendő vaskos köteteit, könynyebb zsenialitást színlelő fölénnyel napirendre térni a fölött, amit nem tudunk, mint a magyar Corpus Juris-ból gonddal és alapossággal megtanulni azt, amit mindannyiunknak tudni kellene. Mert aki ezt az utóbbi módszert választja, az nem fog könnyelműen ítélkezni és nem is fog arra a lesújtó eredményre jutni, hogy a magyar nemzet képviselőháza négy és fél éven át nem tett egyebet, csak sodródott és maga is öregedett az idő múlásával. Ez a képviselőház hasznos, rendeltetésének megfelelő és hivatásának magasságán álló parlamentje volt az országnak, nem kísérletezett Bábeltornyok építésével, de művei nem is omlottak össze, nem dobzódott oly mértéktelen hangulati kicsapongásokban, mint amilyenekhez a háborúi előtt szokva voltunk, de nem is hanyagolta el az ország reális szükségleteit, nem nevelt ki Demostheneseket és Cicerókat, nem termelt „nagy egyéniségeket", — amiket most reklamálnak rajta, — de az országberendezésnek ezekben az éveiben, amikor semminek nem lehetett olyan értéke, mint a gyakorlati munkának, ez nem is tartozott a feladatai közé. Vannak idők, amikor egy jól kikalapált küllőszög az ország szekerén többet ér minden teatrális Quos ego!-nál és Ceterum censeo-nál. A nagyretorika a világ súlyos gondjainak borús tarlóján, világszerte megbukott, a pátosz nagyvonalúsága korunknak történelmi átalakulásában él és nem többé országintéző emberek nyakán. Ez a képviselőház, ha zökkenőkkel és elmúló incidensekkel is, de hű és eleven megnyilatkozása volt az ország életének, nemzeti törekvéseinek, kívánalmainak, fölmerülő gazdasági szükségleteinek és magáévá tett, alátámasztott és érvényesülni segített egy olyan magyar nemzeti politikát, amely ma már el nem hanyagolható tényezője Európa számvetéseinek. Nem akarjuk sorra venni a bezáruló képviselőház összes törvényalkotásait és egyéb eseményeit, csak néhány olyan fejezetre mutatunk rá, amelyeknek érdeme elvitathatatlan és magukon viselik a magyar élet korszerű jellegét. A demokratikus politikai fejlődés útján bizonyára jelentős lépés volt a közigazgatási reform megalkotása, amely új és széles terjedelmű néprétegek érvényesülését hozta meg a törvényhatósági életben és ehhez járult az új fővárosi törvény. A magyar szociálpolitika, amelynek a háború előtt csak igen vékony erezeteire akadunk, két nagyszabású kódexszel és az ezekben életrehívott intézményekkel gyarapodott: a betegségi és baleseti, továbbá a rokkantsági és öregségi biztosítással, amelyeknek nem hibája, csak fátuma az, hogy ugyancsak nem menekedhettek a gazdasági válság nyomasztó terheitől. A nép fizikai mentéséért, nyilván, több történt az elmúlt években, mint évtizedek alatt, azelőtt. Azt a népiskolai törvényt, amelyből ötezer iskolaterem és tanítói lakás sarjadt, a második nemzetgyűlés alkotta meg, de" ez a képviselőház egészítette ki számos reformmal, köztük a nyolcosztályú elemi oktatásról szóló törvénnyel. Bizonyára korszerű és messze kiható alkotások: az elektrifikálási törvény, a katonai büntetőtörvénykönyv reformja, a valorizációs törvény, a törvénykezés egyszerűsítése, bortörvény, fürdőtörvény; gazdasági életünkbe mélyen hatol a korlátolt felelősségű társaságok megalkotása, a birtokreform pénzügyi részének likvidálása, az iparfejlesztési törvény, mely hatásos védelmet terjeszt ki a kisiparra is, számos olyan törvényhozási intézkedés, mely a középosztály s ennek során a tisztviselők helyzetén akar segíteni. A háború utáni Magyarország fejlődésének gyönyörűen ívelő vonalát, fájdalom, megtörte a világválság bezúdulása s a törvényhozás megértette a követelményeket, amelyeket ez támasztott s a kormány törekvéseit, hogy a válság pusztító hatását enyhítse és korlátok közé szorítsa. A komoly takarékossági tendencia érvényesülését jelentette a megszavazott költségvetések fokozatos csökkenése, a tisztviselői normálstátus megalkotása, az egyes társadalmi rétegek helyzetének megsegítését pedig törvényhozási úton végrehajtott számos adó- és egyéb köztehercsökkentő intézkedés. Gyökeres és átfogó alkotások voltak az u. n. baletta, a karteltörvény és a földteherrendezés, amelyek nemcsak, hogy a gazdasági világrengés krízisében hathatós segítséget nyújtanak az ország legnépesebb termelő rétegének, de ennek megerősítésével támasztékot nyújtanak az egész gazdasági életnek. Ennek a képviselőháznak az idején jöttek létre külpolitikai megállapodásaink, amelyeknek során az ország visszanyerte pénzügyi önrendelkezését s fogadott el és cikkelyezett be gazdasági szerződéseket, amelyek közül nem egynek közvetlen, jó hatását érezzük. És a Házban mindenkor akadtak férfiak, akik méltó módon adtak kifejezést a nemzet jogos és törhetetlen aspirációinak, a revízió követelésének és a megalázottság fájdalmának, amelynek jajszava a határokon túlról hangzik át hozzánk. Négy és fél esztendő a foglalata ennek a törvényhozói munkának, bajban, gondban, sorscsapásban eltelt ötödfél esztendő. Ezeket a bajokat gyökerükben sem ez a Ház, sem a világnak semmiféle törvényhozó testülete meg nem szüntethette, de a képviselőháznak volt érzéke a szükségletek és a lehetőségek iránt, volt élő magyar lelkiismerete, hogy a mi tőlünk, jószándékunktól, helytállásunktól s erőnktől telik, azt a válság csillapítására és távolibb feladataink szolgálatára — felajánlja. Ha nem volt majesztuozus, nem volt hősi, nem volt „nagy parlament", — megfelelően a munka szellemének, amelynek jegyében létrejött, — kötelességtudó, munkás és hasznos képviselete volt egy, létezésének próbatételén álló és élni akaró nemzetnek. A Yoong-terv ellenére lett adót emelnie Neme négyszer ket országnál Brüning kancellár nyilatkozata a német gazdasági és politikai veszedelemről . A chequersi megbeszélések várható eredménye Uralkodóknak kijáró tisztelettel fogadták Angliában Brüninget és Curtiust LONDON, jún. 5. Uralkodóknak kijáró tisztelet fogadta Angliában a látogatóba érkező német államférfiakat. Ez volt az első alkalom, hogy német államférfiak hivatalosai tettek látogatást a háború befejezése óta. A Hamburg óriásgőzös zenekara rázendített az angol himnuszra, amikor megjelent a közelben a német nagykövetet, a követség személyzetét és hangos filmoperatőröket vivő gőzbárka, amelyet a teljes lobogódíszt öltött Winchester angol torpedóromboló kíként. Amikor a német államférfiak átszállottak a torpedórombolóra, a zenekarok az angol himnuszt játszották és a torpedóromboló legénysége élén a parancsnokkal és a tisztekkel, feszes vigyázzban tisztelgett. Southamptonban a lordmajor hivatalos üdvözlése után a vendégek díszruhás rendőrök sorfala között ahhoz a különvonathoz hajtattak, amelyet az angol kormány bocsátott rendelkezésükre és azon folytatták útjukat Londonba. Londonban a TwaterZoo-pályaudvaron nagy tömeg várta a német államférfiakat és kíséretüket. A különvonat érkezése előtt elzárták a perront. Amikor Brüning kancellár kiszállt a vonatból, MacDonald miniszterelnök gyors léptekkel feléje sietett és meleg hangon üdvözölte. A jelenetet hatalmas éljenzés kísérte, amelybe időközönként „Hoeh !“-kiáltások vegyültek. Mit hozhat a chequersi kudarc vagy eredmény? A német miniszterek fogadására, akik Southamptonból néhány perccel három óra után érkeznek meg a Waterlooi pályaudvaron, személyesen jelenik meg MacDonald miniszterelnök és Henderson külügyminiszter. A lapok hoszszabb jelentéseket közölnek berlini tudósítóik tollából, Brüning kancellár és Curtius külügyminiszter elutazásáról és azokról a várakozásokról, amelyeket Németországban ehhez a látogatáshoz fűznek. Ezek a berlini jelentések igen eltérnek egymástól és amíg például a Morning Post e címet viseli. Túlzott remények Berlinben, addig a Daily Telegraph mindenesetre tapintatosabb címet adott berlini levelezője jelentésének, amely így szól: Berlinben nem táplálnak illúziókat. A Daily Telegraph berlini tudósítója úgy véli, hogy a német államférfiak mindenekelőtt azt remélik a chequersi találkozótól, hogy ezzel megindíthatják a közös tárgyalásokat Németország, Franciaország, Anglia, Olaszország és az Egyesült Államok között a háborús adósságok újabb rendezéséről. A Times is olyértelmű jelentését közli berlini levelezőjének, hogy közvetlen eredményeket Berlinben sem várnak a chequersi találkozótól, ámbár a német helyzet napról-napra súlyosabbá válik és így belpolitikai okokból diplomáciai siker rendkívül kívánatos volna. A News Chronicle berlini levelezője viszont arra az esetre, ha a chequersi találkozó teljesen eredménytelenül folyna le, kaotikus pénzügyi zavarok kitörését várja Németországban, sőt a diktatúrát sem tartja lehetetlennek. „Négyszer emeltük az adókat" A német államférfiak ma este a Carlton-szálló különtermében fogadták az angol és a külföldi sajtó meghívott képviselőit. Brüning kancellár igen szíves megszólítással és kézfogással üdvözölte a megjelent újságírókat. Ezután rövid angol nyelvű beszédében hangoztatta, hogy az angol miniszterekkel folytatandó megbeszélések során a llhető legőszintébben és a legnyíltabban akarják érinteni azokat a példátlanul súlyos nehézségeket és veszedelmeket, amelyek az egész világ közgazdasági életének biztonságát, a kereskedelem, az ipar és a földművelés üzemének folytonosságát egyaránt komolyan fenyegették. — E válság — mondotta a német kancellár — különös súllyal nehezedik Németországra. A német kormány az utóbbi tizennégy hónap alatt négyszer emelte az adókat, illetve csökkentette a kiadásokat s ezen a réven két és félmilliárd márkát teremtett elő az ország pénzügyi erejének végső megfeszítésével, úgy érzi, hogy elkövetett minden lehetőt a birodalom pénzügyi egyensúlyának fenntartására. Számolnia kell másrészt a nemzet közvéleményével és a belpolitikai nehézségek lehetősé Ára 16 miér gével, különösen az egész vonalon rohamosan terjeszkedő radikalizmussal. Az egész világot fenyegető veszedelmes problémák megoldása csak a világ összes államainak barátságos együttműködése útján lehetséges és éppen ebből a szempontól szándékoznak beszélni a helyzetről Angliában a német politikusok. Curtius külügyminiszter rövidebb német felszólalásában legmelegebb háláját nyilvánította az angol kormány jóleső barátságos fogadtatásáért és különösen kiemelte azt a megtiszteltetést, hogy Ramsay MacDonald miniszterelnök a pályaudvaron a lehehető legszívesebben üdvözölte külföldi kollégáit. Pazar lakoma a német államférfiak tiszteletére Ramsay MacDonald miniszterelnök ma este a német államférfiak tiszteletére nyolcvanterítékes lakomát adott a Foreign Officeban. A lakomán megjelentek az angol kormány tagjai, Stanley Baldwin, Sir Austen Chamberlain, Lloyd George, Montagu Norman, az Angol Bank kormányzója és sok más angol előkelőség. A nagyjelentőségű lakoma történelmi jelentőségét emelte, hogy a német vendégeket az úgynevezett aranyteremben fogadták, amelyben annak idején a locarnói szerződést írták alá, az ebédlő falairól pedig I., II. és III. Györgynek, Anglia német származású királyainak arcképei tekintettek le a német vendégekre. A valóságos pálmakertté varázsolt ebédlő és csillogó arany asztalkészletekkel és a bíborszínű asztaldíszekkel pompázatos látványt nyújtott. A lakomán pohárköszöntők nem hangzottak el, mindössze MacDonald köszöntötte fel röviden az angol királyt és éltette Hindenburg német köztársasági elnököt. ..........* TV*: •'*\ . . „Meg kell szabadítani a németeket a versaillesi kényszerzubbonytól“ Az angol heti folyóiratok részletesen foglalkoznak a német vendégek látogatásával. A Week End Review sötét színekkel ecseteli ez országot fenyegető veszélyt és hangoztatja, hogy Anglia nem nézheti tétlenül a német civilizáció összeomlását. Mesterséges légzésre, moratóriumra és nemzetközi pénzügyi segélyre van sürgős szükség, végül pedig akár a németosztrák vámunió, akár az általános európai terv révén, meg kell szabadítani a németeket a versaillesi kényszerzubbonytól. Angliának kell a döntő lépést megtenni, mert Franciaország még ma sem tudja megérteni az idők szavát, Amerika pedig túlságosan távol van Európától. A Saturday Review hangoztatja, hogy Németország nem kételkedhetik Anglia jóindulatában, de Berlin ne várja azt, hogy London teljesen elfelejtse Párizst, vagy Rómát. Az Economist kiemeli, hogy Anglia csak a jóvátételek és a háborús adósságok közötti közvetítő szerepét játssza. Ha Németországnak segítségre van szüksége, első- és utolsósorban Franciaországhoz és Amerikához kell fordulnia. A Reuter-iroda berlini hivatalos forrásból megcáfolja a Daily Heraldnak azt a hírét, mintha Németország külföldi adósságai tekintetében fizetésképtelenséget szándékozna bejelenteni. •»" „Csődbe jut-e Németország ?“ BERLIN,, jún. 5. Politikai és pénzügyi körökben kínos feltűnést keltett, hogy a Daily Herald pénteken reggel, közvetlenül a német miniszterek Londonba érkezése előtt vezércikket közölt „Csődbejut-e Németország?"* címmel, amelyben a lap annak a nézetének adott kifejezést, hogy Németország valószínűleg nemcsak a jóvátételi fizetéseket szünteti be, hanem nem fizeti tovább a különböző külföldi kölcsönök kamatait sem. Berlini illetékeshelyen ezzel kapcsolatban megállapítják, hogy senki sem gondol Németországban az államcsőd lehetőségére, úgy a kormány, mint a Birodalmi Bank elnöke többízben kijelentették, hogy a jóvátételi kérdés rendezésének semmi köze sincs az állami és magánkölcsönökhöz és hogy a loing-tervezetbe éppen ezért vették bele a moratórium lehetőségét, hogy biztosítsák Németország fizetőképességét. Az államcsődről terjesztett hírek teljesen alaptalanok. Európa békéje csupán fegyverszünet — mondja Henderson LONDON, jún. 5 Henderson külügyminiszter ma a Burge-féle alapítvány által rendezett előadását tartva, megrendítő színekkel ecsetelte a jövő háborújának borzalmait, amely a védtelen tömegek mészárlásának legvisszataszítóbb orgiáiból fog állni. .Védtelen polgári lakosság kerül majd az