Budapesti Hírlap, 1931. június(51. évfolyam, 122–145. szám)

1931-06-06 / 125. szám

burdpest, 1031 II. évfolyam 125. szám Szombat, junius 6. Megjelenik mindennap, hétfő kivételével* Elő­fizetési árak: egy hóra 4 pengő, negyedévre 10 pengő 80 fillér* — A külföldön ezeknek a* Összegeknek a kétsze­rese az előfizetési díjBudapesti Hírlap Szépirodalmi filmunkatárs: HERCZEG FERENC • Főszerkesztő: CSAJTHAY FERENC Szerkesztőség és kiadó* hivatal: VIII. kerület József­ körút 5. Telefon­­szám: József 444-Ot­tói József 444—09-ig. — Levélcím : Budapest­i Postafiók 55. — Kiadja a Budapesti Hírlap R.-T. Egy dolgozó parlament Az államfői kézirat, amelyet a holnapi, szombati ülésen felolvasnak, feloszlatja a magyar országgyűlés képviselőházát. Ke­véssel azután, hogy ezek a sorok nyomtatás­ban megjelennek, megszűnik a t. Ház, amelynek elsőrangú alkotmánytörténeti ne­vezetessége marad az, hogy kilenc évi szü­netelés után első képviselőháza volt az ősi szellemben újraéledt országgyűlésnek. Két nemzetgyűlés járt előtte, hogy számára az utat megépítse és bennünket visszavezes­sen a kisegítő expediensek és modus viven­­di­k ideiglenes állapotából a magyar par­­lamentarizmus biztos és szilárd talajára. Cézár is védtelen volt az ellen, hogy a rossz, mit tett, túlélje őt s a jó­­ sírba szálljon vele. Ennek a képviselőháznak az emléke is kénytelen lesz elviselni sok igaz­talan kritikát és lebecsülést, méltatlan ki­csinylését és szándékos elhallgatását a munkának, amit elvégezett, a derék és hasznos alkotások nagy sorának, amit létre­hozott. Végre is, sokkal könnyebb egy kéz­­legyintéssel kivégezni intézményeknek és embereknek érdemét, mint végiglapozni négy és fél esztendő vaskos köteteit, köny­­nyebb zsenialitást színlelő fölénnyel napi­rendre térni a fölött, amit nem tudunk, mint a magyar Corpus Juris-ból gonddal és alapossággal megtanulni azt, amit mind­annyiunknak tudni kellene. Mert aki ezt az utóbbi módszert választja, az nem fog könnyelműen ítélkezni és nem is fog arra a lesújtó eredményre jutni, hogy a magyar nemzet képviselőháza négy és fél éven át nem tett egyebet, csak sodródott és maga is öregedett az idő múlásával. Ez a képviselő­ház hasznos, rendeltetésének megfelelő és hivatásának magasságán álló parlamentje volt az országnak, nem kísérletezett Bábel­­tornyok építésével, de művei nem is om­lottak össze, nem dobzódott oly mértékte­len hangulati kicsapongásokban, mint ami­lyenekhez a háborúi előtt szokva voltunk, de nem is hanyagolta el az ország reális szükségleteit, nem nevelt ki Demosthenese­­ket és Cicerókat, nem termelt „nagy egyé­niségeket", — amiket most reklamálnak rajta, — de az országberendezésnek ezek­ben az éveiben, amikor semminek nem le­hetett olyan értéke, mint a gyakorlati mun­kának, ez nem is tartozott a feladatai közé. Vannak idők, amikor egy jól kikalapált küllőszög az ország szekerén többet ér min­den teatrális Quos ego!-nál és Ceterum censeo-nál. A nagyretorika a világ súlyos gondjainak borús tarlóján,­­ világszerte megbukott, a pátosz nagyvonalúsága ko­runknak történelmi átalakulásában él és nem többé országintéző emberek nyakán. Ez a képviselőház, ha zökkenőkkel és el­múló incidensekkel is, de hű és eleven meg­nyilatkozása volt az ország életének, nem­zeti törekvéseinek, kívánalmainak, fölme­rülő gazdasági szükségleteinek és magáévá tett, alátámasztott és érvényesülni segített egy olyan magyar nemzeti politikát, amely ma már el nem hanyagolható tényezője Európa számvetéseinek. Nem akarjuk sorra venni a bezáruló kép­viselőház összes törvényalkotásait és egyéb eseményeit, csak néhány olyan fejezetre mutatunk rá, amelyeknek érdeme elvitat­hatatlan és magukon viselik a magyar élet korszerű jellegét. A demokratikus politikai fejlődés útján bizonyára jelentős lépés volt a közigazgatási reform megalkotása, amely új és széles terjedelmű néprétegek érvé­nyesülését hozta meg a törvényhatósági életben és ehhez járult az új fővárosi tör­vény.­­ A magyar szociálpolitika, amely­nek a háború előtt csak igen vékony ere­zeteire akadunk, két nagyszabású kódex­szel és az ezekben életrehívott intézmények­kel gyarapodott: a betegségi és baleseti, továbbá a rokkantsági és öregségi biztosí­tással, amelyeknek nem hibája, csak fá­tuma az, hogy ugyancsak nem meneked­­hettek a gazdasági válság nyomasztó ter­heitől. A nép fizikai mentéséért, nyilván, több történt az elmúlt években, mint év­tizedek alatt,­­ azelőtt. Azt a népiskolai törvényt, amelyből ötezer iskolaterem és tanítói lakás sarjadt, a második nemzet­­gyűlés alkotta meg, de" ez a képviselőház egészítette ki számos reformmal, köztük a nyolcosztályú elemi oktatásról szóló tör­vénnyel. Bizonyára korszerű és messze ki­ható alkotások: az elektrifikálási tör­vény, a katonai büntetőtörvénykönyv reformja, a valorizációs törvény, a törvénykezés egyszerűsítése,­ bortörvény, fürdőtörvény; gazdasági életünkbe mé­lyen hatol a korlátolt felelősségű társasá­gok megalkotása, a birtokreform pénzügyi részének likvidálása, az iparfejlesztési tör­vény, mely hatásos védelmet terjeszt ki a kisiparra is, számos olyan törvényhozási intézkedés, mely a középosztály s ennek során a tisztviselők helyzetén akar segíteni. A háború utáni Magyarország fejlődé­sének gyönyörűen ívelő vonalát, fájdalom, megtörte a világválság bezúdulása s a tör­vényhozás megértette a követelményeket, amelyeket ez támasztott s a kormány törek­véseit, hogy a válság pusztító hatását eny­hítse és korlátok közé szorítsa. A komoly takarékossági tendencia érvényesülését je­lentette a megszavazott költségvetések foko­zatos csökkenése, a tisztviselői normálstá­tus megalkotása, az egyes társadalmi ré­tegek helyzetének megsegítését pedig tör­vényhozási úton végrehajtott számos adó- és egyéb­­ köztehercsökkentő intézkedés. Gyökeres és átfogó alkotások voltak az u. n. baletta, a karteltörvén­y és a földteher­­rendezés, amelyek nemcsak, hogy a gazda­sági világrengés krízisében hathatós segít­séget nyújtanak az ország legnépesebb ter­melő rétegének, de ennek megerősítésével támasztékot nyújtanak az egész gazdasági életnek. Ennek a képviselőháznak az idején jöt­tek létre külpolitikai megállapodásaink, amelyeknek során az ország visszanyerte pénzügyi önrendelkezését s fogadott el és cikkelyezett be gazdasági szerződéseket, amelyek közül nem egynek közvetlen, jó hatását érezzük. És a Házban mindenkor akadtak férfiak, akik méltó módon adtak kifejezést a nemzet jogos és törhetetlen aspirációinak, a revízió követelésének és a megalázottság fájdalmának, amelynek jaj­szava a határokon túlról hangzik át hoz­zánk. Négy és fél esztendő a foglalata ennek a törvényhozói munkának, bajban, gond­ban, sorscsapásban eltelt ötödfél esztendő. Ezeket a bajokat gyökerükben sem ez a Ház, sem a világnak semmiféle törvény­hozó testülete meg nem szüntethette, de a képviselőháznak volt érzéke a szükségletek és a lehetőségek iránt, volt élő magyar lel­kiismerete, hogy a mi tőlünk, jószándé­kunktól, helytállásunktól s erőnktől telik, azt a válság csillapítására és távolibb fel­adataink szolgálatára — felajánlja. Ha nem volt majesztuozus, nem volt hősi, nem volt „nagy parlament", — megfelelően a munka szellemének, amelynek jegyében létrejött, — kötelességtudó, munkás és hasznos képviselete volt egy, létezésének próbatételén álló és élni akaró nemzetnek. A Yoong-terv ellenére lett adót emelnie Neme négyszer ket országnál Brüning kancellár nyilatkozata a német gazdasági és politikai veszedelemről . A chequersi megbeszélések várható eredménye Uralkodóknak kijáró tisztelettel fogadták Angliában Brüninget és Curtiust LONDON, jún. 5. Uralkodóknak kijáró tisztelet fogadta Angliá­ban a látogatóba érkező német államférfiakat. Ez volt az első alkalom, hogy német államfér­fiak hivatalosai­ tettek látogatást a háború be­fejezése óta. A Hamburg óriásgőzös zenekara rázendített az angol himnuszra, amikor megjelent a közel­ben a német nagykövetet, a követség személy­zetét és hangos filmoperatőröket vivő gőzbárka, amelyet a teljes lobogódíszt öltött Winchester angol torpedóromboló kíként. Amikor a német államférfiak átszállottak a torpedórombolóra, a zenekarok az angol himnuszt játszották és a torpedóromboló legénysége élén a parancsnok­kal és a tisztekkel, feszes vigyázzban tisztelgett. Southamptonban a lordmajor hivatalos üd­vözlése után a vendégek díszruhás rendőrök sorfala között ahhoz a kü­lönvonathoz hajtattak, amelyet az angol kormány bocsátott rendelke­zésükre és azon folytatták útjukat Londonba. Londonban a TwaterZoo-pályaudvaron nagy tömeg várta a német államférfiakat és kíséretü­ket. A különvonat érkezése előtt elzárták a perront. Amikor Brüning kancellár kiszállt a vonatból, MacDonald miniszterelnök gyors lép­tekkel feléje sietett és meleg hangon üdvözölte. A jelenetet hatalmas éljenzés kísérte, amelybe időközönként „Hoeh !“-kiáltások vegyültek. Mit hozhat a chequersi kudarc vagy eredmény? A német miniszterek fogadására, akik Southamptonból néhány perccel három óra után érkeznek meg a Waterlooi pályaudvaron, szemé­lyesen jelenik meg MacDonald miniszterelnök és Henderson külügyminiszter. A lapok hosz­­szabb jelentéseket közölnek berlini tudósítóik tollából, Brüning kancellár és Curtius külügy­miniszter elutazásáról és azokról a várakozá­sokról, amelyeket Németországban ehhez a láto­gatáshoz fűznek. Ezek a berlini jelentések igen eltérnek egymástól és amíg például a Morning Post e címet viseli. Túlzott remények Berlin­ben, addig a Daily Telegraph mindenesetre tapintatosabb címet adott berlini levelezője je­lentésének, amely így szól: Berlinben nem táp­lálnak illúziókat. A Daily Telegraph berlini tudósítója úgy véli, hogy a német államférfiak mindenekelőtt azt remélik a chequersi találkozótól, hogy ezzel megindíthatják a közös tárgyalásokat Német­ország, Franciaország, Anglia, Olaszország és az Egyesült Államok között a háborús adóssá­gok újabb rendezéséről. A Times is olyértelmű jelentését közli berlini levelezőjének, hogy közvetlen eredményeket Berlinben sem várnak a chequersi találkozótól, ámbár a német helyzet napról-napra súlyosabbá válik és így belpolitikai okokból diplomáciai siker rendkívül kívánatos volna. A News Chronicle berlini levelezője viszont arra az esetre, ha a chequersi találkozó telje­­sen eredménytelenül folyna le, kaotikus pénz­ügyi zavarok kitörését várja Németországban, sőt a diktatúrát sem tartja lehetetlennek. „Négyszer emeltük az adókat" A német államférfiak ma este a Carlton-szálló különtermében fogadták az angol és a külföldi sajtó meghívott képviselőit. Brüning kancellár igen szíves megszólítással és kézfogással üdvö­zölte a megjelent újságírókat. Ezután rövid angol nyelvű beszédében hangoztatta, hogy az angol miniszterekkel folytatandó megbeszélések során a llhető legőszintébben és a legnyíltabban akarják­ érinteni azokat a példátlanul súlyos ne­hézségeket és veszedelmeket, amelyek az egész világ közgazdasági életének biztonságát, a ke­reskedelem, az ipar és a földművelés üzemének folytonosságát egyaránt komolyan fenyegették. — E válság — mondotta a német kancellár — különös súllyal nehezedik Németországra. A német kormány az utóbbi tizennégy hónap alatt négyszer­ emelte az adókat, illetve csökkentette a kiadásokat s ezen a réven két és félmilliárd márkát teremtett elő az ország pénzügyi erejé­nek végső megfeszítésével, úgy érzi, hogy elkövetett minden lehetőt a birodalom pénzügyi egyensúlyának fenntartá­sára. Számolnia kell másrészt a nemzet közvéle­ményével és a belpolitikai nehézségek lehetősé­ Ára 16 miér gével, különösen az egész vonalon rohamosan terjeszkedő radikalizmussal. Az egész világot fe­nyegető veszedelmes problémák megoldása csak a világ összes államainak barátságos együttmű­ködése útján lehetséges és éppen ebből a szem­pontól szándékoznak beszélni a helyzetről Ang­liában a német politikusok. Curtius külügyminiszter rövidebb német fel­szólalásában legmelegebb háláját nyilvánította az angol kormány jóleső barátságos fogadtatá­sáért és különösen kiemelte azt a megtisztelte­tést, hogy Ramsay MacDonald miniszterelnök a pályaudvaron a lehehető legszívesebben üdvö­zölte külföldi kollégáit. Pazar lakoma a német állam­férfiak tiszteletére Ramsay MacDonald miniszterelnök ma este a német államférfiak tiszteletére nyolcvanterítékes lakomát adott a Foreign Officeban. A lakomán megjelentek az angol kormány tagjai, Stanley Baldwin, Sir Austen Chamberlain, Lloyd George, Montagu Norman, az Angol Bank kor­mányzója és sok más angol előkelőség. A nagyjelentőségű lakoma történelmi jelentő­ségét emelte, hogy a német vendégeket az úgy­nevezett aranyteremben fogadták, amelyben annak idején a locarnói szerződést írták alá, az ebédlő falairól pedig I., II. és III. Györgynek, Anglia német származású királyainak arcképei tekintettek le a német vendégekre. A valóságos pálmakertté varázsolt ebédlő és csillogó arany asztalkészletekkel és a bíborszínű asztaldíszek­kel pompázatos látványt nyújtott. A lakomán pohárköszöntők nem hangzottak el, mindössze MacDonald köszöntötte fel rövi­den az angol királyt és éltette Hindenburg né­met köztársasági elnököt. ..........* TV*: •'*\ . . „Meg kell szabadítani a néme­teket a versaillesi kényszer­­zubbonytól“ Az angol heti folyóiratok részletesen foglal­koznak a német vendégek látogatásával. A Week End Review sötét színekkel ecseteli ez országot fenyegető veszélyt és hangoz­tatja, hogy Anglia nem nézheti tétlenül a német civilizáció összeomlását. Mesterséges légzésre, moratóriumra és nemzetközi pénzügyi segélyre van sürgős szükség, végül pedig akár a német­­osztrák vámunió, akár az általános európai terv révén, meg kell szabadítani a németeket a versaillesi kényszerzubbonytól. Angliának kell a döntő lépést megtenni, mert Franciaország még ma sem tudja megérteni az idők szavát, Ame­rika pedig túlságosan távol van Európától. A­ Saturday Review hangoztatja, hogy Né­metország nem kételkedhetik Anglia jóindulatá­ban, de Berlin ne várja azt, hogy London telje­sen elfelejtse Párizst, vagy Rómát. Az Economist kiemeli, hogy Anglia csak a jóvátételek és a háborús adósságok közötti köz­­vetítő szerepét játssza. Ha Németországnak se­gítségre van szüksége, első- és utolsósorban Franciaországhoz és Amerikához kell fordulnia. A Reuter-iroda berlini hivatalos forrásból megcáfolja a Daily Heraldnak azt a hírét, mintha Németország külföldi adósságai tekinte­tében fizetésképtelenséget szándékozna bejelen­­teni. •»" „Csődbe jut-e Német­ország ?“ BERLIN,, jún. 5. Politikai és pénzügyi körökben kínos feltű­nést keltett, hogy a Daily Herald pénteken reggel, közvetlenül a német miniszterek Lon­donba érkezése előtt vezércikket közölt „Csődbe­­jut-e Németország?"* címmel, amelyben a lap annak a nézetének adott kifejezést, hogy Né­metország valószínűleg nemcsak a jóvátételi fizetéseket szünteti be, hanem nem fizeti tovább a különböző külföldi kölcsönök kamatait sem. Berlini illetékes­­helyen ezzel kapcsolatban megállapítják, hogy senki sem gondol Német­országban az államcsőd lehetőségére, úgy a kormány, mint a Birodalmi Bank elnöke több­ízben kijelentették, hogy a jóvátételi kérdés rendezésének semmi köze sincs az állami és magánkölcsönökhöz és hogy a loing-tervezetbe éppen ezért vették bele a moratórium lehető­ségét, hogy biztosítsák Németország fizetőké­pességét. Az államcsődről terjesztett hírek teljesen alaptalanok. Európa békéje csupán fegyver­­szünet — mondja Henderson LONDON, jún. 5 Henderson külügyminiszter ma a Burge-féle alapítvány által rendezett előadását tartva, megrendítő színekkel ecsetelte a jövő háborújá­nak borzalmait, amely a védtelen tömegek mé­szárlásának legvisszataszítóbb orgiáiból fog állni. .Védtelen polgári lakosság kerül majd az

Next