Budapesti Hírlap, 1931. augusztus (51. évfolyam, 173–196. szám)

1931-08-01 / 173. szám

­­i Gergő, meg a Rozi Irja Péczely József Afféle gyerek-emberek voltak. Senkik. Életet­­nem­ értek, világot nem ismerők. Boldogok. Gergő is, Rozi is. Cselédsorban. Gergő béres volt. Béres gyerek. A Rozi meg konyhalány. Szolgáló. Egy ugyanazon helyen. Azelőtt nem is ismerték egymást. Szentgyörgy­­kor szegődtek el Gergő Dobozról, Rozi meg Váriból. Esztendőre. Gergő már az első nap szemszögletezgette a lányt. Milyenes? Fonnázgatta. A lány is. Ami nem csoda. Úgy szokták azt a fiatalok. Délebédkor a lány kikiáltott a konyhaajtón: — Gergő! Gergő ott állt az istálló közepén. Kitekintett. Neki kiabálnak? Ki kiabál? Az új lány? Az a. Csakugyan. Az új lány. Ott pipiske­­dik a pitarajtóban. — Gergő! Letette a vellát. — Jól van no! — dörmögte. — Azér nem muszáj úgy kiabálni! Hát kész az ebéd, oszt kész. Ami azt illeti, ideje is. Érzi, hogy ideje, mert fzüstök óta példátlanul kiéhült. Lassan, tempósan fölfelé lépegetett... A lány még mindig ott állt az ambituson. Csa­k amolyan könnyedén. Egy ingváll, meszté­­lábas papucs. A két szeme nevetett. A szája is. •Mit nevet ez a lány? ő rajta volna valami nevetni való? Úgy lopva körülnézte magát s aztán fölkérdezte: —­ Hát te mit nevecc? A lány rándította a vállát. Egyszerre mind­kettőt, miközben még jobban széjjelhúzódott a szája széle. — Semmit! (Gergő a tekintély irányában elkomolyodott , egész emberesen vetette vissza a szét: — Legelsőben is tán köszönnél, hé! A lány amolyan kuncogva kérdezte: — Neked? — Nem is az ajtófélnek, te, te... nyafka! A lány most már nem nevetett, hanem csí­pőre tett kezekkel szembefordult: — Az köszönnyön, aki gyón! Annak dukál! Oszt, ha én nyafka vagyok, akko te meg „tukó“ vagy! Tudd meg! S azzal be a konyhaajtón, de valósággal, mint a barázdabillegető. Alig érte a lába a föl­det. Felső teste úgy ringott a csípőjén, mintha nem is lett volna hozzánőve. Gergő megnyújtotta a nyakát: — Hm! S aztán ő is belülkerü­lt. A konyhaasztal végére volt kikészítve egy jó öblös cseréptányér, benne paszuly, melyből egy illendőséges porció hús kandikált kifelé. A lány forgott erre, arra. Törülgetett, tálat öblített, tányért mosott. A tűzre tett. Gergő evett. De olyan jóízűn, hogy az ritkaság. Közbe a lányt vigyázta. Mit csinál? Amikor a bicsakot becsattantotta, odaszólt: — Hát te? De az, mintha csak nem is neki szóltak volna. Jobbatlán csak a hátát mutogatta. — Te nem ebédelsz? A lány megint csak guggolt a tűzhely, előtt, piszkálta a parazsat. — Talán­ tár megnémultál? Ezidőre Gergő bőre alá valami igen célszerű jó érzések szüremkedtek. Szinte csiklandozták a zsigereit. Amolyan kicsattani akaró nevethet­­nékje támadt. Az ételtől...? Vagy hogy a lány...? A paszuly pompás volt. Tagadhatatlan. A leve, a rántása... A hús is! Ellenben a lány....!? Hát ami igaz, az igaz! Azt éppen nem hitte volna, hogy ez a lány, ilyen „kötésű" lány le­gyen!? Tömött dereka, ringó csipeje, villogó két nagy fekete szeme, piros-pozsgás képe... Hátát nekivetette a szék támlájának, a csiz­mákat meg kétfelé irá­nyította: — Nem ámottá te az óccaka tengeri herken­tyűvel? Hogy most se kapott feleletet a föltett kér­désre, hát tovább szőtte a fonalat: — Aszongyák, hogy aki éccakának idején ten­geri herkentyűvel álmodik, az abba a minu­­tumba megnémul. De az még hagyján, hanem meg is süketedik. Az éppen csak, hogy éppen járni tud, ide-oda billeg, piszkálja a parazsat, mosogat, öblöget, törülget... Hogy a lány odase, ez már bántani kezdte a Gergőt. Talán a gigáján akadt valami? Legin­kább is az, hogy „nyafka." Ellenben az az igaz, hogy egy cseppet se nyafka. Most látja már, hogy éppen nem az! Sőt! Egy nagyúri lánynak sincs különb tartása! Ahogy áll, ahogy lépked, ahogy a fejét vetegeti... Valósággal fogja az embert! Muszáj nézni! — Rozi! A leány csak a vállát rándította. Azt is olyan kelletlenül, bánamisén formán. — Ne izélj má na! Hogy a lány erre se hallatta magát, Gergőt hirtelen forróság öntötte el. Méreg. Fölugrott az asztal mellől: — Essen rád a nehézség! S azzal ki a konyhaajtón, de úgy, mint a jó förgeteg...* Másnap reggel csattan a pitarajtó s Rozi da­­názva siet az istálló felé. Kezében rocska... Valami igen célszerű nótát dalolgat arról, hogy a Körös vize bár sok bánatot elnyel, de mégse annyit, hogy abból fölösen ne maradna a föld hátán... A nóta hangjaira Gergő kinyomul egész testi valóságában az istálló nyitott ajtaján. Amint a Rozit meglátja, kiegyenesedik. Jobb keze két ujjával sodorgatni próbálja a bajusza helyét, miközben az egyik csizmát előre irányítva olyan­formán, hogy csak a patkó éri a földet. Mire a csizma fejét ide-oda billegteti a nóta tempójára, akarát a láncos­óra sétálója... Na, most ez a lány...!? Mit mond ez a lány? Jó reggelt Gergő! Tán még azt is felkérdi, hogy mit álmodtál? No, erre már kész a felelet: „Te r­lad rózsám!"... Vagy kegyeskedik: „Félre az útból!“ Hát az is valami... Ha, mégha azt mondja: „Tés is fölkelte, te álomszuszék...?“ — Hát akkor úgy vágja hátba a tenyerével... Még az volna a legjobb! Akkor még egy percet meg is szorongathatná a derekát, a vállát... Nem volna bolondság! Rozi azonban csak be az istállóba. Se jó reg­gelt, se aggyon Isten. Hm! Ennek még mindig a bögyike van a teg­­nap? No, ha te úgy, akkor én is úgy! A dac kiül a Gergő ábrázatára. — Fejj úgy, ahogy tucc! Fogja azalatt más a tehén farkát... Ha ugyan van más! S nem ment be az istállóba. De még arra is eltökélte magát, hogy többet rá se néz. Még azt találja hinni a kócon, hogy­­ valaki. — Akko lássanak meg, amiko én meglátlak! Azonban, amint a Rozi fejés után kifordult az istállóból, Gergő minden elhatározása, mint a jó kámfor, elpárolgott. Elébe állt a lánynak: — Hát azt mond meg, hogy téged mér­­sz a fene? Rozi kissé fölemelte a tele rocskát: — Elmenny eláb­ra, mer a fejedbe vágom ezt a rocskát! Gergő nem ijedt meg. Nem. Egy szikrányit se. — No, csakhogy ecce ma megszólaltál! Ma azt hittem, hogy odatapadt a nyelved a szád padlásába, oszt mondok, hogy nyeled le akku a lekváros göledint? Nevetett a lány szeme közé amolyan kérve­­formán, barátságosan, mintha csak azt akarta volna mondani: „Ne izélj Rozi!?" De a lány tartotta magát. Még ugyan tar­totta. — Briggy félre! Gergő azonban csak azért se. Szegte a nya­kát, vetette a fejét. Budapest, 1931 II. évfolyam 173. szám Szombat, augusztus 1 MotroVoik nap. htot MrétaléraL *16­ flittei árak : hón 4 pangó, negyedévre 10 pangó 80 fllér. — A külföldSa caeknek a Sewegeknek ■ kátén* repe­te d­efleetád­ 49Budapesti Hírlap Szépirodalmi fömunkatárs: HERCZEG FERENC • Főszerkesztő: CSAJTHAY FERENC ■enkintHeág áe Kled4-Ura teli TN­L kertjét, Jóeeaf-Mrtt 5. Telefon*­aedmi Jóraef 444 - 04- tól Jóraef 444—OSMg, — Levéldm­i Badepeat, 4. Poetefiók 55. — Kled­, e Budapeeti Hírlap K.-T. Frivol játék Amikor a mai nehéz napokban a magyar nemzet, a magyar közvélemény higgadt, megfontolt és bölcs viselkedését látjuk, nem szívesen tekintünk a parlament kicsi­­nyes béka-egér-harcai felé, nem szívesen halljuk a személyeskedés rikoltó hangját és nem szívesen látjuk a mindenáron való ellenzékiség kapkodó jelenségeit. Amily tiszteletreméltó felsőséggel áll ugyanis a közönség az áradásos párton, olyan szo­morú és vigasztalan az a szerep, amelyet a parlament bizonyos elemei játszanak. Igazán nem lehetett benne senkinek két­sége, hogy a parlament minden pártja és frakciója fel fogja ismerni a helyzet rend­kívüli komolyságát és ennek a felismerésnek megfelelően, bölcsen és gyorsan igyekezni fog a felhatalmazási törvény révén megadni a kormánynak az eszközöket, amelyek a normális élethez visszavezethetnek ben­nünket. A Ház összeülésének pillanatában mindez nem tetszett hiú reménynek. Komoly és méltóságos volt az ülésterem képe, meg­nyugtató a tárgyalás atmoszférája. Később azonban, mind több és több idegesség vál­tódott ki, tegnap óta pedig nem az ország javáról és megmentéséről beszélnek a ma­gyar parlamentben, hanem botrányos sze­mélyeskedés folyik órákon át. Mindezek koronájaként pedig a szocialis­ták szolgáltak ma a politikai iskolázatlan­ságnak és megbízhatatlanságnak ritka pél­dájával, amikor bejelentették, hogy nem vesznek részt a harminchármas bizottság munkájában, azért, mert úgy látják, hogy ennek a parlamentáris szervnek nem lesz szerintük elegendő hatásköre. Nem lehet kétséges, hogy a szocialisták frivol játékot űznek és az ország, amely nyitott szemmel figyeli az eseményeket, észre fogja ezt venni. De észre fogják venni azok a rétegek is, amelyeket a súlyos idők a legsúlyosabb megpróbáltatásra ítélnek és amelyek érde­keik képviseletével őket bízták meg. Nem­csak a munkásság, de az egész magyar tár­sadalom jól emlékszik arra, hogy a szo­cialista képviselők kívánták leghangosabban a harminchámnas bizottság megalkotását és most ők azok, akik nemcsak nem akarnak a munkában részt venni, de szeretnék a má­sok munkáját is tőlük telhetően lekicsi­nyelni és diszkreditálni. Átlátszó és jel­lemző szerep ez, mert érezni kell, hogy mesterséges gátakat akarnak a nemzet­mentő munka elé gördíteni és lehetetlenné akarják tenni azt a politikamentes össze­fogást, amelyet ma az egész világon min­denütt látunk, csak a magyar széthúzás szolgál eleven cáfolatául az igazi, a nemes emberi szolidaritásnak. Nem beszélünk most arról, hogy minden törekvésük, amely legalább is gáncsot akar vetni az ország talpraállítását elő­mozdító törekvéseknek, csődöt fog mon­dani. Tudjuk jól, hogy a külföld bizalmát, amelyet meg akarnak velünk szemben in­gatni, nem sikerül befolyásolniuk. Az is bizonyos, hogy befelé sem lesz legkisebb sikerük sem, de mégis meg kell bélyegezni a politikai megbízhatatlanságnak ezt a ritka példáját. A felhatalmazási javaslat törvénnyé vá­lása ellen folytatott küzdelmük csak ki­egészítő része ennek a mesterkedésüknek. Bizonyos azonban az is, hogy taktikájuk a mai napon elérkezett az obstrukció határ­köréhez. Nyilvánvaló a törekvés, hogy ugyanakkor, amikor a harminchanyas bi­zottságban való részvételüket megtagadják, egyben mindent elkövetnek, hogy megaka­dályozzák az ország megkönnyebbülését célzó javaslat törvényerőre való emelkedé­sét. A képviselőház az ország egyetemes ér­dekét és elsősorban a legszegényebb ele­meknek, a szocialisták által ezúttal is el­árult érdekét védelmezte, amikor azzal vá­laszolt a mai obstrukciós rohamra, hogy szombattól fogva tizenöt órán át kíván dolgozni. Ha a magyar alkotmányos élet el is bírja a magyar képviselőháznak az utóbbi napokban megnyilatkozott türelmét — a magyar közvélemény semmiképpen sem tartja kívánatosnak a képviselőház mai atmoszféráját. A magyar termelő és fo­gyasztó, alkalmazott és vállalkozó, aki a világproblémáknak tömegével küzd ebben a szegényre szabott országban, a pillanat ko­molyságához méltó magatartást vár minden politikai párttól. Németországban a jövő héten szabaddá teszik a bankforgalmat A Danal banknak az J. G. Farben vezetése alatt álló ipari konzorcium 43 millió márkát ad BERLIN, júl. 31. A fizetési forgalom rövid időn belül történő felszabadítása most már befejezett tény. A biro­dalmi kormány, ha nem is hétfőn, de még fel­tétlenül a jövő hét folyamán rendeletet ad ki, amelyben felszabadítja a bankbetéteket és folyó­számlaköveteléseket és szabaddá teszi az átuta­lási- és csekkforgalmat is. Az általános fizetési forgalom felszabadítá­sával egyidejűleg a Donatbank is újból meg­nyitja pénztárait és korlátlanul teljesíteni fogja esedékes kifizetéseit. A kormány, a Birodalmi Bank és a nagyipar tárgyalásainak eredménye­képpen megállapodás jött létre, amely szerint a nagyipar harmincötmillió márka névértékű Dem­estbank-részvényt vesz át 125 százalékos ár­folyamon, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy a Danatbank negyvenhárommillió márka új tő­kéhez jut. A szóbanforgó nagyipari konzorcium Süverberg iparmágnás vezetése alatt áll. A leg­nagyobb szerep ebben a konzorciumban az J. G. Farbenindustrie trösztjének és a nagy villa­mossági koncerneknek jut. A birodalom öt évre előlegezi a negyvenhárom­millió márkát a konzorciumnak, amely három év múlva kezdi meg az előleg törlesztését. A Damatbank ezzel a tranzakcióval kifejezetten nagyipari bankká alakul át. Arról is szó van, hogy a Danatbank alaptőkéjét negyvenmillió márkával felemelik s az új részvényeket a biro­dalmi kormány veszi át pari árfolyamon, vagy közvetlenül, vagy pedig közvetett uton. Az alap­tőkeemelést csak későbbi időpontra tervezik, amikor a gazdasági válság kifejlődése már lehe­tővé teszi majd a dolgok világos megítélését. A birodalom garanciája természetesen a nagyipari konzorcium bevonása után is fennáll s a Danat­bank valamennyi váltó- és egyéb tartozására kiterjed. A Danatbank státuszának összeállítása egyébként arra az eredményre vezetett, hogy a nyílt és a csendes­ tartalékok teljes mértékben fedezik a szükségessé vált leírásokat. A biro­dalmi kormány és a birodalmi bank kétséget kizáróan megállapította, hogy a Danatbank a fizetési forgalom felszabadítása után minden kö­telezettségének teljes mértékben meg tud majd felelnk A Danat után a Dresdner Bank­ért vállal garanciát az állam A Danatbank szanálásának elintézése után a kormány most minden figyelmét a Dresdner Bank ügyének szenteli. Bár a Dresdner Bank anyagi nehézségeiről elterjedt hírek alaptala­nok, kétségtelen, hogy a bank likviditásának megóvása céljából itt is állami beavatkozásra van szükség. A birodalmi kormány tervei sze­rint a bank százmillió márkás alaptőkéjét hét százalékkal kamatozó elsőbbségi részvények ki­bocsátásával háromszorosára emeli. A biroda­lom az új részvények ellenértékének egyelőre természetesen csak huszonöt százalékát fizeti be. A birodalom az átvett új alaptőke összegének megfelelően garanciát fog vállalni a Dresdner Bank tartozásaiért és így minden esetlegesség ellen biztosítani fogja a Dresdner Bank be­tevőit. Ezzel a szanálási­ akcióval természetesen együtt jár majd az is, hogy a birodalom mesz­­szemenő befolyást nyer a Dresdner Bank ügy­vitelére. Ez a tranzakció egyébként még csak tervezet, amelynek végleges formáit és részle­teit még nem állapították meg. Sikerült a Németországban maradt kölcsönök stabilizálása PÁRIZS, júl. 31. A párizsi lapok jelentése szerint sikerrel vég­ződtek azok a berlini tárgyalások, amelyek a stabilizáló akció érdekében folytak. Csak két amerikai nagybank nem csatlakozott eddig az egyezményhez, amelynek értelmében további hat hónap tartamára Németországban hagyják a még ki nem vont 5,5 milliárd márka összegű rövidlejáratú kölcsönöket. Az aranydiszkontó­­bank e garancia mellett még tíz százalékos pót­­garanciát vállal a kölcsön összege után. A bank meghosszabbításáért tízszázalékos, a köz­ségi előlegekért és az ipari kölcsönökért 5 szá­zalékos kamat jár. Ára 16 fillér

Next