Budapesti Hírlap, 1931. augusztus (51. évfolyam, 173–196. szám)
1931-08-14 / 184. szám
1939. AUGUSZTUS 14. PÉNTEK B.H. Az egyetemi hall száma írta Grósz Emil dr. egyetemi tanár A vallás- és közoktatásügyi miniszter az egyetemekre felvehető elsőéves hallgatók számát 1020-ban állapította meg, ezek fele a jogi fakultásokra iratkozhat be, 270 a technikára, 390 az orvosi fakulásokra, a többi a filozófiai, teológiai és közgazdasági (400) fakultások között oszlik meg. Ez évben tehát a felvehetők száma újból csökkent. E miniszteri döntéssel egyidejűleg jelent meg a magyar Statisztikai Szemlében az 1930/31. iskolai év első félévére újonnan beiratkozott hallgatók kimutatása. Eszerint a numerus clausus hatálya alá eső főiskolákon az első évfolyamra újonnan beiratkozott hallgatók száma 4111 volt. Ezekhez hozzáadva a többi főiskolákra beiratkozottakat (hittudományi, gazdasági, állatorvosi, bánya- és erdőmérnöki) az elsőévesek összes száma 5200, kik közül 14% a nőhallgató. Múlt évben 5824-en tettek érettségit, ezzel szemben ez évben ezek száma 6000-re tehető. A helyzet megítéléséhez ismernünk kell az összes egyetemi hallgatók számát. Ezekről az 1929/30-ik évi adatok állanak rendelkezésünkre, ezek szerint a numerus clausus érvénye alá eső főiskolákon a létszám 12.932 volt (a négy egyetemen 9420, a közgazdasági fakultáson 1271, a Műegyetemen 1409, a jogakadémiákon 832), az összes főiskolákon pedig 16.000. Az egyes szakok között a hallgatók következőkép oszlottak meg: joghallgató 5210, orvostanhallgató 2231, bölcsészettudományi hallgató 2444, teológus 1086, technikus 1497. Németországban az összes főiskolákon 130.000 hallgató tanul, ezek közül egyetemeken 95.000, a technikákon 23.000, egyéb főiskolákon 12.000. A főiskolai tanulmányokra való törekvés mindenütt emelkedőben van s ez a törekvés jut nálunk is kifejezésre. Ennek a törekvésnek vet erőszakos gátat a felvételek korlátozása. A középiskolát végzettek és érettek száma évről-évre emelkedik, az egyetemekre való felvételük számát pedig évről-évre csökkentik. A miniszter úr igen helyesen mutat reá arra, hogy nag egyrészről a közvélemény az úgynevezett lateiner pályákra való tódulás megnehezítését sürgeti, másrészt a visszautasítottak növekvő száma nagy elégedetlenségre ad alkalmat. Aszalós ezek számát a múltban (130—700-ra becsüli. Tekintettel azonban arra, hogy a középiskolákból kikerültek s érettségit tettek száma évről-évre növekedik, a felvehetők száma pedig csökken, s tekintetbe véve, hogy a gazdasági válság a külföldön való tanulást megnehezíti, sőt lehetetlenné teszi, előrelátható, hogy ez évben az eddiginél is többen szorulnak ki. Mindez szükségessé teszi, hogy a közoktatásügyi kormányzat és az egyetemek már most foglalkozzanak e kérdéssel. Ha az egyetemek beiratkozási hirdetéseit figyelemmel kísérjük, szembeötlik a nagy ellentmondás, mely abban nyilvánul, hogy egyrészt a fiatalságot a lateiner pályáktól el akarják terelni, s másrészt tökéletlen kedvezményekkel oda csábítják. Ösztöndíjakra, internátusokra, menzákra szükség van, de csakis a tehetséges és szorgalmas hallgatók számára. A tehetségtelen és hanyag hallgatóknak az egyetemekről való távoltartása családjuk, saját maguk s az ország érdeke. Most éppen az ellenkező történik. Az elégséges érettek, a nehéz anyagi viszonyok között élők, kik sehogysem tudnak elhelyezkedni, kapva kapnak a kedvezményeken, melyek ugyan nem biztosítják a nyugodt tanulást s jövő boldogulást, de ideiglenes segítséget jelentenek. Csak amikor keservesen átkínlódnak az egyetemi éveken, átbukdácsolnak a szigorlatokon, akkor ébrednek annak tudatára, hogy a diploma nem biztosít megélhetést, annál kevésbbé, mivel a választott pályán való boldogulásra hiányzik a képesség és lehetőség. Félreértések elkerülésére ismételve hangsúlyozom, hogy a vagyontalanoknak, ha tehetségesek és szorgalmasak, lehetővé kell tenni a tanulást s ezek számára az eddiginél nagyobb ösztöndíjakat s megfelelő ellátást kell biztosítani. Az úgynevezett diáksegélyek gyökeres és célszerű reformálása, az első eredményes intézkedés a szellemi proletariátus csökkentésére. De ha a fölvételek számát az illetékes tényezők nagy mértékben meg akarják szorítani s az egyetemekre az arra jogosultak csak egyhatodát akarják beereszteni, akkor a szelekcióról az eddiginél jobban kell gondoskodniok. A jelenleg érvényes numerus clausus-törvény 12. kritériumának értékéről és alkalmazásánakmódjáról csak kedvezőtlen lehet a vélemény. Az ország érdeke azt kívánja, hogy a helyes szelekció érdekében elhatározó lépés történjék. Ez pedig nem lehet más, mint az, hogy további intézkedésig az egyetemekre elégséges érettségi eredménnyel senki sem vehető fel. Ezen rendszabály hatékonyságáról a statisztikai hivatal közleménye tájékozást nyújthat, amennyiben a jogi kar hallgatói közül 58 százaléknak, az orvosi kar hallgatói közül 40 százaléknak, a bölcsészettudományi kar hallgatói közül 24 százaléknak, a műegyetemi hallgatók közül 38 százaléknak van elégséges érettségije. Természetesen előfordulhat, hogy az elégségesen érettek között is akad olyan, aki később beválnék, de ezek száma igen kicsiny. E kérdés eldöntésére évek óta gyűjtöm az adatokat, melyek azt mutatják, hogy az elégségesen érettek túlnyomó száma az orvosi szigorlatokon sem mutat jó előmenetelt. A miniszter úr is azon állásponton van, hogy az előmenetel a felvétel első kritériuma, hiszen ismételve kijelentette, hogy minden jelesen érettet be fognak írni „valamelyik” főiskolára; természetesen ez csak akkor eredményes, ha az illető arra a pályára mehet, amelyikre hivatást érez, mert csakis ezen érvényesítheti képességeit. Ameddig a szelekciónak már a felvételnél meg kell történnie s ameddig a kormány, a törvényhozás és a közvéleménynek az az álláspontja, hogy a hallgatóságnak az egyetemekre való tódulását meg kell akadályozni, az egyedüli eredményes s célszerű eljárás, ha az elégségesen érettek nem nyernek felvételt. A jelesen és jól érettek számára, amennyiben reá szorulnak, kevesebb számú, de nagyobb összegű ösztöndíjat s kedvezményeket kell biztosítani. A jelessen és jól érettek között már nincs a további előmenetelben nagy különbség. Ha valamikor, akkor ma van arra szükség, hogy a nemzet nagy érdekeit a magánérdek fölé helyezzük. De még a magánérdek sem kívánja azt, hogy a tehetségtelen és hanyag fiatalság orvosi, ügyvédi, tanári pályára, vagy technikai pályán próbáljon szerencsét, amikor e pályák túltömöttsége mellett ma már igazán csak a kiváló boldogulhat. A közérdek pedig egyenesen megkívánja, hogy a lakosság orvosa, mérnöke, ügyvédje, bírája a legkiválóbbakból kerüljön ki. MacDonald párközi megegyezést létesít a gazdasági válság dolgában A takarékossági bizottság első ülése : A legelső alapelvek: az államháztartás egyensúlyának biztosítása és a lakosság minden rétegének egyenlő részvétele az áldozatokban LONDON, aug. 13. A mai délelőtt is a legélénkebb politikai tevékenység jegyében folyt le. MacDonald miniszterelnök reggel hosszasan tárgyalt négyszemközt Snouden kincstári kancellárral, majd délelőtt 11 órakor újból összeült az ötös miniszteri bizottság. Ugyanebben az időpontban Balduin a konzervatív pártban tárgyalt Nevilie Chamberlainel, Sir Herbert Sámuel pedig a liberális párt főhadiszállásán tanácskozott a többi pártvezérrel. Az ötös bizottság tanácskozása délben 12 óra 25 perckor ért véget. Délután 2 órakor Baldwin és Nevilie Chamberlain megjelentek Downing Street 10. szám alatt, ahol egy óra hosszat tanácskoztak MacDonald miniszterelnökkel és Snowden kincstári kancellárral. A két konzervatív politikus látogatásának hírére nagy tömeg verődött össze a miniszterelnöki palota előtt. Nemsokára Sir Herbert Sámuel is megjelent a miniszterelnöki palotában és ő is a miniszterelnökkel és a kincstári kancellárral tanácskozott. Ezzel végetért a politikai dráma első felvonása. A miniszterek még ma elszélednek és kiki folytatja félbeszakított nyaralását. A miniszterek azonban magukkal viszik az ötös bizottság részéről kidolgozott anyagot tanulmányozás céljából. MacDonald miniszterelnök leányával, lábbeliei, még ma este a Repülő Skót-on visszatér Lossiemouthba. A dráma második felvonása hétfőn kezdődik, amikor újból összeül a takarékossági bizottság. Hétfőn a kormány valószínűleg az asztalra teszi kártyáit. A Press Association úgy tudja, hogy a takarékossági bizottság ma elvileg megállapodott abban, hogy: 1. az államháztartás egyensúlyát okvetlenül biztosítani kell; 2. a lakosság minden rétegéből egyenlő áldozatot kell követelni. A részletes takarékossági javaslatok a hétfői ülésen várhatók. Ha e javaslatok megvalósításához a törvényhozás felhatalmazása szükséges, akkor haladéktalanul összehívják a parlamentet. A jövő szerdára egyébként minisztertanácsot hívtak egybe, MacDonald, úgy látszik, pártközi megegyezést igyekszik létesíteni és állítólag összehívta Londonba a két ellenzéki párt vezéreit, hogy ismertesse velük takarékossági koncepcióját. A helyzetet tisztázhatja esetleg a jövő hét közepére várt pártközi konferencia is, amelyen a kormány a nemzethez intézendő szózatot akar az összes pártok elé terjeszteni aláírás végett. A liberálissok, hír szerint, hajlandók az aláírásra, míg a konzervatívok állítólag a tízszázalékos vámok bevezetését követelnék. Egyébként ma hivatalosan cáfolták a tőzsdén elterjedt azt a hírt, mintha a tízszázalékos vámok bevezetése már küszöbön állana. A dráma egyik megfejthetetlen problémája a szocialista elepek magatartása, akik hallani sem akarnak a szociális kiadások leépítéséről. A szakszervezeti főtanár jövő csütörtökre rendkívüli ülést hívott össze a pénzügyi helyzet megbeszélésére. Szocialista takarékosság és polgári takarékosság A polgári sajtó némi türelmetlenséggel sürgeti a kormányt, hogy tegye közzé takarékossági terveinek a részleteit. Az idegesség valódi indító oka az a tény, hogy a polgári és szocialista takarékossági javaslatok közötti ellentétek kezdenek kiéleződni. A szocialista sajtó mind határozottabban az államkölcsönök konverziójára helyezi a súlyt, holott ebből szakértők szerint legfeljebb húszmillió fontot lehetne megtakarítani és még ennyit is csak önkéntes konverzió útján, míg a szocialista kiszólásokból inkább egy nagyarányú kényszerkonverzió, vagy esetleg az államkölcsönök kamatozásának egyoldalú kormányintézkedés útján való leszállítási javaslata csendül ki. Ennek következtében az összes angol hadikölcsönök árfolyama — az állítólagos hivatalos intervenciós vételek ellenére — jelentékenyen hanyatlott. A Times a vidéki szocialista lapok jellemző cikkeit idézi, melyekben állandóan az a motívum tér vissza, hogy a hadikölcsönök holt terhe fojtogatja Angliát. Kérdik, ki viseli a takarékosság költségeit: a munkás, vagy a tőkés! Ezzel szemben a polgári sajtó egyhangú határozottsággal a szociális kiadások, elsősorban a munkanélküli segély leépítését sürgeti. A Daily Herald szerint keddre várható a három párt közös konferenciája, azután a miniszterelnök egy nyilatkozatban ismerteti majd politikáját. Baldwin váratlanul Londonba érkezett LONDON, aug. 13. Stanley Baldwin, a konzervatív párt vezére, aki feleségével együtt nemrég utazott Franciaországba, hogy ott nyaraljon, ma reggel váratlanul Londonba érkezett. A pályaudvaron megjelent újságíróknak arra a kérdéseire, hogy mi volt hirtelen visszatérésének az oka és Smik a jövendő tervei, Baldwin azt felelte, hogy egyáltalán nem nyilatkozhatik. Baldwin visszatérését annál jelentő égi erősebbnek tartják, mert a jövő hétre várható pártközi konferencián a konzervatív pártot az eddigi intézkedések szerint, Sir Austen Chamberlain képviselte volna. Sir Herbert Samud, aki Lloyd-George betegsége alatt a liberális pártot vezeti, nyaralását félbeszakítva, a múlt éjjel Londonba érkezett. • Összeült a takarékossági albizottság A brit kormánynak a takarékossági javaslatok megvizsgálására kiküldött albizottsága ma délelőtt a Downning streeten összeült. MacDonald visszatért Lossiemouthba MacDonald miniszterelnök ma este ,leánya, Ishbel kíséretében visszatért LoUsteptouthba. 5 A telekárak emelkednek, mi még nem emeltük árainkat! Most vásároljon telket Tárnok-Ligetvároson! Ingyen autóbuszok szombat és vasárnap délelőtt fél 9, fél 10, fél 11, délután 2 és 3 órakor indulnak Bálvány utca 20. szám alól. Havi részlet 10 pengő 80 fillérről Megindítottuk a balatoni műút mentén fekvő telkek parcellázását. Megnyílt a 4400 négyzetméteres forrásvizű strandfürdő ! Érdeklődni: a Partelhízási irodában. Bálvány utca 20. Telefon: 215-04 Baldwin délután több vezető bankárral tanácskozott, majd visszautazott Franciaországba, Neville Chamberlain pedig Skóciába. Mindkét konzervatív vezér várja, hogy az első hívásra Londonba azonnal visszatérjen. Chamberlain elutazása előtt kijelentette, hogy a helyzet komoly, de nem kétségbeejtő. Jól informált körök nézete szerint a kormány esetleg pótköltségvetés alakjában terjesztheti intézkedéseit az e célból összehívandó parlament elé. Pártközi megegyezés esetén egy ülésen letárgyalhatják a javaslatot. Erre talán szeptemberben kerülne sor. X A köztisztviselők emlékirata A Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szö-vetsége, mint a tényleges és nyugdíjas közszolgálati alkalmazottak egyetemes érdekképviselete, a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról szóló 1913. évi XXVI. törvénycikk rendelkezéseire tekintettel, újabb emlékirattal fordult a kormányhoz, amelyben a tényleges és nyugdíjas közszolgálati alkalmazottak fizetés- illetve nyugdíjcsökkentése és bármely méretű megterhelése ellen ezúttal is állást foglalt. Az emlékiratot az abban foglalt kérés teljesítésének támogatása céljából a KANSz elküldötte a parlamenti 33-as bizottság tagjainak és az összes mértékadó tényezőknek. A KANSz az emlékiratban részletesen tárgyalja a tényleges és nyugdíjas közszolgálati alkalmazottak által eddig hozott súlyos áldozatokat és az alkalmazottak nehéz, válságos helyzetét. Kiemeli, hogy a tényleges és nyugdíjas közszolgálati alkalmazotti kar gazdasági helyzetét csak igényeinek olyan mértékbeli lefokozottsága folytán tudja elviselni, amely nemzeti és közgazdasági szempontból egyaránt káros. Egyrészt azért, mert sem a saját részéről kellő szerepet nem vihet a nemzet intellektuális társadalmi és kulturális életében, emberbaráti s egyéb anyagi hozzájárulást kívánó mozgalmaiban, hanem a jövő nemzedékét alkotó gyermekeinek sem adhatja meg azt a nevelést, amit hazafiasságától méltán elvárni lehetne. Másrészt, mint az ország fogyasztó közönségének jelentős rétege, amely keresetének minden fillérét hónapról-hónapra hiánytalanul tovább adja a gazdasági termelésnek, iparnak, kereskedelemnek, szűkre szabott keresetéhez képest olyan lecsökkent mértékben tud a közgazdaság életműködésének fenntartásához hozzájárulni, hogy azt már az, ennek hátrányait érző érdekeltségi körök is állandóan fölpanaszolják. Leszögezi az emlékirat, hogy a közszolgálati kar minden újabb áldozathozataltól annyival inkább megkíméltessék, mert minden olyan intézkedés, amely a közszolgálati kar összességének gazdasági helyzetét még alacsonyabb színvonalra sülyesztené, az egész államgazdasági életre kiható hátrányos és veszélyes következményekkel járna. Rámutat arra, hogy nem csupán az egyenlő elbánás igazságos alkalmazása, hanem a haza iránt tartozó kötelesség is megköveteli, hogy az országmentő áldozathozatalban a köz- és államgazdasági életnek kivétel nélkül valamennyi tényezője erejéhez, mérten valóban részt vegyen. Ezért a közszolgálati kar eleve tiltakozik az ellen, hogy az általános áldozathozatalszükségessége esetében az alól kivételezés történjék s egyszersmind kéri s egyben méltán számít is arra, hogy a vele szemben tervezett intézkedéseknél az általa sorozatosan meghozott nagy áldozatok igazságos mérlegelésre és figyelembe vételre találjanak. Kívánja a KANSz, hogy’ amennyiben a közszolgálati kar áldozathozatala elkerülhetetlenül szükséges lenne, annak megosztása a kisfizetésű tényeges és nyugdíjas kategóriák megkímélése mellett igazságosan meghatározott progresszivitással történjék, az özvegyek és árvák nyugellátása pedig teljesen érintetlenül hagyassák.