Budapesti Hírlap, 1931. augusztus (51. évfolyam, 173–196. szám)

1931-08-14 / 184. szám

193­9. AUGUSZTUS 14. PÉNTEK B.H. Az egyetemi hall száma írta Grósz Emil dr. egyetemi tanár A vallás- és közoktatásügyi miniszter az egye­temekre felvehető elsőéves hallgatók számát 1020-ban állapította meg, ezek fele a jogi fa­kultásokra iratkozhat be, 270 a technikára, 390 az orvosi fakulásokra, a többi a filozófiai, teoló­giai és közgazdasági (400) fakultások között oszlik meg. Ez évben tehát a felvehetők száma újból csökkent. E miniszteri döntéssel egyidejűleg jelent meg a magyar Statisztikai Szemlében az 1930/31. iskolai év első félévére újonnan beiratkozott hallgatók kimutatása. Eszerint a numerus clau­­sus hatálya alá eső főiskolákon az első évfo­lyamra újonnan beiratkozott hallgatók száma 4111 volt. Ezekhez hozzáadva a többi főisko­lákra beiratkozottakat (hittudományi, gazda­sági,­ állatorvosi, bánya- és erdőmérnöki) az elsőévesek összes száma 5200, kik közül 14% a nőhallgató. Múlt évben 5824-en tettek érettsé­git, ezzel szemben ez évben ezek száma 6000-re tehető. A helyzet megítéléséhez ismernünk kell az összes egyetemi hallgatók számát. Ezekről az 1929/30-ik évi adatok állanak rendelkezésünkre, ezek szerint a numerus clausus érvénye alá eső főiskolákon a létszám 12.932 volt (a négy egye­temen 9420, a közgazdasági fakultáson 1271, a Műegyetemen 1409, a jogakadémiákon 832), az összes főiskolákon pedig 16.000. Az egyes szakok között a hallgatók következőkép oszlottak meg: joghallgató 5210, orvostanhallgató 2231, böl­csészettudományi hallgató 2444, teológus 1086, technikus 1497. Németországban az összes főiskolákon 130.000 hallgató tanul, ezek közül egyetemeken 95.000, a technikákon 23.000, egyéb főiskolákon 12.000. A főiskolai tanulmányokra való törekvés min­denütt emelkedőben van s ez a törekvés jut ná­lunk is kifejezésre. Ennek a törekvésnek vet erőszakos gátat a felvételek korlátozása. A kö­zépiskolát végzettek és érettek száma évről-évre­ emelkedik, az egyetemekre való felvételük szá­mát pedig évről-évre csökkentik. A miniszter úr igen helyesen mutat reá arra, hogy nag egyrész­ről a közvélemény az úgynevezett lateiner pá­lyákra­ való tódul­ás megnehezítését sürgeti, más­részt a visszautasítottak növekvő száma nagy elégedetlenségre ad alkalmat. Aszalós ezek szá­mát a múltban (130—700-ra becsüli. Tekintettel azonban arra, hogy a középiskolákból kikerül­tek s érettségit tettek száma évről-évre növeke­dik, a felvehetők száma pedig csökken, s tekin­tetbe véve, hogy a gazdasági válság a külföldön való tanulást megnehezíti, sőt lehetetlenné teszi, előrelátható, hogy ez évben az eddiginél is töb­ben szorulnak ki. Mindez szükségessé teszi, hogy a közoktatás­ügyi­ kormányzat és az egyetemek már most fog­lalkozzanak e kérdéssel. Ha az egyetemek beiratkozási hirdetéseit figyelemmel kísérjük, szembeötlik a nagy ellent­mondás, mely abban nyilvánul, hogy egyrészt a fiatalságot a lateiner pályáktól el akarják te­relni, s másrészt tökéletlen kedvezményekkel oda csábítják. Ösztöndíjakra, internátusokra, menzákra szükség van, de csakis a tehetséges és szorgalmas hallgatók számára. A tehetségtelen és hanyag hallgatóknak az egyetemekről való távoltartása családjuk, saját maguk s az ország érdeke. Most éppen az ellenkező történik. Az elégsé­ges érettek, a nehéz anyagi viszonyok között élők, kik sehogysem tudnak elhelyezkedni, kapva kapnak a kedvezményeken, melyek ugyan nem biztosítják a nyugodt tanulást s jövő boldogu­lást, de ideiglenes segítséget jelentenek. Csak amikor keservesen átkínlódnak az egyetemi éveken, átbukdácsolnak a szigorlatokon, akkor ébrednek annak tudatára, hogy a diploma nem biztosít megélhetést, annál kevésbbé, mivel a választott pályán való boldogulásra hiányzik a képesség és lehetőség. Félreértések elkerülésére ismételve hangsúlyo­zom, hogy a vagyontalanoknak, ha tehetsége­sek és szorgalmasak, lehetővé kell tenni a tanu­lást s ezek számára az eddiginél nagyobb ösz­töndíjakat s megfelelő ellátást kell biztosí­tani. Az úgynevezett diáksegélyek gyökeres és cél­szerű reformálása, az első eredményes intézke­dés a szellemi proletariátus csökkentésére. De ha a fölvételek számát az illetékes tényezők nagy mértékben meg akarják szorítani s az egyetemekre az arra jogosultak csak egyhatodát akarják beereszteni, akkor a szelekcióról az ed­diginél jobban kell gondoskodniok. A jelenleg érvényes numerus clausus-törvény 12. kritériu­mának értékéről és alkalmazásának­­módjáról csak kedvezőtlen lehet a vélemény. Az ország érdeke azt kívánja, hogy a helyes szelekció ér­dekében elhatározó lépés történjék. Ez pedig nem lehet más, mint az, hogy további intézke­­désig az egyetemekre elégséges érettségi ered­ménnyel senki sem vehető fel. Ezen rendszabály hatékonyságáról a statisztikai hivatal közlemé­nye tájékozást nyújthat, amennyiben a jogi kar hallgatói közül 58 százaléknak, az orvosi kar hallgatói közül 40 százaléknak, a bölcsészettu­dományi kar hallgatói közül 24 százaléknak, a műegyetemi hallgatók közül 38 százaléknak van elégséges érettségije. Természetesen előfordulhat, hogy az elégsége­sen érettek között is akad olyan, aki később be­válnék, de ezek száma igen kicsiny. E kérdés el­döntésére évek óta gyűjtöm az adatokat, melyek azt mutatják, hogy az elégségesen érettek túl­nyomó száma az orvosi szigorlatokon sem mutat jó előmenetelt. A miniszter úr is azon álláspon­ton van, hogy az előmenetel a felvétel első krité­riuma, hiszen ismételve ki­jelentette, hogy min­den jelesen érettet be fognak írni „valamelyik” főiskolára; termész­etesen ez csak akkor eredmé­nyes, ha az illető arra a pályára mehet, amelyikre hivatást érez, mert csakis ezen érvényesítheti ké­pességeit. Ameddig a szelekciónak már a felvételnél meg kell történnie s ameddig a kormány, a törvény­­hozás és a közvéleménynek az az álláspontja, hogy a hallgatóságnak az egyetemekre való tódu­­lását meg kell akadályozni, az egyedüli eredmé­nyes s célszerű eljárás, ha az elégségesen érettek nem nyernek felvételt. A jelesen és jól érettek számára, amennyiben reá szorulnak, kevesebb számú, de nagyobb összegű ösztöndíjat s kedvez­ményeket kell biztosítani. A jelessen és jól érettek között már nincs a további előmenetelben nagy különbség. Ha valamikor, akkor ma van arra szükség, hogy a nemzet nagy érdekeit a magánérdek fölé helyezzük. De még a magánérdek sem kívánja azt, hogy a tehetségtelen és hanyag fiatalság orvosi, ügyvédi, tanári pályára, vagy­ technikai pályán próbáljon szerencsét, amikor e pályák túltömött­­sége mellett ma már igazán csak a kiváló boldo­gulhat. A közérdek pedig egyenesen megkívánja, hogy a lakosság orvosa, mérnöke, ügyvédje, bí­rája a legkiválóbbakból kerüljön ki. MacDonald pár­­közi megegyezést létesít a gazdasági válság dolgában A takarékossági bizottság első ülése : A legelső alapelvek: az államháztartás egyensúlyának biztosítása és a lakosság minden rétegének egyenlő részvétele az áldozatokban LONDON, aug. 13. A mai délelőtt is a legélénkebb politikai te­vékenység jegyében folyt le. MacDonald mi­niszterelnök reggel hosszasan tárgyalt négy­szemközt Snouden kincstári kancellárral, majd délelőtt 11 órakor újból összeült az ötös mi­niszteri bizottság. Ugyanebben az időpontban Bal­duin a kon­zervatív pártban tárgyalt Nevilie Chamberlain­el, Sir Herbert Sámuel pedig a liberális párt főhadiszállásán tanácskozott a többi pártve­zérrel. Az ötös bizottság tanácskozása délben 12 óra 25 perckor ért véget. Délután 2 órakor Baldwin és Nevilie Cham­berlain megjelentek Downing­ Street 10. szám alatt, ahol egy óra hosszat tanácskoztak Mac­­Donald miniszterelnökkel és Snowden kincstári kancellárral. A két konzervatív politikus láto­gatásának hírére nagy tömeg verőd­ött össze a miniszterelnöki palota előtt. Nemsokára Sir Herbert Sámuel is megjelent a miniszterelnöki palotában és ő is a minisz­terelnökkel és a kincstári kancellárral tanácskozott. Ezzel végetért a politikai dráma első felvo­nása. A miniszterek még ma elszélednek és ki­­ki folytatja félbeszakított nyaralását. A mi­niszterek azonban magukkal viszik az ötös bi­zottság részéről kidolgozott anyagot tanulmá­nyozás céljából. MacDonald miniszterelnök leányával, lábbel­iei, még ma este a Repü­lő Skót-on visszatér Lossiemouthba. A dráma második felvonása hétfőn kezdődik, amikor újból összeül a takarékossági bizottság. Hétfőn a kormány valószínűleg az asztalra teszi kártyáit. A Press Association úgy tudja, hogy a takarékossági bizottság ma elvileg­ meg­állapodott abban, hogy: 1. az államháztartás egyensúlyát okvetlenül biztosítani kell; 2. a lakosság minden rétegéből egyenlő ál­dozatot kell követelni. A részletes takarékossági javaslatok a hétfői ülésen várhatók. Ha e javaslatok megvalósítá­sához a törvényhozás felhatalmazása szükséges, akkor haladéktalanul összehívják a parlamen­tet. A jövő szerdára egyébként minisztertaná­csot hívtak egybe, MacDonald, úgy látszik, pártközi megegye­zést igyekszik létesíteni és állítólag összehívta Londonba a két ellenzéki párt vezéreit, hogy ismertesse velük takarékossági koncepcióját. A helyzetet tisztázhatja esetleg a jövő hét köze­pére várt pártközi konferencia is, amelyen a kormány a nemzethez intézendő szózatot akar az összes pártok elé terjeszteni aláírás végett. A liberálissok, hír szerint, hajlandók az alá­írásra, míg a konzervatívok állítólag a tízszá­zalékos vámok bevezetését követelnék. Egyéb­ként ma hivatalosan cáfolták a tőzsdén elter­jedt azt a hírt, mintha a tízszázalékos vámok bevezetése már küszöbön állana. A dráma egyik megfejthetetlen problémája a szocialista ele­pek magatartása, akik hallani sem akarnak a szociális kiadások leépítéséről. A szakszervezeti főtanár jövő csütörtökre rendkívüli ülést hívott össze a pénzügyi hely­zet megbeszélésére. ­ Szocialista takarékosság és polgári takarékosság A polgári sajtó némi türelmetlenséggel sür­geti a kormányt, hogy tegye közzé takarékossági terveinek a részleteit. Az idegesség valódi indító oka az a tény, hogy a polgári és szocialista ta­karékossági javaslatok közötti ellentétek kezde­nek kiéleződni. A szocialista sajtó mind hatá­rozottabban az államkölcsönök konverziójára helyezi a súlyt, holott ebből szakértők szerint legfeljebb húszmillió fontot lehetne megtakarí­tani és még ennyit is csak önkéntes konverzió útján, míg a szocialista kiszólásokból inkább egy nagyarányú kényszerkonverzió, vagy eset­leg az államkölcsönök kamatozásának egyoldalú kormányintézkedés útján való leszállítási javas­lata csendül ki. Ennek következtében az összes angol hadikölcsönök árfolyama — az állítóla­gos hivatalos intervenciós vételek ellenére — jelentékenyen hanyatlott. A Times a vidéki szocialista lapok jellemző cikkeit idézi, melyekben állandóan az a motívum tér vissza, hogy a hadikölcsönök holt terhe foj­togatja Angliát. Kérdik, ki viseli a takarékos­ság költségeit: a munkás, vagy a tőkés! Ezzel szemben a polgári sajtó egyhangú ha­tározottsággal a szociális kiadások, elsősorban a munkanélküli segély leépítését sürgeti. A Daily Herald szerint keddre várható a há­rom párt közös konferenciája, azután a minisz­­terelnök egy nyilatkozatban ismerteti majd po­litikáját. Baldwin váratlanul Londonba érkezett LONDON, aug. 13. Stanley Baldwin, a konzervatív párt vezére, aki feleségével együtt nemrég utazott Francia­­országba, hogy ott nyaraljon, ma reggel várat­lanul Londonba érkezett. A pályaudvaron meg­jelent újságíróknak arra a kérdéseire, hogy mi volt hirtelen visszatérésének az oka és Smik a jövendő tervei, Baldwin azt felelte, hogy­ egy­általán nem nyilatkozhatik. Baldwin visszatérését annál jelentő égi erő­sebbnek tartják, mert a jövő hétre várható pártközi konferencián a konzervatív pártot az eddigi intézkedések szerint, Sir Austen Cham­berlain képviselte volna. Sir Herbert Samud, aki Lloyd-George be­tegsége alatt a liberális pártot vezeti, nyaralá­sát félbeszakítva, a múlt éjjel Londonba ér­kezett. • Összeült a takarékossági albizottság A brit kormánynak a takarékossági javas­latok megvizsgálására kiküldött albizottsága m­a délelőtt a Downning­ streeten összeült. MacDonald visszatért Lossiemouthba MacDonald miniszterelnök ma este ,leánya, Ishbel kíséretében visszatért LoUsteptouthba. 5 A telekárak emelkednek, mi még nem emeltük árainkat! Most vásároljon telket Tárnok-Ligetvároson! Ingyen autóbuszok szombat és vasárnap délelőtt fél 9, fél 10, fél 11, délután 2 és 3 órakor indulnak Bálvány­ utca 20. szám alól. Havi részlet 10 pengő 80 fillérről Megindítottuk a balatoni műút mentén fekvő telkek parcellázását. Megnyílt a 4400 négyzetméteres forrásviz­ű strandfürdő ! Érdeklődni: a Partelhízási irodában. Bálvány­ ut­ca 20. Telefon: 215-04 Baldwin délután több vezető bankárral ta­nácskozott, majd visszautazott Franciaországba, Neville Chamberlain pedig Skóciába. Mindkét konzervatív vezér várja, hogy­ az első hívásra Londonba azonnal visszatérjen. Chamberlain elutazása előtt kijelentette, hogy a helyzet ko­moly, de nem kétségbeejtő. Jól informált körök nézete szerint a kormány esetleg pótköltségvetés alakjában terjesztheti intézkedé­seit az e célból összehívandó parlament elé. Pártközi megegyezés esetén egy ülésen le­tárgyalhatják a javaslatot. Erre talán szep­temberben kerülne sor. X A köztisztviselők emlékirata A Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szö-­­vetsége, mint a tényleges és nyugdíjas közszol­gálati alkalmazottak egyetemes érdekképvise­lete, a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról szóló 1913. évi XXVI. törvénycikk rendelkezé­seire tekintettel, újabb emlékirattal fordult a kormányhoz, amelyben a tényleges és nyugdí­jas közszolgálati alkalmazottak fizetés- illetve nyugdíjcsökkentése és bármely méretű megter­helése ellen ezúttal is állást foglalt. Az­ emlék­iratot az abban foglalt kérés teljesítésének tá­mogatása céljából a KANSz elküldötte a par­lamenti 33-as bizottság tagjainak és az­ összes mértékadó tényezőknek. A KANSz az emlékiratban részletesen tár­gyalja a tényleges és nyugdíjas közszolgálati alkalmazottak által eddig hozott súlyos áldoza­tokat és az alkalmazottak nehéz, válságos hely­zetét. Kiemeli, hogy a tényleges és nyugdíjas közszolgálati alkalmazotti kar gazdasági helyze­tét csak igényeinek olyan mértékbeli lefokozott­­sága folytán tudja elviselni, amely nemzeti és közgazdasági szempontból egyaránt káros. Egy­­részt azért, mert sem a saját részéről kellő szerepet nem vihet a nemzet intellektuális tár­sadalmi és kulturális életében, emberbaráti s egyéb anyagi hozzájárulást kívánó mozgalmai­ban, hanem a jövő nemzedékét alkotó gyerme­keinek sem adhatja meg azt a nevelést, amit hazafiasságától méltán elvárni lehetne. Más­részt, mint az ország fogyasztó közönségének jelentős rétege, amely keresetének minden fillé­rét hónapról-h­ónapra hiánytalanul tovább adja a gazdasági termelésnek, iparnak, kereskede­lemnek, szűkre szabott keresetéhez képest olyan lecsökkent mértékben tud a közgazdaság élet­működésének fenntartásához hozzájárulni, hogy azt már az, ennek hátrányait érző érdekeltségi körök is állandóan fölpanaszolják. Leszögezi az emlékirat, hogy a közszolgálati kar minden újabb áldozathozataltól annyival in­kább megkím­éltessék, mert minden olyan intéz­kedés, amely a közszolgálati kar összességének gazdasági helyzetét még alacsony­abb színvo­nalra sü­lyesztené, az egész államgazdasági életre kiható hátrány­os és veszélyes következ­­mény­ekkel járna. Rámutat arra, hogy nem csupán az egy­enlő elbánás igazságos alkalmazása, hanem a haza iránt tartozó kötelesség is megköveteli, hogy az országmentő áldozathozatalban a köz- és ál­lamgazdasági életnek kivétel nélkül valamennyi tény­ezője erejéhez, mérten valóban részt vegyen. Ezért a közszolgálati kar eleve tiltakozik az el­len, hogy­ az általános áld­ozathozatal­­szükséges­sége esetében az alól kivételezés történjék s egyszersmind kéri s egyben méltán számít is arra, hogy a vele szemben tervezett intézkedé­seknél az általa sorozatosan meghozott­ nagy ál­dozatok igazságos mérlegelésre és figyelembe vé­telre találjanak. Kívánja a KANSz, hogy’ amennyiben a köz­­szolgálati kar áldozathozatala elkerülhetetlenül szükséges lenne, annak megosztása a kisfizetésű tény­eges és ny­ugdíjas kategóriák megkímélése mellett igazságosan meghatározott progresszivi­tással történjék, az özvegyek és árvák nyugellá­tása pedig teljesen érintetlenül hagyassák.

Next