Budapesti Hírlap, 1931. augusztus (51. évfolyam, 173–196. szám)

1931-08-15 / 185. szám

■ 1931. AUGUSZTUS 15. SZOMBAT K.h. * KÖZGAZDASÁG Földbirtok és szociálpolitika Út év forradalmi jellegű eredményei a földbirtokok megoszlása terén Néhány nappal ezelőtt a Statisztikai Hi­vatal adatai alapján azt írtuk, hogy 1925 és 1930 között Magyarországon közel 460.000 új földbirtokos keletkezett. Ez a kimutatás azonban csak a gazdaságok számában bekö­vetkezett változást mutatja és csak óvatos kiigazítások után lehet belőle arra követ­keztetni, hogy milyen volt hát a változás ez alatt az öt év alatt a tönkre-, a kis- és nagy­­birtokosok számában.­­A Statisztikai Hivatal ezt az adatgyűjtést úgy hajtja végre, hogy a községi és közjegy­zők által beküldött táblázatok adatait dol­gozza fel, amelynek eredeti rendeltetése a megmunkált területek évi nyilvántartása. A tá­blázatban megvan községenként min­den gazda neve, megvan birtokának egész terü­lete és a birtok megoszlása mi vetési ágak szerint. Az első hibaforrás tehát ott van, hogy a gazda vallomása sem egészen megbízható. A gazda­ gyakran maga sem tudja ponto­san, mennyi is a földjének területe, mennyi abból szántóföld, s mennyi a többi, s a szántóból mennyi a kenyérmag, a burgonya, a tengeri s a többi magvak és termények céljaira felhasznált terület. Akinek több da­rabban van a birtoka, nem mindig tudja pontosan, hogy mennyi esik abból az egyik darabra és mennyi a másikra, s ha egy da­rabot megoszt magvak és kapások között, nem tudja, mennyi hát az egyik terménynek és mennyi a másiknak a területe. Ez lénye­ges­­hibahányad, amelyet a Statisztikai Hi­vatal úgy igyekszik elkerülni, hogy a jövő­ben pontos adatokat csak az öt holdnál na­gyobb birtokokról kíván, a kisebb kéz pe­dig becslésszerűen íratja egybe. Az eddigi adatok is becslés eredményei voltak, csak úgy akarták feltüntetni, mintha felmérés pontosságával állapították volna meg. A második hibaforrás pedig ott van, hogy az adatok községenként készültek, egyes gazdáknak azonban több községben is van birtokuk, így ugyanaz a gazda két, vagy több ízben is szerepel a statisztikában. Min­­den túlzás nélkül 10—15%-kal kell apasz­tani a kimutatott gazdaságok számát, ha abból a birtokosok számára akarunk kö­vetkeztetn. Az 50 holdnál nagyobb birtoko­sokról jobb statisztikánk van ennél; sajnos, ez sem egészen jó, mert itt meg megyénként vannak feldolgozva az adatok, tehát ha egy birtokosnak két vagy több megyében van birtoka, ugyanannyiszor fordul elő birtokos­ként; e statisztika szerint 50—100 hold kö­zött 12.461 birtok van az országban, a most közölt új birtokstatisztika szerint pedig 15.130, 100 és 200 hold között az egyik sta­tisztika szerint 5.501, a másik szerint 6.264; 200 és 500 hold között ott 3.765, itt 4 361; 500 és 1000 hold között 1.470, illetve 1.971 és ezer holdon felül a hitelesebb statisztika 1.233 birtokról tud, másik pedig 1.644 ilyen birtokról számol be. Az 50 holdnál nagyobb birtokok száma most közölt új statisztika szerint 30.380, a másik szerint 24.430, tehát 19,6%-kal kevesebb amannál. Pedig kétség­telenül ez a kisebb szám van közelebb a birtokosok számához. Azt kellene hinnünk, hogy az alacsonyabb birtokkategóriákban nincs ilyen nagy különbség a birtokok, vagy gazdaságok száma és a birtokosok száma között, mert minél kisebb egy birtokos föld­­tulajdona, annál kevésbé hihető, hogy az több község határába esik. De sajnos, ez csak feltevés. Az újonnan és oly szűkszavúan közölt statisztika tehát csak annyit állapít meg hi­telesen, hogy 5 év alatt 458.065 új „gazda­ság" keletkezett, de hogy vájjon ez hány új egszisztencia keletkezés­ét jelenti, arra nézve nincs megbízható támaszpontunk. A föld­birtokrendező bíróság adatai szerint mintegy 300.000 főre lehet azoknak a számát tenni, akiket a reformakció a nincstelenség, a földnélküliség állapotából kiemelt és kisebb­­nagyobb parcella birtokosává tett. Azonban ezekről sem tudjuk, hogy milyen nagy mér­tékben szolgál gazdasági létüknek, megél­hetésüknek alapjául az a földdarab, amely­hez most jutottak hozzá. Földnélküli nap­számosok aránylag kisebb számmal szere­pelnek itt, bár a relatív többség az övék. Hadviseltek, rokkantak, hadiözvegyek meg­lehetősen nagy tömegekben kerültek a föld­höz juttatottak elé, — egyébként helyesen és megokoltan, — de lehet, hogy ez csak a­­kis­bérletek rendszerének kifejlődését se­gítette elő és a kiosztott földeken ma már nem a tulajdonosok gazdálkodnak. Az a kereken 460.000 ,,gazdaság" tehát, amelyet e számok mutatnak, nemcsak a re­form-akciónak köszönheti keletkezés­ét, mi­vel 1925-ben már a földosztás javarésze megtörtént, valószínű, hogy e hatalmas számnak kisebb része ered a reformból. A tö­bbi pedig nyilván abból az elaprózódási folyamatból támadt, amely szakadatlanul megfigyelhető és természetes következtetése az örökösödési rendszernek, s a birtokok adásvételének, szabad forgalmának. Ez a kisebb birtokoknál sokkalta rohamosabb változásokat idéz elő, mint a nagyobb bir­tokoknál, a kisbirtokos elem nagyobb sza­­poraságának megfelelően. De még ez sem mentheti ki a változást, hanem arról is szó van, hogy a statisztika minden évben töme­gesen vett fel olyan kis gazdaságokat is, ame­lyek már régen megvannak, csak eddig ki­siklottak az adatok közül. Feltűnő, hogy a ,,gazdaságok" számának növekedése, amely az egy holdnál kisebb területű birtokoknál a legnagyobb, — öt év alatt 96% — a nagyobb birtoktesteknél fo­kozatosan és rohamosan apad, legkisebb 10 és 20 hold között, ahol csak 5.9%-ot ért el. Innen kezdve újra nő az elaprózódási folya­mat és a legnagyobb fokot a 100 és 200 hold közötti birtokoknál találjuk, ahol újra 19.5 %-ot tett a gazdaságok számának gya­rapodása. 200—500 hold között 13.6%, 500—1000 hold között 7.7% és 1000 holdon felül már nem növekedés van, hanem apa­dás, bár mindössze csak egy százaléknyi. Sajnos, részletesebb adatok nélkül még ta­lálgatni sem lehet, hogy ennek mi a magya­rázata. A területi adatok, sajnos, szintén nem szolgáltatják a keresett kulcsot. Amint meg­írtuk, 1930-ban az összeírt gazdaságok egész területe 1.290.000 kat. holddal volt nagyobb, mint öt évvel azelőtt sikerült statisztikailag megfogni. Ez a különbözet a statisztikai módszer tökéletesedését jelenti; ma már va­­lóban eljutott az összeírás odáig, hogy az ország területéből a mívelési részletezésben alig egy százaléknyi hiányzik. Öt évvel ez­előtt még majdnem 10% volt a hiány. A területi adatoknál pedig az tűnik fel, hogy kivétel nélkül minden birtokkate­góriának nagyobb most a területe, mint öt évvel ezelőtt volt. Pedig hiszen az elaprózó­­dási folyamat a szociális elgondolásnak megvalósítását jelentette volna, akkor már itt is ki kellene tűnnie annak, hogy a na­gyobb birtokok területe apadt, a kisebbeké meg növe­kedett. A magyarázat a felvétel módszerében van. A kisbirtokok bevallása régebben nagyon hiányos volt; kertet, ud­vart, más, nem közvetlen termelés céljaira szolgált területeket itt vallották be ezelőtt a leghiányosabban és éppen itt, az egy hold­nál is kisebb, vagy egy-két holdas „gazda­ságoknál" jelenti ez a birtok területének aránylag legnagyobb részét. Nagyjában egyébként a változás a területi gyarapodás tekintetében is megfelel a birtokok számánál tapasztalt változásnak. Legnagyobb,— 74,8%­­— az egy holdnál kisebb gazdaságoknál, legkisebb 10 és 20 hold között, ahol 4%, innen kezdve újra növekszik és 100—200 hold között 19.2%-ot ér el, az 1000 holdon felül pedig 1.6%. Az átlagos terület pedig aránylag az egy és két holdas, valamint a két-három hold közötti birtokok kate­góriájában apadt. A szociális problémára legjobban a szán­tóföldekre vonatkozó adatok világítanak reá. Az adatgyűjtésnek ez a része változott a legkevesebbet; a szántóföldekre vonatkozó adatok már 1925-ben is teljesek voltak, mert hiszen ennek az egész adatgyűjtésnek a ter­melési adatok megállapítása a célja. De azért itt is van 161.000 holdnyi növekedés, ami megfelel a szántóterületben öt év alatt beállott fejlődésnek. Az adatok azt mutatják,­­h­ogy a 200 holdnál nagyobb birtokok ez alatt az öt év alatt szántóterületükből 286.000 holdat vesztettek, az ennél kisebb birtokok pedig megnyerték ezt az egész területet és ezenfelül még a 161.000 holdat is, amellyel az egész terület növekedett az öt év alatt. Tehát mintegy 450.000 kát. holdat. Ez már arra vall, hogy a termő területeknek a ki­sebb emberek kezébe való átcsoportosítása nagy arányokban folyt. S ez oda vezetett, hogy például e táblázat szerint az 1000 holdnál nagyobb birtokoknak 1925-ben még 45%-a volt szántóföld, 1930-ban már csak 38%-uk. Azonban hiába minden kombináció, vég­leges és hiteles képet nem kapunk e táblá­ból a változásról. S fájdalom, nemcsak in­­nem nem kapunk, de egyáltalában nincs is rá módunk, hogy a helyzetről a mai adat­gyűjtések alapján képet kapjunk. A föld­­birtokrendező bíróság által közölt statisztika nem felel meg céljának, mert nem országos felvétel során készült, hanem utólag az ak­tákból­, ahol elkerülhetetlen volt az, hogy ugyanaz az adat kétszer is ne szerepeljen a feldolgozásiban. A Statisztikai Hivatalnak pedig sohasem bocsátják rendelkezésére azo­kat az összegeket, amelyek az 1895 óta ese­dékes birtokstatisztika elkészítésére szüksé­gesek lennének. Pedig erre a magyar állam­ támadások az alteuista intézmények ellen Múlt levelem óta csak nem jött meg az eső. Március óta a föld nem ázott meg, most már a meglevő reménységek is eloszlottak. A­ nagy szárazságban a burgonyában fellé­pett a gyűrűsbetegség. Nem lesz burgonya sem! Legtöbb gazda kenyérgondokkal küzd. Ehhez fogható i­ tenverés még nem volt ezen a vidé­ken ... Ehhez járl a pénzkrízis. Ami kevés ter­mett, azt úgyszólván ingyen szedik el a gaz­dától ! Kihasználják szorult helyzetét. Sokan fog­ják a 8 pengős búza lisztjét 40—50 fillérért kilónként visszavásárolni. Az állatok tartása pe­dig szinte lehetetlenné válik. 13 pengőért vásárolják a borsót, 13 pengő a borsó héja és korpája, 80—100 pengő a borsó­főzelék ! 8 pengő a búza, 13 pengő a konkoly! Ma­holnap érdemesebb lesz konkolyt venni. Meddig mehet­sz? 75 fillér a gyapjú, de a posztó nem lett olcsóbb. Ha külföldről hozunk valamit, az méregdrága, de ha megjelenik a hazai primőr, egyszerre negyedére esik az ára. A városi publikum a filléreket is sajnálja a magyar zöldségért, gyümölcsért, terményekért, borokért, de pengőkkel fizeti a külföldit. Innen ered minden bajunk- Szórjuk a pénzt a külföldnek. Itthon üresek a fürdők, magyar szótól han­gos a világ minden szórakozóhelye. Mi gazdák figyelemmel kísérünk minden meg­mozdulást. Helyeseltük, amidőn a főváros a gazdák ér­dekében, de elsősorban a fogyasztás érdekében is felállította a községi élelmiszer-üzemet. Volt egy szerv, amely tisztességes áron szá­molta el a hozzá juttatott termények, állatok, vad és gyümölcs árát, hogy azt hamisítatlan állapotban, ízléses elkészítéssel és csomagolás­sal juttassa jutányos áron a városi fogyasz­tókhoz és most egy roham indult meg, hogy ezt a bizalmat keltő, megbízható, nagy költség­gel létesített intézményt lehetetlenné tegyék. Tele van a merkantil sajtó, a demokrata és radikális ellenzéki oldal műfelháborodással és gyűlölettel, és a támadások pergőtüzét zúdítja a kormányra, hogy tegye lehetetlenné ezt az egyetlen árszabályozó intézményt, így fog rákerülni a sor a Hangyára, az OKH-ra és a többi altruisztikus intézményre is, mintha a földmíves- és fogyasztóérdekeknek nem is lenne ott képviselője, egyetlen hang sem hallatszik, hogy ezt az átlátszó szándékot lehetetlenné tegye és a támadásokat visszaverje. Felhívjuk a kormány figyelmét, hogy ma, amidőn minden a kartellek zsarnoksága alatt nyög, akár eladó legyen a gazda portékája, akár vásárolni kénytelen, ne tűrje, hogy egyet­len védelmi intézkedés se érvényesüljön. A mezőgazdaság elsősorban ezt a kartellmo­­hóságot és telhetetlenséget sínyli, ne vigyük tálcán nekik minden kívánságuk teljesítését. Annak idején ez az elgondolás hívta létre ezeket az intézményeket, a régi agráriusok ez-s­zel akartak gátat vetni a kizsákmányolásnak, de így van ez a külföldön is — és mi most azok kedvéért, akartunk egy újabb retrográd lépést tenni, akik jórészben okai a gazdapor­ták tönkremenésének! A városi fogyasztók, akik élvezték egy jó,­tékony intézménynek minden előnyét, ne tűr­jék, hogy kiszolgáltassák őket az egyoldali­ kartell uralomnak, amely ellen máris törvényt kellett hozni. Mi gazdák egy kuláris, megbízható értékesíti szervet vesztenénk az élelmiszer-üzem megbéní­tása esetén, ez­eklen fölemeljük tiltakozó sza­vunkat. Szomjas Gusztáv: — Bod János a kormány kisipari programné­járól a soproni iparos kongresszuson. Az Iposz vezetősége Pap József elnök vezetésével meg­hívta Bud János kereskedelemügyi minisztert a szeptember 6-8-án Sopronban tartandó or­­szágos ipari­ kongresszusra és úgy Bad János kereskedelemügyi miniszter, mint pedig Kállai Miklós államtitkár készséggel helyezte kilátásba a kongresszuson való részvételüket. Ugyanakkor Bod János kereskedelemügyi miniszter nyilat­kozott arról, hogy azokat a törvényhozási p­ór kormányzati intézkedéseket, melyek a súlyos helyzetben levő kisipar helyzetének javítását célozzák, a legrövidebb időn belül keresztül­ viszi. Pap József elnök kérésére kilátásba he­lyezte a miniszter, hogy a kisipari hitelek fo­lyósítása és az ipartestületi székházakat terheli kölcsönök konvenciója a bankzárlat feloldása után folytatódik. Ebben a tárgyban a jövő hé­­ten­ tanácskozások lesznek az iparosság bevoná­sával. Az ősszel a törvényhozás letárgyalja a má­r korábban a képviselőház elé terjesztett ipartestületi reformról és az ipartestületek köz­ponti szervéről szóló törvényjavaslatot. Ezen­kívül a kormány még augusztus hónap folya­mán életbe lépteti az iparfejlesztési törvényja­vaslatot, melynek végrehajtási utasítása augusz­tus hónap folyamán megjelenik. Ezzel kapcso­latosan az országos ipartanácsnak kisipari al­bizottságot kíván létesíteni, mely hivatva lesz a kisipart munkába állítani. Az ipartanácsnak ez a kisipari albizottsága a legrövidebb időn belül megkezdi működését.­­ A budapesti értéktőzsde egyelőre még zárva marad. A tőzsdetanács ma tartott ülésében egyelőre az értéktőzsde további zárva tartását rendelte el, minthogy a határozathozatal idő­pontjában még nem váltak ismeretessé a kor­mány újabb pénzügyi intézkedései. Az érték­tőzsdei forgalomra vonatkozó további intézkedé­sek kérdését a tőzsdetanács igazgatóbizottsága e hónap 17-én tartandó ülésében fogja megvi­tatni.­­ Elhatározta továbbá a tőzsdetanács, hogy az Adria tengerhajózási r.­­t. részvényeit törölni fogja a lajstromozott értékpapírok so­rából, amennyiben a törlés ellen ezévi szep­tember hónap 30-ig nem érkezik felszólamlás a tanácshoz.­­ Dűlőre jut az egységes fővárosi hetipiac ügye. A piaci és­ vásárcsarnoki kereskedők már régóta sürgetik az egységes hetipiac­­ bevezetését Budapesten. A főváros közélelmezési ügyosztálya el is rendelte, hogy a főváros összes piacain ezentúl csak kétszer, azaz kedden és pénteken legyen heti­piac. E rendelet végrehajtásának kezdőpontját folyó hó 15-ében állapították meg, azonban a mi­nisztériumi jóváhagyás mindezideig nem érkezett meg. A Vásárcsarnoki és Piaci Kereskedők Egye­sületének népes küldöttsége kereste fel ma Kállay Miklós kereskedelemügyi államtitkárt, aki meg­ígérte, hogy a jóváhagyás néhány napon belül le­megy a fővároshoz, s ezzel lehetővé lesz a főváros egységes hetipiacrendszere. vigasz­tnsvan, szeptemberben jelentékeny árengedmények a Tátrában! Elsőrangú klimatikus magaslati üdülőhelyek és szanatóriumo - L0®/# kedvezmény a csehszlovák vasmákon. Bővebben az egyes­üülrdőigazgatóságok és a Menet jegyiroda a Vigadó téren nyújtanak Tatra­nskA Lomnica Tátralomnic állami magaslati Novy Smokovec U­jtatra füred T­atra­­ez an a tori n­m Dr. Szontagh-szanatórium Tatranská PoManka TátraszéplaK Dr. Gnhr-s anatóriam Strbská Ple90 Vysna Hagy Lubovna kúpele Spi­ská XovA Vés Csorbató Felső Hág Lubio fürdő Kút­e­e A lami magaslati Állami magaslati vas- és mM’gyógy-If*b­iuied gyógyhely gyógyhely fürdő klimai­ku** crgok­vttt dő Tatransky Domor Tátra-Otthon Tátraotthon-penzió már nemzetközi egyezményben is kötelezett­séget vállalt és 1929-ben végre is kellett volna hajtani a munkálatokat. A romboló takarékosságnak kiáltó o­­­dája ez Az agrárnak hirdetett Magyaror­szágnak nincs agrárstatisztikája, ellenben kétségtelen, hogy abban a hosszú lejáratú építő­ programmban, amelyet ma az ország számára ki kell dolgozni, az őstermelésnek igen előkelő szerepet szántak. Csak éppen nem ismerik el ezt az őstermelést, nem mé­rik nagyságát, nem puhatolják erejét, a ta­karékosság címe alatt. Szemünk előtt megy végbe a birtokos ré­tegnek csaknem forradalmi átalakulása. Hi­szen a majdnem félmillió új gazdaság kelet­kezése öt év alatt felér egy forradalommal is. És sejtelmünk sincs róla, hogy ez mit je­­­ent, minek az eredménye és mire vezet. A sötétből vngnink a sötétbe. A statisztika, amint már nem egészer megírtuk, az ország életében a diagnózist je­lenti. S ha már a diagnózisra s­em­ adunk pénzt, hogy képzeljük, hogy a gyógyulás út­ját megtaláljuk? Móricz Miklós dr.

Next