Budapesti Hírlap, 1931. augusztus (51. évfolyam, 173–196. szám)

1931-08-01 / 173. szám

4 tás. Az elkeseredést, a nyomort akarják kihasz­nálni Ezek olyanok, mint a nyomor vámszedői. A választások alatt az ellenzéki agitáció fel­szabadította a forradalmi szenvedélyeket, a csőcseléket megmozgatták. Ez a forradalmi felégületlenség egyelőre, mint Gaal Gaston-párt jelentkezik. De Gaal képviselő urat előre is figyelmeztettem, hogy nem lesz majd ereje eze­ket a szenvedélyeket visszatartani és megállí­tani útjukon. Az agitáció a legnagyobb szél­­sőségek, a bolsevisták, kommunisták útját egyengetik. A javaslatot első betűtől az utol­sóig összefüggő egésznek tartom. Azok közé akarok tartozni, akik ezt megteszik, mert fel­tétlenül tudom, hogy a választóim zöme és az egész ország is így gondolkozik. Szükségesnek tartom, hogy a kormánynak ebben a helyzet­ben ne fogják le a kezét és most, amikor eb­ben a gazdasági háborúban szüksége van a kormánynak támogatásra, minden pártnak kö­telessége volna támogatni munkájában. Ezért­­én, mint pártonkívüli, elfogadom a javaslatot. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Gaal Gaston válasza Szilágyinak Puky Endre elnök ezután enunciálja, hogy­ a gyorsírói jegyzetekből megállapította, hogy Szilágyi Lajos sértő kifejezést használt Rassay Károllyal szemben és ezért utólag rend­reutasítja. Gaal Gaston szólalt fel ezután. El­mondta, hogy mint Házelnök és az egységes párt tagja, annak idején az adójavaslatok miatt lépett ki az egysége® pártból. Az adótörvények után a vasúti tarifák megállapítása és az új gazdaságpolitika, amely gyáripari Magyaror­szágot akar létrehozni a föld népének rovására, érlelte meg benne azt az elhatározást, hogy kü­lönállóan küzdjön. Ott ült Szilágyi a szélsőjobb­oldalon, majd később megcsinálta a szélsőbalol­dali és az ellenzéki blokkot. — Farkas István szocialista képviselőtár­samra hivatkozom, aki, szerinte, még náluk is radikálisabb volt és olyan demagógiát végzett, amilyenre sohasem volt hajlandó a szociálde­mokrata párt. Szilágyi Lajos: Örülök, hogy most egy táborban vannak. Gaal Gaston: Politikai kapcsolat köztem és a szociáldemokrata párt közt nem volt. Szilágyi Lajos: Most is beigazolódik, hogy van. Gaal Gaston: Nincs Gaal Gaston-párt, csak Független Kisgada párt van. Szilágyi Lajos: Nem volt tagja a képvi­selő úr a balatoni blokknak. Gaal Gaston: Csak vacsorázó vendége voltam. Szilágyi Lajos: Szívesen jött oda, azt mondta, hogy sohasem volt jobb társaságban. Gaal Gaston: Vacsoráztam én a miniszt­­terelnök úrral is, a jobbján ültem és mondha­tom szívesebben voltam ott, mint abban a bizo­nyos alakulásban. Pártjának nem voltak hivatalos jelöltjei a megyékben, maguk a megyei szervezetek ejtet­ték meg a jelölést. Szilágyival polemizál, mire az elnök kéri Gaal Gastont, hogy szóljon a tárgyhoz. Gaal Gaston felolvassa Szilágyinak egy beszédét, majd kijelenti, hogy Szilágyi Lajossal úgy ő, mint pártja személy szerint végzett. Gaal Gaston pártja és a baloldal tapssal fo­gadja ezt a kijelentést, de Szilágyi Lajos fel­ugrik a helyéről és nyomban válaszolni akar sze­mélyes kérdésben. Nyolcórás ülés lévén, csak a napirend letárgyalása után válaszolhat Szilágyi, aki most a padra csap és úgy kiáltja a terem­ből távozó Gaal Gaston felé: — Svindler, csak a beszéd elejét és végét ol­vasta fel! (Nagy zaj.) Kölcsön nélkül is keresztül lehet vinni az országot a krízisen Lakatos Gyula úgy látja, hogy az ellenzé­ket csak a személyes kérdések érdeklik, de kevés érdeklődést szentel a javaslatnak, amely mégis csak az egész ország közönségét érinti. Behatóan foglalkozik azzal a problémával, hogy a javaslatot megelőző időknek mennyiben van része a mai helyzet előidézésében. A túloldal a költségvetés felduzzasztását és a túladóztatást írja a közgazdasági politika hátrányára. Meg­állapítja, hogy nemcsak Magyarország, de Fran­ciaország, Németország és a többi országok költségvetése is megnövekedett, tehát ez nem spe­ciális magyar jelenség. Sorra veszi az elmúlt­­évek költségvetését és adózási politikai szisztémá­ját és megállapítja, hogy a kormány részéről történtek intézkedések az adókulcs és az adóteher csökkentésére a szanálás utáni második és har­madik évben. Elismeri, hogy mindent tökéletes­nek nem lehet elfogadni, de szeretné látni azt a kormányt, amely nehéz helyzetben minden detail- intézkedést tökéletesen hajtson végre. Hivatkozik a beruházásokra, amelyeknek ösz­­szege öt év alatt közel egymilliárd pengőt tett ki. Ez pedig azt bizonyítja, hogy a kormány ennek az egymilliárd pengőnek túlnyomó részét produktív beruházásokra fordította. Nem lehet tehát azt állítani, hogy lelkiismeretlen, köny­­­yelmű gazdálkodás folyt volna. Ellenkezően, szolid, pénzügyi gazdálkodás. Hogy ezekbe a mai állapotokba saját hibánkon kívül jutottunk, azt mindenkinek el kell ismernie. Ebben az állapotban a legfontosabb problé­mánk a költségvetés egyensúlyban tartása, ami a valuta stabilitásának kérdésével a legszorosab­ban is összefügg. A költségvetés egyensúlya kétféleképpen állít­ható helyre. Vagy a mai nivón, vagy a kiadási tételek csökkentésével. Az a véleménye, hogy a költségvetés kiegyensúlyozásának alacsonyabb, nivón kell megtörténnie, mint a mai nivó. (He­lyeslés.) E cél elérésére semmiféle áldozattól nem, szabad, visszariadni, tehát a személyi kiadások tételeit is, de a dologi kiadásokat is csökkenteni kell. Nem szabad továbbá semmiféle költség­vetésen kívüli kiadásnak történnie, amiből nem következik, hogy eddig költségvetésen kívüli gaz­dálkodás folyt volna. Az egyes intézmények lebontására lesz szük­ség, amilyen például a Társadalombiztosító In­tézet aggkori biztosítási része, (Helyeslés) amely olyan súlyos közterhet jelent, hogy azt a társadalom erősen megérzi. Lakatos Gyula ezután behatóan foglalko­zott a költségvetés és a közgazdaság közötti összefüggésekre, ezek során a fizetési mérleggel­­foglalkozott. Meggyőződése, hogy megkapjuk a rövidlejáratú kölcsönt, azonban nem szabad a társadalomba bele­diktálni azt a hisztériát, ahogy Magyarországon minden meg fog illani, ha azt a kölcsönt nem kapjuk meg. Az a véle­ménye, hogy a rövidlejáratú kölcsön nélkül is, akár drákói intézkedésekkel, az országot keresz­tül lehet vinni a pénzügyi krízisen. Ennek első feltétele, hogy fizetési mérlegünk rosszabbá ne váljon kereskedelmi mérlegünk útján. Arra hívja fel a kormány figyelmét, hogy a keres­­­kedelmi mérleg oldalára helyezze a legnagyobb­­figyelmet és a kereskedelmi politik­át állítsa be úgy, hogy a kivitel maximuma szemben álljon a behozatal minimumárnál, amennyiben ezt a­­fennálló kereskedelmi szerződések lehetővé teszik. Ezután a kereskedelmi szerződésekkel, majd a mezőgazdasági termelés kérdésével foglalkozott és áttér a mai helyzet külügyi vonatkozásaira . Rassay Károllyal szemben megállapítja, hogy éppen Olaszország az az állam, amellyel szem­ben a magyar kereskedelmi mérleg nagyon ked­vező eltolódást mutat az utóbbi években. De az összes külügyi vonatkozású problémák sikeres megoldásánál, észlelhető Olaszország baráti tá­mogatása. (Élénk helyeslés.) Végül kijelenti, hogy nem helyes a Függet­len Kisgadapárt álláspontja, hogy nem vesz részt a 33-as bizottság munkájában, s ezt az álláspontot nem tekinti hazafias álláspontnak. A javaslatot elfogadta. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) * A délutáni ülés­ szünet után fél 4 órakor nyitotta meg Czett­­ler Jenő alelnök az ülést. Fábián Béla azt hangoztatja, hogy min­denki úgy várja a 7 millió fontos kölcsönt,­ mint valami megváltást, holott ez az összeg nem nagyobb, mint az elmúlt 10 esztendő költségve­tési fölöslege. A segítésnek négy sarokpontja: az államháztartás egyensúlyának helyreállítása, a pengő iránti bizalom helyreállítása, a bankok iránti bizalom fokozása és a kormányzat pénz­ügyi gessziójába vetett hitt megerősítése. A betétállománynak több mint fele 6000 pengőn aluli, ezek türelmetlenül várják, hogy pénzüket láthassák, ezt nem lehet rossz néven venni tőlük. Országos érdek, hogy ezek pénzükhöz jussanak. A takarékossági bizottság nem sok eredmény­­nyel működött s nem sok célját látja a racio­nalizálási kormány­biztosságnak. Ezután a községek háztartásával foglalkozott s megállapította, hogy a községek tisztviselői kara erősen megduzzadt. A háború után a köz­ségek igényei megnövekedtek. Csepelen kul­­túrházat építettek, a községi elöljárókat olajban megfestették. Kabók Lajos szocialista: Olajban és ecetben! (Derültség.) Fábián Béla: Komoly háztartási deficitről nem lehet szó, nálunk legfeljebb 53 millió pen­gőről. Továbbra nem lehet fenntartani a mos­tani adókat. A bajokat egyedül a költségvetési kiadások csökkentésével lehet orvosolni. Ezután a pengő erősítéséről beszélt és a javaslatot nem fogadta el. B.H. K­ot, AUGUSZTUS T, SZOMBAT " A szocialisták megtagadják önmagukat Nem vesznek részt a 33-as bizottságban, amit ők indítványoztak Peyer Károly szocialista a költségvetés méreteiről és a tisztviselői létszámmal kapcso­latos alakulásáról beszél és polemizál Lakatos Gyula délelőtti beszédével. A magyar állam nem keres annyit, mint amennyire szüksége volna. A beruházások kérdésében száll vitába Lakatos Gyula adataival és azt állapítja meg, hogy a be­ruházások nem voltak produktívak. Számada­tait egy könyvből olvassa fel. Bethlen István gróf miniszterelnök: Mi­lyen könyv az? A Szabóky-féleg Peyer Károly szocialista: Hivatkozás van benne a Szabóky-féle könyvre és ezek az adatok fedik a hivatalos adatokat. Bethlen István gróf miniszterelnök ke­zével int, hogy nem. Propper Sándor szocialista: Kaszárnya, templom és fogház-építkezésre van beruházás. Bethlen István gróf miniszterelnök (a szocialisták felé): A képviselő urak sürgették a beruházásokat és az építkezéseket. Peyer Károly szociálisa úgy értesült, hogy a Hoover-tárgyalásra Magyarországot azért nem hívták meg, mert a Young-tervet nem írta alá s a keleti jóvátételi csoportba tartozik. A Hoover-terv értelmében 1 évig nem kell fizetni jóvátételt. Kérdi a pénzügyminisztertől, hogy fizetnie kell-e Magyarországnak a reá kirótt 10 millió aranykorona jóvátételi összeget és fizetnie kell-e az A kasszába az előírt összegeket. A bankzárlatot megelőző napon egyesek nagyobb pénzösszeget vittek ki külföldre. Felhívja a kor­mány figyelmét, hogy ezt ellenőrizni lehet a bankok pénztárkönyveiből. Reméli, hogy a kor­mány vizsgálatot indít, hogy van-e alapja ennek a híresztelésnek és ha van, hozza nyilvánosságra ezeknek nevét. Éber Antal: De ha nincs alapja, vonja vissza ezt a vérvádat! Peyer Károly szocialista a külföldre ki­vitt tőkék kötelező bejelentését követeli. Ezután a 33-as bizottságról beszélt s annak sem összeállítását, sem működési körét nem he­lyesli, mert úgy látja, hogy a bizottságnak nin­csen hatásköre s éppen ezért pártja nevében be­jelenti, hogy nem vesznek részt ebben a bizott­ságban. (Nagy sor a jobboldalon és középen.) Felkiáltások jobbfelől: Maguk indítvá­nyozták ! A javaslatot nem fogadja el. Holnap tizenötórás ülés lesz reggel kilenctől éjfélig — utána interpellációk Czettler Jenő alelnök ezután a vitát le­zárta és napirendi indítványt tett. Bejelentette, hogy Temesváry Imre indítványt nyújtott be, hogy — tekintettel a felhatalmazási javaslat sürgősségére — a házszabályok idevonatkozó szakasza alapján tizenötórás ülések legyenek. (Óriási zaj a szocialistáknál.) Felkiáltások a szocialistáknál: Olyan sür­gős ! (Nagy zaj.) A jobboldal kórusban kiáltja: Nagyon sürgős! Czettler Jenő alelnök azt javasolja, hogy a Ház holnap a felhatalmazási javaslatot tizen, ötórás ülésben tárgyalja és holnap délelőtt tíz órakor kezdődjék az ülés. (Zaj a szocialistáknál.) Temesváry Imre az előadói javaslattal szemben azt kívánja, hogy az ülés ne délelőtt tíz órakor, hanem kilenc órakor kezdődjék. (Zaj a szocialistáknál.) Farkas István szocialista nem érti, miért van szükség ilyen sürgős tempóra. Azt java­solja, hogy a Ház kedden tartson ülést és annak napirendjére tűzzék ki azt a szocialista javas­latot, amely huszonegytagú bizottság kiküldé­sét kéri a választási visszaélések megvizsgálására. Gúnyos derültség a jobboldalon, ezt kiabál­ják a szocialisták felé. Na, ez aztán sürgős. A Ház Temesváry Imre indítványát fogadta el és e szerint a Ház holnap, szombaton reggel kilenc órától éjfélig tárgyalja a felhatalmazási törvényjavaslatot. Ezután az interpellációs könyvet olvasták fel, amelybe öt interpellációt jegyeztek a holnapi ülésre, s amelynek elmondására a holnapi napi­rend után kerül sor. ­ A Mikor követte meg Szilágyi Lajos a miniszter­elnököt Ezután Szilágyi Lajos személyes kérdés­ben szólalt fel. Az a meggyőződése, ha ma a javaslat ellen és Bethlen ellen foglalt volna ál­lást, megérdemelné, hogy a Ház megvetésének legyen kitéve. De ellentétbe került volna a vá­lasztások alatt tanúsított magatartásával is, mert választások idején nyíltan hangoztatta vá­lasztói előtt, hogy Bethleni Istvánt kívánja tá­mogatni. Összes erkölcsi jogosultsága megvolt hát ahhoz, hogy délelőtti beszédében a kormányt támogatta. Egyébként sem érti, miért kéri számon az ellenzék egy része mostani magatartá­sát, holott mindig Bethlen István mellett és Gaal Gaston ellen foglalt állást.­­ Nyilván Gaal Gastonnak az a szándéka, hogy gyengíteni akarta beszédének kormánytá­­mogató hatását. Ami pedig a miniszterelnök megkövetését illeti, ma is azt hangoztatja, amit a múltban, hogy tizenöt éves politikai működé­sének egyetlen szégyennapja volt az, mikor Bethlen Istvánt megsértette. — Gaal Gaston délelőtt egy beszédét olvasta fel, azonban nem híven adta vissza ezt a beszé­det és elvárta volna, hogy korrekt úri­ember­hez méltóan, teljes egészében ismertesse azt a képviselőházzal. A beszédnek csak az elejét és a végét olvasta fel, amiből az derült ki, hogy ő csak másfél év múlva követte meg a minisz­terelnököt. A valóság pedig az, hogy a legelső alkalommal, amikor erre módja volt, a minisz­terelnököt megkövette, elégtételt adott neki kéz­­isben is és ez kiderül beszédének kihagyott ré­széből, amit pótlóan felolvasott.­­ Ugyancsak ebből a beszédéből tűnt ki az is, hogy tévedésbe ejtették, amikor a kormányzó és Bethlen személyét a szanálás idején kapcso­latba hozta és ennek a tévedésnek fő oka Eck­­hardt Tibor volt, aki most Gaal Gaston pártjá­nak egyik jelentős tagja és aki azokban az idők­ben tájékozva volt minden kérdésről. Ezután Diniek Ödön együk közbeszólására megjegyzi, hogy amennyiben úgy érzi, hogy nem kapott elégtételt, rendelkezésére áll. Megemlítette ezután, hogy Gaal Gasztonnak nem igen van joga őt úri magatartásáról kiok­tatni, mert Gaal Gaston annak idején Beniczky Ödönnel verekedett. Gaal Gaston házelnök volt akkoriban és az elnöki emelvényről jött le és in­­zultálta Beniczkyt. Egyébként erkölcsi köteles­ségének tartja, hogy, ha vármegyéjében vala­kit sértegetnek, akkor megvédje az illetőt és számon kérje Gaal Gastentól, hogy kire értette a bandita kifejezést. Minthogy Gaal Gasten ezt elmulasztotta és mindeddig nem nevezte meg,­ hogy kire vonatkozik a sértése, állításainak ko­molysága elvesztette alapját. Az ülés fél két órakor ért véget. A máltai lovagrend nagymestere Budapesten Pénteken este 9 óra 55 perckor érkezett Bu­dapestre Lodovico Chigi Albani herceg, a szu­verén máltai lovagrend nagymestere Vesque- Püttlingen Oszkár báró kíséretében. Karátsonyi Jenő gróf, a rend budapesti követe és Keglevich­ Imre gróf attasé a magyar határon üdvözölték a rend fejét, a Keleti pályaudvaron pedig a magyar máltai lovagok küldöttségének élén Jó­zsef királyi herceg tábornagy, az asszociáció el-,­nöke és József Ferenc királyi herceg várta a vendégeket. A külügyi kormány nevében Jambre­­kovich László dr. miniszteri tanácsos üdvözölte­ a nagymestert, aki az üdvözlések után Ka­rátsonyi Jenő gróf budai palotájába hajtatott. A pályaudvari fogadáson jelen voltak még: Nemes Antal dr. püspök, rendi konventuális káptalan, Jaross Vilmos Móric fogadalmas lo­vag, Barcsa Károly tiszteletbeli lovag, a követ­ség titkára, Zsembery István dr. magisztrális lovag, Zsarnóczky János magisztrális lovag, vi­téz Dréhr Endre adománylovag. Lodovico Chigi Albani herceg szombaton dél­előtt 10 órakor a Budapesti Önkéntes Mentő­egyesület látogatja meg, ahol József királyi herceg tábornagy fogadja. 11 órakor Ernsst Sándor dr. népjóléti minisztert látogatja meg, fél 12 órakor találkozik Bethlen István gróf mi­niszterelnökkel, 12 órakor látogatja meg Angelo Rotta pápai nunciust és fél egy órakor Károlyi Gyula gróf külügyminisztert. HA VENNI VAGY ELADNI AMAR HIRDESSEN A B« H» APRÓHIRDETÉSÉBEN

Next