Budapesti Hírlap, 1931. szeptember (51. évfolyam, 197–221. szám)
1931-09-01 / 197. szám
fér — Endegencs egy ember maga! — nevetett a vendég, — úgy össze tudja szenni nótasorokból a feleletet, hogy az ember utánozni szeretné. Iszik egy fröccsöt? — Inni muszáj, hiszen nem ennivaló! A vendég két fröccsöt rendel és közelebb húzódik a zongorához. A zongorista hosszan nézi a barna, szinte cigányos arcot. Különös ember. Látta már itt párszor, a múlt vasárnap odaállt a bejárófalhoz, soká hallgatta a zongoraszót s különös játékot űzött a két szemével. A balszeme a szemüvegsarokból mozdulatlan meredt a mennyezetre, a jobb szeme az ő játszó ujjait figyelte. Kese, csomós haja égnek mered most is, nagy és barna ökle a térdepúpján pihen, nyakkendőt nem visel, tél ellenére csíkos, barna, kiskabátban van s az ingnyaka kigombolva. Miért nézett akkor a plafonra? Hát persze. Ez a szeme, ez a baloldali üvegszem. Bizonyosan rosszul van betéve. Elfordult a golyó. — No, Isten éltesse Józsi! — A halált is ő osztogatja, — mondja a zongorista, de iszik. Hát Istenem. Ha ijesztő külsejű is ez az ember, de vendég. Az ő pénze is olyan, mint a másé. Isten éltesse. Éljen! A zongorista úgy érzi, valami ólámpák van a mellén. Hidegség, dermesztő jégpára árad ebből az emberből. Vajjon, ki lehet? Talán épp oly sorsüldözött, mint ő? Ki tudja. Korcsmajáró ember érző ember. Majd, ha ivott, kiönti a szive patakja a valót, mert a szívpatak vize szétömlik az ajkon és minden cseppje eleven szó lesz. Az üvegszemü: Régóta zenész? A zongorista: Négy éve.Az üvegszemü: Nehéz kenyér! Én mondom. No, gyújtson rá Józsi. Igaz, hogy csak Hercegovina. Nyáron még Memphist is szívok néha, de így, télen Hercegovinát, meg Dunát. Tudja, ez a Hercegovina is hadi cigaretta, mert Hercegovinában volt az okkupáció. A zongorista: Nem Boszniában? ! Az üvegszemü: Lehet. Isten tudja. Én csak úgy hallottam. Én Ravaruszkánál voltam. És felmutat, szinte belebök az üvegszemébe. Aztán tovább: — Játssza Józsi a Traviatát. Vagy a Hoffmannt, azt se bánom. Bár Lehárt is szeretem. A zongorista fölnéz. Meglepődik. Aztán hirtelen azt játssza, hogy „Helyettem kis virág, tégy vallomást ... .“ A vendég jobbszeme ellágyul. Milyen tökéletes a hangszerelése magának, Józsi, hej, ha én ilyen jól játszanék. De nekem nincs ilyen jó zongorám. És körüljárja a fekete pianinót, lehajol, nézi hosszan a pedált, megkopogtatja a láda fabordáját, fölemeli a tetejét, belenéz a húrozatba s azt mondja: angol konstrukció. Lássa, ez megbízható. A zongorista rokonszenvvel néz rá. Már nem látja olyan darabos, sötétbarna embernek. Lám, ért a hangszerszámhoz , csak a keze durva, kányasötét a körmeszéle és bügykösek az ujjai, így isznak Jönnek bécsi, meg nápolyi valcerek, meg a Sorrentói emlék, fel-felsóhajtanak. Később édes kis dalok születnek a zongorista keze alatt, amikre azt mondja a félszemű, hogy: nem ismerem ezeket a kompliziciókat, de könynyedek! Kompliziciók! Hát Istenem, öt fröccs volt már, elbotlott a nyelve, fontos, hogy kompozíciót akart mondani. Szenet raknak a kályháira, mindjárt barátságosabb az élet. — Mondja Józsikám, régóta zenész? — kezdi újra az üvegszemű. Józsi nagyot sóhajt. — Hát nem éppen. De muszáj. Abból, amit ő tud, nehéz megélni. Hiszen ebből is! — No igen, Józsikám, ebből is, de a zene mégis csak zene. Ha zene nem lenne, én már régen meghaltam volna. És a jobb szeméből könny szivárgott elő. És megkéri Józsit, szabad játszani? Szabad-e? Hát hogyne! Parancsoljon. — Köszönöm, kedves kolléga úr! — mondja ünnepélyesen az üvegszemű és leül. A billentyűkön elindulnak a nagy, kemény ujjak. A zongorista szorosan mellette áll, arcán öröm és rajongás ül. Nini! A batamnehéz két kéz valcert játszik. És milyen jól kisér a bal! Ó, hol hallotta ezerszer ezt a valcert. Hol is? Megjött a cukrász orvosköpenyében és odaállt a fülbejáróhoz. A tükörbe intett s mosolygott. Alig két percre rá benyitott az ócskásteológus is, megtörölgette pápaszemét, mert színész is volt régen, így köszönt a zongoristának : — Szervusz, Szepi, aszondom fiam, olyan hideg van, mint régen a népszínművekben, ha Blaháné nem volt a színpadon! — Szervusz, pszt! — intett a zongorista és mámoros szeretettel hallgatta az üvegszemű darabos játékát. Ó, Istenem, hogy elsodorja a sors az embert. Ott áll künn a cukrász, orvosnak készült. Itt ül a teológus, várjon eladta ma azt a prémes kabátot, amit busás bizományra vittek be hozzá? Nemsokára jön a pilóta, vendéglőt fog nyitani. Ő, ő is más útra indult, de hát talán majd később... Ez a szegény, egyszerűen kedves üvegszemű is talán gyorsmozdonyt vezethetett pusztákat nyerő sebességgel nemrég s most.... most valahol, valami partmenti ,kis matrózkorcsmába döngeti szegény a zongorát. Jaj, micsoda kiszámíthatatlan sakkjátszó a sors! — Bravó, kedves, jó kollégám, bravó! Sokat játszik? — Hát bizony sokat. Igen sokat. Kell jó kar hozzá. A zongorista megölelte a nagy, kemény embert. Hiába, mindenki örül, ha kollégával találkozik! Prozit! Isten éltesse. Ha megengedi, most én fizetek! Vendéglős úr kérem! Legyen olyan szíves egy féllitert! Aztán újra az üvegszeműhöz fordult: — Jól keres? — Hát, így télen gyengécskén. — Bérelt zongorája van? — Nem. A magamé a szerszám. Verklis vagyok, Józsim... • - 1931. SZEPTEMBER 1. KEDD B.H. Fantasztikus merényletterv a Genfbe utazó magyar delegáció ellen Letartóztatták Budai Kálmán dr.-t, aki már egyszer megsebesítette Ziegler magyar sajtóattasét BÉCS, aug. 31. A budapesti fügyészség bizalmas értesítést kapott arról, hogy a kedd reggel Bécsbe induló magyar delegáció ellen merényletet terveznek. A magyar delegáció Apponyi Albert gróf vezetésével utazik Genfbe. A budapesti illetékes hatóságok értesülése szerint a merényletet Bécsben akarják elkövetni, mégpedig a bécsi keleti pályaudvaron. Néhány nappal ezelőtt történt a bécsi rendőrség értesítése, amely nyomban hozzáfogott a fantasztikus merényletterv kinyomozásához. A bizalmas értesítés alapján történő nyomozás eredménye az lett, hogy a merényletterv szervezője Budai Kálmán dr., akinek a neve ismeretes a bécsi magyar követség palotájában elkövetett revolveres támadása miatt. Budai Kálmán ugyanis 1929 szeptember 7-én megtámadta és revolverlövésekkel súlyosan megsebesítette Ziegler Vilmos sajtóattasét, a bécsi magyar követség palotájában. Budait akkor emiatt hathónapi súlyos börtönre ítélték és kiutasították Ausztria területéről. A bécsi rendőrség a mostani merénylettervnél Budai Kálmán dr.-ra gyanakodott, akiről megállapították, hogy napok óta bejelentés nélkül Berthel Károly néven Bécsben a III. kerületben tartózkodik. Közben Budai Kálmán dr. közölte a budapesti illetékes körökkel a merénylettervet és saját magát is megnevezte. Küldött levelet Ziegler sajtóattasénak is s a levelet ajánlva adta föl. Ebben szintén közli Zieglerrel is, hogy mi készül az Apponyi vezetésével Genfbe induló magyar delegáció ellen. A hétfői nap folyamán elfogták Budai Kálmán dr.-t, aki a III. kerületi Erberger-Strassen lakott. Letartóztatása alkalmával izgatottan viselkedett Budai, mire nyomban megmotozták. Töltött revolvert találtak nála. A detektívek megjelenésekor ingerülten kiáltozta : — Majd én megmutatom, hogy elpusztítom a magyar delegációt. Csak nagy nehezen csillapodott le. Egyáltalán nem tagadta szándékát. A rendőrség a lakásán található jelekből megállapította, hogy Budai a keddre virradó éjszaka el akart távozni a lakásból. Amikor megkérdezték tőle, hogy miért forgat fejében ilyen terveket, újból ingerülten ezt kiáltotta: — Majd én megmutatom. Nem hagyom magam! Többet nem tudtak kivenni belőle. A rendőrség lefoglalta a Budai Kálmán dr. birtokában lévő revolvert és lőszert. Majd beszállították a bécsi rendőrségre, azután átadták a bécsi tartományi törvényszéknek, ahol megkezdték részletes kihallgatását. A tartományi törvényszéken már nyugodtabban viselkedett és a következőket mondotta: — Tiltakozom az ellen, hogy én Bécsben akartam elkövetni a merényletet. Bécsben nekem nincs szerencsém, de különben is nagyobb feltűnést kelthetek azzal, hogy Genfben támadom meg a magyar delegációt, úgy terveztem, hogy holnap Svájba utazom, ekkor a delegáció bizonyos tagjait örök emlékben részesítem. Arra a kérdésre, hogy kikkel áll összeköttetésben, zavaros választ adott. A bécsi rendőrségen nyomozás indult abban az irányban, hogy megállapítsák, áll-e valaki Budai háta mögött és ki támogatja anyagilag. A merénylőt különböző bűncselekményekért elítélték Magyarországon és a büntetés elől szökött ki külföldre. 1890-ben született Budapesten, pécsi illetőségű. Annak idején ügyvéd volt, később pedig a Dunántúli Déli Újság kiadója. Mikor ez a lap megszűnt, Budai más lapok munkatársa lett és újságírói tevékenységével kapcsolatban sajtó útján elkövetett különböző bűncselekményekért, rágalmazásért, pénz- és szabadságvesztés büntetésre ítélték. Amikor az ítéletek jogerőssé váltak, elhagyta Magyarországot, hogy kibújjék a büntetés alól. Ezután Bécsben, majd Pozsonyban tartózkodott. Cseh-Szlovákiából kiutasították engedélynélküli határátlépésért. Közben egyre küldött kegyelmet kérő leveleket a magyar kormányhoz. Budai dr. kijelentette, hogy eredetileg az volt a szándéka, hogy valamelyik magyar funkcionárius ellen irányuló támadással a figyelmet maga felé fordítja. Az utóbbi időben megkísérelte, hogy a magyar bíróságok részéről rá kiszabott büntetés kegyelmi úton való elengedése érdekében kérvényt nyújtson be; ha ez sikertelen maradt volna, akkor végrehajtotta volna eredeti tervét. Budai dr, akit a sajtóelőadó élete ellen tervezett merénylet miatt ellene indított perben az országból kiutasítottak, nyilvános erőszak, életveszedelmes fenyegetések és jogtalan fegyverviselés miatt az ügyészség elé utalták. MacDonald nemzeti kormánya rendeletekkel fog kormányozni Az angol miniszterelnök szerint csak a szakszervezetek állnak a szanálás útjában, mert csak a készpénzt látják LONDON, aug 31. MacDonald miniszterelnök lessiemouthi magányában kijelentette, hogy az ország minden részéből kapott levelek tanúsága szerint a kormány terveit úgy a szocialisták zöme, mint maguk a munkanélküliek is helyeslik, pusztán a szakszervezeti mozgalom áll a szanálás útjában, mert a szakszervezetek csak a készpénzt nézik és nincs érzékük az országhoz intézett felhívás erkölcsi ereje iránt. Hozzátette, hogy rövidesen válaszolni fog választókerülete határozatára, melyben mandátumáról való lemondásra szólították fel. Szanálási rendeleti után LONDON, aug 31. A Daily Mail valószínűnek tartja, hogy a MacDonald-kormány, tekintettel a várható ellenzéki obstrukcióra, szanálási intézkedései egy részét kormányrendeletek alakjában lépteti életbe, amihez nem szükséges azonnal parlamenti szankció, hanem pusztán a titkos tanács formális ülése. Új adókat azonban rendeletileg nem lehet bevezetni. A kormány nem közvetlen bizalmi szavazat alakjában, hanem valamely fontos kérdésnek döntés alá bocsátásával szándékozik felvetni a bizalmi kérdést és ha nem nyer kielégítő támogatást a Házban, azonnal a legsürgősebb és legerélyesebb lépéseket teszi meg. Teljhatalmat kér a kormány a válság elsimítására A minisztertanács hétfő délutáni ülésén megkezdték a takarékossági és adóemelési albizottságok jelentéseinek tárgyalását. A vita az esti órákban még tartott. Beavatott politikai körök értesülése szerint a kormány felhatalmazási törvényjavaslatot is szándékozik az alsóház elé terjeszteni, amelyben teljhatalmat kér a pénzügyi válság elsimítására. Ezzel a javaslattal a kormány azt akarja elérni, hogy a parlament ne támaszthasson nehézségeket a szükségtörvények végrehajtásánál. A munkáspárti ellenzék a legnagyobb felháborodással fogadta ezt az állítólagos tervet és arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kormány hatalmi körét semmiesetre sem szabad növelni. 3 Snowden többé nem lép fel képviselőnek LONDON, aug. 31. A cornevalleyi kerület szocialista pártjának végrehajtóbizottsága tudomásul vette képviselőjének, Snowden kincstári kancellárnak azt az elhatározását, hogy a legközelebbi választáson nem fog fellépni. Köszönetet mondott kiváló szolgálataiért, amelyeket mint a kerület képviselője teljesített, de egyszersmind rosszulását fejezte ki, hogy belépett a nemzeti kormányba. A végrehajtóbizottság végül elhatározta, hogy Snowden utódaként megfelelő jelöltről fog gondoskodni és helyeselte a Labour Party döntését, amely szerint ellenzékbe fog menni a mai kormány ellen. A magyarbarát Elliot lett pénzügyi államtitkár LONDON, aug. 31. Snowden kincstári kancellár kincstári álállamtitkárrá (pénzügyminisztériumi államtitkár) Walter Elliot őrnagy konzervatív képviselőt nevezte rá. Elliot őrnagy, ki egyébként régi barátja Magyarországnak, több konzervatív kormányban skóciai államtitkár volt. Statisztika az új kormányról LONDON, aug. 31. Az új angol kormány tagjairól a következő személyi statisztikát közüik: A tulajdonképpeni kabinet tagjai közül: 1 skót (Ramsay MacDonald), 1 walesi (J. H. Thomas) és 2 zsidó (Lord Reading és Sir Herbert Sámuel (a többi angol). A kabinet tagjainak átlagos életkora 61 év és Lord Lankey lordkancellár az egyetlen agglegény, J. H. Thomas pedig az egyetlen miniszter, aki valaha munkás volt. A kabineten kívüli miniszterek korelnöke Lord Crewe hadügyminiszter, aki 74 éves, míg a legfiatalabb Sir Archibald Sinclair skóciai államtitkár, aki még nem töltötte be 40. évét. „Mi idősebbek, egész jövőnket kockáztatjuk" LONDON, aug. 31. A szocialista kormány lemondását megelőző drámai pillanatokról érdekes momentumokat jegyeztek fel. Ramsay MacDonald midőn elbúcsúzott volt minisztertársaitól, legutoljára Morrison lelépő közlekedésügyi miniszterhez fordult ezekkel a szavakkal: „Nem kérem Önt fel, hogy csatlakozzék hozzánk. Mi idősebb emberek egész jövőnket kockáztatjuk. Ön még fiatal, Önre nagy feladatok várnak,Ön nem veszélyeztetheti politikai életét, mint ahogy mi öregek tesszük." Morrison néhány pillanatig zavartan hallgatott, majd ezt felelte: „Őszintén ,fájlalom, hogy útjaink elválnak. Nem léphettem volna be az új kormányba, de sohasem fogom velem szemben tanúsított jóságát elfelejteni." A nagykövetek Reading lordnál LONDON, aug. 31. Reading lord külügyminiszter a Foreign Officeben fogadta a jelenleg Londonban tartózkodó külföldi nagyköveteket. . Thomas drámai körülmények közt mondott le a vasutas szakszervezet főtitkári állásáról LONDON, aug. 31 J. H. Thomas dominiumügyi és gyarmatügyi miniszter, akit a nemzeti vasutas szakszervezet (amelynek évtizedeken át főtitkára volt) a miniszteri tárcáról való lemondásra szólított fel, ma a szakszervezet végrehajtóbizottságának rendkívüli ülésén a főtitkári állásról mondott le. A miniszter előzőleg levelet intézett a szakszervezethez, amelyben kijelenti, hogy gyáva gazember terme, ha megválna attól a tárcától, amelyet a nemzeti rész idején vállalt, másrészt azonban kerülni akarja a harcot a szakszervezetben. Inkább visszavonul, de ez a visszavonulás életének legkeservesebb lépése lesz, mert 11 éves korában mint mozdonytisztító kezdte munkáját és azóta mindig a vasutasok között él. Élete egyetlen büszkeségének sok százezer vasutas bizalmát tekinti, akiknek érdekeiért küzdött egész életében. A végrehajtóbizottság egyhangú sajnálattal vette tudomásul Thomas lemondását és köszönetet mondott Thomasnak kitűnő szolgálataiért. Thomas a megindultságtól reszketve búcsúzott el barátaitól, majd az újságírók előtt kijelentette: — Lemondottam, mielőtt elbocsátottak volna. Ez volt életem legszomorúbb perce, hiszen mindig a vasutasokért éltem. Az utolsó szavakat a zokogástól már alig tudta kimondani és szeméből patakzottak a könynyek. Ezután reszketeg lépésekkel autójához támolygott és a minisztertanácsra hajtatott. Thomas régebben mint express mozdonyvezető vett részt a National Union of Railwayman megszervezésében, amelynek közel 33 évig volt tisztviselője. Nevéhez fűződik több nagy sztrájk és a vasutasok életstandardjának fokozatos javítása is az ő érdeme. Később mindinkább jobbfelé tolódott el. A munkásság nem szívesen, látta nagy népszerűségét a legfelsőbb társadalmi körökben és közismert barátságát a walesi herceghez. . . •