Budapesti Hírlap, 1931. szeptember (51. évfolyam, 197–221. szám)

1931-09-01 / 197. szám

f­é­r — End­egencs egy ember maga! — nevetett a vendég, — úgy össze tudja szenni nótasorok­ból a feleletet, hogy az ember utánozni sze­retné. Iszik egy fröccsöt? — Inni muszáj, hiszen nem ennivaló! A vendég két fröccsöt rendel és közelebb húzódik a zongorához. A zongorista hosszan nézi a barna, szinte cigányos arcot. Különös ember. Látta már itt párszor, a múlt vasárnap odaállt a bejárófal­hoz, soká hallgatta a zongoraszót s különös já­tékot űzött a két szemével. A balszeme a szem­­üvegsarokból mozdulatlan meredt a mennye­zetre, a jobb szeme az ő játszó ujjait figyelte. Kese, csomós haja égnek mered most is, nagy és barna ökle a térdepúpján pihen, nyakken­dőt nem visel, tél ellenére csíkos­, barna, kis­­kabátban van s az ingnyaka kigombolva. Miért nézett akkor a plafonra? Hát persze. Ez a szeme, ez a baloldali üvegszem. Bizonyosan rosszul van betéve. Elfordult a golyó. — No, Isten éltesse Józsi! — A halált is ő osztogatja, — mondja a zongorista, de iszik. Hát Istenem. Ha ijesztő külsejű is ez az ember, de vendég. Az ő pénze is olyan, mint a másé. Isten éltesse. Éljen!­­ A zongorista úgy érzi, valami ólámpák van a mellén. Hidegség, dermesztő jégpára árad ebből az emberből. Vajjon, ki lehet? Talán épp oly sorsü­ldözött, mint ő? Ki tudja. Korcsma­­járó ember érző ember. Majd, ha ivott, kiönti a szive patakja a valót, mert a szívpatak vize szétömlik az ajkon és minden cseppje eleven szó lesz. Az üvegszemü: Régóta zenész? A­ zongorista: Négy éve.­­Az üvegszemü: Nehéz kenyér! Én mondom. No, gyújtson rá Józsi. Igaz, hogy csak Her­cegovina. Nyáron még Memphist is szívok néha, de így, télen Hercegovinát, meg Dunát. Tudja, ez a Hercegovina is hadi cigaretta, mert Hercegovinában volt az okkupáció. A zongorista: Nem Boszniában? ! Az üvegszemü: Lehet. Isten tudja. Én csak úgy hallottam. Én Ravaruszkánál voltam. És felmutat, szinte belebök az üvegszemébe. Aztán tovább: — Játssza Józsi a Traviatát. Vagy a Hoff­­mannt, azt se bánom. Bár Lehárt is szeretem. A zongorista fölnéz. Meglepődik. Aztán hir­telen azt játssza, hogy „Helyettem kis virág, tégy vallomást ... .“ A vendég jobbszeme ellágyul. Milyen töké­letes a hangszerelése magának, Józsi, hej, ha én ilyen jól játszanék. De nekem nincs ilyen jó zongorám. És körüljárja a fekete pianinót, lehajol, nézi hosszan a pedált, megkopogtatja a láda fabordáját, fölemeli a tetejét, belenéz a húro­­zatba s azt mondja: angol konstrukció. Lássa, ez megbízható. A zongorista rokonszenvvel néz rá. Már nem látja olyan darabos, sötétbarna embernek. Lám, ért a hangszerszámhoz , csak a keze durva, kányasötét a körmeszéle és bügykösek az ujjai, így isznak Jönnek bécsi, meg nápolyi valce­­rek, meg a Sorrentói emlék, fel-felsóhajtanak. Később édes kis dalok születnek a zongorista keze alatt, amikre azt mondja a félszemű, hogy: nem ismerem ezeket a kompliziciókat, de köny­­nyedek! Kompliziciók! Hát Istenem, öt fröccs volt már, elbotlott a nyelve, fontos, hogy kom­pozíciót akart mondani. Szenet raknak a kályháira, mindjárt barátsá­gosabb az élet. — Mondja Józsikám, régóta zenész? — kezdi újra az üvegszemű. Józsi nagyot sóhajt. — Hát nem éppen. De muszáj. Abból, amit ő tud, nehéz megélni. Hi­szen ebből is! — No igen, Józsikám, ebből is, de a zene mégis csak zene. Ha zene nem lenne, én már ré­gen meghaltam volna. És a jobb szeméből könny szivárgott elő. És megkéri Józsit, szabad játszani? Szabad-e? Hát hogyne! Parancsoljon. — Köszönöm, kedves kolléga úr! — mondja ünnepélyesen az üvegszemű és leül. A billen­tyűkön elindulnak a nagy, kemény ujjak. A zon­gorista szorosan mellette áll, arcán öröm és ra­jongás ül. Ni­ni! A batamnehéz két kéz valcert játszik. És milyen jól kisér a bal! Ó, hol hal­lotta ezerszer ezt a valcert. Hol is? Megjött a cukrász orvosköpenyében és oda­állt a fülbejáróhoz. A tükörbe intett s mosoly­gott. Alig két percre rá benyitott az ócskás­­teológus is, megtörölgette pápaszemét,­­ mert színész is volt régen, így köszönt a zongoris­tának : — Szervusz, Szepi, aszondom fiam, olyan hi­deg van, mint régen a népszínművekben, ha Bla­­háné nem volt a színpadon! — Szervusz, pszt! — intett a zongorista és mámoros szeretettel hallgatta az üvegszemű da­rabos játékát. Ó, Istenem, hogy elsodorja a sors az embert. Ott áll künn a cukrász, orvosnak ké­szült. Itt ül a teológus, várjon eladta ma azt a prémes kabátot, amit busás bizományra vittek be hozzá? Nemsokára jön a pilóta, vendéglőt fog nyitani. Ő, ő is más útra indult, de hát talán majd később... Ez a szegény, egyszerűen ked­ves üvegszemű is talán gyorsmozdonyt vezethe­tett pusztákat nyerő sebességgel nemrég s most.... most valahol, valami partmenti ,kis matróz­­korcsmába döngeti szegény a zongorát. Jaj, mi­csoda kiszámíthatatlan sakkjátszó a sors! — Bravó, kedves, jó kollégám, bravó! Sokat játszik? — Hát bizony sokat. Igen sokat. Kell jó kar hozzá. A zongorista megölelte a nagy, kemény em­bert. Hiába, mindenki örül, ha kollégával talál­kozik! Prozit! Isten éltesse. Ha megengedi, most én fizetek! Vendéglős úr kérem! Legyen olyan szíves egy féllitert! Aztán újra az üvegszeműhöz fordult: — Jól keres? — Hát, így télen gyengécskén. — Bérelt zongorája van? — Nem. A magamé a szerszám. Verklis va­gyok, Józsim... • - 1931. SZEPTEMBER 1. KEDD B.H. Fantasztikus merénylet­­terv a Genfbe utazó magyar delegáció ellen Letartóztatták Budai Kálmán dr.-t, aki már egyszer meg­sebesítette Ziegler magyar sajtóattasét BÉCS, aug. 31. A budapesti fügyészség bizalmas értesítést kapott arról, hogy a kedd reggel Bécsbe induló magyar delegáció ellen merényletet terveznek. A magyar delegáció Apponyi Albert gróf ve­zetésével utazik Genfbe. A budapesti illetékes hatóságok értesülése szerint a merényletet Bécsben akarják elkövetni, még­pedig a bécsi keleti pályaudvaron. Néhány nappal ezelőtt történt a bécsi rend­őrség értesítése, amely nyomban hozzáfogott a fantasztikus merényletterv kinyomozásához. A bizalmas értesítés alapján történő nyomo­zás eredménye az lett, hogy a merényletterv szervezője Budai Kálmán dr., akinek a neve ismeretes a bécsi magyar követség palotájában elkövetett revolveres támadása miatt. Budai Kálmán ugyanis 1929 szeptember 7-én megt­ámadta és revolverlövésekkel súlyo­san megsebesítette Ziegler Vilmos sajtóattasét, a bécsi magyar követség palotájában. Budait akkor emiatt hathónapi súlyos börtönre ítél­ték és kiutasították Ausztria­ területéről. A bécsi rendőrség a mostani merényletterv­nél Budai Kálmán dr.-ra gyanakodott, akiről megállapították, hogy napok óta bejelentés nél­kül Berthel Károly néven Bécsben a III. kerü­letben tartózkodik. Közben Budai Kálmán dr. közölte a buda­pesti illetékes körökkel a merénylettervet és saját magát is megnevezte. Küldött levelet Ziegler sajtóattasénak is s a levelet ajánlva adta föl. Ebben szintén közli Zieglerrel is, hogy mi készül az Apponyi vezetésével Genfbe in­duló magyar delegáció ellen. A hétfői nap folyamán elfogták Budai Kál­mán dr.-t, aki a III. kerületi Erberger-Strassen lakott. Letartóztatása alkalmával izgatottan viselke­dett Budai, mire nyomban megmotozták. Töl­tött revolvert találtak nála. A detektívek megjelenésekor ingerülten kiál­tozta : — Majd én megmutatom, hogy elpusztítom a magyar delegációt. Csak nagy­ nehezen csillapodott le. Egyálta­lán nem tagadta szándékát. A rendőrség a lakásán található jelekből megállapította, hogy Budai a keddre virradó éjszaka el akart távozni a lakásból. Amikor megkérdezték tőle, hogy miért for­gat fejében ilyen terveket, újból ingerülten ezt kiáltotta: — Majd én megmutatom. Nem hagyom ma­gam! Többet nem tudtak kivenni belőle. A rendőrség lefoglalta a Budai Kálmán dr. birtokában lévő revolvert és lőszert. Majd be­szállították a bécsi rendőrségre, azután átadták a bécsi tartományi törvényszéknek, ahol meg­kezdték részletes kihallgatását. A tartományi törvényszéken már nyugodtabban viselkedett és a következőket mondotta: — Tiltakozom az ellen, hogy én Bécsben akartam elkövetni a merényletet. Bécsben ne­kem nincs szerencsém, de különben is nagyobb feltűnést kelthetek azzal, hogy Genfben táma­dom meg a magyar delegációt, úgy terveztem, hogy holnap Svájba utazom, ekkor a delegáció bizonyos tagjait örök emlékben részesítem. Arra a kérdésre, hogy kikkel áll összekötte­tésben, zavaros választ adott. A bécsi rendőrsé­gen nyomozás indult abban az irányban, hogy megállapítsák, áll-e valaki Budai háta mögött és ki támogatja anyagilag. A merénylőt különböző bűncselekményekért elítélték Magyarországon és a büntetés elől szö­kött ki külföldre. 1890-ben született Budapes­ten, pécsi illetőségű. Annak idején ügyvéd volt, később pedig a Dunántúli Déli Újság kiadója. Mikor ez a lap megszűnt, Budai más lapok munkatársa lett és újságírói tevékenységével kapcsolatban sajtó útján elkövetett különböző bűncselekményekért, rágalmazásért, pénz- és szabadságvesztés büntetésre ítélték. Amikor az ítéletek jogerőssé váltak, elhagyta Magyaror­szágot, hogy kibújjék a büntetés alól. Ezután Bécsben, majd Pozsonyban tartózko­dott. Cseh-Szlovákiából kiutasították engedély­nélküli határátlépésért. Közben egyre küldött kegyelmet kérő leveleket a magyar kormányhoz. Budai dr. kijelentette, hogy eredetileg az volt a szándéka, hogy valamelyik magyar funkcio­nárius ellen irányuló támadással a figyelmet maga felé fordítja. Az utóbbi időben megkísé­relte, hogy a magyar bíróságok részéről rá ki­szabott büntetés kegyelmi úton való elengedése érdekében kérvényt nyújtson be; ha ez sikerte­len maradt volna, akkor végrehajtotta volna eredeti tervét. Budai dr, akit a sajtóelőadó élete ellen tervezett merénylet miatt ellene indított perben az országból kiutasítottak, nyilvános erőszak, életveszedelmes fenyegetések és jogta­lan fegyverviselés miatt az ügyészség elé utalták. MacDonald nemzeti kormánya rendeletekkel fog kormányozni Az angol miniszterelnök szerint csak a szakszervezetek állnak a szanálás útjában, mert csak a készpénzt látják LONDON, aug 31. MacDonald miniszterelnök lessiemouthi ma­gányában kijelentette, hogy az ország minden részéből kapott levelek tanúsága szerint a kor­mány terveit úgy a szocialisták zöme, mint ma­guk a munkanélküliek is helyeslik, pusztán a szakszervezeti mozgalom áll a szanálás útjában, mert a szakszervezetek csak a készpénzt nézik és nincs érzékük az országhoz intézett felhívás er­kölcsi ereje iránt. Hozzátette, hogy rövidesen válaszolni fog választókerülete határozatára, melyben mandátumáról való lemondásra szólí­tották fel. Szanálás­i rendeleti után LONDON, aug 31. A Daily Mail valószínűnek tartja, hogy a MacDonald-kormány, tekintettel a várható ellen­zéki obstrukcióra, szanálási intézkedései egy ré­­szét kormányrendeletek alakjában lépteti életbe, amihez nem szükséges azonnal parlamenti szank­ció, hanem pusztán a titkos tanács formális ülése. Új adókat azonban rendeletileg nem lehet bevezetni. A kormány nem közvetlen bizalmi szavazat alakjában, hanem valamely fontos kér­désnek döntés alá bocsátásával szándékozik fel­vetni a bizalmi kérdést és ha nem nyer kielégítő támogatást a Házban, azonnal a legsürgősebb és legerélyesebb lépéseket teszi meg.­­ Teljhatalmat kér a kormány a válság elsimítására A minisztertanács hétfő délutáni ülésén meg­kezdték a takarékossági és adóemelési albizott­ságok jelentéseinek tárgyalását. A vita az esti órákban még tartott. Beavatott politikai kö­rök értesülése szerint a kormány felhatalma­zási törvényjavaslatot is szándékozik az alsó­ház elé terjeszteni, amelyben teljhatalmat kér a pénzügyi válság elsimítására. Ezzel a javas­lattal a kormány azt akarja elérni, hogy a par­lament ne támaszthasson nehézségeket a szük­ségtörvények végrehajtásánál. A munkáspárti ellenzék a legnagyobb felháborodással fogadta ezt az állítólagos tervet és arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kormány hatalmi körét semmiesetre sem szabad növelni. 3 Snowden többé nem lép fel képviselőnek LONDON, aug. 31. A cornevalleyi kerület szocialista pártjának végrehajtóbizottsága tudomásul vette képvise­lőjének, Snowden kincstári kancellárnak azt az elhatározását, hogy a legközelebbi választáson nem fog fellépni. Köszönetet mondott kiváló szolgálataiért, amelyeket mint a kerület képvi­selője teljesített, de egyszersmind rosszulását fe­jezte ki, hogy belépett a nemzeti kormányba. A végrehajtóbizottság végül elhatározta, hogy Snowden utódaként megfelelő jelöltről fog gon­doskodni és helyeselte a Labour­ Party döntését, amely szerint ellenzékbe fog menni a mai kor­mány ellen. A magyarbarát Elliot lett pénzügyi államtitkár LONDON, aug. 31. Snowden kincstári kancellár kincstári ál­államtitkárrá (pénzügyminisztériumi államtit­­kár) Walter Elliot őrnagy konzervatív képvi­selőt nevezte rá. Elliot őrnagy, ki egyébként régi barátja Magyarországnak, több konzerva­tív kormányban skóciai államtitkár volt. Statisztika az új kormányról LONDON, aug. 31. Az új angol kormány tagjairól a következő személyi statisztikát közüik: A tulajdonképpeni kabinet tagjai közül: 1 skót (Ramsay MacDonald), 1 walesi (J. H. Thomas) és 2 zsidó (Lord Reading és­ Sir Herbert Sámuel (a többi angol). A kabinet tagjainak átlagos életkora 61 év és Lord Lan­­key lordkancellár az egyetlen agglegény, J. H. Thomas pedig az egyetlen miniszter, aki valaha munkás volt. A kabineten kívüli minisz­terek korelnöke Lord Crewe hadügyminiszter, aki 74 éves, míg a legfiatalabb Sir Archibald Sinclair skóciai államtitkár, aki még nem töl­tötte be 4­0. évét. „Mi idősebbek, egész jövőnket kockáztatjuk" LONDON, aug. 31. A szocialista kormány lemondását megelőző drámai pillanatokról érdekes momentumokat jegyeztek fel. Ramsay MacDonald midőn el­búcsúzott volt minisztertársaitól, legutoljára Morrison lelépő közlekedésügyi miniszterhez for­dult ezekkel a szavakkal: „Nem kérem Önt fel, hogy csatlakozzék hozzánk. Mi idősebb embe­rek egész jövőnket kockáztatjuk. Ön még fiatal, Önre nagy feladatok várnak,Ön nem veszélyez­tetheti politikai életét, mint ahogy mi öregek tesszük." Morrison néhány pillanatig zavartan hallgatott, majd ezt felelte: „Őszintén ,­­fáj­lalom, hogy útjaink elválnak. Nem léphettem volna be az új kormányba, de sohasem fogom velem szemben tanúsított jóságát elfelejteni."­ A nagykövetek Reading lordnál LONDON, aug. 31.­ Reading lord külügyminiszter a Foreign Offi­­ceben fogadta a jelenleg Londonban tartózkodó külföldi nagyköveteket. . Thomas drámai körülmények közt mondott le a vasutas szak­szervezet főtitkári állásáról LONDON, aug. 31 J. H. Thomas dominiumügyi és gyarmatügyi miniszter, akit a nemzeti vasutas szakszervezet (amelynek évtizedeken át főtitkára volt) a mi­niszteri tárcáról való lemondásra szólított fel, ma a szakszervezet végrehajtóbizottságának rendkívüli ülésén a főtitkári állásról mondott le. A miniszter előzőleg levelet intézett a szakszer­vezethez, amelyben kijelenti, hogy gyáva gaz­ember terme, ha megválna attól a tárcától, ame­lyet a nemzeti rész idején vállalt, másrészt azon­ban kerülni akarja a harcot a szakszervezetben. Inkább visszavonul, de ez a visszavonulás életé­nek legkeservesebb lépése lesz, mert 11 éves ko­rában mint mozdonytisztító kezdte munkáját és azóta mindig a vasutasok között él. Élete egyet­len büszkeségének sok százezer vasutas bizalmát tekinti, akiknek érdekeiért küzdött egész éle­tében. A végrehajtóbizottság egyhangú sajnálattal vette tudomásul Thomas lemondását és köszö­netet mondott Thomasnak kitűnő szolgálataiért. Thomas a megindultságtól reszketve búcsúzott el barátaitól, majd az újságírók előtt kijelen­tette: — Lemondottam, mielőtt elbocsátottak volna. Ez volt életem legszomorúbb perce, hiszen min­dig a vasutasokért éltem. Az utolsó szavakat a zokogástól már alig tudta kimondani és szeméből patakzottak a köny­­nyek. Ezután reszketeg lépésekkel autójához támolygott és a minisztertanácsra hajtatott. Thomas régebben mint express mozdonyvezető vett részt a National Union of Railwayman megszervezésében, amelynek közel 33 évig­ volt tisztviselője. Nevéhez fűződik több nagy sztrájk és a vasutasok életstandardjának fokozatos ja­vítása is az ő érdeme. Később mindinkább jobb­felé tolódott el. A munkásság nem szívesen, látta nagy népszerűségét a legfelsőbb társadalmi kö­rökben és közismert barátságát a walesi her­ceghez. . . •

Next