Budapesti Hírlap, 1931. november (51. évfolyam, 249–272. szám)
1931-11-03 / 249. szám
Budapest 1931 II. évfolyam 249. szám Kedd, november 3 MIM UMtelénL D» AmMilánki ify hónor*ng6, eezyedévr* 10 pufi 80liléi. — A khUBldSautknth u 0üregeknek ■ kétes*. imm .lefUetW 4Budapesti Hírlap Főszerkesztő: CSAJTHAY FERENC hl**talt mi. MtU4 JÓMf-kBrdt 5. Telefon* •férni Jónef élé -Ditól Jártói és-l00-ig. — Levétdm Budapest, 4 Portsfiók 55. — Kiadja ■ Budapeti Hírlap R.-T. Koncentráció vagy kenyér Meg vagyunk róla győződve, hogy az ország teljesen érdektelen abban a politikai szimultán játékban, amely a parlament közeli ülésezését megelőzve, most a budapesti pártklubbokban és újság tudósításokban folyik. A közvélemény, mely szorongó aggódással várja, hogy mi lesz a megoldása a mostani helyzetnek, teljességgel tisztában van azzal, hogy ez a helyzet nem politika, hanem közgazdaság, nem párthatalmi kérdés, hanem pénzügyi, nem dogmák és doktrínák, nem politikai kombinációk és átcsoportosulások, hanem egyszerűen és becsületesen : — a kenyér problémája. Arra a kérdésére azonban, hogy ez a kenyér miből álljon, honnan teremtsük elő és hogyan biztosítsuk, bizonyára nem kicsiny elcsodálkozására ilyen válaszokat kap: — Felelősségre kell vonni a régi kormányt. Tisztázni kell, azonosítja-e magát Károlyi Gyula Bethlen Istvánnal. Meg kell csinálni a „nagykabinetet.“ Meg kell csinálni a nemzeti kormányt. Meg kell csinálni a koncentrációt. Hogy azonban mindebben hol a kenyér, hol van a külföldi adósságok rendezése, az államháztartás egyensúlya, a belső jövedelmek fokozása, a pénz értékállandóságának biztosítása, hol van külföldi kölcsön és a világ nagy járványának helyi elkötése, — minderről nem beszélnek, holott e nélkül minden csak szó, szó, szó. A „nagy kabinetről" megmondtuk már a véleményünket. Állítsanak ide tíz nemzeti nagyságot, aki a nagyság kritériumát abban bírja, hogy hatalmas tömegek egyöntetű bizalommal és optimizmussal követik, akinek kimagasló és még a mai, értékromboló időkben is elismert, kiváló eredmények vannak a múltjában, akinek kétségtelen presztízse és tekintélye van a külföldön , akiről mindezen túl még föltehető, hogy éppen személyi kiválóságánál fogva tud valamit a számunkra és a javunkra, amit más nem tud, — és nyomban elvállaljuk a felelősséget azért, hogy nem lesz sem oly korlátolt, sem oly lelkiismeretlen ember az országban, aki ennek a tíz embernek habozás nélkül a nyomába, ne szegődnék. Meg vagyunk róla győződve, hogy Károlyi Gyula gróf is sietve és készségesen átadná nékik a hatalmat, boldoguljanak vele ők és élvezzék e mai időkben oly kétséges értékű örömeit és dicsőségét. De csak azért, mert valakit egy pártklub, újság, egy fővárosi kerületi töredék kiáltott ki korszakos nagyságnak, mert alkalmanként és ideig-óráig ügyesen forgolódott a politika parkettjén, vagy mert mértéktelen hatalmi viszketésében providenciális külsőségeket szimulál, azért még a történelem nem fog tőle hanyatvágódni és a kortársak nem fognak a kedvéért vakon a meredélybe ugrani. És hát mért nem „nemzeti kormányt" az, amely most emészti magát a dolgok vitelével és miért volna inkább nemzeti, ha olyan baloldali elemekkel vizezné föl magát, akik lehetnek igen rendes és a maguk elképzelésein belül jóhiszemű emberek és politikusok, de azt bizonyára ők sem állítják, hogy hajszálaik valami aggasztó csomókban hullottak volna ki a nacionalista eszmék és célok szolgálatában. Erősen firtatják, hogy milyen mértékben vállalja Károlyi Gyula gróf az örökséget, mely Bethlen Istvántól rámaradt. Hát bárhogyan is állana ennek az örökségnek a kérdése, az vitathatatlan, hogy Bethlent, távozása óta, megvádolták már sok mindennel, de ellenfelei is érzik, hogy az már vádnak is túlságosan groteszk és alantas volna, ha mélységes, egy külföldi publicista szerint szinte már romantikus nacionalizmusátonná bárki is kétségbe és azt, hogy belső és külső politikájában a magyarság nemzeti érzéseinek javát és nemzeti célkitűzéseinek teljességét juttatta kifejezésre. Bethlentől van eltérés: a hanyattvágódás, a teljes eszmei és erkölcsi leszereltség, a nemzetköziség és nemzetietlenség felé. De nincs, mert nem is lehet elhajlás a nagyobb nacionalizmus felé. De hát ők, — hogy végre a sorok között is olvassunk, — „nemzeti kormány" alatt „az összes nemzeti erők" egyesítését értik, vagyis a koncentrációt. A példa: Anglia. De hát Angolországban, sok egyébtől eltekintve, az is történt, hogy előzően a parlament többségi pártjában szakadás állott be és a kormány helyzete tarthatatlanná vált. Nálunk ez az eset, hogy keveset mondjunk, véleményünk szerint, nem tartozik a valószínű kombinációk közé. Kivel is akarnak koncentrálni? Az egységes párttal? Azzal a párttal, amelyet most szidnak, a vádlottak padjára akarnak ültetni s amelynek halált kiáltanak a fejére? Házasságot nem, de a hozományt igen — mondanák erre aggódó családi körben. Bűnös, rossz és csapnivaló az egységes párt, de arra mindjárt eléggé büntelen és erényes volna, hogy velük koncentráljon és osztozzék a kormánypártiságban. Boldog nép volnánk, ha csak ezen múlna az ország üdve. Mindezeket a nagy szavakat, tömegkábító kísérleteket legjobb leszerelni. Nem csak azért, mert maguk tudják a legjobban, hogy semmi nincs mögöttük, de elsősorban azért, mert maguk sem tudják, hogy ez a paripa hová szalad velük, a politikai hecekeverés, beharangozott botránysorozat a mai körülmények között milyen tömegvisszhangot vált ki és mennyiben nehezíti meg az ország helyzetének javulását. Emlékeztetünk rá, hogy most volt Tisza István halálának évfordulója. Az emlékbizottság szomorú ünnepségén a fővárosi társadalom színe-java eszmélt rá egy higgadt, de mélyenjáró beszéd hatása alatt arra, hogy micsoda szerepe volt az ország pusztulásában két komponens végzetes találkozásának: az izgatásnak és az ország feszült közhangulatának. Megtanulhattuk, hogy ilyen időkben nem „nemzeti kabinet" a fontos, hanem nemzeti összefogás, nem formai egyesülés, hanem együttérzés és becsületes segítés. Most kenyérért megy a harc. Ebből pedig, fájdalom, sem választójoggal, sem oktalan vádaskodással, sem koncentrációval, sem, valamennyivel együttvéve sem lesz senkinek egy karéjjal sem nagyobb. Vigyázzunk, nehogy kisebb legyen. A magyar-lengyel szimpátia 1831-ben írta Takáts Sándor Tudott dolog, hogy az 1832—1836. évi országgyűlésen a hazafias ellenzék emberei mindent megkíséreltek az elnyomott lengyel nemzet érdekében. Lelkes fáradozásuknak azonban semmi eredménye sem volt. A lengyel szabadságharc 1830 november hóban kezdődött. Országos mozgalom támadt nálunk e harc idején a lengyelek érdekében, de ez a mozgalom sokkal lelkesebb, sokkal általánosabb volt, mint az 1832—1836. évi országgyűléskor. Az országos mozgalomról, a páratlan lengyel szimpátiáról az 1830. és az 1831. évekből ,temérdek titkos jelentés maradt reánk. Ezeket a konfidensek, a titkos rendőrség emberei s a kormány tisztviselői küldték Bécsbe. Sok érdekes és ismeretlen dolog akad ezekben, tehát ne lesz fölösleges egyet s mást megemlítenünk belőlük. A titkos jelentések a múlt század harmincas éveiben sokszor szóltak az orosz emisszárusokról, akik nálunk rubelekkel és szép ígéretekkel nyerték meg a pápákat s a rusznyák papokat. Ezek aztán a cárt tartották atyuskájuknak. Ismeretes volt előttük Katalin cárné ama többször kifejezett óhaja, hogy szeretné a tokaji hegyeket bírni! A rutének még azt is tudták, hogy Napóleon Sándor cárnak hajlandó volt átengedni Magyarország keleti részét a Duna balpartjáig. Sándor cár keresztül utazván Magyarországon, a rutének közt sok ajándékot osztott szét. A papság aztán tőle várta a megváltást. Az 1831. évben az egyik konfidens a rutének közt járván, onnét azt jelentette Bécsbe, hogy az ottani hírek szerint Miklós cár húsvétkor a Tisza vízéből fog inni! Az oroszok iránt való ilyetén, szimpátia a lengyel felkelés hírére hamarosan megszűnt. Bars megye átiratát, melyben arra szólította fel a megyéket, hogy írjanak őfelségéhez a lengyelek érdekében teendő intervenció ügyében, az egész országban lelkesedéssel fogadták. Még a horvát-szlavén megyék: Zágráb, Varasd, Szerém stb. is felírtak a lengyelek érdekében. Pozsony, Szatmár, Vas, Győr megyék stb. a legnagyobb lelkesedéssel fogadták Bars megye átiratát. Az egyik konfidens 1831 júni 3-án jelentette Bécsbe, hogy bejárta Veszprém és Győr megyét s mindenütt nagy az oroszellenes hangulat s a részvét még nagyobb a lengyelek iránt. Esztelenség volt — írta a konfidens — Bars, Nógrád és Liptó megyéktől, hogy átiratban szólították föl a megyéket a lengyelek érdekében. . Pest megyének 1831 június 8-án tartott üléséről Posch postafőtiszt jelentette Bécsbe, hogy emberemlékezet óta nem volt a megyének oly viharos közgyűlése, mint a mostani. Kubinyi Ferenc szólalt fel a lengyelek érdekében s indítványát határtalan lelkesedéssel fogadták. (..Einungeheuere Applaus folgte von allen Anwesenden diesern Vorschlage.“) Kubinyin kívül még Mérey, Fáy András, Péchy Ferenc és Ensel ügyvéd mondtak szebbnél-szebb beszédeket a lengyelek érdekében. Bars megye átirata értelmében aztán Pest megye is felterjesztést intézett őfelségéhez. Mivel Ferenc császár és Metternich a lengyel felkelőket csak rebelliseknek tartották s mivel az oroszoknak semlegességet ígértek, a megyék feliratai semmi eredménnyel sem jártak. A lelkesedés a lengyel ügyért azonban azért nem tilt el, sőt folyton fokozódott. Úgy Ausztriából, mint tőlünk is sokan szöktek a lengyelek közé, hogy velük harcoljanak. („Der Üherlauf noch immer furt Trehrt.“) A jurátusok közt, akik különben a legtüzesebb lengyelbarátok voltak, még toborzás is folyt. Nagy port vert fel ekkor a húszéves Perczel tolnai földbirtokos ügye. Ő mint kadét szolgált az 5. mezei tüzérezredben. De otthagyta a katonai szolgálatot s a lengyelek részére katonákat toborzott, még pedig nemcsak a nép, hanem volt ezrede emberei közt is. A tüzérezredes erre elfogatta a fiatal Perczelt s tömlőére vettette. A megye tiltakozott e törvénytelenség ellen s Perczel szabadonbocsátását követelte. Az ezredes erről hallani sem akart. A felsőbb hatóságok rendeletére azonban kénytelen volt az ifjút Pest megyének kiadni, ahol ügye elintézéséig fogva volt. A június 9-én tartott lelkes ülésen felolvasták József nádor átiratát, melyben meghagyta Pest megyének, hogy az ifjú Perczel ellen bűnvádi eljárást indítson. A szónokok — főleg Ensel ügyvéd és Kubinyi Ferenc — élesen kikeltek a tüzérezredes ellen, aki az ifjú Perczelt elfogatta s kimondották, hogy Perczel bűnösségéről szó sem lehet. Erre a megye azonnal szabadon bocsáttatta az ifjú Perczelt, aki bejövén az ülésterembe, meleg szókkal mondott köszönetet a megyének s kijelenté, hogy ügye elintézését Pest megyére bizza. Az 1831. év június 14-én a megbízottak azt jelentették Bécsbe, hogy Magyarországban már nagyban folyik a gyűjtés a lengyelek részére. Károlyi gróf húszezer aranyat ajánlott fel. Metternich herceg ezt meghallván, arra kérte a grófot, ne küldje el a pénzt, mert a lengyelek rebellisek s mert Ferenc császár megharagszik, ha ezt megtudja. Károlyi gróf ilyen választ adott Metternichnek: „mondja meg az ön császárjának és az én királyomnak, hogy pénzemnek én vagyok az ura s annak adom, akinek akarom." Valamivel későbben (július 5-én) Pestről azt jelentették a rendőrminiszternek, hogy a felkelő lengyelek részére már kétmillió ezüstforintot gyűjtöttek.. A határmegyék pénzen kívül embereket is ígértek a lengyeleknek. A pozsonyi jogászokról ugyancsak július 5-én írták Bécsbe, hogy lengyel sapkában járnak, s mód nélkül lelkesednek a lengyelekért. („Die Studenten an der Akademie sind für die Polen fast durchgehends begeistert.") Pesten — jelentették ugyanez időben — a Fehér hajó vendégfogadóban klubot alakítottak, hol naponkint a lengyel ügyet tárgyalják, lengyel dalokat énekelnek, s politizálnak. Egy másik jelentés írta volt Bécsbe, hogy Pesten a jurátusok, a patvaristák és a diákok, akik mind a lengyelekért lelkesednek, megfesttették Dverniczky lengyel generális és fővezér jeképét, s az egyik kávéházban kifüggesztették. Ez a dolog sehogysem tetszett az oroszbarát görögöknek, s összevesztek az ifjakkal Hatalmas verekedés támadt, s több görög alaposan megsebesült. Dverniczky generális május 27-től június 2-rg a trencséni Fürdőben időzött, ahol nagy tisztességgel fogadták. („Tst liberal mit grosser Ilers* liehkeit und sogar Enthusiasmus aufgenomrmen.“) Mikor Dverniczky június 2-án Trénerén városában ebédelt, nagy tömeg vette őt körül, s folytonos „vivői" közt zenekarral a megyeházám vitték őt, ahol aztán ünnepélyes fogadás várt reá. Ilyen fogadtatás várt reá mindenütt. Pozsonyban a Zöld fához címzett vendégfogadóban lakott és sok ünneplésben részesült. Igen sokan látogatták meg. Szapáry, Keglevich és Pálffy Ferenc grófok ebédet adtak tiszteletére. Ferenc császár és Metternich rossz néven vették Dverniczky ilyetén ünneplését, s rossznéven vették Magyarország szimpátiáját is a lengyelek iránt. József nádor 1831 november 16-án Pest megye közgyűlésén nem is engedte felolvasni Trencsén megye átiratát, mert szerinte az telve van illetlen kifejezésekkel, s a mi jó királyunkat, s atyailag gondoskodó uralkodónkat sérti. Aztán a kormányt abszolutizmussal vádolja, pedig ennek az ellenkezője igaz. Ezért Trencsén megye felterjesztésére őfelsége nem is felelt. A nádor ezután kifejtette, hogy a lengyel és a magyar alkotmány lényegesen különbözik egymástól. Az uralkodónak, a nádornak és Metternichnek lengyelellenes politikája nem sokat változtatott Magyarország izzó lengyelbarátságán. A nagy kolera, s az ennek nyomán támadt parasztlázadás azonban lehűtötte a lelkeket, s legalább egy időre elvonta a lengyel kérdéstől. Ennek tárgyalása aztán az 1832. évi országgyűlésen kezdődött újra. A lengyelek szózata a magyar nemzetbeli 1832 december 31-én kelt Párizsban. Ebben a legnagyobb elismeréssel szóltak a nagylelkű magyar nemzetről, melynek szavát a világ minden szabad nemzete meghallotta, s mely részvevő szó az elnyomott lengyel nemzet sebeire balzsam volt. („Poloniaes Hungaros.") Károlyi Gyula gróf szerdán expozét mond a képviselőházban A képviselőház nyári szünete,— mint jelentettük, — szerdán végetér és megkezdődik a parlament őszi munkája. Az első ülést nagy érdeklődés előzi meg, azért, mert, bár az ülés formális lesz, Károlyi Gyula gróf miniszterelnök felszólal és hogy a Ház további munkássága számára irányt mutasson, el fogja mondani expozéját. A miniszterelnök, politikai körök értesülése szerint, érinteni fogja mindazokat a külső és belső politikai eseményeket, amelyek a parlamenti szünetben történtek, mi sem természetesebb azonban, mint az, hogy beszédének gerincét a gazdasági és pénzügyi kérdések fogják alkotni. Károlyi Gyula gróf ismertetni fogja a 33-as, a 6-os és a népszövetségi bizottság működését és törvényhozási jóváhagyás végett beterjeszti az időközben tett kormányintézkedéseket. Arról, hogy a 33-as bizottság jelentése mikor kerüljön a képviselőház elé, maga a bizottság fog határozni. A miniszterelnök beszédében ki fog térni a szociális problémákra, a munkanélküliség, az inserakció kérdésére és azt halljuk, hogy érinteni fog bizonyos politikai kérdéseket is, melyek a közvéleményt legutóbb foglalkoztatták. A szerdai ülésen élénkebb vitát a napirendi javaslatnál várnak. Interpellációk ezen a napon nem lesznek, a szocialisták azonban arra számítanak, hogy egyik szónokuk napirend előtti felszólalásra kapengedélyt. Az eddigi elhatározás szerint a Ház csütörtökön és pénteken is tart ülést. Ára 16 fillér