Budapesti Hírlap, 1931. december (51. évfolyam, 273–296. szám)
1931-12-01 / 273. szám
TS31 DECEMBER 1. KEDD B.H. Nagy-Magyarország térképe az apátfalvai határállomáson A román külügyminiszter válasza egy interpellációra BUKAREST, nov. 30. A képviselőhöz ma délutáni ülésén Ghica külügyminiszter válaszolt Ispir kormánypárti képviselőnek néhány nappal ezelőtt elmondott interpellációjára, amelyben a képviselő tudomására hozta a külügyminiszternek, hogy az apátfalvi magyar határállomáson még most is olyan térkép van kifüggesztve, amely Magyarországot összes céli országrészeivel, Erdéllyel és Torvát-Szlavóniával agyit ábrázolja. Ghica külügyminiszter válaszában a következőket mondotta: — Hasonló esetekben a kormány ilyen észrevételeire azt a választ szokta adni, hogy régi térképről van szó, amelyet ott felejtettek. Ez esetben azonban az interpelláló képviselő figyelmesszemlélődés tárgyává tette a kifüggesztett térképet és megállapította, hogy az 1927. évről datálódik. Ebben az esetben sajnálatosnak kell minősítenünk ezt a tényt, amely megérdemli, hogy figyelemmel kísérjük. Éppen ezért tudomására hozom Ispit képviselő úrnak, a budapesti követség már megbízást kapott, hogy eljárjon ebben az ügyben. Ugyanakkor pedig Magyarország bukaresti ügyvivőjének közvetlen után megtettiéma észrevételeimet, amelyeket szükségesnek láttam. Felhasználtam ezzel kapcsolatban a kedvező alkalmat arra, hogy szélesebb körben is ismertessem ezt a kérdést. Legyőzött, vagy győztes állam, szolidáris kell hogy legyen és az általános gazdasági válságra való tekintettel a kormányoknak meg kel kísérelniök az egymás közötti normális viszony visszaállítását az összes szomszédos államokkal. Románia külpolitikájában mindig azt tartotta szem előtt. Különösen Magyarországgal szemben óhajtjuk ezt reális és lojális alapon kiterjeszteni. — A Népszövetség szeptemberi ülésein— folytatta a külügyminiszter — felvettem az érintkezést Genfben Apponyi Albert gróffal és alkalmam volt megelégedéssel tapasztalni, hogy ez a kitűnő államférfi is őszintén szükségét látja e közeledés kiterjesztésének, félretéve egyelőre azokat a kérdéseket, amelyele a két országot egymástól elválasztják. Mindnyájan megértjük a nemzeti érzület megnyilvánulását, de csak akkor, ha az nem sért meg hasonló nemzeti érzületeket. Ispir képviselő kijelenti, hogy Ghica külügyminiszter válaszát tudomásul veszi. Flandin útja egyelőre eredménytelen PÁRIZS, nov. 30. Flandin pénzügyminiszter, mielőtt elutazott Londonból, beszélgetést folytatott a pályaudvaron az Agence Rádió tudósítójával, aki azt a következtetést vonja le a miniszter kitérő válaszaiból, hogy az angol és a francia kormány között fennálló nézeteltérések sem a háborús tartozások és a jóvátétel, sem a tanácsadó Youngbizottság hatásköre kérdésében nem enyhültek. Anglia változatlanul azon az állásponton van, hogy a jóvátételi fizetéseket és a háborús tartozásokat egyaránt törölni kell, bár kétségtelen, vannak a MacDonald-kormányban olyan miniszterek is, akik nincsenek teljesen egy véleményen a többséggel. Kern tudott megállapodni Flandin Chamberlainnel sem a font stabilizálása kérdésében. Az Agence Rádió tudósítója szerint Anglia nem akar hozzáfogni a font stabilizálásához, amíg nem rendezték véglegesen a háborús tartozások és a jóvátétel, valamint a befagyott hitelek kérdését. Flandin után a francia kereskedelmi miniszter is Londonba utazik LONDON, nov. 30. Az angol sajtó túlnyomó része Flandin francia pénzügyiminiszter váratlan angliai látogatását az új angol vámpolitika első diadalának tekinti és történelmi jelentőségű eseménynek minősíti, hogy Franciaország a kölcsönös engedmények jegyében hajlandó a tárgyalóasztalhoz leülni. A Daily Telegraph diplomáciai levelezője szerint Flandin látogatása a hivatalos tárgyalások bevezetését jelenti, melyeknek folytatása céljából Robin francia kereskedelemügyi miniszter rövidesen Londonba érkezik. Az ellenzéki Daily Herald úgy tudja, hogy Franciaország azzal fenyegetőzik, hogy ha Anglia nem nyújt engedményeket, akkor nem újítja meg aröviddel ezelőtt felvett, fontstabilizációs kölcsönt, amelyből 15 millió font január 31-én válik esedékessé. A font újabb esése a párizsi és berlini tőzsdén PÁRIZS, nov. 30. Ma délelőtt a tőzsdén az angol font újból rohamosan veszített értékéből. Záráskor 87.810 frankkal jegyezték. Ez az áresés az egész piacra kihatott és jóformán valamennyi értékpapír tekintélyes veszteséget szenvedett. Berlini jelentés szerint ott az angol font az araby A szegény özvegy diócskája írta Szász Károly — Higyjátok el, kedves atyámfiai — végezte Vasárnapi prédikációját a Márk evangéliumából vett ige alapján ez öreg nagytiszteletű úr — ma is kedvesebb a gazdag adakozóknál az Isten előtt az olyan szegény özvegy asszony, aki ha csak két fillért dob is a templom perselyébe, de azzal mindenét odaadja a szent célra... Aztán felhangzott a záróének fenséges dal- l'tih : Hallók, Uram, szent igédnek Gyönyörűséges hangját... És felálltak — mintegy vezényszóra — a leányok és asszonyok, s megindult a sor kifelé, hogy nyomukban a férfinép következzék, hosszú, méltóságos menetben. Az öreg nagytiszteletű — meghajlott vadain 75 esztendő nehéz terhével — reszkető térdekkel lépegetett le a katedráról, s verejtékező homlokát törölgetve, lassan ment át a kis udvaron, megpihenni az őt mégis csak fárasztó szent szolgálat után, fehérfalú, barátságos kis „múzeum“-ában. Leoldotta palástját, elhelyezte a szekrényben, s letelepedett az öreg karszékbe, melynek fakó bőrhuzata erősen foszladozott már. Nem csoda! Ez a karszék körülbelül egy idős a nagytiszteletűvel, ki gyermekkorában — odahúzódva apja ölébe — buksi fejét sokszor hajtotta álmosan a ezek támlájára. A nagytiszteletű úr néma pihenését egy idő múlva kopogás zavarta meg.— Hozta Isten, kurátor uram ... — Magam is igyekeztem, nagytiszteletű uram. Köszönjük a mai lélekerősítő szép igéket... — Istené a bála ... Egy kis áhitatos csönd következett. — Hanem aztán aggodalom is van ám elég ?— folytatta a kurátor. — No, mi az, kurátor uram? Talán hogy ham ömlik az egyházi adó? — kérdezte szelíd Jaeeohytul a nagytiszteletűi úr, hosszúszárú pipáját tömködve. — Hogy nem ömlik? Még csak nem is folydogál, alig-alig csurran-csöppen. Pedig immár utána vagyunk nemcsak aratásnak, cséplésnek, hanem a szüretnek meg kukoricatörésnek is. Ilyet nem láttam még soha, pedig Dömötörkor beléptem én is a hatvanba — Isten segítségével. — Aki Isten nevével szól, annak megvan a vigasztalódása a legnagyobb nyomorúságban is, kurátor uram — felelt a nagytiszteletű úr. — Hogyan is írta meg az Úr Jézus szavait a szelid tekintetű János evangélista: „Ti pedig szomorkodtok, de a ti keserűségtek örömre fordul ...“ — Bár adná az a felséges Úristen ... — Megadja, kurátor uram, megadja, csak kérjük tőle szent fia nevében. Kurátor uram leült a kis zöld fakanapéra, s kevésbbé keserű hangon, de azért csak aggodalmaskodva beszélt tovább, hogy hejh, milyen rossz idő ez a mostani, hogy megsínyli ezt mindenki, milyen gyötrelmes lett az élete az embernek, még a tehetősebbnek is, még annak is, akit megszoktak gazdagnak nevezni. — Rettentően szörnyű dolog az, nagytiszteletű uram, miko ma Fekete Nagy Bálint gazdáram is panaszkodik nemcsak az irtóztatóan fölsrófolt állami adó miatt, hanem még az egyházi adót is nagyon magasolja, amit pedig is igazán jó szívvel fizetett mindig. Somogyi Gábor meg igyengesen aszologya, hogy a meg se tuggya fizetni — pedig hát neki is cserepes tanyája van. Hát hova leszünk így, nagytiszteletű mara? — Én csak azt mondom, kurátor uram. Jól tudja a mi mennyei Atyánk, hogy mi nélkül szűkölködünk... Az ándhitusról csoszogó léptek nesze hallatszott be. A jövevény, úgy látszik, megállt az ajtó előtt, s csak kisvártatva hallatszott félénk kopogás. — Tessék!... Öreg, töpörödött parasztasszony lépett be, keshedt gúnyában, orra nyergén pápaszemmel, melynek egyik, hiányzó syárát késmadzag pótolta. —■ Adj’ Isten, Zsófi néni. — Szerencsés jó napot, kívánok, nagytiszteletű uram. Ne tessék megneheztelni. — Már ugyan hogy neheztelnék? Üljön le a kanapéra, kurátor uram mellé — látom, elfáradt. — El egy kicsit. Hetvenkét esztendő nagy terű. . Az öreg pap elmosolyodott s derűs hangon szólt: • — Ugyan öcsémasszony! Még az is kor? Ha én még egyszer hetvenkét esztendős lehetnék !... Kurátor uram vágigsimított deresedő bajszán s nagy komolyan szólt: — No, no. — Az adó dógában gyüttem, nagytiszteletűi uram — mondotta Zsófi néni csöndesen, kicsit félénken is, — amit még mút héten teecött kipregyikáni Kurátor uram azt akarta mondani, hogy: Áhá — de nem mondta, csak köhentett egyet, a homlokát ráncolta hozzá. Az öreg pap szelíden nézett az istenes vénasszonyra. — Hát bizony nehéz időket élünk, Zsófi néni — már csak így mondom, ha öregebb vagyok is, hiszen mindenki így hívja a faluban. — így, hála Istennek. Kis csönd következett, csak az öreg falióra ketyegése hallatszott. — Az adó dógába gyüttem, karom alássan, mer ma egy hét óta nem tudok alunni miatta. — No, majd megsegíti az Isten. — Megsegít. Talán ma meg is segített. A kurátor fölfigyelt. — No? Tán meghozta kend az adót? Zsófi néni igazított egyet ingadozó pápaszemén, melynek domború lencséje mögött olyan furcsán gömbölyödtek nagy szemgolyói. — Nem tudok én most pézt hozni, kérem a lássan, nem tudok... Kurátor uram szaporábban köhögött. — Persze. Úgyis fáttam. Zsófi néni azonban folytatta. — Hanem hát, ha lehetséges, meghoztam adóba a kis diócskámat-Kurátor uram abbahagyta a köhécselést, nagytiszteleti uram pedig fejét csöndesen ingatván, hófehér haja és tisztes szakálla úgy csillogott a ráeső napfényben, mint a színezüst. — Ne tessék haragulni — öltögette szavát tovább Zsófi néni. — Igazán nincs egyebem. Az a vén diófa a szőllőcskémben — még boldogéit uram ütette, most negyven esztendeje — az megtermett egy vékára valót, ebben a rossz esztendőben. Ászt hoztam el, ha még nem sértem ... Gondolom, kitellik belőle... Nagytiszteleti uram előhúzta nagy ■sárga zsebbevalóját, mert úgy érezte, hogy valami beleesett a szemébe, elkezdte hát buzgón dörgölni. — Ki, ki, kitellik — mormogta kurátor uram. — Nyóc pengőjével viszik most vékáját. — Az adója pedig — mondotta a nagytiszteletfi úr s felállva, lapozni kezdett valami írásban-miben, az álló íróasztalon — az adótartozása Zsófi néni: négy ötven. — Hála legyen a jó Istennek — szakadt föl a megkönnyebbülés sóhaja az öreg asszony melléből. — Hát csak ággyá el kend, — sietett a krbrátor a gyakorlati megoldás felé terelni az adóügyet. — Én vagyok rá vevő, — mondta egyszeribe a nagy tiszteletű úr. — Hol a dió? — Itt van kérőm a lássan az ámbituson. Talicskán fótam ide. — Jól van, Zsófi néni, majd szóljon be a konyhába a feleségemnek. S már nyúlt a bugyellárisa után a nagytiszteletfi úr s kiolvasta szépen csengő pengőkben a négy ötvenöt az asztalra. — Ez az adó. S tovább babrált a bugyellárisban. — Ez a negyed fél pengő meg a magáé, Zsófi néni, ami a nyolcból visszajár, az adón felül. S nyujtotta az asszony felé. Ám Zsófi néni nem kapott a pénz után, inkább visszahúzódott s két kezét a háta mögé dugta. — Nem érti kend? — indulatoskodott a kurátor. — Nyóc pöngő a dió ára, négy ötven az adó, három ötven megmarad kendnek. Tegye csak el hamar, úgy is hamarosan elnegy kendtűl. Zsófi néni tovább szerénykedett. — Ne tessék visszasírni nékem semmit! standard felfüggesztése óta ma érte el legmélyebb pontját. Az utóbbi napok során a fontjegyzés általában gyenge nívón mozgott és angol pénzügyi körökben azt állították, hogy ennek a gyengülésnek oka francia részről történő föntkínálásban rejlik. A kontinens tőzsdéin ma ismét nagyobb fonttételeket kínáltak francia kezek, úgy hogy a font jegyzése 3,38 & háromnegyedre gyengült. , Németország amerikai hitelezőinek szervezkedése NEW YORK, nov. 30. Az amerikai bankok kísérletet tesznek arra, hogy az Amerikában elhelyezett német értékpapírok és járadékok tulajdonosait, amelyek összértékét 1,125 millió dollárra teszik, érdekeik védelmére csoportban megszervezzék. Németország külföldi hitelezői közül egyedül ez a csoport az, amely idáig nem szervezkedett valami módon. De viszont ez a most meginduló szervezkedés is csupán esetleges védelmi célokat szolgál. Hangsúlyozzák, hogy csupán elővigyázatossági intézkedésről van szó, amelyeket részben szükségessé tettek Laval olyan kijelentései, hogy nem fog hozzájárulni a magánadósságok prioritásában a jóvátételi fizetésekkel szemben. Az amerikai válság gigantikus méretei WASHINGTON, nov. 30. Az Egyesült Államok kereskedelemügyi minisztere, Lamont most adta ki az elmúlt költségvetési évre szóló jelentését, amelyben a válság okait a következőkben foglalja össze: Óriási nyersanyag- és élelmiszerkészletek felhalmozása, általános árcsökkenés, bizonytalanság politikai és adózási téren, végül a munkanélküliség terjedése a világ legtöbb államában. A miniszter jelentése szerint az 1931. június 30-án végződő költségvetési évben a vas- és acéltermelés 37, az autógyártás 36 százalékkal csökkent, míg az élelmiszerek termelése csak 3 százalékkal, a dohánytermelés csak 4 százalékkal lett kevesebb. A gumi- és bőrgyártás 11 százalékkal csökkent, a munkátlanság hónapról-hónapra nőtt és 1931. első napjaiban a 6 milliós számot érte el. A Federal Reserve Bank aranytartaléka 4533 millió dollárról 4985 millió dollárra emelkedett. A nemzeti adósság lakosonként 461 dollárra emelkedett, a kivitel 3064 dollárral, azaz 34 százalékkal csökkent, a behozatal pedig 3423 millió dollárral, vagyis 37 százalékkal volt kisebb, mint az előző évben. Az Európába irányuló amerikai kivitel csökkenése 30 százalék, míg a többi világrészbe irányuló export ennek a számnak a kétszeresével, azaz 60 százalékkal esett vissza. Az Európából Amerikába irányuló s t a legnagyobb kincs! Megőrizheti, ha Kathreiner Kneipp malátakávét iszik — valódi Franck kávéval ízesítve. kivitel csökkenési aránya 39 százalékot ért el 1929-hez képest az amerikai nemzeti jövedelem 7073 millió dollárral csökkent, a takarékbetétek összege pedig 1200 millióval keveredett. Rendkívüli mértékben kisebbedett a nagy vagyonok és nagy jövedelmek száma is. Az 500.000 dollár évi jövedelmen felüli jövedelmek száma felével esett vissza, az egymillió dolláron felüli jövedelmek száma pedig 513-ról 419-re csökkent. Amerikai hang a revízió mellett NEW YORK, nov. 30. A itteni lapok kivonatokat közölnek Frank Simonds publicistának ma megjelenő könyvéből, amelynek a címe Fenntarthatja-e Európa a békén A szerző, aki másfél évig élt Európában, azt a meggyőződését fejezi ki, hogy az európai kontinens békéje ma épp oly kevéssé van biztosítva, mint volt a világháború kitörése előtt. Ez főképpen a párizsi békekonferencián múlik, amely nem teremtette meg egy nemzetközi együttműködés előfeltételeit. A népesség elszegényedése egyre fokozódik. Ezért a háborús adósságok és jóvátételek megfizetése képtelenség. i és egyéb elsőrendű készitményű cipőadócsizma árukészletemet december havában feloszlatom mélyen leszállított árakon epeszen EflO. -ig terjedő ármérsékléssé! wU /Q csak rövid ideig árusítom. Szabó, alkalmiámkereskedős Pécsi u.1