Budapesti Hírlap, 1932. január (52. évfolyam, 1-25. szám)
1932-01-01 / 1. szám
1932 JANUÁR T. PÉNTEK B.H. A békeszerződéseit revíziójának mielőbb el kell következni Károlyi Gyula gróf miniszterelnök újévi cikke a kormány hármas célkitűzéséről, az új esztendő törvényhozási feladatairól és a jövő reményeiről Károlyi Gyula gróf miniszterelnök a következő újévi cikket írta székesfehérvári választókerületének egyik lapjában: — Régi tervemet, miszerint még az ó esztendőben látogassam meg Székesfehérvár igen tisztelt választóit, a napi politika és a közgazdasági életben viselt szerepem, amely részemre szabad időt jóformán nem hagy, sajnos, nem tette lehetővé, illetve a fehérvári látogatást az új esztendőre voltam kénytelen halasztani. Így tehát a napilapok útján mondom el azokat a gondolataimat, amelyek az újesztendő küszöbén foglalkoztatnak és kérem igen tisztelt választóimat, hogy munkámban a jövőben is olyan hazafias megértéssel támogassanak, mint azt eddig is tették. Legközelebbi feladatainkat világosan meghatározza az adott helyzet. Mint minden államában a világnak, úgy Magyarországon is a kérdések kérdése azoknak a bajoknak az enyhítése, amelyek gazdasági és pénzügyi téren mutatkoznak. Olyan általános krízis közepette élünk, hogy ez alól egyetlen ország sem tudja magát kivonni, többé-kevésbbé mindegyik érzi az idő súlyát. Magyarország, amelyet a trianoni békeszerződés kegyetlen igazságtalansága alapjaiban rendített meg, természetesen magárahagyatottságában még nehezebb küzdelmet folytat jövőjének biztosításáért, mint más országok. Ezzel arányosan nehezebb a kormány munkája, amely arra vállalkozott, hogy a nehézségek ellenére is alapot teremtsen a további fejlődésre. Nem könnyű feladat ez, mert bizonyos fokig ellentétes szempontok és érdekek összeegyeztetéséről van szó. A helyzet alapos mérlegelése azt mutatja, hogy három fő probléma van, amelynek megoldására összpontosítja a kormány minden erejét és kéri a nemzeti közvélemény támogatását. Először minden erővel biztosítani kell a gazdasági élet folytonosságának és fejlődésének lehetőségét, másodszor meg kell óvnunk a magyar állam hitelét, harmadszor fenn kell tartani a pengő vásárlóerejét, vagy, ami ezzel teljesen azonos, el kell kerülnünk az inflációt. E célok elérésére a kormány különböző intézkedéseket léptetett életbe, amelyek között vannak nagyon fájdalmasak és nagyon kényelmetlenek, de a jobb jövő érdé■ kében az országnak ezeket vállalnia kell. Nyilvánvaló, hogy biztosítania kell az államháztartás egyensúlyát, mégpedig olymódon, hogy, amennyire csak tehetjük, teljesíteni tudjuk külföldi fizetési kötelezettségeinket, de ugyanakkor képesek legyünk biztosítani a gazdasági élet további folytatásához szükséges eszközöket is. Ezt a kettős célt jelentékeny áldozatok nélkül elérni nem lehet. Éppen ezért kénytelen volt a kormány a túlméretezett költségvetéshez nyúlni és azt oly mértékben lefaragni, amily mértékben azt az adott helyzet szükségessé tette. Az állami költségvetés keretében véghezvitt megtakarítások a dologi kiadások terén, sajnos, nem voltak elegendők ahhoz, hogy elérjük azt a körülbelül 850 millió pengős nívót, amelynél magasabb költségvetést jelenleg az ország gazdasági ereje és adózóképessége el nem bír. Ez a kényszerhelyzet hozta magával, hogy a kormány kénytelen volt két ízben is hozzányúlni az állami alkalmazottak és nyugdíjasok illetményeihez és azokat is arányba hozni az általános teherbíróképességgel. • A gazdasági élet köréből hangzottak el panaszok a devizakorlátozások miatt, amelyekről el kell ismerni, hogy bizonyos fokig kényelmetlenek, mindazonáltal, ha a magyar valutát védeni akarjuk, nem tekinthetünk el ezektől a kényszerintézkedésektől, mert a legéletbevágóbb feladat a pengő vársárlóerejének fenntartása. Meg kell óvnunk magunkat az inflációtól és a leghatározottabban vissza kell utasítanunk azokat a törekvéseket, amelyek az infláció felé szeretnék kormányozni pénzügyi politikánkat. — A vezetésem alatt álló kormány gazdasági politikájának legsarkalatosabb pontja az infláció elkerülése. Semmiféle áldozat nem lehet olyan nagy, amit ennek az érdekében hozunk, mint lenne az az áldozat és károsodás az ország egyetemére és mindm egyes, polgárára,, amelyet az infláció jelent. Naiv elképzelés az, hogy csináljunk inflációt, de csak bizonyos fokig, mert ki tudja pontosan meghatározni, hogy melyik az a pont, amelyen innen az infláció nem veszedelmes és amelyen túl az infláció már katasztrófát jelent. A leghelyesebb és legegyenesebb eljárás az, ha a pengő védelme érdekében száz százalékig ragaszkodunk a deflációs pénzügyi politikához és a jövőre való gondolással vállaljuk a vele járó átmeneti áldozatokat. A magyar kormány komoly és megfontolt elhatározása azoknak az intézkedéseknek a végrehajtása, amelyek az előbb vázolt célok eléréséhez vezetnek. Jórészt már életbe léptek a legszükségesebb rendeletek, amelyek hivatva vannak a súlyos helyzetet orvosolni. A kormány legközelebbi munkaprogrammját olyan javaslatok kidolgozására fordítja, amelyek ezekkel a nagy kérdésekkel vannak összefüggésben. Az 1932. esztendő politikai feladatainak sorát a többszörös állások kérdésének törvényhozási rendezése, az összeférhetetlenségi kérdés revíziója és a részvénytársasági reform fogják megnyitni. Nyilván mind olyan kérdések, amelyek ugyancsak a gazdasági helyzet kényszere folytán vetődtek napirendre és hivatva vannak az ország szociális nyugalmának fokozására. Nem lekicsinyelhető feladat, ha kellőképp értékeljük a gazdasági és pénzügyi helyzet komolyságát és tudatában vagyunk annak, amit a bajok orvoslása jelent. Igazságtalanság tehát a kormánytól azt követelni, hogy ezeket a prominens kérdéseket tegye félre esetleges tisztára pártpolitikai kívánalmak megoldása kedvéért és olyan kérdésekkel foglalkozzék, amelyek még tizedrangú jelentőséggel sem bírnak az előbbiek mellett. A kormánynak nagy nehézségekkel kell megküzdenie és felvethetjük a kérdést, hogy vannak-e optimizmusra, jogosító momentumok, amelyek felbátorítanak arra, hogy feladatának sikerében bízzék. Bármennyire is sötétnek akarják egyesek feltüntetni a pillanatnyi helyzetet, felelősségem tudatában mondhatom, hogy iyen jelenségek igenis vannak. Bajainkban vigasztalásul szolgálhat az a tény, hogy a nálunk is tapasztalható pénzügyi és gazdasági nehézségeket az egész világ érzi Hogy rövidlejáratú kölcsöneinket visszafizetni nem tudjuk, ebben a nehézségben osztoznak velünk nálunknál sokkal hatalmasabb országok. De mindezeknél a szempontoknál is jelentősebb az a megfontolás, hogy a világkrízis kimélyülése előbb-utóbb el fog vezetni ahhoz a belátáshoz, hogy minden baj legfőbb oka az elhibázott békeszerződésekben keresendő. Bizonyos paradoxonnal azt mondhatnám, hogy mindenkinek, aki a trianoni béke revízióját kívánja, — várjon van-e olyan, aki ezt nem kívánná? — a Magyarországra nehezedő gazdasági helyzetben egyik jelét kell látnia annak, hogy ennek a revíziónak mielőbb el kell következnie. A végzetes helyzet önmagát teszi lehetetlenné és szükségszerű kényszerűséggel fogja megszülni Európa általános politikai és gazdasági struktúrájának megváltoztatását. Az az új élet, amelyet a győző hatalmak elképzelése szerint a békeszerződések lettek volna hivatva megalapozni. Világszerte csődbe került, napról-napra élesebben dokumentálja a benne rejtőző belső ellentmondásokat. A jobb jövő felé szenvedéseken át visz az út és minden magyarnak úgy kell tekintenie a ránk szakadt nehéz esztendőket, mint árat és megváltást azért a boldogabb életért, amelyhez való jogunkat bebizonyítottuk azzal, hogy a válság idején nem törünk meg és nem csüggedünk el. Ennek az elgondolásomnak a keresztülvitele az én jobb jövőbe vetett hitem alapköve és amikor cikkemet befejezem, tiszta szívből kívánok Székesfehérvár szabad királyi város minden egyes lakójának az 1932. évre szebb, boldogabb esztendőt. A földmívelési miniszter tiltakozik képviselőházi beszédének elferdítése ellen Ivády miniszter Mayer János fáradhatatlan és önzetlen, alapvető munkásságáról Az évforduló alkalmából a földmívelésügyi minisztérium tisztikara, a régi szokásnak megfelelően, testületileg tisztelgett Ivády Béla földra ívelésügyi miniszternél. Srayer Károly dr. államtitkár meleghangú üdvözlőbeszédére a miniszter a következőképpen válaszolt: • Hálásan köszönöm az államtitkár úr őméltóságának, az én első munkatársamnak azokat a meleg üdvözlő szavait, amelyeket a ti nevetekben is hozzám intézett az új esztendő alkalmából, és köszönöm azt az élénk visszhangot, amelyet az ő szavai belőletek kiváltottak. Ebből azt a meggyőződést merítettem, hogy az a jóleső bizalom, amellyel fogadtatok, amikor a minisztérium első munkatársaként jelentem meg köztetek, azóta csorbát nem szenvedett, bár jól tudom, hogy az erős erőpróbának volt kitéve. Erős próbának, nemcsak azért, mert az idők járása azóta általában is csak még jobban megnehezedett felettünk, de azért is, mert képviselőházi expozém révén, épp ez az irántam tanúsított bizalmatok lett volna beszédem tendenciózus beállításával megingatható. Én egyenesem és őszintén akarok itt előttetek erről a kérdésről beszédni és pontot akarok tenni az elmúlt évnek e lapja után is. Határozottan tiltakozom tehát ez alkalommal is expozém olyan irányú beállítása ellen, mintha abban én akár az elmúlt tíz év nehéz küzdelmeit és alapvető munkáját kívántam volna kritika tárgyává tenni, vagy akár hivatali elődöm fáradhatatlan és igazán önzetlen munkásságát és vele együtt a ti odaadó munkásságtokat kívántam, volna lebecsülni. — Aki végighallgatta, vagy elolvasta ezt a beszédemet, annak tisztában kellett lennie annak céljával is. Nem szolgált az mást, mint, hogy leszögezzem nyilvánosan is azt a birtokállományt, amelyet, mint miniszter, átvettem. Meg-Huflpiwu/SHxiiicrv iuevonat-hozotítvscódódiehih állom a kritikát, de intencióimat félremagyarázni, elferdíteni nem engedem. — Arra kérlek, tehát benneteket, tartsátok meg továbbra is munkakedveteket és irántam való bizalmatokat, mert a magyar mezőgazdaságnak és a magyar földmívelésügyi miniszternek sohasem volt nagyobb szüksége teljes munkabírásokra, felfokozott munkakedvetekre, ambíciótokra, mint ma. Kívánok nektek is az elmúltnál boldogabb, jobb évet, olyant, amely már komoly reménnyel fog bennünket kecsegtetni a jobb jövendőt illetően. Isten áldása kísérje az újévben munkásságokat. A beszéd elhangzása után a minisztérium tisztikara meleg ovációban részesítette a minisztert. 3 AZ UI ÍVRI 3 Ó RÁDIÓT p'öKVITL£H CSERÉLE U ELAVULT KÉSZÜLÉKÉT A Standard CSEREAKCIÓN zwsamafmnm m ír ■' nmmn iibuh hí h—ni—— ítélet Széli József főispán ellen indullt hajsza ügyében SÁTORALJAÚJHELY, dec. 31. (A Budapesti Hírlap tudósítójának telefonjelentése.) A Széli József főispán és az Abaúj vármegyei Kovácsvágása község nemesi közbirtokosága között három évvel ezelőtt létrejött adászterület-bérleti szerződési ügy a napokban egy járásbírósági ítélettel nyugvópontra jutott. Az előzmények inkább hangosak voltak, mint jelentősek. Amikor Szett József főispán és a kovácsvágásai közbirtokosság között a birtokosság erdejében gyakorolható vadászati jogra vonatkozó bérleti szerződés létrejött, súlyos vádakat kezdtek terjeszteni Szél Józef főispán politikai ellenfelei, úgyannyira, hogy amikor már Széll József személyét is kikezdték, a főispán bérleti jogairól lemondott és szigorú vizsgálatot kért a kormánytól. A közigazgatási vizsgálat nem igazolta a vádaskodásokat és ekkor bírói útra terelődött a dolog. Borsod Endre abaúji főszolgabíró és Babos Károly királyi erdőmérnök hatóság előtti rárgalmazásért följelentette Adriányi Béla dr. sátoraljaújhelyi ügyvédet, nyugalmazott vármegyei tisztiügyészt és kilencvenhárom társát. Adriányi Béla dr. és társai, nevezetesen felsőbb hatóságokhoz intézett beadványukban azt írták, hogy Borsod Endre és Babos Károly a létrejött bérleti szerződést tárgyaló közbirtokossági közgyűlés jegyzőkönyvében a közgyűlés határozatát megmásított alakban örökítették meg. Buday Sándor dr. kir. járásbíró a helyszínen tárgyalta az ügyet s végül is Adriányi Béla dr.-t és kilencvenhárom társát 800—1000 pengő pénzbüntetésre ítélte hatóság elleni rágalmazásért. Az ítélet ellen úgy az ügyész, mint a felek fellebbezést jelentettek be. BOLDOG ÚJÉVET HA VENNI VAGY ELADNI AKAR HIRDESSEN A B* APRÓHIRDETÉSÉBEN ! TUNGSRAM BÁRIUMCSŐ