Budapesti Hírlap, 1932. február (52. évfolyam, 26-48. szám)
1932-02-02 / 26. szám
Akadályozza a japánok bevonulását. Az erélyes fellépésre a japánok elálltak szándékuktól. A francia főkonzul, hogy a japánoknak ne lehessen semmiféle ürügyük a francia városrész megszállására, a délután folyamán a francia negyedben lakó japán alattvalókat kintatkozta a városrészből. Az eltávolított japánok a hong-Mui városrészben kaptak ideiglenes elállást. A sanghaji nemzetközi katonaság létszáma napról-napra növekszik. Hétfőn ismét partra- szllítottak egy angol tengerészosztagot, szerdán pedig nyolcszáz skót katona érkezik Sanghaiba. A hongkongi kikötőben horgonyzó angol flotta is készenlétben áll, hogy szükség esetén azonnal Sanghaiba jöjjön. A francia helyőrség megerősítésére egy francia zászlóalj útban, van Tiencsinből Sanghai felé. Az amerikai helyőrséget is megerősítik. A kínai hatóságok remélik, hogy a nemzetközi megerősítések megérkezése után a japán csapatok visszavonulnak a nemzetközi negyed határáról s éppen ezért a kínai csapatparancsnokok utasítást kaptak, hogy egyelőre ne intézzenek támadást a koncessziós terület határán álló japán csapatok ellen. Ostromállapot Nankingban SANGHAI, febr. 1. Nankingban a japán csatahajók megjelenésére kihirdették az ostromállapotot. A kínai katonai hatóságok lizanan készülnek a főváros védelmére. Mindenütt ássák a lövészárkokat és építik a drótakadályokat. A főváros kapuit elbarrikádozták. Élettartam és táplálkozás között a tudomány megállapította a szoros összefüggést. A helyes táplálkozástól függ az egészség és erőbeli állapot fenntartása, de ezzel szoros összefüggésben van a hosszú vagy rövid élet kérdése. Tegyen a reggeli és uzsonnatejbe 2—3 kávéskanál Ovomaltine-t és ezzel igen nagy szolgálatot tesz egészségének Mikor az alkony ránk borai írta Dánielné Lengyel Laura Mindenki izgatottan kereste papírjait, csak itt a bérelt fülkében lévő utasok maradtak nyugodtak. Mint akik tudják, hogy őüket semmi sem zavarhatja és semmi sem mozdíthatja ki kényelmükből. ők meg vannak kimérve a sok mindenféle zaklatástól, mely a többi közönséges utast gyötri. És valóban, az útlevelet vizsgáló hivatalnok, kit már előre figyelmeztették, azzal a megkülönböztetett tisztelettel nyitott be az orient expressz báréit fülkéjébe, mely hódolat mindig kijár a világhírnévre jutott embereknek. Az útleveleket a komorna adta át. Az ajtónyitásra egy pillanatra a férj is felnézett ugyan, de aztán tekintete megint csak visszasiklott könyvére. Kifogástalanul elegáns, szép és unott arc hajolt a sárgafüzetes regény fölé. Olvasott, de mintha csak jobb mulatság hiányában tenné, szórakozottan, egy kis fáradt grimasszal szép, szabályos arcán. Az asszony az ablaknál ült és meg sem mozdult. Mintha csak saját magának szobra lenne, olyan merev, olyan mozdulatlan. A barna tweed kábát teljesen beburkolja alakját, arcát sűrű fátyol fedi, lehet, hogy az úti por és korom ellen, lehet — mert tudta, hogy a határra érnek, — a vámvizsgáló tiszt kiváncsi pillantása ellen. Az egész asszonyból csak a lábait lehet látni. Gyönyörű formájú, hosszú lábait, tökéletes, vékony bokáját, karcsú, keskeny vonalú, szobrásztavntára való lábfejét. A hivatalnok az útlevelet nézte és szinte megremegett kezében a papír. — Hát ő az?... — gondolta magában. — Oh Istenem... Kutatva tereste az asszony vonásait, de a sűrű fátyol átláthatatlan és mintha még ezt sem tartaná elegendőnek, elfordította fejét és kibámult az ablakon. A hivatalnok mély meghajlással köszönt. A komorna átvette az útlevelet, a férj bólintott, az asszony még mindig merev és mozdulatlan maradt. Aztán egyedül maradtak hármasban és a komorna halkan megkérdezte: — Madame, ha talán kissé lepihenne?... — Nem, Eiiie. Most úgy sem tudnék aludni. Majd, ha megérkeztünk... És az asszony tovább néz ki az ablakon. A tájat nézi. A lapos, egyhangú mezőket, a rossz utakat, a szomorú, idegen ország vidékét, hol robog-robog vele a vonat. Igyekszik nem gondolni semmire, igyekszik kikapcsolódni mindenből, a berlini félsikerekből, a szörnyű hamburgi estékből, nem akar gondolni a tegnapra, nem akar gondolni a holnapra, nem akarja érezni a mát, legalább most egy pár órára nem. Csak nézni akar, csak ki akar bámulni az ablakon, mint akármelyik más utas, aki megváltotta a jegyét. Egyik negyedóra telik a másik után. A komorna halkan, diszkréten, aprókat ásít. Az aszszony jól látja és arra gondol, művein élénk, milyen izgatott volt évekkel ezelőtt Elise, mikor így egyik városból a másikba mentek... Igen... igen .. . Egyik diadalról a másikra. .. A férjére néz, az cigarettázik és szórakozottan, egykedvűen kibámul az idegen országutakra. Mióta járja már így a világot? ... Megrázkódik és öntudata mélyéből egy kép merül föl. Kis, vidéki színésznő korában valaha Toulouséba jutaasott föl Párizsba. Akkor is ott ült az ablak mellett, akkor is így bámult kifelé az ablakon és várt... Egész úton lázas izgalommal várta, hogy megérkezzék Párizsba. Most, most már nem vár semmit. Behunyja szemét és újra látja ott magát a harmadosztályú fülkében, a sárcrafogó vigée mellett. Uram Isten... Milyen döbbenetes pontossággal emlékezik vissza az ember bizonyos dolgokra, még azt is tudja, hogy a vigécnek pirospettyes nyakkendője volt. Ő pedig? ... Istenem, akkor töltötte be a huszadik esztendejét... Az asszony fölsóhajt, de sóhajtására senki sem figyel. A komorna szundikál. A férj pedig nem hallja. Ez az ember pedig sohasem hallja meg, ha valaki sóhajt mellette. Az asszony ránéz a szép fiúra, ki unott arccal olvassa a Wallace-regényt. Mindig ilyen. Mindig unatkozik, ha nem ülhet a kártyaasztal mellett. És az asszony finom, zománcréteggel bevont arca keserű grimaszba torzul a sűrű fátyol alatt. Azután előveszi kis noteszét, aranyceruzáját és számolni kezd. Számol és újra számol, mint mindig az utóbbi időkben. Gyakran még éjszaka is számol. Elalvás előtt , álmából fölriadva, sőt néha még álmában is, Őrült számoszlopok táncolnak körülötte. És a számoszlopok fölé kövér, nagy betűkkel van írva: Kártyaadósság. Óriási számoszlopok, hosszúlábú és tömzsi számjegyek táncolnak álmában vadul a testén és ő nyög, néha úgy nyöszörög, mint egy elkínzott állat és halkan tördeli: „De Istenem, hát ha nincs, ha nincs miből?!...“ És hallja a szép fiú hangját: „Istenem, a világért sem akarok terhére lenni. Talán legjobb lesz, ha elválunk my dear? ... És most újra számolni kezd. Az első fellépés ötezer... Talán a második estéért is megkapja a kikötött díjat !... És hátha minden jól megy?... Hiszen Antwerpenben pompásan ment... Az első felvonás után nyolcszor, a második után ötször hívták... És számol, tovább számol... A komorna fölébred, már csak egy órányira vannak a várostól. — Azt hiszem ideje lesz, Madame... Az asszony némán bólint. Hagyja, hogy a komorna levegye fejéről a kalapot és fátyolt. Az arca, még az arcbőrre feszülő zománcréteg alatt is reménytelenül fáradt, öreg és szomorú. De a komorna aláfesti a szemeket, krémeket és púdereket, rúzsokat és festéktubusokat vesz elő, percekig pepecsel az arcon, boszorkányos ügyességgel dolgozik. Majd egy kicsit hátralép és művészi gonddal nézi munkáját. Ellenőrzi, jó-e, amit csinált? Most a sűrű fátyolt rövid, átlátszó félfátyollal cseréli föl és mikor háromnegyed óra múlva égjük külvárosi stációnál a riporterek benyitnak a kupéba, az asszony már tizenöt évvel fiatalabb és mosolyog, — kedves, finom, óvatos mosoly ül arcán — mosoly, mely nem árthat a zománcozásnak. • A házi, csak marlározott próba után. Az előadás napját átaludta. Altatót vett be és csak délután négykor ébredt. A férj nincs itthon, de megüzente, hogy előadás előtt közvetlen itthon lesz. De szerencsére jönnek a riporterek, a fényképészek, a komorna behozza az újságokat és a hotel titkára lefordítja a művésznőről szóló cikkeket. A nagy, képes hetilapok címlapján mindenütt az ő képe. Estefelé megérkezik a férj, a szép fiú. Aztán ott ülnek az autóban és robognak a színház felé. Az asszony mellett a színház titkára érdeklődik, hogy tetszik a művésznőnek a főváros? El van ragadtatva. . De csak a szája beszél, a vérvörösre rozsozott szája, csak az arcán mosolyog, a zománcos festékkel bevont arca, az agy, az idegek, a lélek az számol, számol kétségbeesett monotonsággal... Mint a taposómalomba zárt rab, aki számára nincs menekülés, úgy tapodja gondolatában újra a számok végtelen, egyre megismétlődő sorát. És mint galvanikus rángás fut végig testén, mi lesz, ha ma este?... Eddig még sehol, soha nem volt botrány ... Antwerpenben még diadalról is lehetett beszélni... Igen ott Antwerpenben... De hátha itt? ... Hátha most?... Aztán széthúzódik a függöny és ő ott áll káprázatos estélyi ruhában, óriási Etrudell-legyezővel csodálatosan megformált kezében. Ott állj hosszú, karcsú lábán megfeszül a harisnya, ott áll és mosolyog a forró tapsorkánban. Ajkát B.H. írni, JEBRIÍS !, REDS Repülőgép a népszövetségi vizsgálóbizottságnak AMSTERDAM, febr. 1. A Népszövetség titkársága a németalföldi légiforgalmi társasághoz, amely a Hollandia— Holland-India közötti postaforgalmat lebonyolítja, azzal a kérdéssel fordult, vájjon rendelkezésre tudna-e bocsátani egy repülőgépet a népszövetségi vizsgálóbizottságnak Mandzsúriába való azonnali erreállításra. A légiforgalmi társaság igenlő választ adott s egy külön repülőgépet készenlétben tart. Újabb értesítés a Népszövetég titkárságától eddig még nem érkezett a légiforgalmi társasághoz. Hoover rendeletére az Unió keletázsiai flottája Sanghaiba indult WASHINGTON, febr. 1. Hoover elnök elrendelte, hogy egy cirkálót, hat torpedórombolót és 1400 katonát Sanghaiba küldjenek. A keletázsiai vizeken tartózkodó amerikai flotta, amely rendeletet kapott, hogy holnap 13 órakor Sanghajba induljon, a Huston nevű tengernnigyi hajóból és hét torpedónaszádból áll. „Ha Japánnak nem tetszik, nagyon sajnáljuk" -- mondta Pratt, az Unió tengernagya LONDON, febr. 1. Az amerikai kormány az ezer emberből álló 34. gyalogezredet és 400 tengerészkatonát küldött Sanghaiba. Az ázsiai flotta 48 hadihajóból és 12 repülőgépből áll. Midőn a flotta parancsnoka megkérdezte Pratt tengernagyot, a tengerészeti vezérkar főnökét, hogy akkor is intézkedhetni-e, ha Japánnak ez ellen kifogásai lennének, Pratt a következőket válaszolta: — Természetesen, hiszen ez a feladatunk. Nem törődhetünk mások kifogásaival. Ha Japánnak nem tetszik az eljárásunk, nagyon sajnáljuk. Japán nem lépte át a szükség határát — válaszolta a japán külügyminiszter TOKIÓ, febr. 1. A japán külügyminiszter az angol nagykövetnek, aki tudomására hozta kormányának tiltakozását a japánok sanghai intézkedései ellen, kijelentette, hogy a Sanghaiban japán részről történt intézkedések nem lépték túl a szükséges teendők alsó határát s értésére adta a nagykövetnek, hogy az angol tiltakozás, úgy látszik, propagandaetika természetű, hamis információkon alapul. Yoshizawa külügyminiszter kijelentette, hogy a sanghai nemzetközi telepet a lehető legsúlyosabb veszély fenyegeti, ha a kínaiak nem vonulnak vissza. Hozzátette, hogy felkérte az angol, az amerikai és a francia nagykövetet, hogy kormányaik gyakoroljanak közös nyomást Kínára ebben az irányban. Az angol kormány szaporítja erőit Sanghaiban LONDON, febr. 1. A Foreign Office közleményt adott ki, amely szerint Downing Street 10. számban — a miniszterelnöki rezidenciában — tanácskozás volt, amelyen többek között részt vett MacDonald miniszterelnök, Neville Chamberlain kincstári kancellár, Sir John Simon külügyminiszter, Sir Bolton Ayres-Monsell, az admiralitás első lordja és a birodalmi vezérkar főnöke is. A tanácskozáson a sanghai helyzettel foglalkoztak és elhatározták, hogy a Sanghaiban levő három angol zászlóalj megerősítésére Hong- Hongból egy hadihajót küldenek, fedélzetén egy gyalogos, és egy tüzér zászlóaljjal. A Sanghaiban levő tengeri haderők megerősítésére rövidesen két angol hadihajó érkezik Sanghaiba. A japánok Charbinban is megvetik a lábukat TOKIÓ, febr. 1. A japán félhivatalos Rengo-ügynökség jelenti Charbinból, hogy a katonai hatóságok elhatározták, hogy a mandzsúriai japán csapatok túlnyomó részét Charbinba vetik, ahol a Ting-Csau kínai tábornok parancsnoksága alatt álló kínai vasúti őrség jelentékenyen veszélyezteti a japán csapatok helyzetét. Franciaország nem kötött Japánnal paktumot PÁRIZS, febr. 1. (Havas.) Hivatalos helyen teljesen alaptartamnak nyilvánítják azt az állítást, hogy Franciaország és Japán között megegyezés jött létre, amelynek értelmében Franciaország támogatja Japánt a Tivoli Keleten és ennek ellenében Japán a leszerelési értekezletem csatlakozik a francia állásponthoz. Megcáfolják azt a hírt is, hogy Sanghazban a francia hatóságok megengedték a japán katonaságnak, hogy a francia engedményes negyed területére lépjen. Franciaország csatlakozott az amerikai és az angol nagykövet tokiói közbelépéséhez. A szovjet csak látszólag tiltakozik LONDON, febr. 1. Karadion szovjet külügyi népbiztoshelyettes értesítette a moszkvai japán nagykövetet, hogy a Szovjet kénytelen lenne tiltakozni, ha japán csapatok vonulnának be Charbonba. A tiltakozás azonban inkább csak technikai jellegű lehet, mert a Szovjet már beleegyezett abba, hogy japán csapatokat szállítsanak a kínai keleti vasutak déli szakaszán. Kína Genfben is kijelentette, hogy semmiesetre sem üzen hadat GENF. febr. 1. Kína népszövetségi képviselője ma a sanghai eseményekről a népszövetségi tanács tagjainak új jegyzéket küldött, amely ezeket mondja: Japán kísérlete, hogy Sanghait megrohanja és megszállja, újabb megsértése a népszövetségi alapokmánynak, a Kellogg-paktummak és a kilenchatalmi szerződésnek. Kína türelemmel nézte Japán egyre terjedő támadó cselekedeteit. A Sanghai ellen intézett támadás veszélyezteti Nanking fővárost. Kína arra kéri a Nemzetek Szövetségét, tegyen gyors és hatékony intézkedéseket, amelyekkel elejét lehet venni további japán támadásoknak. Kínai körökben egyébként határozottan cáfolják azt a híresztelést, mintha Kína hadüzenete küszöbön állana vagy csak tervben is volna. A hadüzenet — hangoztatják ezekben a körökben — súlyos politikai hiba Az amerikai sajtó felháborodása LONDON, febr. 1. Az amerikai sajtó a felháborodás hangján tárgyalja a sanghai vérengzéseket. Az Evening Post szerint Sanghai a Távollelet Belgiuma; semlegességének megsértése felháborítja az egész világot és védőinek hősiessége zavarba ejti a japánokat. A Newcyork Telegramm szerint a sanghai vérengzés tiszta őrület, amellyel Japán törvényen kívüli állapotba helyezte magát. Dollár vifly svájci frank nem vásárolhat olcsóbban ágyneműt mint most JT fehérnemű-üzletében. írt IV., Petőfi Sándor.:9 volna, amellyel Kína az egész világ szemében azt a látszatot keltené, hogy nincs igaza. Tömegesen lelőtt és felkoncolt kínai frankitőrök LONDON, febr. 1. A japánok Sanyumban 150 franktizőrséggel vádolt kínait közvetlen közelről hátulról főbelőttek. Még sokkal nagyobb azoknak az áldozatoknak száma, akiket olyan házakban találtak, amelyekből lőttek a japánokra; ezeket azonnal felkoncolták. A holttesteket japán tengerész-, katonák kora reggel roskadásig megrakott teherautókon szállították el. A francia nagykövet is lépést tett a japán kormánynál PÁRIZS, febr. L Tokóból jelentik: De Martel francia nagykövet az angol és amerikai nagykövetekkel együtt újabb lépést tet a japán kormánynál; ennek folyamán komolyan felhívta a japán kormány ügyeimet a nemzetközi területek szabályzatának tiszteletben tartására. A Hindenburg bzottság felhívása BERLIN, febr. 1. A Hindenburg-bizottság, amelyet Lahm berlini főpolgármester alakított Hindenburg újraválasztásának megszervezésére, ma este felhívást bocsátott ki, amelyben az összes németeket felszólítják, hogy egységesen órakozzanak Bindenburg újraválaztásának biztosítására. Amikor Hindenburg és a nemzeti egység mellett kell megnyilatkozni, senkinek sem szabad félreállani.