Budapesti Hírlap, 1932. március (52. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-01 / 49. szám

Budapest 1932 Lll. évfolyam 49. szám Kedd, március 1 Megjelenik mindennap, kétfő kivételével. Elő­­fizetési árak egy bóra 4 pengő, negyedévre 10 pengő 80 fillér.­­ A külföldön ezeknek ez összegeknek a kétsze­­rese az előfizetési díjBudapesti Hírlap Fi­szerkesztő: CSAJTHAY FERENC Szerkesztőség és kiadó* hivatalt VIII. kerület, József-könk­ 5. Telefon­­számi József 444-04* Jói József 444—09-ig. — Levélcím­­ Budapest, 4* Postafiók 55.­­ Kiadja a Budapesti Hírlap R.-T. Angol hadihajón fegyverszüneti tárgyalások kezdődtek Japán és Kína között TOKIÓ, febr. 29. A Reuter-iroda illetékes forrásból származó értesülése szerint Kelly angol admirális zászló­hajóján megbeszéléseket közvetített Nomura és Matsuika japán tengernagyok és másrészről Wel­lington Roo és a 19. kínai hadsereg vezérkari fő­nöke között, amelyekben maga is részt vett a bé­kés megoldás lehetőségeinek megtárgyalása céljá­ból. Sir Sampson, Anglia kínai követe, a béke olajágával Shanghaiból Ninkingba sietett, hogy a kínai kormánnyal a japán javaslatok ügyében tárgyalásokat folytasson. Japán kormánykörök kifejezésre juttatták, hogy Japán kész a hatalmakkal egyetértésben a kínai-japán konfliktust egy Sanghaiba egybe­hívandó konferencián a kerekasztal mellett elsi­mítani. Azt hiszik, Japán hozzájárul, hogy a húsz kilométeres semleges zónában az idegen ha­talmak csapatai tartsák fenn a rendet és nyugal­mát, ha majd a kínaiak visszavonultak. Japán részről ragaszkodnak azonb­an ahhoz, hogy a kí­naiak visszavonulása még a konferencia előtt tör­ténjék meg. A konferencia a sanghai viszályok megvitatására szorítkozik és a mamdzsuriai pro­blémát f­igyelmen kívül hagyná. Kijelentik, hogy a kormány a szakértőknek­ a lehető legnagyobb szabadságot akarja, megadni, két áttörési kísérletet kezdtek a sapeji fronton. A kínaiak elkeseredett ellenállást tanúsítanak.­ A hatalmak tokiói nagyköveteinek közbelépése ellenére egy japán hajó a mai napon csapatokat szállított partra az engedményes­ területen. Há­rom újabb japán csapatszállítmány az éjszaka, vagy holnap reggel érkezik meg. Amerikai sajtókörök azt hiszik, hogy Japán­­ország már az utolsó erőfeszítéseket teszi kato­nai presztízsének megóvására, de komolyan érzi a béke szükségét. A gazdasági bojkott súlyos ag­godalmakat okoz Japánországba, a pénzügyi helyzet sem biztató. A hadügyminiszter a japán bankokat újabb hadikölcsöntranehe átvételére kérte fel, mert a postatakarékpénztár az előző átvétele következtében teljesen kimerült. A japán békeajánlat„f­üstfelhő“ Kínai körök a főpolgármesterrel együtt azon a nézeten vannak, hogy a japán békeajánlat nem egyéb „füstfelhőnél“, amely mögött a japánok be akarják fejezni csapatösszevonásaikat. Népszövetségi javaslat a japán-kínai konfliktus megoldására GENF, febr. 29. Paul­ Boncour elnök a népszövetségi tanács hétfő esti nyilvános ülésén a következő terveze­tet terjesztette be a japán-kínai konfliktus meg­oldására: 1. Azonnal konferenciát hívnak össze San­­ghajba a kínai és japán kormány, valamint a nagyhatalmak megbízottainak részvételével. A sanghai konferencia célja az lesz, hogy keresz­tülvigye az ellenségeskedések végleges beszün­tetését és helyreállítsa a békét Sanghaiban. 2. A sanghai konferencia tárgyalásainak alapja a következő két alaplv lesz: a) Japán­nak nincsenek különleges diplomáciai szándékai, nem akar kínai területet hódítani s nem akar külön japán koncessziós területet Singhaiban és nem akar különleges előjogokat szerezni alatt­valói részére; b) Kína azzal a feltétellel vesz részt a konferencián, hogy a nemzetközi és fran­cia koncessziós terület biztosságát és integritá­sát teljes mértékben garantálják. Grandi olasz külügyminiszter hozzájárult a tervezethez, úgyszintén Sir John Simon angol külügyminiszter is, aki ezenkívül még azt is be­jelentette, hogy az Egyesült Államok szintén hajlandók résztvenni ebben a lépésben és támo­gatják a népszövetségi tanácsot. Szátó japán delegátus azzal a kikötéssel fo­gadta el a tervet, hogy kormánya is hozzájárul ahhoz. Szátó kijelentette, hogy a japán kormány hajlandó együttműködni a többi hatalommal a sanghai konfliktus rendezése érdekében, de csak akkor, ha ,a­ rend és a nyugalom már helyre­állt.Elvben nincs kifogása a japán kormány­nak a Round Table-konferencia összehívása ellen. Gzató végül kijelentette, hogy Japánország célja Sanghaiban az, hogy semleges zónát állítsanak fel. Yen kínai delegátus elfogadhatóak mondotta a népszövetségi tanács tervét. Yen közlése szerint a sanghai fegyverszüneti tárgyalások kezdemé­nyezése angol részről történt. Paul­ Boncour tanácselnök azzal a reménnyel fejezte be az ülést, hogy az ellenségeskedéseket a legrövidebb időn belül beszüntetik. Hétfőn reggel még áttöréssel kí­sérleteztek a japánok Sapejnél A japánok ma reggel nehéz tüzérséggel, gya­logsággal tankokkal és bombavető repü­lőgépek­ Ára 16 fillér ...... ■■airiiw.iiiijsan­aagag A kétélű kard írta Kenedy Géza Az uzsora bizonyosan undok visszaélés a gazdasági szabadsággal. Undokabb nála ép­pen csak maga az uzsorás. Azonban a tör­vények rengetegében tévelygő halandó nem is képzeli, milyen keserves feladat igazsá­gos uzsoraírtó törvényt szerkeszteni. De ez sem attól van, mintha az uzsorá­nak bárhol is pártfogói volnának, hanem attól, hogy egész civilizációnk s vele élet­biztosságunk java is a hitelgazdaság bonyo­lódott jogrendszerére van fölépítve. Az ilyen nagy építések fundamentumaiban kotorászni pedig nagyon kényes dolog. Másfelől azonban az ilyen alap megvizsgá­lása is szükséges olykor, mivel a hitelgazda­­ságot mozgató, alkotó nagytőkék, vagyis pénzhatalmak szintén alá vannak vetve, — vagy ha­ nincsenek, hát legyenek, —, ugyan­annak az egyetemes politikai felelősségnek, mely semmi felelőtlenséget nem tűr el, még az államfők és miniszterek felelőtlenségét sem. Még mielőtt a hitelgazdaság annyira rá nem szakadt az emberiségre, az uzsorának gátat lehetett vetni pusztán csak a kamat­láb megszabásával is. A magyar törvények­ben a harmincéves háború okozta nagy pénzdrágaság után már az 1647:144. t.­­cikkben 6%-ra van megszabva az évi kamat­­maximum. Érdekes, hogy a nagy forrada­lom utáni 1802:21. t.-cikk már sokkal na­gyobb szabadságot enged. Nem húzza meg az uzsora­határ­t, csak a „mértéken túli ka­­m­atvételt" tiltja,­de a bíróra bizza, hogy melyik kamatvétel ilyen. De már messze túltett ezen is az 1868:31. t.-c., mely, hogy úgy mondjuk, a liberaliz­mus legnagyobb dühöngése idejében telje­sen szabaddá tette az írásban kikötött ka­matvételt. Hogy micsoda hatása volt ennek a valóban ,,rettentő" szabadságnak a maga 40—60% -os, sőt magasabb kamatvételével, azt majd elmondja egyszer a múlt század hetvenes éveinek gazdasági története. A korlátozó állami beavatkozás a gyön­géd 1877:8. tv-cikkel kezdődött, mely leg­alább a bírák lelkiismeretét szabadította föl az alól a teher alól, hogy végzéseikben és ítéleteikben 8%-nál nagyobb kamatot álla­pítsanak meg. Mégis, ha valakitől bíró nél­kül is többet szorított ki az uzsorás, az szabad maradt. Azonban már hat év múlva szükség volt az 1883.25. t.-cikkre, mely az Uzsorát, — igaz, hogy csak égbekiáltóbb eseteiben, — a vétségek sorába igtatta, két évig terjedhető fogházzal, nagy pénzbün­tetéssel és hasonló jókkal sújtotta, viszont jól tudta azt is, hogy minden uzsoratör­vény olyan, mint a kétélű kard. Vigyázva kell vele sújtani, mivel magunkat is, — itt tehát a kényes közhitelt is — fejbesújthat­­juk vele. Ezért kötötte meg ez a törvény túl­ságosan is a bíró kezét és ezért hagyta meg a bejegyzett cégek közt továbbra is a kor­látlan kamatvételt, — amivel különben ke­reskedővilágunk, dicséretére legyen mondva, így sem élt. A most élő nemzedék tudja, hogy ezt a komoly uzsoratörvényt, mivel elég elret­tentő ereje volt, bíróságainknak ritkán kel­lett alkalmaznia. Hanem a törvény kiját­szásának művészete is igen szép eredménye­ket mutatott. Később a háború kitörése, a nagy tőke- és hitelszűke és a valuta tönkre­­jutása, továbbá az a, valamelyest kedvezőbb, de, fájdalom, múló véletlen tette akkor ha­­laszthatóvá a lassan idejétmúlt reformot, hogy a magyar ingatlanok a pénz felpuffa­­dása következtében csaknem ingyen meg­szabadultak szertelen régi adósságaiktól. Mindazáltal ezt a keserves kis örömünket is egy-kettőre tönkretette az új hitelkrízis és az azt megtetéző nagy világválság, aminek következése lett a pénzdrágaság és a 14— 16%-ig emelkedett általános kamatláb, amit a kormány a P. K. mellé helyezett Orsz. Hitelügyi Tanács véleményére támasz­kodva, csak az imént mérsékelt a négy príma pénzintézet­ nyújtotta kölcsönöknél 10,5%-ra. Természetesen, ha ez ma még kisebb nem is lehet, mégis aránytalan nagy az ingatlanok elhanyatlott jövedelméhez képest, de az ilyen kénytelen­ magas kamat­tal szemben is, ha az állampolgár keserve­sen megtakarított pénzéért legfeljebb (és nem legalább) 514—”14% kamatot kap. Hacsak abban nincs némi kis öröme, hogy úgysem lehet neki megtakarítani semmit. Mindenki láthatja, hogy ebben a helyzet­ben nem azoknak volt igazságuk, akik úgy vélték, hogy a már 1902 óta készülő kor­szerű uzsoratörvényreformot a mostani súlyos válságban nagyon is megapadt hitel­források továbbapasztásától félve ellenez­ték. Az igazságügyminiszter végre is min­den elfogadható ellenvetést figyelembe véve, éppen az egyre jobban mutatkozó uzsora­visszaélések gátlása és az ínséges néposztá­lyok védelme végett javaslatát a képviselő­ház elé terjesztette. Ugyanilyen, sőt ennél is jóval szigorúbb véleményben volt a képviselőház hármas (igazságügyi, közgaz­dasági és­­ közlekedésügyi) bizottsága is, amikor ezt a javaslatot üdvös kiegészítések­kel megtoldva, soron­vüli sürgős tárgya­lás végett még az ősszel készen, a képviselő­­ház elé hozta, ahol most, éppen harminc évi óhajtozás után végre sorra kerül. A javaslat különben, mint az 1883. évi törvény is, az első szakaszon fordul meg. Ez tartalmazza a jogszerű kamatvétel és a bűnös uzsora közt elhúzódó határvonalat. A most élő törvény ugyanis a kamatot há­rom minősítő­­esetben változtatja uzsorává, t. i. ha a hitelező vele az adós szorultságát, könnyelműségét vagy tapasztalatlanságát aránytalan haszon szerzésére használta föl, amivel az adós vagyoni romlását idézte elő. Ez egyben a bíró megkötése is, hogy ezen túlmenve, a közhitel rongálásába bele ne tévedjen. A maga korában ez talán elég is volt. Fájdalom, a törvénykijátszási technika, vagy mondjuk, művészet azonban már régen átkelt ezen a J­ubikonon. A kész reform­­javaslat tehát új demarkáló vonalat húzott és ezen a három kritériumon túl a határ­vonalba a következőket is betoldotta: ha az adós a hitelezőjével függő viszonyban volt, vagy nála­ bizalmi állást töltött be; továbbá, ha a kölcsön esetén kívül bármely más „szol­gáltatás" útján zsákmányolja ki, vagy en­ged neki más esetben is halasztást, vagy az uzsora a már meglevő ügylet módosításánál jön létre, avagy az uzsoráselőny nem a hitelező, hanem harmadik javára van ki­kötve, föltéve mindig, hogy az előny föl­tűnően aránytalan. De ennek megállapítá­sánál a javaslat a bírót az „eset összes kö­rülményeinek" megvizsgálására is kötelezi és ha a hitelező (amivel rendesen menti is magát) „külön kockázatot" is vállal, ennek nagyságát is köteles a bíró számbavenni Látnivaló ebből, hogy az újítás túlnyomó­­részben csak a már ismert törvénykijátszási módok előtt csapja be az ajtót. A képvise­lőház előtt fekvő hármas­ bizottsági javas­lat szövege ellen azonban, —­ amint jelez­tük is, — mind a jogi, mind a gazdasági körökből némely aggodalmak támadtak. De kevésbbé a törvényjavaslat szigorúsága miatt. E részről is kívánják ugyan, hogy az üzletszerű uzsora legsúlyosabb esetei bűntetté lépjenek elő s mint ilyenek, há­rom évi borrom-maximum alá essenek, a részletezett kiutasításokkal és egyebekkel megtoldva. De ennél jóval messzebb men­nek azok a kifogások és módosítási tervek, amelyek az uzsora magánjogi következmé­nyeit részletesebben kívánják szabályozni. Bizonyos, hogy ezek által a törvény szö­vege némileg bonyolódik. Viszont azonban számolni kell azzal is, hogy magánjogi kó­dexünk nekünk még nincsen és így a ki­zsákmányoló és ú. n. erkölcstelen szerződé­sek sorsa a törvénynél jóval ingadozóbb bí­rósági gyakorlaton fordul meg. Ez pedig e törvénynél nagyon fontos, mivel az uzsora­ügyletek egyes enyhébb eseteiben az uzsora magánjogi, károkozási következményeit büntetés híján is az áldozat védelmére kell megállapítani. Másrészt, mivel a legsúlyo­sabb esetekben a kiuzsorázott adósnak va­gyoni romlástól való megmentését a tör­vény a hitelezett tőke elkobzásával is el akarja érni, itt tehát egy pontos magán­jogi rendszabályokra is szükség van, ame­lyek a vagyonjogi esetek minden lehetősé­­­gét előre felölelik. De ezenfelül még az uzsora­vád színe alatt támasztott csalárd, zsarolási ellenpraktikáktól a tisztességes hi­telezőt és ezzel a közhitelt is okvetlenül meg kell védeni. Ezek a megfontolások egy sorozat újabb módosításnak elég bő táplálékot adnak, ami­től maga az igazságügyminiszter sem zár­kózott el, így tehát a javaslat közeli tárgya­lása minden elképzelhető lehetőséggel szá­molva, fog a­ tárgyias megfontolások tisztá­sán mozogni. De ha mégis valami váratlan veszekedés lenne belőle, annak bizonyosan nem elővigyázatos jogászaink és köztiszte­letben álló közgazdasági tényezőink lenné­nek az okai. E szerint eddig is minden megtörtént és továbbra is megtörténik, hogy a kétélű kard éle csak oda sújthasson le, ahol lelkiisme­retlen kizsákmányolás folyik, ellenben a közhitel sértetlenül és megtisztulva kerül­jön ki ebből a tisztasági fürdőből is. A szovjet készülődései Vladivosztok körül TOKIÓ, febr. 29. A vladivosztoki japán konzul jelenti a külügy­minisztériumnak, hogy Vladivosztok körül két szovjet hadtest áll készen, hogy a Kínával hatá­ros Ussun kerületbe menjen. A városban 100.000 főnyi vörös hadsereg táborozik; múlt év decem­bere óta állandóan nagyarányú csapatszállítások folytak a szibériai vasutakon. A szovjet had­sereg Sedankánál három új erődöt épít és a kö­zeli jódgyárat mérgesgázok gyártására rendezték be. Az ussiri vasutakat orosz kommunista ön­kéntesek őrzik. A konzul állítása szerint a szovjet elkerü­lhe­­tetlennek tartja a Japánnal való leszámolást akár a mandzsuk­od kérdés rendezetlensége, akár a halászati jogok problémája miatt. Shirokawa a főparancsnok Sanghaiban SANGHAI, febr. 29. Shirokawa tábornok, az új japán főparancs­nok, Sanghaiba érkezett. A japán hadvezetőség közölte Sanghai főpol­gármesterével, hogy március másodikán légi bom­bázással elpusztítják a Sanghaiba vezető összes vasútvonalakat ötven mérföldnyi körzeten belül, ha a kínaiak folytatnák csapatszállításaikat. E fenyegetés valóraváltása rettenetes rombolást idézne elő a rendkívül sűrűn lakott vasúti zóná­ban. Az amerikai hadiflottát a Csendes-óceánra rendelték LONDON, febr. 29. Mint­­Washingtonból jelentik, az amerikai ten­gerészeti minisztérium a haditengerészet nagy részét a Csendes-óceánra rendelte. Elvi megegyezés Sanghajban GENF, febr. 29. Yen kínai megbízott szerint Sanghajban a japán és kínai megbízottak a következő elvi megegyezésre jutottak: A kínaiak egyelőre öt kilométerre vonulnak vissza, míg a japánok az engedményes terület határáig vonják vissza csapataikat. A kínaiak ezután a körülbelül 10 kilométerre fekvő Nan-Csartg állomásig vonul­nak vissza, a japán csapatokat pedig beha­józzák.

Next