Budapesti Hírlap, 1932. március (52. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-01 / 49. szám

1932. MÁRCIUS 1. KEDD Megint a választójogi problémák írta Berzeviczy Albert Östör József képviselő úr a Budapesti Hír­lap vasárnapi számában (tehát szintén mint „ünnepi cikkíró") érdekes cikket közölt­­a vá­lasztójogi problémákról — Budapesttől Pári­zsig s kiindulva a francia szenátusban elbukott választójogi törvény­javaslatból, rátér a nálunk ma még aktuálisaknak tekinthető kérdésekre. Konstatálom, hogy nálunk e kérdésekkel a sajtó ez utóbbi hetekben egyáltalán nem foglalkozott, ha tehát Öször képviselő úr magának vindi­kálja a jogot, hogy azokat mégis szóbahozza. nem tudom, mi indíthatja arra, hogy másokat­­ Tisza István nevében leintsen a „politikai kérdéseknek nem meg­felelő időben való föl­vetésétől s a választójog darázsfészkébe való belenyúlástól". Cikke további folyamában elképesztő adato­kat közöl a nálunk gyakorlatban levő ajánlási rendszer képtelenségeiről, csak azért, hogy vé­gül mégis megvédje e rendszert az „ünnepi cikkírók tájékozatlanságával" szemben. Itt az okoskodásban mindenesetre valami hiba van; a tisztelt cikkíró azokkal polemizál, akik az ajánlási rendszert „teljesen kiküszö­bölnii akarnák. Ilyenekkel én még nem talál­koztam. Valamelyes ajánlási rendszernek min­denütt kell lennie, — a régi törvény szerint is volt — mert hiszen ajánlás nélkül a kép­viselőválasztás légüres térben menne végbe. De ha, az új francia törvényjavaslat szerint, 200 az ajánlók megkívánt száma, azt nem lehet a mi rendszerünknek való behódolásként tüntetni fel, mert hiszen nálunk a törvény alapján ki­fejlődött gyakorlat szerint ezerekre megy az ajánlók száma s éppen e nagy szám idézi elő a visszásságokat és visszaéléseket, és érthetet­len, hogy aki az e téren kifejlődött mai álla­­potokat úgy ismeri, mint Östör József, hogyan nyilváníthatja azok megszüntetését nem idősze­rűnek? Én már a múlt országgyűlés alatt sür­gettem — ott, ahol szavam van, a felsőház­ban — e rendszer megváltoztatását, de süket fülekre találtam: a kormány és pártja állot­tak, mint a fal, a benti possidentes­eknek ked­vező jelölési rendszer mellett, melynek most már kezdik a hibáit elismerni. Nagyon hálás vagyok Östör t. barátomnak e Rip van Winkle idézetéért; ez a mondása Tisza Istvánnak fényesen igazolja azt, amit mondtam, hogy t. i. ő, ha élne, a választójog kérdésében is másképp gondolkoznék az össze­omlás és Trianon után, mint katasztrófánk előtt. Ennyi az, amit én mondtam, semmi egyéb próféciába nem bocsátkoztam. A mai választási eljárás fölötti gondolko­zásban, azt hiszem, én közelebb állok Tiszá­hoz, mint azok, kik annyira idegesek a status­­t quo minden változtatásával szemben. Tisza Ist­ván életében, felelős állásban, egyetlen egy képviselőválasztást vezetett, az 1905-ikit. Én minisztertársa voltam akkor és beláttam a dol­gok menetébe. Merem állítani, hogy soha Ma­gyarországon becsületesebb választások nem vol­tak, mint azok; igaz, hogy beléjük bukott a kormány. De sem Tisza, sem pártja nem tűr­tek olyan „snájdig" választási praktikákat, mint azok voltak, amelyek miatt éppen a mi­nap bíróilag kellett megsemmisíteni egy kép­viselőválasztást. * (Nem akarunk bírónak fellépni a kérdés két kitűnő ismerője között, csupán szerkesztői kö­telességünket teljesítjük azzal, hogy Berzeviczy Albert cikkéhez egy megjegyzést fűzünk. Ez a következő: Östör József a maga cikkét már korábban, még havas francia miniszterelnök bukása előtt megírta, olyan időben, amikor a választójogról eleven vita folyt a magyar saj­tóban. A cikk közlése azért késett, mert köz­ben más politikai kérdések és események nyo­multak az előtérbe.) Ausztria válságát is a monarchia szétrob­­bantása okozta LONDON, febr. 29. (Magyar Távirati Iroda.) A Times hosszú­cikkben foglalkozik Ausztria válság jával. Meg­állapítja, hogy nagyon megokolt az a mindenütt hallható panasz, amely szerint Ausztria baja túl­­­nyomórészben annak tulajdonítható, hogy a régi osztrák-magyar monarchia gazdasági egységét szétrombolták és vámsorompókkal szétszabdal­ták. Sem Ausztria, sem Magyarország nem lelke­sedik nagyon a régi egység rekonstrukciójáért az Utódállamokkal való gazdasági együttműködés híján.­­ B.H. Bezárták Anglia k­ereskedelmi Az új vámtörvény életbeléptetése LONDON, febr. 29. Nagy érdeklődés és izgalom előzte meg ma délután a Lordok Házában a vámvédelmi javas­lat utolsó vitáját, amelyet politikai körökben A szabadkereskedelem temetésének neveztek. Londonderry lord a kormány nevében védel­mezte a javaslatot. Showden lord főpecsétőr halotti csendben „adta­ le az utolsó lövéseket" az összeomló freetrader bástya védelmében. For­radalmi lépésnek minősítette a javaslatot,­­mert az szakít Anglia évszázados kereskedelmi politi­kájával, amelynek a birodalom nagyságát és ha­talmasságát köszönheti. Snowden lord beszédét a freetraderek és a szocialista főrendek nagy éljenzéssel fogadták. A vámvédelmi javaslatot egyébként a király még ma este szentesíti. Délután öt órakor bezárták Anglia összes ke­reskedelmi kikötőit és ezzel Anglia megszűnt szabadkereskedelmi ország lenni. Az új vámvédelmi javaslat értelmében vám­köteles lesz Anglia élelmiszerbehozatalának kb. fele, nyersbehozatalának egyhatoda és az ipar­cikkek hétnyolcada. A kormány rendelete az 1930 augusztus 1­8 e ótt kötött haszonbérleti szerződések haszonbérének újabb megállapításáról A magyar földbirtoknak számottevő része az, amelyik különféle körülmények folytán nincsen házikezelésben, hanem bérlet útján hasznosítják. A bérleti gazdálkodásnak nálunk tehát fokozott jelentősége van s nagyon sok azoknak a száma, akiket közelről érdekel a bérleti gazdálkodás szabályozása. A háborúig ezen a téren úgyszólván teljesen tiszta volt a helyzet és a bérleti jogvi­szony közelebbi rendezése nem volt szükséges. A pénzromlás és az infláció azonban olyan eltoló­dást idézett elő, hogy halaszthatatlanná vált a bérleti viszony rendezése. Az élet ugyan igyeke­zett a változott viszonyokhoz hozzáigazodni s amikor a pénzbérek alapján nem lehetett szer­ződni, előtérbe kerültek a terményalapon nyugvó haszonbérleti megállapodások. Ezek azonban csak ott voltak alkalmazhatók, ahol a régi bérleti szerződés lejárt, vagy új haszonbéri szerződés lé­tesült. A fennálló szerződések revízióját csak a háború után 1923-ban kiadott kormányrendelet tette lehetővé, amely különben a bérleti jogviták eldöntését szakértőkkel kiegészített bíróságra bízta. A terménybérek mellett létesültek aranyko­rona, külföldi valuta alapon álló bérszerződések, sőt olyanok is, amelyek kombinálva termény és valutáris bázison állapították meg a bérleti szol­gáltatásokat. Az élet azonban megmutatta, hogy ma olyan változóak a viszonyok, hogy minden­fajta megállapodásnak megvannak a gyengéi. A mezőgazdasági cikkek katasztrofális csökkenése különösen a valutaalapon, vagy pedig a mi­nimált terményárak alapján létrejött szer­ződések teljesítése körül okozott nehézségeket. Amíg a háború alatt és nyomban utána főként a haszonbérbeadó érdekei tették szükségessé a bérleti viszony rendezését, most inkább a bérlők helyzete vált olyanná, hogy időszerűnek mutat­kozott a kérdés újabb rendezése. Hetekig tar­tottak a tanácskozások az érdekeltek között, de nem tudtak közös megoldási javaslattal lépni a földmívelési kormány elé. Abban egyetértettek a bérbeadók és a ha­szonbérlők is, hogy a terményárak alakulása folytán a terménybérek nem felelnek meg a valóságos helyzetnek, tehát revízióra szorulnak. Abban is egyetértettek, hogy a kisbérletek ügye különös gondoskodást igényel. Végül tisztázták azt is, hogy a vitás kérdések eldönté­sére legcélszerűbb volna egyeztető eljárás be­vezetése. Erre vonatkozóan az Országos Mező­­gazdasági Kamara részletes javaslatot is ké­szített. Nem tudtak azonban megállapodni az érdekeltek abban, vájjon a bérleti viszonyt rendező új rendelet kiterjedjen minden bérleti szerződésre és hogy mi legyen a szerződéseiknél a bér értékmérője. Amíg például a bérbeadók a bérnek fölfelé való átértékelésének a biztosí­tását szorgalmazták, addig a bérbeadók ezt elle­nezték s azt sem sikerült tisztázni, hogy a ki­adandó rendelet milyen időtartamra szóljon és mennyiben legyen lehetséges a bérleti szerződés felmondása. A legfontosabb kérdések tisztázása tehát a szakminisztériumokra várt. A nehéz kérdéseket tisztázza az a rendelet, amely elkészült és m­él­­tányolva úgy a bérbeadók jogos érdekeit, mint a bérlők méltányos igényeit, olyan hendelkezésre törekszik, amely kielégíti a gazdálkodás szem-­­pontjait is, alkalmas arra, hogy végre nyugvó­pontra hozza ezt a nehéz kérdést. A rendelet lényeges tartalma a következő: A rendelet főbb intézkedései A hivatalos lap keddi száma közli a kor­mánynak a mezőgazdasági haszonbérletek tár­gyában kibocsátott rendeletét. A rendelet azo­kat a szükséges rendelkezéseket foglalja magá­ban, amelyek az eddig e tárgyban érvényben lévő rendelkezéseket a változott gazdasági vi­szonyoknak megfelelően kiegészítik, illetve mó­dosítják. Alapvető rendelkezése a rendeletnek, hogy a haszonbér újabb megállapítását lehet kérni, ha a haszonbérleti szerződést 1930. augusztus el­seje előtt kötötték, vagy ha a bíróság azt ez idő előtt állapította meg. Még­pedig a haszon­bér leszállítását kérheti a haszonbérlő, ha a ha­szonbért pénzösszegben, a haszonbér fölemelé­sét kérheti a haszonbérbeadó, ha a haszonbért terményben, vagy terményegyenértékben álla­pították meg. Az 1930 július 31-ike után meg­állapított haszonbérek újabb megállapítását a rendelet csak a főtem­ények egységáraiban esetleg beálló 50 százalékos áremelkedés vagy árcsökkenés esetében engedi meg. Az illetékes mezőgazdasági kamara előtt előzetesen egyez­ségi eljárást kell tartani. Köztudomású, hogy az árverésen haszonbérbe vett kisebb ingatlanokat az árverelő­k az árve­rés izgalmában meggondolatlanul fölhajtják s aránytalanul magas áron jutnak a bérlethez. Az ilyen túl nagy haszonbér a mai rendkívül alacsony terményárak mellett a kishaszonbérlő anyagi romlását idézheti elő. Ugyanez a hely­zet, midőn nagyobb jövedelmet ígérő kerti ve­­temények termelése céljából kisebb haszonbér­lők aránytalanul nagy haszonbér fejében bérel­ték ki az ingatlant. A minisztérium az ilyen kishaszobérlőt érdekében azt rendeli, hogy a kishaszon­bérlők kérhessék a haszonbér megálla­pítását akkor is, ha a haszonbér terményben, vagy terményegyenértékben jár. A rendelet egyben gondoskodik arról is, hogy ez a rendelkezés a jövőben visszaélésre ne vezessen s e célból ezt a kivételes rendelke­zést csak 1930. augusztus 1-e előtt kötött szer­ződések tekintetében teszi. A rendelet értelmében a haszonbér megálla­pítására vonatkozó kérést annak a gazdasági évnek kezdete előtt kell előterjeszteni, amely­nek kezdetétől a haszonbér megállapítását ké­rik; a folyó gazdasági évre kivételesen április 30. napjáig lehet a kérést előterjeszteni. A ha­szonbér újabb megállapítása esetére a rendelet egyik félnek sem biztosít felmondási jogot. Matuska őrjöng a bécsi börtönben BÉCS, febr. 29. A bécsi országos törvényszék fogházában né­hány nap óta Matuska Szilveszter, a biatorbágyi rémtett elkövetője úgy viselkedik, mint az elmeháborodott. Lehet, hogy csakugyan elmebaj tört ki rajta, az is lehet azonban, hogy csak ügyesen színleli az őrültséget. Legutóbb, egyik reggeli különsétáján dühöngeni kezdett. Előbb azt kiáltozta, hogy miért nem állították fel még a szobrát és mikor lecsendesítették, azt mondta, hogy olyan világraszóló találmányai vannak, amelyekért szobrot érdemel. Néhány nap előtt úgy tombolt, hogy nekiment a tarnak, — fejét és kezét megsebesítette — s követelte, hogy tűzzék ki a végtárgyalást. Iff ÓVÁSI Leromlott gazdasági viszonyaink, a kere­seti lehetőségek megcsappanása, arra késztet­tek bennünket, hogy a fogyasztó közönség vásárlóképességével összhangba hozzuk közel szét évtized óta közismert cikkünk, a DIANA-FOGKRÉM eladási árát. Tubusonként fillérért, tehát eddig szinte példátlan olcsó áron kapható mindenütt kiváló minőségű fogkrémünk. A közönség megértette és méltányolta elhatáro­zásunkat,­ mert a Diana-fogkrém fogyasztása néhány hét alatt gyors iramban megsokszo­rozódott. 4.2 átütő siker az utóbbi napokban —Saj­­nos — megdöbbentő jelenségeket váltott ki- Egyes üzletekben meglepetésszerűen idegen egyének jelennek meg és mindenki előtt han­gos szóval elítélő véleményt mondanak a Diana-fogkrém minőségéről. Mielőtt a fel­ocsúdó kereskedő bővebb felvilágosítást kér­hetne, ahogy jött, már el is tűnik az ismeret­­len panasztevő. Minthogy a jelenséjtek bizo­nyos rendszerességgel több helyen feltűnően megismétlődnek, nyilvánvaló, hogy rosszhi­szemű, átlátszó célzatú hírnévrontás próbálja­­aknáit ily módon lerakni. Óva intünk tehát minden kereskedőt és fogyasztót attól, hogy" ily ravaszul kieszelt és alig megtorolható tá­madásoktól magát megtéveszteni engedje és kérünk mindenkit, támogasson bennünket ama törekvésünkben, hogy a hitelrontó egyéneket, illetve az eljárásuk hátterében meghúzódó alantas üzleti célzatot igazoltatás útján le­leplezhessük. Az első három leleplezett egyén kézrekerítéésénél kifejtett sikeres közreműkö­dést megfelelő jutalomban részesítjük. Egyébként teljes felelősséget vállalunk ti Diana-forrrém kifogástalan, bármely más ha­sonló készítménnyel egyenrangú minőségéért, Diana Ipari és Kereskedelmi Részvénytársaság Erdély területi problémája Franco Vellani Dionisi szen­zációs könyve A legrégibb és legnagyobb olasz kiadónak, Zanichellinek kiadásában most jelent meg Franco T­ellani Dionisi olasz író és költő Erdély területi problémája című műve, amely nagy fel­tűnést keltett egész Olaszországban. Franco Vellani Dionisi már régebben foglalkozik a ma­gyar kérdéssel, a magyar népnek igaz barátja és a revíziós mozgalom egyik lelkes támogatója. Franco Vellani Dionisi Olaszországban sorozatos előadásokat tartott a magyar kérdésről és több cikkben foglalt állást a trianoni békeszerződés revíziója mellett. Nemcsak Magyarországot, ha az utódállamokat is beutazta s így személyes tapasztalatai alapján írta meg Erdély területi problémája című munkáját. Erről a könyvről nemcsak az olasz sajtó emlékezett meg nagyon elismerően, hanem a szerző egymásután kapja az üdvözlő leveleket az olasz államférfiaktól, képviselőktől, szenátoroktól, íróktól és tudó­soktól. A könyv mindenekelőtt javaslatot tartalmaz arra nézve, hogyan lehetne Romániával szemben a határkérdést megoldani. A könyv a Felelősség című fejezettel kezdődik, mely röviden vázolja Tisza István gróf néhány levele alapján, hogy mily igazságtalanság volt Magyarországot Németországgal és Ausztriával hasonló elbánásban részesíteni. A második feje­zetben a szerző kimutatja, hogy a felelősségnek ez a mostani értelmezése nagyon hasonlít a „vér­bosszúhoz", s teljesen ellentétben áll a joggal és erkölccsel. Ezután a szerző kimutatja, hogy a románok Erdélybe beszivárgás útján jutottak be. A második rész a háborút közvetlenül kö­vető eseményeket ismerteti s e fejezet címe a­ Trianoni szerződés. E részben kimutatja, hogy azok az okok, amlyekért Magyarországtól Er­délyt elvették, nem igazságosak és nem jogosak és nem is becsületesek, ezért minden szempont­ból kívánatos a szerződés revíziója. A harmadik és egyben legérdekesebb rész Erdély etnográfiai leírásával kezdődik. Pontos statisztikai adatok alapján kimutatja, hogy merre vannak magyar települések s ebből ki­folyólag mily abszurdok, a jelenlegi határok. Fejtegetései során arra a megállapításra jut, hogy a Rothermere-határok megvalósítása csal­ ideiglenes megoldást, nem pedig az erdélyi kér­dés végleges rendezését jelenti. Röviden, Franco­­­ellani Dionisi tervezete földrajzi és stratégiai alapokon nyugszik és a lehető legnagyobb mél­tányossággal szándékszik megoldani a kérdést: egy korridor kiképzését javasolja, mely magá­ban foglalja Zilah vidékét és a Rothermere­­határon kívül egyesülne Kolozsvár környékével, majd lenyúlna a Kárpátok szögletébe egész a régi határig. Pontról-pontra ismerteti a javasolt határvonalakat s mindazon etnikai, földrajzi, sta­tégiai és gazdasági okokat, melyek megvaló­sítását szükségessé teszik. A nagyobb rész ugyan Romániánál marad, de Magyarország visszakapná másfélmillió fajtest­vérét, összesen pedig kétmillió volt állampol­gárát. a TOSO-ea 0/Uanikácíja­ dinamikus hangszóróval van egybeépítve

Next