Budapesti Hírlap, 1932. március (52. évfolyam, 49-72. szám)
1932-03-01 / 49. szám
1932. MÁRCIUS 1. KEDD Megint a választójogi problémák írta Berzeviczy Albert Östör József képviselő úr a Budapesti Hírlap vasárnapi számában (tehát szintén mint „ünnepi cikkíró") érdekes cikket közölta választójogi problémákról — Budapesttől Párizsig s kiindulva a francia szenátusban elbukott választójogi törvényjavaslatból, rátér a nálunk ma még aktuálisaknak tekinthető kérdésekre. Konstatálom, hogy nálunk e kérdésekkel a sajtó ez utóbbi hetekben egyáltalán nem foglalkozott, ha tehát Öször képviselő úr magának vindikálja a jogot, hogy azokat mégis szóbahozza. nem tudom, mi indíthatja arra, hogy másokat Tisza István nevében leintsen a „politikai kérdéseknek nem megfelelő időben való fölvetésétől s a választójog darázsfészkébe való belenyúlástól". Cikke további folyamában elképesztő adatokat közöl a nálunk gyakorlatban levő ajánlási rendszer képtelenségeiről, csak azért, hogy végül mégis megvédje e rendszert az „ünnepi cikkírók tájékozatlanságával" szemben. Itt az okoskodásban mindenesetre valami hiba van; a tisztelt cikkíró azokkal polemizál, akik az ajánlási rendszert „teljesen kiküszöbölnii akarnák. Ilyenekkel én még nem találkoztam. Valamelyes ajánlási rendszernek mindenütt kell lennie, — a régi törvény szerint is volt — mert hiszen ajánlás nélkül a képviselőválasztás légüres térben menne végbe. De ha, az új francia törvényjavaslat szerint, 200 az ajánlók megkívánt száma, azt nem lehet a mi rendszerünknek való behódolásként tüntetni fel, mert hiszen nálunk a törvény alapján kifejlődött gyakorlat szerint ezerekre megy az ajánlók száma s éppen e nagy szám idézi elő a visszásságokat és visszaéléseket, és érthetetlen, hogy aki az e téren kifejlődött mai állapotokat úgy ismeri, mint Östör József, hogyan nyilváníthatja azok megszüntetését nem időszerűnek? Én már a múlt országgyűlés alatt sürgettem — ott, ahol szavam van, a felsőházban — e rendszer megváltoztatását, de süket fülekre találtam: a kormány és pártja állottak, mint a fal, a benti possidenteseknek kedvező jelölési rendszer mellett, melynek most már kezdik a hibáit elismerni. Nagyon hálás vagyok Östör t. barátomnak e Rip van Winkle idézetéért; ez a mondása Tisza Istvánnak fényesen igazolja azt, amit mondtam, hogy t. i. ő, ha élne, a választójog kérdésében is másképp gondolkoznék az összeomlás és Trianon után, mint katasztrófánk előtt. Ennyi az, amit én mondtam, semmi egyéb próféciába nem bocsátkoztam. A mai választási eljárás fölötti gondolkozásban, azt hiszem, én közelebb állok Tiszához, mint azok, kik annyira idegesek a statust quo minden változtatásával szemben. Tisza István életében, felelős állásban, egyetlen egy képviselőválasztást vezetett, az 1905-ikit. Én minisztertársa voltam akkor és beláttam a dolgok menetébe. Merem állítani, hogy soha Magyarországon becsületesebb választások nem voltak, mint azok; igaz, hogy beléjük bukott a kormány. De sem Tisza, sem pártja nem tűrtek olyan „snájdig" választási praktikákat, mint azok voltak, amelyek miatt éppen a minap bíróilag kellett megsemmisíteni egy képviselőválasztást. * (Nem akarunk bírónak fellépni a kérdés két kitűnő ismerője között, csupán szerkesztői kötelességünket teljesítjük azzal, hogy Berzeviczy Albert cikkéhez egy megjegyzést fűzünk. Ez a következő: Östör József a maga cikkét már korábban, még havas francia miniszterelnök bukása előtt megírta, olyan időben, amikor a választójogról eleven vita folyt a magyar sajtóban. A cikk közlése azért késett, mert közben más politikai kérdések és események nyomultak az előtérbe.) Ausztria válságát is a monarchia szétrobbantása okozta LONDON, febr. 29. (Magyar Távirati Iroda.) A Times hosszúcikkben foglalkozik Ausztria válság jával. Megállapítja, hogy nagyon megokolt az a mindenütt hallható panasz, amely szerint Ausztria baja túlnyomórészben annak tulajdonítható, hogy a régi osztrák-magyar monarchia gazdasági egységét szétrombolták és vámsorompókkal szétszabdalták. Sem Ausztria, sem Magyarország nem lelkesedik nagyon a régi egység rekonstrukciójáért az Utódállamokkal való gazdasági együttműködés híján. B.H. Bezárták Anglia kereskedelmi Az új vámtörvény életbeléptetése LONDON, febr. 29. Nagy érdeklődés és izgalom előzte meg ma délután a Lordok Házában a vámvédelmi javaslat utolsó vitáját, amelyet politikai körökben A szabadkereskedelem temetésének neveztek. Londonderry lord a kormány nevében védelmezte a javaslatot. Showden lord főpecsétőr halotti csendben „adta le az utolsó lövéseket" az összeomló freetrader bástya védelmében. Forradalmi lépésnek minősítette a javaslatot,mert az szakít Anglia évszázados kereskedelmi politikájával, amelynek a birodalom nagyságát és hatalmasságát köszönheti. Snowden lord beszédét a freetraderek és a szocialista főrendek nagy éljenzéssel fogadták. A vámvédelmi javaslatot egyébként a király még ma este szentesíti. Délután öt órakor bezárták Anglia összes kereskedelmi kikötőit és ezzel Anglia megszűnt szabadkereskedelmi ország lenni. Az új vámvédelmi javaslat értelmében vámköteles lesz Anglia élelmiszerbehozatalának kb. fele, nyersbehozatalának egyhatoda és az iparcikkek hétnyolcada. A kormány rendelete az 1930 augusztus 18 e ótt kötött haszonbérleti szerződések haszonbérének újabb megállapításáról A magyar földbirtoknak számottevő része az, amelyik különféle körülmények folytán nincsen házikezelésben, hanem bérlet útján hasznosítják. A bérleti gazdálkodásnak nálunk tehát fokozott jelentősége van s nagyon sok azoknak a száma, akiket közelről érdekel a bérleti gazdálkodás szabályozása. A háborúig ezen a téren úgyszólván teljesen tiszta volt a helyzet és a bérleti jogviszony közelebbi rendezése nem volt szükséges. A pénzromlás és az infláció azonban olyan eltolódást idézett elő, hogy halaszthatatlanná vált a bérleti viszony rendezése. Az élet ugyan igyekezett a változott viszonyokhoz hozzáigazodni s amikor a pénzbérek alapján nem lehetett szerződni, előtérbe kerültek a terményalapon nyugvó haszonbérleti megállapodások. Ezek azonban csak ott voltak alkalmazhatók, ahol a régi bérleti szerződés lejárt, vagy új haszonbéri szerződés létesült. A fennálló szerződések revízióját csak a háború után 1923-ban kiadott kormányrendelet tette lehetővé, amely különben a bérleti jogviták eldöntését szakértőkkel kiegészített bíróságra bízta. A terménybérek mellett létesültek aranykorona, külföldi valuta alapon álló bérszerződések, sőt olyanok is, amelyek kombinálva termény és valutáris bázison állapították meg a bérleti szolgáltatásokat. Az élet azonban megmutatta, hogy ma olyan változóak a viszonyok, hogy mindenfajta megállapodásnak megvannak a gyengéi. A mezőgazdasági cikkek katasztrofális csökkenése különösen a valutaalapon, vagy pedig a minimált terményárak alapján létrejött szerződések teljesítése körül okozott nehézségeket. Amíg a háború alatt és nyomban utána főként a haszonbérbeadó érdekei tették szükségessé a bérleti viszony rendezését, most inkább a bérlők helyzete vált olyanná, hogy időszerűnek mutatkozott a kérdés újabb rendezése. Hetekig tartottak a tanácskozások az érdekeltek között, de nem tudtak közös megoldási javaslattal lépni a földmívelési kormány elé. Abban egyetértettek a bérbeadók és a haszonbérlők is, hogy a terményárak alakulása folytán a terménybérek nem felelnek meg a valóságos helyzetnek, tehát revízióra szorulnak. Abban is egyetértettek, hogy a kisbérletek ügye különös gondoskodást igényel. Végül tisztázták azt is, hogy a vitás kérdések eldöntésére legcélszerűbb volna egyeztető eljárás bevezetése. Erre vonatkozóan az Országos Mezőgazdasági Kamara részletes javaslatot is készített. Nem tudtak azonban megállapodni az érdekeltek abban, vájjon a bérleti viszonyt rendező új rendelet kiterjedjen minden bérleti szerződésre és hogy mi legyen a szerződéseiknél a bér értékmérője. Amíg például a bérbeadók a bérnek fölfelé való átértékelésének a biztosítását szorgalmazták, addig a bérbeadók ezt ellenezték s azt sem sikerült tisztázni, hogy a kiadandó rendelet milyen időtartamra szóljon és mennyiben legyen lehetséges a bérleti szerződés felmondása. A legfontosabb kérdések tisztázása tehát a szakminisztériumokra várt. A nehéz kérdéseket tisztázza az a rendelet, amely elkészült és méltányolva úgy a bérbeadók jogos érdekeit, mint a bérlők méltányos igényeit, olyan hendelkezésre törekszik, amely kielégíti a gazdálkodás szem-pontjait is, alkalmas arra, hogy végre nyugvópontra hozza ezt a nehéz kérdést. A rendelet lényeges tartalma a következő: A rendelet főbb intézkedései A hivatalos lap keddi száma közli a kormánynak a mezőgazdasági haszonbérletek tárgyában kibocsátott rendeletét. A rendelet azokat a szükséges rendelkezéseket foglalja magában, amelyek az eddig e tárgyban érvényben lévő rendelkezéseket a változott gazdasági viszonyoknak megfelelően kiegészítik, illetve módosítják. Alapvető rendelkezése a rendeletnek, hogy a haszonbér újabb megállapítását lehet kérni, ha a haszonbérleti szerződést 1930. augusztus elseje előtt kötötték, vagy ha a bíróság azt ez idő előtt állapította meg. Mégpedig a haszonbér leszállítását kérheti a haszonbérlő, ha a haszonbért pénzösszegben, a haszonbér fölemelését kérheti a haszonbérbeadó, ha a haszonbért terményben, vagy terményegyenértékben állapították meg. Az 1930 július 31-ike után megállapított haszonbérek újabb megállapítását a rendelet csak a főtemények egységáraiban esetleg beálló 50 százalékos áremelkedés vagy árcsökkenés esetében engedi meg. Az illetékes mezőgazdasági kamara előtt előzetesen egyezségi eljárást kell tartani. Köztudomású, hogy az árverésen haszonbérbe vett kisebb ingatlanokat az árverelők az árverés izgalmában meggondolatlanul fölhajtják s aránytalanul magas áron jutnak a bérlethez. Az ilyen túl nagy haszonbér a mai rendkívül alacsony terményárak mellett a kishaszonbérlő anyagi romlását idézheti elő. Ugyanez a helyzet, midőn nagyobb jövedelmet ígérő kerti vetemények termelése céljából kisebb haszonbérlők aránytalanul nagy haszonbér fejében bérelték ki az ingatlant. A minisztérium az ilyen kishaszobérlőt érdekében azt rendeli, hogy a kishaszonbérlők kérhessék a haszonbér megállapítását akkor is, ha a haszonbér terményben, vagy terményegyenértékben jár. A rendelet egyben gondoskodik arról is, hogy ez a rendelkezés a jövőben visszaélésre ne vezessen s e célból ezt a kivételes rendelkezést csak 1930. augusztus 1-e előtt kötött szerződések tekintetében teszi. A rendelet értelmében a haszonbér megállapítására vonatkozó kérést annak a gazdasági évnek kezdete előtt kell előterjeszteni, amelynek kezdetétől a haszonbér megállapítását kérik; a folyó gazdasági évre kivételesen április 30. napjáig lehet a kérést előterjeszteni. A haszonbér újabb megállapítása esetére a rendelet egyik félnek sem biztosít felmondási jogot. Matuska őrjöng a bécsi börtönben BÉCS, febr. 29. A bécsi országos törvényszék fogházában néhány nap óta Matuska Szilveszter, a biatorbágyi rémtett elkövetője úgy viselkedik, mint az elmeháborodott. Lehet, hogy csakugyan elmebaj tört ki rajta, az is lehet azonban, hogy csak ügyesen színleli az őrültséget. Legutóbb, egyik reggeli különsétáján dühöngeni kezdett. Előbb azt kiáltozta, hogy miért nem állították fel még a szobrát és mikor lecsendesítették, azt mondta, hogy olyan világraszóló találmányai vannak, amelyekért szobrot érdemel. Néhány nap előtt úgy tombolt, hogy nekiment a tarnak, — fejét és kezét megsebesítette — s követelte, hogy tűzzék ki a végtárgyalást. Iff ÓVÁSI Leromlott gazdasági viszonyaink, a kereseti lehetőségek megcsappanása, arra késztettek bennünket, hogy a fogyasztó közönség vásárlóképességével összhangba hozzuk közel szét évtized óta közismert cikkünk, a DIANA-FOGKRÉM eladási árát. Tubusonként fillérért, tehát eddig szinte példátlan olcsó áron kapható mindenütt kiváló minőségű fogkrémünk. A közönség megértette és méltányolta elhatározásunkat, mert a Diana-fogkrém fogyasztása néhány hét alatt gyors iramban megsokszorozódott. 4.2 átütő siker az utóbbi napokban —Sajnos — megdöbbentő jelenségeket váltott ki- Egyes üzletekben meglepetésszerűen idegen egyének jelennek meg és mindenki előtt hangos szóval elítélő véleményt mondanak a Diana-fogkrém minőségéről. Mielőtt a felocsúdó kereskedő bővebb felvilágosítást kérhetne, ahogy jött, már el is tűnik az ismeretlen panasztevő. Minthogy a jelenséjtek bizonyos rendszerességgel több helyen feltűnően megismétlődnek, nyilvánvaló, hogy rosszhiszemű, átlátszó célzatú hírnévrontás próbáljaaknáit ily módon lerakni. Óva intünk tehát minden kereskedőt és fogyasztót attól, hogy" ily ravaszul kieszelt és alig megtorolható támadásoktól magát megtéveszteni engedje és kérünk mindenkit, támogasson bennünket ama törekvésünkben, hogy a hitelrontó egyéneket, illetve az eljárásuk hátterében meghúzódó alantas üzleti célzatot igazoltatás útján leleplezhessük. Az első három leleplezett egyén kézrekerítéésénél kifejtett sikeres közreműködést megfelelő jutalomban részesítjük. Egyébként teljes felelősséget vállalunk ti Diana-forrrém kifogástalan, bármely más hasonló készítménnyel egyenrangú minőségéért, Diana Ipari és Kereskedelmi Részvénytársaság Erdély területi problémája Franco Vellani Dionisi szenzációs könyve A legrégibb és legnagyobb olasz kiadónak, Zanichellinek kiadásában most jelent meg Franco Tellani Dionisi olasz író és költő Erdély területi problémája című műve, amely nagy feltűnést keltett egész Olaszországban. Franco Vellani Dionisi már régebben foglalkozik a magyar kérdéssel, a magyar népnek igaz barátja és a revíziós mozgalom egyik lelkes támogatója. Franco Vellani Dionisi Olaszországban sorozatos előadásokat tartott a magyar kérdésről és több cikkben foglalt állást a trianoni békeszerződés revíziója mellett. Nemcsak Magyarországot, ha az utódállamokat is beutazta s így személyes tapasztalatai alapján írta meg Erdély területi problémája című munkáját. Erről a könyvről nemcsak az olasz sajtó emlékezett meg nagyon elismerően, hanem a szerző egymásután kapja az üdvözlő leveleket az olasz államférfiaktól, képviselőktől, szenátoroktól, íróktól és tudósoktól. A könyv mindenekelőtt javaslatot tartalmaz arra nézve, hogyan lehetne Romániával szemben a határkérdést megoldani. A könyv a Felelősség című fejezettel kezdődik, mely röviden vázolja Tisza István gróf néhány levele alapján, hogy mily igazságtalanság volt Magyarországot Németországgal és Ausztriával hasonló elbánásban részesíteni. A második fejezetben a szerző kimutatja, hogy a felelősségnek ez a mostani értelmezése nagyon hasonlít a „vérbosszúhoz", s teljesen ellentétben áll a joggal és erkölccsel. Ezután a szerző kimutatja, hogy a románok Erdélybe beszivárgás útján jutottak be. A második rész a háborút közvetlenül követő eseményeket ismerteti s e fejezet címe a Trianoni szerződés. E részben kimutatja, hogy azok az okok, amlyekért Magyarországtól Erdélyt elvették, nem igazságosak és nem jogosak és nem is becsületesek, ezért minden szempontból kívánatos a szerződés revíziója. A harmadik és egyben legérdekesebb rész Erdély etnográfiai leírásával kezdődik. Pontos statisztikai adatok alapján kimutatja, hogy merre vannak magyar települések s ebből kifolyólag mily abszurdok, a jelenlegi határok. Fejtegetései során arra a megállapításra jut, hogy a Rothermere-határok megvalósítása csal ideiglenes megoldást, nem pedig az erdélyi kérdés végleges rendezését jelenti. Röviden, Francoellani Dionisi tervezete földrajzi és stratégiai alapokon nyugszik és a lehető legnagyobb méltányossággal szándékszik megoldani a kérdést: egy korridor kiképzését javasolja, mely magában foglalja Zilah vidékét és a Rothermerehatáron kívül egyesülne Kolozsvár környékével, majd lenyúlna a Kárpátok szögletébe egész a régi határig. Pontról-pontra ismerteti a javasolt határvonalakat s mindazon etnikai, földrajzi, statégiai és gazdasági okokat, melyek megvalósítását szükségessé teszik. A nagyobb rész ugyan Romániánál marad, de Magyarország visszakapná másfélmillió fajtestvérét, összesen pedig kétmillió volt állampolgárát. a TOSO-ea 0/Uanikácíja dinamikus hangszóróval van egybeépítve