Budapesti Hírlap, 1932. április (52. évfolyam, 73-95. szám)
1932-04-01 / 73. szám
MA RÁDIÓMELLÉKLET Budapest, 1932 --------------------------L11. évfolyam 73. szám PenneTc, április 1 Megjelenik mindennap, Jhétió kivételével. Előfizetési árak: egy bóra * pengd, negyedévre 10 pengd 80 Allét. — A küföldöv ezeknek az összegeknek a kétszerese az előfizetési díjBudapesti Hírlap Főszerkesztő: CSAJTHAY FERENC Szerkesztőség és kiadó* hivatal: Vili. kerület, József-konkt 5. Telefon* szám: József 444-04* tói József 444—09-ig. —• Levélcím : Budapest, 4. Postafiók 55. — Kiadja a Budapesti Hirlap R.-T. A véres száj Egy hónapig szünetelt a képviselőház s írta megint összeült. Ez az egy hónap, a miniszterelnök szerint, arra kellett, hogy a kormány sürgős gazdasági kérdésekkel foglalkozzék és megtegyen, vagy előkészítsen olyan intézkedéseket, amelyekre nem lett volna ideje, ha napjait ezalatt a képviselőházban kellett volna töltenie. No, de most aztán lássuk, mit cselekedett az Isten békességének ebben az egy hónapjában! Megmentette-e a hazát? — kérdezték ma a Házban, amihez egy vállalkozó szellemű laptársunk hozzáteszi: — mert hogy néha egy hónap alatt történelmet is lehet csinálni. Igaza van. Egy hónap, az már valami, sőt történelmet még rövidebb idő, néha percek alatt is lehet csinálni, ha például valaki felgyújtja a párizsi Louvre-t, vagy legyilkol egy államférfit, akin esetleg egy ország sorsa fordul meg. Általában, a rombolás terén hihetetlen rekordokat lehet elérni. Magyarország fölépítéséhez ezer év kellett; elveszejtéséhez, itt benn, elég volt a háború utolsó féléve, vagy másfél éve. Mi tehát távolról sem fűzzük a Károlyikormányhoz azt a várakozást, hogy a parlament szünetében most már végképpen megmentette volna az országot, de erősen gyanítjuk, hogy ez akkor sem, sőt talán még kevésbbé telt volna tőle, vagy más kormánytól, ha nem is szünetelteti a törvényhozást. Hogy egyébként mit végzett, azt ezután fogjuk csak megtudni, hogy azonban mit vesztettünk az egyhónapos parlamenti szünetben, azt megtudtuk már ma délelőtt, a szünet utáni első ülésen. Ennek az ülésnek még nem volt érdemleges tárgya, de botránya, visszataszító és felháborító jelenetei annál bőségesebben. Mondani sem kell, hogy a szocialisták hősködtek és vezettek, akikről, nem tudni, mitől kaptak vérszemet, hogy most már épp oly nyíltan és piromániás szenvedéllyel törnek az ország, a társadalom rendjének és biztonságának felborítására, mint másfél évtizeddel ezelőtt. Akkor azt mondták, azért nem hazájuk ez az ország és legválságosabb napjaiban azért nem vállalnak vele közösséget, mert jogtalanok, nem engedik be őket a parlamentbe. Azóta bekerültek s most már a törvényhozás sem való nekik másra, minthogy annak magas pódiumáról még meszszebbre ellátszóan, még hatékonyabban és védettebb helyzetből folytassák a tömegizgatás, a néplázítás és országháborítás dühödt munkáját. Minden szavuk kizsigerelése a nyomornak, már fenyegetnek, nyílt és fegyveres lázadásra uszítanak, és annyira nyeregben érzik magukat, hogy vádlók lettek a vádlottakból és „véres kezekről"* beszélnek azok, akik intézői és támaszai voltak az ország egyetlen, fizikailag hóhérkezű kormányzatának Ennek az eltökélt rohamnak tébolyult és vérszomjas csatakiáltásaitól harsogott ma egész délelőtt az ülésterem, mintegy válaszképpen, hogy várjon csakugyan sokat veszített-e az ország azzal, veszített-e nyugalmában, biztonságában, anyagi javaiban és előrehaladásában, ahogy egy hónapig szünetelt a képviselőház. Mélyen meg vagyunk győződve a magyar államhatalom erejének épségéről; nincs semmi kétségünk a magyar közönségnek iszonyú tűzvészen megedzett józansága iránt. Dobálózni sem szeretünk nagy szavakkal, főképpen történelmi reminiszcenciákkal, amelyek egy nemzet katasztrófájának megrázó emlékeit idézik föl. Mégsem lehet észre nem venni a fokozatos kibontakozását és előretörését mindazoknak az elemeknek és tényezőknek, melyek a nagy katasztrófát okozták és ennek a politikának az eszközei és módszerei is csalódásig olyanok, mintha csak az 1917-es szögről akasztottál? Volna le. A szocialisták már ott vannak, ahol ekkor voltak. Ami Budapest székesfőváros tegnapi közgyűlési határozatát illeti, az magában nem döntő jelentőségű, még csak nem is kiemelkedő ténye a politikának, de analógiája 1917-es figyelemreméltó. Nemes fővárosunknak akkor, az ország sorsdöntő napjaiban sem volt sürgősebb dolga a választójognál, akkor is az egész ország nevében követelt, holott erre az országtól épp oly kevéssé volt felhatalmazása, mint amennyire ma nincsen. A városházán ütötte föl tanyáját a felforgatás nagyvezérkara, kövér ügyvédek és sovány forradalmárok, onnan küldték fenyegető üzenetüket a királynak, miközben épp oly kevéssé volt nekik fontos a választójog, mint az ország és mint amennyire ma sem fontos. Fontos volt a zavarkeltés, a terror, a hatalom megszerzése és ami választójogi front néven kialakult, az nem volt egyéb, mint hivatásos lázadók és elvakult, hazardőr polgári politikusok szövetsége. Az analógiák, a személyi és tárgyi hasonlóságok, a módszertani megegyezések gyűjteménye napról-napra bővül, de mi meg vagyunk róla győződve, hogy mindezzel szemben nem hogy gyengülni, de napról-napra még inkább erősödni fog a társadalom ellenállása és csömöre a bősz tirádák, véres, de üres forradalmi frázisok, pózok és hencegések iránt. Lehető, de jó gazdasági politikát kell csinálni, intézkedni gyorsan, radikálisan és hatékonyan kell és nem kétséges, hogy ha a közönség, le a legalsó néprétegekig, megérzi egy-egy jó intézkedés közvetlen hatását, ha tágulását és lazulását érzi a válság szorító gyűrűjének, akkor ezek fejében szívesen meg fogja bocsátani azokat az elmaradt parlamenti napokat, melyek lakatot tettek a lazítás szörnyű és véres szájára. Elkészült a költségvetés, a földteherrendezés és a mezőgazdaság megsegítésének tervezete A miniszterelnök a kormány egyhónapi munkájáról — Korányi részletesen nyilatkozott a kamatproblémákról — Kenéz Béla az ipari árak kedvező alakulásáról Az egységes párt Pásthy Pál elnöklésével csütörtökön este értekezletet tartott, amelyen a kormány tagjai közül Károlyi Gyula gróf miniszterelnök, Zsitvay Tibor igazságügyminiszter, Kenes Béla kereskedelemügyi miniszter, Korányi Frigyes pénzügyminiszter, Karafiáth Jenő kultuszminiszter, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, Purgly Emil földmívelésügyi miniszter és a párt tagjai közül igen sokan jelentek meg. A miniszterelnök bejelentései A párt belső életét érintő ügyek elintézése után Károlyi Gyula gróf miniszterelnök szólalt fel. — Amikor egy hónappal ezelőtt — mondotta a miniszterelnök, — kormányzói kézirattal elnapoltuk a Ház ülését, annak megokolásául azt hoztam fel elsősorban, hogy a kormánynak a költségvetés összeállításához időre van szüksége. Mindannyian tisztában vagyunk ugyanis azzal, hogy a költségvetésnek idejében való beterjesztése és törvényerőre való emelése igen nagy fontossággal bír és annak elmulasztása az országra úgy belpolitikai, mint külpolitikai szempontból kelleműtlen következményekkel járna. A kormány tehát a rendelkezésére álló időt elsősorban a költségvetés összeállítására használta fel. És hogy ez nem volt könnyű feladat, azt nem szükséges bővebben megokolnom. Azt hiszem, hogy a jövő hét folyamán a pénzügyminiszter abban a helyzetben lesz, hogy a költségvetést a Ház elé terjesztheti s ezzel biztosítjuk azt is, hogy kellő időben törvényerőre emelhető legyen a költségvetés. A mezőgazdaság megsegítése és a földteherrendezés . Erre az időre azonban szüksége volt a kormánynak azért is, mert több igen nagy fontosságú tervezetet kellett előkészítenie, amelyeknek összeállítása és kidolgozása sok munkát és időt vett igénybe. Ezek között első helyen említem meg a mezőgazdaság megsegítését célzó tervezetet, azután a földteherrendezésre vonatkozó javaslattervezetet, amelyekre vonatkozóan most részletesen nem kívánok nyilatkozni, de amelyek már olyan stádiumban vannak, hogy a jövő héten végleges formát is ölthetnek. Több más kisebb rendelkezésre nem akarok kitérni, mert bár azok is fontosak, de ezek mégsem vettek olyan sok időt igénybe, hogy megokolttá tették volna a Ház elnapolását. Miért kellett a parlament szünete ? — Ma a Házban az ellenzék felvetette azt a kérdést, vájjon mit csinált a kormány ez alatt az egy hónap alatt. Úgy állították be ezt a kérdést, mintha a kormány ezt az egy hónapot tétlenül töltötte volna el. Nekem ebből a szempontból nyugodt a lelkiismeretem. A kormánynak igenis szüksége volt erre az egy hónapra, hogy az ország érdekében teendő intézkedéseket előkészítse. Nyugodt a lelkiismeretem, hogy ezt az időt valóban erre a célra használtuk fel, sőt azt is merem állítani, hogy ez az idő nagyon rövid volt, úgyhogy csak megfeszített munkával tudtuk az intézkedéseket kellő formába önteni és előkészíteni. Részletekre nem akarok ma kiterjeszkedni. Remélem, hogy a jövő pártértekezleten ezeknek a tervezeteknek kész és végső alakját már be tudjuk mutatni és a párt tagjai már hozzászólhatnak ezekhez a nagyfontosságú kérdésekhez. Az összeférhetetlenségi törvény — a nyár előtt — A Ház munkarendjéről sem akarok szólni, mert hiszen az elnök napirendi indítványa tulajdonképpen teljes felvilágosítást ad arra vonatkozóan, hogy a költségvetési vita megkzdéséig milyen penzum az, ami az országgyűlés képviselőházára vár. A költségvetés letárgyalása után elsősorban az összeférhetetlenségi törvény letárgyalását tartom kívánatosnak, nehogy az őszre maradjon. Természetesen, az összeférhetetlenségi javaslatnak törvényerőre való emelése nincs naphoz kötve. Remélem, hogy ennek a javaslatnak letárgyalása nem fog a nyárba belenyúlni. Hogy ez a javaslat még a nyári szünet előtt tető alá kerüljön, ez mindannyiunk óhajtása és azt hiszem, hogy az országban is megnyugvást fog kelteni, míg a tárgyalásnak őszre való halasztását tendenciózusan a kormány és a kormánypárt ellen használnák ki. A pénzügyminiszter a kamatleszállításról Létay Ernő köszönettel vette tudomásul a párt nevében a miniszterelnök kijelentéseit. Ezután a kamatláb leszállításának kérdésével foglalkozott, bírálta a Nemzeti Banknak ebben a kérdésben elfoglalt álláspontját és sürgette a kamatláb leszállítását. Tóth Pál szintén a kamatláb leszállításának ügyével foglalkozott. Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter válaszolt ezután a felszólalásokra. Hangoztatta, hogy azt a sok nyomorúságot, amit a képviselők ismertettek, ő fokozottabban látja, mert az ország minden részéről hozzá érkeznek be a panaszok s a gazdasági élet minden terét figyeli. Ismeri azt a hangulatot, amely a kamatláb leszállítására irányul. S ha könnyűvé akarná tenni a dolgát, elég volna az, hogy engedjen ennek a hangulatnak és maga is panaszkodjék. De bár ismeri a szenvedők óhajtását, neki nem az a kötelessége, hogy a közhangulatnak engedve, éljenekre pályázzék. Tudja azt, hogy sokat fogják kritizálni, hogy intézkedéseivel nem lesz mindenki megelégedve az országban, de az a meggyőződése, hogy az em Ára 16 fillér berek magukban mégis érezni fogják, hogy a pénzügyminiszter tudja, mit akar s miért akarja így, s nem fogják akadályozni abban, hogy munkáját, elvégezze. Áttért ezután a kamatlábleszállítás kérdésének ismertetésére. Kétségtelen, hogy a mai kamatterhek túlságosan magasak. Azonban a kérdés nem az, hogy a kamatot egy vagy két százalékkal leszállítsák, mert sok emberen ez sem volna segítség. Külföldi tárgyalásaink a kamatmérséklés végett ■ A magyar közvélemény, sajnos, még mindig nem értékelte teljesen a gazdasági válságot. Ő ugyan a végcélok tekintetében, amelyeket lát és amelyekhez a kivezető utat is látja maga előtt, optimista, de tudja azt is, hogy ma nehéz helyzeten kell keresztülvergődni. Tény az, hogy olyan lépésekben haladt előre az eladósodás az utóbbi időben, ami megdöbbentő. A közszellemnek ebben a tekintetben át kell alakulnia és meg kell szűnnie a hitnek, hogy a más pénzével úgy gazdálkodhatunk, hogy ha sikerül, akkor jó és ha nem, akkor legfeljebb nem fizetünk. Eladósodásunk nagy része, mintegy négymilliárd pengő, külföldi eredetű. A külföld, természetesen, Magyarországnak sem adott olcsóbban kölcsönt, mint általában a környező államoknak. Ezek a kamatok magasak s leszállításuk egyik legfőbb gondját képezik. Háromhónapos minisztersége alatt annak előkészítésén dolgozott, hogy a kamatokat leszállíthassa. Ez roppant nagy munkát igényel. Hitelezőink különböző csoportjai hét-nyolc különböző államban vannak elszórva. Érdekeik részben különbözőek, érzelmi momentumokkal nem lehet rájuk hatni és velünk szemben bármikor a szerződésre és aláírásokra hivatkozhatnak. Sikerült már őket bizonyos fokig belátásra bírni s reménye szerint rövid időn belül kedvező lesz ezeknek a tárgyalásoknak eredménye. Az egyik tényező tehát a belföldi kamatláb leszállítására régebbi külföldi adósságainl, kamatainak leszállítása. A belföldi szempontok — A kölcsönök másik része, a pénzintézetek betéteiből származik. Ezek egy részét a pénzpiac feszültsége óta a betevők kivonták s nekünk arra kell törekednünk, hogy ez a folyamat ne folytatódjék, mert különben nehézségek állhatnak elő. A betétek kamatlába pedig ma még meglehetősen magas, viszont ha nem engedjük a betevők ízlésének megfelelő kamatlábat érvényben maradni, akkor megint csak azt veszélyeztetjük, hogy felmondják a betéteiket. Figyelembe veendő, hogy a betétek elvonása folytán előállható bankválságoknak igen súlyos kihatásuk volna. A betevők egy része éppen a mezőgazda-közönség sorából kerül ki. A kamatláb és a Nemzeti Bank szerepe Ezután a Nemzeti Bank szerepével foglalkozott a pénzügyminiszter. A Nemzeti Bankot nekee szabad úgy felfogni, — mondotta — mint közönséges pénzintézetet, amelynek privilégiumot adott a törvényhozás. A törvényhozás tudta mit tesz, amikor olyan autonómiát adott a banknak, amely szinte megtiltja a kormánynak, hogy beleavatkozzék a banknak abba a működésébe, amely összefügg a pénz értékállóságának a megvédésével. Ez tudniillik sarkalatos pontja minden gazdasági élet funkcionálásának. A Nemzeti Bankra tehát olyan feladat van bízva, amely a gazdasági élet egyik fontos részét jelenti. A törvény a kormányt akadályozza abban, hogy mást, mint ellenőrző befolyást gyakoroljon a banknak ebbe a működésébe és ez helyes is, mert ha a pénzügyminiszter engedne valamilyen nyomásnak és azt továbbítaná a bankhoz, akkor nem tudna többé ellenállni annak, hogy az ilyen nyomások megismétlődjenek és akkor tönkremenne iá pénz. De nincs is szükség ilyen nyomásra. A Nemzeti Bank vezetősége is tudja, mire van szüksége a gazdasági életnek és a bank vezetőségének sem kellemes, hogy ha nem szállíthatja le a kamatot olyan időben, amikor azt bizonyos szempontból kívánatosnak tartaná. De az ilyen lépésnél igen sok nehéz kérdést kell figyelembe venni és nem szabad egyedül az adósok szempontjából megítélni a pénzügyi helyzetet. A legutóbbi esetben ő is kívánatosnak tartotta volna a kamatleszállítást, de belátta, aminthogy mindenkinek be kell látni, hogy ultime előtt — és ekkorra esett a Nemzeti Bank főtanácsának az ülése, — a dolog nehezebb, mint máskor. Ezenkívül figyelembe kellett venni, hogy a Nemzeti