Budapesti Hírlap, 1932. július (52. évfolyam, 144-170. szám)

1932-07-01 / 144. szám

ma rádiómelléklet Holnap: villámrejt­vény! Budapest, 1932 Lll. évfolyam 144. szám 1 Péntek, julus 1 Megjelent* mindennap, hétfő kivételével. Elő­fizetési Árak: egy hóra 4 pengő, negyedévre 10 pengő 80 fillér. — A külföldön ezeknek az összegeknek a kétsze­rese a* előfizetési díjBudapesti Hírlap Főszerkesztő: CSAJTHAY FERENC Szerkesztőség és kiadó* hivatal: Vili. kerület, József­ körút 5. Telefon* számi József 444 — 04* től József 444—09-ig. — Levélcím­­ Budapest, 4 Postafiók 55.­­ Kiadja a Budapesti Hírlap R.-T. A megoldott feladat­ ­ A hivatalos lap holnap kormányzói kéz­iratot közöl, amelyből megtudjuk, hogy­­Károlyi Gyula gróf miniszterelnök, miután tető alá hozta a magyar állam új költség­vetését és ezzel megoldotta azokat a fel­adatokat, amelyekre eredetileg vállalkozott,­­ felajánlotta kormányának lemondását. A lemondást az államfő nem fogadta el és elismeréssel emlékezvén meg a kormány lel­kes fáradozásáról, erőfeszítéseiről és az el­ért eredményről, azt a legteljesebb bizal­máról biztosította. " Ami történt, az nem politikai szenzáció ,és nincsen benne semmi azokból a szertelen kombinációkból, amelyek legutóbb lapha­sábokat töltöttek meg és politikai dilettán­soknak szórakozásul szolgáltak. Egy olyan formai lépés történt, amely megfelel az alkotmányos szellemnek és szokásoknak és amely önként következett abból a tényből, hogy Károlyi Gyula gróf meghatározott feladatok elvégzésére vállalkozott és hogy most e feladatok sikeres megoldásának a végére ért. Ámde bármily egyszerű is maga a tény, e feladatok elvégzése korántsem volt az. Az a közgazdasági és pénzügyi folyamat, amely, mint emlékezetes, a német-osztrák Anschluss-foozgalom bejelentésével kezdő­dött, a bécsi Creditanstalt bukásán folyta­tódott és a külföldi rövidlejáratú kölcsö­nök felmondásán végződött, s váratlanul és büdésszerű hatással érte a földrésznek legtöbb országát, közöttük a miénket is. Fejlődésünknek fölfelé ívelő vonala meg­tört, a gazdasági életet pánikhangulat ro­hanta meg és kétséges volt, hogy a romlás­­és hanyatlás folyamatát hol és miképpen lehet megállítani, nehogy minden a fe­jünkre­ szakadjon. Nem szóvirágnak szán­juk, ha azt mondjuk, hogy ekkor került Károlyi Gyula gróf a gátra, mert valóban árvíz, ha ugyan nem özönvíz benyomulása ellen kellett védekezni. Programmja nem terjedt, mert e pillanatban nem is terjedhe­tett túl azon, hogy megvédje és megszilár­dítsa állami és gazdasági életünk struktú­rájának két tartó pillérét, melyek szintén veszélybe kerültek:­­ az államháztartás egyensúlyát és a pengő értékállandóságát. Helyesen látta meg és minden kísértés és minden támadás ellenére, a közcélra tekintő önzetlenséggel, odaadással és áldozatkész­séggel tartott ki a mellett, hogy minden programm, terv, elgondolás és a leglelke­sebb fogadkozás is ingoványra épít, hacsak­­előbb a talajt meg nem szilárdítjuk az épít­kezés számára. Az út, amelyen méltó munkatársaival együtt járnia kellett, nehéz és keserves volt és nem volt veszélytelen. Szembe kellett szállania annak az ódiumával, hogy meg­szüntettük a külföldi adósságok nagy részé­nek a kikötött módon való teljesítését, ami­­múlhatatlanul szükségessé vált a miatt, hogy a pengőt megvédjük és nehogy utolsó erőtartalékainkból is kifogyjunk. Ennél is azonban keservesebb és hálátlanabb feladat volt a költségvetésnek olyan mértékre való leszállítása, amely megfelel az ország fáj­dalmasan megfogyatkozott teherbíróképes­­ségének. Itt állott egyrészt maga, a feladat zord kérlelhetetlenségében, mely sem meg­alkuvást, sem megkerülést nem tűr meg­­bosszulatlanul, a másik oldalon olyan szer­zett jogok és meggyökeresedett szokások tö­megei, melyeknek érintetlensége szinte dogmává kövesedett és itt állottak a meg­riadt emberek tömegei, akiknek jövője, esetleg egész exisztenciája a rostára került. Amott ügyelni kellett arra, nehogy intéz­kedéseink Magyarország tisztességének, ne­vének, jövendő hitelképességének menje­nek a rovására, emitt, hogy a sorozatos le­építések, lebontások és összevonások ne pusztítsanak el pótolhatatlan értékeket és a lehetőségig minél kevesebb fájdalmat okozzanak. Ami mind ennek a munkának a jó elvég­zéséhez kellett, az­ emberszerető, meleg szív,­­ de tiszta és átfogó elme; az a felsőbbrendű­ség, mely az események folyását a nemzeti és állami élet örökkönvalóságának magas­ságából tudja nézni és az a lelki nemesség, mely az élet legmélyén is meglátja az em­bert és megérti panaszát és szenvedéseit. De bárha a legjobban végzik is el ezt a munkát, mint ahogy érvényesült is a gon­dosságnak, körültekintésnek, elmélyedésnek, igazságosságnak és méltányosságnak min­den lehető követelménye, népszerű ez a munka, lényegénél fogva nem lehet és ha Károlyi Gyula gróf előbbre helyezte volna a népszerűség keresését annál a meggyőző­désénél, hogy az ország üdvére cselekszik, akkor bizonyára nem vállalkozott volna. „Egy kormánynak, — mondotta — abban van az öröme, ha alkothat, fejleszthet, épít­het" — és az ő kijelölt szerepe eddig Ma­gyarország életfolyásában az volt, hogy fossza meg magát az alkotás örömétől és érje be az emésztő munkával, gondokkal, lemondással és önmegtagadással. Helyze­tének súlyát enyhítette az, hogy egyszerű és közvetlen szavaiból és minden cselekede­téből a rendületlenül meggyőződéses, a pu­ritánon tiszta, e mellett érző és megértő jó embernek a személyisége sugárzott ki kez­dettől fogva s ez mindenütt tiszteletet és bizalmat keltett. Ma az országnak minden polgára belátással és azzal a meggyőződés­sel fogadja a legmagasabb elismerés meg­nyilatkozását, hogy Károlyi Gyula és mun­katársainak műve sikerült és megkötötték alattunk a megindult földet, hogy az ismét teremjen és életet adjon. A kormány és a többség kölcsönös bizalma biztosíthatja a további bel- és külpolitikai eredményeket Az egységes párt értekezletén Károlyi Gyula gróf miniszter­­elnök nyilatkozott a fontos gazdasági és pénzügyi intézkedé­sekről és a külföldi tárgyalásokról — Magyarország és a leszerelés — A gazdasági rekonstrukció nem szorítkozhat a dunai államokra — A külföldi adósságok rendezése a legjobb úton — A kormány birtokpolitikai tervet dolgoz ki Bethlen István gróf: Ez a párt a nemzet lelkiismeretének élő organizmusa Az egységes párt ma este Pesthy Pél pártel­­­elnöklésével ülést tartott, amelyen a kor­­­mány részéről Károlyi Gyula gróf miniszterel­nök, Karafiáth Jenő­­kultuszminiszter, Kenéz Béla kereskedelmi miniszter, vitéz Keresztes- Fischer­­Ferenc belügyminiszter, vitéz Purgly Emil földmívelésügyi miniszter és Zsitvay Ti­bor igazságügyminiszter vett részt. Pesthy Pál pártelnök megemlékezett a kor­mányzó autóbalesetéről és a párt legőszintébb igazi örömének adott kifejezést a kormányzó szerencsés megmenekülése alkalmából. (Éljen­zés.) Ezután felolvasta Rothermere lord táv­iratát, amelyben a lord megköszöni a pártnak, hogy üdvözölte őt abból az alkalomból, hogy a magyar revízió érdekében a lausannei konferen­cia megkezdése előtt lapjában MacDonaldhoz felhívást intézett. (Helyeslés.) Kéthetenként értekezlet lesz a nyári szünetben Pesthy Pál pártelnök ezután visszapillantást vétett az elmúlt politikai évre s rámutatott arra, hogy a pártnak a legsúlyosabb helyzetben­­ke­llett megküzdenie nehéz feladatokkal, de a párt tagjai hazafias érzésüktől és az ország ér­dekeitől vezettetve, hűségesen kitartottak a párt­eszméi mellett, megőrizték a párt egységét és így biztosították a zavartalan kormányzást és lehetővé tették, hogy az ország a jobb jövő felé haladjon előre. Hangsúlyozta még, hogy a leg­közelebbi jövőben a földteherren­dezés sürgős megoldása foglalkoztatja majd a pártot, ezek­nek a kérdéseknek a megtárgyalását a tizenha­tos bizottság fogja végezni. A pártelnök javaslatára elhatározták még, hogy a nyári szünetben kéthetenként megbeszé­lést tartanak az általános helyzet és a teendők megvitatására. A miniszterelnök felszólalása Károlyi Gyula gróf mini­zterelnök szólalt fel ezután. Hangsúlyozta, hogy kormányra jutása után kabinetjének az volt a kitűzött célja és legsürgősebb teendője, hogy a budget egyensú­lyát helyreállítsa, kiegyensúlyozott költségvetést terjesszen be a következő évre és meghozza azo­­okat az intézkedéseket, amelyek a pengő állan­dóságát voltak hivatva biztosítani és lehetővé tették az infláció veszedelmének elkerülését. A budget sz­árd talajáról nem szabad lecsúsznunk . Ezek a célok, amint azt a parlament mind­két Háza több ízben is kimondotta, elsődleges fontosságúak voltak. A kormánynak sikerült feladatának ezt a részét megoldania és az emlí­tett célok a jövőre is biztosítottnak látszanak. De nem szabad szem elől téveszteni, hogy a nehezen, nagy áldozatok révén egyensúlyba ho­zott költségvetés egyelőre még csak papíron van meg és hogy a kormánynak céltudata­an a leg­­rigorózusabban és néha talán könyörtelenül is ragaszkodnia kell a papiroson összeállított költ­ségvetés kereteihez, mert csak így valósulhat meg mindaz, ami a költ­égvetés egyensúlyának a fennállásához fűződik. Az egyensúlyba hozott budget szilárd talajáról nem szabad lecsúsznunk a bizonytalan lejtőre és ha erősen meg akarunk állni, akkor meg kell, hogy tudjuk tartani a költségvetés kitűzött méreteit. Ezért a legbeha­tóbban kéri a párt tagjait, hogy ebben az irányban ők is legyenek a kormánynak segít­ségére.­­ Érthető, hogy az ország minden rétegé­ben, a nagyközönségben és ennélfogva a párt tagjaiban is fel fog merülni az a gondolat, hogy olyan kívánalmakkal forduljanak a kor­mányhoz, amelyek a budgethez való ragaszko­dás tekintetében égjük vagy másik oldalról en­­gedmény­eket vonnak maguk után. A kormány kénytelen les­z ezek elől a kérések elől a legrigo­­rózusabban elzárkózni, mert ha ezt nem teszi, akkor egész munkája hiábavaló volt, már­pedig az eddig elért eredményeket nem szabad a kor­mánynak kockáztatnia. Nem azért lesz kényte­len a kormány elzárkózni, mintha nem volna érzéke az egyes méltányos kívánalmak iránt ,, mint hogyha makacsul szembe akarna helyez­kedni a közkívánalmakkal. De szem előtt kell, hogy tartsa az általános közérdeket és a leg­főképpen biztosítandó eredményt s éppen ezért bármennyire nehezére esik is majd, hogy szi­gorúan tragaddsekedjék a megállapított tételekhez, azoktól nem lesz módjában eltérni. Az ellenzék könnyű szerepe . Lehetséges, hogy parciális érdekek szem­pontjából, vagy talán népszerűség miatt a kor­mánynak ezeket a szigorú intézkedéseit kikez­dik bizonyos oldalról. Érthető is az ilyenfajta ' ......... ...................................... ............­ " eljárás az ellenzék részéről, hiszen az ellenzék mindig abban a könnyebb szerepben volt — és ez így is lesz mindig, — hogy 'kritizálh­atott, kihasználhatta az elégületlenséget, Ígéreteket te­ Ára 16 miér hetett, mert azok beváltásáról úgy sem neki kel­lett gondoskodni. Volt már eset arra a magyar politika történetében, hogy az ellenzék, amikor kormányra jutott, még azokat a követeléseket sem valósította meg, melyekért utcai harcokat is provokált, de félretette azokat. Ezen csodál­­­ozni nem lehet, rossz néven venni nem lehet, valószínű, hogyha mi volnánk az ellenzéki olda­lon, mi is beleesnénk az ellenzéknek ebbe a régi hibájába. Ám ezt a könnyű és a népszerűség szempontjából hálás szerepet a kormány és a kormánypárt nem vállalhatja, akármennyit is feláldoz a népszerűségéből a párt, akármennyi szidalomnak is lesz kitéve, kell, hogy lelkiisme­retitől vesettese magát és kizáróan az ország érdekét, a közérdeket tekintse és ha feladatába belebuknék, akkor is tiszta lelkismerettel és nyugodtan távozhasson. Földteherrendezés és kamat­­leszállítás . A legközelebbi teendője és legégetőbb sür­gős feladata a kormánynak a földteherrendezés és a kamatkérdés rendezése. A Magyar Nemzeti Bank újabb 1 százalékkal, most már 5 száza­lékra szállította le a hivatalos kamatlábat és a hitelügyi tanács is­ csökkentette ennek következ­tében a kamatokat. A kamatredukciók útján vagyunk tehát és ha az eddigi eredmények min­den igényt és kívánalmat nem elégítenek ki és minden kívánság még nem volt honorálható, meg­nyugvást kelthet az, hogy a kormányzat ezen az úton tovább akar haladni és további intézkedé­sek várhatók. — Ezekkel és az ezekhez hasonló intézkedé­sekkel kívánja megsegíteni a kormány a bajba­jutott kisembereket, a kispolgároknak súlyos gondokkal küzködő rétegét, a mezőgazdaság, a kereskedelem és a R­iposi körében egyaránt. — A földteherrendezés meglehetősen kompli­kált és nehéz problémája most már a megvalósu­lás stádiumában van. Az első rendelkezések már a legközelebbi napokban véglegesen meg lesznek szövegezve és azokat a 53-as bizottság elé terjesztik, mint olyan fórum elé, amely a felhatalmazási törvény alapján kibocsátandó­ kormányrendeletek felett­­van hivatva tárgyalni. De mihelyt a minisztertanács a rendelettervezet végleges formájában megállapodott, azt a párt által megválasztott tizenhatos bizottsággal is is­mertetni fogják. Walko, Korányi, esetleg Károlyi Genfben . A kormánynak a parlamenti szünet alatt előreláthatóan egyáltalán nem lesz szünete, sőt valószínűleg nagyon sok és fontos kormányzati elfoglaltsága lesz. Ma kaptuk meg a hivatalos meghívót La­usanneba, ahova a legközelebb ki­utazik egyelőre a külügyminiszter, azután való­színűleg a pénn­zügyminiszter és esetleg magam is. A jóvátételi kérdés, természetesen, érdekel bennünket, valamint Európa gazdasági rekon­strukciójának kérdése is, hasonlóképpen a „du­nai államok problémája". Leghatározottabb meg­győződésem szerint a gazdasági rekonstrukció nem szorítkozhatik a dunai államokra, mert ilyen formában életképes és gyakorlati megoldás nem várható. Álláspontunk a leszerelés kérdésében — Miként és hogyan folynak le majd ezek a tárgyalások, milyen javaslatok merülnek fel, mi­­lyen fázisokon fognak azok keresztülmenni, előre tudni nem lehet. Bizonytalan ideig folynak még a leszerelési tárgyalások, amelyek ben­nünket más formában érdekelnek, mint a többi államok legtöbbjét. Hiszen mi le vagy­unk sze­relve. Az ott kötendő megállapodásokkal szem­ben a kormány leszögezte már álláspontját és mindenesetre kitart amellett, hogy semmi olyan megállapodást alá nem ír, el nem fogad, ami az egyenlőtlenséget ebben a kérdésben továbbra is fenn akarja tartani. (Zajos helyeslés.) A lesze­relési tárgyalások több-kevesebb vonatkozásban belejátszanak és befolyásolják a pénzügyi és gazdasági tárgyalásokat és megállapodásokat is és azt lehet mondani, hogy Genfben, és Lausan­­ne nen a világot érdeklő összes problémák mint egy nagy üstben kavarognak.­­ A kormánynak tehát a közeljövőben ezekkel a kérdésekkel kell majd foglalkoznia hosszabb ideig úgy itthon, mint a külföldön. A kétheten­, kint tartandó nyári összejöveteleken a kormány­nak módjában lesz, hogy a tárgyalások folyásá­ról és az esetleges eredményekről tájékoztassa a pártot.

Next