Budapesti Hírlap, 1932. október(52. évfolyam, 220-245. szám)

1932-10-01 / 220. szám

1932. OKTÓBER T, SZOMBAT B.H. fi Nemzetek Szövetsége közzétette a pénzügyi bizottság Magyarországra vonatkozó jelentését A bizottság további lényeges megtakarításokat tart lehet­ségesnek — Az idei termés értéke meghaladja a tavalyi termés értékét — Tyler jelentése szerint a gazdáknak nyújtott védelem veszélyezteti a mezőgazdasági hitelt Magyarország helyzete július óta nem mutat lényeges változást . ]­Magyar Távirati Iroda jelenti. A Nem­zetek Szövetsége közzétette a pénzügyi bizott­­ság által Magyarországra vonatkozólag a Ta­kácshoz intézett jelentést. A jelentés szövege A következő: 1. A bizottság megvizsgálta, hogyan alakult Magyarország helyzete az 1932. évi június hó 30-ával végződött költségvetési év végén és a jól jó költségvetési év első két hónapjában. A bizottságnak alkalma volt meghallgatni Korá­nyi báró pénzügyminisztert és rendelkezésére állott magyarországi képviselőjének július hó 15-éről keltezett harmadik jelentése. 2. A bizottság a közigazgatási költségvetés és a költségvetésen kívüli kiadások, tehát az állami üzemek és a taletta-alap veszteségei folytán jelentkező kiadások vizsgálata alapján amnaz aggályának ad kifejezést, hogyha a kor­mány nem tesz további intézkedéseket a költ­ségvetés terén, úgy a folyó költségvetési év­ben további deficit jelentkezhetik, ami inflá­ciós veszedelmekkel járna. A bizottság azon­ban úgy véli, hogy további lényeges megtaka­rítások eszközölhetők és hogy azonnali intéz­kedéseket lehet tenni abban az irányban, hogy az üzemek által az állam és az adófizetők, jöve­delmeire gyakorolt nyomás némileg enyhíttes­sék és a helyi hatóságok kiadásai is csökken­tessenek. Az adóbevételek alakulását vizsgálva, a bizottság örömmel állapította meg, hogy a kedvezőtlen búzatermést ellensúlyozza más mezőgazdasági termények bőséges hozama, úgyhogy a folyó évi mezőgazdasági termelés teljes értéke a mai árak mellett meghaladja az 1931. évi termelés értékét. 3. Legutolsó jelentésében Tyler úr felhívja a figyelmet arra a veszélyre, amely a mezőgaz­dasági adósok bizonyos kategóriáinak nyújtott védelemből szükségszerűen származik. Bár a bizottság elismeri, hogy bizonyos esetekben, legalább is ideiglenesen, segítségre van szük­ség, mégis szükségesnek tartja rámutatni arra a súlyos kockázatra, hogy ilyen irányú álta­lános természetű, széleskörű törvényhozási in­tézkedések könnyen vezethetnek a mezőgazda­sági hitel ama forrásaink teljes kiapadására, amelyektől későbbi termések finanszírozása függ-e. A jelen időpontban a bizottság úgy véli, hogy nem tehet más érdemleges megjegyzést képviselője jelentéséhez. Általában Magyaror­szág helyzete június óta nem mutat lényeges változást. Példátlan botrányt rendezett az észak-ir képviselőházban egy szocialista képviselő Felrohant az elnöki emelvényre s az elnöki jogart a Ház sarkába hajította LONDON, szept. 30. A belfasti (Észak-Irország) képviselőház a­nnal elnapoló ülés alkalmával példátlan bot­rány színhelye volt. Beattie szocialista képviselő felháborodásá­ban, mert a munkanélküliségről szóló egyik javaslatát a Speaker — hivatkozással a ház­szabályokra — nem tűzte napirendre, heves szóharc után az elnöki emelvényre rohant, fel­kapta az elnöki jogart és azt nagy lendülettel az újságíró-karzat padsorába dobta. A Ház­ban leírhatatlan vihar tört ki. Beattie kijelen­tette, hogy nem akar tagja lenni olyan parla­mentnek, amely undok képmutatással elzárkó­zik az éhenhalók ezreinek megsegítése elöl. A háznagy végül fölvette a karzatról a jo­ j­ó­n olcsón :‘:?A VILCSEK VILMOS vászonáruházában Budapest, IV.# ‘Kecskeméti* utca 9* Kézimunka ágygart................. 36 —, 32,—, 29*— ra lepedő mtr.................................................. 1-98 Damaszt törülköző tucatja ........................... 21-50 6- sz damaszt étkészl­e .......................15.20 9.80 la lendamaszt étkészlet ..................... 18*— Angin.............. 1.45 Zsebkendők* fehér­neműek9 nagy választékban* ek szeme előtt azonnal végbemegy a párbaj, a fiatal harca az öreggel, hogy az maradjon to­vább a hely­én, amelyik az életben marad. Nem ez történik, mert sohasem történik m­eg ez. A fiatal meghátrál. Előbb a nyelve zászlóját vonja be, aztán leereszti felső állának két lebe­­nyét, teste megrándul és félszegen, oldalt és hátrafelé fáról. Végül lehasal a porba; a kósza fárok szőrbóbitája szaporán mozog, verdesi a földet és két szem sugárzásában a magát mego­ldó alázat szelídsége ég. Úgy néz fel a másikra, fez­eszre, a feketetövű agyarakra, a szomorú, komor, pókoszagú testre, a rettenetesre, akit így legyőzni úgy sem lehet, aki előtt meg kell aláz­­kodni, aki még most is játszva ketté tudná ha­rapni kölyök­gerincében a csontot.­­ Ekkor Burkus, az öreg kutya felpillant, tígyet sem vet vetélytársára, a porban hasaló fcitromra. Áll az ő1 mellett, tragikus, fekete folt­ú— ősz bajusz, szakáll, deres kutyapofa, kimar­­­jult lábak, bőrfoltos, tépett bunda, a hatalmas ,tüdőre kidagadt bordák, a tágra nyitott, véres­­kéjjú két öreg szomorú szem. Áll és körülhor­­­dozza tekintetét a négy emberen. Védelmezőin, líráin és istenein. Mindegyik embernek jut egy rallantása, egy-egy panaszos, köszönő-könyörgő, rémületbe ájult villanás. Nem lehet kibírni so­káig és a négy ember egyenkint lekapja róla tekintetét.­­ Akkor Bárkányi, az­ öreg reszelésen köhint és rezel: i ■— Jól van na'.­.­­ — Ismerkedjetek össze — teszi hozzá a fiú. — Pár napig jó volna, — ad formát a gon­dolatnak a menyecske és az öregasszony, aki a kivégzést elsőnek sürgette, így: — Nem bánom... éljen hát még valameddig. Ez történt és a tanyában tovább folyt az élet. A két kutya összeszokott, egy tálból ettek, ös­­­szebújva aludtak, a vén ténfergett, kullogott, bevert, a fiatal loholt, szaladozott, csaholt. Egy hét múlva, este, mikor a földről hazatér­tek, így szólt fiához az öreg Bárkányi: — Csináljunk már valamit avval a döggel! — Burkussal? — kérdezte vissza a fiú. — Avval. Végezni kellene vele. Csend lett, a fiú nem válaszolt. Később a me­nyecske felterített és asztalra tette a tálat. Ka­nalaztak és tekintetük komor volt, mint a felleges őszi éjszaka. Magasan, a tanya felett vonuló vadludak gágogása siránkozott, szél csörgette a paprikaffizéreket és nagyon messziről, a majo­rok felől kutyaugatás szűrődött hozzájuk. Az öreg Bárkányi letette a kanalat és így szólt: — Nem tudom bántani. — Én sem, — tette hozzá a fiú. — Csirkét csak valahogy, — mélázott maga elé a menyecske. — Hej, hej, — szipogott az öregasszony. Megint elmúlt egy hét és megint szóba került a dolog. Ha elhatározták, meg kell tenniök. Fél­tek a finánctól is, mert adó jár minden kutya után. Végezni kell vele, most már hamarosan, akármiképpen, irgalmatlanul. Egy nap leszabott a dél és este, lefekvés előtt az öreg Bárkányi valami rongyba csavart dolgot kapart elő a lisztesláda mögül. Kihámozta a zsákdarabokból, a puska volt. A család némán szemlélte a készülődést, moz­dulatlanul hallgattak, a banyakemence nyitott szájában vörösen lobogott a csutkaláng és fur­csa árnyakat ugráltatott a falakon. Bárkányi csőbetolta a töltényt, fölkelt és kilépett az aj­tón. Nehéz csizmái végigkopogtak a tornácon, le a lépcsőn, ki az udvarra. Burkus most ott fekszik elnyúlva a kutyaól előtt, csak csikorgó hidegekben búvik bele, így szokta, tudják. Dermedt csöndben, lélegzetvisszafojtva vár­ják a dörrenést. Az asztallapban szú perceg, a kakukos óra sétálója pattogva méri az időt, a csutkaláng vörösen lobog, a tűz kiölti nyel­vét, hallani, amint sziszeg, huhog és csúfoló­­dik.*«i:/ Most fog eldördülni... Odaért már... Most veszi célba... De a lövés nem robban fel kívül. Még né­hány perc... az is lehet, hogy néhány negyed­óra. Lépések közelednek, felnyílik az ajtó, be­lép rajta az öreg. Ősz haja kilóg a sipka alól, homlokán fénylik a verejték, jobb marká­ban remeg a puska. Leereszkedik a lóca szé­lére, kipiszkálja a töltényt, a fegyvert vissza­csavarja az olajos rongyba. — Nem bírom, — dörmögi végül, fölkel és indul a kamrába, a lisztesládához, hogy a fegy­vert visszategye. Amazok nem válaszolnak. A menyecske felbontja az ágyakat, a tűz nem csúfolkodik már, megértőn hunyorog, mint a jóllakott macska, aztán lehunyja szemeit ő is. Pár nap múlva a menyecske próbálta meg méreggel, de az okos állat beleszagolt a tálba és elsompolygott. A fiú baltával kísérelte meg, de nem tudott lesújtani, az öregasszony ki­csalta a tópartra, kötéllel és kőnehezékkel akarta elemészteni, de remegő ujjai lesiklot­­tak az állat nyakáról. Végre is belefáradtak és megadták magukat. Éljen hát az eb, amed­dig akar, így élt még Burkus két egész hónapot. Ki­oktatta, betanította, kinevelte a másikat. Ka­rácsony előtt két nappal éjszaka éktelen uga­tásra riadt fel, a család. Méteres hó fedte a határt és iszonyatos hideg volt. Az istálló felől az állatok riadt dobogása hallatszott és Burkus mély, oroszlánbőgéshez hasonló, hörgő ugatása, meg a Citrom éles, sikoltozó csaho­­lása. A két férfi villát, fejszét ragadott, me­zítláb, ingben-alsóban kiugrottak az ajtón. A holdvilág sápadtan sütött és két fekete alakot láttak, amint átvetették magukat a sa­­látáskert rácsán, neki az erdőnek. — Hirnye a zsivány mindentehet! — üvöl­tött fel az öreg és a fiú utánuk vetette ma­gát, de a gyepű előtt hátratorpant. Kimeredve, kettéh­asított fejjel, a véres hó­ban ott feküdt Burkus, a házőrző­jén kutya. gart és visszahelyezte az elnök asztalára. Beat­tie erre újból odarohant, megragadta a jogart és az ülésterem legtávolabbi sarkába dobta. A háznagy onnan is visszahozta és helyére tette. Óriási izgalom támadt. A­ vita során kiutasították a Házból Beattie képviselőt, aki hangos tiltakozás közben hagyta el a termet. 8 BAROSS grill ■ ■ ■■ " (József­ körút 45. sz.) Estén­ |/ll| MAO TIDItD zenestenB­és ként IVraLM­­An I­IDUll jazz zenekar* Délután és este tánc | Kávéházi árak! Az új magyar kormány életraj­zokban Itt­ mutatjuk b­e az új magyar kormányt és pedig tagjainak életrajzaiban,­­ egynek kivéte­lével. Keresztes-Fischer Ferenc megtartotta eddigi állását és életrajza legutóbb, miniszterré történt kinevezése alkalmával jelent meg. Gömbös Gyula miniszterelnök és honvédelmi miniszter Gömbös Gyula Murgán, Tolna vármegyében született, 1886. dec. 26-án, a jákfai Gömbösök nemzetségéből. Tanulmányait a soproni líceum­ban kezdte s a pécsi honvédhadapródiskolában folytatta. Felavattatása után a zágrábi 25. sz. horvát honvédezredhez került s ennek kötelé­kében szolgált 1912-ig. Ekkor Budapesten le­tette a felső tiszti tanfolyamra képesítő fölvé­teli vizsgát s miután elvégezte a cs. és kir. bécsi hadi iskolát, 1914-ben a zágrábi XIII. hadtest vezérkari irodájában kapott szolgálati beosztást. Itt érte a háború kitörése. Hadtesté­nek vezérkarában, később a 42. és 6. hadosz­tály parancsnokságánál, majd a 83. dandár kötelékében vett részt a háborúban. 1916 jú­nius 11-én az oknai áttörés alkalmával az oro­szok­ egy éjjeli rajtütése folyamán megsérült. Felgyógyulása után a honvédelmi miniszté­riumba vezényelték. Mikor 1917 elején Ha­zai Samu báró volt honvédelmi minisztert a hadsereg pótlásügyi főnökévé nevezték ki, vele együtt Bécsbe ment s Hazai báró mellett szol­gált egészen a forradalom kitöréséig. Ez idő alatt, 1917-ben írta Bie ungarische Armee című tanulmányát, amelyet a­ magyar kor­mányhoz is eljuttatott. Ebben a tanulmányában az önálló magyar hadsereg felállításának szük­ségességét hangoztatta. Közvetlenül a forra­dalom kitörése után, november hónap 2-án azt a tervet terjesztette Hazai báró elé, hogy Hazai és Andrássy Gyula gróf álljanak az olasz frontról és Franciaországból haza­özönlő csapatok élére s vonuljanak be Magyar­­országba a forradalom megbuktatására. Később Balla Aladár zágrábi követ mellé osztották be katonai attasénak, majd visszakerült a honvé­delmi minisztériumba és csakhamar Hor­váth Dénes vezérkari tiszttel együtt, ellen­­forradalmi tervet dolgozott ki, melynek alapgondolata az volt, hogy Budapestet izo­lálni kell, az országot járásonként és megyén­ként megszervezni az ellenforradalom céljaira. Ebben az időben került a MOVE élére, 1919 január 19-én, amikor az egyesület Károlyi Mi­hály ellen mondott beszéde után egészen várat­lanul elnökévé választotta. Néhány nappal előbb, mert csapatszolgálatra Nagykanizsára vezényelték, nyugdíjaztatta magát. Mint a MOVE elnökét, a februárban megje­lent internálási rendelet alapján internálni akar­ták, ami elől azonban Bécsbe szökött. Bécsben Szmrecsányi György révén összeköttetésbe ke­rült Funder dr.-ral, a Reichspost szerkesztő­jével s ekkortól kezdve ott írt ellenforra­dalmi cikkeket Hunfalvy álnéven. A Beth­len István vezetése alatt álló bécsi el­lenforradalmi komitó megbízásából utazott áp­rilis közepén Pallavicini György őrgróffal Bel­grádba, ahol a franciákkal tárgyalt a kommü­n uralmának­ letöréséről s innen került néhány nappal később Szegedre, ahol előbb az ABC (Antibolsevista Komité) katonai előadója, majd hadügyi államtitkár lett Károlyi Gyula gróf s utóbb Ábrahám P. Dezső kormányában. Ebben a minőségében vett részt a nemzeti had­sereg megszervezésében. Július végén a fran­cia parancsnokság rendeletére távoznia kellett Szegedről. Visszatért tehát Bécsbe, de hama­rosan Budapesten termett, ahol akkor a Peidl­­kormányt az ellenforadalom már eltávolította helyéről; belépett a nemzeti hadseregbe s az állandó tanulmányi bizottságban foglalt he­lyet. 1919 szeptemberében szolgálaton kívüli állományba helyezték; ettől fogva a MOVE- nak szentelte munkásságát, amelytől csak 1928- ban vonult vissza. Már ekkor sokat fog­lalkozott a politikával is, melynek akkor uralkodó iránya fedte meggyőződését s az 1921. évi tiszántúli választások alkalmával a törökszentmiklósi kerület kisgazda programmal egyhangúan nemzetgyűlési képviselőnek válasz­totta. A kisgazdapártban csakhamar tekinté­lyes pozíciót biztosított magának­ s rövidesen a párt szabad királyválasztó szárnyának egyik vezére lett. Mikor IV. Károly 1921 október ■20-án másodszor is megjelent az országban.­­Gömbösnek, mint Bethlen miniszterelnök Nagy Pál tábornok mellé rendelt teljhatalmú meg­­bízottjának, igen jelentékeny része volt a kísér­let meghiúsításában, főként a sebtiben összesze­dett egyetemi és MOVE-zárlóaljak harcbavetése révén. Pártja s vele a parlamenti többség oszt­­otta álláspontját s a nemzetgyűlésen e kérdés­ről mondott beszédjét pártja tüntető tetszéssel fogadta. Az egységes párt, mikor 1922 februárjában megalakult, Gömböst ügyvezető­ alelnökinek vá­lasztotta meg s e minőségében ő vezette a párt választási hadjáratát. Ekkoriban pártjában egészen kivételesen nagy befolyással bírt, ő maga az abádszalóki kerületben ellenjelölt nél­kül kapott mandátumot. A választások után a párt jobbszárnyának politikai érvényesülését szorgalmazta s e közben csakhamar szem­bekerült a pártvezérrel, Bethlen Istvánnal,­­még pedig annyira, hogy 1923-ban bará­taival együtt ki is vált a pártból és megalakította a Magyar Nemzeti Független­ségi Pártot (fajvédő párt), amellyel azután el­lenzékbe vonult. Éveken át ült az ellenzéki pa­dokon s az 1926. évi általános választásokon mint a fajvédők vezére vett részt. Az új kép­viselőházban azonban, amelyben ismét Abád­­szalók egyhangú mandátumával jelent meg, lassanként újra közelebb jutott Bethlen Ist­ván politikájához és 1928 szeptember 4-én fel is oszlatta pártját s újra belépett az egységes pártba, felszólítván híveit példája követésére. ■Csakhamar honvédelmi államtitkárnak nevez­ték ki. ■ i­mfe 1929 október 10-én Csáky Károly gróf, honvédelmi miniszter váratanul lemondott állá­sáról, s utóda Gömbös Gyula lett. A köz­vélemény kivételesen nagy érdeklődéssel ki ■sérte működését s elégtétellel nyugtázta, amikor 1930 áprilisában, de már előbb­ is, egyes napfényre került visszaélések miatt vaskézzel látott neki a tisztogatás munkájának a honvédelmi minisztériumban és hálás volt neki azért is, mert minden alkalmat megraga­dott annak hangoztatására: a világ tartozik Magyarországnak azzal, hogy katonai téren is visszaadja szuverenitását. Bár még elődjei kez­deményezték, az ő nevéhez fűződik a katonai büntetőjog reformja is, mely 1929 novemberé­ben végre megvalósult. Neki köszönhette a honvédség tisztikara 1930-ban, hogy fizetés­rendezésben részesült, legénysége pedig, hogy elhelyezkedése a polgári életben könnnyebbé vált.­­ Kevéssel miniszterré való kinevezése után szolgálaton kívüli tábornok lett s ezzel a kitün­tetéssel megkapta a katonai szempontból is nélkülözhetetlen hátteret, amelynek birtokában rendkívül sokat tett a honvédség harcképessé­gének fokozására. Hogy a kicsiny létszámú, de nagy harcértékű honvédség, amelynek ez­redei az ő kezdeményezésére kaptak történelmi tradíciókban gyökerező elnevezést, most már ál­talános tekintélynek örvend, annak többek között bizonysága az a tény is, hogy Otasz.

Next