Budapesti Hírlap, 1932. november (52. évfolyam, 246-269. szám)

1932-11-01 / 246. szám

Budapest, 1932 tfl. évfolyam 246. szám Csütörtök, november 3 Megjelenne mindennap, hétfő kivételével. Elő­fizetési árak: egy hóra 41 pengő, negyedévre 10 pongó 80 fillér. — A külföldön ezeknek az összegeknek a kétsze­rese az előfizetési díjBudapesti Hírlap Főszerkesztő: CSAJTHAY FERENC Szerkesztőség és kiadó* hivatal: Vili. kerület József­ körút 6. Telefon­szám: József 444 — 04* tői József 444-09-1*. — Levélcím : Budapest, 4. Postafiók 55. — Kiadja a Budapesti Hírlap R.-T. t - ‘........................- ' ' A vezér útja A magyar politika álló vize megmozdult; erős iramú gyűrűzések és fodrozódások jel­zik rajta és benne az életet, amelynek alap­eleme és törvénye: — a. mozgás. A folyamat, mely a politikában, a szélesebb értelmű közéletben és a lelkekben végbemegy, ha­­sonló ahhoz, mint amikor valamely stagnáló, vagy széteső konstrukció egy váratlan leír­­ülettől ismét szoros rendbe szedődik és feszülő energiákkal telik meg. Gömbös Gyula gyors és átütő sikerének titka, úgy látszik, nem egyedül benne van, hanem abban is, hogy a nemzet tele volt s tele van ma is — várakozással, tele van vágyódás­­tól valami után, ami hitet, bizakodást éb­­reszt, ami az életet s a jövőt hirdeti a szá­mára. A nemzet úgy érezte, hogy elsorvad is megfullad egy olyan kopár és terméket­­len szemléletnek a levegőjében, amely csu­pán mozdulatlanságot és lemondást paran­csol, amelynek nincsenek színei és szavai, n­incsenek illúziói és szárnyaló elképzelései, kincs lendület az akaratában, acélosság a Végrehajtásban s amely, bár tele van adattal és számvetéssel, számvetései közül kihagyja a nemzet lelkét és adattárából a hitnek és lelkesültségnek eseményeket formáló erejét. Ilyen várakozással van ma eltelve min­den ország népe, mint ahogy voltak is min­dig tartós és nehezen eloszló katasztrófák idején. A küldetésszerű ember pedig min­dig az volt, aki a kellő pillanatban kifeje­zést tudott adni e vágyaknak, akinek egyé­­niségében kifejeződött a kor szelleme, érces Szavaiban és határozott cselekedeteiben an­­nak ösztönös aspiráció. Kétségtelen, hogy Gömbös Gyula is azért tudta rohammal be­venni a magyar közvéleménynek egész vár­rendszerét, mert élesvonalú egyéni saját­ságai, töretlen hite és aktivitása, puritán és demokratikus szelleme, a terveiben meg­­nyilatkozó bátorság és nagyvonalúság har­m­óniában vannak a kor eszményeivel és kívánalmaival, mert ő maga kétségkívül reprezentatív jelensége ezeknek a súlyos magyar időknek, amelyeknek a mélyén, ki tudja, minő nagy változások, történelmi át­menetek és dicsőségesebb jövendők lehető­ségei kavarognak. Ez a magyarázata annak, hogy nem mú­lik el nap anélkül, hogy ne volnánk tanúi, mily nagy és szinte ellenállhatatlanul erős modra van annak az áramlatnak, mely egy­részt Gömbös Gyula táborába viszi az egész nemzeti közvéleményt, másrészt eltakarít az útból minden akadályt és ellenállást. Látjuk, mint konyulnak le váratlan gyor­sasággal lobogók, amelyeknek vásznát leg­utóbb még a győzelem büszke aspirációi da­gasztották; azután mint halványulnak el talmi­ népszerűségek, veszítenek méreteik­ből maguk csinálta nagyságok és hogy mily Üres, pakfon­ hangja van az erőltetett, gán­­csoskodó és fanyalgó kritikának, mintha légüres térben hangozna el, amely nem re­­zonál és a hangot nem viszi. Nem azért van ez, mert egy kormánnyal, vagy kormány­­politikával állanak szemközt, hanem azért, mert amivel szembeállanak, az a nemzet­nek feltámadt hite, és eleven reménysége. A pártoknak, melyek ezt nem akarják ész­revenni, észre kell majd venniük, hogy mint megy el a víz a sajkájuk alól és ha nem akarnak résztvenni az alkotó lelkiség nagy koncentrációjában, maholnap nem fognak résztvehetni semmiben. Az egyik oldalon azt látjuk, hogy egy olyan nagy reményekkel elindult és pályá­jon fölfelé törő párt is, mint a független ősgazdáké, máris belső válsággal küzd és megindult a frakciókra bomlás és elhanyat­­ás lejtőjén. Ugyanakkor többek közt olyan közéleti tényezők kérnek részt a nemzeti programm konstruktív munkájában, mint Iilágy Emil, aki pedig elégszer megmutatta, hogy van olyan önálló és független szel­lem, mint bárki más és ha meggyőződése úgy kívánja, gazdája tud lenni a kritiká­nak és a támadásnak is. Most azt írja: Göm­bös Gyulának: „A nemzeti egység kialakí­tását tűzted ki célodul és nekem régi meg­győződésem az, hogy ennek megteremtése nélkül országunk nehéz helyzetén nem ja-U—...— ■ ! .................... ... vívhatunk.“ Ezt mondták a szentesi független kis­gazdái­ is, akik „megértve az idők szavát", bizalmukról biztosították az ottjárt kor­mányférfiakat s rajtuk keresztül a kormány elnökét; ezt mondották továbbá a szentesi kulikusok, akit a nemzetközi szocialista alapot hagyták el a végett, hogy „részt ve­­gyenek a nagy nemzeti munkában." Ez már a nép hangja és annak tudatos és re­ményteli megmozdulása. Ez az áramlat pe­dig nőni és dagadni fog, mert tudomásunk van arról, hogy az ország valamennyi vidé­kének széles és mély néprétegei várják az alkalmat, hogy éppoly lelkesen megnyilat­kozzanak, mint tette Szentes népe. Kíván­ják, hogy az ország miniszterelnöke, Göm­bös Gyula menjen el közéjük és győződjék meg arról, hogy az ő hitének és lelkességé­nek tüzén mily hatalmas néptömegek gyúl­­tak újra lángra és mily készségesek arra, hogy vele járjanak a­ tetterős politika út­ján, mellé álljanak a nemzeti munkaterv megvalósításában. Az meglehet, hogy ezek a tömegek még nem szedték ízére a nagy­szabású programmot, még­ nem mélyedtek el valamennyi részletében, de az bizonyos, hogy megérezték a politikai demokráciának és szociális igazságosságnak azt a tiszta és átható szellemét, mely abból feléjük áradt és egy méltányosabb és igazságosabb állami létnek a körvonalait, melyek abban feltűn­tek. És érzik, hogy nem az örök gáncsosko­­dók és fanyalgók útja, hanem ez az út ve­zet a nemzet feltámadásához.­­ A minisz­terelnök pedig, aki nemzet vezérségének roppant feladatára vállalkozott, a néppel való e gyakori és közvetlen érintkezés ré­vén még több gyakorlati részlettel telítheti a maga koncepcióit, meghallgatván e nép bajait és panaszait, — egy olyan korban, amikor a politikai klasszikus stílus „nagy eszközei" egyre inkább hitelüket vesztik s a legnagyobb problémák valójában a mil­lióknak tán apró, de véres bajaiból és pa­naszaiból tevődik össze. Az ország népe várja Gömbös Gyulát. A lelkek nemzeti koncentrációját ő azért te­remtette meg, hogy ezen, a néphez vezető úton vele mehet mindenki, aki akar. Aki pedig nem akar, az, mint a hervadt levél, le fog hullani a politikának s az életnek eleven fájáról. Megy­ü­nk előre, a nagy nemzeti cél, Magyarország feltámadása felé Lázár Andor igazságügyminiszter és Fabinyi Tihamér ke­reskedelemügyi miniszter nagyhatású beszédei Szentesen a kormány céljairól, a nemzeti állam megteremtéséről, a vezetők és vezetettek együttműködéséről „Ez a nemzet megtalálta önmagát, megtalálta vezetőit s a vezetők megtalálták a nemzetet*6 SZENTES, nov. 1. Lázár Andor dr. igazságügyminiszter vasárnap a városba érkezett Fabinyi kereskedelemügyi mi­niszter, Lázár Ferenc dr. felsőházi tag, Hoffer László, Kelemen Kornél, Kiss István, Krüger Aladár, Lányi Márton és Urbán Gáspár báró országgyűlési képviselő társaságában. Szentes vá­ros határában Farkas Béla dr. főispán és Csergő Károly alispán fogadta az igazságügyminisz­tert és kíséretét, a vármegyeházánál emelt dia­dalkapunál pedig ünnepies fogadtatás volt. Ezután a városháza nagytermében nagygyűlés volt, amelyen Lázár Andor igazságügyminisz­ter a többek között ezeket mondotta: Lázár Andor a lelkek harmóniájáról és a nemzet felébredéséről­ ­ .Úgy érzem, a lelkek harmóniájának nagy ünnepére érkeztem, amikor vezetők és vezetettek egymásra találnak nagy nemzeti célok megérté­sében. Nagy feladatok elvégzéséhez egy ember ereje sohasem elég, ehhez szervezett embertöme­geknek, nemzeteknek ereje szükséges. Ahhoz, hogy a nemzet ereje kifejlődhessék, első­sorban arra van szükség, hogy a nemzet higy­­jen önmagában és bízzék abban, hogy van ereje s merje azt az erőt kifejteni.­­ Úgy érzem, hogy ez a nemzet megtalálta ön­magát, megtalálta vezetőit s a vezetők megtalálták a nemzetet. A nemzet, amely úgy látszik, hosszú ideig közönnyel, vagy a tehetetlenség érzésével tekintett a reá tornyosuló ves­zélyek felé, úgy­látszik, felébredt s tudatára jutott annak, hogy reá, nagy célok megvalósítása vár s ezeket csak egyesült erővel, a testvérvillongás kiküszöbölésé­vel, egymás megbecsülésével lehet megvalósítani. A nemzet mai nagy vezetője, Gömbös Gyula mi­niszterelnök, meg tudta fogni a nemzet lelkét, meg tudta teremteni a harmóniát a vezető és a vezetettek között. A nemzet az utóbbi évtizedben végigment azon a megpróbáltatáson, amelyen végigmennek néha nagy, nemeslelkű­­ emberek, amikor életüknek egy-egy katasztrófáját élik át. Az ilyen katasztrófák vagy megnemesítik, vagy elkeserítik az­ embereket. Ha elkeserítik az em­bert, világgyűlölővé lesz ilyen katasztrófa után, ha pedig megnemesítik, elérkezik az ember arra a magaslatra, amelyen megérti mások baját, tö­rekvését s méltányolja mások képességét. A ma­gyar nemzetnek választania kell aközött, váljon elkeseredve vagy megnemesülve fog-e kiszaba­dulni abból a katasztrófából, amelyre a végső pecsétet Trianon ütötte. Ha elkeseredve szaba­dul, úgy útja a sír felé vezet, de míg odaér, test­vér testvér ellen fog küzdeni, ha pedig megneme­­sülve, úgy útja fölfelé vezet s akkor testvér nem küzd a testvér ellen, hanem kart karba öltve, egyesült erővel falanx-ként tör egy cél felé és nem lesz erő, mely feltartóztassa a nemzetet. — Mi nem ígérünk semmit az országnak, csak azt, hogy a becsületes férfi minden törek­vésével, egyéni létünknek tekintetbe vétele nél­kül, lelkünk teljességét adjuk oda a nemzet­nek.. Lelkünk teljességét adjuk, önmagunkat. Nem másokat akarunk utánozni, de meg akar­juk valósítani azokat a terveket és gondola­tokat, amelyek a mi lelkünkben élnek, a m­i lelkünkben, amelynek minden atomja át van hatva a magyar földnek és a magyar népnek véghetetlen nagy szeretetétől. A szeretet a leg­jobb tanácsadó a világon, a szeretet az a gyö­nyörű, nagy érzés, amely mindig megmutatja a helyes utat és higyjék el. hia minden csele­kedetünkben a szeretet szózatára hallgatunk, meg nem tántorodunk soha, hanem minden cselekedetünkben előre megyünk fölfelé. Más­fél éve ismer engem Szentes városa és érzem, hogy azok a kötelékek, amelyeket akkor kezd­tünk fűzni egymás között, soha nem gyengül­tek, hanem mindig csak erősödtek. A szeretet és bizalom csodálatos kincs. Minél többet ad belőle az ember, annál több marad belőle. Soha nem szabad takarékoskodni vele, a sze­­retetet pazarolni kell s ez a pazarlás kivirítja a mezők virágait, mosolyt csal a bánatos ar­cokra és felszárítja a sírok könnyeit.­­ A kormánynak az a célja, hogy kivirítsa a mezők virágait, hogy felvidítsa a gazdasági életet, hogy letörölje a szenvedők könnyeit és mosolyt varázsoljon a lankadók arcára, mert mosolygó arccal, vidám szívvel még csatába is lehet menni; csak a mosolygó arc és vidám, szív az, amely bízik a győzelemben. A győze­lembe vetett bizalom nélkül pedig soha sincs siker. Nem kívánok ma részletkérdésekről be­szélni, nem foglalkozom ma gazdasági prob­lémákkal, mint azt máskor tettem, ma ujjongó szívvel üdvözlöm a lelkek harmóniájának azt a csodálatos szimfóniáját, amely felénk zeng a tömegek hangjaiból s amelynek hangjainál, mint egy Rákóczi-induló hangjainál, megyünk előre a nagy nemzeti cél: Magyarország fel­támadása felé! Hosszantartó, lelkes éljenzéssel fogadta a­­ hallgatóság az igazságügyminiszter beszédét.­­ Fabinyi Tihamér a gazdasági élet harmó­niájáról és a cselekvő gazdaságpolitikáról Ezen a héten is megszüntet egy kartelt . A mi nagy gazdasági programmunknak alapvető célja az öncélú nemzeti állam meg­teremtése. A kormány nemzeti munkarén­d azokat a nagy célokat foglalja magában, ame­lyek felé ennek a nemzetnek törekednie kell. Elveszett az a nemzet, amely a mindenapi élet ezernyi gondja között elfeledkezik arról, hogy ezer éve áll itt és még ezerévekig fog itt állani a Duna medencéjében s a mindennapi élet apróságai miatt megfeledkezik arról, hogy világtörténelmi hivatása van, amit erős aka­rattal messze célkitűzéssel be is kell töltenie. — Egyetértésre van szükség a gazdasági életben is. Tragikus az, hogy a nagyipar, a­melynek árpolitikája oly nagy ellenszenvet vál­­tott ki különösen a mezőgazdaság körében, maga is a lét és nemlét szélére került, mert hiszen a magas árak miatt elveszítette rész­­ben azt a talajt, amelyből fogyasztóit veszi, a mezőgazdasági népességet, amely maga is tá­mogatásra szorul. Kérdem viszont, megenged­hető-e az olyan demagógia, hogy iparra nincs szükségünk? Olyan országban, ahol egy négy­zetkilométeren 94 ember lakik, semmiféle mező­gazdasági termelés még a legnagyobb boldo­gulás idejében sem tudná eltartani az embe­reket. — Tiszta bort fogok tölteni mindig a po­­hárba. Mindig meg fogom mondani, hogy mit tudok megcsinálni. S ha az népszerűtlen lesz, még erősebben fogom megmondani, mert nem félek, mert népszerűtlen szerintem csak az le­het, akinek nincs ereje szembeszállni a szóla­mokkal. Meg kell lenni az erkölcsi bátorságnak ahhoz, hogy szembeszálljunk közgazdasági ba­bonákkal és felvilágosítsuk a népet arról, hogy mi az, amit meg lehet s mi az, amit nem lehet megcsinálni; azt viszont, amit meg lehet, azon­nal meg is fogjuk csinálni! — Engedjék meg, hogy szerénytelen legyek és konkrét példára hivatkozzam. Feloszlattam a szénkartelt.­­• Nem azt jelentettem be annakidején, hogy fel fogom oszlatni, hanem magát a meg­történt tényt közöltem. Az elkövetkező héten egy másik kartel feloszlatásaira fog sor kerülni, de erről sem akarok most beszélni, megint csak a megtörtént tényt fogom bejelenteni. Terme­lési politikánknak az a vezető gondolata, hogy minél olcsóbbá és eredményesebbé tegyük a termelést. Minden erővel a gazdasági vérke­ringés megindulását fogjuk szolgálni. A mi­­niszterelnök­ úrnak a munkaadókhoz intézett nagyjelentőségű, őszinte, hazafias felszólítódá­sát kövesse mindenki. Senkinek nem lesz hát­ránya ebből az adózás szempontjából, de igenis nyilván fogjuk tartani, hogy kik cselekedtek ilyen irányban és kik nem. ■— Újjászervezzük az árelemző bizottságot, lemondott kartekbizottságot és az árkérdés te­kintetében is a gazdasági élet pulzusán kíván­juk tartani kezünket, mert az az álláspontunk, hogy befolyást kell gyakorolni az árak egész­séges alakulására. Az ipar és kereskedelem ér­­dekeit szívemen viselem és éppen ezért nézem meleg szívvel és nyitott szemmel a mezőgazda­ság érdekeit is. A munkanélküliség leküzdését és a­­kiubítások megsegítését célozta az az in­tézkedésem, amellyel elrendeltem a Budapest—­­Kecskemét útszakasznak még a tél folyamán való kiépítését. Ismerem az életet, tudom, hogy a fogyasztóközönség érdeke nem lehet ellentétes a termelés érdekeivel, tudom, hogy harmóniának kell lenni a termelés, az ipar, a mezőgazdaság, a fogyasztás és a közönség h­o­­zött. Tudom, hogy nagyon nehéz helyzetben van a kisiparosság és ezért fokozott gondos­­­sággal kívánom előmozdítani érdekeiket. Ez nem jelenti azonban azt, mintha nem volnék meleg érdeklődéssel a k­özép- és nagyipar iránt is, az ő helyzetükön azonban, sajnos, el­­ső­sorban az segíthet, ha Európaszerte megszű­­nik az elzárkózás politikája. A kereskedelemre talán az a kijelentésem illik a legjobban, amit a küldöttségnek mondottam. Ne a kereskede­lem szabadságát kérjék tőlem, mert kereskedni szabad, de nem lehet. Hovatovább ott leszünk, hogy megvan a szabadság, de nincs meg a le­­hetőség. Ilyen irányban l­eli a­­kereskedelem se­gítségére lenni, de ehhez viszont szükséges az is, hogy a kereskedelem védje meg a magyar áru jó hírnevét és ne legyen olyan túlméretez ..............­­....." . Ára IS fillér majd Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi mi­niszter szólalt fel és többek között ezeket mondotta: . .

Next