Budapesti Hírlap, 1932. december (52. évfolyam, 270-294. szám)

1932-12-18 / 284. szám

20 Aranykoporsó Móra Ferenc regénye I Ahány sor, annyi örvendetes meglepetés, ahány fejezet, annyi pompás élmény. Nem új Kiora Ferencet kapunk ebben a kétkötetes, Tag­', történelmi regényben, hanem a teljes, és egész Móra Ferencet köszöntjük. Most lát- l­­uk csak, hogy Móra Ferenc mennyivel volt lr­tósunk eddig, mert ebben a művében meg­­rokszorozza a saját értékeit; gondolatainak termékenysége, írásművészetének bája, ízes és izzó magyarságának szikrázása, életfilozófiájá­­nak megejtő derűje ezen az alkotásán lelket gyönyörködtető díszítéssé, nélkülözhetetlen, Jé, Pyeee- tevő cirádává vélik. Művészeteinek monu­­pien­á­i­s épülete most emelkedik ki a maga tel-­tbégében, szikrázó kupolájával a rózsaszínű köd­­el, amelyet az író évtizedek óta írásainak kajával borított a szemünkre. Cso­dál­kozni kell a meglepetéstől, hogy Móra IV.­ere egyszerre ilyen hatalmas vászonnal jeleni­k meg és a vásznon óriási történelmi témát örökít meg, a históriafestés, a lélekelem­zés, a kograjz olyan mesteri kezelésével, hogy m­ás é.évezred távolságát szünteti meg az ol­­vasó­i s­émára, aki még másfélezer betűt sem in­t­é­l el, amikor már maga is benne él JD­ocTel­ianus császár lelki vívódásaiban, egy sző 'cs "n­­­ő és egy haldokló világ tusakodásá­ban és egy káprázatosan szép szerelem mélyen zengő, stárfabúgású lírájában. Mert a másik nagy meglepetés, hogy szem­­be­n I báljuk magunkat Móra Ferenc szűzi f­­i­­reségű lírájával, amelyet — úgy látszik — e­sd nagy regényéig sokat sejtető, de soha fi­­n­­m lebbenő fátyolba burkolt. A kristályos fo­rrás íz ez, amely egy finom lélek száz réte­gét át­érve tisztult meg és amelynek egyetlen e­­t­eje is felüdít. Pedig hogy árad, milyen gaz­­d­g forrásban patakzik Móra Ferenc hirtelen, rá­szonnal feltárt lírája­ Quintipornak, Diocle­­te­ius császár tragikus élet­világának Titanil­­lával, a „vad nobilissimá“-val való szerelme a medre ennek a lávaforrósságú, dúsan ömlő II folyamnak. A hatalmas történelmi vásznon rengeteg a fes­­t­ő, és a kép még­sem túlzsúfolt. Bár erő­élyes kézzel markolja meg az író Diocletianus Császár és családja tragédiáját, még­sem tudja az em­ber,­­vájjon nem az ellenállhatatlanul diadal­om­­kodó kereszténységnek az elaggott pogány­­sággal való végső nagy viruskodása-e az igazabb, nagyobb, elsőrendűbb témája a regénynek? Nem kel­ességet, nem szétesést jelent ez, hanem azt, hogy Móra Ferenc mesefonó, korrajzfestő és történetíró keze ritka érzékkel vegyíti össze az egy­zet olyan alkotássá, amely írás, festmény és zeni egyszerre. Az író alakokat teremt, akik ma­­ élnek, lelkek küzdelmeit ábrázolja, mintha szemünk előtt vívnák fegyveres harcukat önma­gukkal. A festő a történelem veretes, brokátos dis­ítéseit finom japán selyemre leheli, a muzsi­kus pedig fölcicomázza az egészet gordonka­­hangú lírájával. Az Aranykoporsó néhányszáz oldalán más­fél ezredév után feltámasztott egy elsüllyedt, vi­­ágat a maga jel­ességében, de olyan költői sti­­liáltságban, amely talán az igazság rovására kevebb rátat mutat, mint amennyi széppel gyönyörködtet bennünket. És ezen a néhány ■zúz oldalon találkozunk néhány figurával, ame­­lyek — ha eddig ismertük is őket — ezentúl igt fognak bennünk élni, ahogyan azokat Móra Ferenc újjá teremtette. Ezek között talán leg­­kősorban Diocletianust és Galeriust kell emlí­­enünk, akik a szüntelen harc izzásában mutat­óik Meg izgalmasan érdekes lélek­formá­jukat. Ma még szebbek, még tisztábban, művészibben ábrázoltak nem a regény, hanem csak a törté­­nelem mellékalakjai. Feledbe véttének Pantaleon,­­ keresztény orvos-vértanú, Laetantius, a rotor ■s Bion, a matematikus, a szerelemnek szinte szimbolikussá égett alakjai: Quintipor, a rab­­zolga-császárit és Titanilla, a nobilissima, azaz Gránátvirág és a kis Tit. Aki ezeket az alako­kat életre hívta, annak lelkében azok már régen Téli kiállítás a Műcsarnokban A Kéve művészegyesület jubiláns kiállítása és Katona Nándor hagyatéka alkotja a gerin­cét a Műcsarnok téli tárlatának. A Kéve mű­­vészegyesület fennállásának huszonötödik év­fordulóját ünnepli és ebből az alkalomból vá­logatott gyűjteménnyel szerepel a Műcsarnok három első termében. A Kéve a nagybányai hagyományokat ápolja tovább, tagjainak zöme közvetlen kapcsolatban áll a természettel, a napsütéses plein air-t szereti, csak alig vesz tudomást a modernebb törekvésekről. Benkhárd Ágostot különösen érdeklik a fényhatások, a zöldes, ezüstös reflexek, melyek ott vibrálnak a szabadban pihenő akt testén, a fürdőzők tagjain, a reggeliző­asztal csendéle­tén. Ő az ortodox Nagybányát képviseli, talán kissé elegánsan, míg Boldizsár István már Cé­zanne újításait is magába szívta. Néhány táj­képe a megújhódott Nagybányát reprezentálja, a friss zöld himnuszát zengi. Döbröczöni Kál­mán in­kább érezteti a test plasztikáját, a szí­nekkel mintáz, ő nem a formát felbontó nap­fényt keresi, nála a világosság egyenletesen veszi körül a testeket és színezése is tompább. Siesta és Kapaélesítés című képe valósítják meg a legtökél­etesebl­en szándékát. Rozgonyi László régebbi vásznain, így a nagy folkvo aktján szintén a­ plein air kompozíció útjait járta, határozottan éreztette a naturalisztikus formát, de újabb képein, melyeket mint római ösztöndíjas festett, már megcsapja a modern, olasz művészet szele. Közülük a Munkások és a Gordonkás című kép vált­k ki egyszerű forma összefoglalásával. Szabi­ya-Fischauf Ferenc igen közvetlen, szolid technikával festett arcké­­peket állított ki, Tornyai­ János ködös, boron­­gós tájképei pedig őszinte színhazigúlátokat. Say Géza dr. balatoni táj­képe, valamint Konstan­tin Frida havat vidéke szintén figyelmet ér­demel. Egészen más úton Kabul Basilides Barna, aki stilizált, figurális kompozícióiban japán hatást dolgozott föl. Pihend gulyásának még a háttere is a japán arany lakkra emlé­keztet. Meglepően teljesek és következetesek ezek a kompozíciók, határozott egyéniség mun­kái. A grafikai anyagból Lénárd Róbert min­denféle technikájú, a motívumot kitűnően meg­­örökí­ő rajzai, Mihály Rudolf vízfestményei, köztük a kiváló Gyászolók című lap és Lohr­ng Ernesztin kitűnő portréminiatúrái várják ki. Erdei Dezső klasszicáló szobrainaak mozduló, fai még további fejlesztésre szorulnak. A rész­­letek mintázása azonban igen gondos és érett. Síremlék-alakjának alsó részén a drapériák vo­nalvezetése nem megfelelő. Annál sikerültebb a szobor felső része. Reményi József egész gyüjeménnyel szerepel, melyekből érmei a leg­­artisztikusabbak. Ezekben klassz­ikius magasla­tokra emelkedik a művész. Kisplasztikájában viszont, fokozatosan a kisebb formáknak meg­­felelő egyszerűségre és lelkiségre törekszik. Né­melyik darabja, már teljes eredményről számol be. A reneszánsz bronzok voltak a mesterei. Néhai Srundel Jánosnak is kiáll­ították néhány élethű bronz-arcképét. Katona Nándor emlékkiállításra csak kis ré­szét, öleli fel a művész óriási hagyatékának, de amit kiállítottak, az teljes egészében jellemzi a szorgalmas, lelkiismeretes mestert. Neki a hegyvidék, a Magas-Tátra, volt igazi otthona, ezeknek szépségeit festette teljes természethű­­tséggeit, pontosan­­ mégis üde frissességgel. Akár ködös esti hangulatot, akár napfényben ra­gyogó havas csúcsokat másolt, mindenkor költői lélekkel, finom­ elmélyedéssel értelmezte a natu­ralizmust. Az ő képednek szépségét csak nyu­galommal lehet élvezni, olyan nyugalommal, amelyik nem sajátja koraiknak. Néhány figu­rális kép a művésznek ebben a műfajban való kvalitásait árulja el. A kiállítás többi része a megszokott neveket, képeket, témákat mutatja. A legjobb arcképet kétségtelenül Kukán Géza festet­t Bakay La­jos egyetemi orvosprofesszorról. Megszólalásig élethű portrait és megfestése is kiváló. T­dvary Pál képei a tárlat legérdekesebb alkotásai közé tartoznak, bár néha kitűnő technikájuk ellenére sincsen egységes tónusuk. Egyes merész színfol­tok nem illeszkednek jól a kép harmóniájába. Köibe Mihály két képét jól eldugták, de a roszt, helyen is feltűnnek kvalitásaikkal. Az óriási anyagból Prohászka József, Hosszú Márton, Sárk­ány Gyula, Kunwald Cézár, vitéz Székely Károly, Heinz Henrik, Moldován Béla, Mezey Artúr, ifj. Czene Béla, Bánovszk­y Miklós arc­képest, Magyar-Mannheimer Gusztáv, Szlányi Lajos, Burghardt Rezső, Bosznay István, Bar­kály Lajos, Kunffy Lajos, Zombory Lajos, Gimes Lajos, Horváth Béla, Áldor János László tájképeit, Krusnyák Károly, Kövesdy Géza, Kézdi-Kovács Elemér zsánerképeit, illetőleg in­­terPurje­it, Györffy István ütegcsendéletét, a grafikából pedig Márton Ferenc, Lu­hnsdorf Károly és Wellmann Róbert rajzait emelhet­jük ki. A plasztikai rész szintén igen népes, de ér­tékben semmi meglepőt nem hoz. V­anczák Fe­renc hírvivő madarát és mellszobrát, Poór Lili és Molicz Ödön bronzplakettjét, Antal Károly egyszerű, jól őszt foglalt női fejét, Gajdácsné Borbély Gizgla bronzrel­iefjét, gaudi Kayser Lajos bronzból való lova­síkú t­­ervét és Haidh Erzsébet alkotásait kell fölemlítenünk. YBL ERVIN* A téli tárlat szombaton délben nyílt meg a Műcsarnokban. Az ünnepélyen megjelentek Jó­zsef királyi herceg, Auguszta királyi hercegar­­­szony és Magdolna királyi Hercegnő is, továbbá ott voltak Glattfelder Gyula Csanádi püspök, a Társulat elnöke, Kertész K. Róbert b. állam­titkár és Tihamér Lajos miniszteri tanácsos a kultuszminisztérium, Liber Endre alpolgármester és Némethy Károly a székesfőváros képviseleté­ben. Ott voltak Ugron Gábor v. miniszter, a Képzőművészeti Társulat részéről Nékám Lajos alelnök, Hódossy Gedeon igazgató, Réthy István, a Képzőművészeti Főiskola rektora, Raffay Sándor püspök, Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója és még sokan mások a főváros társadalmi életének előkelőségei közül. József királyi herceget és családját Glattfelder Gyula Csanádi püspök, a Képzőművészeti Tár­sulat elnöke üdvözölte. A KÉVE művészegyesü­­let­ nevében Szoblya-Frisch­auf Ferenc elnök mondott beszédet. Az üdvözlőszavakra József királyi herceg meghatott hangr­g válaszolt, majd megnyitotta a kiállítást. B. H. 1932. DECEMBER 18. VASÁRNAP éltek és aki ezt a kort így megfestette, az maga is benne élt abban hosszú évtizedek mindig visszatérő álmai révén. Móra Ferenc nagy regénye, amely a kará­csonyi könyvpiac egyik legszebb értéke lesz, a Genius kiadásában jelent meg Jaschik profesz­­szor művészi címlapjával. POGÁNY BÉLA MEGJELENT, A­ SZINHÁZI­ ÉLET« KARÁCSONYI ♦ EZÜSTALBUMÁNAK MÁSODIK»KIADÁSA 340 OLDAL - 1 PENGŐ Tartalmából kiemeljük a következőket : Beszámoló a Miss Usa választásról — Simon Böske tanácsai — A boldog házasság tíz­parancsolata _ Képes riport Greta Garbó öccséről és mamájáról — Híres írók és színé­szek katonaképei — Pesti arisztokrata hölgyek gyermekkorukban —itt a romi konkurrense, a Bizi— Sztárok lakáscíme és telefonszáma — Pszichoanalitikus iskola — Kottamelléklet: Parlez moi d’amour *! Uj regény FARKAS IMRE: AZ IGIÓI DI AKI DARABMELLÉKLET a szezon legnagyobb sikere ÍRJA hadnagy A Színházi Élet minden olvasója és előfizetője díjtalanul kapja a december hó 23-án meg­jelenő Rádió Világhiradót, Európa legérdekesebb műsorújságját. A Színházi Élet karácsonyi könyvajándéka: Hacsek és Sajó összegyűjtött tréfái. Egy asszony, aki tudja, mit akar Fedák Sári vendégjátéka a Vígszínházban Bemutatóelőadás pénteken, december 23-án A Vígszínház a karácsonyi ünnepekre ze­nés­ vígjátékot mutat be, melynek szövegét Louis Verneuil vígjátéka nyomán Alfréd Grü­nwald írta és Ernőd Tamás fordította. A vígjáték zenéjét Oscar Straus, a „Varázskeringő“ és más világsikerek kom­ponistája szerezte. A darab egy ünnepelt primadonna életének ér­dekes történetét viszi színpadra. A mulat­ságos és megindító jelenetek nagyszerű alkal­mat adnak a címszereplő egész művészi ská­lájának bemutatására. Ezt a szerepet, — mely Berlinben Fritzi Massary szenzációs sikere, — a vígszínházi előadásban Fedák Sári alakítja, aki hosszabb idő után most lép fel új szerepben. A másik női főszerepet Dayka Margit, az újdonság többi főszerepét pedig Somlay Artúr, Jávor Pál, Gyergyay Ist­ván, Hajmássy Miklós, Gárdonyi Lajos, Makláry Zoltán, Sarkadi Aladár, Ajtay Andor, Bán Margit, Bárdi Ödön, D’Ar­­rigó Kornél, Dózsa István, Hámory Mar­git, Justh Gyula, Kovács Károly, Kürthy Sári, Ladomerszky Margit, Peti Sándor, Somló István, Zátony Kálmán játsszák. A versszövegeket Emnőd Tamás és Békeffy István írták. Rendező: Szabolcs Ernő. Karmester: Steph­anidss Károly. Dís­zlettervező: Vörös Pál. Az első előadások jegyeit már árusítják. Heti hangverseny­naptár Vasárnap. Jack Hylton-matiné, d. e. 11. Labriola Színház. (Koncert). Hétfő. Kodály Zoltán jubiláns zenekari estje, 8. 7. (Koncert.) Vasárnap. Jack Hylton matiné, d. e. 11. Labriola Színház. (Koncert.) Hétfő. Jack Hylton-matiné, d. e. 11. Labriola Színház. (Koncert.) — Vidám jazz-revü, d. u. 5. 7. (Szász) Ünnepi előadások a Kamaraszínházban Karácsonykor: Huszárok D ANNUSKA FANNY • Forgószél Szilveszterkor: Este, Eitel Dinasztia • CARAMBA Amit a lányok akarnak Premier az új Király Színházban Budapest aazymultú énekes színháza, a Ki­rály Sz­ínház új rezsimben, teljesen újjáalakítva, ragyogó és díszes köntösben nyílik meg csütörtö­kön, december 22-én Farkas Imre, a népszerű költő és zeneszerző Amit a lányok ak­arnak című pompás operettjével. Farkas Imre, mint szövegíró a legszebbet és legjobbat produkálta új művében és végtelenül bájos muzsikájával olyan zenei készséget igazol, hogy az, Amit a lányok akarnak, fülbemászó és szebbnél-szebb melódiát a legnépszerűbb zene­szerzők somiba avatják. Csupa derű, csupa hím­­poros fiatalság és üdeség ez az operett, és a szín­ház agilis vezetősége olyan keretet ad az újdon­ságnak, amely a letűnt idők régi, nagy operett­jeinek szemkápráztató kiállításaira emlékeztet. A bécsi nagy sikerei után, rövid vendégszereplésre hazaérkezett Pál Erzsi j Knapás egyéniségének megfelelő szerephez jutott. Amit énekben, tánc­ban produkál, az a budapesti kényeődésű kö­zönség számára is meglepetés lesz. Nagyszerű szerepe van Fenyvessy Évának, Szilágyi Mar­osának, Csikós Rozsinak, Vörös Anikónak, Kő­­szegi Irénnek és Molnár Lilinek. A nevettető­ről Latabár Kálmán gondoskodik egy olyan figurá­val, mely Budapesten szólás-mondásai révén is röivide­en igen­ népszerű lesz. T­átibár Árpád színigazgatója kabiné alakításnak ígérkezik. Ker­tész Dezső elegáns egyéniségének megfelelő sze­repében tökéleteset nyújt. Egy tornatanár gro­teszk figurá­iban Fodor Arthur szolgálja a hu­mort. A 24 tagból álló zenekart Nagypál Béla karmester vezényli- píréletek és jelmezek dolgá­ban csak a párizsi és londoni nagy revük mérté­kével mérhető az, amit az igazgatóság áldozat­készsége e téren produkál. Több mint 60 szebb­­nél-szebb és folyton vál­ozó kosztümben szereplő, gyönyörű nő játszik a Forte-darabban, köztük 24 válogatott gört, akiket Golula László tánc­mester tant­ott a legmodernebb táncokra. A ra­gyogó színpad teljes összhangban van a ragyogó nézőtérrel. A megújhodott Király Színház december 22-iki bemutatója társadalmi eseménynek ígérke­zik, melyen a legfelsőbb köröktől kezdve meg­jelenik a magyar társadalom minden számottevő tagja. Ott lesznek mindazok, akik előtt nem kö­zömbös a magyar művészet és a magyar kul­túra sorsa. Legkö­­lebb közreadjuk azt a ra­gyogó névsort, mely az új Király Színház meg­nyitását nagyjelentőségű ünneppé avatja. Ie­­lyek a 22-iki bemutatóra a Király Színház jegy­pénztáránál és a szokásos elővételi helyeken már szombattól kezdve válthatók. Újévkor jelenik meg KULINYI ERNŐ verseskönyve: VÉNUSZ­HEGYEN ÁRA 1-20 Kaphzald a Budapesti Hírlap könyves- írában és könyvkereskedésében

Next