Budapesti Hírlap, 1932. december (52. évfolyam, 270-294. szám)

1932-12-02 / 271. szám

1932. DECEMBER 2. PÉNTEK B. H. Vágóm­arh­a vásár, fdec. 1.) Felhajtás 778, el­­váatlan 91 drb. Az irányzat lanyha volt, az árak 3a ökörnél változatlanok, a többi minőségeknél fn­ként 2—4 fillérrel estek. A jövő heti csütörtöki vásár ünnep miatt szerdán, december 7-én lesz. Átok: bika tarka la 46—49, Ha 36—44, lila 24 —28, magyar Ha 35, Illa 24, ökör magyar Ha 32—44, Illa 24—31, tarka a 54—77, kivételesen. 80, Ila 32—48, Illa 26—31, tehén magyar Ila 32—46, Illa 25—30, tarka la 48—50, kiv. 00, Ila 30—­46, Illa 24—28, bivaly magyar 19—20, nö­vendékmarha 24—46, kicsontoznivaló 12—23 fillér kg-ként. Lóvásár, (dec. 1.) Felhajtás 458, eladás 196, eladatlan 262 drb. A forgalom lanyha volt. Vidéki vágóra 46 drb-ot vásároltak. Árak: nehéz igás nyugati fajta 240—590, könnyű 150—260, aláren­­delt minőségű 18—95, vágójó 15—110 pengő dara­bonként.­­ SPORT * Az osztrák válogatott csapat elutazott londoni mérkőzésére, Bécsből jelentik: Az osztrák válogatott futballcsapatba kijelölt já­tékosok ma délután fél 3 órakor Ebersthaler dro­mlnök, Gerő alelnök és Meisl Hugó szö­vetségi kapitány kíséretében elutaztak Lon­­donba. Az eredetien kijelölt tizenöt játékos mellé Meiss Hugó tegnap még egy fedezet­játékost jelölt ki a londoni útra Mock sze­mélyében.­ A csapat elutazásakor a pálya­udvart és környékét mintegy ötezer főnyi kö­zönség lepte el, úgy, hogy a rendet csak meg­erősített rendőri készültség tudta fenntar­tani. * Kitüntetés a testnevelési ezüstéremmel. Az Országos Testnevelési­ Tanács özv. Sólymossy Ödönita bárónő nagylózsi földbirtokosnőt a test­nevelés előmozdítása terén kifejtett érdemes tevé­kenységéért a testnevelési ezüstéremmel és elismerő oklevéllel tüntette ki. A kitüntetést vitéz Simon­­Khmer főispán adta át Sólymossy bárónénak Nagylózsán ütinépies külsőségek között. * Nem mennek Bécsbe az egri úszók. A bécsi EWASC december 3-iki és 4-iki úszó­­versenyére meghívta az egri MESE úszóit is. A MESE a meghívást elfogadta. A MUSz megadta a startengedélyt is, az egri úszók azonban mégsem vesznek részt a bécsi ver­senyen. A nemzetközi versenyre kijelölt egri úszók közül ugyanis éppen a legjobbak meg­betegedtek, s ezért a MESE kénytelen volt lemondani a bécsi vendégszereplésről. Neve­zett az EWASC versenyére a soproni Pan­nónia UE kiváló hölgyversenyzője, Plotzár Lotti is, akinek nevezését azonban nem fo­gadták el, azzal a megokolással, hogy miután Plotzár osztrák állampolgár, ne magyar, ha­nem osztrák egyesület színeiben versenyezzen. * Szobolovszkyt legyőzték Bécsben. A teg­nap este tartott bécsi professzionalista bon­tolómérkőzések során Szobolovszky Sándor az osztrák származású, de cseh színekben ver­senyző Hrabákkal találkozott. A mérkőzést Hrabák nyerte pontozással nyolcmenetes küzdelemben.­ A nehézsúlyú Poldi Steinbach az ötödik menetben kiütötte a francia Com­­pérét. * A Magyar Asztali Tennisz Szövetség ál­lásfoglalása Bellák és Szabados ügyében. A Magyarországi Asztali Tennisz Szövetség nem­zetközi bizottsága Bánó Jenő elnökelésével tartott ülésén foglalkozott a német asztali tennisz-szö­­vetség intézkedésével, amellyel a két ma­gyar bajnoknak, Belláknak és Szabadosnak a játékjogát egész Németország területére fel­függesztette. A német szövetség közlése szerint a két­ magyar játékos súlyos szabálytalanságot követett el azáltal, hogy résztvett olyan német egyesületek mérkőzésein is, amelyek nem tartoz­nak a német szövetség kötelékébe. A MOATSz nemzetközi bizottsága a német szövetségnek Bel­lákra vonatkozó határozatát tudomásul vette, mert­­ a Frankfurtban letelepedett versenyzőt a magyar szövetség kiadta a németeknek s így fölötte határozni a német szövetség illetékes. A határozatnak Szabadosra vonatkozó részét azon­ban nem vette tudomásul a MOATSz, mert Sza­bados a magyar szövetség engedélyével túrázik Németországban s mint az MTK tagja, a MOATSz ellenőrzése és felügyelete alá tartozik. Az Asztali Tennisz Szövetség azonnal átírt a németeknek, közölte velük döntését és kérte, hogy Szabados ügyében tegyék meg a feljelen­tést, ismertessék a vádakat s ebben az esetben a MOATSz megindítja a vizsgálatot és szükség esetében kiszabja a büntetést. A német szövet­ség átiratában az amatőr szabály ellen való vét­ségről tesz említést, az eddig ismert adatok azon­ban nem tartalmaznak olyan vétséget, amelynek alapján kétségbe lehetne vonni a két játékos amatőrségét. * A Főiskolai Sportszövetség vezetői a Na­pilapok Sportrovatvezetőinek Szindikátusában. A Napilapok Sportrovatvezetőinek Szindiká­tusa pénteken este fél 10 órakor az Otthon Kör helyiségében ülést tart. Az értekezleten megjelennek a Főiskolai Sportegyesületek Egyesülésének a vezetői is. LÓVERSENY )( A csütörtöki ügetőverseny. A decemberi ügetőverseny első napjának részletes eredménye: I. Akarat díj: 400, 80, 40 P. 2100 m. Szirmay T., Ragyogó (6:10), Vorst első. Km. idő: 1:33.6. N­. Boriska (6), ifj. Kolbenschlag második. Oszta­lék (2), Feiser harmadik. Ind. m.: Tamerlan, Oline, Generális, Erős küzd. Tót: 10,16,13, 26. Olasz: 75. II. Rezeda díj: 400, 80, 40 P. 2120 m. Tódor G.: Relix (6,10), Marscha­ll első. Km. idő: 1:32.5. Guardian Trust jun. (2), Feiser második t­örzse (6), Kovács F. harmadik. Ind. m.: Patrícia, Prí­más, Banka, Esély, Udine, Guardian Tedd. Küzd. Tót.: 10:19, 12, 14, 18. Olasz: 37. IH. Pálvölgyi díj: 400, 80, 40 F. 2100 m. Bruck V., Kriszta (5,10), Jónás első. Km. idő: 1:35.6. Umberto (1­ A), Zwillürger m­ásodik. Győző (2%), Kovács.11. harmadik. Ind. m.: Babám, Ózon, Rabló, Tallér, Könny. Tót.: 10:17, 11, 11, 13. Olasz: 26. Kettősfogadás: Félix—Kriszta: 31.—. IV. Ceres díj: 500, 100, 50 P. 2220 m­. Steinitz M.: Delirium (3). Túl: első. Km. idő: 1.28. Bes­­sie (2), Fityó második. Sámson (p), Marschall harmadik. Ind. m.: Pávia lánya, Dárda. Könny. Tót.: 10:60, 30, 30. Olasz: 43. A budapesti terménytőzsde hivatalos árfolyamai Részárupiaci záróárfolya­mok 1932. december 1-én. 76 kg-os 77 kg-os 78 kg-os 79 kg-os 80 kg-os Tiszavidéki 11.90—12.35 12.10—12.60 12.25—12.70 12.45—12.80 12.60—13.05 Felsőtiszai 11.40—11.45 11.55—11.65 11.70—11.80 11.85—11.95 12.00—12.05 Jászsági 11.55—11.05 11.70—11.80 11.85—11.95 12.00—12.10 12.15—12.25 Dunántúli, fejérm., pestv. és bácskai 11.30—11.45 11.50—11.60 11.65—11.75 11.85—11.90 11.95—12.05 Rozs, pestvidéki és egyéb 6.25—6.35. — Árpa: lak. I. 9.30—9.50, II. 9.00—9.25, sörárpa: felvidéki 11—13, egyéb 10.25—II. — Zab: I. 9.80—10.20, II. 9.40—9.55. — Tengeri: tiszai és egyéb 6.20—0.30. — Korpa: 6.70—6.80. — S­as liszt: 9.90—10.10. — Repce: 25.50—26.50. — Köles: vörös 7.50—8.00. — Lucerna: 100—110. — Lóhere: 73—77. — Bükköny: tavaszi 13—16, szönzös 18—20. — Muharm­ag: 11—12. Lenmag: I. 28—28.50, II. 26—26.50. — Tökmag: I. 16—11­.50, II. 15—13.50. — Napraforgó : fehér 17—17.50, vegyes 13.25—13.50. — Kék mák: 116—120. — Borsó: Viktória 16—17.50, expressz 20—23, őszi 12—12.50. — Szárított répaszelet: 9—9.50. — Lencse: kisszemü 24—28, nagyszemű 30—38. — Bab: vál: gyöngy 12—13, szokvány 10—10.25, tarka 10.50—11, barna 11—12, gömbölyű 20—21, hosszú 18—19. — Burgonya: Woltmann étk. A— 4.30, Krüger étk. 3.90—4.20, Ella étk. 4—4.20, nyári rózsa 9—9.75, őszi rózsa 6—0.50 pengő. Lisztánnk Budapesti nagymalmok lisztárai: Ogg 41.50—42.00, Og 41.50—42.00, 2-es 40.50—41.00, 4-es 39.50—­40.00, 6-os 34.50—35.00, 8-as 11.50—12.00. — Rozs: 0-ás 30.25, 1-es 24.75, 2-es 18.00. — Rozskorpa: 7.25—7.50. Tiszavidéki kismalmok lisztárai: Ogg 37.00—37.50, Og 37.00—37.50, 2-es 36.00—36.50, 4-es 35.00—36.00, 6-os 32.00—33.00. Dunántúli és egyéb kismalmok Usstárai: Ogg 36.00—37.00, Og 36.00—37.00, 2-es 35.00—35.75, 4-es 34.00—35.00, 6-os 30.00—31.00 pengő. Búza: A határidős piac mai árfolyamai: Zárlat márciusra 12.55 12.60 12.64 12.56 12.51 12.57 12.63 12.60—12.61 májusra 13.00 12.90 13­.02 13.00—13.01 Rozs: márciusra 7.51 7.53 7.50 7.44 7.49 7.48—7.50 Tengeri: májusra 7.78 7.85 7.90 7.89—7.90 júliusra 8.20 8.25 8.30—8.32 BENZINÁLLOMA­ (SZABAD LEVEGŐ) írta Fordította Sinclair Lewis F. Rétay Margit . Mi­t az alatt a két év alatt, melyet iskolás korában, St. Cloudban töltött, megtanulta, hogy nem illik a kést a szájba kenni, nem illik a villával a fogat piszkálni, mint ahogy ez Schoenstromban, Mac „Régi Otthon"-ában szo­kásos. De azt már nem tudta, hogy miképpen kell enni az osztrigát. Most tehát éppen olyan hévvel kezdte tanul­mányozni a kés és a villa művészies használatát, mint vala­mikor az autó szerkezetét. Teljes odaadással belemélyedt ezekbe a dolgokba, s rövidesen tisztában volt azzal, mikép­pen kell elfogyasztani egy rákkonzervet, vagy francia salátát. Éppen olyan figyelmet szentelt az ügynökök ruháza­­tának is. Alaposan megnézte harisnyáik minőségét, ingeik színét és szabását. A harisnyákkal ezidáig nem sokat törő­dött. Kiválasztásukban kizárólag az olcsósági szempontok vezérelték. Nem viseltetett irányukban kellő tisztelettel, technikai tudása pedig e téren meglepően hiányos volt. Nem tudta megérteni, hogy a harisnya éppen olyan fontos jelképe a kultúrának, mint a telefon vagy a stúdió. Jóval több súlyt helyezett a nyakkendőre és az arany biztosító­­tűvel összetűzött pikkegallérokra. Irigységgel gondolt arra az öves őzbőr­kabátra, amit a st. klopstocki bankár fia hozott haza St. Paulból. De most már ott tartott, hogy különbséget tudott tenni harisnya és harisnya között. A tábortűz mellett elmerengve szemlélte a szunyó­káló Vere de Veret, majd határozott mozdulattal felnyi­totta útikosarát és rendkívül vastag, sárga-fehér csikós pamutharisnyáit megvető mozdulattal a bokorba hají­totta : — El veled, te átkozott, izléstelen vacak. Nevetsége­sen olcsón, két ezüstpénzért vettelek, mert "bíztam benned. De most úgy utállak, mint valami Ford alkatrészeket áruló ügynököt. Undorító viperafajzat vagy, esetlen, rán­cos pamutzsák... Valami szerencsés csavargó, aki másnap arra járt, boldogan látta, hogy az, aki a mezők liliomát ruházza, négy pár kifogástalan harisnyával emlékezett meg róla. Mitt pedig aznap megvásárolta a jeppe-i­­boltos egész harisnyakészletét. Öt pár finom selyem- és pamutharis­nyát vett, meglehetősen borsos áron. A harisnyák szépek voltak, bár tartósságukat legkevésbé sem fokozta, hogy Mitt sajátkezűleg mosta őket a patakban. Mitt mégis sokra becsülte harisnyáit. Lassanként szimbólummá váltak sze­mében. Nem érzett többé oly végtelen távolságot maga és a léhűtők világa között. Ha Seattlebe ér, nyugodtan be­térhet bármelyik jobb szállodába s nem kell szégyenkeznie a portás bíráló szeme előtt. Vásárolt sportingeket és nyakkendőket is s vigyázott, hogy unalmasan sötétkék, sem túlságosan rikító vörösek ne legyenek. Vett egy körömkefét is és percek alatt meg­tisztította kezét a ráragadt kocsikenőcstől. Végül még egy könyvet is beszerzett. A könyv egy valóságos nyelvtan volt, kezdők szá­mára. Milt. jól tudta, hogy ilyen ostobaság is van a vilá­gon, de eddig nem sokat törődött vele. Tudta, hogy van­nak emberek, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy az „asszond­­ják“-ot­, „azt mondják"‘-nak ejtsék és akik idegesek lesz­nek, ha „kellene" helyett azt hallják, hogy „kéne". Volt egy tanító St. Cloud-ban, aki rettenetesen sokat fecsegett ezekről a hiábavalóságokról. Milt tisztában volt azzal, hogy a nyelvtan csak kezdete a nehézségeknek. Az igazi szellemi torna képek és hasonlatok helyes használatán kez­dődik. S tudta azt is... bár, belsőleg nem volt meggyő­ződve róla... hogy az ilyen mondások, mint „az ördögbe is", „óriási" és „biz Isten"... nem alkalmasak arra, hogy az ember kifejezze érzelmeinek finom árnyalatait. Pedig... úgy érezte ... most volna egynéhány ilyen sejtelmesen finom érzése, amiknek szeretne kifejezést adni. Az a kísérletezés, amivel ezeket a kifejezéseket ke­reste, éppen olyan kalandos örömet jelentett számára, mint maga az utazás. Számára ismeretlen és idegen terü­let volt ez is. És lelkesedőbb természetű volt, mint pél­dául Claire Boltwood. Hévvel szónokolt, a legideálisabb közönség... Vere de Vere előtt, akinek a helybenhagyó nyávogásán kívül nem volt soha semmi megjegyzése, vagy ellenvetése. Kitárta a karját és fennhangon szavalta: .. A prairie olyan, mint a tenger. Messziről folyékony ezüst­­nek látszik... izé, hogy is?... tompa ezüst fényben csil­log. És távol a láthatáron feltünedeznek azok a szigetek, amelyek... amelyek... az ördögbe, hogy is hívják azokat a szigeteket?... Pedig a mitológia­ könyvemben benne volt. Valami szentről nevezték el?... Vagy talán valami nagy kígyóról?... Milyen ostoba vagy te Veret Csak bá­mulsz, de segíteni nem tudsz. Heszperidák? ... Nem, Heszperidák! Megvan!... persze, hogy így hívták! Látod, mégis eszembe jutott. És az ember milyen furcsán beszél ott a szállodában: „Szabad kérnem a menetrendet? Kö­szönöm szépen! Persze, azt értem, hogy megköszöni. De mit jelent tulajdonképen az, hogy „szépen"?... Mint ahogy Claire is úgy érezte, hogy a nap és a föld közelsége megszabadítja valami lelki bé­klyótól, úgy Mill szemet is felnyitotta ez az odissea. Rájött, hogy Mac étkező­helyisége nem a legkellemesebb otthon. Felébredt benne a gyanú, hogy amikor Mac ilyesféle válaszokat ad az elégedetlenkedő vendégeinek: — Ha nem tetszik, hordja el az irháját, — viselkedése nem nevezhető éppen az udvariasság mintaképének. Milt nyitott szemmel nézte a városokat és eszébe jutott hajdani tanítója, aki meg­próbálta a fejébe verni, hogy nemcsak nagy és kényelmes, vagy kicsi és rozzant házak vannak, hanem ízlésesek és ízléstelenek is. Gondolatai már nem jártak szüntelenül a garázs körül. Igyekezett észrevenni mindent, ami körülötte volt. Időn­ként kitörtek lovaglás hajlamai is. Egyik este egy fiatal tanítónőt vett fel a kocsijára és vadrózsaszegélyes búza­földek között hazavitte az iskolából a szomszéd városba. A tanítónő... tizennyolc esztendős fiatal lány... karcsú volt, élénk és csinos. — Seattlebe utazik? Istenem! Milyen gyönyörű útja lesz! Nem fél, hogy elfárad odáig?... — kérdezte áhi­­tatosan. — Belefáradok? ... Szó sincs róla, örülök, hogy ’ legalább látok valamit. Azt hittem eddig, hogy a szülő­városom határánál vége van a világnak. (Folyt. köv.jij __ . ) 11 V. Hendikep. 400, 80, 40 P. 2100 m. Vas J., Vrgevár (3,10), Feiser első. Km. idő: 1:32.9. Ka­cér (3), Maszár I. második. Olivia (5), BenkS harmadik. Ind. m.: Brummbaer, Ipse, Foganac, Tündérlány II, Parittya. Bizt. Tót.: 10,12, 11, 14, 24. Olasz: 29. A budapesti rádió A pénteki műsor 9.15: Hangverseny. Közreműködik Lenhardti Gizella (ének), Biróné Smatana Erzsi (zongora) és Jákó Béla (ének). Zon­gorán kísér Polgár Tibor. Közben:­­9.80:" Hírek. • 11.10: Nemzetközi­­ vízjelző-szolgálat. "Vízásu­lás-jelentés magyarul és németül. 12.00: Déli harangszó az Egyetemi-templom­ból, időjárás-jelentés. 12.05: A rádió házikvintettjének hangverse­­nye. „Északi szerzők."­­Közben: 12.25: Hírek. 1.00: Pontos időjelzés, időjárás- és vizásu­lás-jelentés. 1.15: Népiskolai testnevelési­­ tanfolyam, Misángyi Ottó: „Játékos atlétika a népiskolában." 2.45: Hírek, élelmiszer­árak, piaci árak, ár­folyam-hírek. 3.20: A rádió diákf­élórája. 4.00: Zsügon Lenke magyar nótákat énekel ifj. Sárai Elemér és cigányzenekará­nak kíséretével. . Közben:­­4.45: Pontos időjelzés, időjárás-jelentés, hírek. 5.80: „Távol Keletről 11 (két mese). Irta Zboray Ernő. Felolvassa Turchányi István. 6-00: A Budapesti Hangverseny Zenekar hangversenye. Karnagy Zsolt Nándor. 7.00: Földi Mihály novellája. 7.25: A magyar kir. Operaház előadásának ismertetése. 11.60: A magyar kir. Operaház előadásának közvetítése. „Otelló", dalmű 4 fel­vonásban. Szövegét írta Boito Arrigo, fordította Radó Antal és Kardos Ist­ván. Zenéjét szerezte Verdi. A II. felvonás után; Pontos időjel­zés, hírek. Az előadás után; Idő­járásjelentés­ Majd: Guttenberg György jazz-zene­­karának hangversenye a Dunakorzó­­kávéházból, Víg Miklós énekszámai­val, BUDAPEST u. 7 óra 25 perctől. Azonos a Budapest I. mű­sorával. TELEFONHÍRMONDÓ: A műsor egész nap azonos a Budapest I.. műsorával. Felelős szerkesztő: NtUrán­’i Emil Kiadótulajdonos, Budapesti Hírlap Részvénytársaság Felelős kiadó és­ nyomdaigazgató: Nedeczky László TELEFONSZÁM­A­IN­K: 441—04. 444—05. 444—06. 444—07. 444—08. 444—09.

Next