Budapesti Hírlap, 1933. február (53. évfolyam, 26–48. szám)

1933-02-01 / 26. szám

1933. FEBRUÁR 1. SZERDA B. H. A személyi kiadások apasztása A kiadások apasztásának oldalán mindenekelőtt arra vagyok bátor rámutatni, hogy a lakpénzeknek, a lakbéreknek havi részletekben való fizetése a folyó költségvetési évet a júliusi bértől tehát kereken ötmillió pengőtől mentesíti. Ennek következtében további 25 millió pengő fedezésére kívánunk ezen az úton gondoskodni. Ebből a tárcák eddigi kilátásba helyeztek kereken mintegy 14 millió pengő megtakarítást a dologi kiadásokban, amely összeget további megtakarításokkal 18 millió pengőre kívánjuk felemelni A további hétmillió pengőt a személyzeti illetmények rovatainál kell megtakarítanunk. (Nagy zaj.) Előbb mondottam már, hogy az állami és egyéb közületi háztartások terhe milyen súllyal nehezedik a nemzeti jövedelemre. (Homonnay Tivadar: A bizottságban is, más helyütt is megígérték, hogy illetményleszállítás nem lesz, nyugdíj leszállítás nem lesz. — Friedrich István: Azt mondták, hogzy erről szó sincs. — Zaj. — Lálljuk! Halljuk!) Imrédy Béla pénzügyminiszter: Az előbb rámutattam arra, hogy a nemzeti társadalom munkájának aránylag milyen nagy részét foglalják le a közületek kiadásai, amelyek között mint köztudomású, a személyzeti rezsié több mint 50 százalékkal szerepel. Ha figyelembe vesszük, hogy az állami alkalmazottak, nyugdíjasok és hozzátartozói körülbelül 1/16-od részét teszik ki az ország lakosságának, kereken 500.000 lelket, ha alkalmazottanként és nyugdíjasonként három családtagot, illetőleg eltartottat számítunk, akkor arra az eredményre jutunk, hogy a népesség 1/16-od részét kitevő ezek a társadalmi rétegek körülbelül 390 milliót, azaz a nemzeti termelés egyheted részét abszorbeálják. Én nem akarok senkinek ezzel a beállítással bármit is felróni, de egészen világos, hogy ilyen körümények között a személyzeti kiadások apasztásához hozzá kell fognunk, mert egy modern államélet alapjait ezen a bázison nem fektethetjük le. Az a nyugdíjtörvényjavaslat, amely most előkészítés alatt áll, azt célozza, hogy ezt célszerűbb,helyesebb úton a létszámok megfelelő kiigazításával érjük el, az a közigazgatási racionalizálás, amelynek első pillére a belügymijavaslat és amelyet a pénzügyigazgatás reformjára és a közigazgatási bíráskodásra vonatkozó javaslatok fognak követni, adják meg azután a bázisát annak, hogy ez a létszámapasztás a gyakorlatba is átvihető legyen. Addig is az is bűn, míg mindezek a tervek a megvalósulás stádiumába léphetnek, huzamosabb időkkel és ez alatt az idő alatt nekünk másképpen kell gondoskodnunk ezeknek a terheknek az apasztásáról. Tény az, hogy a személyzeti kiadásoknak igen nagy részét a nyugdíjterhek teszik, (úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Ha a ma érvényben levő nyugdíj- és illetményszabályzatot vesszük alapul, akkor az állami közigazgatás és az állami üzemek keretében folyósított nyugdíjak a 200 millió pengőt is meghaladják. Ennek a nyugdíjtehernek igen jelentős része, — rendkívül mérsékelt számítások szerint 40 százalékot meghaladó része — az ország feldarabolásának következménye és így burkolt békeszerződési teher, (Zaj a baloldalon) amelyet azonban vállalnunk kellett, mert az utódállamok területeiről ide menekült nyugdíjasok és aktív alkalmazottak eltartása elől ,nemzeti és emberiességi okokból el nem zárkózhattunk. A nyugdíjterhek rendezésének — amely rendkívül tehernek tekinthet — problémája állandóan foglalkoztat bennünket és nem fogunk egyetlen módot sem elmulasztani, hogy ezen a téren eredményt érhessünk el. Fölmerült az a gondolat is, amelyre talán az igen. közbeszóló képviselő úr is célzott, hogy a nyugdíjterheknek egy részét egy nyugdíjbiztosítás keretében oldjuk meg. Ezzel a kérdéssel már a korábbi kormányok is foglalkoztak. Birtokomban vannak az erre vonatkozó javaslatok, melyek sokkal kedvezőbb pénzpiaci viszonyok mellett is, amikor még Magyarországon transzfernehézségek nem voltak, akkor tettek a magyar kormánynak. Ez a megoldás azonban csak hét évre biztosított volna bizonyos megtakarítást, hogyazután sokkal hoszszabb időtartamon keresztül megterhelje az állami költségvetést olyan összegekkel, amelyeket a jövőre nézve lelkiismeretes és felelős kormánymiszter úr által a napokban benyújtott törvény nem vállalhat. 5—7 százalékos a fizetéscsökkentés " —sem marad tehát más út hátra, mint azilletmények apasztásának útja. Rendkívül fájdalmas út ez és nehéz szívvel határozta el magát erre a kormány, mert teljes tudatában van annak az értéknek, amelyet a tisztviselői osztály a nemzet egyeeme szempontjából képvisel. A mi különleges társadalmi viszonyaink között, amelyben gyenge a középosztályunk, különös jelentősége van a tisztviselőosztálynak, de éppen azért, mert ez a réteg a nemzeti gondolatnak egyik legértékesebb hordozója, úgy éreztük, hogy amikor az összes társadalmi rétegekre terheket rakunk, nem engedhető meg a nemzeti Szolidaritás elve szempontjából sem, hogy a tisztviselőosztály e terhek viselése alól kivétessék. A mód és a mérték kíméletes lesz, amelyet itt követünk és igyekeztünk arra, hogy az egyes háztartásokat az illetményleszállítások nagy mértékben ne terheljék. Figyelembe kellett venni még egy szempontot és pedig azt, hogy a világgazdasági krzis folytán a nemzeti társadalom minden rétege szenvedett és rendesen nagyobb mértékben szenvedett, mint az a réteg, amely fix fizetésből él. A mezőgazda, a kereskedő és az iparos nagyobb mértékben sínyli a gazdasági krízis hatását, mint a tisztviselő osztály. Kiderül ez a számadatok egybevetéséből is. 1929. nyarán, amikor még teljes illetmények voltak érvényben, is megélhetési index, amely némi csekély korrekcióval mégis csak kifejezőjének tekinthető azoknak a költségeknek, amelyebe egy háztartás fenntartása kerül, e megélhetési index 120—122-n állott, azóta leesett 95-re, a visszaesés mérve tehát a 20 százalékot is meghaladja, körülbelül 22 százalék. — Mindenki érezhette saját háztartásában a megélhetési költségek visszaesését és ha ezzel szembeállítjuk azokat a csökkentéseket, amelyek az illetményeknél idáig végrehajtottakk, azt látjuk, hogy abban a kategóriában, amelyben a tisztviselő társadalom zöme van, tehát a VIII. és IX. fizetési osztályokban a csökkentése is mérve a teljes illetményeknek 14—15 százalékát éri el. Ezt a 11—15 százalékot egészítjük ki a mostani csökkentéssel arra a mértékre, amely körülbelül a megélhetési költségek visszaesésének megfelel. — A szociális szempontokra is figyelemmel vagyunk ennél a kérdésnél és ennek következtében azokat az illetményeket, amelyek a havi 100 pengőt nem érik el, az illetménycsökkentésből kizárjuk. Nem terjed ki az illetménycsökkentés a lakáspénzre, a családi pótlékra, a közlekedési segélyre, és a hadipótlékra. Tulajdonképen tehát csak a törzsilletményeket és az ehhez igazodó pótdíjakat érinti. A csökkentés mérve 5—7% között mozog és vannak egyes alacsonyabb kategóriák, ahol a csökkentésnek pusztán 3% -os ménét alkalmazzuk. Hogyan tűnik el a deficit? Kímélet a mezőgazdaságnak. — A szociális elvek érvényesülése — A költségvetési defiicit fedezésére beállított tervnek a vázlata tehát a következő. — 50millió pengő nyer fedezetet a külföldi hitelezők alapjával szemben lebonyolítandó hitelműveletből, 45 millió pengő pedig belföldi kölcsönművelet eredménye, 25 millió pengő esik ki bevételek fokozására, amiből az egyenes adók 17, a közvetett adók és jövedékek 8 millió pengővel járulnak hozzá a bevételek fokozásához, a kiadások oldalán 30 millió pengő megtakarítást viszünk keresztül, amiből 18 millió pengő esik ki dologi kiadások, 12 millió a személyi kiadások tekintetében elért, megtakarításokra, amely utóbbiból 5 millió pengő a következő költségvetési évre áttolódó júliusi lakbér által van fedezve. Ha már most a tervezett intézkedések tendenciáit és kihatásait nézzük, nem lehet félreismernünk két tendenciát. Az egyik az, hogy azt a termelő réteget, amely a gazdasági krízis súlyát a legnagyobb mértékben viseli, amezőgazdaságot a lehető legnagyobb kíméletbenrészesítsük. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. A másik tendencia az, hogy a szociális szempontot fokozottabban igyekeztünk kifejezésre juttatni egyrészt azáltal, hogy az illetmények csökkentésénél a 100 pengőn aluli kategóriát kihagytuk, másrészt azáltal, hogy olyan adónemeket igyekeztünk behozni, amelyeknél ez progresszivitás elve érvényesül, így nevezetesen a jövedelmi adó pótlékolását, az alkalmazottak illetményadóját, amelyek mind igen erősen progresszív adók, és a rokkantellátási adót, amelyik kettős progresszivitást mutat fel, egyrészt progresszív magának a rokkantellátási adónak a tétele, másrészt az alapjául szolgáló adók közül a jövedelmi adó és az alkalmazottak kereseti adója szintén progresszív. A progresszivitás gondolata érvényesült a rádió megadóztatásának abban a formájában is, amely a rádiócsöveken keresztül érvényesül. A jövedelmi adónál még egy további szociális szempont ékelődik be, amennyiben a jövedelmi adó pólékolásának az a megkettőzése a folyó költségvetési év második felében, tehát még 1933 első felében érvényesül, csak azokra a jövedelmekre nyernek alkalmazást, amelyek az 5500 pengős nívón felül vannak, ahol tehát a 160 pengőt eléri a jövedelmi adó alap. Ennyit a most futó költségvetési év problémájáról. Átmeneti időszakról van szó, amelyre áldozatot kell hoznunk. Áldozatokat kell hoznunk, hogy megteremtsük a bázisokat a jövő gazdálkodáshoz. Ez a jövő méltán érdekli a t. Ház tagjait, ezért legyen szabad nekem a jövő költségvetés problémájáról is néhány szót szólanom. A jövő évi költségvetés Az 1933—34. évi költségvetés kilátásait és valószínű alakulását nézve a folyó költségvetési év összegéből a 806 millió pengőből kell kiindulnom. Ezzel a 806 millió pengős összeggel, szemben a jövő költségvetési évben egyrészt az illetmények előbb említett csökkentése révén, másrészt a dologi kiadások apasztása révén négyvenmilió pengő leszállítást fogunk keresztül- Már a gyermek tejfogai is megkövetelik a lelkiismeretes fog-és szájápolást. Az ODOly fertőtlenít,tehet-s megóvja a gyermek fogainak épségét. Minden gyermek jegyezze meg ezt a mondást: ODOL: szájvizet használjad s ép marad torkod, fogad és szájad. Leszállított árak: óriás üveg P 520. Egész üveg P 286, Fél üveg Plso vinni, úgyhogy ezáltal 766 milliós öszegre jutunk el. Ha most már figyelembe vesszük, hogy a jövő költségvetési évre valószínűleg kénytelenek leszünk a népszövetségi kölcsönön kívül az egyéb külföldi államadósságok szolgálatára nézve ugyanolyan megoldást keresni, mint amilyent a Népszövetség pénzügyi bizottságának erre a költségvetési évre ajánlottunk, ezáltal 50 milliós teherkönnyebbülés áll be, úgyhogy tulajdonképpen kereken 715 millió pengő az az összeg, amelyet bevételeinkből fedezni kell. Ezt az összeget a bevételeinkből bizton remélem fedezhetni. Azt hiszem, hogy ezen a réren a jövő költségvetési évre olyan bázist tudunk teremteni, amely az államháztartás vitelére megnyugtató kilátással kecsegtet. Hozzá kell tennem, hogy az államháztartás egyensúlybahozalára irányulómunkánk azonban ezzel még nincs befejezve! Az államszervezetünk modern átépítése Abból a kastélyból, melyet a múlt ránk hagyott, át kell költöznünk egy modern, kisebb házba Imrédy Béla pénzügyminiszter. Tovább is kell a kiadások csökkentésén és a bevételi források táplálása révén dolgoznunk, mert végül a külföldi államadósságok szolgálatainak megfelelő rendezésére is kell alapot teremtenünk, hogy ezután az 1934/35. évi költségvetésben már végleges bázist tudjunk teremteni az államháztartás vitelére.. A jövő évi költségvetés keretének megállapításánál azonban nagyobb megtakarításokat csak úgy tudunk elérni, ha revízió alá vesszük egész állami és közületi berendezkedésünket és az elejthetetlen célkitűzések megvalósításához szükséges intézmények fenntartásán kívül többi intézményeinket könyörtelenül leépítjük (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) és adottságokkal számolva, más állami berendezésekre áttérünk. — Abból a kastélyból, amelyet a múlt hagyott reánk, át kell költöznünk egy modern, kisebb házba. Egy államszervezet modern átépítéséről van szó, olyan átépítésről, amely a jelentős nemzeti célok közül egyet sem áldoz fel, amely azonban a jelszavakkal és az áligazságokkal leszámol. — T. Ház! A kormány kebelén belül egy háromtagú bizottság létesült, amely bizottságnak tagjai a belügyminiszter úr, a kultuszminiszter úr és szerény személyem. Ez a bizottság az illetékes miniszter urakkal egyetértve, átvizsgálja az összes tárcák felépítését, azok költségvetésének rendszerét és azokkal az elvekkel, amelyeket előbb említettem, összhangba fogja hozni. Az 1933/34. évi költségvetés már ezeket az új kereteket fogja mutatni. A nyugdíjtörvény és a közigazgatás reformja fogja azután megadni azokat az eszközöket, amelyekkel a jelenleg fennálló személyzeti apparátust ezekhez az új keretekhez képest tudjuk alkalmazni. Természetesen ez bizonyos létszámcsökkentéssel fog járni. Ez gyakorlatilag csak az 1933/34. évi költségvetési év folyamán fog megvalósuláshoz elérni, s az 1934/35. évi költségvetés fogja tulajdonképen azt a képet mutatni, amelyen a jövő államélet szempontjából el tudunk indulni. Az államháztartási helyzetnek a gazdasági lehetőségekkel való összhangba hozására szolgálnak azok az intézkedések is, amelyeket az üzemeknél és az üzemtermészetű, dohány jövedéknél kívánunk megvalósítani. Ami az Államvasutak helyzetét illeti, december és január folyamán járt itt egy külföldi szakértő, Schraffer., a svájci szövetségi vasutak vezérigazgatója, aki már 1927-ben is megvizsgálta az államvasutaink szervezetét. Schraff dr. előzetes jelentése nagy általánosságban — és ezt külön hangsúlyoznom kell — államvasutaink gesztiójáról kedvező képet fest. Az Államvasutak bevételeinek visszaesése sem olyan nagymérvű, mint ahogyan ezt a külföldi vasutaknál tapasztaljuk. Az Államvasutak a személyzeti létszámapasztás terén is messzemenő programokat hajtott már végre, de ezenfelül a motorizálás terén és egyéb tereken is olyan intézkedéseket tett folyamatba, amelyekkel versenyképességét és a szállítási feltételeket is javította. A motorkocsik és a sínautók bevezetése, ez az a pont, ahol tovább igyekszünk haladni, iránti igények fokozottabb kielégítése, azonkívül az állami vas-, acél- és gépgyárakkal olyan együttműködés megteremtése, hogy az ugyanazon, vagy rokontermészetű munkálatokat az egyik vagy másik üzem keretében összpontosítja. Az állami vas-, acél- és gépgyárak problémája nem elszigetelt probléma, hanem csali szektora a vas- és gépipar problémájának. külön nem lehet megoldani. Együttesen kell megoldani igyekeznünk olyképpen, hogy a vas- és gépipar terén tapasztalható túltengése az üzemeknek megszüntettessék és egyes gyártási ágak koncentráltassanak megfelelő üzemekben. A dohány jövedék terén le kell számolnunk azzal a ténnyel, hogy termelési politikánknak más irányt kell adnunk. Dohánykészleteink felhalmozódása a tanúsága annak, hogy a piacratermelés szempontjait nem vettük kellőképpen figyelembe. A dohánnyal, bevetett területet tehát lényegesen csökkenteni kell. (Élénk helyeslés bal felől.), de ez a csökkenés nem mehet válogatás nélkül végbe. A készletek értékesítésére nézve előbb voltam bátor jelezni, hogy most áll szervezés alatt egy értékesítési vállalat, amely ezeknek megoldásával fog kommerciális alapon foglalkozni. Máris vannak kilátások arra, hogy sikerülni fog, külföldön nagyon jól elhelyezni. Lehet-e lemenni 600 millióra ? — A Népszövetség pénzügyi bizottságával folytatott tárgyalásaim során ismételten rámutattam arra, hogy a költségvetési kérdést a pusztán financiális intézkedésekkel megoldani nem tudjuk és a Népszövetség pénzügyi bizottsága maga is elismerte és leszögezte jelentésében, hogy ezen túlmenő gazdasági intézkedésekre is van szükség. Nagyon jól tudom, hogy azok a rendszabályok, amelyeket javasoltunk, nem népszerűek és hogy a magángazdaság szemszögéből nézve méltán kritizálhatok is. Csakhogy olyan kényszerhelyzetben állunk, amelyet sokkal nagyobb hatalmasságok diktálnak reánk, mint amilyen hatalmas egy ország kormánya. A világfejlődés, a világkrízis kéne szerít reánk bizonyos megoldásokat és amikor a sok szükségszerű rossz közül kell választanunk, a legkisebb rossra kell esnie a választásnak. Ezt az utat, amelyet ez a programot jelöl meg, nem szabad elhagyni.• Még beszédemnek elmondása előtt módomban volt a kritikát, elolvasni.. Ez csupa negatívum, és ha mi ezeket a tanácsokat, amelyek a kritikákban megnyilvánultak, megfogadtam volna, most ölhetett kezekkel ülhetnék. Mindössze két alapgondolat az, amely visszavisszatért ezekben a kritikákban és amely kicsendült egyéb megjegyzésekből is. Az egyik az, hogy állami kiadásainkat le kell faragni körülbelül 600 millióra. Akkor, amikor nyuszdíjterheink 200 millió pengőnyi összeget tesznek, s amikor az államadósság 100 milliót, valóban nem tudom, hol van az a latitüd, ahol 150 vagy 200 millió pengőt le lehetne faragni a kiadásokból. Amit ezen a téren tenni lehet, az meg fogjuk tenni, s az a programm, amelyet az előbb körvonalazni bátor voltam, a jövő évi költégvetést illetőleg, azt hiszem, a t. Ház többségének megnyugvásával találkozik. (Úgy van! Úgy van a jobboldalon és a középen.) Ezt a programmot végre fogjuk hajtani. Egy hazárd gondolat A másik gondolat, amely elhangzott, egy hazárd gondolat volt. Sokan koncepciónak mondják, de szerintem csak hazárd gondolat és ez egyszerűen az adókulcsok, az adóételek radikális le* ■záilítása. Az egyenleg nagyban és egészben af A központi igazgatás átszervezése — az állami gépgyár sorsa — T. Ház! A további reformok, amelyeket tervbe veszünk, a központi igazgatás átszervezése, egyszerűsítése, az anyagbeszerzés centralizálása és gazdaságossá tétele, az áruszállítási feltételeit javítása, különösen a gyors szállítás