Budapesti Hírlap, 1933. április (53. évfolyam, 74–99. szám)

1933-04-01 / 74. szám

I si viteldíj kísérleti leszállítása a villamoson "A BSzKRT április 3-tól kezdve kísérletkép­pen új rendszert léptet életbe. A „Kisszakasz" felírás a kocsikon, melyek egyelőre a kísérlet idejére csupán a 3-as (Berlini-tér—Újpesti kocsiszín), a 6-os (Nyugati p.­u.—Boráros-tér) és a 10-es (Városliget—Hold­ utca) viszonyla­tokban fognak közlekedni, a BSzKRT igen je­lentékeny mértékben leszállítja a viteldíjakat. A kísérletnek az a célja, hogy a vasút megálla­píthassa, váljon az ilyen nagymérvű viteldíj- leszállítás révén az utazóközönségnek nyújtott anyagi elő­ny következtében az utasok száma megnövekszik-e annyira, hogy a vasútvállalat ezáltal bevételemelkedéshez juthasson. Ha a három kísérleti viszonylat bevételi ered­ményei igazolni fogják a BSzKRT előzetes, h hozzávetőleges becsléseit, akkor az újítást foko­zatosan ki fogja terjeszteni valamennyi vonalra s ebben az esetben a vasútvállalat a rövidebb távolságra utazó közönség számára 25 százalék­tól egészen 62 százalékig terjedő tarifamérsék­­lést biztosíthatna. Ha ellenben a kísérlet nem hozná meg a várt eredményt, úgy a BSzKRT természetesen kénytelen lesz a kísérletet beszün­tetni és az említett három vonalon ismét vissza­állítani az eddigi viteldíjakat. A BSzKRT a kísérlet céljára éppen azért választott ki három, egymástól elütő jellegű relációt, hogy megfigyel­hesse, miképpen fogadja a felajánlott nagy­arányú viteldíjmérséklést a város belsejében és a külső városrészekben utazó közönség. A kísér­letre kellő időt szán a vasútvállalat, de ha ennek elmúltával úgy látná, hogy a kísérlet nem jár sikerrel, a további áldozatokat el kell kerülnie, mert hiszen a gazdasági krízis következtében — akárcsak a többi középeurópai közúti vasutak — a BSzKRT már eddig is bevételeinek közel 10 százalékát vesztette el A kísérleti újítás lényege az, hogy a mai sza­­kaszjegy ára 16 fillér helyett 12 fillér, tehát 25 százalékkal olcsóbb. Ezenfelül azoknak az uta­soknak, akik a jelenlegi szakasztávolságnak csak a felét (egy kis szakasz) kívánják megtenni, vagyis körülbelül 1 kilométer távolságra utaz­nak, a BSzKRT a viteldíjat a leszállított 12 fil­léres szakaszviteldíj felében, 6 fillérben álla­pítja meg. Eddig a legolcsóbb jegy a szakasz­jegy volt, ha tehát valaki a legrövidebb útira, akár csak egy megállóhely-távolságra utazott, 16 filléres szakaszjegyet kellett váltania,­­ ez­zel szemben a három-négy megállóhely-távolságra szóló kisszakaszjegy ára mindössze 6 fillér lesz, a viteldíjmérséklés tehát 62,5 százalék. További újítása a BSzKRT-nak az, hogy m­ásfélszakasznnyi (3 kisszakasz) távolságra az eddigi 24 fillér és viteldíj 18 filér, vagyis 25 szá­zalékkal olcsóbb. Az új 12 és 18 filléres jegyek, úgy mint ed­dig, az utazás megkezdésekor a kalauznál vált­hatók. A „kisszakasz“-jegyekkel azonban a ka­lauz nem tudná az utasokat ellátni, mert ehhez a körülbelül 1 kilométeres út alatt nem lehet elegendő ideje, a kisszakasz jegyeket tehát kizá­róan elővételben fogják árusítani és pedig áp­rilis 1-től kezdve az összes kalauzok,­­tehát nemcsak a kísérleti relációkban, hanem az ösz­­szes vonalakon), ezenkívül a kísérlet első napjaiban, a fontosabb szakaszhatárokon külön ■jegyárusítók is. A 6 filléres kisszakaszjegy nem papírból, hanem fémből készült érme, mely valamivel ki­sebb, mint egy kétfilléres. Ezzel az érme­jegy­gyel kizáróan a kocsvezető perronján lehet utazni, ahol viszont minden más jegy érvény­telen, a kocsvezető perronján tehát más utas nem utazhat. Csak így lehet ugyanis a rövid távolságra utazókat nyilvántartani, mert, ha a kisszakaszutasok beülhetnének a kocsiba, a drá­gább jeggyel utazók közé, a kalauz nem tudná őket magának megjegyezni s ha hosszabb utat tennének meg az olcsó viteldíjért, a vasút ká­rosodnék. Éppen ezért a kocsivezető-perronról In kocsi balesejébe vezető ajtó mindig zárva lesz, nincs is tehát célja annak, hogy a közön­ség az ajtó kinyitásával hiába fáradozzék A fölszálláskor az érmét a kocsivezető mel­lett, a följáró baloldalán elhelyezett üvegfalú perselybe kell bedobni. Amint a kocsi a kis­szakasz határára ért, a kocsivezető valamennyi perronutast felszólítja a leszállásra. Akik eset­leg tovább akarnak utazni, azok újabb érme­k bedobása fejéiben a következő kisszakasz-határig­­utazhatnak. A kisszakaszok a következők: a 3-as viszonylaton, a Berlini-tértől a Ferdinánd-térig, a Ferdinánd-tértől a Hungária-körútig, a Hungária-körúttól a Gyöngyösi-útig, a Gyöngyösi­ úttól az újpesti kocsiszínig; a 6-os viszonylaton: a Berlini-tértől a Király-utcáig, a a Király-utcától a Rákóczi-útig, a a Rákóczi-úttól a Baross-utcáig, a Baross-utcától a Boráros-térig. A 10-es viszonylaton: a Hold-ucától a Nagykörútig; a Nagykörúttól a Lövölde-térig; a Lövölde-tértől a Városligetig. A 6, 12 és 18 filléres jegyek átszállásra nem jogosítanak. Az új rendszer mégis megoldja az olcsó átszállási lehetőséget is.. Mert ha például az utas kisszakasz jeggyel utazik a 6-os kocsin ,a Nyugati jiáryaudvartól a Kiskurosig s ot± átszáll a 10-es kocsira, a Nagy­körúttól a Lö­völde­ térig ismét kisszakaszjeggyel utazhat és így 12 fillérért egy szakasztávolságnyi utat át­szállás mellett is megtehet Ha pedig a Lövölde, téren túl akar utazni, például a Vilma királynő­­út végéig, akkor a másodízben igénybevett 10-es kocsin szakaszjegyet kell váltania, amivel már beülhet a kocsiba is s az átszállással egybekö­­­tött utazás mégis csak 18 fillérjébe kerül. Hasonló módon kétszeri átszállással a Lehel­­tértől a Nagykörúton át a Lövölde­ térig lehet utazni 3 kisszakaszjegy felhasználásával, tehát 18 fillér költséggel. Az olcsó kísérleti­jegyek kizárólag a 3-as, 6-os és 10-es relációk kocsijain érvényesek. Ezeknek a viszonylatoknak a megállóhelyein a kisszakaszjegyek érvényességének határa kü­lön fel­ van tüntetve. A kalauzok a 6 filléres érméket bármilyen, jegy váltása alkalmával készpénzül elfogadják. A fémből készült érmejegy a külföldön is ismeretes, különösen Amerikában van elter­jedve. A BSzKRT kísérlete iránt már több európai nagyváros villamosvasútja érdeklődött s ha a kísérlet beválik, a BSzKRT rendszerét fogják a külföldön is átvenni. ! Ők is voltak fiatalok... Vitéz Hadházy Ferenc a következő szónok. A törvény feltétlenül jószándékú, de mégsem eléggé kielégítő. Ennek két oka van. Az egyik az,­­hogy a hadirokkantkérdés minden magyar embernek a szívébe gyökerezett és nincs az az áldozat, amit ne keveselnénk. A másik ok a nyo­morúság. Ennek következtében ő sincsen meg­elégedve a javaslattal, bár a viszonyok súlyos­ságánál fogva azt elfogadja. A következő szem­pontoknak kellene hogy érvényesüljenek a hadi­­rokkantkérdés megoldásánál. Az egyik, hogy a mai anyagi lehetőségeket teljesen­­kimerítsék a hadigondozottak érdekében. A másik szempont, hogy a járadék biztosítsa a szűkös megélhetést azoknak, akiknek e nélkül egy falat kenyere sem lenne. Végül, hogy senki se legyen elzárva a jogától, akit az megillet. Főleg a legénységi csoportnál nem találja elégnek a járadékot. Nagy idegesség fogadta a javaslatnak azt az újítását, amely a százalékos megállapítás­­helyett a keresőképességet teszi alapul. Nem tart attól, amit a javaslat ellenzői e tekintet­­ben felhoznak, de mégis szükséges, hogy a­ ke­resőképesség fogalmát körülbástyázzuk és a miniszterelnök e szakasznak félre nem érthető magyarázatát adja. E mellett bizonyos tárgyi korrekciókra is szükség van. A részletes bírá­lat során fölemlíti, hogy még mindig lehetnek Oroszországban rokkant hadifoglyok, akik va­lami vis maior folytán nem térhetn­ek haza. Ezeket sem szabad elzárni az elől, hogy a hadi­­gondozottak sorába kerüljenek. Fontos olyan közszellem kialakítása, amely az elhelyezk­edés lehetőségeit elsősorban a hadigondozottak s­zá­mára nyitja meg. Ez összeütközik az ifjúság problémájával, de mégis lehetetlen nem méltá­nyolni a hadirokkantakat. Ők is voltak fiata­lok és nem tehet őket elöklözni a kenyérkere­set lehetőségétől, mert fiatalságukat a harcté­ren töltötték. Nem szabad, hogy a kedvezmé­nyekről szóló rendelkezéseket meghiúsítsa a protekció. Át kell vizsgálni az állami jogosít­ványokat és ahol nincs más jogcím, mint a pro­tekció, ott el kell venni a hadirokkantak, vagy a hadviseltek számára. Helyes, hogy a hadi­rokkant állami tisztviselők nem bocsáthatók el állásukból,­­ ezt ki kellene terjeszteni a had­viseltekre is. Kéri, hogy a kormány gondoskod­jék további rokkantotthonok felállításáról. Együttérez minden kívánsággal, amelyet bár­mely oldalról felhoztak a rokkantak érdekében, a józan meggondolás azonban arra készteti, hogy ezzel a józan alappal alkudjék meg. A javaslatot elfogadja. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) B. H. 1933. ÁPRILIS 1. SZOMBAT A jövő héten nyolcórás ülések lesznek a képviselőházban A képviselőház ma délutáni ülése folytatta a rokkant-törvényjavaslat tárgyalását, a hálá­nak és szeretetnek abban a szellemében, mely ezt a vitát jellemzi. A legközelebbi ülés a jövő hét keddjén lesz és attól kezdve naponta nyolc órán át tárgyalja a Ház a javaslatot. A rokkant-javaslat Czettler Jenő al­elnök öt órakor nyitotta­­meg a képviselőház ma­ délutáni ülését. Bejelen­tette, hogy Temple Rezső és társai nyolcórás ülések tartásáról terjesztettek be indítványt, amiről a legközelebbi ülés elején szavaznak. Dukai Takács Géza a gazdasági bizottság egy kisebb jelenését mutatta be, majd áttértek a roh­anttörvény folytatólagos tárgyalására. Simon János megállapítja, hogy az ellen­­zéki szónokok nagy része örömmel üdvözölte a javaslatot. Kijelenti, hogy a törvényjavaslat bi­zonyos rendelkezéseivel a többségi párt nem ért egyet, nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a mai viszonyok között a javas­lat a legtöbbet nyújtja. Tiltakozik az ellen, hogy amikor a rokkantak nagy része nyomorog, van­­nak olyanok, akik nyolcszáz-ezer pengős nyug­díjat élveznek és mellette trafikjogosítványt kapnak. Ebbe a kérdésbe mielőbb bele kell nyúlni. A rokkantak javára meg kell adóztatni azokat, akik a világháborúban nem vettek részt. Örömmel üdvözli a miniszterelnököt legutóbbi békés nyilatkozatáért, amely általános megnyug­vást keltett. Reméli, hogy a miniszterelnök, amint erre alkalom és mód kínálkozik, további segítséget nyújt a rokkantaknak, éppen ezért a javaslatot elfogdja. (Helyeslés.) Magyar foglyok Orosz­országban Fábián Béla szerint a háborús atmoszféra enyhítésére még a miniszterelnök békés nyilat­kozata sem volt elegendő. Ilyen háborús szi­tuáció sohasem volt még Európában. A hábo­rúra készülő polgári Európa mögött a szovjet leselkedik. A népvándorlás óta ilyen katasztro­fális időket nem élt Európa. Helyesli a minisz­terelnök békenyilatkozatát, de szeretné, ha fel­hívná az európai hatalmak figyelmét arra, hogy ha nem térnek át a béke megerősítésére, annak egész Európa kárát látja s csupán a szovjet keres egy újabb háborúk A javaslattal kap­csolatban felhívja a kormány figyelmét azokra a szerencsétlenekre, akik még ma is orosz fog­ságban sínylődnek. Ezeket a kormánynak kése­delem nélkül haza kellene hozatni. A hadviselt tisztviselők számára kárpótlást sürget. Részle­­tesen foglalkozik a javaslat rendelkezéseivel, végül a javaslatot nem fogadja el „A kolduló honvéd** Jánossy Gábor egyetért Fábiánnal abban a kérdésben, hogy az orosz fogságban sínylődő magyarokat haza kellene hozatni. Költői lendü­lettel emlékezik meg ezután a világháború rok­­kantjairól, akiket Arany János kolduló honvéd­jéhez hasonlít. Nem helyesli azt az összehason­lítást, amit egyesek tettek a külföldi és az itteni rokkantjáradékerő tekintetében. Az úgy­nevezett utódállamok a tőlünk elrabolt ország­részek kincseiből fizetik rokkantjaikat. Vissza­utasítja a szocialistáknak azt a megállapítá­sát, mintha ők, a szocialisták szorították volna arra a kormányt, hogy ezt a javaslatot be­nyújtsa. A valóság az, hogy a Gömbös-kor­mány ez alkalommal egyik ígéretét váltotta be, mint ah­ogy valóra fogja váltani a nemzeti munkatervnek többi pontjait is, Nagymagyar­­ország szellemében. Elismerését fejezi ki a Hadirokkantak Szövetségének a buzgóságáért. Megható idézetekkel és hasonlatokkal emlékezik meg a harctéren elesett hősökről, azok özvegyei­ről és árváiról, majd a hadirokkantakról. Szent meggyőződése, hogy a miniszterelnök és a pénz­ügyminiszter, akik a háborúnak maguk is hős vitézei voltak, megértik ezek helyzetét. A rokkantak helyzetének javítására több el­gondolása van. Azok, akiknek havi jövedelme hatezer pengőn felül van, adjanak havonta ön­ként ezer pengőt a rokkantaknak. Minthogy ezek száma körülbelül 1650, már­is kétmillió­val lehet­ emelni a rokkantak járadékát. Bár a kártyajátékot erkölcstelennek tartja, de ha már a művelt nyugaton beveszik, miért ne állíthat­nánk fel mi is a Margitszigeten játékkaszinót, amelynek jövedelméből szintén lehetne a rok­kantaknak juttatni. Beszéde végén Somssich An­tal gróf panamavádjaaira válaszol, megállapítva, hogy ha panamák felbukkannak is, azokat azonnal kivizsgálják és megtorolják. Egy jobb jövő reményében, amelyet Magyarország fel­támadásához fűz, fogadja el a javaslatot. (Za­jos helyeslés és taps, a szónokot számosan üd­vözli­k, köztük a miniszterelnök.) Dinnyés Lajos megállapítja, hogy a rok­kantkérdés már tizenhárom év óta a nemzet becsületügye. Az ellenzék nem demagógiát űz, amikor a kérdés pénzügyi megoldását sürgeti és pedig a költségvetés összegének emelkedésével arányosan kívánja a rokkant járadékok feleme­lését. Kimutatja, hogy a rokkantjáradékok költ­­ségvetésemelkedésétől 36 százalékkal maradtak el. Olyan földreformot sürget, amelyben első­sorban a rokkantak, hadiözvegyek és árvák jut­nak előnyös helyzetbe. Részletesen bírálja a javaslatot, amely szerinte nem oldja meg a hadirokkant-kérdést. A minő­sítésre vonatkozó szakaszon az egész törvény megbukik. Különösen a javaslatnak ama ren­delkezése ellen emel szót, hogy csak azt ismerik el hadiözvegynek, akinek házassága a leszerelés után legkésőbb egy évvel létrejött. A javaslatot nem fogadja el a rokkantak és özvegyek nagy számában is je­lentkezik. Az osztrák hadvezetőség baklövésen szaporították elsősorban a halottak és a rok­kantak számát. A magyar munkás, a magyar paraszt az osztrák tábornokok számára csak Mensch­en-Materie volt. Ha­ egyszer nyilvános­ságra hoznák a hadilevéltár adatait, kiderülne, hogy hányszor áldozták föl a magyar katonákat, intrikából és féltékenységből. Annyira nem te­kintette az osztrák hadvezetőség Magyaroszzá­­got másnak, mint megszállott területnek, hogy a magyarországi hadiipari telepiek főfelügyelője is Gorcell tábornok volt, aki egy kukkot se tu­dott magyarul. A javaslatot nem fogadja el. Petrovácz Gyula szólt ezután a javaslathoz. Először Szilágyi Lajos egyes kijelentéseire vá­laszolva azt mondja, hogy Vass József nem, mint a keresztény gazdasági párt embere volt bent a kormányban, hanem mint magánember. Az utódja, Ernszt Sándor, a párt kívánságára, többször megpróbálta a rokkant­törvényt tető alá hozni, de nem volt anyagi lehetősége hozzá. Most, hogy gazdasági depresszió és túladózta­tás van, abban, hogy a kormány ebben a for­mában mégis idehozta a javaslatot, elismerésre­­méltó dolgot cselekedett. Meg van győződve, hogy a miniszterelnök se tartja elégségesnek a javaslatot. Ezután a javaslattal foglalkozott. Szerinte csupán tiszti és legénységi csoportot kellene az egyes kategóriákon felül megkülön­böztetni és el kellene hagyni az altiszti meg­különböztetést. Az a kívánsága, hogy ne csak a rokkantakat vizsgálják felül, hanem a jára­­dékokat is. Ha csökken a rokkantak száma, akkor emeljék fel a járulékokat. A hadiözvegyek helyzetével foglalkozott ezután. Tizenhat, tíz és öt pengőt kapnak. Legalább is a 100 százalékos rokkant járadék felét kellene az özvegyeknek juttatni. A javaslatot általános ágban elfogadja. (Helyeslés.) , ,­­­­;í . . . „Menschen* Materié** Malasits Géza: A javaslatot a kormány az elődeitől terhes örökségképpen vette át és most örökre szabadulni akar ettől az örökségtől Ez a törekvés azonban kudarcot fog vallani, mert a rokkantkérdést ilyen javaslattal megoldani nem lehet. Azt fejtegeti, hogy miért olyan nagy a magyar rokkantak és a hadigondozottak száma. A magyar nép sokkal nagyobb áldoza­tot hozott a háborúban, mint a monarchia bár­mely néptörzse. Ez az aránytalan nagy áldozat Izgalmak egy választás körül Bessenyei Zénó elnök ezután a vitát meg­szakította és azt javasolta, hogy a legközelebbi ülés április 4-én, kedden legyen. Klein­ Antal a legutóbbi szekszárdi községi választást tette szóvá, ahol gombostűvel megje­lölték a szavazócédulákat. Ismeretlen tettesek ellen bűnvádi feljelentést tettek ezért, az ügyészség utasítására a rendőrség lep­ecsétel­­tette a szekszárdi polgármesteri hivatalt és ott másnap a megjelölt cédulákért megtalálták. A bírói­ vizsgálat közben az igazságügyminiszter az aktákat felrendelte. Kérdi, miért tette ezt a miniszter, vájjon nem volt-e jó kezekben a bí­rói vizsgálat. A törvény értelmében 2 hónap­ büntetés jár hasonló bűncselekményekért. Téglássy Béla (Klein Antal felé, aki fő­ispán volt a legutóbbi választások idején Tóraa megyében): De sokan ülnének az én választá­som miatt! Klein Antal: Sztranyavszky küldte oda Okiszaty alezredest, ő tőle kérje számon. Téglássy Béla: Maga volt a főispán, maga, is benne volt! Tabódy Tibor (Klein­ Antal felé): Ez nem korrekt dolog. (Zaj a Ház minden, oldalán.) Berki Gyula: A legerőszakosabb főispán volt. (Zaj.) Tabódy Tibor: Miért nem mondott le? Az korrektt lett volna. Klein Antal: Akkor már nem voltam fő­­ispán. Berki Gyula: Dehogy nem volt! Klein Antal arra kéri az igazságügyminisz­­ter, adják vissza az iratokat a bíróságnak. Brogly József az elnöki napirendet elfo­­gatta és a községi jegyzők magánmunkálatait hozza a Ház elé, megemlítve, hogy egyik-másik falu népének több kilométert kell gyalogolnia, míg ügyvédet talál. A Ház az elnöki napirendet elfogadta és ez­zel az ülés fél tíz órakor véget ért. „Jeftics beszéde fenyeget, Kányáé maga a nyugalom” A Messa£ero párhuzamot von a jugo­­szláv és a magyar politika között RÓMA, márc. 31. A MeSsagero bécsi levelezője cikket közöl, mely részletesen összehasonlítja Magyarország és Szerbia felfogását a mai politikai helyzet­ben. Kánya Kálmán magyar és Jeftics szerb külügyminiszter beszédei alapján. A lap megállapítja, hogy amíg Jeftics kije­­lentéseit rejtett fenyegetésekkel vegyítette, ad­dig Kánya Kálmán magyar­­külügyminiszter beszéde maga a nyugalom volt. Jeftics beszédé­ből látható, hogy a kisantant már előre elhatá­rozta, hogy a nagyhatalmak esetleges szerződé­sét szabotálni fogja. Ezzel szemben Káftucz Kálmán magyar külügyminiszter reális szem­­­mel nézi a helyzetet, mint egy olyan állam kép­­viselője, amely minden eseményből a lehető legjobbat akarja kihozni A Budapesti Hírlap telefonszámai: 444-04. 444-07. 444 05. 444 -08. 444-06. 444-09.

Next