Budapesti Hírlap, 1933. augusztus (53. évfolyam, 172–197. szám)

1933-08-13 / 183. szám

T­h 9­ EDES DUMPING BUDAPESTEN Honnan kerül elő a hatfilléres krémes • Titokzatos cukrászüzemek a mellékutcákban Egy hét óta rémületben tartja a várost , amelyeknek munkáját talán senki sem zllenérzi krémes, a szeld, sárga sütemény, felnőttek és gyermekek kedvence. Rossz hírbe keveredett, gyilkossággal gyanúsítják, olyan, mint egy titokzatos ellenség. Az embernek csorog utána a nyála, de nem mer beleharapni, mert hátha történik valami. Mit lehet tudni, honnan jött, micsoda titokzatos, cukrásztól elátkozott he­lyen készítették. Meg aztán a tiszti főorvos nyilatkozatában általában veszélyesnek minő­sítette a vaníliás készitményeket, ilyenkor nyáron, kánikulában, mikor a baktériumok oly előszeretetttel szeretnek elszaporodni a kré­mes sütemény aranysárga töltelékében. A krémessel baj van. A cukrászipartestület szerint azért, mert dproletariedlődött, a hűvös Cukrászdák üvegharangjai alól elkerült a kül­városi cukorkakereskedők pultjaira, ahol — horribile dictu — nyolc fillérért árusítják a krémest, nem az igazit, hanem az álkrémest, amely megtévesztésig hasonlít a valódihoz. Rá­adásul rézüstökben készül a tölteléke, ahol e gyenspánt- ház, alattomosan, méreggel itatva át habkönnyű testét. A bakteoriológiai intézet még nem döntött, hogy krémestől származik-e az ismeretet két haláleset. De eddig máris tömeges megbete­gedéseket jelentettek az illetékes hatóságok­nál, amelyek az olcsó süteménytől származnak. A cukrászipartestület harcot indított az édes dumping ellen, a nyolc- és tízfiléres sütemé­nyek ellen, de a harc hevében még nem mu­tattak rá a nyilvánosság reflektorfényével azokra az üzemekre, ahol a veszedelmes dum­­ping­árut készítik. A Budapesti Hírlap nyomozást indított, hogy világosságot derítsen a nyugtalanító édes dömpingre és kikutassa a halált hozó krémes titokzatos útját. Mi az olcsó sütemény titka A halált hozó krémes a hivatalos megállapítás szerint a Bem-utca 9. szám alatt lévő Oceana cukrászüzemből került ki. Kint a keleti pálya­udvar háta mögött, a Bem­ utca legvégén, teher­autók álldogálnak az udvaron. Zúg és zakatol a cukrászüzem, mintha gőzkalapáccsal készítenék a süteményeket. Klein József, az üzem tulajdo­nosa, fehér kötényben áll az irodában és tilta­kozva emeli fel a kezét: — Kérem, — mondja — nekem megmondot­ták a rendőrségen, hogy csak hivatalos szemé­lyeknek nyilatkozzam. Még nem lehet semmi bi­zonyosat tudni. Hosszas faggatás után a következőket mondja: — Azon a napon 1800 krémest készítettünk és csak egy megbetegedés történt Nem volt az előállításnál semmiféle szabálytalanság. Ellenőr­zött, garantáltan tiszta áruból dolgozunk. Haj­szát indítottak meg ellenünk. Nem állítom, hogy ugyanabból az anyagból készítettem a sütemé­nyeket, mint a Gerbeaud, de jobb, tisztább anya­got használok fel, mint bármelyik középcukrász. — Hogyan tudja olyan olcsón adni a sütemé­nyeket? — Annak titka van, uram... Azaz, mi keve­sebb rezsivel dolgozunk és csupán tíz százalékot keresünk. Hat fillérért adom a krémest. Halt üz­letemet látom el süteménnyel a városban. Ezért van a nagy irigység. Persze különbséget kell tenni — teszi hozzá — tejszínkrémes és olcsó krémes között. — Mi a különbség? — Az olcsó krémes tej nélkül, leeresztett to­jásból készül. Egyébként az a helyzet, hogy egy tortaszelet nem kerül többe bármelyik cukrász­nak, mint 12 fillérbe. Én csak két fillért kere­sek ... én nem félek semmitől. A vizsgálat itt mindent rendben talált. A forgalomra vonatkozólag nem nyilatkozik, ellenben megmutatja az üzemét. Meg kell álla­pítanunk, a£ üzem kifogástalan cukrászüzem. Mindent géppel készítenek. Huszonöt ember dol­gozik a műhelyekben. Körútunk végén a következő felvilágosításo­kat kapjuk: — Mindent nagyban vetsz elő, tehát olcsóbban termelek. Nem napi 50—60 süteményre bazíro­­zom az üzletet. Különben, is, a veszélyes krémest Ez az üzem is pincében van. A pince szenes­pince lehetett valaha. Mélyen izzik a kemence, előtte hosszú asztalon dolgoznak a cukrászok. Nők, férfiak vegyesen a pokoli hőségben. Pad­lója nincs a pincének, ahol az olcsó áru készül. Ablakai töröttek, fent a sarokban határntas pók­hálók, az ablakoknál gyerekek bámészkodnak le türelmesen, hátha kapnak egy kis maradék sü­teményvéget. A tulajdonos nincs otthon, helyette T­áhl úr, az üzletvezető fogad. Cukrász létére olyan te­nyerei vannak, mint egy mészárosnak. — Igenis mi olcsóak vagyunk — je­lenti ki büszkén — és jók. Ugyanabból az anyagból ké­szítünk mindent, mint a Gerbeaud, csak persze a torták kisebbek, többfelé vágjuk őket, a töl­telék vékonyabb, de minden príma és finom. Többet igazán nem lehet kívánni négy fillérért. A mérgezési és megbetegedési esetekről nem hajlandó nyilatkozni. Az őt nem érdekli. Náluk a vizsgálat mindent rendben talált. Nézete sze­rint az egész az irigy ipartestület hajszája. Kal­kulációkat mutatunk, hogy négy fillérért nem le­het jó árut előállítani. — Ja, kérem, mindenki a maga módján kalku­lál — mondja. — Minálunk nem volt megbete­gedés és nem is lesz. Annyit megállapíthattunk, hogy az olcsó süteménygyár lehet, hogy higiénikus, de semmi­­esetre sem „gusztusos", mint ahogy azt Pesten mondani szokták. Az az érzésünk, hogy a ható­ságoknak akadh­, egy kis munkájuk a mellék­tőim mi csináljuk. Valónak egészen kis üzemek, utcákban eldugott cukrdsensemek körűig Míchen- Szendsi Sándor cég (Búcsi veva 5) gyönyörű selymei, lég­ ftwixmVU KauuT" 99 l UiiWüiíiiwl IVVvSH Fenyves árakon szerezhetők be, serit teljes magyar­­országi készletét mi vettek meg. K­áMtlliff Néhány tehertaxival körülhordják a cukorkánok között a süteményeket Azok nem kérdik, kitől van, veszik, mert olcsó és mutatós. Ezt kellene kinyomorni, uram... “Veszélytelen krémes“ a Rákóczi-úton A Rákóczi-úton a cukorkar és cukrászüzletek tömve vannak olcsó süteményekkel. Az egyik kis boltban ki van írva az ablakban: „Veszélytelen krémes hét fülér.­ A krémes a kirakatban, nyilván a nagy meleg miatt alattomosan lapul meg a porem­lántányé­ron. Legyecskék zümmögik körül Összesen négy darab van belőle. Mellette két mákoskifli ájul­­dozik. A tulajdonos kezét széttárva mondja: — Ettől még nem betegedett meg senki Muszáj hét fillérért adni, mert oldó és csak ezt veszik a népek. Különben több krémest nem adok el, mert már egész krémesláz van a kör­nyéken. Az előbb is bejött egy férfi, azt mondja, a felesége három napja beteg a krémestől Vites­sek neki 15 pengőt. Bű­nyibe terült az orvos. Természetesen nem fizettem. Az elöljáróságra küldtem. A cukorkás elárulja szállítójának nevét Azt íb Elemnek hívják. A Tisza Kilinán-tór­i szám alatt van a gyára. A cibnapüzem a pin­cében foglal helyet. A lépcsőn mosogatórongy, lent, egy fehér pult előtt, keserű füstben csomó ember vitatkozik. A háttérben tésztát gyúrnak a segédek. Szakad róluk a veríték. Olyan füst van, mintha Vulcanus műhelyében lennénk, ahol az óriások pajzsait kovácsolják. A tulajdonos, nem egészen kifogástalan cuk­­rászkötényben, a következőket mondja: — A krémessel nincs baj nálunk, uram. "Azért olcsó, mert olcsóság kék és mi olcsó, de veszély­telen anyagból dolgozunk. A magas krémest tojásfehérjéből, vízből, krémporból és cukorból készítjük. Ez persze olcsóbb, mint a tejes kré­mes. Egyébként­­ van keseredve, mert napok óta nem megy az üzlet a rossz hírbe került krémes miatt. Nem veszik az olcsó süteményeket. A körúton folytatjuk a nyomozást. Néhány cukorkás nem is tud felvi­lágosítst adni arról, hogy kitől veszi a süteményt. Motorkerékpárosok hozzák. Átadják a szállítmányt, azután elrobog­nak. A cukorkások legnagyobb része csak azért tart mutatóban néhány darab süteményt, hogy mint cukrászdának joga legyen este is nyitva tartani üzletét. Végül is sikerült megtudnunk egy címet, a Viola­n teában. Állítólag innen ke­rülnek ki a legolcsóbb cukrászsütemények, ame­lyeket négy fillérért ad a viszontel árusítónak a gyáros­ ecetre megnyugtató­t, hogy erélyes vizsgála­tot indítottak az ügyben és reméljük, hogy a krémes híre meg fog javulni a közeljövőben és senki sem fogja gyanakvással kézbe venni a süteményt. Az emberek aztranem fognak pár fil­lérrel magasabb árat fizetni a krémekért, ha biz­tosak leheti­ek abban, hogy az valóban az elő­írásnak megfelelő anyagból készült. A cukrászipartestület óvása Spetter Henrik, a cukrászipartestület elnöke, csak röviden nyilatkozik az ügyről: — Próbáljon valaki otthon négy főtérért jó terémest készíteni. Egyébként a cukrászipartestület óvást inté­zett a közönséghez, amelyet alább közlünk: A Budapesti Cukrász Ipartestület, Spelter Henrik elnöklete alatt elöljárósági ülést tar­ Cukrászüzem a szenespincében tett, melyen a közeli napokban történt cukrász­­sütemény-mérgezési ügyekkel foglalkoztak. El­keseredett felszólalások hangzottak el, amelyek arra mutattak rá, hogy lelketlen tőcukrászok lehetetlen és ez egészségre ártaknaz filérez döm­pingárukkal szórják tele a fővárosi cukorka, kereskedőket, ahol az ilyen „süteményeket" 10— 12 fillérért árusítják. A felszólalók egytől-egyig hangoztatták, hogy még sohasem fordult be mérgeződ eset a szakképzett cukrász­észítmé­­nyeknél Elhatározták, hogy feliratban kérik a kereskedelemügyi minisztert, hogy a legerélye­­sebb razziákkal vessen véget ennek a lehetetlen állapotnak, hogy a jóhiszemű közönséget hamisí­tott anyagokból készült „süteményekkel" árasz­­szák el PETUR LÁSZLÓ less, AUGUSZTUS IS, VASASRA? B. H. — V­V Mi a fagylalt-és krémesm­érgezések igazi oka írta Gerlény Zsigmond dr. egyetemi tanár Hovatovább szinte állandó rovata lesz a napi újságoknak a minduntalan ismétlődő fagylalt­os krémestortamérgezések­ről szóló híradás. Ol­vastuk, hogy a tisztifőorvos erélyes razziát tar­tott az elszaporodott fagylaltárusok között, akik a mellett, hogy erősen megcsappantják a megbízható cukrászok nyári forgalmát, silány készítményeikkel tömegek egészségét, sőt életét fenyegetik. Időszerűnek és helyénvalónak tartom, ha a Budapesti Hírlap útján tájékoztatást adok a nagyközönségnek arról, hogy mi okozza ezeket a mérgezéseket, amelyek újabb és ismételt elő­fordulását a tisztifőorvos és a rendőrség intéz­kedései csökkenthetik ugyan, de megszüntetni nem tudják, mert ehhez más is kell: a nagykö­zönség széles rétegben való kioktatása arra, hogy honnét származik az efajta mérgezés. Sokak előtt emlékezetes lehet még a vanília­­fagylalt okozta mérgezéseknek az a tömeges esete, amely 1931-ben egyik nagy áruházunk külsej­ében fordult elő és pedig nem is a nyári hónapokban, hanem egészen kora tavasszal. Ezt a tömegmérgezést az Országos Közegész­ségi Egyesület, szerkesztésem alatt álló folyó­iratában, az Egészség-ben szíves volt közölni Balázs Gyula dr„ akkor a Szent Rókus-kórház adjunktusa, akinek alkalma volt a kórházba be­szállított mérgezetteket gyors segítségben része­síteni és állapotukat megfigyelni. A betegek elmondották, hogy aznap délután 1—6 óra tájban vio­ta-fagylaltot ettek, de sem a fagylalt elfogyasztása közben, sem közvetle­nül azután gyanús dolgot nem észleltek. Az el­fogyasztás után azonban, körülbelül két óat múlva, szédülés, gyengeség, majd csillapíthatat­­lan hányás és hasmenés lepte meg őket Ezek­hez a tünetekhez egyeseknél még ikragörcs, ne­héz légzés, csuklás, sőt ájulás is csatlakozott. A beszállított betegek egynémelyikének az álla­pota hasonlított a kolerás-, vagy arzénmérge­­zéses betegek állapotához. A betegek nagyfokú kimerültséget mutattak, érvelésük igen szapora volt, pupilláik kitágultak, végtagjaik pedig hi­degek és kékesek voltak. A mérgezettek még bélgörcsökről, állandó székelési ingerről homá­lyos látásról, garatszárazságról panaszkodtak. Vaníliás ételek, melyek a vanílián kívül tejet, tojást is tartalmaznak s így elsősorban a vaní­­liafagylalt, már elég gyakran okoztak mérge­zést Eleinte azt hitték, hogy a mérgezést a rom­lott, vagy olyan vanília okozza, mely mérges fára kúszva termett, későbben úgy vélték, hogy a silányabb minőségű vaníliarúd fényesítésére használt cardölolaj a mérgezés okozója. Ezeket a feltevéseket azonban tudományos kísérletek alapján megcáfolták és kimondották, hogy a va­nília önmagában mérgező sohasem lehet. A vaníliás ételek okozta mérgezések nagy ré­szénél azonban sikerült kimutatni, hogy a mér­gezést vagy a fagylalt készítéséhez használt nyersanyagok, elsősorban a tej előzetes, vagy a már kész fagylalt utólagos fertőzése okozta. A

Next