Budapesti Hírlap, 1933. augusztus (53. évfolyam, 172–197. szám)
1933-08-13 / 183. szám
Th 9 EDES DUMPING BUDAPESTEN Honnan kerül elő a hatfilléres krémes • Titokzatos cukrászüzemek a mellékutcákban Egy hét óta rémületben tartja a várost , amelyeknek munkáját talán senki sem zllenérzi krémes, a szeld, sárga sütemény, felnőttek és gyermekek kedvence. Rossz hírbe keveredett, gyilkossággal gyanúsítják, olyan, mint egy titokzatos ellenség. Az embernek csorog utána a nyála, de nem mer beleharapni, mert hátha történik valami. Mit lehet tudni, honnan jött, micsoda titokzatos, cukrásztól elátkozott helyen készítették. Meg aztán a tiszti főorvos nyilatkozatában általában veszélyesnek minősítette a vaníliás készitményeket, ilyenkor nyáron, kánikulában, mikor a baktériumok oly előszeretetttel szeretnek elszaporodni a krémes sütemény aranysárga töltelékében. A krémessel baj van. A cukrászipartestület szerint azért, mert dproletariedlődött, a hűvös Cukrászdák üvegharangjai alól elkerült a külvárosi cukorkakereskedők pultjaira, ahol — horribile dictu — nyolc fillérért árusítják a krémest, nem az igazit, hanem az álkrémest, amely megtévesztésig hasonlít a valódihoz. Ráadásul rézüstökben készül a tölteléke, ahol e gyenspánt- ház, alattomosan, méreggel itatva át habkönnyű testét. A bakteoriológiai intézet még nem döntött, hogy krémestől származik-e az ismeretet két haláleset. De eddig máris tömeges megbetegedéseket jelentettek az illetékes hatóságoknál, amelyek az olcsó süteménytől származnak. A cukrászipartestület harcot indított az édes dumping ellen, a nyolc- és tízfiléres sütemények ellen, de a harc hevében még nem mutattak rá a nyilvánosság reflektorfényével azokra az üzemekre, ahol a veszedelmes dumpingárut készítik. A Budapesti Hírlap nyomozást indított, hogy világosságot derítsen a nyugtalanító édes dömpingre és kikutassa a halált hozó krémes titokzatos útját. Mi az olcsó sütemény titka A halált hozó krémes a hivatalos megállapítás szerint a Bem-utca 9. szám alatt lévő Oceana cukrászüzemből került ki. Kint a keleti pályaudvar háta mögött, a Bem utca legvégén, teherautók álldogálnak az udvaron. Zúg és zakatol a cukrászüzem, mintha gőzkalapáccsal készítenék a süteményeket. Klein József, az üzem tulajdonosa, fehér kötényben áll az irodában és tiltakozva emeli fel a kezét: — Kérem, — mondja — nekem megmondották a rendőrségen, hogy csak hivatalos személyeknek nyilatkozzam. Még nem lehet semmi bizonyosat tudni. Hosszas faggatás után a következőket mondja: — Azon a napon 1800 krémest készítettünk és csak egy megbetegedés történt Nem volt az előállításnál semmiféle szabálytalanság. Ellenőrzött, garantáltan tiszta áruból dolgozunk. Hajszát indítottak meg ellenünk. Nem állítom, hogy ugyanabból az anyagból készítettem a süteményeket, mint a Gerbeaud, de jobb, tisztább anyagot használok fel, mint bármelyik középcukrász. — Hogyan tudja olyan olcsón adni a süteményeket? — Annak titka van, uram... Azaz, mi kevesebb rezsivel dolgozunk és csupán tíz százalékot keresünk. Hat fillérért adom a krémest. Halt üzletemet látom el süteménnyel a városban. Ezért van a nagy irigység. Persze különbséget kell tenni — teszi hozzá — tejszínkrémes és olcsó krémes között. — Mi a különbség? — Az olcsó krémes tej nélkül, leeresztett tojásból készül. Egyébként az a helyzet, hogy egy tortaszelet nem kerül többe bármelyik cukrásznak, mint 12 fillérbe. Én csak két fillért keresek ... én nem félek semmitől. A vizsgálat itt mindent rendben talált. A forgalomra vonatkozólag nem nyilatkozik, ellenben megmutatja az üzemét. Meg kell állapítanunk, a£ üzem kifogástalan cukrászüzem. Mindent géppel készítenek. Huszonöt ember dolgozik a műhelyekben. Körútunk végén a következő felvilágosításokat kapjuk: — Mindent nagyban vetsz elő, tehát olcsóbban termelek. Nem napi 50—60 süteményre bazírozom az üzletet. Különben, is, a veszélyes krémest Ez az üzem is pincében van. A pince szenespince lehetett valaha. Mélyen izzik a kemence, előtte hosszú asztalon dolgoznak a cukrászok. Nők, férfiak vegyesen a pokoli hőségben. Padlója nincs a pincének, ahol az olcsó áru készül. Ablakai töröttek, fent a sarokban határntas pókhálók, az ablakoknál gyerekek bámészkodnak le türelmesen, hátha kapnak egy kis maradék süteményvéget. A tulajdonos nincs otthon, helyette Táhl úr, az üzletvezető fogad. Cukrász létére olyan tenyerei vannak, mint egy mészárosnak. — Igenis mi olcsóak vagyunk — jelenti ki büszkén — és jók. Ugyanabból az anyagból készítünk mindent, mint a Gerbeaud, csak persze a torták kisebbek, többfelé vágjuk őket, a töltelék vékonyabb, de minden príma és finom. Többet igazán nem lehet kívánni négy fillérért. A mérgezési és megbetegedési esetekről nem hajlandó nyilatkozni. Az őt nem érdekli. Náluk a vizsgálat mindent rendben talált. Nézete szerint az egész az irigy ipartestület hajszája. Kalkulációkat mutatunk, hogy négy fillérért nem lehet jó árut előállítani. — Ja, kérem, mindenki a maga módján kalkulál — mondja. — Minálunk nem volt megbetegedés és nem is lesz. Annyit megállapíthattunk, hogy az olcsó süteménygyár lehet, hogy higiénikus, de semmiesetre sem „gusztusos", mint ahogy azt Pesten mondani szokták. Az az érzésünk, hogy a hatóságoknak akadh, egy kis munkájuk a melléktőim mi csináljuk. Valónak egészen kis üzemek, utcákban eldugott cukrdsensemek körűig Míchen- Szendsi Sándor cég (Búcsi veva 5) gyönyörű selymei, lég ftwixmVU KauuT" 99 l UiiWüiíiiwl IVVvSH Fenyves árakon szerezhetők be, serit teljes magyarországi készletét mi vettek meg. KáMtlliff Néhány tehertaxival körülhordják a cukorkánok között a süteményeket Azok nem kérdik, kitől van, veszik, mert olcsó és mutatós. Ezt kellene kinyomorni, uram... “Veszélytelen krémes“ a Rákóczi-úton A Rákóczi-úton a cukorkar és cukrászüzletek tömve vannak olcsó süteményekkel. Az egyik kis boltban ki van írva az ablakban: „Veszélytelen krémes hét fülér. A krémes a kirakatban, nyilván a nagy meleg miatt alattomosan lapul meg a poremlántányéron. Legyecskék zümmögik körül Összesen négy darab van belőle. Mellette két mákoskifli ájuldozik. A tulajdonos kezét széttárva mondja: — Ettől még nem betegedett meg senki Muszáj hét fillérért adni, mert oldó és csak ezt veszik a népek. Különben több krémest nem adok el, mert már egész krémesláz van a környéken. Az előbb is bejött egy férfi, azt mondja, a felesége három napja beteg a krémestől Vitessek neki 15 pengőt. Bűnyibe terült az orvos. Természetesen nem fizettem. Az elöljáróságra küldtem. A cukorkás elárulja szállítójának nevét Azt íb Elemnek hívják. A Tisza Kilinán-tóri szám alatt van a gyára. A cibnapüzem a pincében foglal helyet. A lépcsőn mosogatórongy, lent, egy fehér pult előtt, keserű füstben csomó ember vitatkozik. A háttérben tésztát gyúrnak a segédek. Szakad róluk a veríték. Olyan füst van, mintha Vulcanus műhelyében lennénk, ahol az óriások pajzsait kovácsolják. A tulajdonos, nem egészen kifogástalan cukrászkötényben, a következőket mondja: — A krémessel nincs baj nálunk, uram. "Azért olcsó, mert olcsóság kék és mi olcsó, de veszélytelen anyagból dolgozunk. A magas krémest tojásfehérjéből, vízből, krémporból és cukorból készítjük. Ez persze olcsóbb, mint a tejes krémes. Egyébként van keseredve, mert napok óta nem megy az üzlet a rossz hírbe került krémes miatt. Nem veszik az olcsó süteményeket. A körúton folytatjuk a nyomozást. Néhány cukorkás nem is tud felvilágosítst adni arról, hogy kitől veszi a süteményt. Motorkerékpárosok hozzák. Átadják a szállítmányt, azután elrobognak. A cukorkások legnagyobb része csak azért tart mutatóban néhány darab süteményt, hogy mint cukrászdának joga legyen este is nyitva tartani üzletét. Végül is sikerült megtudnunk egy címet, a Violan teában. Állítólag innen kerülnek ki a legolcsóbb cukrászsütemények, amelyeket négy fillérért ad a viszontel árusítónak a gyáros ecetre megnyugtatót, hogy erélyes vizsgálatot indítottak az ügyben és reméljük, hogy a krémes híre meg fog javulni a közeljövőben és senki sem fogja gyanakvással kézbe venni a süteményt. Az emberek aztranem fognak pár fillérrel magasabb árat fizetni a krémekért, ha biztosak lehetiek abban, hogy az valóban az előírásnak megfelelő anyagból készült. A cukrászipartestület óvása Spetter Henrik, a cukrászipartestület elnöke, csak röviden nyilatkozik az ügyről: — Próbáljon valaki otthon négy főtérért jó terémest készíteni. Egyébként a cukrászipartestület óvást intézett a közönséghez, amelyet alább közlünk: A Budapesti Cukrász Ipartestület, Spelter Henrik elnöklete alatt elöljárósági ülést tar Cukrászüzem a szenespincében tett, melyen a közeli napokban történt cukrászsütemény-mérgezési ügyekkel foglalkoztak. Elkeseredett felszólalások hangzottak el, amelyek arra mutattak rá, hogy lelketlen tőcukrászok lehetetlen és ez egészségre ártaknaz filérez dömpingárukkal szórják tele a fővárosi cukorka, kereskedőket, ahol az ilyen „süteményeket" 10— 12 fillérért árusítják. A felszólalók egytől-egyig hangoztatták, hogy még sohasem fordult be mérgeződ eset a szakképzett cukrászészítményeknél Elhatározták, hogy feliratban kérik a kereskedelemügyi minisztert, hogy a legerélyesebb razziákkal vessen véget ennek a lehetetlen állapotnak, hogy a jóhiszemű közönséget hamisított anyagokból készült „süteményekkel" áraszszák el PETUR LÁSZLÓ less, AUGUSZTUS IS, VASASRA? B. H. — VV Mi a fagylalt-és krémesmérgezések igazi oka írta Gerlény Zsigmond dr. egyetemi tanár Hovatovább szinte állandó rovata lesz a napi újságoknak a minduntalan ismétlődő fagylaltos krémestortamérgezésekről szóló híradás. Olvastuk, hogy a tisztifőorvos erélyes razziát tartott az elszaporodott fagylaltárusok között, akik a mellett, hogy erősen megcsappantják a megbízható cukrászok nyári forgalmát, silány készítményeikkel tömegek egészségét, sőt életét fenyegetik. Időszerűnek és helyénvalónak tartom, ha a Budapesti Hírlap útján tájékoztatást adok a nagyközönségnek arról, hogy mi okozza ezeket a mérgezéseket, amelyek újabb és ismételt előfordulását a tisztifőorvos és a rendőrség intézkedései csökkenthetik ugyan, de megszüntetni nem tudják, mert ehhez más is kell: a nagyközönség széles rétegben való kioktatása arra, hogy honnét származik az efajta mérgezés. Sokak előtt emlékezetes lehet még a vaníliafagylalt okozta mérgezéseknek az a tömeges esete, amely 1931-ben egyik nagy áruházunk külsejében fordult elő és pedig nem is a nyári hónapokban, hanem egészen kora tavasszal. Ezt a tömegmérgezést az Országos Közegészségi Egyesület, szerkesztésem alatt álló folyóiratában, az Egészség-ben szíves volt közölni Balázs Gyula dr„ akkor a Szent Rókus-kórház adjunktusa, akinek alkalma volt a kórházba beszállított mérgezetteket gyors segítségben részesíteni és állapotukat megfigyelni. A betegek elmondották, hogy aznap délután 1—6 óra tájban viota-fagylaltot ettek, de sem a fagylalt elfogyasztása közben, sem közvetlenül azután gyanús dolgot nem észleltek. Az elfogyasztás után azonban, körülbelül két óat múlva, szédülés, gyengeség, majd csillapíthatatlan hányás és hasmenés lepte meg őket Ezekhez a tünetekhez egyeseknél még ikragörcs, nehéz légzés, csuklás, sőt ájulás is csatlakozott. A beszállított betegek egynémelyikének az állapota hasonlított a kolerás-, vagy arzénmérgezéses betegek állapotához. A betegek nagyfokú kimerültséget mutattak, érvelésük igen szapora volt, pupilláik kitágultak, végtagjaik pedig hidegek és kékesek voltak. A mérgezettek még bélgörcsökről, állandó székelési ingerről homályos látásról, garatszárazságról panaszkodtak. Vaníliás ételek, melyek a vanílián kívül tejet, tojást is tartalmaznak s így elsősorban a vaníliafagylalt, már elég gyakran okoztak mérgezést Eleinte azt hitték, hogy a mérgezést a romlott, vagy olyan vanília okozza, mely mérges fára kúszva termett, későbben úgy vélték, hogy a silányabb minőségű vaníliarúd fényesítésére használt cardölolaj a mérgezés okozója. Ezeket a feltevéseket azonban tudományos kísérletek alapján megcáfolták és kimondották, hogy a vanília önmagában mérgező sohasem lehet. A vaníliás ételek okozta mérgezések nagy részénél azonban sikerült kimutatni, hogy a mérgezést vagy a fagylalt készítéséhez használt nyersanyagok, elsősorban a tej előzetes, vagy a már kész fagylalt utólagos fertőzése okozta. A