Budapesti Hírlap, 1933. szeptember (53. évfolyam, 198–222. szám)

1933-09-01 / 198. szám

­ i­ fi búzaár problémája írta K. Mándy Sámuel Négy esztendő óta a Budapesti Hírlap hasábjain minden évben helyet kértem, hogy a búzaértékesítés kérdéséről ezen a helyen is nyilatkozhassam. Ma újra erről óhajtok elmélkedni. Meg fogom részben is­mételni, amit már annyiszor szóval és írás­ban javasoltam. Aktuálisnak tartom erről a kérdésről újra szólani, mert intézkedést, megoldást sürget az a nyomasztó tény, hogy faluhelyen 6 pengő a búza és 3 pengő egy mázsa rozs ára. Ha ez így marad, a gazda bevétele ez évben kenyérgabonából, dacára a lényegesen jobb termésnek, még kevesebb lesz, mint a tavalyi rossz termésnél volt. A jövedelemről, melyet a mezőgazda­ság kevesebb bevétel mellett ad, nem érde­mes tárgyalni, ezzel már tisztában vannak a nem mezőgazdasággal foglalkozók is. Az egész világon belátták és hangsúlyozzák, hogy magasabb gabonaárakra van szükség. Ezt elérni azt jelenti, hogy megtörténik az első lépés a gazdasági világkrízis enyhíté­sére. Ha ez áll az egész világra, mennyire ége­tően így van nálunk! Mikor a búza ára nálunk mázsánként 20 pengő alá esett, a gazdaközönség feljaj­­dult, hogy nem érjük el a termelési költ­séget. Szóba jött, hogy intervenciókkal tar­tani kell, vagy lehetőleg 25 pengőben mini­málni kell a búzaárakat. Megfontolás tár­gyát képezte, hogy az ártartást és emelést miképpen lehetne keresztülvinni. Rengeteg terv merült fel, de komoly megfontoláshoz alig jutottunk, mert rendesen körmünkre égett az értékesítés sürgőssége és így szüle­tett meg jobb hiányában a 6 pengős ba­­letta. Ez a segítség azután variációkkal 4 és ez évben 3 pengőre apadt és a búza ára azóta több, mint fele értékével tovább ha­nyatlott. Évek óta hangsúlyozom, hogy a kenyérgabona- és az állatárak esésétől, vagy emelkedéséből nemcsak a gazda anyagi helyzete romlik, vagy javul, hanem az ál­lamháztartás rendje is ezzel függ össze. A takarékossággal egyedül nem tartom az állami költségvetés egyensúlyát fenntart­hatónak. Sőt a gazdaadósságok rendezését is csak úgy tudom elképzelni, ha a búza ára megfelelő, vagy legalább is tűrhető. Ha felvetem a kérdést: négy év óta meg­­tettünk-e mindent, amit e téren megkísé­relnünk kellett? — erre a kérdésre, saj­nálatomra, nem felelhetek igen­nel. Három­szor kísérleteztünk a balettával. Elisme­rem, hogy a semminél jobb. De nem akar­juk elhinni, hogy segélyekkel a kérdés megoldható, nevezzük azt termelési, vagy értékesítési segélynek, akár adóleengedés­nek. Nyomatékosan újra hangsúlyozom, hogy csakis az áremelés,­­ egyelőre és átmenetileg mesterséges úton,­­ az egye­düli mód és lehetőség, mellyel segíthetünk a gazdákon és ezeken keresztül a mezőgaz­daság belső helyzetén, ebbe aztán az állami adók bevétele is bennfoglaltatik. A londoni búzakonferenciánál is az volt a kiindulás és bázis, hogy a búzaárakat emelni és minimálni kell. Világraszólóan ezt megcselekedni nehezebb, mint egy-egy országban. Behozatali állam vámokkal elér­heti, kiviteli állam monopolisztikus intézke­désekkel biztosíthatja. Nálunk még négy év előtt a monopolisztikus rendszer és in­tézkedés nem volt antipatikus. Mikor aztán Szerbiában ilyen kísérlet csődöt mondott, aki ilyen tervvel jött, an­nak általában azt felelték,­­ mesterséges úton áremelést létesíteni nem lehet. Jól tudom én is, hogy állandó berendezkedés ez nem lehet. Három, vagy öt évre, átme­netileg, igenis ez adhat segítséget és át­menthet bennünket a legrosszabb időn ke­resztül és megóvhat bennünket a teljes le­romlástól. Ezt állítottam, ezt fenntartom és bizon­yítja ezen álláspontnak adott viszonyok között való helyességét a legutóbbi londoni búzakonferencia bázisa. Azok, akik a szerb kudarcra hivatkoznak, nem vizsgálták meg, hogy mi történt Szerbiában a búzamonopó­lium körül. Röviden ismertetem ezt. Mono­­pólisztikus intézkedések megtételének leg­fontosabb előfeltételei: elegendő raktárhe­lyiségek. Megfelelő forgótőke. 10 hóra megállapított, felfelé változó átvételi árak. Szerbiában raktárhelyiségek nincsenek, forgótőkéjük nem volt, egy árat fixíroz­­tak. Ennek az volt a következménye, hogy mindenki egyszerre kívánta az átvételt. És miután a búza ára is lefelé tendált, az egész rosszul megalapozott berendezkedés csődbe került. Nálunk megvannak a szük­séges raktárak és ha a szükséges forgótőke megszerezhető, nem kockázatos az ered­mény. A kivitelre kerülő mennyiségnél mutat­kozó kiesés részben úgy fedezhető, mint a taletta költsége, de főleg a minimálandó átvételi ár és a fogyasztási ár közötti kü­lönbözet fedezheti az állam összes költsé­geit. Eddig az volt erre az ellenvetés, hogy a kiviteli mennyiségnél előállható veszte­ség előre alig állapítható meg. Ezért fázott a kérdéstől az illető pénzügyminiszter. Most ez az aggály le van csökkentve. A vi­lágpiaci 12 aranyfrankos minimált ár reá­lis számítást tesz lehetővé. Ez a kedvező változás serkentett engem arra, hogy újra szóvá tegyem a búzaár rendezésének kér­dését. Különösen a pénzügyi kormányzat figyelmét bátorkodom felhívni a kedvező­­ változásra, mert azt tartom, hogy az állam­­háztartás rendjét ez úton lehetne biztosí­tani. Elismerésre méltó munkát végzett a kormány idei búzafeleslegünk elhelyezése körül. Az eredmény is lényegesen javít a nehéz helyzeten. Sajnos, megközelítően ki­elégítő árakat, a­melyek a termelési költ­ségeket fedezik,­­ így sem kaphatunk. Az idei, aránylag jó termés mellett meg­valósíthatónak tartom a földmívelésügyi miniszter úrnak, minisztersége előtti idő­ben nyilvánított azon elgondolását, hogy a búza kiőrlésének százalékát le kell szállíta­nunk. Ezzel az intézkedéssel 2 millió má­zsával apasztható a kiviteli felesleg. E mel­lett az országban maradhat tekintélyes mennyiségű olcsó takarmányozási anyag,­­ korpa és hulladék alakban, mellyel a tejtermelés, hizlalás jövedelmezőbbé tehető és kukorica, árpa feleslegünk kivitele előmozdítható. A búzában fizetendő adórendelet egyes intézkedéseit megváltoztatandónak tartom. A 15—20 százalékos kedvezmény csak név­leges és látszólagos, mert a budapesti árból, ha levonom a teljes fuvarköltséget, akkor rosszabb árat kapok, mintha otthon a kö­zelfekvő malomnak adom el a búzát. Külö­nösen kirívó lesz ez, mikor megindul egy bizonyos kivitel. Azért adjak el 6 pengőért adóbúzát, hogy kifizessem a hátralékomat? Erre sokan majd azzal felelnek, hogy elad­ják búzájukat másnak 7 pengőért és nem fordítják adófizetésre a bevételt. A szep­tember 5-iki bejelentési határnap helyett, szerintem, november 5-ike volna megállapí­tandó és az értékesítési határidő is kito­landó, hogy az esetleges áremelkedés a búzaeladót illesse. Helyeslem azt a felme­rült ideát, hogy ne csak az adóhátralék le­gyen búzával fizethető, így megengedendő volna, hogy az összes földadó búzával és rozszsal legyen fizethető. Ha ezt a pénz­ügyi kormányzat túl nagy kockázatnak tartja, korlátozható lenne, hogy 500 hol­don felüli birtokos csak fele földadóját fizethesse gabonában. Természetesen, ez célravezető csak úgy lenne, ha az átvételi ár budapesti jegyzés szerint, levonás nélkül történnék. Ez esetre elegendő volna 10 százalék engedmény a kontemplált 15—20 százalék helyett. Szabadjon ezen elgondolásokat a mélyén tisztelt kormánynak, különösen a pénzügy­miniszter úrnak figyelmébe ajánlani. Ma rádiómelléklet és az Osztály sorsjáték nyeremény-jegyzéke MRM FILLÉR Budapest, 1933 Lill. évfolyam 198. szám Péntek, szeptember I Megjelenik mindennap hétfő kivételével. Elő­fizetési érák: egy hóra 2 pengő 50 fill., negyed­évre 7 pengő 50 fil. A külföldön ezeknek az összegeknek a kétsze­rese az előfizetési díj.Budapesti Hírlap Főszerkesztő: CSAJTHAY FERENC ___________________________ Szerkesztőség ét Vadó­­hivatal: Budapest, VIII. kerület, József-körszt 1. Telefonjaim: 44-4­04-tel 44-4­09-ig. - Levél, cím: Budapest 4 Postafiók 55. - Eladja a Budapesti Hírlap R.-T. MARIEN BRUBIN agyonlőttek egy németországi menekült egyetemi tanárt Az éjszakai merénylő falhoz támasztott létráról lőtt be a villa szobájába, ahol Lessing Tivadar tanár dolgozott . A tettesnek, akinek valószínűen bűn­társai vannak, sikerült átszöknie a cseh határon Hofer tiroli horogkeresztes vezér és kiszabadítói ren­dőri fedezet alatt olasz földön tartózkodnak PRÁGA, aug. 31. Az államrendőrség közlése szerint tegnap Marienbadban meggyilkolták Les­sing Tivadar tanárt. A gyilkos az Edel­­weiss-nyaralónak, a tanár lakóhelyének, falá­hoz hosszú létrát támasztott, azon felmászott s az ablakon keresztül rálőtt az íróasztalnál ülő Lessing Tivadarra. A golyó fején találta a tanárt; súlyos állapotban a marienbaci kór­házba szállították, ahol éjjel egy óra tájban meghalt. Lessing Tivadar tanár 61 éves volt. Sok éven át a hannoveri műegyetemen a bölcsé­szet magántanára volt, s hosszú éveken át munkatársa volt a Prager Tagblattnak. Ami­kor a nemzeti szocialisták Németországban hatalomra kerültek, kénytelen volt Németor­szágot elhagyni. A tanár Marienbadban tele­pedett le s az Edelweiss-nyaralóban lakott Lessing Tivadar, aki egyike volt a legkiválóbb szociáldemokrata vezető is volt, az elmúlt hó­napokban Csehországban egész sor előadást tartott a zsidók németországi helyzetéről. Rendőrkutya vezetett a gyilkos nyomára A marienbadi rendőrség csütörtök délelőttre megállapította, hogy a tettes Eckert Miksa 34 éves drezdai születésű munkás, aki Marien­­bad mellett, Sehova községben lakott. Elfogni már nem tudták őt, mert sikerült átszöknie a német határon. Eckert kitűnő lövész hírében állott s állandóan látogatta a marienbad környéki titkos nemzeti szocialista gyűléseket. Egy rendőrkutya vezetett a nyomára. A lét­rára, amelyen Eckert felmászott az Edelweiss-villa ablakához, kötél volt erősítve, amelyet meg­­szagoltattak egy csendőrkutyával s a kutya a szag után haladva, elvezette a csendőröket a közeli Schanz községbe, Eckert házába. Eckert­ egyébként büntetett előéletű, a múlt évben öthónapi börtönre ítélték, mert ellopta Marienbadban egy fürdőző hölgyvendég kézitáskáját. A létrát, amelyen fel­mászott az Edelweiss-villába, két nappal ezelőtt lopta a schanzi tűzoltók raktárába. Miután a létra oly nehéz, hogy egy ember aligha vihette Schanzból Marienbadba, a rendőrség azt gyanítja, hogy bűntársai is voltak. Az egyik tanúvallomás szerint Eckert körül­belül három nappal ezelőtt egy német birodalmi ember társaságában volt látható, akivel Lessing Tivadar tanárral beszélgetett. Rendkívüli csendőrségi készültség a cseh-német határon A prágai központi kerületi hivatal Lessing tanár meggyilkolásáról újabb jelentést adott ki, amely a gyilkosság már ismert körülményeinek felsorolása után a következőket mondja: A­ csendőrség letartóztatott két egyént, akik bizo­nyos idő óta gyanús érdeklődést mutattak a meg­gyilkolt tanár személye iránt. A nyomozóható­ságok megtették a szükséges intézkedéseket a gyilkosság körülményeinek tisztázására, a gyil­kosok kézrekerítésére és a közrend és nyugalom megóvására. Szeptember elsejétől kezdve meg­kezdik a cseh határon az úgynevezett csendőr­ségi készültségi osztagok bizosító minkájukat. A kiszabadított tiroli horogkeresztes vezért és társait olasz földön őrizetbe vették INNSBRUCK, aug. 31. Ma délelőtt megérkezett a híre annak, hogy Steidle dr.-nak az innsbrucki fogházból kiszabadított merénylője, H­o­f­e­r nemzeti szocialista kerületi vezető szabadítóival együtt ma a reggeli órákban B­o z­e­n­b­e érkezett. A menekülők a hegységen át szöktek és csak lassan haladhattak előre, mert Hofert sebe akadályozta a járásban. Hofert ugyanis golyó érte a térdén, amikor menekülés közben egy fegyőr az autó után lőtt. Szerdán este 10 óra tájban érkeztek a szökevények a brenneri ha­tárra, ahol az olasz határőrök kihallgatták, majd Bozenbe szállították őket. Hír szerint Hofert és két kísérő­jét, akik olasz területre érve önk­ént jelentkeztek, az olasz ha­tóságok utasították, hogy álljanak további intézkedésig a hatóságok rendelkezésére. Hofer gépkocsin Brixenbe ment, ahol szülei nyaralnak. Most Brixenben tartózkodik rendőri őrizet alatt. Két társa Bozenbe ment, ahol ugyancsak a hatóságok rendelkezésére kell állniuk. Igen valószínűnek tartják, hogy az osztrák igazság­ügyminisztérium kiadatási kérelemmel fordul az olasz hatóságokhoz, úgyhogy a római felsőbíró­ság döntését kell megvárni a három szökevény ügyében. Százötven letartóztatás Tirolban Hofer kerületi vezető szökése óta a mai napig Tirolban százötven nemzeti szocialista vezért és alvezért tartóztattak le, azzal a megokolás­­sal, hogy szökésüktől kell tartani. A Hofer megszöktetése ügyében indított nyomozás eddig nem járt különösebb eredménnyel. Legmesszebbmenő fegyverhaszná­lat az osztrák fegyőröknek Bécsi jelentés szerint az igazságügyminisé­­rium az innsbrucki eset alkalmából közrende­­tet intézett az összes igazságügyi hatóságok­hoz, amelyben felhívja őket, tegyenek meg minden intézkedést, nehogy hasonló esetek a jövőben is előfordulhassanak. Az összes fegy­intézetek igazgatóságát utasították, hogy ne engedjenek idegen személyeket a fegyintézet területére. A kapuőrségnek mindenkit szigorúan igazoltatni kell, aki az épületbe igyekszik, még abban az esetben is, ha egyenruhát visel és fogolyszállítmányt hoz. Figyelmébe ajánlja az igazságügyminisztérium a fegyházak őrszemély­zetének a fegyverhasználatról szóló előírásokat is, amelyek a legmesszebbmenő fegyverhaszná­latot engedélyezik az őrszemélyzet tagjainak. Megtisztították az osztrák postát a kémektől A Reichspost tegnapi leleleplezése után a postavezérigazgatóság a legerélyesebb akciót hajtotta végre, hogy a postaigazgató­ságokat megtisztítsa azoktól a kémektől, akik a kormány és a hatóságok beszélgetéseit le­hallgatták s hogy utána azokról nyomban je­lentést tegyenek a nemzeti szocialista szerve­zetek számára. A postavezérigazgatóság re­pülő bizottságokat küldött ki I in vb*

Next