Budapesti Hírlap, 1933. szeptember (53. évfolyam, 198–222. szám)
1933-09-01 / 198. szám
k . „Bácsi, kérem..." írta Kulinyi Ernő Népszerű színész-barátom mesélte, az ismert amoroso, budai kiskocsma asztallánál, egy meghitt pillanatban a rubintcsillogású kadarka mellett: — Egy történet jár az eszemben, amit érdemes volna megírni. Meg is írhatod, ha akarod, velem történt, csak ki ne írd a nevemet! — Miért, talán kellemetlen történet? Asszonyhistória? — Ó, dehogy! Egyáltalán nem az. Különben mindjárt meghallod... A történet eleje... Nem! nem mondom meg hány éve történt. Még neked se, pedig te körülbelül tudod, hány éves vagyok. De még neked is csak annyit mondok, hogy tizenöt éves voltam akkor. Elégedj meg ennyivel. Szóval tizenöt éves voltam, sőt épp aznap töltöttem be tizenötödik évemet és az apám ebből az ünnepélyes alkalomból eg vadonatúj ezüstórával lepett meg. Nagyon, büszke voltam az órámra. De még jobban arra, hogy apám engedelmével felvehettem az első hosszú nadrágot. Barátom, az első hosszú nadrág!... Úgy képzeltem, hogy mindenki engem néz, még az angyalok az égben is csak rám bámulnak, amint új nadrágomban, zsebemben az ezü tórával a korzóra sétifikálok. Ha jól emlékszem, a tanárom előtt sem vettem le olyan mélyen a kalapomat, mint azelőtt; elvégre egy hosszúnadrágos fiatalember mégse köszönhet olyan alázatosan, mint valami rövidnadrágos kis kölyök! — Mentem, mendegéltem a korzón, barátom, nézegettem a lányokat, észre veszik-e a hosszú nadrágomat, különösen a kis Katona Klári, akinek a fekete szeméről pokolian rossz verseket írtam, amikor az egyik kis mellékutca sarkán, épp a Klárikáék boltja előtt, elébem állt egy pöttömnyi szurtos kisfiú. Rám függesztette bizalommal ártatlan, kék gyerekszemét és elnyújtott hangon kérdezte: — Bácsi, kérem, hány óra? — Az hiszem, ha ma kineveznének kormányfőtanácsosnak, nem örülnék úgy az első „hogy vagy, méltóságos uram?" megszólításnak, mint akkor ennek a „bácsi kérem“-nek! Nem csoda! Először voltam életemben „bácsi", először néztek felnőttnek és épp a Klárikáék boltajtója előtt Azt hiszem, ő maga is hallotta, mert egy pillanatra kibukkant sápadt arcocskája a cukorsüvegek és konzervdobozok mögül. Nagy körülményességgel vettem elő az ezüstórát a mellényem zsebéből, s hogy Klárika is hallhassa, jó hangosan adtam meg a választ: — Félhét van, fiacskám! Fiacskám!... Micsoda gyönyörűség volt kimondani ezt a szót, nekem, a „bácsinak"! Ebben a leereszkedő, vállveregető szóban minden benne volt. Igen, fiacskám, én meg tudom neked mondani, hogy hány az óra, mert nekem már ezüstórám és hosszú nadrágom van, mert én már felnőtt vagyok, „bácsi", aki maholnap, — mindössze csekély három év múlva, — érettségizik és akkor, ha úgy tetszik és ha ki nem kosarazzák, feleségül is veheti a Katona Klárikát. Csak mindig fordulj hozzám bizalommal, fiam, ha tudni akarod, hányat ütött az óra. Ez mind benne volt ebben az egy szóban, sőt még sok egyéb is, de gyakorlati következménye mégse volt az esetnek, mert Katona Klárit mégis a nyolcvankilós Babrák Menyus vette feleségül és ő maga is hozzáhízott az urához és — épp a múlt hónapban láttam, mikor odahaza jártam, s ma már négy kövér gyerekkel sétál a korzón a papája fűszeresboltja előtt. S itt, a kis vidéki város korzóján, miközben kissé nehéz szívvel megemeltem a kalapomat Babrákné, született Katona Klári őnagysága előtt, átfutott egy kis borzongás a hátgerincemen, hogy „jóságos Isten, ha én veszem el feleségül Klárikát, most én mellettem sétálna ilyen impozáns méretekben..." s átesve a viszontlátás szomorkás kis döbbenetén, hirtelen eszembe jutott egy másik hasonló eset, amely nyár elején történt velem Pesten, — nem, még neked se mondhatom meg, hogy hány évvel az első után. Május volt és én szokásomhoz híven sétálni mentem a korzóra. Színészember mindig szívesen jár olyan helyekre, ahol nézik és némán ünnepük, elvégre szép a művészet, de, ugye, sokkal szebb a népszerűség, mert az utóbbit néha még ma is fel lehet váltani aprópénzre. Szóval megyek a Váci utca felé, amikor egyszer csak észreveszem, hogy megint gyűjtenek a jótékony hölgyek a piros sátrak alatt. Kiválasztottam a legbájosabbat, átadtam neki az adományomat, s mint aki eleget tett emberbaráti kötelességének, szépen tova lejtettem. És ekkor történt a váratlan, a hihetetlen, a lesújtó eset. A Klotild-palota előtt elébem áll egy szőke fruska, tizenhatéves bájos kislány, s míg eleven, pajkos kék szeme utánavillant egy nyurga, barna ludovikás fiúnak, gépiesen megcsörrentette orrom alatt a zöld perselyt és ezt csicseregte édesen: — Bácsi kérem, csak egy fillért a szegény gyerekeknek... Mintha mellbevágtak volna, a lélekzetem is elállt. Engem eddig tíz-húsz évvel fiatalabbnak néztek az asszonyok, még azok is, akik egész közelről ismertek és most ez a kis szőke csitri egyszerűen bácsinak szólít? Máról-holnapra megöregedtem volna, vagy csak ez a kislány merte a szemembe mondani az igazat, hogy bácsi vagyok, öreg vagyok, semmi keresni valóm a korzói fiatalság sorában? „Bácsi, kérem!" ... Ha kikacagott volna egy szépasszony, amikor csókot kérek tőle, talán még az se hűtött volna le annyira, mint ez az egyébként ártatlan megszólítás, mint az a keserű érzés, hogy engem már csak bácsinak néznek a tizenhatéves lányok, nem pedig hozzájuk illő udvariénak ... Egy pillanatra már arra gondoltam, hogy más szerepkörre térek át: nem játszom többé „amorosokat", „naturburschokat", hanem jellemszínész leszek, francia vígjátékok finom, mélabús rezonőrje, elég volt ez az egy csalódás, a többit, az igaziakat megspórolom. De mire a Váci utca közepére értem, meggondoltam a dolgot. Miért vonjam le mindjárt a végső konzekvenciát? Talán a miniszterek mindjárt levonják, ha egyszer leszavazzák őket? Azért is megmaradtam amorosonak, de azért bevallom, azóta mindig félve kezdek bele a szerelmes jelenetbe. Hátha felkacag egy csitri a nézőtéren és azt mondja: „Bácsi férem, csak egy fillért a szegény gyerekeknek...“ Szegény barátom lehorgasztotta a fejét és gépiesen, némán nyelte a kadarkát. Nem akartam, hogy elhatalmasodjon felette a méla hangulat, megkérdeztem tehát tőle: — Még nem fejezted be a perselyügyet. Mit mondtál a perselyes kislánynak? Adtál neki pénzt? Az asztalra csapott, dühösen. — Pénzt?! Még pénzt is adjak neki, mikor bácsinak szólított?! Sarkon fordultam és szó nélkül otthagytam! — Ez nem volt szép tőled. — Nem volt szép, igaz, de meg lehet — És azóta nem találkoztál a kislánnyal? Ma se tudja, ki vagy? Kit nevezett bácsinak? Barátom, a színész furcsán mosolygott. — Már nem nevez bácsinak. Most már fiacskámnak nevez. Színésznő lett és most együtt lépünk fel az „Arany őzike" című operettben. 1933. SZEPTEMBER 1. PÉNTEK K. ). Az igazságügyminiszter nyilatkozott az agrárollóról, az adósérelmekről, a gazdaadósságok rendezéséről és a tisztviselői fizetésekről Szentesről jelentik. Lázár Andor igazságügyminiszter, a szentesi kerület országgyűlési képviselője, szerdán este Szentesre érkezett. A miniszter ma délelőtt fogadta a csongrád megyei gazdák ötszágtagú küldöttségét. Pataki Imre kisgazda, a küldöttség vezetője, emlékiratot nyújtott át a miniszternek, amelyben a gazdák a búzaár emelését, a közterhek csökkentését és a tisztviselői fizetések leszállítását kérik a kormánytól. Lázár Andor igazságügyminiszter a küldöttségnek adott válaszában többek között a következőket mondotta: — Magyarországnak az idén bőséges termése volt. Hivatalos megállapítás szerint hét-nyolcmillió méter mázsával több búza termett, mint tavaly. Ez azt jelenti, hogy aratórészben a legszegényebb földmívesnép 7—800.000 mázsával több gabonához jutott, ennyivel több kenyérrevalója van, mint tavaly. Ne csak a bajokat nézzük tehát, hanem amikor panaszkodunk, gondoljunk az áldásra is, amely a többtonnásból sokakra hárul.— A termelőket általában sújtja az, hogy az adó megállapítása független a termények értékétől. Ez kétségtelenül sérelmes dolog és ezzel a kérdéssel a kormánynak foglalkoznia kell. A tisztviselősi kietásokről szólva a miniszter a következőket mondotta: Az állami szerkezet olyan bonyolult, hogy több tisztviselő van, mint amennyit rendesen meg tudnának fizetni a tisztviselői fizetésekre rendelkezésre álló összegből. Le kell tehát egyszerűsíteni az állami szervezetet, hogy kevesebbe kerüljön az adminisztráció és a megtartott tisztviselők rendes megélhetéshez jussanak. Igenis, rendes fizettet kell adni a tisztviselőknek, mert rosszul fizetett tisztviselőkkel csak rossz kormányzatot lehet fenntartani, márpedig mi nem akarunk ezen a téren balkáni nívóra sülyedni. A meződazdasági termények és az iparcikkek ára közötti nagy különbség hátrányait kétségtelenül nagyon is megérzi a gazdaközönség. Ez az a kérdés, amelyet a nemzetnek a kormánnyal egyetértően a legközelebbi jövőben múlhatatlanul és erélyesen megoldásra kell juttatnia. Teljesen érthetetlen és indokolatlan, hogy egyes iparcikkek ára lényegesen nagyobb náluunk a világpiaci árnál. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt a körülményt sem, hogy a trianoni Magyarország nem rendelkezik az egyes iparcikkek előállításához szükséges nyersanyaggal. Ezeket mind külföldről kell behoznunk és nagy árat kell fizetnünk érte. A kormánynak az adott helyzetben az a feladata, hogy a külföldi értékesítés megszervezésével igyekezzék kivonni a feleslegeket a belföldi piacról, nehogy a belföldi túlkínálat lerontsa az árakat. Olyan áraknak kell kialakulniuk, hogy a termelő megtalálja számítását. További feladata a kormánynak, hogy igyekezzék a vámtörvény olyan alkatmezeására, amely az iparcikkek és a mezőgazdasági termények árának egymáshoz való viszonyát minél elviselhetőbbé tegye. Harmadik feladata a kormánynak, hogy igyekezzék az adózás terén olyan megoldásra, hogy minden gazda teljesíthesse köztartozásait, anélkül, hogy anyagilag tönkremenne. Végül, a negyedik feladata a kormánynak az, hogy a gazdaadósságok rendezésénél olyan megoldási módot találjon, amely egyfelől nem teszi tönkre a gazda jövőbeli hitelét, másrészt megmenti exisztenciáját a jövő esztendőre. A küldöttség a miniszter válaszát nagy megnyugvással vette tudomásul. Mitozáskor kérjük t. előfizetőinket, hogy új címük közlésekor egyben a régi címet is írják meg 2—3 nappal előzetesen, nehogy fennakadás van zavar álljon elő nap küldésénél! Nincs idegen beszivárgás Magyarországba A belügyminiszter nyilatkozata nem teszek megkülönböztetést hitlerista és nem Az egyik politikai párt legutóbbi értekezletén elhatározta, hogy követelni fogja az állampolgári jog reformját, a végből, hogy az idegenek beszivárgását megakadályozzák. Erre vonatkozóan Keresztes Fischer Ferenc belügyminiszter ma a következő nyilatkozatot tette: — Az első pillanattól kezdve a legszigorúbb intézkedéseket tettem ennek megvizsgálásáéra, vájjon külföldről nem áramlonak-e be Magyarországba olyan elemek, akik itt bármilyen szempontból nem kívánatosak. Nemkívánatos elem alatt értek mindenkit, aki kenyeret vesz el magyar állampolgár elől és ebből a szempontból hitlerista között. Meg kell már most állapítanom, hogy egyáltalában nem történt semmiféle idegen elemek beszivárgása Magyarországra és nem történik. Nyilatkozott ezután a miniszter a fővárosi Vásárpénztár ügyéről is, a következőképpen: — A Vásárpénztár ügyében megindult vizsgálat iránt nagyon is érdeklődöm, most természetesen megvárom, amíg az autonómia elvégzi a maga dolgát és akkor meglátom, hogy nekem mi lesz a teendőm ebben a kérdésben. Miután látom, hogy az autonómia a helyzetnek teljes tisztázását tűzte ki feladatául, amíg ez meg nem történik, addig nem szólok bele ebbe a kérdésbe. A LESZERELÉSI TANÁCSKOZÁS egyetlen eredménye újabb fegyverkezési verseny lesz — mondják az amerikai államférfiak PÁRIZS, aug. 31. A Paris Midi washingtoni tudósítója jelenti: Norman Davis a Roosevelttől nyert utasításai értelmében voltaképpen a jövőben már csak hivatalos megfigyelő szerepét játssza Genfben a leszerelési tanácskozáson. Amerikának ugyanis semmi javasolni valója nincs már az értekezleten. Sem Roosevelt, sem a külügyminisztérium nem ringatja magát ábrándokban az értekezlet eredményei tekintetében. Hivatalosan még hangoztatják ugyan reményüket, hogy Genfben sikerül majd a fegyverkezéseket csökkenteni, a magánmegbeszélések során azonban az amerikai államférfiak attól tartanak, hogy az értekezlet egyetlen eredménye újabb fegyverkezési verseny lesz. Mindenki biztosra veszi, hogy Németország haladéktalanul kérni fogja újrafegyverkezését. Megbízható értesülések szerint Németország nemcsak Angliában, hanem Amerikában is nagymennyiségű hadianyagot, főleg repülőgépeket szándékozik rendelni. Két és félévi fegyházra ítélték a szombathelyi zálogház vezetőjét SZOMBATHELY, aug. 31. A szombathelyi törvényszék ma hirdetett ítéletet Simon Miklós volt szombathelyi zálogházvezető bűnperében, aki, mint tudvalévő, fiktív zálogcédulákkal súlyos kárt okozott a zálogháznak. A vád- és védőbeszédek elhangzása után a bíróság félórai tanácskozás után hirdette ki ítéletét, amelyben Simon Miklóst egyrendbeli folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében és ezzel anyagi halmazaiban álló 46 rendbeli magánokirathamisítás vétségében mondotta ki bűnösnek és ezért összbüntetőül két évi és hat hónapi fegyházra, tízévi hivatalvesztésre és politikai jogtárnak ugyanilyen időre való felfüggesztésére ítélte. Hompase Rózsi volt pénztárosnőt a bíróság a vád alól felmentette. Az ügyész indítványára a bíróság elrendelte Simon Miklós azonnali letartóztatását. Az ügyész és az elítélt fellebbezett. a Ujjácsiszolt régi márvány és gránit a sírkövek! még az eddigi áraknál is olcsóbban ! ! Szabó és Zanottil X., Kibányai Tat 43/b. Telefon : 404-336 Villamosmegálló az Északi főműhelynél A trianoni határ újabb dicsőségére.•• KAPOSVÁR, ang. 3. A Dráva somogyi partján fekvő Bolhó községnél a trianoni határt olymódon vonták meg, hogy a közsg maga Magyarországhoz, az utolsó ház, a mellette lévő ház kertjével és a falu öszszes szántóföldjével Jugoszláviához tartozik. A község lakói most fejezték be a cséplést és a gabonát haza akarták szállítani a faluba. A szerbek ezt megakadályozták és az egész gabonakészletet adó címén lefoglalták, illetve 48 óra határidőt adtak a gazdáknak a gabona értékesítésére és az adó befizetésére. A bajbajutott gazdák kénytelenek voltak egész évi termésükkét potom áron elkótyavetyélte, úgy, hogy az érte kapott összeg nem volt elégséges a kivetett adó letörlesztésére. FORD HARCA ROOSEVELT ELLEN Nem megy simán minden iparágban a munkakódex elfogadtatása LONDON, aug. 31. Newyorki jelentések szerint Roosevelt elnök és Ford között tovább folyik a harc. A Reuter- Iroda szerint Ford számára mindössze két lehetőség van: vagy csatlakozik a gépkocsiipari munkakódexhez, vagy pedig külön kódexet kér a maga számára. Nem valószínű azonban, hogy követelését teljesítik. A szénipari munkakodeccel is veszedelem fenyegeti, mert a bányatulajdonosok nem hajlandók elismerni a bányászok szakszervezetét. Rooesvelt elnök a petróleumipar elintézetlen kérdéseinek megoldására a tizenkét petróleummágnás bevonásával külön bizottságot nevezett ki, amelyben a kormányt Icks belügyminiszteren, az újonnan kinevezett olajdiktátoron kívül, Moffett, a Standard Oil Company volt alelnöke képviseli. A bizottság, bár szerint, a kőolajárak megállapításával fog foglalkozni. (Katolikus tanítónők és tanárnők bécsi tanulmányútja.) A bécsi katolikus nagygyűléssel kapcsolatban tanulmányutat rendez tanítónők és tanárnők részére szeptember 6-tól 13-ig a Katolikus Tanítónők és Tanárnők Országos Egyesülete (IV., Veres Pálné utca 9., I. 2.). Indulás Budapestről szeptember 6-án, visszaérkezés szeptember 12-én este. Jelentkezési határidő szeptember 4. Az egyesületi főtitkár részletes felvilágosítással szolgál délelőtt 10-től 1-ig és délután 5 és 7 óra között.