Budapesti Hírlap, 1933. november (53. évfolyam, 249–272. szám)
1933-11-17 / 261. szám
1938 NOVEMBER 17, PÉNTEK B. H. MEZOGAZDASIKQ A gazdavédelemről és a rentabilitás kiterjesztéséről nyilatkozott a földmívelési miniszter A tiszántúli birtokosok és bérlők súlyos helyzete 2 A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara tudvalévően legutóbb Debrecenben azt a határozatot hozta, hogy a Tiszántúl mezőgazdaságának súlyos helyzetére való tekintettel, a német „Ost- Hilfe“ példájára különleges intézkedések történjenek. Ezt a kívánságot ma tolmácsolta Kállay Miklós földmívelési miniszter előtt a Tiszántúl gazdaküldöttsége, amelyet Vay László báró, a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara elnöke vezetett. A küldöttség fogadása alkalmából a földmívelésügyi miniszternél jelen voltak az igazságügyminiszter és a pénzügyminiszter képviselői is. A földmívelési miniszter előtt Vay László táró megrázóan vázolta a tiszántúli gazdák mai súlyos helyzetét. Kifejezést adott annak, hogy a tiszántúli gazdák élni akarása egységes táborba kovácsolta össze ott a gazdatársadalom minden rétegét és utalt arra is, hogy a Tiszántúl gazdái Kállay Miklóst közülük való élharcosnak tekinti. Köszönetet mondott a miniszternek azért is, hogy az új gazdaadósvédelmi rendelettel kapcsolatos gazdakívánságok megtárgyalására alkalmat adott. Ezután vitéz Czeglédy Béla kamarai igazgató ismertette pontonként a tiszántúli gazdák memorandumát. Steinfeld István arra kérte a földmívelésügyi minisztert, hogy addig ne engedjenek senkit elpusztulni, amíg a mezőgazdaság rentabilitása helyre nem állott. Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter pontonként és a legteljesebb részletességgel tárgyalta meg a tiszántúli gazdák előterjesztett kéréseit. Kijelentette, hogy osztja azt a felfogást, miszerint a magyar gazdakérdést gyökeresen csak a termelés gazdaságosságának hiherel állításával lehet megoldani. Uhak arra, hogy az ő nézete és törekvése i s az, hogy a mezőgazdasági cikkek árivóját fel kell emelni. Nagyon jól ismeri — mondotta — a tiszántúli gazdának minden baját, nyomorát. Tudja azt is, hogy a gazdavédelmi rendelet a Tiszántúlra nézve, éppen a Tiszántúl speciálisan súlyos helyzete folytán, bizonyos módosításokra szorul. Ismertette törekvéseit, amelyek az előterjesztett kívánságukkal nagyrészben egyezők és amelyekkel a legnagyobb bajban lévő országrész gazdáinak segítségére kíván lenni. Végül több kontra nézve határozott ígéretet tett, hogy tőle telhetően azon lesz, hogy a Tiszántúl kérései teljesedésbe menjenek. E munkájához a tiszántúli gazdák egységes támogatását kérte. Eszenyi Jenő, a Bérlőszövetség elnöke, az adósságrendezés kiterjesztésére hívta fel a miniszter figyelmét. Szomjas Gusztáv, Jóna István, Kende György és Őry István szólaltak fel a küldöttség tagjai közül. A felvetett gondolatok szakszerű megtárgyalása után a miniszter összefoglalta a tárgyalás eredményeit és újból hangsúlyozta, hogy minden reális kérést magáévá tesz. A küldöttség nevében Szomjas Gusztáv köszönte meg, hogy a földmívelésügyi miniszter az égetően fontos gazdakérdéseknek három órán át tartó szakszerű tárgyalására alkalmat adott. Vay László báró nyilatkozata a burgonya termelői árának megjavítását célzó intézkedésekkel kapcsolatban Vay László báró főispán, a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara elnöke, a következő nyilatkozatot tette tudósítónknak a földművelésügyi miniszter által a burgonya termelői árának megjavítása iránt tervbe vett intézkedéseire vonatkozóan . A közelmúlt napokban olyan sajtóközlemények jelentek meg, valószínűleg a burgonyakereskedelem egy része által sugalmazva, amelyek szerint a földművelésügyi minisztérium a burgonya termelői árának megjavítására vonatkozó intézkedéseivel a gazdáik sem értenek egyet. Mint a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara elnöke, kijelentem, hogy a szervezett intézkedéseket a gazdaközönség érdekében állónak tartjuk és azokkal minden tekintetben azonosítjuk magunkat. Annál is inkább, mert a célbavett intézkedések a kereskedői érdekek szem előtt tartásával és oly módon terveztetnek, hogy ezek a fővárosi fogyasztói árakat károsan nem befolyásolják. Tendenciózusak és tévesek azok a megállapítások, mintha ezek az intézkedések kizárólag a tiszántúli burgonyatermelő gazdák javát szolgálnák, mivel a kettőszáz kilométeren felüli vasúti fuvardíjkedvezmény az ország minden részében dolgozó gazdáknak egyaránt előnyére fog szolgálni. — A nyíregyházai sertéspiacon lanyha volt az irányzat. Arak: fiatal mangalica 60—70, hízott öreg 50—60 fillér kilogrammonként. A legelők megjavítása Az első országos zöldmezőkongresszus csütörtökön nyílt meg az OMGE nagytermében Teleki Mihály gróf elnökletével, akinek megnyitója után Pártos Szilárd dr. üdvözölte az értekezletet a TESz nevében. Fabricius Endre dr. az OMGE, Bittera Miklós a gazdasági akadémiák, Lenk Ernő miniszteri tanácsos a földművelésügyi miniszter képviseletében fejtegették a kongresszus feladatait és munkásságát. A felszólalások során Szabó Lajos kamarai főtitkár a pillangósvirágú növények és a lucernatermesztés jelentőségét tette szóvá. Szalay Károly a tejrendelet szigorúbb végrehajtása érdekében kérte a földművelésügyi minisztérium közbenjárását. Piukovich József dr., az Alföldi Zöldmező Szövetség alelnöke a zöldmező-mozgalomról tartott ezután tartalmas előadást, amelyben hangsúlyozta, hogy az 1.700.000 hold területű legelők ma még alig szerepelnek a nemzeti jövedelem adatai sorában. Holott éppen ez a terület az, amelyet a jövedelmezőbb gazdálkodás szolgálatába lehetne állítani. Rámutatott arra, hogy a rétek és a legelők feljavítása, a takarmányhiány és a feleslegek nyilvántartása az ország elsőrendű gazdasági érdeke, mert csak ezen az úton lehet az állattartást olcsóbbá tenni és a tenyésztés színvonalát emelni. — Takarmányexportunk feltűnő fokozása. Tengeri kivitelünk a múlt hónapban rekordot ért el az utolsó öt év október havi adataihoz viszonyítva: az elmúlt évek átlagának több, mint tízszeresét tudtuk elhelyezni. Akivitel legnagyobb részét, 30,7 ezer mázsát Csehország vette át; az ausztriai kivitel 7,8 ezer mázsára rúgott. Árpakivitelünk ugyanezen idő alatt kétszer annyi volt, mint az elmúlt évben. Legerősebb vásárlónk, Ausztria, 18 ezer mázsát vett át. A nagyobb piacok közül Anglia 14, Belgium 15 ezer mázsát vásárolt tőlünk. Rozskivitelünk a múlt hónapban négyszerese az előző évinek. Egyedül Hollandia 151 ezer mázsát vitt ki Magyarországról. A magyarországi származású marhák száma a milánói vásáron 607 volt; összesen 944 marhát hajtottak fel. Az irányzat lanyha. Arak: akoala Lit. 2.30—2.50 (69—75 f.),Ha 1.90—2.10 (57—63 f.), tehén 1.90—2.— (67—60), bika fa 2—2.10 (60—63 f.), Ha 1.60—1.80 (48—54) kg.kint élősúlyban. — Szabolcsi burgonyapiac. A legutóbbi napok folytonos esőzései miatt az utak járhatatlanokká váltak s így a kínálat csökkent. Árak: Ella .1.50—4.60 (1.70—1.80), nyári rózsa 3.50—3.70 (3.70—4.—), őszi rózsa 1.80—2.— (2—2.20), kifliburgonya 4—4.20 (4.50—5.—) P g. A zárójelben lévő árak külföldi szállításra vonatkoznak. — Csökkent a búzakínálat a világpiacon. A múlt héten 2.4 millió mázsa volt a világ búza- és lisztelhajózása a múlt év ugyanezen időszakának 3,4 milliós mennyiségével szemben. lt A budapesti állatvásárok Ferencvárosi sertésvásár, (nov. 16.) Felhajtás 2813, eladás 2773, eladatlan 40 drb. Angol hús, sertés 338 drb. volt. A forgalom közepes volt, Árak:la uradalmi nehézsertés páronként 300 kg-on felül 75—76—77, közép p-ként 250—280 kg-ig 73—74, szedett közép p-ként 220—260 kg-ig 73—75, könnyű p-ként 180—210 kg-ig 71— 72, silány p-ként 100—160 kgig 67—69, la öreg nehéz p-ként 300 kg-on felül 70—72, szedett öreg na 67—69, angol sonkasüldő p-ként 120— 150 kg-ig la 82,86—90, könnyű 80—100 kg-ig 75—80, zsirszalonna 102, zsir nagyban 90—100, 3 drb-os táblás sózott szalonna 86—90, lehúzott félhús nagyban 98—112—114, vágottsertés 92— 100, szalámihús 92 (névleg) fillér kg-ként. Lóvásár, (nov. 16.) Felhajtás 531, eladás 271, eladatlan 260 darb. Fővárosi vágóra 115, vidékire 46 drb-ot vásároltak. A forgalom élénk volt. Árak: nehéz igás kocsiló 165—445, könnyű 140—* 380, alárendelt minőségű 26—170, vágóló 15—* 100 pengő drb-ként. Külföldi terménytőzsdék Liverpool, (nov. 16.) Gabonahatáridőpiac, Búza nov. 15. nov. 16. pengő pengő december 4 sh 11% d 8.92 4 sh 51, d 9.11 március 4 sh 7% d 9.43 4 sh 8% d 9.68 május 4 sh 98 d 9.70 4 sh 108 d 9.96 Bécs, (nov. 16.) A terménytőzsdén búzában jól tartott, rozsban nyugodt, zabban és lisztben lanyhább irányzat uralkodott, takarmánycikkeket ma is vásárolták. Tengeriben tartott irányzat uralkodott. A hivatalos jegyzések teljesen változatlanok. Hamburg, (nov. 16.) Külföldi gabona eljegyzései: la Manitoba búza 4.50, na 4.35, Rensafé 3.85, Ramoso 3.90, dunai árpa 2.55, Laplata 2.87%, orosz 2.80, Laplata rozs 2.80, Laplata tengeri 3.07%, dunai Galfex 2.95, un clipped Plata zab 3.00, clipped Plata 3.17% hft novemberi szállításra. Csikágó, (nov. 16.) Gabonahatáridőpiac. Búza HOV.15. ( nov.16. cent pengő cent pengő december 89.125 11.38 91.— 11.40 május 93. 11.86 94.75 11.80 július 90.625 11.56 92.625 11.60 Winnipeg, (nov.16.) Gabonahatáridőpiac » Búza nov.15. nov.16. cent december május július 64.25 67.75 69.— cent 64.625 68.125 69.375 A szerkesztésért felelősi Csajthay Ferenc főszerkesztő Kiadótulajdonos ! Budapesti Hirlap Részvénytársaság Felelős kiadó és nyomdaigazgató* Nedeczky László TELEFONSZÁMAINK: 444—V. 444—05. 444—06.444—07,444—08, 44—09 i. ÖTEN VOLTUNK... REGÉNY ÍRTA SZITNYAI ZOLTÁN XXVII. Aztán mégse váltottam be ígéretemet, vagy legalább is nem nyomban. Ez tulajdonképpen azon múlott, hogy előbb Tamásékkal kellett volna megbeszélnem a dolgokat. Attól, hogy hozzájuk menjek, visszatartott Buzarovits, aki még mindig náluk lakott. Nem akartam találkozni ezzel az emberrel. Tamást többször kerestem a hivatalában távbeszélőn, de vagy foglalt volt a szám, vagy őt nem találtam ottan. Így telt el egyik nap, sőt egyik hét a másik után, míg egy este hazatérve, Misi levelét találtam a lakásomon. Mit keres itt Misi, hogy került ide? A névjegyen, hevenyészett, kusza betűkkel, mindössze annyit jelezett, hogy fontos családi ügyben okvetlenül beszélnie kell velem. Keressem fel reggel Tamásék lakásán. Mi történhetett? Barátságtalan, esős idő volt, amikor elindultam Taftiásékhoz. A villamoskocsiban égett a villany, az ablakokat sűrűn befüggönyözték az egyre hulló esőcseppek. Az utcákat szürkületi félhomály ülte meg. Igazi ősz. A természet drámájának utolsóelőtti felvonása. Fázósan húzódtam össze a padon. Néztem párás lélekzetemet, mely olyan sűrűn dőlt ki, mintha cigarettafüstöt leheltem volna ki az orromon. Nagy dolognak kellett történnie, hogy Misi ilyen váratlanul ideérkezett. Flóra nyitott ajtót, amikor becsengettem a lakásba. — Gyurika, rettentő szerencsétlenség történt. Ó, az a Vilma, az a Vilma. , Fagyos hideg rohant végig a testemen. Izmaim úgy elemyedtek, hogy csaknem elszédültem. Nem volt annyi erőm, hogy érdeklődjek. Szó nélkül a fogasra akasztottam ázott kabátomat, aztán megindultam Flóra után. Az ajtó előtt visszahőköltem. — Az az ember még mindig itt van? — és olyan írfordulatot tettem, mint aki rögtön vissza akar fordulni. Flóra a fejét rázta. — A kapitány? — s keserű gúny csendült ki a hangjából. — Megszökött. — Zsebkendőjét, amit a tenyerébe tartott, az ajkai fölé szorította pár pillanatig, elfojtott sírással. •— Már egy hete. Csak jöjjön, Gyurika, meg fogja tudni ezt is, rögtön megfog tudni mindent. Kitárta előttem az ajtót. — Hát még ez is? — sóhajtottam fel magamban és rettegve léptem be a szobába, ahol a kályhában barátságosan lobogott a tűz, a nagy falióra családiasan ketyegett s a két fotel ünnepélyes öle is úgy virított, mint máskor. És mégis olyan érzés töltött el, mintha romok közé lépnék. Tamás az ebédlőasztalnál ült összegörnyedt testtel. Nehezen felemelkedett és mosolyt erőltetett az arcára, amint viszontlátáskor illik. Józsinké az ablakból közeledett felém. Misi a hátán összefont karokkal körsétát végzett az asztal körül, amit hirtelen megszakított, amikor beléptem. Megállt a szoba végében s ebből a távolságból méregetett egy darabig szótlanul. Egy egészen más Misi állt előttem, mint akit utoljára láttam. Most is ugyanabban a kopott kék zsakettben, de mégis egészen másként. Már egyáltalában nem látszott alázatosnak, sőt valami bíróivá komorodott ítélkező fönség honolt az arcán. Aztán baljóslatú pillantással kezébe vette s úgy latolgatta tenyerében a kezemet, mintha jellemem súlyát akarná megmérni abból. Előbb eldönti, hogy egyáltalában méltó vagyok-e még a Bory névre? Végre mégis csókra nyújtotta az arcát, anélkül, hogy ő maga megcsókolt volna. Ezt is csak azért, mert a rokoni szokásoknak tartozik ezzel, de azt még nem döntötte el, hogy bebocsáthat-e a szeretetébe is? — Ugye, megmondtam neked, — s bekövetkezett jóslásokra emlékeztető mozdulattal emelte föl a mutatóujját, — hogy ne fessél te mezítelen asszonyi testeket, hanem fessél inkább szellemképeket. Kopott kandúrbajusza most oroszlánsörénynek akart látszani, fátyolos hangja viharzúgást utánzott, bensejében megszólaltak a Bory-dölyf és bölcseség álomhangjának húrjai, s ő, a vén pernabajder, mihaszna lump, akiről gyerekkorom óta egyebet se hallottam, mint hogy a „család szégyene", úgy állt előttünk, mintha láthatatlan bírói tóga ereszkednék le a vállán. — De, Misikém, — feleltem önkéntelen mosollyal, — én se felruházott, se mezítelen asszonyokat nem festettem már hónapok óta. Előrenyújtott kezével jelezte, hogy ne is folytassam tovább: — Mindent tudok. Bár inkább festetted volna azt, amit akarsz. Azt hiszed ... — Ezt most hagyjuk, — szólt közbe Tamás, — az már nem segít a dolgokon, ha egymás ellen vádaskodunk. Védelmébe vett, mert tudta, hogy a vádakkal még reá is sor kerülhet a Buzarovits-ügy miatt és erre az esetre hasonló kíméletet akart biztosítani maga számára. Misi leült az egyik fotelbe és intett nekünk, hogy mi is megtehetjük ugyanazt. Megvárta, míg Tamás szivarra gyújt s a zörgő gyufadoboz elcsendesedik a zsebében. — És most mégegyszer elmondom az egészet, mivel Gyuri még nem tud semmit. Hátraereszkedett és keresztbe vetette a lábait. — Azután, hogy Tomaskóék is elutaztak, egy darabig szakadatlanul esett az eső, így hát nem lehetett rögtön zsindelyeztetni s csak deszkákkal takargattuk be azt a darabot, ahol a tető leégett. Vödröket, meg dézsákat állítottunk a padlásra, mert még így is keresztülszivárgott a víz. Amikor meg bekövetkeztek a szép idők, Vilmuska egyre halogatta a zsindelyezést, szegényke félt az újabb kiadástól. A nyár végén ismét nagy esőzés volt s a dézsák újból felkerültek a padlásra. Nem lehetett már tovább halogatni a zsindelyezést. Azért mégis október lett, mire sor került rá. Én alkudtam meg mindent az áccsal, de sajnos, nem lehettem ottan, amikor elkezdte a munkát, mert ha ott vagyok, nem is következik be az, ami történt. Ugyanis az ács, mint ilyenkor szokás, egy inasfiút is hozott magával, aki feladogatja neki a zsindelyt. Szegény Vilmoska ennek az inasfiúnak a bérét akarta megspórolni s inkább ő maga állt neki az adogatásnak. Persze, ehhez neki magának is fel kellett másznia a tetőre. Arra a meredek, kettős tetőre, ahol még egy tűzoltónak se könnyű elevickélni. Felpattantam a székről: ■— Az az őrült leány csak nem zuhant le a háztetőről? Tamás mélyet lélekzett és szomorúan bólintott a fejével. Misi feddőleg nézett rám. ’ (Folyt. köv.): 60