Budapesti Hírlap, 1934. január (54. évfolyam, 1-24. szám)
1934-01-03 / 1. szám
4 NAGY RÉSZVÉT mellett temették el Duca romáig miniszterelnököt Újabb részletek a merényletről — Önként jelentkezett a második tettestárs Tituilesci visszavonta lemondásai Ünnepi gyászporpával temették el kedden délután a meggyilkolt miniszterelnököt. Százezrek kísérték útjára. A különvonatok egyremásra ontották a fővárosba özönlő gyászoló tömegeket. A virágok és koszorúk ezrei borították az Athenaum-palota csarnokában felállított katafalkot. A temetésen megjelent az egész román kormány, a diplomáciai testületek és valamennyi számottevő politikus. Egyedül Károly királysem vett részt a szertartáson. Hivatalos helyen azt a magyarázatot adják, hogy a király kissé meghalt és kénytelen szobáját őrizni. Ezzel szemben a közvélemény úgy tudja, hogy a király környezete adta neki a tanácsot, hogy a kritikus helyzetre való tekintettel, ne vegyen részt a temetésen. A királyt Ilasievici tábornok képviselte. A ravatalnál mintegy húsz beszéd hangzott el. A kormány nevében Anghelescu, az új miniszterelnök, míg a Magyar Párt nevében Wilfer József dr. búcsúztatta az elhunytat. Beszélni kellett volna Bratianu Györgynek is, aki azonban az utolsó pillanatban úgy határozott, hogy mégsem mondja el beszédét a disszidens liberális párt képviseletében. Ez volt a gyászünnepség egyetlen zavaró momentuma. Hétfőn délután megjelent Duca ravatalánál a diplomáciai kar, melynek nevében Valerio Valeri pápai nuncius fejezte ki részvétét a kormány képviselője előtt. A magyar kormány részvétét Magyary Antal dr. követ tolmácsolta. A Vasgárda vezetősége adta ki a parancsot Dúca meggyilkolására BUKAREST, jan. 2. Szenzációs leleplezésekkel szolgál a Tempo című dili lap a miniszterelnök ellen elkövetett merénylet hátteréről. A lap azt állítja, hogy a merényletet a Vasgárda vezetősége készítette elő és hogy Dúca miniszterelnök már két héttel a gyilkosság előtt levelet kapott a Vasgárda vezetőségitől, amelyben közölték vele, hogy a Vasgárda feloszlatásáról szóló rendelet aláírásával saját halálos ítéletét írta alá. Ezt a levelet Cantacusino-Granicaru tábornok, a Vasgárda egyik ismert vezére küldte Ducának. Catacusino tábornok volt a miniszterelnök ellen szőtt összeesküvés szellemi vezére s az ő lakásán beszélték meg december 19-én a merénylet tervét. Mindezt egy Virgil Ionescu nevű mérnök hozta a hatóságok tudomására. Constantinescu és bűntársai egyébként már január közepén bíróság elé kerülnek. A főtárgyalást Ploestiban tartják meg. Újév napján jelentkezett a bukaresti rendőrségen Constantinescu második bűntársa, Ioan Caranica is, aki elmondotta, hogy mindezidáig Brassóban sikerült neki elrejtőznie. A vizsgálóbíró kedden folytatta mindhárom merénylő kihallgatását Constantinescu egyik barátja úgy vallott, hogy a gyilkosság hátterében csupán anyagi okok és elkeseredés vannak. Constantinescunak képviselőjelöltsége miatt le kellett mondania állásáról. A Vasgárda feloszlatása folytán mandátumot sem szerezhetett s így a legnagyobb anyagi válságba jutott és ez okozta elkeseredését. Gyászistentisztelet Budapesten Kedden délelőtt 11 órakor a Döbrentei-téri görögkeleti püspöki templomban rekviem volt Dúcának, az elhunyt román miniszterelnöknek lelki üdvéért. Az istentiszteleten részt vett a magyar kormány képviseletében Jambnekovich László miniszteri tanácsos, az egész diplomáciai kar, a budapesti román követség személyzete és a budapesti román kolónia. Szenzációs letartóztatások sorozata A Vasgárda tagjainak letartóztatása tovább tart. Bukarestben őrizetbe vették Codreanu sógorát, Georgescu tisztviselőt és feleségét. Ugyancsak letartóztatták a Calendaris című lap több munkatársát. Buzauban őrizetbe vették Valcu vasúti vendéglőst, a Vasgárda ottani vezetőjét és házkutatást tartottak nála Pitestiben Nicolarescu vasgárdista, amikor le akarták tartóztatni, revolverével rálőtt a csendőrökre, majd a ház padlásán eltorlaszolta magát. Bukarestben éjjel razziát tartottak s ez alkalommal húsz gárdistát állítottak elő, köztük Radi, Boureanu és Cristobald lapszerkesztőket is. Constanzában több vezető vasgárdistát vettek őrizetbe. A hatóságoknak sikerült megállapítanuk. Szilveszteri tűz írta: Matolay Géza NÁPOLY, Szilveszter éjjelén. ■ Ismét lezárult egy év. Az újat másképpen kezdjük, mint szoktuk. Ma Nápolyban vagyunk! Máglyára mindennel, ami fáj, ami szomorít, ami régi! — Vidd ezt a rossz kosarat, ez is ócska már! — Itt ez a törött, repedt utiláda. Haj, valamikor sok sztép tájat bejárt velem katonakoromban ! *— Dobd ezeket a leveleket is oda! Úgyis elmúlt már az az idő... — Ezt is, ezt is... Ez is a múlté! És így vándorol ki minden az utcasarokra, ócska kalapot, cipőt, elnyűtt papucsot, rozoga préket, törött ibriket, lyukaskonyhaedényt, ezer apróságot, mindenféle lim-lomot, régmúlt emléket, mindent, ami a múlté, egymásra halmoz az utca népe. A máglya kész!... Minden utcasarkon nagy halmaz szemét- kinek milomja volt, hasznavehetetlen, vedlett, kopott, törött, mind ott éktelenkedik a sarki máglyán ... Már közel jár az éjfél és még mindig dobnak valami oda az arrajárók, ki-ki a saját utcájából, a saját múltjából, a saját emlékéből ... ■ És mintha ezek a sarki máglyák tilalomul lennének állítva, az egész városban megszűnik a forgalom. Nem csilingel a villamos, nem tülkös autó, alig néhány járókelő lézeng az utcaion. Rendőrt is alig látni Mindenki otthon van családja körében, vagy meghívott vendég valahol. Éjfélt itt. Most egyszerre kigyulnat, a máglyák itt itt, ott is. Ötven... száz... ezer... Magasra csap a lángjuk és sisteregve, recsegve, ropogva izzik, porlad a múlt, az emlékhalmaz. Összetört bútortól, képrámától az elhasznált fogkeféig, ócska újságtól a valamikor féltve őrzött szerelmes levelekig van ott minden elképzelhető limlom. Vörös lángnyelvek, füst és parázs amerre nézel. Pazar kivilágítás! Egyetlen lángtengerré olvad össze a sokezernyi emlékmáglya tüze... Mintha az egész város égne!... És amint a szűk olasz utcákat nézem a vibráló fényben, a réfnyi széles sikátorokat, amelyeken jókedvűen táncoltat végig az éjféli szél egy-egy a tűzből kilopott sercegő rőzsét, önkénytelenül arra gondolok: mi lenne, ha egyszer néhány ilyen kósza rőzse kedvet kapna igazi tüzet csinálni?... De nem. Az olasz házak elég magasak és mindenütt és mindenütt lapos a tető. Oda nem sompolyoghat fel egykönnyen a tűz. Megkondul a harang. Az utcákon sehol egyetlen teremtett lélek. A rendőr is behúzódott valamelyik széles, védelmet nyújtó kapu alá. — Bum! Egyik ablakból valami az utcára repült, s mintha ez lett volna a várva-várt jel, mindenütt megnyílhak: az ablakok... Kiabálás, ének, pezsgős dugók pufogása és az utcák kövezetén kopog, durrog, csattog, csörömpöl az ablakokból dobált üveg, pohár, villanykörte, kalap, elnyűtt keztyű, török sétabot, váza, rossz óra , ki tudja mi minden!... Most rakéták, tűzbékák durrognak. Sikoltozás. — Bum! Bum! Bum! — ez már revolverlövés! — Hozsanna, újév!... Bum! Bum!... Sok százezernyi torok egyszerre köszönti az újszülött esztendőt. Mindenki a maga módján. És közben tovább csörömpöl, kopog, puffog és durrog az utca kövezetén... A sarki máglyák tüzének sercegését, ropogását már nem hallja senki: mindent elnyom az újév köszöntésének pokoli lármája. A rendőr pedig ott a biztos menedéket nyújtó kapu alatt nagyokat sóhajt. Itt kidugja a fejét és meg-megcsóválja. De nem azért, mintha roszszallaná azt, ami körülötte történik, hanem hát végtelenül egyedül érzi most magát. Arra gondol, hogy mennyivel jobb lenne odafenn valamelyik lakásban, mint itt ácsorogni és vigyázni, nehogy —eltalálja valamelyik eltévedt emlék! Szomorú sors az övé. Itt ácsorogni egyedül, elhagyottan, árván, az ujjongó vigasság közepette és nincs még egy kedves nápolyi ragozza sem, akivel összekoccinthatná a poharát: 1— Tanti auguril Ilyen volt Nápolyban néhány év előtt a Szilveszter éjszakája. Szép volt és felejthetetlen. Benne lüktetett a délvidéki nép gondtalan bohém, jókedve és az idegen nézőt valóban elvarázsolta. De, mit tagadjuk, volt az ezeknek a vidám, ragyogó éjszakáknak árnyoldalai is, mert mindig akadt ilyenkor néhány rosszul irányzott üveg, kézben robbanó rakéta, vagy eltévedt revolvergolyó és mindig voltak néhányan, akik az újévet valamelyik kórházban kezdték, vagy pláne, végezték. Ma már csak a külvárosokban gyúlnak ki lopva, szerény kis máglyák. Itt-ott még puffan, koppan valami az utcán, de csak félve és óvatosan, ha a rendőr nincs a közelben. Ma már rend van és fegyelem. Meghalt a régi romantika és helyébe megszületett a fasiszta rend: a rend mindenek felett. A mai olasz szilveszterezés már olyan, mint mindenfelé Európában. Elvesztette külön, sajátos karakterét, amit talán fájlal az érdekességet kereső idegen, azonban Mussolini és a fasiszta Olaszország más szempontokat fontosabbaknak tart. Nem lobognak az emlékmáglyák, nem repülnek üres üvegek, poharak, rossz villanykörték az ablakokból, nem durrognak a rakéták s a revolverek, nincsenek céltévesztett golyók sem... És másnap a reggeli lapok hasábjain az elmúlt éjszakán történt szerencsétlenségekről szóló krónikák helyett arról számolnak be, hogy hány új munkaalkalmat teremtett a Duce, milyen újabb alkotásokat adott a fasizmus Olaszországnak és milyen újabb lépéseket tett a kormány, hogy visszaadja a világnak az oly régen óhajtott igazi békét... Ezzel kezdi ma Olaszország az új évet. B. H. 1934 JANUAR 3, SZERDA hogy a Duca elleni merényletet Ploestiben Cantacuzino tábornok lakásán készítették elő. A tanácskozáson részt vett Nichifor Crainic, a Calendarul főszerkesztője, akit a merénylet után azonnal őrizetbe vettek. A merénylő Constantinescu teljes beismerésben van, csupán azokat nem akarja elárulni, akik résztvettek a merénylet előtti tanácskozáson. A merényletet december 19-én határozták el és ekkor bízták őt meg két társával együtt a merénylet végrehajtásával. Zelea Codrecinut, a Vasgárda vezérét még nem sikerült kézrekeríteni. Azt hiszik, hogy valamelyik jobboldali politikus lakásán rejtegetik. Büntető áthelyezések BUKAREST, jan. 2. A sinaiai állomás rendőrfőnökét és annak helyettesét fegyelmi úton elhelyezték, mert nem teljesítette kifogástalanul szolgálatét és így sikerült a Duca elleni merénylet. Titulescu marad BUKAREST, jan. 2. A Duca halála folytán keletkezett belpolitikai bonyodalom egyre erősebb méreteket ölt. Minden jel arra mutat, hogy legalább is részleges kormányválság áll küszöbön. A legnagyobb feltűnést az keltette, hogy Titulescu külügyminiszter, akit — mint ismeretes — Károly király Duca meggyilkolása után telefon útján hazahívott Svájcból, hétfőn még mindig nem indult útnak, hanem táviratot küldött St. Moritzból, amelyben bejelentette lemondását. A Párizsban nemrégiben megalakult Teler nevű román távirati iroda akövetkező értesülést közli: Titulescu román külügyminiszter, aki továbbra is St. Moritzban tartózkodik, táviratban közölte a román kormánnyal lemondását. Titulescu tudomására hozta Anghelescu miniszterelnöknek, hogy a jövőben magánszemélynek tekinti magát és felkérte a miniszterelnököt, hogy javasoljon új külügyminisztert. Legújabb hírek szerint Titulescu külügyminiszter visszavonta lemondását és továbbra is megtartja a külügyi tárcát. Bukaresti kormánykörökben azt állítják, hogy a lemondás csak formai tiltakozás akart lenni az ellen, hogy a miniszterelnök legutóbbi szinárai látogatása alkalmából nem történtek kellő intézkedések személyi védelmére. Miután úgy Károly király, mint Anghelescu miniszterelnök a legteljesebb mértékben megnyugtatták Titulescut, hogy a kormány erős kézzel viszi tovább az ország ügyeit, a külügyminiszter visszavonta lemondását. Előtérben Dinu Bratianu Politikai körökben feltűnést keltett az is, hogy Dinu Bratianu kedden Szinaiába utazott, ahol kihallgatáson jelenik meg a királynál. Úgy tudják, hogy ez alkalommal dől el, várjon Anghelescu marad-e miniszterelnök, vagy pedig Dinu Brtianut nevezi ki a király kormányelnökké. A párt inkább Dinu Bratianu mellett van, minthogy Anghelescu eddig nem fejtett ki elég jelentős tevékenységet. Dinu Bratianu ellen viszont az szól, hogy pénzügyi politikája túlságosan konzervatív és tartani lehet attól, hogy meghiúsítja a külföldi tőkével való együttműködést. Boris király elhalasztotta romániai útját BUKAREST, jan. 2. Szófiából érkező hírek szerint Boris bolgár király tervezett romániai útját betegsége miatt elhalasztotta. Anghelescu visszavonul, mert nem mer szembeszállani a Vasgárdával LONDON, jan. 2. A Reuter-iroda bukaresti levelezője szerint a Vasgárda feloszlatása páni rémületet keltett a román politikusok körében, úgy hogy Anghelescu rimánodott a királynak, sürgősen szabadítsa őt meg miniszterelnöki tisztétől. Anghelescu egyike Románia leggazdagabb embereinek s pénzügyi érdekeltségei messze szétágaznak. Nem akarja vállalni azt a veszedelmet, hogy a betiltott, de kétségbeesett Vasgárda ellen fölvegye a nyílt harcot. Mindazok, akik a Vasgárda vérrel írt, fenyegető leveleit kapják, aggodalommal néznek a jövő elé. Károly király — a távirat szerint — állítólag ellenezte a gárda feloszlatását és abba csak hosszú vita után egyezett bele. Bukarest pompás temetést rendezett, de a háttérben az anarchia dúl és érezni lehet azt a végső, nagy erőfeszítést, amellyel a kormány ezt meg akarja fékezni. Az egyik lap, amelyet a kormány ma betiltott, állítólag a királyi palota orgánuma. — (Új bányaügyi tanácsosok.) A kormányzó a kereskedelemügyi miniszter előterjesztésére Fischer Ferencnek, a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság helyettes bányaigazgatójának, Szabolcs Rezsőnek, az Első Dunagőzhajózási Társaság kőszénbányászatánál alalmazott központi felügyelőnek, Korompay Lajosnak, az Unió bányászati és ipari rt. várpalotai szénbányászata igazgatójának, Kálmán Miksának, a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársaság helyettes bányaigazgatójának és Ronkay Ferencnek, a Borsodi Szénbányák Részvénytársaság bányafelügyelőjének a hazai szénbányászat fejlesztése körül szerzett érdemeik elismeréséül a magyar királyi bányaügyi tanácsosi címet adományozta.