Budapesti Hírlap, 1934. január (54. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-03 / 1. szám

4 NAGY RÉSZVÉT mellett temették el Duca romáig miniszterelnököt Újabb részletek a merényletről — Önként jelentkezett a második tettestárs Tituilesci­ visszavonta lemondásai Ünnepi gyászpo­rpával temették el kedden délután a meggyilkolt miniszterelnököt. Száz­ezrek kísérték útjára. A különvonatok egyre­­másra ontották a fővárosba özönlő gyászoló tö­megeket. A virágok és koszorúk ezrei borították az Athenau­m-palota csarnokában felállított ka­­tafalkot. A temetésen megjelent az egész román kormány, a diplomáciai testületek és valamennyi számottevő politikus. Egyedül Károly király­­sem vett részt a szertartáson. Hivatalos helyen azt a magyarázatot adják, hogy a király kissé meghalt és kénytelen szobáját őrizni. Ezzel szem­ben a közvélemény úgy tudja, hogy a király kör­nyezete adta neki a tanácsot, hogy a kritikus helyzetre való tekintettel, ne vegyen részt a te­metésen. A királyt Ilasievici tábornok képviselte. A ravatalnál mintegy húsz beszéd hangzott el. A kormány nevében Anghelescu, az új minisz­terelnök, míg a Magyar Párt nevében Wilfer József dr. búcsúztatta az elhunytat. Be­szélni kellett volna Bratianu Györgynek is, aki azonban az utolsó pillanatban úgy határozott, hogy mégsem mondja el beszédét a disszidens li­berális párt képviseletében. E­z volt a gyászün­nepség egyetlen zavaró momentuma. Hétfőn délután megjelent Duca ravatalánál a diplomáciai kar, melynek nevében Valerio Va­leri pápai nuncius fejezte ki részvétét a kor­mány képviselője előtt. A magyar kormány rész­vétét Magyary Antal dr. követ tolmácsolta. A Vasgárda vezetősége adta ki a parancsot Dúca meggyilkolására BUKAREST, jan. 2. Szenzációs leleplezésekkel szolgál a Tempo című dili lap a miniszterelnök ellen elkövetett merénylet hátteréről. A lap azt állítja, hogy a merényletet a Vasgárda vezetősége készítette elő és hogy Dúca miniszterelnök már két hét­tel a gyilkosság előtt levelet kapott a Vasgárda vezetőségitől, amelyben közölték vele, hogy a Vasgárda feloszlatásáról szóló rendelet aláírá­sával saját halálos ítéletét írta alá. Ezt a leve­let Cantacusino-Granicaru tábornok, a Vas­­gárda egyik ismert vezére küldte Ducának. Catacusino tábornok volt a miniszterelnök el­len szőtt összeesküvés szellemi vezére s az ő la­kásán beszélték meg december 19-én a merény­let tervét. Mindezt egy Virgil Ionescu nevű mérnök hozta a hatóságok tudomására. Constantinescu és bűntársai egyébként már január közepén bíróság elé kerülnek. A főtár­gyalást Ploestiban tartják meg. Újév napján jelentkezett a bukaresti rend­őrségen Constantinescu második bűntársa, Ioan Caranica is, aki elmondotta, hogy mindezidáig Brassóban sikerült neki elrejtőznie. A vizsgálóbíró kedden folytatta mindhárom merénylő kihallgatását Constantinescu egyik barátja úgy vallott, hogy a gyilkosság hátteré­ben csupán anyagi okok és elkeseredés vannak. Constantinescunak kép­viselő­jelöltsége miatt le kellett mondania állásáról. A Vasgárda felosz­latása folytán mandátumot sem szerezhetett s így a legnagyobb anyagi válságba jutott és ez okozta elkeseredését. Gyászistentisztelet Budapesten Kedden délelőtt 11 órakor a Döbrentei-téri görögkeleti püspöki templomban rekviem volt Dúcának, az elhunyt román miniszterelnöknek lelki üdvéért. Az istentiszteleten részt vett a ma­gyar kormány képviseletében Jambnekovich László miniszteri tanácsos, az egész diplomáciai kar, a budapesti román követség személyzete és a budapesti román kolónia. Szenzációs letartóztatások sorozata A Vasgárda tagjainak letartóztatása tovább tart. Bukarestben őrizetbe vették Codreanu só­gorát, Georgescu tisztviselőt és feleségét. Ugyan­csak letartóztatták a Calendaris című lap több munkatársát. Buzauban őrizetbe vették Valcu vasúti vendéglőst, a Vasgárda ottani vezetőjét és házkutatást tartottak nála­ Pitestiben Nicola­­rescu vasgárdista, amikor le akarták tartóztatni, revolverével rálőtt a csendőrökre, majd a ház padlásán eltorlaszolta magát. Bukarestben éjjel razziát tartottak s ez alkalommal húsz gárdistát állítottak elő, köztük Radi, Boureanu és Cristo­­bald lapszerkesztőket is. Constanzában több ve­zető vasgárdistát vettek őrizetbe. A hatóságoknak sikerült megállapítanuk. Szilveszteri tűz írta: Matolay Géza NÁPOLY, Szilveszter éjjelén. ■ Ismét lezárult egy év. Az újat másképpen kezdjük, mint szoktuk. Ma Nápolyban va­gyunk! Máglyára mindennel, ami fáj, ami szo­morít, ami régi! — Vidd ezt a rossz kosarat, ez is ócska már! — Itt ez a törött, repedt utiláda. Haj, vala­mikor sok sztép tájat bejárt velem katona­­koromban ! *— Dobd ezeket a leveleket is oda! Úgyis el­­m­últ már az az idő... — Ezt is, ezt is... Ez is a múlté! És így vándorol ki minden az utcasarokra, ócska kalapot, cipőt, elnyűtt papucsot, rozoga préket, törött ibriket, lyukas­­konyhaedényt, ezer apróságot, mindenféle lim-lomot, régmúlt emléket, mindent, ami a múlté, egymásra hal­moz az utca népe. A máglya kész!... Minden utcasarkon nagy halmaz szemét- kinek mi­lomja volt, hasznavehetetlen, vedlett, kopott, törött, mind ott éktelenkedik a sarki mág­lyán ... Már közel jár az éjfél és még mindig dobnak valami oda az arrajárók, ki-ki a saját utcájából, a saját múltjából, a saját emlé­kéből ... ■ És mintha ezek a sarki máglyák tilalomul lennének állítva, az egész városban megszűnik a forgalom. Nem csilingel a villamos, nem tül­kös autó, alig néhány járókelő lézeng az utca­ion. Rendőrt is alig látni Mindenki otthon van családja körében, vagy meghívott vendég valahol. Éjfélt itt. Most egyszerre kigyulnat, a máglyák itt itt, ott is. Ötven... száz... ezer... Magasra csap a lángjuk és sisteregve, recsegve, ropogva iz­zik, porlad a múlt, az emlékhalmaz. Összetört bútortól, képrámától az elhasznált fogkeféig, ócska újságtól a valamikor féltve őrzött szerel­mes levelekig van ott minden elképzelhető lim­lom. Vörös lángnyelvek, füst és parázs amerre nézel. Pazar kivilágítás! Egyetlen lángtengerré olvad össze a sokezernyi emlékmáglya tüze... Mintha az egész város égne!... És amint a szűk olasz utcákat nézem a vibráló fényben, a réfnyi széles sikátorokat, amelyeken jókedvűen táncoltat végig az éjféli szél egy-egy a tűzből kilopott sercegő rőzsét, önkénytelenül arra gon­dolok: mi lenne, ha egyszer néhány ilyen kósza rőzse kedvet kapna igazi tüzet csinálni?... De nem. Az olasz házak elég magasak és mindenütt és mindenütt lapos a tető. Oda nem sompolyog­hat fel egykönnyen a tűz. Megkondul a harang. Az utcákon sehol egyet­len teremtett lélek. A rendőr is behúzódott va­lamelyik széles, védelmet nyújtó kapu alá. — Bum! Egyik ablakból valami az utcára repült, s mintha ez lett volna a várva-várt jel, mindenütt megnyílhak: az ablakok... Kiabálás, ének, pezs­gős dugók pufogása és az utcák kövezetén ko­pog, durrog, csattog, csörömpöl az ablakokból dobált üveg, pohár, villanykörte, kalap, elnyűtt keztyű, török sétabot, váza, rossz óra , ki tudja mi minden!... Most rakéták, tű­zbékák durrognak. Sikolto­zás. — Bum! Bum! Bum! — ez már revolverlö­vés! — Hozsanna, újév!... Bum! Bum!... Sok százezernyi torok egyszerre köszönti az újszülött esztendőt. Mindenki a maga módján. És közben tovább csörömpöl, kopog, puffog és durrog az utca kövezetén... A sarki máglyák tüzének sercegését, ropogását már nem hallja senki: mindent elnyom az újév köszöntésének pokoli lármája. A rendőr pedig ott a biztos menedéket nyújtó kapu alatt nagyokat sóhajt. Itt­ kidugja a fejét és meg-megcsóválja. De nem azért, mintha rosz­­szallaná azt, ami körülötte történik, hanem hát végtelenül egyedül érzi most magát. Arra gon­dol, hogy mennyivel jobb lenne odafenn valame­lyik lakásban, mint itt ácsorogni és vigyázni, nehogy —­eltalálja valamelyik eltévedt emlék! Szomorú sors az övé. Itt ácsorogni egyedül, el­hagyottan, árván, az ujjongó vigasság közepette és nincs még egy kedves nápolyi ragozza sem, akivel összekoccinthatná a poharát: 1— Tanti auguril Ilyen volt Nápolyban néhány év előtt a Szilveszter éjszakája. Szép volt és felejthetet­len. Benne lüktetett a délvidéki nép gondta­lan bohém, jókedve és az idegen nézőt való­ban elvarázsolta. De, mit tagadjuk, volt az ezeknek a vidám, ragyogó éjszakáknak árny­oldalai is, mert mindig akadt ilyenkor néhány rosszul irányzott üveg, kézben robbanó rakéta, vagy eltévedt revolvergolyó és mindig voltak néhányan, aki­k az újévet valamelyik kórház­ban kezdték, vagy pláne, végezték. Ma már csak a külvárosokban gyúlnak ki lopva, szerény kis máglyák. Itt-ott még puffan, koppan valami az utcán, de csak félve és óvatosan, ha a rendőr nincs a közel­ben. Ma már rend van és fegyelem. Meghalt a régi romantika és helyébe megszületett a fasiszta rend: a rend mindenek felett­. A mai olasz szilveszterezés már olyan, mint mindenfelé Európában. Elvesztette külön, sa­játos karakterét, amit talán fájlal az érdekes­séget kereső idegen, azonban Mussolini és a fasiszta Olaszország más szempontokat fonto­sabbaknak tart. Nem lobognak az emlékmáglyák, nem repül­nek üres üvegek, poharak, rossz villanykörték az ablakokból, nem durrognak a rakéták s a re­volverek, nincsenek céltévesztett golyók sem... És másnap a reggeli lapok hasábjain az elmúlt éjszakán történt szerencsétlenségekről szóló krónikák helyett arról számolnak be, hogy hány új munkaalkalmat teremtett a Duce, mi­lyen újabb alkotásokat adott a­ fasizmus Olasz­országnak és milyen újabb lépéseket tett a kor­mány, hogy visszaadja a világnak az oly ré­gen óhajtott igazi békét... Ezzel kezdi ma Olaszország az új évet. B. H. 1934 JANUAR 3, SZERDA hogy a Duca elleni merényletet Ploestiben Canta­­cuzino tábornok lakásán készítették elő. A ta­nácskozáson részt vett Nichifor Crainic, a Calen­­darul főszerkesztője, akit a merénylet után azon­nal őrizetbe vettek. A merénylő Constantinescu teljes beismerés­ben van, csupán azokat nem akarja elárulni, akik résztvettek a merénylet előtti tanácskozá­son. A merényletet december 19-én határozták el és ekkor bízták őt meg két társával együtt a merénylet végrehajtásával. Zelea Codrecinut, a Vasgárda vezérét még nem sikerült kézrekeríteni. Azt hiszik, hogy valame­lyik jobboldali politikus lakásán rejtegetik. Büntető áthelyezések BUKAREST, jan. 2. A sinaiai állomás rendőrfőnökét és annak helyettesét fegyelmi úton elhelyezték, mert nem teljesítette kifogástalanul szolgálatét és így sikerült a Duca elleni merénylet. Titulescu marad BUKAREST, jan. 2. A Duca halála folytán keletkezett belpoliti­kai bonyodalom egyre erősebb méreteket ölt. Minden jel arra mutat, hogy legalább is rész­leges kormányválság áll küszöbön. A legna­gyobb feltűnést az keltette, hogy Titulescu kül­ügyminiszter, akit — mint ismeretes — Ká­roly király Duca meggyilkolása után telefon útján hazahívott Svájcból, hétfőn még mindig nem indult útnak, hanem táviratot küldött St. Moritzból, amelyben bejelentette lemondását. A Párizsban nemrégiben megalakult Teler nevű román távirati iroda a­­következő értesü­lést közli: Titulescu román külügyminiszter, aki to­vábbra is St. Moritzban tartózkodik, távirat­ban közölte a román kormánnyal lemondását. Titulescu tudomására hozta Anghelescu mi­niszterelnöknek, hogy a jövőben magánszemély­nek tekinti magát és felkérte a miniszterelnö­köt, hogy javasoljon új külügyminisztert. Legújabb hírek szerint Titulescu külügymi­niszter visszavonta lemondását és továbbra is megtartja a külügyi tárcát. Bukaresti kor­mánykörökben azt állítják, hogy a lemondás csak formai tiltakozás akart lenni az ellen, hogy a miniszterelnök legutóbbi szinárai láto­gatása alkalmából nem történtek kellő intézke­dések személyi védelmére. Miután úgy Károly király, mint Anghelescu miniszterelnök a leg­teljesebb mértékben megnyugtatták Titulescut, hogy a kormány erős kézzel viszi tovább az or­szág ügyeit, a külügyminiszter visszavonta le­mondását. Előtérben Dinu Bratianu Politikai körökben feltűnést keltett az is, hogy Dinu Bratianu kedden Szinaiába utazott, ahol kihallgatáson jelenik meg a királynál. Úgy tudják, hogy ez alkalommal dől el, várjon Anghelescu marad-e miniszterelnök, vagy pe­dig Dinu Brtianut nevezi ki a király kor­­mányelnökké. A párt inkább Dinu Bratianu mellett van, minthogy Anghelescu eddig nem fejtett ki elég jelentős tevékenységet. Dinu Bratianu ellen viszont az szól, hogy pénzügyi politikája túlságosan konzervatív és tartani le­het attól, hogy meghiúsítja a külföldi tőkével való együttműködést. Boris király elhalasztotta romániai útját BUKAREST, jan. 2. Szófiából érkező hírek szerint Boris bol­gár király tervezett romániai útját betegsége miatt elhalasztotta. Anghelescu visszavonul, mert nem mer szembeszállani a Vasgárdával LONDON, jan. 2. A Reuter-iroda bukaresti levelezője szerint a Vasgárda feloszlatása páni rémületet keltett a román politikusok körében, úgy hogy Anghe­lescu rimánodott a királynak, sürgősen szaba­dítsa őt meg miniszterelnöki tisztétől. Anghe­lescu egyike Románia leggazdagabb embereinek s pénzügyi érdekeltségei messze szétágaznak. Nem akarja vállalni azt a veszedelmet, hogy a betiltott, de kétségbeesett Vasgárda ellen föl­vegye a nyílt harcot. Mindazok, akik a Vas­gárda vérrel írt, fenyegető leveleit kapják, aggodalommal néznek a jövő elé. Károly király — a távirat szerint — állí­tólag ellenezte a gárda feloszlatását és abba csak hosszú vita után egyezett bele. Bukarest pompás temetést rendezett, de a háttérben az anarchia dúl és érezni lehet azt a végső, nagy erőfeszítést, amellyel a kormány ezt meg akarja fékezni. Az egyik lap, amelyet a kormány ma betiltott, állítólag a királyi palota orgánuma. — (Új bányaügyi tanácsosok.) A kormányzó a kereskedelemügyi miniszter előterjesztésére Fischer Ferencnek, a Salgótarjáni Kőszénbá­nya Részvénytársaság helyettes bányaigazgató­jának, Szabolcs Rezsőnek, az Első Dunagőz­­hajózási Társaság kőszénbányászatánál alalma­­zott központi felügyelőnek, Korompay Lajos­nak, az Unió bányászati és ipari rt. várpalotai szénbányászata igazgatójának, Kálmán Miksá­nak, a Magyar Általános Kőszénbánya Rész­vénytársaság helyettes bányaigazgatójának és Ronkay Ferencnek, a Borsodi Szénbányák Rész­vénytársaság bányafelügyelőjének a hazai szén­bányászat fejlesztése körül szerzett érdemeik elismeréséül a magyar királyi bányaügyi taná­csosi címet adományozta.

Next