Budapesti Hírlap, 1934. január (54. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-03 / 1. szám

to JÖN I Lecouvreur Adrienne Bemutató az Operaházban Az Operaházak vezetőségének egyik legkénye­sebb ügye a bemutatásra kerülő új művek ki­választása. Az operairodalom kétségtelenül a hanyatlás korát éli, nem születnek olyan hatá­sos remekművek, mint Wagner zenedrámái, vagy Verdi operái és a zenei realizmus is ki­élte magát Mascagni, Leoncavallo és Puccini alkotásaiban. A jelenlegi legértékesebb színpadi zenealkotások tulajdonképen nem is igazi ope­rák; új szimfonikus és vokális műfaj keresi bennük igazi formáját. Legtöbb modern opera, még ha zeneileg értékes is, nem elégíti ki a zene és a cselekmény­­kifejező egységét váró mai operalátogatót. Mindegyik új dalmű szinte biztos csalódást hoz, legföljebb csak a kis szá­mú, beavatott, zeneileg műveltebb hallgatóság tetszésére számíthat. A nagy, népszerű opera­sikerek ideje — úgy látszik — egyelőre lejárt. Nem kell tehát csodálkoznunk azon, ha Ope­raházunk vezetősége, amelynek választását még budget-gondok is irányítják, régebbi időre nyúlt vissza és ol­yan dalművet vett elő, melynek si­kerét a külföldi előadások is garantálják. Lecouvreur Adrienne-t, az olasz Francesco Cilea operáját már harminckét évvel azelőtt mutat­ták be és a külföldi, különösen az olasz opera­­színházaknak ma is kedvelt e mű­sordarabja. Cilea a régi iskolához tartozik, 67 éves, több zenekari és kamarazene művet írt, jelenleg a nápolyi konzervatórium igazgatója. Másik ne­vezetesebb operája a L'Arlesiama, szintén francia környezetben játszik. Seribe és Legouvé drámája annak idején a Nemzeti Színházban került színre és a Comédie Francaise műsorán ma is szerepel; hálás szere­pei kedvéért nagy színésznők mutatkoztak be benne. Régi, forró színházi esték emlékét eleve­níti föl a hatásos darab. Kétségtelen, hogy a szöveg alkalmas a megzenésítésre, nincs benne aprólékos, finom lélektani rajz, a széles ecset­­kezeléssel odavetett jelenetek effektusa csak nyerhet a zene nyelvén. Colmtti A. librettója négy felvonásra vonta össze az ötre tagolt drámát, egyébként meghagyta a hatásos jeleneteket. A két asszony, Adrienne Lecouvreur és a Bouillon hercegné párviadala a második és a harmadik felvonásban Cilea operájának is a gerince és ezek közé a nagy félékenységi jelenetek közé, melyek közül a második felvonásbeli Gioconda és Laura kettősét juttatja eszünkbe, fűződik elő- és utójátékként az első és a negyedik felvonás. Az első felvonás a Comédie Francaise színfalai mögött eredeti és mozgalmas jeleneteket nyújt a megzenésítésnek, a negyedik felvonás viszont a Traviata befejezésére emlékeztet. A dráma a két nő között bonyolódik le, ők viszik a darabot, a férfiak, köztük szász Móricz gróf, a lengyel király természetes fia is, akiért a két nő vias­kodik, csak másodrangú szerepet töltenek be a cselekményben. Cilea zenéje hatásos, jól hangszerelt, behí­zelgő epigon muzsika. Újkorában sem tar­tozott az áttörő művek közé. Noha a szerző nem tagadja meg olasz mivoltát, már a szöveg következtében is a régi francia zene stílusából indul ki. Negédes gavotteok, finom, tartózkodó közzenék hangzanak fel, amelyek olaszosan ki­­szélesednek. Manón dallamvezetésének hatása érzik meg különösen az első felvonás zenéjén. Cilea szereti a témákat több hangra elosztani, egymást kiegészítő, egymásnak felelgető duette­ket, terzetteket és együtteseket épít fel, me­lyek kecsesen rajzolják meg a zene könnyed homofóniáját. A szenvedély sohasem töri át, robbantja szét az áriák vonalait, mindig meg­marad a régi tradíciók árnyékában. A keringő­szerű, háromnegyed ütemű témák, melyek a második felvonásban kezdődnek, szintén a tartóz­kodó, a forma hegemóniáját tisztelő, játékos zenei kifejezésre vallanak. Adrienne Lecouv­­reurnek és szász Margitnak, szerelmi kettőse az első fölvonás leghatásosabb jelenete, érzelmeik lírai szárnyalása a második fölvonásban éri el a csúcspontját, hogy aztán a két asszony nagy duettjében drámaivá forduljon. Ez a kettős, különösen két olyan remek hangon megszólal­tatva,, mint Báthy Annád és Némethy Elláé, fény­pontja az operának. Itt már a szenvedély ola­szosan tombol, az emberi hang szépségét Cilea­i feszültségig kiaknázza. . A harmadik fel­vonás zeneileg tulajdonkép­pen nem jelent emelkedést, kifejlést a második után. A szalon etiquettes légköre ismét szor­­dinót rak az emberi indulatokra, a francia balett régies zenéje is korlátozza az őszinteségg­et. Adrienne Lecouvreur csak Phaedra mono­­ógjában mondhatja el alig fékezhető érzéseit. Szavalata deklamálásból indul ki és széles, ha­tásos zenei frázisban fejeződik be. A negyedik fölvonásban a viharok aztán elcsendesülnek, hogy a szív őszintesége jusson szóhoz. Ismét az első fölvonás motívumai jönnek előtérbe, a re­­signált hangulatból csak a szerelmi kettős foj­tott tüze világít ki. Adrienne élete kirobban, mint ahogyan Violetta Valéry lelke is elszállt a lírikus sóvárgásban. Melódiáknak, első hal­lásra is kellemes motívumoknak szövedéke az opera, de Cileána­k mégis inkább nagy zenei kul­túráját, mint magával ragadó invencióját kell elismernünk. Hangszerelése a dalműnek fényes, különösen a vonósoknak juttat a szerző jelentős szerepet. Adrienne bölcsőjét Massenet Manonja és Thaisa ringatta. Az előadás, ami a nőket illeti, valóban kitűnő.­ Báthy Anna énekelte a címszerepet és úgy hangban, mint játékban a legkiválóbbat nyúj­totta. Orgánuma a magasságokban ezüstös fényben csillog, kivételes muzikalitása pedig érvényre juttatta szerepének összes értékeit. Hasonlóképen nagyszabású Némethy Ella is, mint Bouillon hercegné. Bársonyos mezzo­szopránja behízelgően búg a szerelmi jelentek­ben és drámaian határozott az összeütközések­ben. A férfiak szereplése már nem ilyen sze­rencsés. Rösler Endre nagy zenei intelligen­ciával, ökonómiával tolmácsolja kiegyenlített tenorán szász Móric szólamát, viszont adós maradt a nagy hangdinamikát követelő kitö­résekkel, a zene felfokozott hullámain is győ­zedelmeskedő fortékkal. Teljesen elhibázott azonban Maleczky Oszkár fölléptetése Michom­­­et szerepében. A rokonszenves, karakterszere­pek alakítására termett énekes hangja nem képes a belcantóra, csak önmagának árt és a darab sikerét teszi kockára, ha ilyen, nem neki való szólamokat énekel merev orgánumá­val. Palló Imre vagy Svéd Sándor lett volna a helyén a sóvárgó szerelmes szerepében. Szé­kely Mihály értékes basszusában és Laurisin Lajos tartózkodó énekében viszont örömünk telhetett. A kisebb szerepeket Miklóssy Irén, Tasnády Mária, Komáromy Pál és ifj. Toronyi Gyula hangjaira bízták. A harmadik felvonás fényes balettjében, melynek ügyes koreográ­fiája Brada Rezsőtől származik, Szalay Ka­rola, Bordy Bella, Vera Hana, Csányi László és Zsedényi Károly aratnak sikert. A dalművet az Operaház vezetősége a legfé­nyesebb kiállításban hozta színre. Márkus László rendezése és ifj. Oláh Gusztáv stílusos díszletei most is biztosítják a sikert. Az első felvonás mozgalmas jelenetei a Comedie Francaise színfalai mögött, a kissé vaskos barokk­ formákkal, a második felvonás zöldes­­tónusú rokokó-szalonja, a festői megvilágítás­sal és a harmadiknak vörös-arany pompája, a balett stilizált világával, Oláh Gusztáv kivéte­les tehetségének újabb bizonyítékai. A zenekar élén Fleischer Antal körültekintő, de lendüle­tes karmesteri pálcája uralkodik. A szöveg for­dítása Nádasdy Kálmán munkája. A közönség az operát igen szívesen fogadta, különösen a második és harmadik felvonás után tapsolta ki sokszor a szereplőket, a kar­mestert, a rendezőt, a díszlettervezőt, akiknek soraiban a zeneszerző, Francesco Cilea is meg­jelent. Reméljük, hogy az Adrienne Lecouvreur megjavított szereposztásban Operaházunk mű­során marad. YBL ERVIN • (Fenn az ernyő, nincsen kas.) (Repriz a Nemzeti Színházban.) Szigligeti Ede, a ma­gyar dráma megteremtőinek egyik legértéke­sebb tagja szólalt meg Szilveszter este a Nemzeti Színház színpadán, „Fenn az ernyő, nincsen kas" című verses vígjátékával. A da­rab, amelyet annak idején száz arannyal tün­tetett ki az Akadémia, teljesen új rendezés­ben és prológussal került a közönség elé. A rendezés — Galamb Sándor első munkája — régi színeiben varázsolta újjá a darabot, amelyben mindazok a szálak, amelyek rokoni kapcsolatot jelentenek az Úrhatnám polgár­ral, eleven erővel kötötték le a közönség ér­deklődését. Ami a darabban avult, mint pél­dául a dialógusok vezetése, a helyzetek fel­építése, az nemhogy idegenül, de a rendezés szellemében közvetlenül hatott. A dialógusok versének éreztetése állandóan hangsúlyozta, hogy a repriz nem kíván versenyre lépni a modern drámával, hanem egyszerűen múltat idéz, a magyar drámaírásnak első nagy len­dületét. A közönség igen nagy megértéssel fo­gadta az előadást, amely kifogástalan volt. Vizváry Mariska remekbeszabott alakítása tele volt finom árnyalatokkal. Uray Tivadar igen mulatságos léhűtő volt, Lehotay korabeli báró, Gál Gyula kacagtatóan lázadozó pa­pucs. A két lányszerepet Eöri Kató és Olthy Magda játszották. A házias, hamupipőke Etel­kát nagyon közvetlenül és érzelmesen Eöry Kató, nagyratörő testvérét pedig Olthy Magda, a színház fiatal, szépen fejlődő tehetsége ala­kította találó, friss színekkel. M. Iványi Irén kis szerepében élvezetes kabinetalakítással szolgált. A közönség lelkes elismeréssel fo­gadta a kitűnő rendezést, a pompásan össze­hangolt együttes játékát és sokszor hívta a lámpák elé a szereplőket. (m. i.) SZÍNHÁZ NI— —I " AZ ALAGÚT A ROYAL APOLLÓBAN • (Békeffi László, a Magyar Szivárvány ve­zetője a kormányzónál.) A Magyar Szivár­vány hétfőn tartotta egyelőre utolsó előadását a Városi Színházban. Kedden este Békeffi László művészi vezetésével a déli pályaudvar­ról Olaszországba utazott a társulat. Még hét­főn kézhez kapta Békeffi a hollandiai megegye­zést, amelynek értelmében a tavasszal Amster­damban, Rotterdamban és Hágában játszik a Magyar Szivárvány; az esti előadást végignézte Barth dr., a müncheni, nürnbegi, stuttgarti és mannheimi színházak igazgatója és ő is le­kötötte a társulatot, s megérkezett már távira­tilag a londoni Leon Royce ajánlata is, amely a jövő őszre szól. Kedden délben Horthy Mik­lós kormányzó búcsúkihallgatáson fogadta Bé­keffi Lászlót, akit társulatával az olasz határon Paone dr. államtitkár fogad és január 7-ikén Milánóban az olasz egyetemi ifjúság ad estélyt tiszteletére, október 3-án pedig Róma kor­mányzója fogadja ünnepiesen. A Magyar Szi­várvány vezetői Béke­ff­in kívül igazgatótársai: Bársony István, Em­őd Tamás és Nádor Mihály. * (Jubileum a Belvárosi Színházban.) A Belvárosi Színházban kedden este került színre ötvenedszer Paul Vulpius pompás vígjátéka, a Helyet az ifjúságnak. A közönség sokat tapsolt a szereplőknek. B. H. JÖN AZ ALAGÚT BERNHARD KELLERMANN REGÉNYE • (A Nemzeti Képzőművészeti Kiállítás rendezése.) Hóman Bálint vallás- és közokta­tásügyi miniszter a szerzett tapasztalatok fel­­használásával a fővárossal és az Országos Ma­gyar Képzőművészeti Társulattal egyetértőleg április 29-től június 17-ig újból megrendezni óhajtja a nemzeti képzőművészeti kiállítást. Az előmunkálatok folyamatban vannak. A kiállí­táson való résztvétel részletes módozatait leg­közelebb teszik közzé a hírlapokban. JÖN A Z­SILAGUT A leggran­diózusabb ötlet, a leghatalmas Ilimen X (A „Sárga liliom" bemutatója a Fővá­rosi Operettszínházban.) A Fővárosi Ope­rettszínház pénteken mutatja be Herczeg Géza és Zágon István Sárga liliom című operettjét, amelynek zenéjét Krausz Mihály, a külföldön sok sikert aratott magyar zeneszerző írta. Két részből és tizenegy épből áll a darab, amelynek előadását Szabolcs Ernő rendezi. Honthy Hanna játssza az operett női főszerepét Peredy Ju­­ditot, Kertész Dezső, István főherceget, míg a többi főbb szerepben Fejes Teri, Verebes Ernő, Sebestyén Géza lép fel. Jákob Wassermann meghalt Jákob Wassermann, a legkiválóbb német írók egyike, újév hajnalán altausseei villájában szívszélhűdésben meghalt. Wassermann halálá­val nagy veszteség érte a német szellemet. Ez a kiváló író hatvanegy éves koráig epikus fel­építésű, szélesen hömpölygő regények egész so­rával ajándékozta meg a német irodalmat. Wassermann annyi más jeles kortársával együtt Bécsben született, első regényei és irodalmi ta­nulmányai Bécs túlfűtött intellektuális talajá­ból sarjadtak. Később azonban kifejlődött ben­ne az elbeszélés ősibb és naivabb adománya. Mint epikus, mint az újabban egyre ritkábbá váló mesemondás képviselője kevesedmagával áll az elsőrangú írók között Európában. Első nagy sikere a Gensemännchen című regény volt, melyben egy Beethoven-szerfi szerencsét­len külsejű nagy művész pályafutását mutatta be. Világhírre azonban csak a Fali Maurizius című könyvével tett szert. Ebben egy ügyész megrázó tragédiáját adja elő, aki meggyőződik egyik vádlottja ártatlanságáról. Félbenmaradt regénye, amelynek befejezésében a halál meg­akadályozta, legjobb művének ígérkezett. Egy forradalmár haláláról szóló fejezet látott belőle napvilágot. Ebben a töredékben a pszichoana­­lízis módszereit terjesztette ki sikerrel a re­gényírásra. h­eme: dunne: első idei f­ilm­­­e Egy modern asszony szíve CITY CORSO OMNIA CAPITOL • (Nóra.) A Nemzeti Színházban kedden este az idei szezonban először láttuk Ibsen „Nórá“-ját, a címszerepben Várady Aranká­val. A meg nem értett nőnek ma már a szín­padról az életben is típussá lett alakját a ki­tűnő művésznő a lelki történések annyi finom nüanszával alakította, hogy valóságos művészi élménnyé avatta az estét. Sikerében méltán osztozott Petheő Attila, aki Ranik doktor sze­repét alakította hosszabb szünet után. A kö­zönség melegen ünnepele a művésznőt és a kitűnő együttes többi tagját, akik ismert ala­kításukkal szolgáltak rá az elismerésre. • (Új pályázó a Városi Színházra.) Egy budapesti ügyvéd Lucy Dóráin hollywoodi ma­gyar filmszínésznő nevében pályázatot nyújtott be a Városi Színház bérletére. Lucy Dóráin, akinek Kovács Ilona a polgári neve és Kertész Mihály filmrendező felesége volt, beadványá­ban hangoztatja, hogy külföldi revüszámok mellett főként magyar műsort adna a Városi Színházban, 50—80 tagú magyar társulatot szervezne és már 1934 nyarán megnyitná a színházat. A városházán a közművelődési ügy­osztály foglalkozik a pályázattal és a napok­ban közli feltételeit Lucy Dóráin megbízottjá­val. Miután a Városi Színház házi kezelésben jól jövedelmez, csak nagyobb kaució, illetőleg teljes biztosíték ellenében kaphatja meg hosz­­szabb időre bérbe az amerikai filmszínésznő. • (Három új dal.) Hegedűs Tamás, a nép­szerű zeneszerző három dalát mutatták be a Hangos Híradó című revüben. A dalok, ame­lyeket Honthy Hanna ad elő, olyan sikert arattak, hogy a fiatal művészt egyik színházunk megbízta új operett librettójának megzenésí­tésével. • (Négynapos szünet az Andrássy-úti Szín­házban.) Az Andrássy-úti Színház szombaton mutatja be Maurice Yvain Oh! Papa című operettjét. Az előkészületek miatt a színház a bemutatóig nem tart előadást. Pénteken este sajtófőpróbát tartanak a francia operetből­. (Franz Völker kamaraénekesi címet kap.)­ Mint Bécsből jelentik, Franz Völkert, a bécsi állami operaház hőstenorját legközelebb osztrák kamaraénekesnek nevezik ki. Völker, akit ele­mérig Krauss igazgató Franfurtból szerződte­tett Bécsbe, már régebben megkapta a koburgi kamaraénekesi címet. Franz Völker a tavasz­­szal a m. kir. Operaházban is vendégszerepel. JÖN a­z OLOGUT Nyilvános főpróba ma este 10 órakor . (Hamupipőke a Király Színházban.)­ Vízkereszt ünnepén, január 6-án délután fél 4 órakor kerül színre a Király Színházban, a Budapesti Hírlap kis olvasói részére, Szili-Ko­­váts László gyönyörű meseoperettje, a Hamu­pipőke. A Budapesti Hírlap olvasói a mérsé­kelt jegyekből is külön kedvezményt kapnak, ha előre váltják meg jegyeiket kiadóhivatal­­unkban. 1934 JANUÁR 3. SZERDA Budapest székesfőváros közigazgatási bizottságának kisajátítási albizottsága 12516/1933. kbg. számhoz HIRDETMÉNY A magyar kir. kereskedelemügyi miniszter úr a" 132.641/1933.—I. a. számú leiratával a dr. Eller Hugóné és társa tulajdonát képező s az I. ker. Árok-utca és Virág Benedek-utca között fekvő 6198. új hrszámú, 181.80 négyszögöl kiterjedésű telekre és a hozzá tartozó egyemeletes épületre, továbbá az I. ker. Görög-utca és Hadnagy-utca között fekvő 6211. új hrszámú, 171.90 négyszögöl kiterjedésű telekre és a hozzá tartozó föld­­szintes épületre vonatkozó kisajátítási jogot a kisajátító székesfőváros közönsége számára a Tabán­ elnevezésű városrész rendezése, illetőleg újjáépítése következtében engedélyezte és ezzel kapcsolatban a kisajátítási eljárást is elrendelte. Ennélfogva a székesfőváros közigazgatási bizottsági­nak az 1881. évi XLI. te. 33—40. § aiban meghatáro­zott elsőfokú hatósági eljárás lefolytatására a 7890/1939. M. E. számú rendelet 5. §-ának második bekezdése szerint illetékes kisajátítási albizottsága az 1881. évi XLI. te. 38. §-ában előírt tárgyalás megtartása, vala­mint a barátságos egyezségnek az említett tárgyalás során megkísérlendő létrehozása céljából a­­hivatkozott rendeletszakasz harmadik bekezdése szerint közreműködő küldöttséget kiküldte és a küldöttség tárgyalását az 1934. évi január hó 17. napjának déli fa órájára feltű­tte. A kisajátítási albizottság küldöttsége ezen tárgya­lását a Központi Városháza II. em. 404—407. számú üléstermében tartja meg. A tárgyalást megelőzőleg a vonatkozó tervrajzból és összeírásból álló kisajátítási terv 15 napon át, még­pedig az 1933. évi december hó 31. napjától az 1934. évi január hó 14. napjáig bezárólag a Központi Város­házán és az I. kerületi elöljáróságon (I. ker. Szent­háromság­ utca 2.) a hivatalos órák alatt közszemlére van kitéve. Erről a székesfőváros közigazgatási bizottságának kisajátítási albizottsága az érdekelteket oly hozzáadással értesíti hogy a tárgyaláson jogában 5:11 , a kisajátítást szenvedő telektulajdonosoknak a kisajátítási terv és minden telekkönyvi érdekeltnek a kisajátító székesfő­város közönsége által felajánlott kisajátítási ár ellen felszólalni és a kifogásait jegyzőkönyvbe vétetni ami­nek elmulasztása esetén a nem nyilatkozó érdekelt fél részéről a kisajátítási terv, az egyénileg külön is érte­sített telekkönyvi érdekeltekkel szemben pedig a fél­­ajánlott kisajátítási ár is végleg megállapítottnak tekintetik. A kisajátítási albizottság a kisajátítási terv — és esetleg a kisajátító székesfőváros közönsége által fel­ajánlott kisajátítási ár — megállapítása felett a 7890/1930. M. E. számú rendelet 5. §-ának harmadik bekér­ése szerint közreműködő küldöttség jelentése alap­ján uyanazon a napon délután 9 órakor a Központi Városháza II. em. 210. számú hivatali helyiségében tartandó ülésén akkor is érdemben határoz, ha a tár­gyaláson az érdekeltek közül senki sem jelenik meg. Budapest, 1933 december 23. Budapest székesfőváros közigazgatási bizottságának kisajátítási albizottsága: In­ber m. k. h. polgármester, elnök. A másolat hiteléül: Budapest, 1953 december 27. Schallinger, irodavezető, fr. Bit­04 Alin.

Next