Budapesti Hírlap, 1934. január (54. évfolyam, 1-24. szám)
1934-01-03 / 1. szám
4. k. Bognárné meglepő új vallomása a vizsgálóbíró előtt Kedden, délután négy órakor a vizsgálóbíró elé állították Bognár Istvánnét, aki jegyzőkönyvbe mondotta részletes vallomását. Elmondotta egész élettörténetét. Sírva, zokogva, jajveszékelve vallott. Azt mondotta, tizenöt esztendővel ezelőtt ment férjba Bognár Istvánhoz. Eleinte jól éltek, írtad a ketten szorgalmasan dolgoztak. Három kis házat és telket vásároltak. Később azonban az ura megváltozott, nem akart dolgozni, korhelykedett. Többször is nyitottak üzletet. Reggeltől estig dolgozott, az ura azonban nem akart segíteni. Alagon volt az utolsó üzletük. Ezt is be kellett zárni. Ezután tmegismételte vallomásának azt a 1934 JANUÁR 3. SZERDA B.H. VISSZAVONTA beismerd vallomását az alagi gyilkos asszony Azt állítja, nem történt gyilkosság, az ura véletlenül lőtte agyon magát vadászpuskájával — „Mikor láttam, fiogy meg fialt, megijedtem, fiogy majd engem gyyanusítanak, feldaraboltam a fiolttestet, fiogy eltüntessem" — Az a feltevés, hogy fia muálik és orvul ölte meg alvó férjét Hétfőn délután autó fordult a pestvidéki ügyészség fogháza elé. A kapuban nagy embercsoport várakozott. Mikor az autó megállt, a tömeg fölmorajlott, egy-két fenyegető kiáltás is elhangzott. Bognár Istvánnét, az alagi gyilkos asszonyt hozták a csendőrök. Kinyílt a kapu, azután bezárult és bent a fogházban az ügyész elé állították Bognámot aki előbb már az alagi csendőrségen részletes beismerő vallomást tett. A legfantasztikusabb rémdrámával is vetekedik ez a vallomás. Szombaton délután — mint jelentettük— Bognár Istvánnét szembesítették Mislay József péksegéddel, aki Újpesten látta a szatyros aszszonyt. A szembesítés tökéletes eredménnyel járt, Mislay felismerte Bognár Istvánnét. Az asszony továbbra is váltig tagadott, de akkorra már rengeteg bizonyíték volt ellene. Most már nem is faggatták tovább, időt hagytak neki, hogy magába szálljon és önként valljon. A csendőrörs egyik szobájába kísérték, az ajtóban egy csendőr strázsált. Bognárné leült az asztal mellé, ránönyökölt, tenyerébe hajtotta a fejét és némán üveges szemmel bámult maga elé. Délutánból este lett, éjszakára fordult és lassan virradt, mikor egyszerre csak megszólalt: — Őrmester úr, beláttam, nincs ennek semmi értelme. Könnyíteni akarok a telkemen, én öltem meg az uramat, vallani akarok. Erre értesítették a nyomozást irányító csendőrtiszteket és Bognárnét kora reggel kihallgatásra kísérték. Mielőtt megkezdődött volna a kihallgatás, megkérdezték tőle: — Bognárné, mielőtt beszélni kezd, mondja meg, saját elhatározásából, jószántából vall-e, mondja meg, hogy bántotta-e valaki? — Saját akaratomból vallók, nem bántott engem senki, a csendőr urak jól bántak velem. — Nahát akkor beszéljen! Bognárné beszélni kezdett és még a legedzettebb csendőrlegények is megborzongtak ettől a vallomástól. ■ Beismerő vallomás — Rosszul éltünk az urammal, sokszor veszélkedtünk — kezdte. — Legutóbb, mikor eladtam egy házrészt, följelentett a bíróságon. Karácsonykor tizennégy esztendős gyerekünk rokonlátogatóba ment, egyedül maradtunk otthon. Karácsony másnapján este pénzt kért az uram, szórakozni akart a barátaival. Nyolcvan pengő volt a szekrényben, a fiam tandíjára tartogattam, nem adtam neki. Láttam, hogy haragszik, nem is beszéltünk tovább. Lefeküdtünk és hajnalban arra ébredtem föl, hogy valaki motoszkál a szobában. Az uram a szekrénynél állt, a pénzt akarta kivenni. Nem engedtem, fölugrottam az ágyból, ő nekem esett, öklével szájon vágott, azután a földre tepert és fojtogatott. Nem engedtem, én is visszaütöttem, az uram erre előkapta forgópisztolyát, agyon akart lőni. Kicsavartam a kezéből és rémületemben én sütöttem el a pisztolyt. A halántékán érte a golyó, megtántorodott és az ágyra zuhant. Láttam, hogy halott. Először arra gondoltam, föladom magam a csendőröknek, de azután eszembe jutott a fiam. Ha jelentkezik és kitudódik, hogy gyilkos vagyok, tönkre teszem a fiú életét. Inkább elhatároztam, eltüntetem a holttestet, hátha nem derül ki a dolog. Ezután részletesen elmondotta, hogy darabolta föl a holttestet. Becipelte a kamrába, elővette az ura mészáros szerszámait, henteskést, bárdot, csontfűrészt és fölaprította a holttestet úgy, ahogy az urát láta dolgozni az ölésnél. A testrészeket teknőbe tette. Még aznap reggel megrakott egy szatyort és elindult Berta Istvánék háza felé. A szatyor nehéz volt, útközben két húsdarabot bedobott egy gödörbe. A szörnyű rakományt bedobálta Bertáék udvarán az emésztőgödörbe, azután hazament. Most újabb szállítmány következett, ezúttal Újpestre, a Tharmerházba vezetett az útja. Másnap átgyalogolt Dunakeszire és Vörös Lajos borbély Templom utca 51. számú házában megint a mellékhelyiségbe öntötte a szatyor tartalmát. Ezután összeszedte az ura ruháit, Budapestre jött és a Teleki-téren eladta egy ismeretlen embernek. Szmoking nadrág, fekete ruha, fekete cipő és kék ing volt a holmik között, összesen tizenöt pengőt kapott értük. Megfeledkezett azoban arról az ingről, amit utoljára viselt az ura, abban benmaradtak a gombok és ez volt ellene az első súlyos bizonyíték. Mindenki tudta, hogy Bognárnak csak egy készletre való inggombja volt. Ez cáfolta először az asszonynak arra a vallomására, hogy az ura Pestre utazott. Dunakeszi után a Dunapart következett. A Horányi-csárda irányában, a Hunnia-evezősház tájékán gazdátlan ladik állt a parton, — mondotta — mellette lék tátongott a jégen. A levágott fejet, a kezet és a pisztolyt a lékbe dobta, ezzel eltakarította a holttestet. Péntek délelőttre volt kitűzve ugyanis a váci bíróság előtt a tárgyalás. Elment Vácra, mintha semmi se történt volna, de az ura „nem jöhetett,amire a tárgyalást elnapolták Ekkor hazament Alagra és nemsokára megjöttek a szorgalmasan nyomozó csendőrök, megtalálták a vérnyomokat, előkerültek a véres szerszámok, ráakadtak az inggombokra, jött a leleplező szembesítés és végül a beismerő vallomás. — Önvédelemből öltem, — fejezte be vallomását, — csak a fiamat sajnálom, kérem, hogy gondoskodjanak róla, vegyék magukhoz a rokonaink. A csendőrök ezután elvitték Bognárnét Dunakeszire és a templom utcai ház mellékhelyiségében meg is találták a levágott testrészeket. Elmentek vele a Dunapartra is, ahol megmutatta a léket. A csendőrök feltörték a jeget, de a fej, a kéz és a pisztoly nem került elő, elvitte a víz, vagy megrekedt a zajló jégtáblák alján, úgy hogy most tovább folyik a keresés. Mikor a szemle befejeződött, Bognárné részletesen jegyzőkönyvbe mondotta vallomását és hétfőn átadták az ügyészségnek. Előre megfontolt gyilkosság Zsolnay Imre dr. királyi ügyész azonnal átnézte az iratokat, röviden kihallgatta Bognárnét, azután gyilkosság bűntette címén indítványozta a vizsgálóbírónak a asszony előzetes letartóztatását. Kövess Aurél dr. vizsgálóbíró megkezdte Bognárné kihallgatását és intézkedett, hogy Huzlicska András dr. törvényszéki orvosszakértő vizsgálja meg az előkerült testrészeket. Az orvosszakértő első megállapítása szerint a holttesten fojtogatás nyomai fedezhetők fel, de a végleges és pontos vélemény elkészítésére még részletes vizsgálatra van szükség. Bognárné védekezését az önvédelemről nem hiszik el. Biztosnak látszik, hogy hazudik, menteni akarja magát. A nyomozás adataiból úgy rekonstruálják a gyilkosságot, hogy Bognárné álmában ölte meg az urát, az se biztos, hogy revolvert használt, valószínűbb, hogy kést döfött a nyakába. Az asszony különben a csendőrségen revolverről beszélt, a fogházban pedig már vadászpuskát emlegetett, a tanúk viszont azt mondják, Bognárnak se puskája, se revolvere nem volt. Kétségtelennek tartják, hogy az asszony előre készült a gyilkosságra, azért küldte el karácsonykor rokonokhoz a fiút, hogy egyedül maradjon az urával. Sejtik a gyilkosság indítóokát is Rossz házaséletet éltek, az asszony heteken át levelezett házasságközvetítőkkel, azt írta az egyiknek, nemsokára olyan helyzetben lesz, hogy férjhezmehet, ajánljon neki jómódú, középkorú férjet. Közrejátszhatott a gyilkosságnál az is, hogy péntekre volt kitűzve a bírósági tárgyalás és az asszony nem akarta, hogy az ura elmenjen erre a tárgyalásra. részét, amely karácsony másnapjára vonatkozik, amikor állítólag összeveszett vele az ura, mert nem akart neki pénzt adni. Amikor idáig ért a vallomásában, egyszerre csak felcsattant a hangja: — Meg kell mondanom bíró úr, hogy nem úgy történt a dolog, mint ahogy a csendőrök előtt elmondottam. Nem igaz, én nem gyilkoltam, nem öltem meg az uramat, véletlen szerencsétlenség történt. Mikor észrevettem, hogy a szekrény mellett áll és pénzt akar kivenni, kiugrottam az ágyból és rákiáltottam. Az uram ezen nagyon feldühödött. A szoba sarkában állt egy vadászpuska, amit pár nappal ezelőtt hozott haza. Felkapta a puskát és rámfogta. Nagyon megijedtem, nem tudtam máskép védekezni, egy dunnát kaptam fel és ijedtemben a fejére dobtam. Puskával a kezében a dunnába gabalyodott, a következő percben fegyver, dördülést hallottam, a puska véletlenül elsült a duma alatt és a golyó a halántékába fúródott. Láttam, hogy halott. Rettentően megijedtem, arra gondoltam, véletlen szerencsétlenség történt és a végén még engem gyanúsítanak azzal, hogy megöltem. Hajnali három óra tájban történhetett ez, én négy órán át gondolkoztam, hogy mitévő legyek és csak reggel hét órakor szántam rá magam arra, amit tettem... a feldarabolásra ... Nagyon féltem, hogy ártatlanul gyil- 7 MIAMI KAVEHÁL, esténként KOCSÁNYI-LAKOS CINKA PANNA trióla kossággal gyanúsítanak majd, azért daraboltam fel a holttestet, hogy megszabaduljak. Bognárné vallomását természetesen jegyzőkönyvbe vették, de nem hisznek neki. Minden jel azt mutatja, hogy előre megfontoltan ölte meg az urát. Felmutatta a vizsgálóbíró a lakásán talált fejszét, amelyen vérnyomok és hajszálak látszanak. Felmerült az a gyanú is, hogy fejszével verte agyon az urát. Mikor eléje tették a fejszét, a vállát vonogatta: — Nem tudom, hogyan kerültek rá a hajszálak, én ezt nem használtam. Nem gyilkoltam, véletlenül lőtte agyon magát az uram. Délután négy órától este kilencig, teljes öt órán át tartott Bognár Istvánná kihallgatása és ekkor a vizsgálóbíró kihirdette előtte a végzést. A vizsgálóbíró a Btk. 278. paragrafusába ütköző gyilkosság bűntette címén helyezte letartóztatásba. Ez a paragrafus az előre megfontolt gyilkosságról szól és erre a bűntettre a törvény halálbüntetést ír elő. Iorga mondja, Cuza mondja, az Ade verii írja Az erdélyi románság tisztább, erkölcsösebb életet él, mint a regáti — Jobban megy a sorsa, gazdaságilag és kultúrában fejlődik, társadalmi színvonala összehasonlíthatatlanul jobb, a román állam nem is tudná átvenni Nem is olyan régen így írtak még a regáti románok Erdélyről TEMESVÁR, jan. 2. Egy Temesvárt megjelenő magyar napilap, a Déli Hírlap karácsonyi számában kivételes érdekességű szemelvényeket közöl a háború előtti román napilapokból. Jorga Miklós, a hírhedt nacionalista professzor és politikus lapjában, a Neamul Romanesc-ben 1911 szeptember 24-én a következőket mondja egy szózatban, amelyet az erdélyi románokhoz intéz: „Önök, Románián kívül élő románok a szó gazdasági és társadalmi értelmében patriarchálisabb, tisztább, erkölcsösebb életet élnek, mint mi, romániai románok. Nekünk kötelességünk utolérni önöket az élet amaz elemeiben, amelyekben önök határozottan felettünk állnak.“ Ugyanezen a véleményen volt a másik nacionalista egyetemi tanár, Cuza is, aki 1912 szeptember 22-én egy népgyűlésen jelentette ki: „Ne feledjétek, hogy az idegen uralom alatt élő román testvéreiteknek jobban megy a sorait, mint nektek.“ Ugyanez év május 20-án az Adeverul beismeri, hogy a „határon túli testvéreknek Románia jelenlegi gazdasági viszonyai között nem tudnának jobb életet biztosítani, mint amilyent azok jelenleg élnek." Az Adeverul többször visszatér erre a tárgyra, december 10-én ezt írja: „Az osztrákmagyar területen élő románok hatalmas elemet alkotnak, gazdaságilag és kulturálisan állandóan fejlődnek. Az ottani román parasztság gazdasági és társadalmi színvonala összehasonlíthatatlanul jobb, mint a romániai parasztságé." Ebben a cikkben a nagy román lap nyíltan bevallja, hogy „a román állam nincs is felkészülve arra, hogy olyan civilizált területeket, amilyen Erdély és Bukovina, magába fogadjon". A Déli Hírlap e szenzációs idézeteken kívül felelevenítette azt a mindennél többet mondó adatot, hogy a világháború előtti Románia közel hétmillió lakosának mindössze hatezerhatszáz lelkésze volt, amivel szemben a hárommilliónyi magyarországi románnak ugyancsak több, mint hatezer román pap állt rendelkezésére. A régi Magyarországnak csak tizenhat százaléka volt román, de a földbirtokosoknak 26,4 százaléka, ami annyit jelent, hogy a magyar uralom idején a románok gazdasági helyzete kedvezőbb volt, mint a magyaroké, több volt a földnélküli magyar, mint a román. A magyar uralom alatt egész sereg román nagybirtokos volt Magyarországon, köztük a száznegyvenezer holdas nagyváradi görög katolikus püspöki uradalom és a fogarasi és besztercenaszódi román határőrvidéken több százezer holdas birtoka, amelyeknek semmi bántódása nem esett. Ezzel szemben a románok az új érában a magyaroktól nemcsak a földbirtokososztály földjét tulajdonították el, hanem az egyházi birtokokat is. Végül az sem megvetendő tény, hogy az „elnyomó" Magyarországon románlakta területen előnynek számított és kinevezésnél latba esett, ha egy tisztviselő tudott románul. Ezzel szemben a magyar nyelv tudása Erdélyben ma súlyosbító körülmény. Százmilliárd rubeltöbbtermelést remél a Szovjet a második ötéves lervtől MOSZKVA, jan. 2. A Szovjet Távirati Iroda közli az orosz kommunista párt küszöbönálló hetedik nagygyűlése elé kerülő második ötéves tervnek főbb alapvonalait. Minthogy a második ötéves terv az elsőnek az eredményéből indul ki, bevezetésként áttekintést ad az orosz ipar, mezőgazdasági és szellemi élet legutóbbi fejlődéséről. A második ötéves terv emelni akarja a béreket és az életszínvonalat és az időszak végére teljessé akarja tenni a szovjetorosz közgazdaság újjáépítését. Az alapelvek több szakaszra oszlanak. Az első az orosz közgazdaság műszaki újjáépítésével foglalkozik. A második ötéves terv lejártáig az ipari termelés értékének el kell érnie a 103 milliárd rubelt. Ez az első ötéves terv befejeztével 43 milliárdot tett ki, ami a háború előtti színvonalhoz képest kilencszeres emelkedést jelent. Az alapelvek utolsó része utal arra, hogy a második ötéves terv befejeztéig teljesen ki kel küszöbölni a kapitalizmust Szovjetoroszországból. eskürettre, alkalmasra csekély díjért Magymező utca 20. Telefon "lf—9-57