Budapesti Hírlap, 1934. január (54. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-03 / 1. szám

4. k. Bognárné meglepő új vallomása a vizsgálóbíró előtt Kedden, délután négy órakor a vizsgáló­­bíró elé állították Bognár Istvánnét, aki jegyzőkönyvbe mondotta részletes vallomá­sát. Elmondotta egész élettörténetét. Sírva, zokogva, jajveszékelve vallott. Azt mon­dotta, tizenöt esztendővel ezelőtt ment férj­­ba Bognár Istvánhoz. Eleinte jól éltek, írtad a ketten szorgalmasan dolgoztak. Há­rom kis házat és telket vásároltak. Később azonban az ura megváltozott, nem akart dolgozni, korhelykedett. Többször is nyi­tottak üzletet. Reggeltől estig dolgozott, az ura azonban nem akart segíteni. Alagon volt az utolsó üzletük. Ezt is be kellett zárni. Ezután tm­egismételte vallomásának azt a 1934 JANUÁR 3. SZERDA B.H. VISSZAVONTA beismerd vallomását az alagi gyilkos asszony Azt állítja, nem történt gyilkosság, az ura véletlenül lőtte agyon magát vadászpuskájával — „Mikor lát­tam, fiogy meg fialt, megijedtem, fiogy majd engem gyy­anusítanak, feldaraboltam a fiolttestet, fiogy el­tüntessem" — Az a feltevés, h­ogy fia muálik és orvul ölte meg alvó férjét Hétfőn délután autó fordult a pestvidéki ügyészség fogháza elé. A kapuban nagy ember­­csoport várakozott. Mikor az autó megállt, a tö­meg fölmorajlott, egy-két fenyegető kiáltás is elhangzott. Bognár Istvánnét, az alagi gyilkos asszonyt hozták a csendőrök. Kinyílt a kapu, azután be­zárult és bent a fogházban az ügyész elé állítot­ták Bognámot aki előbb már az alagi csendőr­ségen részletes beismerő vallomást tett. A leg­fantasztikusabb rémdrámával is vetekedik ez a vallomás.­­ Szombaton délután — mint jelentettük­­— Bognár Istvánnét szembesítették Mislay József péksegéddel, aki Újpesten látta a szatyros asz­­szonyt. A szembesítés tökéletes eredménnyel járt, Mislay felismerte Bognár Istvánnét. Az asszony továbbra is váltig tagadott, de akkorra már rengeteg bizonyíték volt ellene. Most már nem is faggatták tovább, időt hagytak neki, hogy magába szálljon és önként valljon. A csendőrörs egyik szobájába kísérték, az aj­tóban egy csendőr strázsált. Bognárné leült az asztal mellé, ránönyökölt, tenyerébe hajtotta a fejét és némán üveges szemmel bámult maga elé. Délutánból este lett, éjszakára fordult és lassan virradt, mikor egyszerre csak megszólalt: — Őrmester úr, beláttam, nincs ennek semmi értelme. Könnyíteni ak­arok a telkemen, én öl­tem meg az uramat, vallani akarok. Erre értesítették a nyomozást irányító csendőr­tiszteket és Bognárnét kora reggel kihallgatásra kísérték. Mielőtt megkezdődött volna a kihallga­tás, megkérdezték tőle: — Bognárné, mielőtt beszélni kezd, mondja meg, saját elhatározásából, jószántából vall-e, mondja meg, hogy bántotta-e vala­ki? — Saját akaratomból vallók, nem bántott engem senki, a csendőr urak jól bántak velem. — Nahát akkor beszéljen! Bognárné beszélni kezdett és még a legedzet­tebb csendőrlegények is megborzongtak ettől a vallomástól.­­ ■ Beismerő vallomás — Rosszul éltünk az urammal, sokszor veszél­kedtünk — kezdte. — Legutóbb, mikor eladtam egy házrészt, följelentett a bíróságon. Kará­csonykor tizennégy esztendős gyerekünk rokon­látogatóba ment, egyedül maradtunk otthon. Karácsony másnapján este pénzt kért az uram, szórakozni akart a barátaival. Nyolcvan pengő volt a szekrényben, a fiam tandíjára tartogat­tam, nem adtam neki. Láttam, hogy haragszik, nem is beszéltünk tovább. Lefeküdtünk és haj­nalban arra ébredtem föl, hogy valaki motosz­kál a szobában. Az uram a szekrénynél állt, a pénzt akarta kivenni. Nem engedtem, fölugrot­tam az ágyból, ő nekem esett, öklével szájon vágott, azután a földre tepert és fojtogatott. Nem engedtem, én is visszaütöttem, az uram erre előkapta forgópisztolyát, agyon akart lőni. Kicsavartam a kezéből és rémületemben én sütöttem el a pisztolyt. A halántékán érte a golyó, megtántorodott és az ágyra zuhant. Láttam, hogy halott. Először arra gondoltam, föladom magam a csendőröknek, de azután eszembe jutott a fiam. Ha jelentkezik és kitu­dódik, hogy gyilkos vagyok, tönkre teszem a fiú életét. Inkább elhatároztam, eltüntetem a holttestet, hátha nem derül ki a dolog. Ezután részletesen elmondotta, hogy dara­bolta föl a holttestet. Becipelte a kamrába, elő­vette az ura mészáros­ szerszámait, henteskést, bárdot, csontfűrészt és fölaprította a holttestet úgy, ahogy az urát láta dolgozni az ölésnél. A testrészeket teknőbe tette. Még­ aznap reggel megrakott egy szatyort és elindult Berta Istvánék háza felé. A szatyor nehéz volt, útközben két húsdarabot bedobott egy gödörbe. A szörnyű rakományt bedobálta Bertáék udvarán az emésztőgödörbe, azután hazament. Most­ újabb szállítmány következett, ezúttal Újpestre, a Tharm­erházba vezetett az útja. Másnap átgyalogolt Dunakeszire és Vö­rös Lajos borbély Templom­ utca 51. számú há­zában megint a mellékhelyiségbe öntötte a sza­tyor tartalmát. Ezután összeszedte az ura ruháit, Budapestre jött és a Teleki-téren eladta egy ismeretlen em­bernek. Szmoking nadrág, fekete ruha, fekete cipő és kék ing volt a holmik között, összesen tizenöt pengőt kapott értük. Megfeledkezett azoban arról az ingről, amit utoljára viselt az ura, abban benmaradtak a gombok és ez volt ellene az első súlyos bizonyíték. Mindenki tudta, hogy Bognárnak csak egy készletre való ing­gombja volt. Ez cáfolt­a először az asszony­nak arra a vallomására, hogy az ura Pestre utazott. Dunakeszi után a Dunapart következett. A Horányi-csárda irányában, a Hunnia-evezős­­ház tájékán gazdátlan ladik állt a parton, — mondotta — mellette lék tátongott a jégen. A levágott fejet, a kezet és a pisztolyt a lékbe dobta, ezzel eltakarította a holttestet. Péntek délelőttre volt kitűzve ugyanis a váci bíróság előtt a tárgyalás. Elment Vácra, mintha semmi se történt volna, de az ura „nem jöhe­tett,a­mire a tárgyalást elnapolták Ekkor hazament Alagra és nemsokára megjöttek a szorgalmasan nyomozó csendőrök, megtalálták a vérnyomokat, előkerültek a véres szerszámok, ráakadtak az inggombokra, jött a leleplező szembesítés és végül a beismerő vallomás. — Önvédelemből öltem, — fejezte be vallo­mását, — csak a fiamat sajnálom, kérem, hogy gondoskodjanak róla, vegyék magukhoz a ro­konaink. A csendőrök ezután elvitték Bognárnét Du­nakeszire és a templom utcai ház mellékhelyisé­gében meg is találták a levágott testrészeket. Elmentek vele a Dunapartra is, ahol megmu­tatta a léket. A csendőrök feltörték a jeget, de a fej, a kéz és a pisztoly nem került elő, el­vitte a víz, vagy megrekedt a zajló jégtáblák alján, úgy hogy most tovább folyik a keresés. Mikor a szemle befejeződött, Bognárné rész­letesen jegyzőkönyvbe mondotta vallomását és hétfőn átadták az ügyészségnek. Előre megfontolt gyilkosság Zsolnay Imre dr. királyi ügyész azonnal átnézte az iratokat, röviden kihallgatta Bog­nárnét, azután gyilkosság bűntette címén indít­ványozta a vizsgálóbírónak a asszony előzetes letartóztatását. Kövess Aurél dr. vizsgálóbíró megkezdte Bognárné kihallgatását és intézkedett, hogy Huzlicska András dr. törvényszéki orvosszak­értő vizsgálja meg az előkerült testrészeket. Az orvosszakértő első megállapítása szerint a holttesten fojtogatás nyomai fedezhetők fel, de a végleges és pontos vélemény elkészíté­sére még részletes vizsgálatra van szükség. Bognárné védekezését az önvédelemről nem hiszik el. Biztosnak látszik, hogy hazudik, men­teni akarja magát. A nyomozás adataiból úgy rekonstruálják a gyilkosságot, hogy Bognárné álmában ölte meg az urát, az se biztos, hogy revolvert használt, valószínűbb, hogy kést dö­fött a nyakába. Az asszony különben a csendőrségen revol­verről beszélt, a fogházban pedig már vadász­­puskát emlegetett, a tanúk viszont azt mond­ják, Bognárnak se puskája, se revolvere nem volt. Kétségtelennek tartják, hogy az asszony előre készült a gyilkosságra, azért küldte el karácsonykor rokonokhoz a fiút, hogy egyedül maradjon az urával. Sejtik a gyilkosság indítóokát is­ Rossz há­zaséletet éltek, az asszony heteken át levelezett házasságközvetítőkkel, azt írta az egyiknek, nemsokára olyan helyzetben lesz, hogy férjhez­­mehet, ajánljon neki jómódú, középkorú férjet. Közrejátszhatott a gyilkosságnál az is, hogy péntekre volt kitűzve a bírósági tárgyalás és az asszony nem akarta, hogy az ura elmenjen erre a tárgyalásra. részét, amely karácsony másnapjára vonat­kozik, amikor állítólag összeveszett vele az ura, mert nem akart neki pénzt adni. Amikor idáig ért a vallomásában, egy­szerre csak felcsattant a hangja: — Meg kell mondanom bíró úr, hogy nem úgy történt a dolog, mint ahogy a csendőrök előtt elmondot­tam. Nem igaz, én nem gyilkoltam, nem öltem meg az uramat, véletlen szerencsétlenség történt. Mikor ész­revettem, hogy a szekrény mellett áll és pénzt akar kivenni, kiugrottam az ágyból és rákiáltottam. Az uram ezen nagyon feldühödött. A szoba sarkában állt egy vadászpuska, amit pár nappal ezelőtt hozott haza. Fel­kapta a puskát és rámfogta. Nagyon megijedtem, nem tudtam máskép vé­dekezni, egy dunnát kaptam fel és ijedtemben a fejére dobtam. Puská­val a kezében a dunnába gabalyo­­dott, a következő percben fegyver, dördülést hallottam, a puska véletle­nül elsült a dum­a alatt és a golyó a halántékába fúródott. Láttam, hogy halott. Rettentően megijedtem, arra gondoltam, véletlen szerencsétlenség történt és a végén még engem gya­núsítanak azzal, hogy megöltem. Haj­nali három óra tájban történhetett ez, én négy órán át gondolkoztam, hogy mitévő legyek és csak reggel hét órakor szántam rá magam arra, amit tettem... a feldarabolásra ... Nagyon féltem, hogy ártatlanul gyil- 7 MIAMI KAVEHÁL, esténként KOCSÁNYI-LAKOS CINKA PANNA trióla­ kossággal gyanúsítanak majd, azért daraboltam fel a holttestet, hogy megszabaduljak. Bognárné vallomását természetesen jegyzőkönyvbe vették, de nem hisznek neki. Minden jel azt mutatja, hogy előre megfontoltan ölte meg az urát. Felmutatta a vizsgálóbíró a lakásán talált fejszét, ame­lyen vérnyomok és hajszálak látszanak. Felmerült az a gyanú is, hogy fejszével verte agyon az urát. Mikor eléje tették a fejszét, a vállát vonogatta: — Nem tudom, hogyan kerültek rá a hajszálak, én ezt nem használtam. Nem gyilkoltam, véletlenül lőtte agyon magát az uram. Délután négy órától este kilencig, teljes öt órán át tartott Bognár Istvánná kihall­gatása és ekkor a vizsgálóbíró kihirdette előtte a végzést. A vizsgálóbíró a Btk. 278. paragrafu­sába ütköző gyilkosság bűntette címén he­lyezte letartóztatásba. Ez a paragrafus az előre megfontolt gyilkosságról szól és erre a bűntettre a törvény halálbüntetést ír elő. Iorga mondja, Cuza mondja, az A­de verii írja Az erdélyi románság tisztább, erkölcsösebb életet él, mint a regáti — Jobban megy a sorsa, gazdaságilag és kultúrában fejlődik, társadalmi színvonala összehason­líthatatlanul jobb, a román állam nem is tudná átvenni Nem is olyan régen így írtak még a regáti románok Erdélyről TEMESVÁR, jan. 2. Egy Temesvárt megjelenő magyar napilap, a Déli Hírlap karácsonyi számában kivételes ér­­dekességű szemelvényeket közöl a háború előtti román napilapokból. Jorga Miklós, a hírhedt nacionalista pro­fesszor és politikus lapjában, a Neamul Ro­­manesc-ben 1911 szeptember 24-én a követke­zőket mondja egy szózatban, amelyet a­z erdélyi románokhoz intéz: „Önök, Románián kívül élő románok a szó gazdasági és társadalmi értelmé­ben patriarchálisabb, tisztább, erkölcsösebb életet élnek, mint mi, romániai románok. Ne­künk kötelességünk utolérni önöket az élet amaz elemeiben, amelyekben önök határozottan felettünk állnak.“ Ugyanezen a véleményen volt a másik nacio­nalista egyetemi tanár, Cuza is, aki 1912 szep­tember 22-én egy népgyűlésen jelentette ki: „Ne feledjétek, hogy az idegen uralom alatt élő román testvéreiteknek jobban megy a sorait, mint nek­tek.“ Ugyanez év május 20-án az Adeverul beismeri, hogy a „határon túli testvé­reknek Románia jelenlegi gazdasági viszonyai között nem tudnának jobb életet biztosítani, mint amilyent azok jelenleg élnek." Az Adeverul többször visszatér erre a tárgyra, december 10-én ezt írja: „Az osztrák­magyar területen élő románok hatalmas elemet alkotnak, gazdaságilag és kulturálisan állan­dóan fejlődnek. A­z ottani román parasztság gazdasági és társadalmi színvonala összehason­líthatatlanul jobb, mint a romániai paraszt­ságé." Ebben a cikkben a nagy román lap nyíl­tan bevallja, hogy „a román állam nincs is felkészülve arra, hogy olyan civilizált területe­ket, amilyen Erdély és Bukovina, magába fo­gadjon". A Déli Hírlap e szenzációs idézeteken kívül felelevenítette azt a mindennél többet mondó adatot, hogy a világháború előtti Románia kö­zel hétmillió lakosának mindössze hatezerhat­­száz lelkésze volt, amivel szemben a három­­milliónyi magyarországi románnak ugyancsak több, mint hatezer román pap állt rendelkezé­sére. A régi Magyarországnak csak tizenhat százaléka volt román, de a földbirtokosoknak 26,4 százaléka, ami annyit jelent, hogy a ma­gyar uralom idején a románok gazdasági hely­zete kedvezőbb volt, mint a magyaroké, több volt a földnélküli magyar, mint a román. A magyar uralom alatt egész sereg román nagy­­birtokos volt Magyarországon, köztük a száz­negyvenezer holdas nagyváradi görög katoli­kus püspöki uradalom és a fogarasi és besz­­tercenaszódi román határőrvidéken több száz­ezer holdas birtoka, amelyeknek semmi bántó­­dása nem esett. Ezzel szemben a románok az új érában a magyaroktól nemcsak a földbirtokos­osztály földjét tulajdonították el, hanem az egyházi birtokokat is. Végül az sem megve­tendő tény, hogy az „elnyomó" Magyarorszá­gon románlakta területen előnynek számított és kinevezésnél latba esett, ha egy tisztviselő tudott románul. Ezzel szemben a magyar nyelv tudása Erdélyben ma súlyosbító körülmény. Százmilliárd rubeltöbbtermelést remél a Szovjet a második ötéves lervtől MOSZKVA, jan. 2. A Szovjet Távirati Iroda közli az orosz kommunista párt küszöbönálló hetedik nagy­gyűlése elé kerülő második ötéves tervnek főbb alapvonalait. Minthogy a második ötéves terv az elsőnek az eredményéből indul ki, beveze­tésként áttekintést ad az orosz ipar, mezőgaz­dasági és szellemi élet legutóbbi fejlődéséről. A második ötéves terv emelni akarja a béreket és az életszínvonalat és az időszak végére tel­jessé akarja tenni a szovjetorosz közgazdaság újjáépítését. Az alapelvek több szakaszra osz­lanak. Az első az orosz közgazdaság műszaki újjáépítésével foglalkozik. A második ötéves terv lejártáig az ipari termelés értékének el kell érnie a 103 milliárd rubelt. Ez az első ötéves terv befejeztével 43 milliárdot tett ki, ami a háború előtti színvonalhoz képest kilenc­szeres emelkedést jelent. Az alapelvek utolsó része utal arra, hogy a második ötéves terv befejeztéig teljesen ki kel küszöbölni a kapitalizmust Szovjetorosz­­országból. eskürettre, alkalm­asra csekély díjért Magymező­ utca 20. T­ele­fon "­lf—9-57

Next