Budapesti Hírlap, 1934. március (54. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-25 / 68. szám

10 Letartóztatták a „szovjet irodalom büszkeségét aki minden sor írását plagizálta LONDON, március h6. (A Budapesti Hírlap tudósítójától.) A szov­jetet kínos meglepetés érte nemrég. Kiderült, hogy az egyik legtehetségesebb és leghíresebb fiatal szovjet költő, Jakob Gansburg, akit a bol­sevisták „a szovjetirodalom büszkeségének" neveztek, valójában közönséges csaló, hogy éle­tében egyetlen sort sem írt le önállóan s hogy valamennyi irodalmi műve szemérmetlen plá­gium. Jakob Gansburgot kétévi kényszermun­káéra ítélték. A szovjetirodalom elégtételt kapott a rajta esett sérelemért. A moszkvai lapok pe­dig most nyilvánosságra hozzák Gansburg iro­dalmi csalásának érdekes részleteit. Gansburg az ifjú kommunista szövetség tagja, iskolai tanulmányai elvégzése után nyomban be­lépett az OGPU szervezetébe. Kinevezték fel­ügyelőnek egy Moszkva közelében fekvő gyűjtő­­táborba. Ez a tevékenység nyilván nem elégí­tette ki Gansburgot. Rájött, hogy a szovjet paradicsomában vannak­­ olyanok is, akik még az OGPU-ügynököknél is kényelmesebben él­nek: az ifjú kommunista írók. Gansburg elha­tározta tehát, hogy „vörös irodalmár"* lesz belőle. De hogyan? Sohasem lobbant föl benne írói tehetségnek még csak szikrája sem De annál ravaszabb és találékonyabb volt. • Hivatalos cserkészútjai során egy alkalommal, Moszkva környékén, egy omlatag, fűtetlen kunyhóban koldussorba züllött öreg „burzsoát11 talált, egy Ljubits-Kosura nevű írót, aki ifjú éveit még az ,,átkozott cárizmus" korszakában élte le és aki most ezen a rejtekhelyen tengette fázva, éhesen és leron­gyoltan nyomorúságos életét. A találékony Glinsburg elhatározta, hogy céljaira ezt az öreg, csaknem hetvenéves cári írót fogja felhasználni, akinek a nevét az új Oroszország­ban természetesen senki sem ismerte már s aki­nek, mint „burzsoának", meg is tiltották termé­szetesen az írást a szovjet sajtó egész területén. „Szociális megbízatást" adott tehát az öreg em­bernek, vagyis megparancsolta neki, hogy minél gyorsabban írjon egy kommunista novellát és amikor az öreg Ljubits­ Kosura néhány napon belül elvégezte a megbízatást, Gansburg a ki­tűnő szovjet novelláért nagylelkűen­­ egy cser­­vonecet, azaz hatvan fűlért adott neki. A bur­­zsoá író kommunista novelláját azután Gans­burg közzétette az egyik szovjetújságban, mint saját írói tehetségének eredeti termékét. A no­vella várakozáson felüli nagy sikert aratott. Jakob Gansburg máról-holnapra híres ember lett. Egész Moszkva úgy köszöntötte, mint a szovjet irodalom firmamentumának új csillagát. Elérte a célját, bekerült a szovjet írók sorába. Egy üveg vodka , könnyű sikertől vérszemet kapva, a derék Gansburg ismét az­ öreg Ljubits­ Kosm­ához sietett és még egy szovjetregényt rendelt nála. Az öreg író ezúttal is épp oly pontosan teljesí­tette a „szociális megbízatást", mint az első al­kalommal és a boldog Gansburg Jakab az ősz írót ezúttal nagylelkűen — egy egész üveg vod­­a­­kával ajándékozta meg. Ennek a második műnek is óriási sikere volt, aminthogy a harmadik is nagy sikert aratott, amely változatosság ked­véért már színdarab volt és amelyért a moszkvai színházak valósággal versengtek. Természetesen valamennyi írás hamisítatlan szovjetszellemű­ volt és a színdarabban például valósággal di­csőítették a cscfea alkotóját, Dzsershinszkyt és Franzet, az elhalt bolsevista generalissi­­must. Az egyik üveg vodkáért írt nagy szov­jetregényt a moszkvai kritika „a konstruktív marxista munka eposzának" nevezte; sokan­­Gorkij utódának mondták a fiatal írót, akinek műveiből „a kommunista ifjúság forró lehelete árad." Maga Jakob Gansburg pirulva hárította el magától a magasztalásokat és „szerényen" csak annyit mondott: „Igen, igen, mi ifjú szov­jet írók vagyunk a szocialista föld vörös sava­­borsa...“ Gansburg ezek után természetesen mindazok­ban a földi javakban és előjogokban részesült, amelyeket Szovjetoroszországban a kommu­nista írók élveznek. Tagja lett a vörös íróklub­nak, ahol t£en eleső áron kitűnő kosztot adnak, csaknem ingyen kapta a legkülönbözőbb árukat a vörös írói szövetség külön üzletéből, — ami után hiába áhítozik a többi szovjetpolgár, — államköltségen hathónapi szabadságra küldték az egyik kommunista írószanatóriumba, Galtzin herceg egyik kastélyába, sőt háromszobás lakást bocsátottak kizárólagos rendelkezésére Moszkvá­ban és az állami könyvkiadóvállalatól mesébe illő honoráriumot kapott. Gansburg csodálói azonban egyre újabb és újabb alkotást vártak a kivételes szovjettehet­ségtől. Gansburgnak tehát egyre gyakrabban kellett felkeresnie moszk­vakörnyéki magányos kunyhójában az öreg Ljubits Kosurát. Meg­bízta, hogy írja meg a nagy szovjet­ regény folytatását, azonkívül „legalább" két új szín­darabot. Ezzel szemben kilátásba helyezte, hogy az éhező aggastyánnak voticát, lóhúst és he­ring fejeket — nem egész keringet, ő nem! — fog szállítani. S ha mind e csábító ajánlat elle­nére sem elég gyorsan dolgozott Ljubits Ko­sura, Gansburg — aki mellékesen az OGPU ügynöke is volt — nyomban letartóztatással, börtönnel, Szibériával, halállal és pusztulással fenyegette. Az öreg Ljubics Kosura tehát dol­gozott éjjel-nappal, szállított elbeszéléseket, regényeket, komédiákat, drámákat — tömeges­tül. De végül is kifult a lélekzete és kétségbe­esésében egy alkalommal beiktatott új szovjet­regényébe száz oldalt egy régi művéből, ame­lyet még a háború előtt írt egyszer munkások­ról , parasztokról, mert feltételezte, hogy senki ne veszi majd észre. Kétévi súlyos kényszermunka Valóban, Jakob Gansburg nem vette észre. Nagyon kétséges, várjon egyáltalán olvasta-e „saját" műveit? A nagyközönség se vett észre semmit. Csak egy ember akadt széles Orosz­országban, aki nemcsak Jakob Gansburg állí­tólagos műveit, de évtizedekkel ezelőtt Lju­bits Kosura írásait is olvasta. Ennek az em­bernek véletlenül jó összeköttetései voltak az OGPU-val. Nyomban közölte üledékes helyen érdekes felfedezését. Az OGPU gyorsan és határozottan cselekedett. Letartóztatta Jákob Gansburgot, s nyilvánosságra hozta a csalást. Jákob Gansburg a bíróság elé került, amely tekintettel arra, hogy az álíró „a szovjet be­csülete ellen" vétett, két évi súlyos kényszer­munkára ítélte. Jakob Gansburg most valahol Szibériában elmélkedik zseniális ötletének vég­zetes következményei felett. Az öreg Ljubics Kosura szerepét azonban csodálatosképen enyhén ítélte meg a szovjet. Egyáltalán nem rótták fel neki, hogy erre a különös szerepre vállalkozott, sőt kiásták rej­tekhelyéről, beválasztották a kommunista írók szövetségébe, kifizették neki a művei után még járó honoráriumot és felszólították, hogy ez­tán sűrűn írjon a szovjet lapokba. Az ősz Ljubits Kosura ezek után joggal remélheti, hogy nemcsak heringfejet, de egész heringet is fogyaszthat vacsorára. Mert Gansburg Ja­kabnak alapjában véve igaza volt: a vörös íróknak jól megy a soruk Szovjetoroszország­­ban... GEORGE POPOFF Szálloda és vendéglő pestkörnyéki r.­­ városban bérbeadó vagy eladó) Olcsó bér, olcsó ár. Érdeklődés hétköznap ____8—6-ig 31—4—67.______ B. H. 1934 MÁRCIUS 25. VASÁRNAP Óriási sikert aratott a Budapesti Hírlap öthetes keresztrejtvény versenye Kisorsoltuk a „Rend a lelke mindennek !“ c. pályázatunk száz nyertesét . Megfejtések „Vasárnapi Újság“ mellékletünk rejtvényrovatában Példátlan érdeklődés jegy­ében folyt le öt­hetes keresztrejtvényversenyünk, melyre nem kevesebb, mint 7398 pályázat érkezett be. A megfejtők, csekély kivétellel, mindnyájan sike­resen állították össze az öt költői idézetet. A Bu­dapesti Hírlap egyformán szívesen óhajtotta volna jutalmazni minden egyes rejtvény bekül­dőjét, azonban ez természetesen nem volt lehet­séges. A szerkesztőségünkből alakult zsűri dön­tése alapján a következő száz pályázó részesült jutalomban: Egy-egy húsvéti élelmiszercsomagot nyertek. (A csomag tartalma a következő: egy húsvéti sonka, egy kis fa­hordó hortobágyi juhtúró, egy doboz főzelékkonzerv, egy csomag kétszersült, egy doboz csokoládé, egy üveg bor.) Agotay Lajosné, Berwinkel­­János, Csíkszeredái Buzássy Rémig, özv. Dalmady Győz­őné, Éberhardt György, Porstner La­josné, Goldberger G. Sándor, Harcz János, ifj. Ju­hász Andor, Kosutány Istvánné dr.-né, László Gá­­borné, nemes Mocsigay Irma, Marikovszky Gyula, Málnássy Ferencné, Négyesy Lászlóné dr.-né, őry János, özv. Pereces Józsefné, Quint József­né, Ráth Károlyné, Sebeők Béla, vitéz Szilágyi Lászlóné dr.-né, Skarupinszky Katalin, Szmolik Ede, Se­­nautko Oszkár, Schindler József, Sticker Mihályné dr.-né, Strasser Ferenc, Szaplonczay Mihályné, Ta­­mann Kató, Varga Kálmán, Végh Andor dr., Wie­­ser Miklós. Valamennyi budapesti és környékbeli pályázó. — Ambrus Antal Tájdiósgyőr, Balogh Mik­lós Baja, Balthazár János Abádszalók, Beke József Kiskunhalas, Dely István dr. Kalocsa, Erős Sándor Nagybarátfalu, Faludi Géza Nagykanizsa, Fejes Ferenc ózd, id. Gyurcsó József Szeged, Gombos Elemér Jászapáti, Késmárki Miklós Szolnok, Kókai Kun Dezső Miskolc, Káta Lajos Komló, Réder Ká­roly dr. Szeged, Sztolárik Miklós Répáshuta, Tatár József Rábapordány, Teke Sándor Székesfehérvár, Topán Elemér Gyömrő. Egy-egy Baeder-féle Illatszer-kazettát (kölni­víz, szappan, púder) nyertek: Abelsberg Zsófia, Baros Irén, Dobák Gézáné dr.-né, Ehrenthal Je­­nőné, Fráter Olivér, Holénia Béláné, Hölzel Tibor, Jámbor Imréné, Kuli István, Kapuváry Károlyné, Nadler Herbertné, Nagy Tivadar, Pongrácz Györgyné, Révész Sándor, Szajka László, Szakáts Zoltánná, Stiglbauer Irma, Tarnay Vera, Teltsch Kornélné, Wolf Etel. Valamennyi budapesti pá­lyázó. — Áprily Antal Süttő, özv. Boda Jen­őné Külsővat, Bartha Mária Kecskemét, Bálint Ágnes Adony, Csengery Magda Miskolc, Csézy Miklósné Tiszapalkonya, vitéz Durkó Antalné Békés, Dió­­szeghy Irma Kisújszállás, Eisler Miklósné Almás­­kamarás, Formán Jenő Szerecseny, Fekete Jolán Szekszárd, Fülöpp Gyuláné Baja, Gyürke Hana Tiszaföldvár, Hász Józsefné Salgótarján, Haller János Moson, Jurácskó Béláné Miskolc, Keresztury Györgyné Szombathely, Loykó Béla dr.-né Eger, Márton Lászlóné dr.-né Szombathely, Magyary László dr. Makó, Majoros Katalin Előszállás, Pál­­jános Károly Rákoshegy, Puskás Gyula Gyöngyös, Radnai Sándorné Kaposvár, Rédey Imre Rákos­hegy, Surányi Gyuláné Nagykanizsa, Széki Jánosné Sopron, Szilvássy Béláné dr.-né Sarkad, Teke Dé­nes Szánd, Vida Gyula Pápa. * A budapesti és környékbeli nyertesek március 28-án és 29-én, szerdán és csütörtökön délelőtt 9 órától délután 6 óráig vehetik át nyereményeiket József­ körút 5. szám alatti kiadóhivatali üzlethelyi­ségünkben, személyazonossági igazolás mellett. Te­kintettel arra, hogy romlandó élelmiszereket adunk, a csütörtök estig át nem vett nyereményeket a többi pályázó között fogjuk szétosztani. Vidéki nyerteseinknek a nyereménytárgyakat szerdán, 28-án postára adjuk, hogy mindenki még húsvét előtt a nyeremény birtokába jut. A vidéki nyertesek a postai szállítás költségeit az átvétel­kor fizetik. Vasárnap választja meg Olaszország a fasiszta parlament képviselőit RÓMA, márc. 24. Olaszország vasárnap, március 25-én szavaz a fasiszta nagytanács által március elsejei ülésében összeállított képviselői lajstromra. Az egész or­szágban egyetlen hivatalos lajstrom van és erre történik a szavazás igen és nem feliratú szavazó jegyekkel. A lista élén Mussolini neve áll s meg­található benne az ország csaknem valamennyi ismert személyisége, aki nem tagja a szenátusnak. Összesen négyszáz nevet tartalmaz a képviselő­­jelölti lista. Az ország különböző részeiben már megindult a választási mozgalom. A választás reggel nyolc órától este nyolc óráig tart. A szavazás eredmé­nye természetesen nem kétséges, nem feliratú sza­vazójegyek nem igen fognak belekerülni a sza­vazóurnákba. Mindamellett az egész ország érdek­lődéssel várja a vasárnapot, amely újabb bizo­nyítéka lesz a fasiszta rendszer rendíthetetlen szilárdságának. — (Aki friss és egészséges akar lenni) és el akarja kerülni, hogy kemény legyen a széke, emésztése meg legyen zavarva, foly­ton fájjon a feje és bőre tele legyen minden­féle pattanással, az igyák hetenként egy­­szer-kétszer reggelizés előtt egy pohár ter­mészetes „Ferenc József" keserűvizet. Köz­kórházakban végzett orvosi megfigyelések szerint a Ferenc József víz gyorsa,­ biztosan és igen enyhén hat s ezért kiváltkép a gyo­mor-, bél-, vese-, máj- és epehólyagbetegek használják szívesen. Györgyi Géza építőművész meghalt Tegnap este 83 éves korában meghalt Györ­­­gyi Géza, a régi magyar építőművész gárdá­nak nagy szerénységű, kitűnő képviselője. Györgyi Géza úgy anyai, mint apai ágon mű­­vészcsaládból származott Édesatyja Györgyi Alajos, a biedermeier korban a főrangú csalá­doknak és a királynak kiváló portréfestője volt, de fiatal korában halt meg. Fia, Géza, ta­nulmányait Alpár Ignáccal együtt a berlini építészeti akadémián végezte és onnan Ybl Mikós mester hívta meg tervezői irodájába, akinek egész életén át kedvenc munkatársa volt Mesterének összes munkáiban résztvett, kezdve a királyi várbazár építésében, majd az Opera­ház, a Bazilika, a királyi vár tervezői mun­kálataiban. Ybl halálával a várépítés vezetését egy ideig Györgyi Géza vezette, majd midőn Ybl utódjának Hauszmann Alajos Műegyetemi tanárt nevezték ki, Györgyi Géza lett a ter­vező-építész helyettese, aki ily minőségben a várépítés hatalmas művészi munkájában a kez­­dettől a teljes befejezésig évek hosszú során át dolgozott. Az építkezés befejezése után a király a III. oszt. Vaskorona Renddel tün­tette ki. Utána Hauszmann Alajos munka­társa lett a Műegyetem főépületének építésé­nél, akinek meghívására itt is folytatta tervezői működését Az épület befejezése után Hauszmann ta­nártól elválva Hoepfner Guidó építésszel tár­sulva együtt építették Tátralomnicon és Csorbatón a nagyszálloda épületeket. 1911-ben a római nemzetközi kiállítás tervezését végez­ték együttesen, mely munkásságáért az Olasz­ország Koronája Rend commandeur keresztjé­vel tüntették ki. Györgyi Géza szerénysége, kiváló munkássága miatt művész szakkörökben nagy tiszteletnek örvendett. Temetése hétfőn délután fél 4 órakor lesz a farkasréti teme­tőben. Helyre kell állítani a nyugalmat és meg kell teremteni a nemzet egységét Doumergue miniszterelnök rádiós­beszéde a francia néphez PÁRIZS, márc. 24. Doumergue miniszterelnök szombaton este 8 órakor rádió útján beszédet intézett a lakos­sághoz. Beszédében kiemelte, hogy a kormány legfőbb feladatai közé tartozik a felindult szenvedélyek lecsendesítése , a vétkesek szi­gorú megbüntetése. A nyugodt légkörre szük­ség van, hogy a kormány megoldhassa többi nagy feladatát. Az 1934. évi költségvetésnek szilárdan egyensúlyban kell lennie. A frank értékét nem szabad érinteni, hogy megóvassék a francia lakosság takarékosságának ered­ménye. Doumergue kijelentette, hogy szavait a haza szenvedélyes szeretete diktálja és a szabadság uralmához való ragaszkodása. Végül felhívta a francia lakosságot, legyen segítségére annak a csodának a beteljesítésében, hogy Francia­­ország pénzügyi helyzetét ugyanazzal az egy­séggel és a pártviszályok ugyanolyan elfelej­tésével állítják lapra, mely 1914-ben lehetővé tette a máméi döntő katonai talpraállást. — Ha egységesek vagyun­k, sikert érünk el — mondotta. — A világ újra látni fogja, hogy Franciaország a maga erejéből megmenti ön­magát NINCS GRAMOFONJA? Készletre is kaphat kiváló „Homokord" beszélőgépet ROZGONYI és RÉVAI cég­ét, Kossuth Lajos-v 5. Savi­rfaatet 13— patt. ■■■SWH

Next