Budapesti Hírlap, 1934. április (54. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-25 / 92. szám

19. ÁPRILIS 25. SZERDA B. H. A WALTERSHAUSENI KASTÉLY TITKA BERLIN, ápr. 23. (A Budapesti Hírlap tudósítójától.) Szen­zációs színdarabokban a második felvonás után megindul a nagy találgatás, várjon ki a tettes. Bűnös-e a vádlott, megérdemli-e a halálbüntetést, amit az ügyész a törvény nevében kér a bíráktól. Persze, a vádlott rendszerint ártatlan és egészen más valaki a bűnös, akire addig nem is gondolt a kö­zönség. Várjon, hogy fog végződni a schweinfurti gyilkossági per, amelyet két hétig tárgyalt a német világ lázas érdeklő­dése közepette a bíróság? A bizonyítási el­járást szombaton befejezték, következnek a perbeszédek és néhány nap múlva az íté­let­ A második felvonás végén tartunk itt is, a személyek, a tett maga a legapróbb részletekig ismeretesek, a szakértők be­széltek, most a bíróság feladata megálla­pítani a valóságot. Erre azonban elegendő anyaga, bizonyítéka­­ nincs. Azért kell a waltershauseni kastély titkáról beszélni. Nem újság, hogy az élet írja a legbonyo­lultabb regényeket. Merészebbeket, mint aminőket az emberi képzelet kitalálhat. Mindenesetre a waltershauseni egyike a legérdekesebbeknek. A tragédiának három hőse van, a férj, a feleség és­­ a gyilkos. A törvény előtt ugyan Liebig Károly, a waltershauseni kastély felmondásban volt sofferje áll, mint vádlott, de nem olyan kö­zönséges tettes, nem az ügyész vitte a bí­rák elé, hanem a saját kívánságára került oda. Nem elégedett meg a bíróság határo­zatával, amely az eljárást bizonyítékok hiányában beszüntette, hanem teljes ártat­lansága kiderítését követelte. Hozott magá­val egy fiatal, 26 esztendős ügyvédet, aki első perébe fektette minden tudását, szó­noki készségét, ifjú temperamentumát. A per egyik fele alig volt más, mint egyre he­vesebb formákat öltő szóharc a védő és az ügyész között. A vádlott alig volt több, mint érdeklődő a sok közül. Felmentését kétségkívül több mint bizonyosra veszi. De ha nem ő a gyilkos, akkor ki ölte meg 1932 novemberének utolsó éjszakáján a waltershauseni kastély urát, Werther ka­pitányt három halálos lövéssel? És ki volt az, aki ugyanaz éjszakán öt lövéssel meg­sebezte a kastély úrnőjét, Werther kapi­tányáét? Nyolc lövés dördült el, két ember hevert vérében.. A kapitány lassan elvér­zett, az asszony élve maradt. Idegen nem járt a kastélyban. A nagy lövöldözés és a sikoltozás felébresztette a falu népét, de senki sem mert a kastélyba behatolni. A vádlott átaludta az éjszakát és hogy ő volna a gyilkos, csak reggel hallotta, ami­kor úrnője elébe került. Az asszony azt ál­lította kezdettől fogva az utolsó napig, hogy soffőrje volt a merénylő, de hogy mily okból, maga sem tudja. Ez a vádirat tartalma, lássuk most a szereplőket. A FÉRJ Werther kapitány második férje volt nejének, házasságuk 28 esztendeig tartott. A kapitányt még a háború előtt elbocsá­tották a hadsereg kötelékéből, mert egy detektívvel leveleket lopatott el egy ellen­séges családtól. Komoly­­balépés lehetett, mert még az egyenruha viselésétől is eltil­tották. Talán azért volt további életében tartózkodó és szerencsétlen. Természetesen anyagi helyzete is lehetetlenné tette, hogy felviduljon, örökös pénzzavarokkal küz­dött, a kastélya inkább csak rom volt, tel­jesen el volt adósodva és alig volt reménye, hogy valaha még jobb napokat lásson. Kétségkívül sokat foglalkozott az öngyil­kosság gondolatával és ismerősei alig cso­dálkoztak volna, ha egy szép napon hall­ják, hogy Werther kapitány önakaratából megvált az élettől. Nem volt rajta semmi különösebb vonás. Amíg valamelyes pénze volt, vagy nőkre költötte, ami sok családi összetűzéssel járt, vagy utazott, állítólag tudományos célzatokból, útijegyzeteket is készített, mint sok ezer más hasonló em­berfia. Hajótörött volt minden értelemben, pályafutásából kivetette a sors, jólétéből a véletlen, hisz gazdagabban is nősülhetett volna. De miért lőtték agyon ezt az embert, aki úgyszólván mindenkitől elhagyatva élte a világát? Persze a soffőrjének fel­mondott, mert nem tudta fizetni. A bosz­­szúállás gondolata azonban aligha vezet­hette a gyilkost, hisz a fiatal, erőteljes em­ber gyorsan új állást kaphatott volna. De hát akkor ki és miért ölte meg Werther kapitányt... ? A FELESÉG Szerencsétlen asszony. Ma 58 esztendős. A múltja nem volt viharos, csak szenvedé­sekkel telt. Első házasságából fia és leánya volt, a leány néhány esztendő előtt meg­halt, a fia Berlinben és Werther kapitány kalandjait a felesége előbb megbocsátotta, utóbb megszokta. Az anyagi bajok ellen nem volt se jó, se rossz férj. Apró szerelmi közösen küzdöttek, hisz a puszta életről, a napi kenyérről volt szó. Hogy az asszony is sokat foglalkozott a halál gondolatával, valószínű. Neki is voltak szerelmi fellán­golásai, de amelyek még kalandszámba sem mehetnek. Többet életéről nem tudnak. Mégis sokan az asszonyt tartják a gyilkos­nak. Hogy szabadulni akart a férjétől, hát agyonlőtte, hogy ne őt tartsák a gyilkos­nak, magára lőtt ötször, kétszer a tenye­rébe, egyszer az arcába, egyszer a nya­kába és egyszer csak úgy vakon a lábába. Egyik lövés sem volt halálos. Akik így megvádolják, hozzáfűzik a borzalmas éj­szaka egyéb eseményeit, éjfélkor dördül­tek el a lövések és az asszony reggelig várt, amíg a tettet közhírre adta, ott ült egész éjjel a lassan elvérző férj mellett, nem segített rajta, de nem segített önma­gán sem, azt mondja, hogy félt megmoz­dulni, attól tartott, hogy visszatér a gyil­kos, tehát várt reggelig. Akkor azután telve vérrel, szinte félőrülten szaladgált a kastélyban és világgá kiáltotta, a Liebig ölte meg a kapitányt és akarta őt is halá­losan megsebezni. Többet a puszta gyanú­nál nem tudtak ellene összehozni, négy­hónapi vizsgálati fogság után szabadon bo­csátották, mert bizonyítéka a rettenetes vádnak megakadt. A végtárgyaláson is megmaradt Wertherné állítása mellett, hogy Liebig volt a gyilkos. Kijelentette, hogy kész vallomását esküvel is erősíteni. Arra csak azért nem került a sor, mert a bíróság megtagadta a megesketést. A gyanú még mindig fölötte lebeg. ÁRTATLAN-E LIEBIG? Mindenki azt mondja, ártatlan. A falu reája esküszik. A menyasszonya hű akar hozzá maradni, még akkor is, ha csak bizo­nyítékok hiányában mentik fel. Az újság­olvasó sem gondolhat mást, mert természe­tesen Wertherné vallomása önmagában nem elegendő a vád bizonyítására. Mégis történt valami a tárgyalás során, ami meg­gondolásra késztet. Liebignek pisztolya van, amelyet a gyilkosság előtti estén tisz­togatott. A pisztolyt meg is találták fiók­­jában. És a végtárgyalás során a bírósági szakértő ellentmondás nélkül megállapí­totta, hogy három lövés a nyolc közül­­ Liebig pisztolyából ered. A vádlott nem tudja magyarázatát adni e feltűnő és őt fe­lette terhelő ténynek. Megmarad amellett, hogy pisztolyát ő nem használta. Arról te­hát, hogy Liebiget azzal a megokolással mentse fel a törvényszék, hogy ártatlansá­gát bizonyítani tudta, szó sem lehet. KI A GYILKOS? A vád azt mondja, hogy Liebig, a véde­lem, hogy Werther asszony. Bizonyítani egyikük sem tud. A három lövés a pisztoly­ból valami, de még nem minden. Werther asszony vallomása értéktelen, bár hiteles­sége jeléül felhozhatja, hogy a gyilkosság éjszakáján, nem is egyszer, a maga véré­vel felírta egy cédulára, felmázolta a falra, hogy Liebig a gyilkos. Épp úgy mondhatta volna, hogy egy ismeretlen férfiú lőtt reá, semmi látható ok sem forog fenn Liebig meggyanúsítására. De még az a kérdés is 1 NYÁRI TARSASUTRZNSAI1 NORDKAPRA Három 20 napos kirándulás a Fjordok hazájába soha nem látott olcsó árakon I. június 29-től—julius 18-ig II. julius 16-tól—augusztus 4-ig III. augusztus 3-tól—augusztus 22-ig Budapesttől—Budapestig dgO _p.ig] III. oszt. gyorsvonati jeggyel • A feledhetetlen tengeri utat utasaink egységes osztályú modern óceánjáró hajón teszik meg. Az elhelyezés kizáró­lag 1, 2 és 3 ágyas kabinokban történik. A hajó minden­ fedél­zete és terme az utasoknak egyformán fend elkelésrs áll. Kérje illusztrált képes prospektusunkat teljesen tisztázatlan, hogy került a gyilkos a kastélyba és Werther­ék hálószobájába? A férjnek és a feleségnek külön hálószo­bája volt, egymás mellett, a gyilkos előbb a férjjel végzett, azután szakította fel a feleség szobájának ajtaját. Arról sincs sen­kinek sem sejtelme, hogy mely után hagyta el a gyilkos a kastélyt, amelynek ajtai zárva voltak és zárva i­s maradtak regge­lig. Minden kombináció az asszony ellen szól, de egyik sem fedi a bebizonyítható tényeket. Az is lehet, hogy a kapitány ön­kezével akart életének véget vetni és köz­ben összetűzött a feleségével. Az is lehet, hogy a feleség volt a gyilkos, de, mondja a szakértő, teljes lehetetlenség, hogy va­laki oly módon sebezze össze magát, amint az Werther asszonnyal történt. És végül lehet, hogy a bűncselekményt egy harma­dik ismeretlen követte el a feleség felhaj­tására, kissé bestiális módon, mert e felte­vés esetében valóban nem volt szükséges, hogy ötször megsebezze azt, aki tettéért leg­alább is megfizette. Megokolni e feltevése­ket ki sem tudja, de a találgatások ért­ek CSILLÁR LEGOLCSÓBBAK részletre is REICH MIKLÓS**" CSÁSZÁR-írVíL tők, hiszen a gyilkosság homlokterében minden esetben a feleség áll. A waltershau­­seni kastély titkát egyedül ő ismeri, még akkor is, ha valóban Liebig volt a tettes, mert csak ő sejtheti annak indító okait. De mert Werther asszony hallgat és tőle más vallomás nem várható, a gyilkosság talán örök rejtély marad a bűnesetek krónikájá­ban. A vizsgálóbíró vallomása szerint Lie­­bigben látja a tettest. De amint óvatosan hozzátette , nem az egyetlen tettest. Eb­ben a megnyilatkozásban egy újabb lehető­ség rejlik, amelynek felhasználása a bíró­ság bölcseségétől függ. A harmadik felvo­nás, a dráma végét érdeklődéssel várja mindenki. VÉRTESI DEZSŐ ítélet a Drasche­ bű­npörben Lukács József vezérigazgató hétn­őnapi börtönt kapott, társait is elítélték A büntetőtörvényszék Horni­­a­ tanácsa kedden folytatta a tárgyalást a Drasche­­bűnpörben. A per lényege, hogy az ügyész­ség csalással vádolta Lukács Józsefet, a gyár volt vezérigazgatóját, Possel László volt igazgató-helyettest és Lukács József öccsét, Lukács Pál ny. miniszteri osztályta­nácsost, építési szakértőt, valamint Balázs Farkas építőmestert. A vád szerint Lukács és Possel szabálytalanul juttattak munkát Balázs Farkasnak, Lukács Pál pedig mint ellenőrző szakértő követett el szabálytalan­ságot. A vádlottak valamennyien ártatlan­ságukat hangoztatták. A legutóbbi tárgya­láson a védők beszéltek, kedden pedig Bary Zoltán dr., királyi ügyész mondotta el a vádbeszédet. Az ügyész reflektált Nagy Emil dr., Án­gyán Béla dr. és Havas Károly dr. védő­ügyvédek védőbeszédeire, amelyben az ügyészség szerepét bírálták és hangoz­tatta, az ügyészségnek nemcsak a perrend­szerű bizonyítékokat, hanem minden nyo­matékos gyamúokot kötelessége a bíróság elé tárni. A vádlottak nem éltek az utolsó szó jo­gával és a törvényszék ítélethozatalra vo­nult vissza. Délután fél kettőkor hirdette ki Horváth elnök a törvényszék ítéletét, amely szerint Lukács Józsefet és Balázs Farkast, mint tettestársakat, Possel Lászlót és Lukács Pált, mint bűnsegédi bűnrészeseket mon­dotta ki csalás bűntettében, illetve vétségé­ben bűnösnek és ezért Lukács Józsefet hét­hónapi börtönbüntetésre, ötévi hivatal és politikai jogvesztésre, valamint 1000 pengő pénzbüntetésre, Balázs Farkast tízhónapi börtönre, ötévi politikai és hivatali jogvesz­tésre és 1000 pengő pénzbüntetésre ítélte, behajthatatlanság esetén a pénzbüntetés 20 pengőnként egynapi börtönbüntetésre változik át. Possel Lászlót és Lukács Pált fejenként háromhónapi fogházzal sújtotta a bíróság, de a büntetés végrehajtását há­romévi próbaidőre felfüggesztette. Velük szemben sem mellékbüntetést, sem pénz­­büntetést nem szabott ki. A törvényszék hosszasan indokolta meg az ítéletet, kitért az egyes vádpontokra és a vádlottak szerepére. Megállapította, hogy Balázs Farkas, Lukács József tudtával a szakértők megállapításai szerint a normá­lisnál jóval magasabb, 50—100 százalékot is meghaladó egységárat számított fel, de munkadíjat számított fel el nem végzett munkák után is. Meg kellett állapítani, a megokolás szerint Lukács Pál és Possel László bűnöségét is, mert az ellenőrzés, il­letve a revideálás körül mulasztást követ­tek el. Az ügyész az ítéletet egész terjedelmé­ben tudomásul vette, az elítéltek és védőik azonban fellebbezést jelentettek be. fi Felvidék hódolata Tisza István emlékének PRÁGA, ápr. 24. A magyar keresztényszocialista, a ma­gyar nemzeti és a szepesi német párt kö­zös parlamenti klubja kedden ülést tar­tott, amelyen Szüllő Géza dr. az ülés ele­jén felszólalt és a következőket mondotta: — Mielőtt napirendünk tárgyalására rá­térnénk, néhány szóval kívánom leróni kegyeletemet a Csehországban élő ma­gyarság nevében is Tisza István gróf iránt abból az alkalomból, hogy vasárnap avatták fel Budapesten emlékszobrát. Ha közjogilag nem is vagyunk a magyar ál­lam polgárai, de fajilag magyarok va­gyunk. A nemzeti érzést az országhatárok nem tépik szét. Az országokat lehet új határok közé szorítani, de a lelket és az érzést nem. Ez a nemzeti érzés, az össze­­tartozandóság érzése, határon innen és túl, mindig megvolt és meg is marad. A természet rendje ez. A megváltozott kö­rülmények között is a magyarság öröme nekünk is örömünk, a magyarság fáj­dalma nekünk is fájdalmunk. Tisza István emlékéhez való kegyeletes ragaszkodá­sunk igazolását azzal véljük legjobban teljesíteni, ha az ő nyomdokain haladunk a magyarság rögös útján, eleget teszünk kötelességünknek és élni akarunk jo­gainkkal. Vihar, áradás, havazás Felső-Olaszországban MILÁNÓ, ápr. 24. Az utóbbi napok nagy viharai és esőzé­sei Felsőolaszországban mindenfelé áradá­sokat okoztak. A Pó és az Adige több­­helyü­tt kiöntött. A Pó vízállásmérői kü­lönböző helyeken a rendesnél mintegy négy méterrel magasabb szintet mutat­nak. Az áradások következtében az or­szágutakon többfelé kerülővel kell lebo­nyolítani a forgalmat. Biellában egy férfit az átkelésnél a szél belesodort a megda­gadt Oropa folyóba. A szerencsétlenül járt embert az ár ereje dobta ki a partra, ahol órákkal utóbb súlyosan sérült álla­potban találtak rá. Varallo és Alagna kö­zött az országúton lavina zúdult le, amely elzárta a forgalmat. A Dolomitokban min­denütt friss hó esett. A hőmérséklet erő­sen süllyedt. A Riviérán továbbra is erős t vihar dühöng.

Next