Budapesti Hírlap, 1934. április (54. évfolyam, 73-96. szám)
1934-04-25 / 92. szám
19. ÁPRILIS 25. SZERDA B. H. A WALTERSHAUSENI KASTÉLY TITKA BERLIN, ápr. 23. (A Budapesti Hírlap tudósítójától.) Szenzációs színdarabokban a második felvonás után megindul a nagy találgatás, várjon ki a tettes. Bűnös-e a vádlott, megérdemli-e a halálbüntetést, amit az ügyész a törvény nevében kér a bíráktól. Persze, a vádlott rendszerint ártatlan és egészen más valaki a bűnös, akire addig nem is gondolt a közönség. Várjon, hogy fog végződni a schweinfurti gyilkossági per, amelyet két hétig tárgyalt a német világ lázas érdeklődése közepette a bíróság? A bizonyítási eljárást szombaton befejezték, következnek a perbeszédek és néhány nap múlva az ítélet A második felvonás végén tartunk itt is, a személyek, a tett maga a legapróbb részletekig ismeretesek, a szakértők beszéltek, most a bíróság feladata megállapítani a valóságot. Erre azonban elegendő anyaga, bizonyítéka nincs. Azért kell a waltershauseni kastély titkáról beszélni. Nem újság, hogy az élet írja a legbonyolultabb regényeket. Merészebbeket, mint aminőket az emberi képzelet kitalálhat. Mindenesetre a waltershauseni egyike a legérdekesebbeknek. A tragédiának három hőse van, a férj, a feleség és a gyilkos. A törvény előtt ugyan Liebig Károly, a waltershauseni kastély felmondásban volt sofferje áll, mint vádlott, de nem olyan közönséges tettes, nem az ügyész vitte a bírák elé, hanem a saját kívánságára került oda. Nem elégedett meg a bíróság határozatával, amely az eljárást bizonyítékok hiányában beszüntette, hanem teljes ártatlansága kiderítését követelte. Hozott magával egy fiatal, 26 esztendős ügyvédet, aki első perébe fektette minden tudását, szónoki készségét, ifjú temperamentumát. A per egyik fele alig volt más, mint egyre hevesebb formákat öltő szóharc a védő és az ügyész között. A vádlott alig volt több, mint érdeklődő a sok közül. Felmentését kétségkívül több mint bizonyosra veszi. De ha nem ő a gyilkos, akkor ki ölte meg 1932 novemberének utolsó éjszakáján a waltershauseni kastély urát, Werther kapitányt három halálos lövéssel? És ki volt az, aki ugyanaz éjszakán öt lövéssel megsebezte a kastély úrnőjét, Werther kapitányáét? Nyolc lövés dördült el, két ember hevert vérében.. A kapitány lassan elvérzett, az asszony élve maradt. Idegen nem járt a kastélyban. A nagy lövöldözés és a sikoltozás felébresztette a falu népét, de senki sem mert a kastélyba behatolni. A vádlott átaludta az éjszakát és hogy ő volna a gyilkos, csak reggel hallotta, amikor úrnője elébe került. Az asszony azt állította kezdettől fogva az utolsó napig, hogy soffőrje volt a merénylő, de hogy mily okból, maga sem tudja. Ez a vádirat tartalma, lássuk most a szereplőket. A FÉRJ Werther kapitány második férje volt nejének, házasságuk 28 esztendeig tartott. A kapitányt még a háború előtt elbocsátották a hadsereg kötelékéből, mert egy detektívvel leveleket lopatott el egy ellenséges családtól. Komolybalépés lehetett, mert még az egyenruha viselésétől is eltiltották. Talán azért volt további életében tartózkodó és szerencsétlen. Természetesen anyagi helyzete is lehetetlenné tette, hogy felviduljon, örökös pénzzavarokkal küzdött, a kastélya inkább csak rom volt, teljesen el volt adósodva és alig volt reménye, hogy valaha még jobb napokat lásson. Kétségkívül sokat foglalkozott az öngyilkosság gondolatával és ismerősei alig csodálkoztak volna, ha egy szép napon hallják, hogy Werther kapitány önakaratából megvált az élettől. Nem volt rajta semmi különösebb vonás. Amíg valamelyes pénze volt, vagy nőkre költötte, ami sok családi összetűzéssel járt, vagy utazott, állítólag tudományos célzatokból, útijegyzeteket is készített, mint sok ezer más hasonló emberfia. Hajótörött volt minden értelemben, pályafutásából kivetette a sors, jólétéből a véletlen, hisz gazdagabban is nősülhetett volna. De miért lőtték agyon ezt az embert, aki úgyszólván mindenkitől elhagyatva élte a világát? Persze a soffőrjének felmondott, mert nem tudta fizetni. A boszszúállás gondolata azonban aligha vezethette a gyilkost, hisz a fiatal, erőteljes ember gyorsan új állást kaphatott volna. De hát akkor ki és miért ölte meg Werther kapitányt... ? A FELESÉG Szerencsétlen asszony. Ma 58 esztendős. A múltja nem volt viharos, csak szenvedésekkel telt. Első házasságából fia és leánya volt, a leány néhány esztendő előtt meghalt, a fia Berlinben és Werther kapitány kalandjait a felesége előbb megbocsátotta, utóbb megszokta. Az anyagi bajok ellen nem volt se jó, se rossz férj. Apró szerelmi közösen küzdöttek, hisz a puszta életről, a napi kenyérről volt szó. Hogy az asszony is sokat foglalkozott a halál gondolatával, valószínű. Neki is voltak szerelmi fellángolásai, de amelyek még kalandszámba sem mehetnek. Többet életéről nem tudnak. Mégis sokan az asszonyt tartják a gyilkosnak. Hogy szabadulni akart a férjétől, hát agyonlőtte, hogy ne őt tartsák a gyilkosnak, magára lőtt ötször, kétszer a tenyerébe, egyszer az arcába, egyszer a nyakába és egyszer csak úgy vakon a lábába. Egyik lövés sem volt halálos. Akik így megvádolják, hozzáfűzik a borzalmas éjszaka egyéb eseményeit, éjfélkor dördültek el a lövések és az asszony reggelig várt, amíg a tettet közhírre adta, ott ült egész éjjel a lassan elvérző férj mellett, nem segített rajta, de nem segített önmagán sem, azt mondja, hogy félt megmozdulni, attól tartott, hogy visszatér a gyilkos, tehát várt reggelig. Akkor azután telve vérrel, szinte félőrülten szaladgált a kastélyban és világgá kiáltotta, a Liebig ölte meg a kapitányt és akarta őt is halálosan megsebezni. Többet a puszta gyanúnál nem tudtak ellene összehozni, négyhónapi vizsgálati fogság után szabadon bocsátották, mert bizonyítéka a rettenetes vádnak megakadt. A végtárgyaláson is megmaradt Wertherné állítása mellett, hogy Liebig volt a gyilkos. Kijelentette, hogy kész vallomását esküvel is erősíteni. Arra csak azért nem került a sor, mert a bíróság megtagadta a megesketést. A gyanú még mindig fölötte lebeg. ÁRTATLAN-E LIEBIG? Mindenki azt mondja, ártatlan. A falu reája esküszik. A menyasszonya hű akar hozzá maradni, még akkor is, ha csak bizonyítékok hiányában mentik fel. Az újságolvasó sem gondolhat mást, mert természetesen Wertherné vallomása önmagában nem elegendő a vád bizonyítására. Mégis történt valami a tárgyalás során, ami meggondolásra késztet. Liebignek pisztolya van, amelyet a gyilkosság előtti estén tisztogatott. A pisztolyt meg is találták fiókjában. És a végtárgyalás során a bírósági szakértő ellentmondás nélkül megállapította, hogy három lövés a nyolc közül Liebig pisztolyából ered. A vádlott nem tudja magyarázatát adni e feltűnő és őt felette terhelő ténynek. Megmarad amellett, hogy pisztolyát ő nem használta. Arról tehát, hogy Liebiget azzal a megokolással mentse fel a törvényszék, hogy ártatlanságát bizonyítani tudta, szó sem lehet. KI A GYILKOS? A vád azt mondja, hogy Liebig, a védelem, hogy Werther asszony. Bizonyítani egyikük sem tud. A három lövés a pisztolyból valami, de még nem minden. Werther asszony vallomása értéktelen, bár hitelessége jeléül felhozhatja, hogy a gyilkosság éjszakáján, nem is egyszer, a maga vérével felírta egy cédulára, felmázolta a falra, hogy Liebig a gyilkos. Épp úgy mondhatta volna, hogy egy ismeretlen férfiú lőtt reá, semmi látható ok sem forog fenn Liebig meggyanúsítására. De még az a kérdés is 1 NYÁRI TARSASUTRZNSAI1 NORDKAPRA Három 20 napos kirándulás a Fjordok hazájába soha nem látott olcsó árakon I. június 29-től—julius 18-ig II. julius 16-tól—augusztus 4-ig III. augusztus 3-tól—augusztus 22-ig Budapesttől—Budapestig dgO _p.ig] III. oszt. gyorsvonati jeggyel • A feledhetetlen tengeri utat utasaink egységes osztályú modern óceánjáró hajón teszik meg. Az elhelyezés kizárólag 1, 2 és 3 ágyas kabinokban történik. A hajó minden fedélzete és terme az utasoknak egyformán fend elkelésrs áll. Kérje illusztrált képes prospektusunkat teljesen tisztázatlan, hogy került a gyilkos a kastélyba és Wertherék hálószobájába? A férjnek és a feleségnek külön hálószobája volt, egymás mellett, a gyilkos előbb a férjjel végzett, azután szakította fel a feleség szobájának ajtaját. Arról sincs senkinek sem sejtelme, hogy mely után hagyta el a gyilkos a kastélyt, amelynek ajtai zárva voltak és zárva is maradtak reggelig. Minden kombináció az asszony ellen szól, de egyik sem fedi a bebizonyítható tényeket. Az is lehet, hogy a kapitány önkezével akart életének véget vetni és közben összetűzött a feleségével. Az is lehet, hogy a feleség volt a gyilkos, de, mondja a szakértő, teljes lehetetlenség, hogy valaki oly módon sebezze össze magát, amint az Werther asszonnyal történt. És végül lehet, hogy a bűncselekményt egy harmadik ismeretlen követte el a feleség felhajtására, kissé bestiális módon, mert e feltevés esetében valóban nem volt szükséges, hogy ötször megsebezze azt, aki tettéért legalább is megfizette. Megokolni e feltevéseket ki sem tudja, de a találgatások értek CSILLÁR LEGOLCSÓBBAK részletre is REICH MIKLÓS**" CSÁSZÁR-írVíL tők, hiszen a gyilkosság homlokterében minden esetben a feleség áll. A waltershauseni kastély titkát egyedül ő ismeri, még akkor is, ha valóban Liebig volt a tettes, mert csak ő sejtheti annak indító okait. De mert Werther asszony hallgat és tőle más vallomás nem várható, a gyilkosság talán örök rejtély marad a bűnesetek krónikájában. A vizsgálóbíró vallomása szerint Liebigben látja a tettest. De amint óvatosan hozzátette , nem az egyetlen tettest. Ebben a megnyilatkozásban egy újabb lehetőség rejlik, amelynek felhasználása a bíróság bölcseségétől függ. A harmadik felvonás, a dráma végét érdeklődéssel várja mindenki. VÉRTESI DEZSŐ ítélet a Drasche bűnpörben Lukács József vezérigazgató hétnőnapi börtönt kapott, társait is elítélték A büntetőtörvényszék Hornia tanácsa kedden folytatta a tárgyalást a Draschebűnpörben. A per lényege, hogy az ügyészség csalással vádolta Lukács Józsefet, a gyár volt vezérigazgatóját, Possel László volt igazgató-helyettest és Lukács József öccsét, Lukács Pál ny. miniszteri osztálytanácsost, építési szakértőt, valamint Balázs Farkas építőmestert. A vád szerint Lukács és Possel szabálytalanul juttattak munkát Balázs Farkasnak, Lukács Pál pedig mint ellenőrző szakértő követett el szabálytalanságot. A vádlottak valamennyien ártatlanságukat hangoztatták. A legutóbbi tárgyaláson a védők beszéltek, kedden pedig Bary Zoltán dr., királyi ügyész mondotta el a vádbeszédet. Az ügyész reflektált Nagy Emil dr., Ángyán Béla dr. és Havas Károly dr. védőügyvédek védőbeszédeire, amelyben az ügyészség szerepét bírálták és hangoztatta, az ügyészségnek nemcsak a perrendszerű bizonyítékokat, hanem minden nyomatékos gyamúokot kötelessége a bíróság elé tárni. A vádlottak nem éltek az utolsó szó jogával és a törvényszék ítélethozatalra vonult vissza. Délután fél kettőkor hirdette ki Horváth elnök a törvényszék ítéletét, amely szerint Lukács Józsefet és Balázs Farkast, mint tettestársakat, Possel Lászlót és Lukács Pált, mint bűnsegédi bűnrészeseket mondotta ki csalás bűntettében, illetve vétségében bűnösnek és ezért Lukács Józsefet héthónapi börtönbüntetésre, ötévi hivatal és politikai jogvesztésre, valamint 1000 pengő pénzbüntetésre, Balázs Farkast tízhónapi börtönre, ötévi politikai és hivatali jogvesztésre és 1000 pengő pénzbüntetésre ítélte, behajthatatlanság esetén a pénzbüntetés 20 pengőnként egynapi börtönbüntetésre változik át. Possel Lászlót és Lukács Pált fejenként háromhónapi fogházzal sújtotta a bíróság, de a büntetés végrehajtását háromévi próbaidőre felfüggesztette. Velük szemben sem mellékbüntetést, sem pénzbüntetést nem szabott ki. A törvényszék hosszasan indokolta meg az ítéletet, kitért az egyes vádpontokra és a vádlottak szerepére. Megállapította, hogy Balázs Farkas, Lukács József tudtával a szakértők megállapításai szerint a normálisnál jóval magasabb, 50—100 százalékot is meghaladó egységárat számított fel, de munkadíjat számított fel el nem végzett munkák után is. Meg kellett állapítani, a megokolás szerint Lukács Pál és Possel László bűnöségét is, mert az ellenőrzés, illetve a revideálás körül mulasztást követtek el. Az ügyész az ítéletet egész terjedelmében tudomásul vette, az elítéltek és védőik azonban fellebbezést jelentettek be. fi Felvidék hódolata Tisza István emlékének PRÁGA, ápr. 24. A magyar keresztényszocialista, a magyar nemzeti és a szepesi német párt közös parlamenti klubja kedden ülést tartott, amelyen Szüllő Géza dr. az ülés elején felszólalt és a következőket mondotta: — Mielőtt napirendünk tárgyalására rátérnénk, néhány szóval kívánom leróni kegyeletemet a Csehországban élő magyarság nevében is Tisza István gróf iránt abból az alkalomból, hogy vasárnap avatták fel Budapesten emlékszobrát. Ha közjogilag nem is vagyunk a magyar állam polgárai, de fajilag magyarok vagyunk. A nemzeti érzést az országhatárok nem tépik szét. Az országokat lehet új határok közé szorítani, de a lelket és az érzést nem. Ez a nemzeti érzés, az összetartozandóság érzése, határon innen és túl, mindig megvolt és meg is marad. A természet rendje ez. A megváltozott körülmények között is a magyarság öröme nekünk is örömünk, a magyarság fájdalma nekünk is fájdalmunk. Tisza István emlékéhez való kegyeletes ragaszkodásunk igazolását azzal véljük legjobban teljesíteni, ha az ő nyomdokain haladunk a magyarság rögös útján, eleget teszünk kötelességünknek és élni akarunk jogainkkal. Vihar, áradás, havazás Felső-Olaszországban MILÁNÓ, ápr. 24. Az utóbbi napok nagy viharai és esőzései Felsőolaszországban mindenfelé áradásokat okoztak. A Pó és az Adige többhelyütt kiöntött. A Pó vízállásmérői különböző helyeken a rendesnél mintegy négy méterrel magasabb szintet mutatnak. Az áradások következtében az országutakon többfelé kerülővel kell lebonyolítani a forgalmat. Biellában egy férfit az átkelésnél a szél belesodort a megdagadt Oropa folyóba. A szerencsétlenül járt embert az ár ereje dobta ki a partra, ahol órákkal utóbb súlyosan sérült állapotban találtak rá. Varallo és Alagna között az országúton lavina zúdult le, amely elzárta a forgalmat. A Dolomitokban mindenütt friss hó esett. A hőmérséklet erősen süllyedt. A Riviérán továbbra is erős t vihar dühöng.