Budapesti Hírlap, 1934. május (54. évfolyam, 97-121. szám)
1934-05-06 / 102. szám
örvendetes, hogy a vásár alkalmából az olasz vendégek meggyőződhetnek azokról a gazdasági szükségességekről, amelyek Magyarországot Olaszországhoz fűzik és azokról az érdekekről, amelyek folytán Olaszország számára, is fontos a magyar gazdasági élet függetlensége és megerősödése. — A vásár is mutatja, — folytatta Fabinyi, — hogy Magyarország minden nehézség dacára milyen eredményes erőfeszítéseket tett gazdasági téren. Az olasz vendégek kifinomult ízlésükkel értékelhetik Budapestnek, a „Duna Velencéjének” szépségeit, amelynek varázsát az olaszok iránt általánosan megnyilvánuló meleg rokonszenv csak fokozhatja. A magyar munka műhelyében, a magyar munka ünnepén hálás szívvel kell megemlékezni Mussolini kormányelnökről, aki Magyarország nemzeti érzései iránt kezdettől fogva oly nagy megértést tanúsít. A nagy lelkesedéssel fogadott miniszteri beszéd után Cesare Pinchetti, olasz képviselő mondott az olasz küldöttség nevében köszönetet Ama meggyőződésének adott kifejezést, hogy a két ország közötti évszázados barátság továbbra is jótékonyan fogja éreztetni hatását a kereskedelmi kapcsolatok terén, Gömbös miniszterelnök éltetésével fejezte be szavait i Hölgyek jelszava: Ideális bevásárlási helyünk Klein Antal divatnagyáruháza Király utca 49. A Teréz-templomnál 10 Tarifális és árucsere-kérdések A délutáni ülésen, amelyen az értekezlet nagyszámú tagjai mellett Tormay Géza dr. kereskedelmi államtitkár is megjelent, Ugo Aste dr., a kereskedelmi konföderáció delegátusa tartott előadást a devizakorlátozások és clearingek rendszeréről, különös tekintettel a magyar-olasz viszonylatra. Binét György és Krausz Ernő beszéde után Comm. Dante Giacomini, az olasz iparművészeti föderáció elnöke az olasz műbútoriparról, Kovalóczy Rezső dr. pedig az olasz-magyar kézműipari kapcsolatokról tartott előadást. Cav. Oscar Spinelli, a kereskedelmi konföderáció közlekedési osztályának főnöke a magyar-olasz személy- és áruforgalom kérdéseiről tartott előadást, magyar részről pedig Gyömrei Sándor ismertette a magyar export tarifális helyzetét az olasz viszonylatban. Elek László és Adler Félix felszólalása után Szarka István dr. a magyarolasz textilipari kapcsolatok lehetőségét ismertette. A magyar-olasz kereskedelmi értekezletet hétfőn folytatják. Éles osztrák bírálat Benes ungvári beszédéről BÉCS, máj. 5. Benes ungvári beszédéhez a Wiener Neuesten Nachrichten a következő megjegyzéseket fűzi: — Ha még mindig voltak emberek, akik hittek Benes úrnak a cseh határok sérthetetlenségéről hangoztatott nagy szavaiban, jelenlegi kárpáti-orosz előadóútja után végre ezek is belátták, hogy Csehország Szilárd helyzete körül keleten baj van. Prága hirtelen készsége mögött a cseh állam külpolitikai gyengeségének beismerése rejtőzik, amit egyébként a lengyel-cseh konfliktus is világosan bizonyított. Hogy Benes Ruszinszkónak Csehországhoz csatolását tekinti a leglogikusabb és legtartósabb megoldásnak, ez a nagyképűség talán Prágában hatást tesz, máshol azonban sehol. A szegény kiéhezett ukránok eddig a csehektől egyebet nem tapasztaltak, mint rosszat. Az ország kulturális vagy szociális emeléséről semmi sem vehető észre, ha csak az iskolákat nem akarja az ember haladásnak tekinteni, de ezeket részint a mesterségesen megteremtett cseh kisebbség részére állították fel, részint pedig a csehesítés szolgálatában állanak, tehát ez a haladás is kizárólag a csehek előnyére van. Ha az elhangzott szép ígéretek után, amelyek ismétlésére Benesnek, úgy látszik tizenöt évig kellett előkészülnie, végre kiemeli Csehországnak a Ruszinszkó birtoklásában való érdekét, nevezetesen azt, hogy ennek az országnak kell területi hídgyanánt szolgálnia Csehország és Románia között, ezzel Benes és a cseh imperializmus csak önmagát leplezte le. Szlovák diákok a magyar tanszék betöltését követelik POZSONY, máj. 5. A szlovák egyetemi hallgatók egyesülete küldöttséget menesztett Tomsa rektorhoz az idegennyelvű tanszékek betöltése ügyében. A szlovák diákság elsősorban a magyar tanszék betöltését sürgeti, amely már B.H 1934 MÁJUS 6. VASÁRNAP évek óta betöltetlen. A rektor megígérte, hogy lépéseket tesz az ügyben. Benes az olasz-osztrák-magyar együttműködésről PÁRIZS, máj. 5. A Petit Parisien prágai tudósítója beszélgetést folytatott Benes cseh külügyminiszterrel. Az olasz politika dunavidéki tevékenységéről szólva Benes a következőket mondotta: — Csehország kedvezően fogad minden a dunavidéki gazdasági együttműködésre vonatkozó kísérletet. Ebben a pillanatban Ausztriával és Magyarországgal folytatunk kereskedelmi tárgyalásokat, amelyek jó eredménnyel kecsegtetnek. Csehország nem ellenzi, hogy az olasz befolyás a Dunavidéken az őt megillető helyet foglalja el, de azzal a feltétellel, hogy ez nem veszélyezteti a kisantant jogos és életbevágó érdekeit. Nem akarjuk, hogy a Dunavidéken egymással versengő hatalmi csoportok keletkezzenek. Idegenforgalmunk és fürdőink Gondolatok a lillafüredi fürdőügyi kongresszussal kapcsolatban Írta: VÁMOSSY ZOLTÁN DR. egyetemi ny. r. tanár Csudálatos korszakot élünk, öt évig rettentő világégésben vérezve, utána katasztrofális összeomlásban megcsonkítva és kirabolva, tengődünk büszke emlékeink romjain és mindennek a megpróbáltatásnak az özönében most kezdünk kiemelkedni az ismeretlenség homályából. Amit nem tudtunk elérni Nagy-Magyarország fényes korszakában, amelyben Budapestről sohasem vett tudomást a világ, csak Bécsről; az ime évről-évre fokozódó mértékben ölünkbe hull, s a múlt hetekben egy komoly beszámolóban 26 millióról hallottunk, amit idegenforgalmunk hoz vagy legalább „forgalmaz” ennek a koldus országnak. Tévedés volna azt hinni, hogy ez az eredmény csakugyan — mint mondtam — „ölünkbe hull”. Nem magától hull, bár némely eddigi akadálya, — közösségünk Ausztriával — bár elhárult, és nem hull ingyen, csak „a mi szép szemünkért”, de mint céltudatos és kitartó munkának, létérdekek ösztönszerű összefogásának és jövőbelátó kormánybölcsességnek örvendetes eredménye. Ha vizsgáljuk, hogyan fejlődött mai fokára idegenforgalmunk, akkor el kell ismernünk, hogy annak megindítói a magyar fürdők voltak. Ezeknek irányítását, pedig 1891-ben történt alakulása óta az Országos Balneológiai Egyesület végezte, hatalmas lökést adván a magyar fürdőügy fejlődésének évi kongresszusaival és a kormánykörökre, közvéleményre gyakorolt befolyásával. Nagy segítségére volt e munkában a csakhamar megalakult Balatoni Szövetség, később a Balatoni Társaság és Budapest Fürdőváros Egyesület. Szorgalmasan rakván a vezetésünk alatt álló magyar fürdőkkel az itthoni adottságok alapjait, az érdeklődés felkeltésének, tömegek megmozgatásának kiépítését az 1902-ben megalakult idegenforgalmi és utazási vállalat r. t.” röviden Menetjegyiroda” kezdte meg. Nem vád, de ne hallgassuk el, vajm’ kevés eredménnyel, amely inkább az akkori viszonyokon, az érdekeltek áldozatkészsége és tőkehiányán, az állam és törvényhatóságok közömbösségén, szóval a saját szűk látókörükön múlott, s nem pedig az irodán. De jött a világégés, amely mindent átformált. Fürdőink, amelyeknek végzetes összeomlását vártuk, hazafias és humánus gondolat folytán, amely üzleti szempontból is jónak bizonyult, a sebesült és beteg katonák utókezelésére és üdülésére rendezkedtek be és a szövetséges és ellenséges hadifoglyok százezrei ismerték meg kitűnő fürdőinket, pompás fővárosunkat és sajátos kultúránkat. Katasztrofális összeomlásunk azonban megfosztott bennünket még fürdőinktől is és csak a fővárosi thermák, a Balaton és öt ujjunkon elszámolható fürdők maradtak birtokunkban. Itt álltunk kifosztottan, minden reménye nélkül annak, hogy felkelthessük a külföld és az aranyvalutát érő idegenforgalom figyelmét. Csoda történt. Olyan csoda, amelynek létrejötte a tetszhalott új életrekapásához hasonlítható, s amelynek teremtő ereje az említett 26 millióhoz juttatta az országot. Felfedeztük fővárosunkat és gazdag gyógyforrásait. Kezdtük elhinni a fáradhatatlan Budapest Fürdőváros Egyesületnek, hogy ez a város valóban szép, a Duna királynője és ha elveszítettük is Pöstyént, Trencsén-Teplicet, Herkulesfürdőt, rheumánktól itthon is megszabadulhatunk azokban a pompás thermális medencékben, amelyeket addig csak a hajnali lumpok, vagy az ott politizáló, pletykázó pediküröző és magukat maszkoztató urak és hölgyek használtak. A kínálkozó lehetőségekre most már nem csak a füdrők, köztük a leggazdagabb tulajdonos, a főváros, figyeltek fel, hanem mindazok a körök, amelyek érdekeltségét az idegenforgalom érintette, így talált utat a mozgalom az ipar és kereskedelem felé. Amikor azonban munkáról és áldozatról beszélünk, elsősorban a háború után 1927- ben átalakult Menetjegyirodáról, az utóbbi időben sokat és sokszor emlegetett „Ibusz”ról kell megemlékeznünk, meghajtani előtte az elismerés zászlaját. Ez a külföldi érdekeltségeivel, összeköttetéseivel a világot behálózó szervezet vette kezébe komoly üzleti alapon idegenforgalmunk intézését, amelyben hatalmas segítőtársa volt a Budapest Főváros Idegenforgalmi Hivatala. A Máv., a mozgalmat megértéssel támogató kereskedelmi miniszter agilis államtitkárja Tormay Géza, valamint az új idegenforgalmi osztály vezetője Valkay Bertalan miniszteri tanácsos. Ebben a nagy idegenforgalmi szervezkedésben azonban a fürdők, mint idegenforgalmi tényezők, kezdenek kissé háttérbe szorulni a Hortobágyi gulyák és ménesek, a gyöngyös-bokréta menetek és a szüretek mellett. Szükséges a hangsúlyozása tehát, hogy fürdőink és gyors fejlődést mutató üdülőhelyeink a Mátrában, a Balaton és a Duna mentén megbecsülhetetlen tényezői az idegenforgalomnak. Ezek a helyek nem egykét napi látogatásra kötik le az embert, hanem 3—6 heti kúrára vagy nyaralásra, sokszor családostól, — ami költekezésben, adók forrásában sokkal jelentősebb eredmény, mint egy filléres vonat, vagy a mindig a legolcsóbbat kereső turisták egy-két napos kirándulása. A fürdő- és üdülőtelepek éppen kulturáltabb igényeket is kielégítő berendezésükkel a maguk vidékén sokszor egyedül alkalmasak átutazó vagy hoszszabb időre letelepülő idegenek befogadására és legnagyobb bajuk, hogy férőhelyeik alig hat hétig vannak igénybe véve, s az év többi szakában üresen, kihasználatlanul állanak. Nem lehetne-e annyi agilitást mutató intéző köreinknek országos, később a külföldre is kiterjedő mozgalmat szervezniük egyes fürdőcsoportoknak az elő- és utóidényben való megtöltésére. Úgy gondolom, hogy a filléres vonatok minden közömbösséget áttörő olcsóságával ezt az ideát meg lehetne valósítani a tömegellátás alapján. Már a Gellért-fürdő terveinek elbírálásakor rámutattunk a fürdőkórház hiányára és szükségességére. Nem épült meg s a háború alatt a császárfürdő mellett szomorú baraksor keletkezett, amely még mindig ott dísztelenkedik. Nem múlt el év, hogy ne hangoztattuk volna, ez az intézmény, mint a fővárosi fürdők tudományos vizsgálatainak kísérleti állomása és otthona, mint az országnak és egyetemnek nélkülözhetetlen physico-therápiás szakintézete elmaradhatatlan kelléke Budapest Fürdőváros kiépítésének és a világreklám megalapozásának. De főtétele a főváros fürdőtulajdonosi kötelességének is a maga nyomorult szegényeivel szemben, akik ma mozdulatlanul és reménytelenül nyomják a kórházi ágyakat, elfoglalva azokat oly betegek elől, akik gyógyíthatók volnának. Nem csupán az orvos, de a humánosan érző ember is megszólal bennünk, amikor azt látjuk, hogy ennek az elsőrendű szükségletnek kielégítése helyett a legkalandosabb és a legpazarabb megoldású tervek foglalkoztatják a fővárost, mint a milliós tervű stadion, az Erzsébetsugárút, Új Városháza, az egész Tabán területének parkírozása stb. Méltó-e Európa egyik legszebb, természeti kincsekben egyik leggazdagabb fővárosához kötelességteljesítésének és saját jól felfogott gazdasági érdekének állandó elodázgatása? HUÜLESETNÉL koporsók halottszállítás Vételkényszer nélkül díjtalanul házhoz küldi autóit H itelt nyújt! BRCHWIflNEH Budapest, ViL Rákóczi-ú 8/b. Telefon 43-400 Telefon 307-02 Miskolci detektívek lepleztek le egy két évvel ezelőtt történt jászberényi gyilkosságot MISKOLC, máj. 6. (A Budapesti Hírlap tudósítójának telefonjelentése.) A miskolci csendőrség és rendőrség bűnügyi nyomozói napok óta tartó nyomozás után érdekes körülmények között egy két évvel ezelőtt Jászberényben történt gyilkosságot lepleztek le. Mintegy három héttel ezelőtt P. Erzsébet tizenhét éves jászberényi leány Miskolcon Mattasovszky Péter szabómester rokonainál szállást vett azzal, hogy Miskolcon akar magának állást keresni. Rokonainak feltűnt, hogy rögtön a fiatal lány megérkezése után egy 45—50 év körüli ember kereste fel a lányt és titokzatos dolgokról sugdosott neki. A leány minden látogatás után láthatóan izgatott kedélyállapotban volt. Egy alkalommal az ablakon keresztül kihallgatták a beszélgetésüket. Borzalommal hallották, hogy valami gyilkosságról van szó és hogy az ismeretlen férfi halállal fenyegeti a leányt, ha elárulja. Hogy a homályt eloszlassák, szállásadó rokonai faggatni kezdték a leányt, mi az, ami miatt az idős ember olyan gyakran felkeresi. így derült ki, hogy a férfi Tóth Mátyás volt uradalmi erdőőr, 1912 május 8—12. között Jászberény határában a Gosztonyi-uradalom egyik erdejében puskájával agyonvert egy eddig még ismeretlen vadorzót. Hogy a gyilkosságot eltitkolja, maga ásta sírba temette a hullát. Eközben P. Erzsébet, aki akkor 15 éves volt, véletlenül leleplezte. Hogy a szemtanú el ne árulhassa Tóth Mátyást, fenyegetésekkel kicsikarta a lányból, hogy hallgatni fog. Mikor az erdőőrt jászberényi állásából kitették, hosszú idő után a Miskolccal szomszédos diósgyőri erdőkincstári terület ládi rakodóján talált munkát. Attól való féltében, hogy a leány távollétében elárulhatja, megígérte a leány szüleinek, hogy Miskolcon állásba juttatja és magával hozza Miskolcra az állandó rettegésben élő P. Erzsébetet. Állást azonban nem tudott neki szerezni. A leány vallomása után Mattasovszkyék azonnal jelentették az esetet a miskolci rendőrségnek, amely a csendőrséggel karöltve hozzáfogott a nyomozáshoz. Tóth Mátyást letartóztatták. Bevallotta a gyilkosságot, mire átadták a csendőrségnek és Jászberénybe kísérték át, hogy felkutassák azt a helyet, ahol annak idején a holttestet elrejtette. P. Erzsébet, a gyilkosság egyetlen tanúja, szintén Jászberénybe utazott egy detektív kíséretében. Franciaország hajlandó újból törleszteni az Egyesült Államoknak háborús tartozásait PÁRIZS, máj. 5. Parlamenti körökben szombaton olyan hírek terjedtek el, hogy Franciaország ki akar egyezni az Egyesült Államokkal és hajlandó ismét megkezdeni a háborús tartozások fizetését, amit — mint ismeretes — 1932 végével beszüntetett Most június 15-én ismét esedékes egy törlesztési részlet és mután Amerikában legutóbb kormányrendelettel betiltották a francia frankra szóló csekkek beváltását megtorlásképpen a franciák nemfizetése miatt, a helyzet most már annyira kiéleződött, hogy a francia kormánynak valamilyen úton-módon rendet kell teremtenie. Ez a tényállás adott azután alkalmat szombaton olyan híresztelésekre, hogy a francia kormány megkezdi az egyezkedő tárgyalásokat, sőt június 15-én már szimbólikus fizetés címén át is utalja az esedékes részlet bizonyos százalékát