Budapesti Hírlap, 1934. május (54. évfolyam, 97-121. szám)

1934-05-06 / 102. szám

örvendetes, hogy a vásár alkalmából az olasz vendégek meggyőződhetnek azokról a gazdasági szükségességekről, amelyek Ma­gyarországot Olaszországhoz fűzik és azok­ról az érdekekről, amelyek folytán Olasz­ország számára, is fontos a magyar gazda­sági élet függetlensége és megerősödése. — A vásár is mutatja, — folytatta Fabi­­nyi, — hogy Magyarország minden nehéz­ség dacára milyen eredményes erőfeszítése­ket tett gazdasági téren. Az olasz vendégek kifinomult ízlésükkel értékelhetik Budapest­nek, a „Duna Velencéjének” szépségeit, amelynek varázsát az olaszok iránt általá­nosan megnyilvánuló meleg rokonszenv csak fokozhatja. A magyar munka műhelyében, a magyar munka ünnepén hálás szívvel kell megemlékezni Mussolini kormányelnökről, aki Magyarország nemzeti érzései iránt kez­dettől fogva oly nagy megértést tanúsít. A nagy lelkesedéssel fogadott miniszteri beszéd után Cesare Pinchetti, olasz képviselő mondott az olasz küldöttség nevében köszö­netet Ama meggyőződésének adott kifejezést, hogy a két ország közötti évszázados ba­rátság továbbra is jótékonyan fogja érez­tetni hatását a kereskedelmi kapcsolatok terén, Gömbös miniszterelnök éltetésével fe­jezte be szavait i Hölgyek jelszava: Ideális bevásárlási helyünk Klein Antal divatnagyáruháza Király­ utca 49. A Teréz-templomnál 10 Tarifális és árucsere-kérdések A délutáni ülésen, amelyen az értekezlet nagyszámú tagjai mellett Tormay Géza dr. kereskedelmi államtitkár is megjelent, Ugo Aste dr., a kereskedelmi konföderáció dele­gátusa tartott előadást a devizakorlátozások és clearingek rendszeréről, különös tekintet­tel a magyar-olasz viszonylatra. Binét György és Krausz Ernő beszéde után Comm. Dante Giacomini, az olasz iparművészeti fö­­deráció elnöke az olasz műbútoriparról, Kovalóczy Rezső dr. pedig az olasz-magyar kézműipari kapcsolatokról tartott előadást. Cav. Oscar Spinelli, a kereskedelmi kon­föderáció közlekedési osztályának főnöke a magyar-olasz személy- és áruforgalom kér­déseiről tartott előadást, magyar részről pe­dig Gyömrei Sándor ismertette a magyar export tarifális helyzetét az olasz viszony­latban. Elek László és Adler Félix felszó­lalása után Szarka István dr. a magyar­olasz textilipari kapcsolatok lehetőségét is­mertette. A magyar-olasz kereskedelmi értekezletet hétfőn folytatják. Éles osztrák bírálat Benes ungvári beszédéről BÉCS, máj. 5. Benes ungvári beszédéhez a Wiener Neuesten Nachrichten a következő meg­jegyzéseket fűzi: — Ha még mindig voltak emberek, akik hittek Benes úrnak a cseh határok sérthe­tetlenségéről hangoztatott nagy szavaiban, jelenlegi kárpáti-orosz előadóútja után végre ezek is belátták, hogy Csehország Szilárd helyzete körül keleten baj van. Prága hirtelen készsége mögött a cseh ál­lam külpolitikai gyengeségének beismerése rejtőzik, amit egyébként a lengyel-cseh konfliktus is világosan bizonyított. Hogy Benes Ruszinszkónak Csehországhoz csa­tolását tekinti a leglogikusabb és legtartó­sabb megoldásnak, ez a nagyképűség talán Prágában hatást tesz, máshol azonban se­hol.­­ A szegény kiéhezett ukránok eddig a csehektől egyebet nem tapasztaltak, mint rosszat. Az ország kulturális vagy szociális emeléséről semmi sem vehető észre, ha csak az iskolákat nem akarja az ember ha­ladásnak tekinteni, de ezeket részint a mes­terségesen megteremtett cseh kisebbség részére állították fel, részint pedig a csehe­­sítés szolgálatában állanak, tehát ez a hala­dás is kizárólag a csehek előnyére van. Ha az elhangzott szép ígéretek után, amelyek ismétlésére Benesnek, úgy látszik tizenöt évig kellett előkészülnie, végre kiemeli Csehországnak a Ruszinszkó birtoklásá­ban való érdekét, nevezetesen azt, hogy ennek az országnak kell területi híd­­gyanánt szolgálnia Csehország és Románia között, ezzel Benes és a cseh imperializmus csak önmagát leplezte le. Szlovák diákok a magyar tan­szék betöltését követelik POZSONY, máj. 5. A szlovák egyetemi hallgatók egyesülete küldöttséget menesztett Tomsa rektorhoz az idegennyelvű tanszékek betöltése ügyé­ben. A szlovák diákság elsősorban a ma­gyar tanszék betöltését sürgeti, amely már B.­H 1934 MÁJUS 6. VASÁRNAP évek óta betöltetlen. A rektor megígérte, hogy lépéseket tesz az ügyben. Benes az olasz-osztrák-magyar együttműködésről PÁRIZS, máj. 5. A Petit Parisien prágai tudósítója be­szélgetést folytatott Benes cseh külügymi­niszterrel. Az olasz politika dunavidéki te­vékenységéről szólva Benes a következőket mondotta: — Csehország kedvezően fogad minden a dunavidéki gazdasági együttműködésre vonatkozó kísérletet. Ebben a pillanatban Ausztriával és Magyarországgal folytatunk kereskedelmi tárgyalásokat, amelyek jó eredménnyel kecsegtetnek. Csehország nem ellenzi, hogy az olasz befolyás a Duna­­vidéken az őt megillető helyet foglalja el, de azzal a feltétellel, hogy ez nem veszé­lyezteti a kisantant jogos és életbevágó ér­dekeit. Nem akarjuk, hogy a Dunavidéken egymással versengő hatalmi csoportok ke­letkezzenek. ­ Idegenforgalmunk és fürdőink Gondolatok a lillafüredi fürdőügyi kongresszussal kapcsolatban Írta: VÁMOSSY ZOLTÁN DR. egyetemi ny. r. tanár Csudálatos korszakot élünk, öt évig ret­tentő világégésben vérezve, utána katasz­trofális összeomlásban megcsonkítva és ki­rabolva, tengődünk büszke emlékeink rom­jain és mindennek a megpróbáltatásnak az özönében most kezdünk kiemelkedni az is­meretlenség homályából. A­mit nem tud­tunk elérni Nagy-Magyarország fényes kor­szakában, amelyben Budapestről sohasem vett tudomást a világ, csak Bécsről; az ime évről-évre fokozódó mértékben ölünkbe hull, s a múlt hetekben egy komoly beszá­molóban 26 millióról hallottunk, amit ide­genforgalmunk hoz vagy legalább „forgal­maz” ennek a koldus országnak. Tévedés volna azt hinni, hogy ez az ered­mény csakugyan — mint mondtam — „ölünkbe hull”. Nem magától hull, bár né­mely eddigi akadálya, — közösségünk Ausztriával — bár elhárult, és nem hull ingyen, csak „a mi szép szemünkért”, de mint céltudatos és kitartó munkának, lét­érdekek ösztönszerű összefogásának és jö­vőbelátó kormánybölcsességnek örvendetes eredménye. Ha vizsgáljuk, hogyan fejlődött mai fokára idegenforgalmunk, akkor el kell ismernünk, hogy annak megindítói a ma­gyar fürdők voltak. Ezeknek irányítását, pedig 1891-ben történt alakulása óta az Országos Balneológiai Egyesület végezte, hatalmas lökést adván a magyar fürdőügy fejlődésének évi kongresszusaival és a kor­mánykörökre, közvéleményre gyakorolt be­folyásával. Nagy segítségére volt e munká­ban a csakhamar megalakult Balatoni Szö­vetség, később a Balatoni Társaság és Bu­dapest Fürdőváros Egyesület. Szorgalmasan rakván a vezetésünk alatt álló magyar fürdőkkel az itthoni adottsá­gok alapjait, az érdeklődés felkeltésének, tömegek megmozgatásának kiépítését az 1902-ben megalakult idegenforgalmi és utazási vállalat r. t.” röviden Menetjegy­iroda” kezdte meg. Nem vád, de ne hall­gassuk el, vajm’ kevés eredménnyel, amely inkább az akkori viszonyokon, az érdekel­tek áldozatkészsége és tőkehiányán, az ál­lam és törvényhatóságok közömbösségén, szóval a saját szűk látókörükön múlott, s nem pedig az irodán. De jött a világégés, amely mindent át­formált. Fürdőink, amelyeknek végzetes összeomlását vártuk, hazafias és humánus gondolat folytán, amely üzleti szempontból is jónak bizonyult, a sebesült és beteg katonák utókezelésére és üdülésére rendez­kedtek be és a szövetséges és ellenséges hadifoglyok százezrei ismerték meg kitűnő fürdőinket, pompás fővárosunkat és sajá­tos kultúránkat. Katasztrofális összeomlásunk azonban megfosztott bennünket még fürdőinktől is és csak a fővárosi thermák, a Balaton és öt ujjunkon elszámolható fürdők maradtak birtokunkban. Itt álltunk kifosztottan, minden reménye nélkül annak, hogy fel­kelthessük a külföld és az aranyvalutát érő idegenforgalom figyelmét. Csoda történt. Olyan csoda, amelynek létrejötte a tetsz­halott új életrekapásához hasonlítható, s amelynek teremtő ereje az említett 26 mil­lióhoz juttatta az országot. Felfedeztük fő­városunkat és gazdag gyógyforrásait. Kezd­tük elhinni a fáradhatatlan Budapest Für­dőváros Egyesületnek, hogy ez a város valóban szép, a Duna királynője és ha el­veszítettük is Pöstyént, Trencsén-Teplicet, Herkulesfürdőt, rheumánktól itthon is meg­szabadulhatunk azokban a pompás ther­­mális medencékben, amelyeket addig csak a hajnali lumpok, vagy az ott politizáló, pletykázó pediküröző és magukat maszk­oz­­tató urak és hölgyek használtak. A kínálkozó lehetőségekre most már nem csak a füdrők, köztük a leggazdagabb tu­lajdonos, a főváros, figyeltek fel, hanem mindazok a körök, amelyek érdekeltségét az idegenforgalom érintette, így talált utat a mozgalom az ipar és kereskedelem felé. Amikor azonban munkáról és áldozatról beszélünk, elsősorban a háború után 1927- ben átalakult Menetjegyirodáról, az utóbbi időben sokat és sokszor emlegetett „Ibusz”­­ról kell megemlékeznünk, meghajtani előtte az elismerés zászlaját. Ez a külföldi érde­keltségeivel, összeköttetéseivel a világot be­hálózó szervezet vette kezébe komoly üzleti alapon idegenforgalmunk intézését, amely­ben hatalmas segítőtársa volt a Budapest Főváros Idegenforgalmi Hivatala. A Máv., a mozgalmat megértéssel támogató keres­kedelmi miniszter agilis államtitkárja Tor­may Géza, valamint az új idegenforgalmi osztály vezetője Valkay Bertalan miniszteri tanácsos. Ebben a nagy idegenforgalmi szervezke­désben azonban a fürdők, mint idegenfor­galmi tényezők, kezdenek kissé háttérbe szorulni a Hortobágyi gulyák és ménesek, a gyöngyös-bokréta menetek és a szüretek mellett. Szükséges a hangsúlyozása tehát, hogy fürdőink és gyors fejlődést mutató üdülőhelyeink a Mátrában, a Balaton és a Duna mentén megbecsülhetetlen tényezői az idegenforgalomnak. Ezek a helyek nem egy­két napi látogatásra kötik le az embert, hanem 3—6 heti kúrára vagy nyaralásra, sokszor családostól, — ami költekezésben, adók forrásában sokkal jelentősebb ered­mény, mint egy filléres vonat, vagy a min­dig a legolcsóbbat kereső turisták egy-két napos kirándulása. A fürdő- és üdülőtele­pek éppen kulturáltabb igényeket is kielé­gítő berendezésükkel a maguk vidékén sok­szor egyedül alkalmasak átutazó vagy hosz­­szabb időre letelepülő idegenek befogadá­sára és legnagyobb bajuk, hogy férőhelyeik alig hat hétig vannak igénybe véve, s az év többi szakában üresen, kihasználatla­nul állanak. Nem lehetne-e annyi agilitást mutató intéző köreinknek országos, később a külföldre is kiterjedő mozgalmat szervez­niük egyes fürdőcsoportoknak az elő- és utóidényben való megtöltésére. Úgy gondo­lom, hogy a filléres vonatok minden közöm­bösséget áttörő olcsóságával ezt az ideát meg lehetne valósítani a tömegellátás alap­ján. Már a Gellért-fürdő terveinek elbírálása­kor rámutattunk a fürdőkórház hiányára és szükségességére. Nem épült meg s a há­ború alatt a császárfürdő mellett szomorú baraksor keletkezett, amely még mindig ott dísztelenkedik. Nem múlt el év, hogy ne hangoztattuk volna, ez az intézmény, mint a fővárosi fürdők tudományos vizsgálatai­nak kísérleti állomása és otthona, mint az országnak és egyetemnek nélkülözhetetlen physico-therápiás szakintézete elmaradha­tatlan kelléke Budapest Fürdőváros kiépíté­sének és a világreklám megalapozásának. De főtétele a főváros fürdőtulajdonosi köte­lességének is a maga nyomorult szegényei­vel szemben, akik ma mozdulatlanul és re­ménytelenül nyomják a kórházi ágyakat, elfoglalva azokat oly betegek elől, akik gyó­gyíthatók volnának. Nem csupán az orvos, de a humánosan érző ember is megszólal bennünk, amikor azt látjuk, hogy ennek az elsőrendű szükségletnek kielégítése helyett a legkalandosabb és a legpazarabb megol­dású tervek foglalkoztatják a fővárost, mint a milliós tervű stadion, az Erzsébet­­sugárút, Új Városháza, az egész Tabán te­rületének parkírozása stb. Méltó-e Európa egyik legszebb, termé­szeti kincsekben egyik leggazdagabb fővá­rosához kötelességteljesítésének és saját jól felfogott gazdasági érdekének állandó el­odázgatása? HUÜLESETNÉL koporsók halottszállítás Vételkényszer nélkül díjtalanul házhoz küldi autóit H itelt nyújt! BRCHWIflNEH Budapest, ViL Rákóczi-ú­ 8/b. Telefon 43-4­00 Telefon 307-02 Miskolci detektívek lepleztek le egy két évvel ezelőtt történt jászberényi gyilkosságot MISKOLC, máj. 6. (A Budapesti Hírlap tudósítójának tele­fonjelentése.) A miskolci csendőrség és rendőrség bűnügyi nyomozói napok óta tartó nyomozás után érdekes körülmények között egy két évvel ezelőtt Jászberényben történt gyilkosságot lepleztek le. Mintegy három héttel ezelőtt P. Erzsé­bet tizenhét éves jászberényi leány Miskol­con Mattasovszky Péter szabómester roko­nainál szállást vett azzal, hogy Miskolcon akar magának állást keresni. Rokonainak feltűnt, hogy rögtön a fiatal lány megérke­zése után egy 45—50 év körüli ember ke­reste fel a lányt és titokzatos dolgokról sugdosott neki. A leány minden látogatás után láthatóan izgatott kedélyállapotban volt. Egy alkalommal az ablakon keresz­tül kihallgatták a beszélgetésüket. Borza­lommal hallották, hogy valami gyilkosság­ról van szó és hogy az ismeretlen férfi halállal fenyegeti a leányt, ha elárulja. Hogy a homályt eloszlassák, szállásadó rokonai faggatni kezdték a leányt, mi az, ami miatt az idős ember olyan gyakran felkeresi. így derült ki, hogy a férfi Tóth Mátyás volt uradalmi erdőőr, 1912 május 8—12. között Jászberény határában a Gosztonyi-uradalom egyik erdejében pus­kájával agyonvert egy eddig még ismeret­len vadorzót. Hogy a gyilkosságot eltit­kolja, maga ásta sírba temette a hullát. Eközben P. Erzsébet, aki akkor 15 éves volt, véletlenül leleplezte. Hogy a szem­tanú el ne árulhassa Tóth Mátyást, fenye­getésekkel kicsikarta a lányból, hogy hall­gatni fog. Mikor az erdőőrt jászberényi állásából kitették, hosszú idő után a Miskolccal szomszédos diósgyőri erdőkincstári terület ládi rakodóján talált munkát. Attól való féltében, hogy a leány távollétében elárul­hatja, megígérte a leány szüleinek, hogy Miskolcon állásba juttatja és magával hozza Miskolcra az állandó rettegésben élő P. Erzsébetet. Állást azonban nem tu­dott neki szerezni. A leány vallomása után Mattasovszky­ék azonnal jelentették az esetet a miskolci rendőrségnek, amely a csendőrséggel kar­öltve hozzáfogott a nyomozáshoz. Tóth Má­tyást letartóztatták. Bevallotta a gyilkos­ságot, mire átadták a csendőrségnek és Jászberénybe kísérték át, hogy felkutas­sák azt a helyet, ahol annak idején a holt­testet elrejtette. P. Erzsébet, a gyilkosság egyetlen ta­núja, szintén Jászberénybe utazott egy de­tektív kíséretében. Franciaország hajlandó újból törleszteni az Egyesült­ Álla­moknak háborús tartozásait PÁRIZS, máj. 5. Parlamenti körökben szombaton olyan hírek terjedtek el, hogy Franciaország ki akar egyezni az Egyesült­ Államokkal és hajlandó ismét megkezdeni a háborús tartozások fize­tését, amit — mint ismeretes — 1932 végével beszüntetett Most június 15-én ismét esedé­kes egy törlesztési részlet és mután Ameriká­ban legutóbb kormányrendelettel betiltották a francia frankra szóló csekkek beváltását meg­torlásképpen a franciák nemfizetése miatt, a helyzet most már annyira kiéleződött, hogy a francia kormánynak valamilyen úton-módon rendet kell teremtenie. Ez a tényállás adott azután alkalmat szombaton olyan híresztelé­sekre, hogy a francia kormány megkezdi az egyezkedő tárgyalásokat, sőt június 15-én már szimbólikus fizetés címén át is utalja az ese­dékes­ részlet bizonyos százalékát

Next