Budapesti Hírlap, 1934. május (54. évfolyam, 97-121. szám)

1934-05-06 / 102. szám

8 il.. Ferenciesz-tere a. szám (Irányi-utca sarok) Nemzetközi Vásár keretében ■ következő cikkeket olcsó Árban árusítja: millesmur-Lename --n® kiválóan mosható, fehérneműre .. . 1,25, Len­ászon nyers fse divatos nyári kosztümre........................... h * Bouclé 68 Bouret *'58 divatszínek és kockás .. .. ...... ■ Len­ászon 4'90 divatszínek és kockás m ,• M m •• ■ Crépe Marocaii­­­so divatos minták M M M fs Tropisai ja90 divatos nyári kompiett-ra .. .. .. .. régi jelzőt, — „áruló”. Gyulai hát aggályos­kodik, — azután mégis elutaznak. És Mis­kolc valóban megabcugolja a budapesti lá­togatót. De nem Görgeyt, akiről lelkesen írnak a miskolci lapok, ellenben csúnyán nekimennek Gyulainak, „az irigy, mérges és epés kritikusnak”, aki a nemzet bálvá­nyát, Jókai Mórt meri bántani. A magyar hősök végül is eljutnak egy magyar Pantheonba. S az odavezető út — körülbelül ilyen, mint ez a miskolci. Görgey Visegrádon él. Szőlőjét egyszer megízleli a király is. A ház körül mindig akad valami tennivaló; a kert, a szőlő munkáskezeket kíván, — és Görgey Berta, akihez Arany János verset írt, alaposan megtanulja a kertészkedést Görgey Artúr leánya még nem tudja, hogy ez a kertész­kedés visszatér még egyszer az életében... visszatér, mint valami komor wagneri mo­tívum ... S egy lyukszerű szobát biztosít számára, amikor semmi más hajléka nem lesz. « HÚSZ RETTENETES ÉV GUMPOLDS­­KIRCHENBEN. Az öregedő Görgey Artúr életével, sor­sával, megnemesedő nevével észrevétlenül eltűnik az öregségbe. Ki látja őt ekkor? Alig valaki. S akik látják, azok is a régi barátok. Görgey Artúr öregségéről nincse­nek ismert adatok. És ki emlékszik arra, hogy 1014-ben, amikor a nagy világégés fellángol, a negyvenkilences hadak főve­zére csöndben eltávozik. Családjáról még kevesebbet tudunk. Fia meghal, leánya férjhez megy, kétszer is. Berta második férje Bubna gróf, katona­tiszt, régi cseh arisztokrata­ család egyik utolsó sarja. Béke, háború, forradalmak, Trianon, s is­mét „béke” ... És Görgey Artúr leányáról egyszerre megdöbbentő hír érkezik: Gum­­poldskirchenben nyomorog. Halálosan be­teg, menthetetlenül szegény és kétségbe­esetten reménykedő. Gumpoldskirchen kis falu Alsó-Ausz­­triában, Mödling mellett. Az elterjedt német lexikon csak annyit tud róla, hogy 1910-ben 3072 lakosa volt, s a község fehér boráról híres. Itt él, közel húsz éve, Bubna grófné, szü­letett Görgey Berta. A háború elején költö­zött ide, egy asztalosmester parasztházá­nak lyukszerű udvari szobájába. Hatvan­éves volt Görgey Artúr egyetlen leánya, amikor meghúzódott a Baden melletti kis falucskában, s ma nyolcvanéves. A közbe­eső húsz év a legkínosabb földmunkával és takarítóasszonyi munkával, az egyre gyen­gülő szervezettel és egyre erősbödő betegsé­gekkel való viaskodásban, s egyre hango­sabb, tragikusan bizonykodóbb, élete titkait egyre feltáróbb levelezésben és segítség­kérésben telt el.­­ Két szerencsétlen házasság szomorú emlé­kével és fillér nélkül foglalta el gumpolds- VEGYEN JÓT • telket TEGYEN JÓT • családjáT&r AGÁRDON A Velencei tó előnyeiről, a kedvező fizetési feltételekről kérjen díjtalan prospektust. Gróf NÁDASDY ÖRÖKÖSÖK parcellázási irodájától IV., Irányi­ utca 23. Telefon: 83—5—12. B. H. 1984 MÁJUS 8. VARÁBWXI kircheni szobáját Bubna grófné. A szobáért fizetni nem tudott, takarítani kellett érte. Reggel rendbehozni a házat, napköz­ben segíteni a kertben, nyáron utcát sö­pörni, télen a havat ellapátolni. A hatvan­éves öregasszony, a kertben hajladozva, bi­zonyára felidézte a régi visegrádi napokat, amikor egy ízben Ferenc József arra vadá­szott s megízlelte szőlőjüket. Azontúl min­den évben a Görgey-birtokról hatalmas kosár szőlőt küldtek a Burgba, ahonnan el­ejtett vaddal kedveskedtek viszonzás­képpen . És elindultak a levelek Gumpelskirchen­­ből, először a király magyar miniszteréhez, Tisza István grófhoz, aki folyósított is némi kegydíjat Görgey Artúr leányának. De egyre tovább húzódott a háború, egyre feljebb nyújtózkodtak az árak, jöttek a forradalom zavarai, s a gumpelskircheni levelek is egyre lázasabbak lettek. Az öreg és fáradt test nem bírja a munkát, minden lélekzetvételért fizetnie kell. S pénz nincs ... nincs... A lélekzetvételek pedig egyre hosszabbak és egyre kínosabbak lesznek. Itt az öregség réme — a kínzó, fullasztó asztma, hosszú rohamokkal, rendetlenné váló szívvel. S itt az öregség másik réme is, — a köszvény és a tüzes fájdalmak az ízületekben. A levelek egyre sűrűbbek... Bethlen Ist­ván gróf kormánya mindent megtesz, amit tehet: a legmagasabb kegy­díjat folyósítja Görgey leányának, — a legmagasabb kegy­díjat, amely persze nem haladhatja meg a száz pengőt. De most már orvosi kezelés is kell a betegnek, — kúrák, fürdők, magas­lati levegő, — és Gömbös Gyula, akkor honvédelmi miniszter, személyes áldozat­­készségével fedezi egy ilyen kúra költségeit. Majd egyik neves történészünk gyűjtést indít javára, amely eredménnyel is jár. És akad egy magyar pénzember, aki hosszabb időn keresztül havi száz pengővel rendsze­resen segíti a gumpelskircheni beteget,­­ két év óta azonban neki sem áll módjában jótékonyságát folytatni. A gondok megint nőnek, a betegség fel­tartóztathatatlanul súlyosodik. Segítséget megint csak a sovány kegydíj jelent... Morozzó grófnő beteg és öreg barátnőjéről beszél Néhány hétig Budapesten tartózkodott Adelina Bottka Morozzó grófnő, aki maga is sokat és sokszor segítette Görgey Ber­tát A Budapesti Hírlap munkatársa, Áb­rányi Aurél, felkereste a grófnőt, aki a kö­vetkezőket mondta: — Ó, szegény barátnőm állapota megint borzasztóra fordult... Mindenkit kérek, aki csak teheti, segítsen rajta! Édesanyám jól ismerte Görgeyéket és bensőséges ba­rátságban élt a grófnéval. Ennek a barát­ságnak folytatásaképen állandó levelezés­ben állok Bertával. Az utóbbi időben saj­nos, egyre gyakrabban kapok tőle kétségbe­esett és segélyt kérő leveleket... Szegény Berta, borzasztó nyomorban él most és na­gyon súlyosan beteg... — Görgey Berta életéről csupán azt tu­dom, hogy kétszer volt férjnél. Első házas­ságából, amelyet Bohnos úrral kötött, szár­mazott Margit leánya, aki, azt hiszem Olaszországban él. Másodszor Bubna gróf­hoz ment nőül. Egy ideig Angliában éltek, úgy tudom nagyon fényűző életmódot foly­tattak. A háború befejeztével azonban min­denüket elvesztették. Berta, mint özvegy­asszony, ekkor a Baden melletti Gumpolds­kirchen falucskában húzódott meg, ahol egészen egyszerű asztalosnál kerti munka ellenében egy szegényes szobát kapott haj­lékuk — Berta most nyolcvan éves. Nemcsak koránál fogva, de betegsége miatt is telje­sen munkaképtelen. Leveleiben állandóan panaszkodik, hogy abból a kegydíjból, amit a miniszterelnökség juttat neki, képtelen megélni. Legutolsó levelében kétségbeeset­ten jajdul fel: orvoshoz kéne mennie, há­rom-négy héten keresztül fürdőket kellene vennie, hogy fájdalmai legalább valame­lyest csillapuljanak. Kis kegydíjából azon­ban még a mindennapi kenyérre is alig te­lik, nemhogy rohamosan hanyatló egészsé­gére költhetne akár egy fillért is. Körül­belül háromszáz schilling az, amire azonnal szüksége volna, hogy helyreálljon egész­sége s azután egy kisebb, de rendszeres ösz­­szeg, amelyet havonta kaphatna kézhez a kegydíj mellett. EGYRE LÁZASABB LEVELEK HOSSZÚ SORA. Húsz év alatt egész kis könyvtárt ki­tevő kétségbeesett és segélyt kérő levelet írt össze Görgey Artúr leánya, barátoknak, ro­konoknak, közéleti férfiaknak, utóbb már mindenkinek, akinek címéhez hozzájutha­tott és akitől izgalmat remélhetett De oly kevesen vannak, akik segíteni tudnak... Egyik legutolsó levelében megint egy cí­met kért valakitől, — ezt írja: „úgy aka­rom az illető urat megkérni arra, hogy se­gítsen rajtam, mint embert nem kért még másik embert soha...” Húsz év alatt a leggöröngyösebb és min­denképen a legrosszabb utat járta meg Görgey leánya. Lehetetlen e húsz év levelei­ből akár négy-ötöt is úgy elolvasni, hogy fel ne zaklassák az embert, meg ne rázzák, arcába ne kergessék a vért. Amikor a hatvanéves öregasszony Gum­­poldskirchenbe került, — nem tud kérni, és mégis kérnie kell... Nehezen hozza ki magából a szót. Inkább követelődzik és zak­lat. És hamarosan éreznie kell, Hogy leve­leit előbb-utóbb félredobják. És ő egyre ke­serűbb lesz... S aztán következik a hirte­len megtörés — a szükség, a nyomor, a pénztelenség, az idegenség iszonyú nyo­mása ez, amely megtanítja az embert alá­zatra... És a szegény öregasszony egy­szerre bőbeszédűvé válik. Mindent elmond, és mindent bizonyítani akar. Ő neki ne higy­­jenek, ő mindent írásokkal, okmányokkal tud bizonyítani.. „ Egyik levelében írja: „Beteg vagyok, teljesen legyengült, jól kellene táplálkoz­nom, — de ne hagyja azt, hogy jóllakni akarok, csak 56 kiló vagyok, ezt hiteles méréssel bizonyíthatom, nem szoktam jól­lakni, csak erősödésre kellene az élelem, pedig magasságom szerint hetven kilónak is kéne lennem...” Oldalszám lehetne ilyen mondatokat idézni. Jelen állapota pedig a következő: aszt­más és köszvényes rohamai egyre erősöd­nek. December elején még azt írja: ,iiem vagyok életveszedelemben, de nagyon szenvedek. Az orvos sokba kerül. Negyven schilingem maradt csupán egy hónapra, ha a világítást és egyéb házi kiadást kifize­tem. Egy schilling és SS grosch egy napra! Ebből kell ennem, fűtenem, cipőt talpaltat­nom. A ruhavételről már leszoktam”. — Februári levelében már nyugtalanabb és kétségbeesettebb a hangja. Fél, hogy a tá­volban nem hiszik el neki, milyen nyomo­rult, szegény és elhagyatott.Esküszöm ön­nek, — írja megint egyik levelében, — hogy senkim nincs, aki segíthetne rajtam. A be­tegség rettenetesen kínos. Félek, hogy nyo­morult módon meghalok”. Márciusban meg­ismétli: Embertelenül szenvedek, hat­nyolcórás rohamaim vannak ,megfulladok. Semmi orvosi segítséget nem tudok már megfizetni. Itt-ott segít csak egy-két em­ber, akik rövid időre tudnak csupán pár schillinget nélkülözni. Három-négy hétre Gleichenbergbe kellene mennem,­­ három­száz schillingbe kerülne a kúra, orvossal és fürdőkkel, — mert már komolyan az életem­ről van szó, olyan beteg vagyok!” — És áp­rilisban rövid felkiáltás a levél: „Csak akad talán Magyarországon még négy-öt ember, akinek annyi szíve van, hogy ezt az össze­get összeadja!” Görgey Artúr egyetlen leánya most nyolc­van éves. Súlyosan beteg, megrázóan sze­gény és rettenetesen szenved. Mennyi ideje lehet még? Legfeljebb egy-két éve. Akinek ilyen ke­vés ideje van, az már nem is lehet terhére senkinek. Erre a rövid időre feltétlenül meg kéne menteni megalázó nyomorától, rette­netes helyzetétől, s biztosítani kellene szá­mára az orvosi kezelést, a hegyi levegőt, legalább a legolcsóbb kúrát, hogy betegsége és kínjai valamelyest enyhüljenek. Most, amikor az országban egyre több Görgey-emléket lepleznek le, amikor László Fülöp híres Görgey-portréját a miniszter­­elnök dolgozószobájában helyezték el, talán mégis akad Magyarországon, — ahogyan ő maga írja, — négy-öt ember, aki összeáll és segít rajta, vagy megmozdul a magyar társadalom, s tesz valamit az érdekében, nehogy megessék az a szégyen, hogy a sza­badságharc fővezérének, Magyarország egy­napos államfőjének egyetlen leánya a leg­­nyomorultabbul pusztuljon el idegenben. ILLÉS ENDRE­ NINCS GRAMOFONJA? Részletre is kaphat kiváló „Homokord" beszélőgépet ROZGONYI és RÉVAI cégnél, Kossuth Uros-n. 5. Havi részlet 13.— peagu­. !■■■■■■■■■■■■■ A MAGYAR SAJTÓ TÜKRE Az érdeklődés homlokterében ter­mészetesen Imrédy Béla pénzügy­­miniszter nagy beszéde áll-ESTI KURÍR: „A pénzügyminiszter be­széde” címmel vezércikket ír. Megállapítja, hogy a miniszter és a beszéd sikert aratott és rokonszenvet váltott ki azokból a körök­ből is, amelyek a kormány politikáját nem helyeslik. A beszéd hallgatói — írja — nem vonhatták ki magukat az impresszió alól, hogy egy mindenképpen hivatott ember kü­zd­ött a legjobb indulattal a magyar pénzügyi problémák megoldása elé tornyosuló nehéz­ségekkel. MAGYARSÁG: „Imrédy beszéde” a vezető cikk címe s azt írja, hogy nagyon szakszerű és szakavatott pénzügyi beszéd volt, amely, bár inkább a részletekkel foglalkozott, mint a nagy elvi kérdésekkel, de mégis a kor­mánypárti padokon túl is bizonyos mértékig megértésre talált és rokonérzést keltett. He­lyesli a liberalizmus és intervencionista poli­tika közötti középút megválasztását, de szóváteszi, hogy jó volna a gazdasági életet felszabadítani és módokat találni arra, hogy a gazdasági dermedtséget feloldva, a gazda­sági életet felélénkítsük. 8 ÓRAI ÚJSÁG: „Huszárstikli” című vezér­cikke a pénzügyminiszter beszédéből annak a szemléltető történetnek a hatását húzza alá, amellyel megvilágította, hogy amint a hábo­rúban, úgy a pénzügyi politikában is többet ér a vakmerő kísérletezésnél a hűvös ész, józanság és körültekintő gondosság. A Nemzetközi Vásár és a gazda­sági javulásnak benne megmutat­kozó jelei továbbra is lekötik az ér­deklődést. FÜGGETLENSÉG: „Mégis virrad”, hja a vezércikk s elmondja, hogy nemcsak a vásár­ból, hanem az ország legnagyobb megyéje ve­zetőjének jelentéséből is megállapítható, hogy szaporodnak a gazdasági javulás külső és­ megbízható jelei. Négyévi tespedés és tanács­talanság után végre mozgás és élet mutat­kozik. Tudjuk, hogy még vannak bajok és­ akad munka bőségesen, hogy a válságot vég­leg eltakarítsuk. De ezt a munkát örömmel lehet végezni, mert jelek és tények mutatják: már virrad. MAGYAR HÍRLAP: „A munka költészete'’ címmel arról elmélkedik, hogy nemcsak a ter­mészetben, hanem a ligeti vásárban is fellel­hető az életerő tavaszi illata: egy csüggedés nélkül dolgozó ország balzsamos szél­járása. Aki a vásáron a munka kiállított szobrait látja, a „hazai gyártmányon” is megérzi a tavaszt és az élet örök virágfakadását. NÉPSZAVA: „Nagy terített asztal — ez a vásár”, mondja a vezércikk és arra figyel­meztet, hogy ne felejtsük el a kiállítás mö­gött láthatatlanul meghúzódó szép és nagy munkának lerongyolt szenvedő hősét, a mun­kást A külpolitikai események közül a középeurópai kérdés, a romániai események, a francia politika és a délarábiai háború vannak napiren­den. PE­TER LLOYD: „A magyar élni akarás egyik bizonyítéka” című vezető cikk, a nem­zetközi vásár alkalmát felhasználva, azzal foglalkozik, hogy ilyen szálak szövődnek Párizs és Róma között De — mondja — ezek a szálak csak akkor erősödhetnek meg, ha francia részről nem zárkóznak el az új idők felismerése elől. Közép-Európa gazdasági kérdését nem lehet megoldani, ha valaki kö­zépeurópai útján elkerüli Budapestet és azt hiszi, hogy fenntartható Magyarország pasz­­szív és alárendelt szerepe. ÚJ NEMZEDÉK: „Ég minden Romániában”, írja a vezércikk, s felsorolja az ország különféle belső bajait amelyek bizonyítják, hogy az új világ, amit a békeszerződések te­remtettek, nem maradhat meg. Romjain új életre virrad az emberiség. NEMZETI ÚJSÁG: „Minden kút mérge­zett” című cikkében a párizsi eseményekkel, a tüntetésekkel és forradalmi megmozdulá­sokkal foglalkozik. Párizs az igazság felsza­badítását követeli, Európa pedig azok alatt a megnyomorított igazságok alatt nyög, ame­lyekben viszont Párizs mai urai bíznak. Váj­jon meghallja-e — kérdi — nyögéseiket az új, az igazság érvényesülését követelő, tiszta francia közvélemény? A BUDAPESTI HÍRLAP telefonszámai: 444—04. 444—07. 444—05. 444—08. 444—06. 444­ 09.

Next