Budapesti Hírlap, 1934. május (54. évfolyam, 97-121. szám)
1934-05-06 / 102. szám
8 il.. Ferenciesz-tere a. szám (Irányi-utca sarok) Nemzetközi Vásár keretében ■ következő cikkeket olcsó Árban árusítja: millesmur-Lename --n® kiválóan mosható, fehérneműre .. . 1,25, Lenászon nyers fse divatos nyári kosztümre........................... h * Bouclé 68 Bouret *'58 divatszínek és kockás .. .. ...... ■ Lenászon 4'90 divatszínek és kockás m ,• M m •• ■ Crépe Marocaiiso divatos minták M M M fs Tropisai ja90 divatos nyári kompiett-ra .. .. .. .. régi jelzőt, — „áruló”. Gyulai hát aggályoskodik, — azután mégis elutaznak. És Miskolc valóban megabcugolja a budapesti látogatót. De nem Görgeyt, akiről lelkesen írnak a miskolci lapok, ellenben csúnyán nekimennek Gyulainak, „az irigy, mérges és epés kritikusnak”, aki a nemzet bálványát, Jókai Mórt meri bántani. A magyar hősök végül is eljutnak egy magyar Pantheonba. S az odavezető út — körülbelül ilyen, mint ez a miskolci. Görgey Visegrádon él. Szőlőjét egyszer megízleli a király is. A ház körül mindig akad valami tennivaló; a kert, a szőlő munkáskezeket kíván, — és Görgey Berta, akihez Arany János verset írt, alaposan megtanulja a kertészkedést Görgey Artúr leánya még nem tudja, hogy ez a kertészkedés visszatér még egyszer az életében... visszatér, mint valami komor wagneri motívum ... S egy lyukszerű szobát biztosít számára, amikor semmi más hajléka nem lesz. « HÚSZ RETTENETES ÉV GUMPOLDSKIRCHENBEN. Az öregedő Görgey Artúr életével, sorsával, megnemesedő nevével észrevétlenül eltűnik az öregségbe. Ki látja őt ekkor? Alig valaki. S akik látják, azok is a régi barátok. Görgey Artúr öregségéről nincsenek ismert adatok. És ki emlékszik arra, hogy 1014-ben, amikor a nagy világégés fellángol, a negyvenkilences hadak fővezére csöndben eltávozik. Családjáról még kevesebbet tudunk. Fia meghal, leánya férjhez megy, kétszer is. Berta második férje Bubna gróf, katonatiszt, régi cseh arisztokrata család egyik utolsó sarja. Béke, háború, forradalmak, Trianon, s ismét „béke” ... És Görgey Artúr leányáról egyszerre megdöbbentő hír érkezik: Gumpoldskirchenben nyomorog. Halálosan beteg, menthetetlenül szegény és kétségbeesetten reménykedő. Gumpoldskirchen kis falu Alsó-Ausztriában, Mödling mellett. Az elterjedt német lexikon csak annyit tud róla, hogy 1910-ben 3072 lakosa volt, s a község fehér boráról híres. Itt él, közel húsz éve, Bubna grófné, született Görgey Berta. A háború elején költözött ide, egy asztalosmester parasztházának lyukszerű udvari szobájába. Hatvanéves volt Görgey Artúr egyetlen leánya, amikor meghúzódott a Baden melletti kis falucskában, s ma nyolcvanéves. A közbeeső húsz év a legkínosabb földmunkával és takarítóasszonyi munkával, az egyre gyengülő szervezettel és egyre erősbödő betegségekkel való viaskodásban, s egyre hangosabb, tragikusan bizonykodóbb, élete titkait egyre feltáróbb levelezésben és segítségkérésben telt el. Két szerencsétlen házasság szomorú emlékével és fillér nélkül foglalta el gumpolds- VEGYEN JÓT • telket TEGYEN JÓT • családjáT&r AGÁRDON A Velencei tó előnyeiről, a kedvező fizetési feltételekről kérjen díjtalan prospektust. Gróf NÁDASDY ÖRÖKÖSÖK parcellázási irodájától IV., Irányi utca 23. Telefon: 83—5—12. B. H. 1984 MÁJUS 8. VARÁBWXI kircheni szobáját Bubna grófné. A szobáért fizetni nem tudott, takarítani kellett érte. Reggel rendbehozni a házat, napközben segíteni a kertben, nyáron utcát söpörni, télen a havat ellapátolni. A hatvanéves öregasszony, a kertben hajladozva, bizonyára felidézte a régi visegrádi napokat, amikor egy ízben Ferenc József arra vadászott s megízlelte szőlőjüket. Azontúl minden évben a Görgey-birtokról hatalmas kosár szőlőt küldtek a Burgba, ahonnan elejtett vaddal kedveskedtek viszonzásképpen . És elindultak a levelek Gumpelskirchenből, először a király magyar miniszteréhez, Tisza István grófhoz, aki folyósított is némi kegydíjat Görgey Artúr leányának. De egyre tovább húzódott a háború, egyre feljebb nyújtózkodtak az árak, jöttek a forradalom zavarai, s a gumpelskircheni levelek is egyre lázasabbak lettek. Az öreg és fáradt test nem bírja a munkát, minden lélekzetvételért fizetnie kell. S pénz nincs ... nincs... A lélekzetvételek pedig egyre hosszabbak és egyre kínosabbak lesznek. Itt az öregség réme — a kínzó, fullasztó asztma, hosszú rohamokkal, rendetlenné váló szívvel. S itt az öregség másik réme is, — a köszvény és a tüzes fájdalmak az ízületekben. A levelek egyre sűrűbbek... Bethlen István gróf kormánya mindent megtesz, amit tehet: a legmagasabb kegydíjat folyósítja Görgey leányának, — a legmagasabb kegydíjat, amely persze nem haladhatja meg a száz pengőt. De most már orvosi kezelés is kell a betegnek, — kúrák, fürdők, magaslati levegő, — és Gömbös Gyula, akkor honvédelmi miniszter, személyes áldozatkészségével fedezi egy ilyen kúra költségeit. Majd egyik neves történészünk gyűjtést indít javára, amely eredménnyel is jár. És akad egy magyar pénzember, aki hosszabb időn keresztül havi száz pengővel rendszeresen segíti a gumpelskircheni beteget, két év óta azonban neki sem áll módjában jótékonyságát folytatni. A gondok megint nőnek, a betegség feltartóztathatatlanul súlyosodik. Segítséget megint csak a sovány kegydíj jelent... Morozzó grófnő beteg és öreg barátnőjéről beszél Néhány hétig Budapesten tartózkodott Adelina Bottka Morozzó grófnő, aki maga is sokat és sokszor segítette Görgey Bertát A Budapesti Hírlap munkatársa, Ábrányi Aurél, felkereste a grófnőt, aki a következőket mondta: — Ó, szegény barátnőm állapota megint borzasztóra fordult... Mindenkit kérek, aki csak teheti, segítsen rajta! Édesanyám jól ismerte Görgeyéket és bensőséges barátságban élt a grófnéval. Ennek a barátságnak folytatásaképen állandó levelezésben állok Bertával. Az utóbbi időben sajnos, egyre gyakrabban kapok tőle kétségbeesett és segélyt kérő leveleket... Szegény Berta, borzasztó nyomorban él most és nagyon súlyosan beteg... — Görgey Berta életéről csupán azt tudom, hogy kétszer volt férjnél. Első házasságából, amelyet Bohnos úrral kötött, származott Margit leánya, aki, azt hiszem Olaszországban él. Másodszor Bubna grófhoz ment nőül. Egy ideig Angliában éltek, úgy tudom nagyon fényűző életmódot folytattak. A háború befejeztével azonban mindenüket elvesztették. Berta, mint özvegyasszony, ekkor a Baden melletti Gumpoldskirchen falucskában húzódott meg, ahol egészen egyszerű asztalosnál kerti munka ellenében egy szegényes szobát kapott hajlékuk — Berta most nyolcvan éves. Nemcsak koránál fogva, de betegsége miatt is teljesen munkaképtelen. Leveleiben állandóan panaszkodik, hogy abból a kegydíjból, amit a miniszterelnökség juttat neki, képtelen megélni. Legutolsó levelében kétségbeesetten jajdul fel: orvoshoz kéne mennie, három-négy héten keresztül fürdőket kellene vennie, hogy fájdalmai legalább valamelyest csillapuljanak. Kis kegydíjából azonban még a mindennapi kenyérre is alig telik, nemhogy rohamosan hanyatló egészségére költhetne akár egy fillért is. Körülbelül háromszáz schilling az, amire azonnal szüksége volna, hogy helyreálljon egészsége s azután egy kisebb, de rendszeres öszszeg, amelyet havonta kaphatna kézhez a kegydíj mellett. EGYRE LÁZASABB LEVELEK HOSSZÚ SORA. Húsz év alatt egész kis könyvtárt kitevő kétségbeesett és segélyt kérő levelet írt össze Görgey Artúr leánya, barátoknak, rokonoknak, közéleti férfiaknak, utóbb már mindenkinek, akinek címéhez hozzájuthatott és akitől izgalmat remélhetett De oly kevesen vannak, akik segíteni tudnak... Egyik legutolsó levelében megint egy címet kért valakitől, — ezt írja: „úgy akarom az illető urat megkérni arra, hogy segítsen rajtam, mint embert nem kért még másik embert soha...” Húsz év alatt a leggöröngyösebb és mindenképen a legrosszabb utat járta meg Görgey leánya. Lehetetlen e húsz év leveleiből akár négy-ötöt is úgy elolvasni, hogy fel ne zaklassák az embert, meg ne rázzák, arcába ne kergessék a vért. Amikor a hatvanéves öregasszony Gumpoldskirchenbe került, — nem tud kérni, és mégis kérnie kell... Nehezen hozza ki magából a szót. Inkább követelődzik és zaklat. És hamarosan éreznie kell, Hogy leveleit előbb-utóbb félredobják. És ő egyre keserűbb lesz... S aztán következik a hirtelen megtörés — a szükség, a nyomor, a pénztelenség, az idegenség iszonyú nyomása ez, amely megtanítja az embert alázatra... És a szegény öregasszony egyszerre bőbeszédűvé válik. Mindent elmond, és mindent bizonyítani akar. Ő neki ne higyjenek, ő mindent írásokkal, okmányokkal tud bizonyítani.. „ Egyik levelében írja: „Beteg vagyok, teljesen legyengült, jól kellene táplálkoznom, — de ne hagyja azt, hogy jóllakni akarok, csak 56 kiló vagyok, ezt hiteles méréssel bizonyíthatom, nem szoktam jóllakni, csak erősödésre kellene az élelem, pedig magasságom szerint hetven kilónak is kéne lennem...” Oldalszám lehetne ilyen mondatokat idézni. Jelen állapota pedig a következő: asztmás és köszvényes rohamai egyre erősödnek. December elején még azt írja: ,iiem vagyok életveszedelemben, de nagyon szenvedek. Az orvos sokba kerül. Negyven schilingem maradt csupán egy hónapra, ha a világítást és egyéb házi kiadást kifizetem. Egy schilling és SS grosch egy napra! Ebből kell ennem, fűtenem, cipőt talpaltatnom. A ruhavételről már leszoktam”. — Februári levelében már nyugtalanabb és kétségbeesettebb a hangja. Fél, hogy a távolban nem hiszik el neki, milyen nyomorult, szegény és elhagyatott.Esküszöm önnek, — írja megint egyik levelében, — hogy senkim nincs, aki segíthetne rajtam. A betegség rettenetesen kínos. Félek, hogy nyomorult módon meghalok”. Márciusban megismétli: Embertelenül szenvedek, hatnyolcórás rohamaim vannak ,megfulladok. Semmi orvosi segítséget nem tudok már megfizetni. Itt-ott segít csak egy-két ember, akik rövid időre tudnak csupán pár schillinget nélkülözni. Három-négy hétre Gleichenbergbe kellene mennem, háromszáz schillingbe kerülne a kúra, orvossal és fürdőkkel, — mert már komolyan az életemről van szó, olyan beteg vagyok!” — És áprilisban rövid felkiáltás a levél: „Csak akad talán Magyarországon még négy-öt ember, akinek annyi szíve van, hogy ezt az összeget összeadja!” Görgey Artúr egyetlen leánya most nyolcvan éves. Súlyosan beteg, megrázóan szegény és rettenetesen szenved. Mennyi ideje lehet még? Legfeljebb egy-két éve. Akinek ilyen kevés ideje van, az már nem is lehet terhére senkinek. Erre a rövid időre feltétlenül meg kéne menteni megalázó nyomorától, rettenetes helyzetétől, s biztosítani kellene számára az orvosi kezelést, a hegyi levegőt, legalább a legolcsóbb kúrát, hogy betegsége és kínjai valamelyest enyhüljenek. Most, amikor az országban egyre több Görgey-emléket lepleznek le, amikor László Fülöp híres Görgey-portréját a miniszterelnök dolgozószobájában helyezték el, talán mégis akad Magyarországon, — ahogyan ő maga írja, — négy-öt ember, aki összeáll és segít rajta, vagy megmozdul a magyar társadalom, s tesz valamit az érdekében, nehogy megessék az a szégyen, hogy a szabadságharc fővezérének, Magyarország egynapos államfőjének egyetlen leánya a legnyomorultabbul pusztuljon el idegenben. ILLÉS ENDRE NINCS GRAMOFONJA? Részletre is kaphat kiváló „Homokord" beszélőgépet ROZGONYI és RÉVAI cégnél, Kossuth Uros-n. 5. Havi részlet 13.— peagu. !■■■■■■■■■■■■■ A MAGYAR SAJTÓ TÜKRE Az érdeklődés homlokterében természetesen Imrédy Béla pénzügyminiszter nagy beszéde áll-ESTI KURÍR: „A pénzügyminiszter beszéde” címmel vezércikket ír. Megállapítja, hogy a miniszter és a beszéd sikert aratott és rokonszenvet váltott ki azokból a körökből is, amelyek a kormány politikáját nem helyeslik. A beszéd hallgatói — írja — nem vonhatták ki magukat az impresszió alól, hogy egy mindenképpen hivatott ember küzdött a legjobb indulattal a magyar pénzügyi problémák megoldása elé tornyosuló nehézségekkel. MAGYARSÁG: „Imrédy beszéde” a vezető cikk címe s azt írja, hogy nagyon szakszerű és szakavatott pénzügyi beszéd volt, amely, bár inkább a részletekkel foglalkozott, mint a nagy elvi kérdésekkel, de mégis a kormánypárti padokon túl is bizonyos mértékig megértésre talált és rokonérzést keltett. Helyesli a liberalizmus és intervencionista politika közötti középút megválasztását, de szóváteszi, hogy jó volna a gazdasági életet felszabadítani és módokat találni arra, hogy a gazdasági dermedtséget feloldva, a gazdasági életet felélénkítsük. 8 ÓRAI ÚJSÁG: „Huszárstikli” című vezércikke a pénzügyminiszter beszédéből annak a szemléltető történetnek a hatását húzza alá, amellyel megvilágította, hogy amint a háborúban, úgy a pénzügyi politikában is többet ér a vakmerő kísérletezésnél a hűvös ész, józanság és körültekintő gondosság. A Nemzetközi Vásár és a gazdasági javulásnak benne megmutatkozó jelei továbbra is lekötik az érdeklődést. FÜGGETLENSÉG: „Mégis virrad”, hja a vezércikk s elmondja, hogy nemcsak a vásárból, hanem az ország legnagyobb megyéje vezetőjének jelentéséből is megállapítható, hogy szaporodnak a gazdasági javulás külső és megbízható jelei. Négyévi tespedés és tanácstalanság után végre mozgás és élet mutatkozik. Tudjuk, hogy még vannak bajok és akad munka bőségesen, hogy a válságot végleg eltakarítsuk. De ezt a munkát örömmel lehet végezni, mert jelek és tények mutatják: már virrad. MAGYAR HÍRLAP: „A munka költészete'’ címmel arról elmélkedik, hogy nemcsak a természetben, hanem a ligeti vásárban is fellelhető az életerő tavaszi illata: egy csüggedés nélkül dolgozó ország balzsamos széljárása. Aki a vásáron a munka kiállított szobrait látja, a „hazai gyártmányon” is megérzi a tavaszt és az élet örök virágfakadását. NÉPSZAVA: „Nagy terített asztal — ez a vásár”, mondja a vezércikk és arra figyelmeztet, hogy ne felejtsük el a kiállítás mögött láthatatlanul meghúzódó szép és nagy munkának lerongyolt szenvedő hősét, a munkást A külpolitikai események közül a középeurópai kérdés, a romániai események, a francia politika és a délarábiai háború vannak napirenden. PETER LLOYD: „A magyar élni akarás egyik bizonyítéka” című vezető cikk, a nemzetközi vásár alkalmát felhasználva, azzal foglalkozik, hogy ilyen szálak szövődnek Párizs és Róma között De — mondja — ezek a szálak csak akkor erősödhetnek meg, ha francia részről nem zárkóznak el az új idők felismerése elől. Közép-Európa gazdasági kérdését nem lehet megoldani, ha valaki középeurópai útján elkerüli Budapestet és azt hiszi, hogy fenntartható Magyarország paszszív és alárendelt szerepe. ÚJ NEMZEDÉK: „Ég minden Romániában”, írja a vezércikk, s felsorolja az ország különféle belső bajait amelyek bizonyítják, hogy az új világ, amit a békeszerződések teremtettek, nem maradhat meg. Romjain új életre virrad az emberiség. NEMZETI ÚJSÁG: „Minden kút mérgezett” című cikkében a párizsi eseményekkel, a tüntetésekkel és forradalmi megmozdulásokkal foglalkozik. Párizs az igazság felszabadítását követeli, Európa pedig azok alatt a megnyomorított igazságok alatt nyög, amelyekben viszont Párizs mai urai bíznak. Vájjon meghallja-e — kérdi — nyögéseiket az új, az igazság érvényesülését követelő, tiszta francia közvélemény? A BUDAPESTI HÍRLAP telefonszámai: 444—04. 444—07. 444—05. 444—08. 444—06. 444 09.