Budapesti Hírlap, 1934. június(54. évfolyam, 122-145. szám)
1934-06-03 / 123. szám
1934 JUNIUS 3. VASARNAP B.E TUDOMÁNY ---------------------IrodalomJ||........... A magyar irodalom a XIX. század utolsó harmadában Pintér Jenő Magyar Irodalomtörténetének hetedik kötete A műhöz nemcsak művészet és tudás kell, de nem utolsó sorban türelem is, — írja Goethe a Faustban. A goethei mondás az izolált műre vonatkozik, tehát egyetlenegy vállalkozásra. De mennyivel több művészet, tudás és türelem kell a művek összességét átfogó nagy műhöz, az irodalomtörténethez. Művészet, — mert az irodalomtörténész a legnehezebb és legnemesebb anyaggal dolgozik, — a megfoghatatlan, mindig más alakot öltő, örökké változó lélekkel. Művek lelkével, írók lelkével, korok lelkével. De az irodalomtörténet nemcsak lélekkutatás, amely intuitív művészt kíván, hanem ugyanakkor történelem is, folytonos változás, művekben, írókban, műfajokban, korokban örökké előrehullámzó fejlődés, amely válogató, rendező, kiemelő és biztosan tájékozódni tudó objektív tudást és tudást kíván. S a türelem? A türelem Itt elsősorban óriási anyagot, sokszor erőnfelüli munkabírást és rendszerességet, jártasságot s még mindezeken felül bizonyos szerencsét is jelent a kutatásban. Művészet, tudás és türelem hármas összefogásának és együttes erőfeszítésének eredménye az a hétkötetes, arányaiban és anyagában monumentális mű, amely Pintér Jenő gazdag őejének kiemelkedő alkotása, a magyar irodalom teljes története, széles partok között hömpölygő folyam, egészen ritka és lefegyverző vállalkozás. Egy nemzedék munkáját végezte el egymagában Pintér Jenő, és ennek a hatalmas alkotásnak most jelent meg a hetedik kötete, egyelőre a zárókötet, a XIX. század utolsó harmadának magyar irodalma. Politikában a kiegyezés utáni három évtized kora ez a harminc év. Társadalmilag új osztályok alakulásának, tragikus talajcsuszamlásoknak s egy hihetetlenül gyorsütemű és kissé Potemkin-fejlődésnek bűvös emberöltője. Irodalmilag Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Gyulai Pál, Beöthy Zsolt kora. Az a kor, amelynek irodalmi termése Jókai Aranyembere, Vajda János költeményei, Arany László költői elbeszélése, a Délibábok hőse, Tóth Ede színműve, A falu rossza, a nagy romantikus Arany Jánoseposz, a Toldi szerelme, Mikszáth tót atyafiai és jó palócai s Kiss József költeményei. Pintér Jenő történeti, társadalmi s művelődéstörténeti freskója, amely széles ecsetkezeléssel és mégis magával ragadó dinamikával mutatja be a kor különböző fórumait és agoráit, plasztikus képekben és jelenetekben foglalja össze a kiegyezésre következő történelmi mozzanatokat, írói törekvéseket és kulturális állapotokat, amely rámutat az igazi alkotásokra és leleplezi a potemkin-kulisszákat, belsővonalbeli történetírás és érett írásművészet. " Izgató kor ez. Szekfű Gyula mutatta meg, hogyan vették ajkukra ennek az emberöltőnek fiai Széchenyi nevét és hogyan űzték ki agyukból és szívükből Széchenyi eszméit. A magyar jelen és a magyar közelmúlt gyökerei mind-mind ebbe a korba nyúlnak le, idáig kell visszamennünk, hogy lássuk a különböző változások kezdetét, a jövő meginduló erjedését, az okok és okozatok szigorú sorát. Pintér Jenő nagy műve a történeti folyamatoknak és a nagy írói egyéniségeknek egymásra ható, egymást gazdagító, de egymástól sokszor idegen viszonyában és szintézisében mutatja be ezt a harminc évet. Végtelenül gazdag irodalmi arcképsorozat. ,Ifjú Magyarország”, a Petőfi korabeli halom sebesvizű hegyi patakja páratlan zuhatagok természeti szépségeivel kápráztatja még el a szemlélőt, de ebben a korban az iram lassúdik, a folyó látszólag kialudt tűzhányók között és szelídebb völgyekben kanyarog, a sekélyebb vizet inkább óriási szikladarabok akasztják el minduntalan, olyan egyéniségek, mint Jókai, Mikszáth, Gyulai Pál. Ennek megfelelően Pintér Jenő is szinte különálló, kötetszámba menő tanulmányaiban mutatja be ezeknek a kiemelkedő íróknak portréját és ővrjét. Nyugalmas állóképek ezek a részek. Annál inkábbérezzük a változást, a fejlődést a másodikés harmadik sorban állók rajzában. Pintér Jenő három szálból szövi ezt a részt: az irodalmi anyag ismertetésének, az értékelést kialakító kritikának és egy tökéletesés kimerítő irodalmi bibliográfiának összefonódó szálaiból. 1 * A mű természetesen megmutatja a szakadékot a történelmi Magyarország és írói között, leleplezi a be nem teljesített feladatot: az írók milyen kevéssé voltak akkor igaz tükrözői és kritikusai koruknak, — de a táj Pintér Jenő tolla alatt mégis napsütötté válik. Napfény hat át mindent, — az emberek, a jelenségek, az események egyszerűek, tiszták, áttekinthetők. De tudjuk, hogy ugyanaz a táj borulatban menynyire meg tud változni: új vonások kerülnek az ismert arcra, pillanatok alatt fenyegetéssel és titkokkal lesz teli sok részlet. Pintér Jenő józan és racionális elme:: ő nem érzékeli a kimondhatóság és kimondhatatlanság határán lebegő dolgokat, és ebből fakad, hogy egyszerűsége sokszor egyszerűsítés. Zárókötetében hiányzik a nagy egyéniségek és az epigonok kitűnő bemutatása mellett a milleneumi Magyarországot igazán kifejező, a hivatalos irodalom sodrának ellenében forduló tragikus és szétszórt kis írói csoport megrendítő és igaz irodalmi értékeket felmutató küzdelme, az olyan világító, magányos és üstökösszerű egyéniségek jelentőségének felismerése és felismertetése, amilyen Péterfy Jenő, Vajda János, Tolnai Lajos, vagy Justh Zsigmond. Igaz, hogy Pintér Jenő munkájában nincs semmiféle irányban részrehajlás. És nincs olcsó meghajlás divatos irodalomtörténeti és szellemtudományi törekvések előtt. ,,Lehangolódunk, ha észrevesszük a szándékot", — mondja Goethe a Tasso-ban. Pintér Jenő nagy munkájának olvasása közben nem érzünk semmi ilyen lehangolódást, ezzel a hatalmas anyaggal Pintér nem akart semmit és senkit igazolni, nem töri be erőszakosan a magyar írókat és irodalmat semmiféle tudományos rendszer túl rövid Prokusztesz-ágyába: irodalomtörténetében a magyar századok literatúrájának hű és részrehajthatatlan krónikása kíván mindvégig maradni. —sme. (*) A Tanú új száma. Németh László kritikai folyóiratának új számából kiemelkedik az a három, tökéletesre csiszolt és nyugtalanító tüzű tanulmány, amelynek minden lapja a tizennyolcadik század ismeretlen arcát villantja fel. Izgató utazás ez a háromrétű tanulmány a század újonnan felfedezett tájain, a kor szenvedélytelen és mosolygó fölényű történetírásában s végül megismerése a század két óriásának: Hunénak és Kant-nak. Ez az írás ragyogó töredéknek hat, de íróiban, politikusaiban, tudósaiban, királyaiban, reformátoraiban, társadalmi rétegeiben, eszméstül, áramlatostul, tájaival, atmoszférájával, egész bonyolult életével döbbentő közeibe hozza Voltaire századát, kiegészülve és folytatásában a magyar esszé-irodalom remekének ígérkezik. Az Ady Endréről szóló tanulmány Adyt a magyarság igazi felfedezőjének mutatja be és sokáig felejthetetlen, amit e téma kapcsán a zseniről, a gondolkodó költőről s Ady világirodalmi rokonairól olvashatunk. A magyar jelen és a magyar lét parazsas időszerűségeivel foglalkozik a Helyzetkép, míg az irodalmi élet keresztmetszetét a Két újságcikk adja. Az „Új nemes szekta” történetének második része szépirodalmi, történeti és irodalomtörténeti ízeivel: új műfaj, lenyűgöző kitágítása és továbbrezgetése az első részben közölt anyagnak, — izgató kísérlet az emberi törekvések elporladásának bemutatására az időben és az emberi élet reménytelen anyagában. * (Zeneakadémiai oklevél-pályázat.) Deutsch Jenő, a Zeneművészeti Főiskola orgonatanszakán Zalánffy Aladár növendéke kedden tartotta oklevél-pályázati hangversenyét. A fiatal művészjelölt muzikális és értelmes zenész, s ízlésesen használja fel hangszerének minden lehetőségét. Nem keres olcsó hatásokat, hanem mindig komoly és nobilis stílusban játszik. A közönség nagy elismeréssel fogadta a bemutatkozást. (*) A győri Kisfaludy Irodalmi Kör emléktáblával jelölte meg azt a házat, amely a XVIII. század első felében a költő Amadé Antal báró és fia, a halhatatlan lírikus, Amadé László báró háza volt. Az emléktáblát június 3-án ünnepi ülés keretében leplezik le. Egy hadifestő emlékei Zádor István, a kitűnő rajzoló és grafikus új oldaláról mutatkozik be a közönségnek. Könyvet írt háborús élményeiről, szövegei eleven, élethű rajzaihoz, amelyek így illusztrációi lettek közvetlenül elmondott hadiélményeinek. Az előszóban Zádor leírja, hogy mi adott erre ilyen későn alkalmat. Hosszú ideig betegen feküdt és ekkor megelevenedtek előtte régi háborús emlékei. Régi rajzai közelebb hozták őt az átélt eseményekhez, csak le kellett írni a kísérő mondatokat, magyarázó szöveget kellett illeszteni a képekhez és ime, létrejött az egyszerű és rokonszenves stílusú könyv. Mégis több ez a szöveg keresetlen mondatoknál, mert mások az írói élmények és mások a képzőművészetiek. Zádor mind a kettőben az igazsághoz, a természetességhez ragaszkodik. A szöveg is, akárcsak a képek, őszinte dokumentumai hadifestő emlékeinek. Nem dicsekszik, nem akar csillogni, képzelete nem ragadja magával valószerűtlen területekre, csak azokat az eseményeket emeli ki jobban, amelyek az eljövendő katasztrófának voltak figyelmeztetői. Könyve mégis irodalom, éppen keresetlen, dagályosság nélkül való egyszerűsége miatt. Négy évet ír le Zádor, az 1914 augusztusi bevonulásról, mikor mint a népfelkelő század parancsnoka harcolt Szerbiában és Valjevo alatt megsebesült, majd hadifestő élményeit, amikor egymásután járta be az egyes harctereket, rajzolta hadseregünk vezető személyiségeit és a nyomorult szenvedőket. Sokszor meg is feledkezett a borzalmakról, mert csak anyagot látott, amelyet meg kellett örökítenie. Lerajzolta I. Ferenc József bécsi temetését, IV. Károly budapesti koronázását, a bukaresti béketárgyalás résztvevőit, a háborús évek nagy politikusait, majd az összeomlás, a forradalom eseményeit. Könyve is ezzel a végzetszerű, tragikus befejezéssel zárul. Az első rajzok még tollal készültek, majd később puha ceruzával és még lágyabb grafittal rajzolt, hogy a festői hatású tónusárnyalatokat minél jobban éreztethesse. Lapjai nemzetközi sikert is hoztak Zádornak, mert a Leipziger Illustrierte Zeitung szerződtette háborús rajzolójának, sőt városképeket is készíttetett vele. Most, a háborús években készült, válogatott rajzait egy kötetben egyesítette, hogy keresetlen szövegükkel őszinte, megbízható emlékei legyenek egy kitűnő szemű, gyorskezű hadifestő élményeinek. Zádor István ízléses kötete az Egyetemi Nyomda kiadóvállalatát dicséri. Y. E. A Szt. Gellért Hullámfürdőben Gundelnál kitűnően és olcsón meg is ebédelhetünk (*) A mai Magyarország megmaradt kincseit, a történelmi értékekben és természeti szépségekben gazdag vidéki városokat ismertette egymásután tartalmas, mélyenjáró, érdekes tanulmányokban az Új Idők, Herczeg Ferenc hetilapja, ezekkel a közleményekkel nemcsak olvasói látókörét szélesíti és műveltségét gazdagítja, hanem az idegenforgalomnak is nagy szolgálatot tesz. Az Uj Idők mai számában Nyilas Jenő Székesfehérvárról, a magyar királyok koronázási és temetkezési helyéről, a nagy püspök, Prohászka Ottokár városáról ír. Bossányi Andor dr., egy szintén mindenkit érdeklő tanulmány keretében az egyik legújabb orvosi problémával foglalkozik. Kibédy Albert Brazilia ősvadonában töltött hetekről színesen, izgalmasan emlékezik meg érdekes naplójegyzeteiben. A szépirodalmi részben Szász Géza és Aldrich nagy sikert aratott regényeinek folytatásait olvashatjuk, Székely Tibor finom és elmés, Farkas Imre derűs elbeszélései, Babay József, Emőd Tamás szép versei, Zsigray Julianna cikke teszik változatossá még az Új Idők-et, amelyből a népszerű rovatok, a Szerkesztő üzenetei, Gasztronómia, Kertészet, Szépségápolás, Torna, Rejtvényverseny sem maradtak ki. Díjtalan mutatványszámot bárkinek szívesen küld a kiadóhivatal. Budapest, VI., Andrássy út 16. Előfizetési ár negyedévre 6 pengő 40 fillér, egyes szám ára 50 fillér. (*) Kétmillió frank La Fontaine meséiért. Párizsból jelentik: La Fontaine, a nagy francia meseíró ,,Meséi”-nek egy különösen ritka, eredeti példányát kétmillió frankért vásárolta meg több műgyűjtő, azzal a céllal, hogy a nagybecsű könyvet a francia nemzetnek ajándékozzák és a párizsi Bibliothéque Nationale-ban helyezzék el. A kötetet Fragonardnak 57 eredeti illusztrációja díszíti. A drága könyv egy Henri Beraldi nevű bibliofil gyűjteményéből került aukcióra. * (Kováts J. István: A kereszténység és a társadalmi kérdések.) A Református Egyházi Könyvtár legújabb köteteként jelent meg Kováts J. István alapos és teljes áttekintést nyújtó tanulmánya a keresztény egyházaknak a társadalmi kérdésekkel szemben elfoglalt viszonyáról. A könyv rövid bevezetés és az elvi szempontok tisztázása után a kérdés történelmi részével foglalkozik és adja a társadalmi mozgalmak történetét, helyesebben elemzi azok viszonyát a kereszténységhez. Külön fejezet foglalkozik a marxizmussal. Ez a három ív terjedelmű fejezet, mint önálló polemikus irat a legjellegzetesebben atheista és keresztényellenes szocialista tanítás ellen, az egész kötet egyik legértékesebb része és igen sok új szempontra mutat rá, sok új meglátást tud előhozni ebben a sokat vitatott és óriási „irodalom”-mal bíró kérdésben. Hasonlóképpen értékes a háború utáni szociális problémákkal foglalkozó fejezet. Ezt követi, a kötet második részeként, a szocializmus nagy elvi kérdéseiben vallott református álláspontnak a kifejtése. Végül a külföldi evangéliumi egyházak és a magyar református egyház szociális tevékenységének ismertetése következik. Kováts J. István könyvének célja, amint azt Peabodyra való hivatkozással mondja, az volt, hogy kutassa: alkalmas-e a kereszténység a szociális kérdés megoldására? A feleletet a leghatározottabban igenlőnek tartja és könyvének minden oldala arról győzi meg az olvasót, hogy a keresztény egyházak, a római katolikus egyház éppen úgy, mint az evangéliumi egyházak, akkor töltik be hivatásukat, ha kiveszik részüket a mai idők legsürgetőbb szociális feladatainak elvégzésében ... . 19 M «na ön is turfidiSn fehérneműjével! A finom férfifehérnemű beszerzése most időszerű ! Kellemes, előkelő nyári viselet » n _ Tropikáling £^1“ P 5.5Q nLkaf. Finom puplining prin 2 gallérral minden színben............ I I.uU-tSl Nyári Raye zefir nadrág pn on gyöngyház gombokkal ................... I L.0. Az összes úri divatcikkek nagy választékában mindenki megtartja ízlésének a legmegfelelőbbet a 60 éve előnyösen ismert LUSTIGEDE cégnél. Rákóczi-út 4 (A hercegprímás a Műcsarnokban.) Serédi Jusztinián dr. bíboros-hercegprímás szombaton délután megtekintette a Műcsarnok nemzeti képzőművészeti kiállítását. A hercegprímás titkára, Horváth István és Esthy Miklós pápai kamarás kíséretében érkezett a Műcsarnokba, ahol a vallás- és közoktatásügyi miniszter nevében Wlassics Gyula dr. báró helyettes államtitkár, a Képzőművészeti Társulat részéről pedig Nékám Lajos dr. alelnök és Petrovácz Gyula országgyűlési képviselő, igazgatósági tag fogadta az egyházfőt. A hercegprímást Csánky Dénes, a Nemzeti Kiállítás rendezője kalauzolta végig a termeken. A hercegprímás több, mint két óra hosszat időzött a Műcsarnokban. [