Budapesti Hírlap, 1934. július (54. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-10 / 153. szám

6 A SZERTARTÁSOK mellett emelt szót Jean Schlumberger, a kitűnő francia író. A nagy modern tömeg­­mozgalmak alapjául a közérdek szolgál. De a közérdek egymagában nem elegendő a mozgalmak ébrentartására; meglepetve tapasztaljuk, milyen lanyhán lelkesednek az emberek az érdekeikért. A tömegeket csak misztikus lendülettel lehet felrázni, ez pedig csak szertartásokkal és ünnepekkel mehet végbe. A tanok hiába logikusak és hiába osztja őket a többség, mindaddig ha­lottak és hatástalanok, amíg nem rázzák meg az érzelmeket. Láthattuk, hogy a nagy tömegmozgalmak, amelyek az utóbbi évek­ben diadalt arattak, milyen különös gondot fordítottak az emlékünnepélyekre és szer­tartásokra. Könnyelműség mosolyogni raj­tuk, mint egyszerű parádékon, amelyek ége­tőbb kérdésekről vonják el a figyelmet. Franciaországban meghaltak, megfakultak a szertartások. Szertartásokat azonban nem lehet megrendelésre gyártani. Auguste Comte, a filozófus nagyon szépeket gondolt ki, de egyik sem vert gyökeret. A mo­dern ember bátortalan lett a nagy szimbo­likus gesztusok előtt. Egy Gandhi sza­badon újíthat, rokka elé ülhet, sőt párol­hat abban a biztos tudatban, hogy a töme­gek megértik. De a mi nyugati világunk­ban az utóbi években csak egy szertartás gyökerezett meg: az ismeretlen katona kul­tusza. Reveláló erejű, hogy ezek a tömeges megnyilvánulások nemzeti természetűek. Azt bizonyítják, hogy a nemzeti érzés az egyetlen kollektív szenvedély, amely ma még a növekedés korszakában, a fantázia termékeny állapotában van. HAUSSMANN BÁRÓ az ötvenes-hatvanas években Párizs pre­fektusa volt és ezalatt tetőtől talpig átala­kította Párizst, amely neki köszönheti, hogy nyolc-tíz egymás mellett szorongó kisvárosból a fény városa lett. Ő terem­tette meg a Párizs környéki vasúti háló­zatot, a nagy parkokat, a boulevardokat, ő teremtette meg Párizs egységét. Az egyik boulevardot róla nevezté­k el, de a „nagy prefektusnak” nincs szobra Párizs többezer szobra között. Egész sereg kerü­leti nagyság szobrot kapott a hálás po­r­­­roktól, de Haussmann olyan nagy úr volt, hogy személy szerint senki sem tartozott neki hálával. A városi tanácsban valaki most a homlokára csapott, hogy Hauss­­mannak még mindig nincs szobra. Botrány! mondta a tanács és nyomban elhatározta, hogy Haussmannak szobrot emel a róla elnevezett boulevard bejáratánál. De a városatyák mindjárt számolni kezdtek és kiszámították, hogy a francia fővárosnak nincs több pénze százezer franknál — huszonnégyezer pengőnél — Haussmann szobrára. Huszonnégyezer pengőből a mai dr­ága világban csak nagyon gyatra kis szobrocskára futja. Igaz viszont, hogy a nagy prefektus átalakítási munkálatai mil­­liárdokba kerültek és adósságba verték Párizst; a város az ő szobrán takarítja meg Haussmann költekezését. NEVEZETES HALOTTJAI voltak ezen a héten Angliának. Marlbo­­rough herceg, a híres hadvezér leszárma­zottja, Anglia egyik legelőkelőbb főura hat­vanhárom éves korában meghalt. A kilen­cedik Marlborough herceg női ágon a Chur­­chillekkel is rokonságban volt, hercegi ko­ronát pedig hármat viselt: a Marlborough hercegségen kívül a Római Szentbirodalom és Mindelheim hercege volt. Részt vett a búr háborúban, a legendás eleganciájú ox­­fordshirei huszárzeredben szolgált. Con­­suelo Vanderbilttel, az amerikai milliárdos leányával való házasságáról és válásáról annak idején sokat beszéltek. Kitűnő úr­lovas, finom műértő és jeles gazda volt, azelőtt közéleti szerepet is játszott, de amióta Anglia politikai élete demokrati­zálódott, visszavonult blenheimi birtokára, amelyet a rossz gazdasági viszonyok miatt csak nehezen tudott fenntartani. Nem tar­totta magát ebből a világból való ember­nek. Az angol arisztokráciára rossz idők járnak: sok elsőszülött kénytelen lemon­dani az öröklött kastélyról és birtokról, mert nem tudja megfizetni az adót és ille­tékeket. Ugyancsak ezen a héten halt meg Mary Frances Sandars, Balzac életrajz­írónője és Sir Conyngham Greene, a volt tokiói nagykövet, a legjobb angol diploma­ták egyike. 1 Be­­. Mussolini a termékeny munkáról RÓMA, júl. 9. Mussolini munkabér fejében a littoriai cséplésért 6 lírát és 50 centesimót kapott. A miniszterelnököt ebből az alkalomból ünneplő lelkes tömeghez a duce beszédet intézett s ebben a többi közt ezeket mondta: — Két dolgot akarok néktek mondani. Az egyik az, hogy a korporációk korszaka, vagyis a fasizmus véget vet a munkában az úgynevezett intellektuellek­ uralmának, akik terméketlenek vagy az egyke hívei. Ez azonban veszedelem a nemzet jövőjére. Róma valaha parasztokkal alapította meg uralmát, hanyatlása az intellektuális gö­rög és keleti világ bomlása nyomán kez­dődött meg. A másik dolog, amit veletek közölni akarok: A jövő évi Péter-Pálkor én akarom Sabaudiában az első termést csépelni. Az olasz trónörökös hétfőn részt vett a gaetai öbölben fekvő Minturnóban rende­zett arató­ünnepségen. Esztergom. és (hgh) Holnap zárulnak Esztergomban a katolikus nyári egyetem második évfolya­mának előadásai, mondhatni teljes csend­ben, abban a csendben, amely méltó min­den komoly szellemi munkához. A tartóz­kodás és a mérséklet, melyek katolicizmu­sunknak ezt a legújabb tudományos intéz­ményét jellemzik, a kívülállót is kötelezik. Ha egy percre mégis megállunk az eszter­gomi kurzusok zárónapján, s felhívjuk az ország nyilvánosságának figyelmét arra, ami a hercegprímás székvárosában most két héten át lefolyt, nem a szokványos magasz­talás és az unalomig ismert közéleti reklám okáért történik, hanem azért, mert társa­dalmunk e kérdésben még felvilágosításra és magyarázatra tarthat számot. Az elmúlt esztendőben néhány kiváló ma­gyar tudós régi és nagy külföldi példák, elsősorban Salzburg mintájára, életre hívta az esztergomi nyári egyetemet. A gondola­tot a tudomány minden jelentkezése iránt tudósként rendkívül fogékony bíboros-her­cegprímás a magáévá tette, s az akciónak azzal adott különös nyomatékot, hogy az intézményt — nyilván egyszer s minden­korra — székvárosához fűzte. Az alapító­kat az a kérdés foglalkoztatta, miként le­hetne évről-évre egybegyűjteni egy szabad főiskolai kurzus kereteiben a magyar ka­tolikus szellemi világ tudnivágyó tagjait, miként lehetne egy-egy tudománykor ak­tuális problémáiról a tudományosságnak legjelesebbjeit megszólaltatni, miként le­hetne ezt az egész magasrendű tudomány­terjesztő apparátust a kereszténység világ­­szemléletével megtölteni? Ezekre a kérdé­sekre már két tanfolyam adott praktikus választ: a tavalyi, mely főként történeti té­mákkal foglalkozott, s az idei, mely a faj­tudomány és eugenika annyira időszerű kérdéseit tűzte programjára. Az első két kurzus megmutatta, hogy ezeknek az elő­adássorozatoknak valóban megvan a maguk sajátos témaköre, melyet más keretekben nem lehetne hasonlóan művelni; a témakö­röknek megvan a maguk hivatott előadói kara és megvan mindenekfelett a társada­lom érdeklődése: megvan a publikumuk,­­ egyháziak és világiak, ifjabbak és hivatá­sukban élő idősebbek. Ezek a tanulságok az esztergomi nyári egyetem teljes sikerét jelentik. Ennek a sikernek két irányban is van je­lentősége: a hazai katolicizmus és az egye­temes magyar műveltség irányában. A magyar katolikus gondolat és cselek­vés szempontjából rendkívüli súllyal esik a latba, hogy az esztergomi hetekben a leg­magasabb tudományosság síkján találkozik hitélet és szellemi élet. Olyan találkozás ez, mely a katolicizmus világtörténetében gya­kori és természetes, a­minálunk mégis rit­kaságszámba ment eddig. E kurzusok lesz­nek hivatottak rá, hogy a katolikus szel­lemi élete figyelmét szüntelen reáirányítsák a kereszténységre, mint kultur épületre. Hogy katolicizmus nem csupán vallás, bár elsősorban az, — nem csupán erkölcsi pa­rancs, kultusz és áhítat, hanem mindezek mellett: világszemlélet is, magasrendű szel­lemiség, a tudományos kutatás fundamen­tuma, serkentője és szintézise, — mindezt az új intézmény lesz hivatott az elmékbe vésni. A nemzet szellemi élete szempontjából ellenben nem lehet közömbös — és ez Esz­tergom tanulsága mindnyájunk számára, úgy katolikusoknak, mint nem katolikusok­nak —, hogy a nyári egyetemmel a magyar­ság tudományművelő és tudományterjesztő szervezete kibővült. Nem lehet közömbös, hogy nyaranként ezentúl össze fog gyűlni a Duna partján, ott, ahol a trianoni Magyar­­ország pillantása már idegenbe réved, a tu­­dást keresők sokasága, hogy a leghivatot­­tabbak vezetése alatt a világ nagy kérdé­seivel foglalkozzék. A szellemi életben tud­valévően semmi kárba nem vész s minden komoly erőfeszítésnek megvan az illő ha­tása. A tudományterjesztés új centruma, melyet önzetlen és tettrekész emberek, élü­kön a legnagyobb magyar tudósok egyiké­vel, Szekfű Gyulával, ime, sikerrel létre­hívtak, olyan erőfeszítés, melynek áldásait mindnyájan érezni fogjuk. Csatlakozás a nemzeti egységhez A nagykanizsai ipartestület 75 százaléka, mintegy 800 kisiparos, Samu Lajos ipar­­ testületi elnökkel együtt belépett a nemzeti egységfront nagykanizsai csoportjába. Né­hány napon belül megalakul Nagykanizsán a Nemzeti Egység Kisipari Blokkja. A Sztranyavszky Sándor díszpolgársága Nagy és díszes közönségnek jelenlété­ben vette át Sztranyavszky Sándor, a nemzeti egység országos elnöke díszpol­gári oklevelét a nógrádmegyei Heréd köz­ségben. A képviselőtestületnek díszgyűlé­sén Radvánszky Albert báró, Soldos Béla dr. főispán és vitéz Tabódy Tibor ország­­gyűlési képviselő kíséretében jelent meg, melyen Szuchevich Sándor járási főszol­gabíró elnökölt. Genczer József esperes­plébános nyújtotta át lelkes szavak kísé­retében a díszokmányt, majd Mészáros János a gazdatársadalom nevében és Szé­kely Andor lelkész a társadalmi egyesüle­tek megbízásából köszöntötte a község díszpolgárát. Sztranyavszky Sándor válaszában ki­fejtette, hogy a köznek szolgálatában kü­lönféleképpen lehet eljárni, de azt illeti a legnagyobb elismerés, aki önzetlenül és fanatikus hittel teljesíti hazafias köteles­ségét. A polgár fogalmát a jog és köte­lességek jellemzik, de a jognak mindig háttérben kell maradnia a kötelességgel szemben. A jog jár a polgárnak, de a polgár részéről kötelességének hű teljesí­tése mindenek fölött jár a hazának. A kötelességteljesítés téglái a becsületes ön­zetlenség cementjével alkotják azon szi­lárd alapot, amely soha meg nem inog és senki által el nem kobozható. A díszpol­gárságban kevesebbet vél látni a jogból, de fokozottabb mértéket a kötelességből. A díszgyűlés után Lévay Mihály c. püspök köszöntötte Sztranyavszky Sán­dorban a prófétai lélekkel megáldott poli­tikust, majd Bangay Ruppert esperes­plébános vezetésével az egész sziráki já­rás tisztelgett előtte és ünnepelte szemé­lyében a mindenkit szerető és az embe­rek nagy tömegei iránt mindig jótevő ál­lamférfit. Hűséggel a nemzeti egység esz­méi iránt, éltette Gömbös Gyula minisz­terelnököt, a hazafias mozgalom vezérét és kiváló munkatársát, Sztranyavszky Sándort. 1934 JTJLTÜS 10, KEDD — (Bélrenyheség és kínzó főfájások), a máj és az epeutak bántalmai, gyomor- és bélhurut, aranyeres bajok és a végbél meg­betegedései esetén a természetes „Ferenc József” keserűvíz gyorsan és biztosan meg­szünteti a hasiszervek pangását. Sok évi kórházi tapasztalat igazolja, hogy a Ferenc József víz használata a bélműködést kitű­nően szabályozza és erélyes elvonó hatása következtében soványító kúrákra is igen alkalmas. A MAGYAR SAJTÓ TÜKRE A külpolitika nagy kérdései közül a német események, Barthou szö­vetségi terve, a szlovák nemzeti ön­­ tudat szerepel a lapok élén. MAGYARSÁG: „Az Istenek szomjaznak?’* című vezércikkében Pethő Sándor a német po­­litika drámai alakulásaival foglalkozik, a június 30-iki események mérlegeként meg­állapítva, hogy a tekintélyrendszer, a neoceza­­rizmus Németországban e pillanatban csor­bát szenvedett. A forradalmak lélektanát fej­tegetve, rámutat, hogy minden forradalom, miként Kronosz, saját gyermekeit falja fel. Az Istenek vért szomjaznak. Hitler is egy­szerre ütött szét forradalmának forrófejű, patologikus figuráin és az ellenforradalom­ban gyanús vezérek között, hogy szabályozni próbálja a szabályozhatatlant, s a tömeg­­lélek irracin­ális szenvedélyeinek kazánját a saját politikájának hőfokára hűsítse vagy he­vítse. Ez a forradalom aranyközépútja. Váj­jon sikerülhet-e neki? Ha a nagy célok érde­kében ontott vért azért, hogy ne kelljen még több vért ontania, csak a siker lehet benne a törvényhozó. PESTI NAPLÓ: „A halottak élete” címmel a diktatúrák rendszerének adja kritikáját, amely előbb az orosz, most a német példában tragikusan illusztrálódik. A diktatúrával szemben az alkotmányos rendszer politikai, gazdasági, kulturális és emberi előnyeit és erejét fejtegeti, Anglia példája mellett a ma­gyar alkotmányosságot idézve. Nálunk ezt az alkotmányosságot nem tudta felborítani sem­miféle viszontagság, amely az összeomlás után szakadt rá az országra. Ebben törté­nelmi­ érdeme van a kormányzónak, Bethlen István grófnak, akihez hasonlóan Károlyi Gyula is ezt az alkotmányt tisztelte, s a hitleri nap fölkeltének némelyekre szuggesz­­tív idejében is szívósan és rendületlenül ra­gaszkodott az alkotmányhoz, törvényhez. Gömbös Gyula: Magyarországon politikai dik­tatúra nem képzelhető el. PESTI HÍRLAP: „Szövetségek kísértete” című vezércikkében a francia külpolitikának azzal a tevékenységével foglalkozik, amely­nek célja, hogy Európát a meglévő állapotok fenntartására megszervezze, újabb szövetségi csoportokba tömörítse. Ezzel függött össze Barthou balkáni utazása, ez a szándék viszi Londonba s indítja el néhány nap múlva Olaszországba is. Ebben a helyzetben Ma­gyarország csak a legszigorúbb reálpolitikát űzheti: nem lehet senki másnak az eszköze. Anélkül, hogy bárkinek lekötnénk magun­kat, ki kell várni, amíg a nemzetközi hely­zet ismét a mi javunkra változik. MAGYARORSZÁG: „Az új szlovák öntu­dat” című cikkében azt fejtegeti, hogy míg a háború előtt a szlovák nemzeti eszme a pán­szlávizmusból táplálkozott, a háború utáni új nemzedék azzal már nem tart közösséget, új szlovák nemzeti öntudat alakult ki, amely fennen hirdeti, hogy meg kell egyezni, ki kell békülni a szlovenszkói magyarokkal és néme­tekkel. Ez az új nemzedék az autonómista irányt képviseli s mivel öntudatának tar­talma a színtiszta igazság, semmiféle hatalmi eszközzel nem fojtható meg. A belső események közül a pan­nonhalmi tanácskozás áll az ér­deklődés előterében. 8 ÓRAI ÚJSÁG: „A pannonhalmi weekend” című vezércikkében méltatja az ötnapos mi­nisztertanács jelentőségét. A holnap bizton­ságát, lelki és anyagi konszolidációját építik meg azok az előkészületek, tervek és alkotá­sok, amelyeket a pannonhalmi tanácskozás megvitatott. ESTI KURÍR: A pannonhalmi tanácskozás­sal foglalkozva, főleg az érdekli, hogy miféle döntés történt a választójogi reform kérdé­sében, nem fog-e szenvedni annak titkossága s miféle konkrétumokról lehet beszélni a köz­munkák terén. Remélni akarjuk, — mondja a cikk — hogy a szóban forgó nagy problé­mák megoldása felé komoly lépések történ­tek Pannonhalmán. NÉPSZAVA: Elismeri, hogy a kormány nagy programot tárgyalt Pannonhalmán. Csupa oly kérdést, amelynek sürgőssége azon­ban már tegnap is fennállt. Szóváteszi, hogy amennyire sürgős a választójogi reform, a telepítés, a hitbizományi reform, annyira nem sürgős a Rácfürdő megvétele, és a szigetmo­i­nostori vétek

Next