Budapesti Hírlap, 1934. július (54. évfolyam, 146-171. szám)
1934-07-10 / 153. szám
6 A SZERTARTÁSOK mellett emelt szót Jean Schlumberger, a kitűnő francia író. A nagy modern tömegmozgalmak alapjául a közérdek szolgál. De a közérdek egymagában nem elegendő a mozgalmak ébrentartására; meglepetve tapasztaljuk, milyen lanyhán lelkesednek az emberek az érdekeikért. A tömegeket csak misztikus lendülettel lehet felrázni, ez pedig csak szertartásokkal és ünnepekkel mehet végbe. A tanok hiába logikusak és hiába osztja őket a többség, mindaddig halottak és hatástalanok, amíg nem rázzák meg az érzelmeket. Láthattuk, hogy a nagy tömegmozgalmak, amelyek az utóbbi években diadalt arattak, milyen különös gondot fordítottak az emlékünnepélyekre és szertartásokra. Könnyelműség mosolyogni rajtuk, mint egyszerű parádékon, amelyek égetőbb kérdésekről vonják el a figyelmet. Franciaországban meghaltak, megfakultak a szertartások. Szertartásokat azonban nem lehet megrendelésre gyártani. Auguste Comte, a filozófus nagyon szépeket gondolt ki, de egyik sem vert gyökeret. A modern ember bátortalan lett a nagy szimbolikus gesztusok előtt. Egy Gandhi szabadon újíthat, rokka elé ülhet, sőt párolhat abban a biztos tudatban, hogy a tömegek megértik. De a mi nyugati világunkban az utóbi években csak egy szertartás gyökerezett meg: az ismeretlen katona kultusza. Reveláló erejű, hogy ezek a tömeges megnyilvánulások nemzeti természetűek. Azt bizonyítják, hogy a nemzeti érzés az egyetlen kollektív szenvedély, amely ma még a növekedés korszakában, a fantázia termékeny állapotában van. HAUSSMANN BÁRÓ az ötvenes-hatvanas években Párizs prefektusa volt és ezalatt tetőtől talpig átalakította Párizst, amely neki köszönheti, hogy nyolc-tíz egymás mellett szorongó kisvárosból a fény városa lett. Ő teremtette meg a Párizs környéki vasúti hálózatot, a nagy parkokat, a boulevardokat, ő teremtette meg Párizs egységét. Az egyik boulevardot róla nevezték el, de a „nagy prefektusnak” nincs szobra Párizs többezer szobra között. Egész sereg kerületi nagyság szobrot kapott a hálás porroktól, de Haussmann olyan nagy úr volt, hogy személy szerint senki sem tartozott neki hálával. A városi tanácsban valaki most a homlokára csapott, hogy Haussmannak még mindig nincs szobra. Botrány! mondta a tanács és nyomban elhatározta, hogy Haussmannak szobrot emel a róla elnevezett boulevard bejáratánál. De a városatyák mindjárt számolni kezdtek és kiszámították, hogy a francia fővárosnak nincs több pénze százezer franknál — huszonnégyezer pengőnél — Haussmann szobrára. Huszonnégyezer pengőből a mai drága világban csak nagyon gyatra kis szobrocskára futja. Igaz viszont, hogy a nagy prefektus átalakítási munkálatai milliárdokba kerültek és adósságba verték Párizst; a város az ő szobrán takarítja meg Haussmann költekezését. NEVEZETES HALOTTJAI voltak ezen a héten Angliának. Marlborough herceg, a híres hadvezér leszármazottja, Anglia egyik legelőkelőbb főura hatvanhárom éves korában meghalt. A kilencedik Marlborough herceg női ágon a Churchillekkel is rokonságban volt, hercegi koronát pedig hármat viselt: a Marlborough hercegségen kívül a Római Szentbirodalom és Mindelheim hercege volt. Részt vett a búr háborúban, a legendás eleganciájú oxfordshirei huszárzeredben szolgált. Consuelo Vanderbilttel, az amerikai milliárdos leányával való házasságáról és válásáról annak idején sokat beszéltek. Kitűnő úrlovas, finom műértő és jeles gazda volt, azelőtt közéleti szerepet is játszott, de amióta Anglia politikai élete demokratizálódott, visszavonult blenheimi birtokára, amelyet a rossz gazdasági viszonyok miatt csak nehezen tudott fenntartani. Nem tartotta magát ebből a világból való embernek. Az angol arisztokráciára rossz idők járnak: sok elsőszülött kénytelen lemondani az öröklött kastélyról és birtokról, mert nem tudja megfizetni az adót és illetékeket. Ugyancsak ezen a héten halt meg Mary Frances Sandars, Balzac életrajzírónője és Sir Conyngham Greene, a volt tokiói nagykövet, a legjobb angol diplomaták egyike. 1 Be. Mussolini a termékeny munkáról RÓMA, júl. 9. Mussolini munkabér fejében a littoriai cséplésért 6 lírát és 50 centesimót kapott. A miniszterelnököt ebből az alkalomból ünneplő lelkes tömeghez a duce beszédet intézett s ebben a többi közt ezeket mondta: — Két dolgot akarok néktek mondani. Az egyik az, hogy a korporációk korszaka, vagyis a fasizmus véget vet a munkában az úgynevezett intellektuellek uralmának, akik terméketlenek vagy az egyke hívei. Ez azonban veszedelem a nemzet jövőjére. Róma valaha parasztokkal alapította meg uralmát, hanyatlása az intellektuális görög és keleti világ bomlása nyomán kezdődött meg. A másik dolog, amit veletek közölni akarok: A jövő évi Péter-Pálkor én akarom Sabaudiában az első termést csépelni. Az olasz trónörökös hétfőn részt vett a gaetai öbölben fekvő Minturnóban rendezett aratóünnepségen. Esztergom. és (hgh) Holnap zárulnak Esztergomban a katolikus nyári egyetem második évfolyamának előadásai, mondhatni teljes csendben, abban a csendben, amely méltó minden komoly szellemi munkához. A tartózkodás és a mérséklet, melyek katolicizmusunknak ezt a legújabb tudományos intézményét jellemzik, a kívülállót is kötelezik. Ha egy percre mégis megállunk az esztergomi kurzusok zárónapján, s felhívjuk az ország nyilvánosságának figyelmét arra, ami a hercegprímás székvárosában most két héten át lefolyt, nem a szokványos magasztalás és az unalomig ismert közéleti reklám okáért történik, hanem azért, mert társadalmunk e kérdésben még felvilágosításra és magyarázatra tarthat számot. Az elmúlt esztendőben néhány kiváló magyar tudós régi és nagy külföldi példák, elsősorban Salzburg mintájára, életre hívta az esztergomi nyári egyetemet. A gondolatot a tudomány minden jelentkezése iránt tudósként rendkívül fogékony bíboros-hercegprímás a magáévá tette, s az akciónak azzal adott különös nyomatékot, hogy az intézményt — nyilván egyszer s mindenkorra — székvárosához fűzte. Az alapítókat az a kérdés foglalkoztatta, miként lehetne évről-évre egybegyűjteni egy szabad főiskolai kurzus kereteiben a magyar katolikus szellemi világ tudnivágyó tagjait, miként lehetne egy-egy tudománykor aktuális problémáiról a tudományosságnak legjelesebbjeit megszólaltatni, miként lehetne ezt az egész magasrendű tudományterjesztő apparátust a kereszténység világszemléletével megtölteni? Ezekre a kérdésekre már két tanfolyam adott praktikus választ: a tavalyi, mely főként történeti témákkal foglalkozott, s az idei, mely a fajtudomány és eugenika annyira időszerű kérdéseit tűzte programjára. Az első két kurzus megmutatta, hogy ezeknek az előadássorozatoknak valóban megvan a maguk sajátos témaköre, melyet más keretekben nem lehetne hasonlóan művelni; a témaköröknek megvan a maguk hivatott előadói kara és megvan mindenekfelett a társadalom érdeklődése: megvan a publikumuk, egyháziak és világiak, ifjabbak és hivatásukban élő idősebbek. Ezek a tanulságok az esztergomi nyári egyetem teljes sikerét jelentik. Ennek a sikernek két irányban is van jelentősége: a hazai katolicizmus és az egyetemes magyar műveltség irányában. A magyar katolikus gondolat és cselekvés szempontjából rendkívüli súllyal esik a latba, hogy az esztergomi hetekben a legmagasabb tudományosság síkján találkozik hitélet és szellemi élet. Olyan találkozás ez, mely a katolicizmus világtörténetében gyakori és természetes, aminálunk mégis ritkaságszámba ment eddig. E kurzusok lesznek hivatottak rá, hogy a katolikus szellemi élete figyelmét szüntelen reáirányítsák a kereszténységre, mint kultur épületre. Hogy katolicizmus nem csupán vallás, bár elsősorban az, — nem csupán erkölcsi parancs, kultusz és áhítat, hanem mindezek mellett: világszemlélet is, magasrendű szellemiség, a tudományos kutatás fundamentuma, serkentője és szintézise, — mindezt az új intézmény lesz hivatott az elmékbe vésni. A nemzet szellemi élete szempontjából ellenben nem lehet közömbös — és ez Esztergom tanulsága mindnyájunk számára, úgy katolikusoknak, mint nem katolikusoknak —, hogy a nyári egyetemmel a magyarság tudományművelő és tudományterjesztő szervezete kibővült. Nem lehet közömbös, hogy nyaranként ezentúl össze fog gyűlni a Duna partján, ott, ahol a trianoni Magyarország pillantása már idegenbe réved, a tudást keresők sokasága, hogy a leghivatottabbak vezetése alatt a világ nagy kérdéseivel foglalkozzék. A szellemi életben tudvalévően semmi kárba nem vész s minden komoly erőfeszítésnek megvan az illő hatása. A tudományterjesztés új centruma, melyet önzetlen és tettrekész emberek, élükön a legnagyobb magyar tudósok egyikével, Szekfű Gyulával, ime, sikerrel létrehívtak, olyan erőfeszítés, melynek áldásait mindnyájan érezni fogjuk. Csatlakozás a nemzeti egységhez A nagykanizsai ipartestület 75 százaléka, mintegy 800 kisiparos, Samu Lajos ipar testületi elnökkel együtt belépett a nemzeti egységfront nagykanizsai csoportjába. Néhány napon belül megalakul Nagykanizsán a Nemzeti Egység Kisipari Blokkja. A Sztranyavszky Sándor díszpolgársága Nagy és díszes közönségnek jelenlétében vette át Sztranyavszky Sándor, a nemzeti egység országos elnöke díszpolgári oklevelét a nógrádmegyei Heréd községben. A képviselőtestületnek díszgyűlésén Radvánszky Albert báró, Soldos Béla dr. főispán és vitéz Tabódy Tibor országgyűlési képviselő kíséretében jelent meg, melyen Szuchevich Sándor járási főszolgabíró elnökölt. Genczer József esperesplébános nyújtotta át lelkes szavak kíséretében a díszokmányt, majd Mészáros János a gazdatársadalom nevében és Székely Andor lelkész a társadalmi egyesületek megbízásából köszöntötte a község díszpolgárát. Sztranyavszky Sándor válaszában kifejtette, hogy a köznek szolgálatában különféleképpen lehet eljárni, de azt illeti a legnagyobb elismerés, aki önzetlenül és fanatikus hittel teljesíti hazafias kötelességét. A polgár fogalmát a jog és kötelességek jellemzik, de a jognak mindig háttérben kell maradnia a kötelességgel szemben. A jog jár a polgárnak, de a polgár részéről kötelességének hű teljesítése mindenek fölött jár a hazának. A kötelességteljesítés téglái a becsületes önzetlenség cementjével alkotják azon szilárd alapot, amely soha meg nem inog és senki által el nem kobozható. A díszpolgárságban kevesebbet vél látni a jogból, de fokozottabb mértéket a kötelességből. A díszgyűlés után Lévay Mihály c. püspök köszöntötte Sztranyavszky Sándorban a prófétai lélekkel megáldott politikust, majd Bangay Ruppert esperesplébános vezetésével az egész sziráki járás tisztelgett előtte és ünnepelte személyében a mindenkit szerető és az emberek nagy tömegei iránt mindig jótevő államférfit. Hűséggel a nemzeti egység eszméi iránt, éltette Gömbös Gyula miniszterelnököt, a hazafias mozgalom vezérét és kiváló munkatársát, Sztranyavszky Sándort. 1934 JTJLTÜS 10, KEDD — (Bélrenyheség és kínzó főfájások), a máj és az epeutak bántalmai, gyomor- és bélhurut, aranyeres bajok és a végbél megbetegedései esetén a természetes „Ferenc József” keserűvíz gyorsan és biztosan megszünteti a hasiszervek pangását. Sok évi kórházi tapasztalat igazolja, hogy a Ferenc József víz használata a bélműködést kitűnően szabályozza és erélyes elvonó hatása következtében soványító kúrákra is igen alkalmas. A MAGYAR SAJTÓ TÜKRE A külpolitika nagy kérdései közül a német események, Barthou szövetségi terve, a szlovák nemzeti ön tudat szerepel a lapok élén. MAGYARSÁG: „Az Istenek szomjaznak?’* című vezércikkében Pethő Sándor a német politika drámai alakulásaival foglalkozik, a június 30-iki események mérlegeként megállapítva, hogy a tekintélyrendszer, a neocezarizmus Németországban e pillanatban csorbát szenvedett. A forradalmak lélektanát fejtegetve, rámutat, hogy minden forradalom, miként Kronosz, saját gyermekeit falja fel. Az Istenek vért szomjaznak. Hitler is egyszerre ütött szét forradalmának forrófejű, patologikus figuráin és az ellenforradalomban gyanús vezérek között, hogy szabályozni próbálja a szabályozhatatlant, s a tömeglélek irracinális szenvedélyeinek kazánját a saját politikájának hőfokára hűsítse vagy hevítse. Ez a forradalom aranyközépútja. Vájjon sikerülhet-e neki? Ha a nagy célok érdekében ontott vért azért, hogy ne kelljen még több vért ontania, csak a siker lehet benne a törvényhozó. PESTI NAPLÓ: „A halottak élete” címmel a diktatúrák rendszerének adja kritikáját, amely előbb az orosz, most a német példában tragikusan illusztrálódik. A diktatúrával szemben az alkotmányos rendszer politikai, gazdasági, kulturális és emberi előnyeit és erejét fejtegeti, Anglia példája mellett a magyar alkotmányosságot idézve. Nálunk ezt az alkotmányosságot nem tudta felborítani semmiféle viszontagság, amely az összeomlás után szakadt rá az országra. Ebben történelmi érdeme van a kormányzónak, Bethlen István grófnak, akihez hasonlóan Károlyi Gyula is ezt az alkotmányt tisztelte, s a hitleri nap fölkeltének némelyekre szuggesztív idejében is szívósan és rendületlenül ragaszkodott az alkotmányhoz, törvényhez. Gömbös Gyula: Magyarországon politikai diktatúra nem képzelhető el. PESTI HÍRLAP: „Szövetségek kísértete” című vezércikkében a francia külpolitikának azzal a tevékenységével foglalkozik, amelynek célja, hogy Európát a meglévő állapotok fenntartására megszervezze, újabb szövetségi csoportokba tömörítse. Ezzel függött össze Barthou balkáni utazása, ez a szándék viszi Londonba s indítja el néhány nap múlva Olaszországba is. Ebben a helyzetben Magyarország csak a legszigorúbb reálpolitikát űzheti: nem lehet senki másnak az eszköze. Anélkül, hogy bárkinek lekötnénk magunkat, ki kell várni, amíg a nemzetközi helyzet ismét a mi javunkra változik. MAGYARORSZÁG: „Az új szlovák öntudat” című cikkében azt fejtegeti, hogy míg a háború előtt a szlovák nemzeti eszme a pánszlávizmusból táplálkozott, a háború utáni új nemzedék azzal már nem tart közösséget, új szlovák nemzeti öntudat alakult ki, amely fennen hirdeti, hogy meg kell egyezni, ki kell békülni a szlovenszkói magyarokkal és németekkel. Ez az új nemzedék az autonómista irányt képviseli s mivel öntudatának tartalma a színtiszta igazság, semmiféle hatalmi eszközzel nem fojtható meg. A belső események közül a pannonhalmi tanácskozás áll az érdeklődés előterében. 8 ÓRAI ÚJSÁG: „A pannonhalmi weekend” című vezércikkében méltatja az ötnapos minisztertanács jelentőségét. A holnap biztonságát, lelki és anyagi konszolidációját építik meg azok az előkészületek, tervek és alkotások, amelyeket a pannonhalmi tanácskozás megvitatott. ESTI KURÍR: A pannonhalmi tanácskozással foglalkozva, főleg az érdekli, hogy miféle döntés történt a választójogi reform kérdésében, nem fog-e szenvedni annak titkossága s miféle konkrétumokról lehet beszélni a közmunkák terén. Remélni akarjuk, — mondja a cikk — hogy a szóban forgó nagy problémák megoldása felé komoly lépések történtek Pannonhalmán. NÉPSZAVA: Elismeri, hogy a kormány nagy programot tárgyalt Pannonhalmán. Csupa oly kérdést, amelynek sürgőssége azonban már tegnap is fennállt. Szóváteszi, hogy amennyire sürgős a választójogi reform, a telepítés, a hitbizományi reform, annyira nem sürgős a Rácfürdő megvétele, és a szigetmoinostori vétek