Budapesti Hírlap, 1934. július (54. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-10 / 153. szám

4 Francia lapvélemény PÁRIZS, júl. 9. Valamennyi párizsi lap hosszasan foglal­kozik Rudolf Hess königsbergi beszédével, megállapítva, hogy a beszéd nagy érdeklő­dést, de nagy meglepetést is keltett Párizs­ban. Az Excelsior különösnek találja ezt az éles fordulatot a német külpolitikában s fur­csának tartja, hogy Németország a francia volt frontharcosok barátságát akarja meg­nyerni. A Matin szerint különös lenne, ha Né­metország a tegnapi zavaros és véres tra­gédiából egyszerre valóban ilyen józan­ságra ébredne. Franciaországnak azonban résen kell lennie. A Temps mai vezércikkében Hess kö­nigsbergi beszédével foglalkozik. A lap a beszédnek nagy jelentőséget tulajdonít és úgy véli, hogy ez volt az első erőfeszítés a dolgok rendbehozatala tekintetében, amely Németországban a nagy megrázkódtatás után történt. Franciaország nagyon is meg tudja érteni Németország megnyilatkozását s ennek a legnagyobb figyelmet szenteli is. Franciaország mindig azon volt, hogy meg­egyezzék Németországgal, de csak úgy, ha az igazsággal együtt jár a mindenkire egyenlő biztonság. A lap a továbbiakban hangoztatja, hogy Barthou Genfben teljes nyomatékkal kijelentette, hogy nem akarja bekeríteni Németországot és hangsúlyozza, hogy Németország önszántából hagyta ott­­a Népszövetséget. Hess beszédét első oldalon közlili az angol lapok LONDON, júl. 9. Az angol lapok kimerítő részletességgel közlik Rudolf Hess vasárnapi rádióbeszédét 0s a legtöbb angol lap első oldalon közli a beszédet. Az angol sajtó még nem foglalt á­llást Hitler Adolf helyettesének beszédé­vel kapcsolatban. A lapok a beszédnek azt a részét tartják a legfontosabbnak, amelyben Hess a világ­háború volt frontharcosait, bár ammely nem­léthez tartoznak is, felszólította az együtt­működésre. Az angol sajtó kiemeli a beszéd­nek azt a részét is, amelyben Hess Francia­­országgal szemben békés szólamokat ütött ■neg és hangoztatta, hogy Németország és Franciaország között a békére most a két nemzet szempontjából sokkal inkább szük­ség van, mint ezelőtt bármikor. Jó hatás Belgiumban BRÜSSZEL, júl. 9. Hitler helyettesének beszédét, amelyben 1. világot bék­eszeretetre hívta fel, Belgium közvéleménye nagy figyelemre méltatta. Az egész sajtó hosszú kivonatokat közöl a be­szédből, megjegyzéseket azonban, mint hét­főn általában, még nem fűz hozzá. A lapok címeiből, amelyekben a beszéd­­artalmát röviden és többnyire tárgyilago­san összefoglalják és a szövegközi alcímek­ből, amelyekkel a beszéd szakaszait vezetik be, kitűnik, hogy a beszéd erős hatást tett. Több lap hangsúlyozza Hess birodalmi mi­niszter kijelentéseinek politikai jelentőségét Az udvar felől éles kakasszó harsanfel és a szomszéd fuvarosok portáján már mozgolódnak a lovak körül. Az egyik ál­lat felnyerít és a diák háta libabőrösre rándul össze ... Itt az idő!... .. A ház sarkánál lábához dörzsölődik a scutya. — Burkus ... csettint neki és láttára megint összeszorul a szíve. — Hát te is Velem jönnél? Az értelmes állat felugrál rá s nagy örö­met mutat, hogy ebben a szokatlan órában kisgazdáját üdvözölheti. A diáknak kimond­hatatlanul jólesik most ez a hízelkedés. — Ugy­e te is ... — beszél hozzá gyen­géden. — Te sem bírod már tovább. Velem akarsz jönni, úgy-e ? No, jól van ... Hát ha úgy akarod... .. Egészen megkönnyebbül a szíve. Lám csak, mégsincs egyedül. Az oktalan állat érti őt és hozzácsatlakozott. Milyen nagy öröm ez és mily nagy elégtétel! .. A kiskapuig együtt mentek. Ott kétfelé vezet az utca. Jobbra-e, vagy balra? Mert hiszen még ezt sem döntötte el. Az eb nekiiramodott a baloldali iránynak. Alighanem azért, mert arra közelebb esett a városba vivő útvonal és arra gyakrabban jártak. .. — Ahogy akarod... — hagyta rá és für­gén megindult a kutya után. A Szent Iván-utca sarka volt az első for­duló. Az állat ott leült a sarkon és bevárta. Okos, barna szemét a diákra függesztette és mély csodálkozást mutatott. .­­ .— Bizony, bizony. — felelt neki nyom­ban. — Ez már így történt, kisöreg. De te is belátod, úgy-e, hogy nincs más válasz­tás. Ezt mondva, bekanyarodott a szűk útra, amelynek két partján mély kanális futott a külváros felé. A portákról kiszivárgó vizek nehéz párát leheltek fel az árkok fenekéről és összekeveredtek a hajnali levegővel. Tíz lépés után a kutya lema­radt. —­ Psz, psz, psz! — hívta. — Gyere hát, ostoba, ne félj! De a kutya nem jött. Megnyalta a szája szélét, hátsó lábaira kuporodott. Me­gint felkelt, egyhelyben forgott s újra leguggolt. A diákot mélyen elszomorította ez a viselkedés. Lám, a hű kutya, az utálatos dög! Nyeli a nyálát és vissza­mászik a korbács árnyékába! — Jössz, vagy nem jössz? — kiáltott rá dühösen. De az állat még meg is csó­válta zsemlyeszínű, foltos fejét és veszteg maradt. A diák éktelen haragra gerjedt. Átugrotta az árkot és a felvágott kocsiút széléről éles göröngyöket szedett össze. — Akkor mars haza, utálatos! Kuss vissza, hogy ne is lássalak! Néhány göröngy eltalálta és az eb fel­­nyikkantott. Fel is tápászkodott és farkát hasa alá húzva, féloldalt alázkodva, meg­kezdte a visszavonulást. Egy szöglet mö­gül még egyszer visszadugta nagy, lef­­fegőfülű pofáját, mintha még mindig nem hinne szemének. Hová megy kisgazdája azzal a batyuval és miért olyan mérges? Újabb göröngyök süvítettek el az orra előtt, amire megelégelte a kíváncsiságot és egykedvűen, szemtelenül hazakocogott. — Huligán! — kiáltotta utána a diák, mert más szó hirtelen nem jutott eszébe. És most már vidám, felszabadult bátorság­gal megindult a vak és süket, bizonytalan hajnali derengésben, előre. B. H. 1934 JÚLIUS 10. KEDD azzal, hogy rámutat arra a bizalmas kap­csolatra, amely Hesst Hitlerhez köti. Kü­lönösen mély benyomást tett az a nyíltság, amellyel a beszéd a német-francia viszonyt kezelte. Interpelláció a német esemé­nyekről az angol alsóházban LONDON, júl. 9. Sir John Simon külügyminiszter az alsó­házban a németországi események ügyében hozzá intézett kérdésre a következőket vá­laszolta: — Amennyire a tények eddig ismeretesek, azokról a sajtó beszámolt. Ezekhez hozzá­­tennivalóm nincs. Egy másik képviselő azt óhajtotta tudni, hogy a brit kormány, tekintettel a német­­országi „változott viszonyokra”, kitart-e a locarnói szerződésben vállalt kötelezettségei mellett. Simon külügyminiszter így vála­szolt: — November 7-én kifejtettem az angol kormány magatartását, tekintettel Anglia kötelezettségeire. Ezekhez a fejtegetésekhez nincs mit hozzátennem. Rendelet a német evangélikus egyház békéjének megóvására BERLIN, júl. 9. A birodalmi belügyminiszter a következő rendeletet intézte az országos kormányok­hoz: — Az evangélikus egyházi viszály ügyé­ben a birodalmi kormány és a nép által egy­aránt kivánt béke sajnálatos módon még mindig várat magára. Bár többször rámu­tattam a megbékélés szükségességére, a har­cot még mindig elkeseredetten folytatják és ezzel veszélyeztetik és gátolják a birodalom építő munkáját. A birodalmi kormány mint azelőtt, most is azon az állásponton van, hogy nem az állami hatóságok feladata és nem is lehet az, hogy belső egyházi ügyekbe avatkozzék, de semmi körülmények közt sem engedheti meg, hogy az egyházi harc folytatásával az igazi népközösség létreho­zására irányuló célját aláássa. A közbizton­ság, rend és nyugalom biztosítása érdekében ezért további intézkedésig betiltok minden az evangélikus egyházi viszállyal foglalkozó fejtegetést, akár a sajtóban, akár röpirat­­ban, akár nyilvános gyűlésen, azonkívül pe­dig elrendelem, hogy az illetékes hivatalos tényezőket a megfelelő utasításokkal ellás­sák. A birodalmi püspök hivatalos határo­zatait ezek az intézkedések nem érintik, olvastunk, mindaz bizonyára senkiben sem keltett megnyugvást. Mély borzadály fog el, ha látjuk, milyen eredményekre veze­tett rövid idő alatt az a mozgalom, mely azt képzelte és azt ígérte, hogy szebb jövőt hoz a német népnek. Dollfuss bírálata a német­országi eseményekről MARIAZELL, júl. 9. Mariazell polgármestere vasárnap nyúj­totta át Dollfuss szövetségi kancellárnak a város díszpolgári oklevelét. A polgár­­mester beszédében sajnálkozásának adott kifejezést, hogy az okiratot nem az egész lakosság, hanem csak a lakosság államal­kotó részének nevében nyújthatja át. A kancellár válaszában többek között a következőket mondotta: — Jól tudtuk, hogy Mariazellben is van­nak olyanok, akik helyesnek látták annak bebizonyítását, hogy e városban is élnek rendbontó elemek. — Nem hiszem, hogy esztelenség, vad uszítás oly hosszú időre megszállhatná az embereket, hogy azok nem találják meg többé a visszavezető utat, de eljött a tel­jes tisztulás ideje. Ami Németországban történt, amit Ausztriában meg kellett ér­nünk, amit a legutóbbi héten hallottunk és A német kormány tiltakozása egy prágai németellenes rádió­beszéd miatt PRÁGA, júl. 9. A cseh fővárosban vasárnap megtartott munkász-olimpiásznak diplomáciai utójá­­téka lesz. Hamelsmann, a cseh munkás tor­nászegyesületek szövetségének elnöke va­sárnap délután a prágai Stadionban beszé­det mondott, amelyet a rádió közvetített s ebben a beszédben igen éles hangon bírálta a németországi eseményeket. A beszéd, il­letve annak a rádióban való közvetítése a birodalmi kormányt arra késztette, hogy tiltakozást jelentsen be a prágai kormány­nál. Hétfőn délben a prágai német követ meg­jelent a külügyminisztériumban és kor­mánya nevében bejelentette tiltakozását a németellenes rádióbeszéd miatt. Érdekes, hogy a prágai rádió a beszéd közvetítését félbeszakította, amikor Hamelsmann a sza­bályoktól eltérően Németország belügyeiről kezdett beszélni. A pannonhalmi minisztertanács döntött a telepítés, a hitbizományi reform, az egykeellenes küzdelem és a családvédelem előkészítő munkálatairól a kormány tagjai hétfőn délután visszatértek a fővárosba Pannonhalmáról jelentik. A kormány tagjai Gömbös Gyula miniszterelnök veze­tésével vasárnap délelőtt 9 órakor testüle­tileg részt vettek a pannonhalmi főmonostor székesegyházában pontifikált ünnepélyes szentmisén. Szentmise után fél 11 órakor minisztertanács kezdődött, amelyen foly­tatták a telepítés és hitbizományi reform, valamint általában a kormány által köve­tendőnek tartott földbirtokpolitika ügyé­ben a tegnap folyamán megkezdett tanács­kozásokat. Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter és Lázár Andor igazságügymi­niszter javaslatára a minisztertanács meg­állapította azokat az irányelveket, amelyek alapján a telepítés, valamint a hitbizo­mányi reform ügyét a kormány elő fogja készíteni. Délután fél 2 órakor a miniszterek, vala­mint a rend összes tagjai közös ebéden vet­tek részt, amelynek befejezése után a kor­mány tagjai ismét tanácskozásra vonultak vissza. A tanácskozás során megbeszélték a belső és külső politikai helyzetet s az e helyzet által felvetett összes problémákat. Majd Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter a választójogi reform előmunká­latairól és a reform ügyével kapcsolatos egyéb kérdésekről tájékoztatta a minisz­térium tagjait. A megbeszélések este 9 órakor értek véget. Hétfőn délelőtt kilenc órakor a főapátság tanácstermében Gömbös Gyula miniszterel­nök elnöklésével a kormány tagjai folytat­ták tanácskozásaikat. A minisztertanács Lázár Andor igazság­ügyminiszter előadásában befejezte a hitbi­zományi reform ügyének tárgyalását. Ez­után Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter ismertette az ország közegészség­­ügyi helyzetét és ennek kapcsán különösen az ország egyes vidékein jelentkező úgyne­vezett egyke-rendszer állására, okaira és azokra az eszközökre mutatott rá, amelyek­kel e népbetegség ellen fel lehet venni a küzdelmet. Hóman Bálint vallás- és közok­tatásügyi miniszter az egyke-kérdéssel kap­csolatosan a lelkész-, a tanár-, a tanító- és a szülésznőképzés reform­jának szükségessé­gére hívta fel a figyelmet, míg Lázár Andor igazságügyminiszter a család­­védelem gondolatának a jogrendszerben és a közigazgatásban leendő fokozott érvényesítését hangsúlyozta.­­ Végül Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi mi­niszter és Imrédy Béla pénzügyminisz­ter az egyke­ kérdés gazdasági, pénz­ügyi és adóügyi vonatkozásait világította meg. Ezután a miniszterek előterjesztése alapján a minisztertanács megállapította azon — népnevelési, közegészségügyi, gaz­dasági, jogi és adópolitikai — intézkedések irányelveit, amelyeket a kormány az egyke leküzdése céljából alkalmasaknak és foga­­natosítandóknak tart, egyben megbízta Darányi Kálmán miniszterelnökségi állam­titkárt a különböző tárcák keretében foga­natosítandó ez intézkedések összegyűjtésé­vel, előkészítésével és az egyes miniszté­riumokkal szükséges tárgyalások lefolyta­tásával. A minisztertanács délután egy órakor ért véget és a kormány tagjai kora délután Pannonhalmáról visszautaztak Budapestre A nemzeti egység vidéki szervezkedése Lélekemelő ünnepség helye volt vasárnap a történelmi nevezetességű Isaszeg község. A II. Rákóczi Ferenc Kurucegyesület buda­­­pesti főcsoportja tett testvéri látogatást az isaszegi kurucegyesületnél. A fővárosi vendé­geket az állomáson magyarruhás leventefiúk­ és leventelányok fogadták s a leventezenekar a Rákóczi-indulót játszotta. Az isaszegi kuruc­egyesület nevében Török elnök üdvözölte a budapesti főcsoport megjelent tagjait, azután a nemzeti egység isaszegi titkára intézett üdvözlőszavakat a vendégekhez. A meleg fogadtatásra Csávássy Béla dr. min. osztály­­tanácsos, a budapesti főcsoport ügyvezető­elnöke válaszolt. Az egyesület tagjai azután ellátogattak a község emlékműveihez, ahol Buben Miklós dr. ügyvéd mondott beszédet. Donáth György dr. főtitkár pedig az isaszegi csatának emlékoszlopánál emlékezett meg a magyar múltról és mutatott rá a magyar jövő útjára. Végül az isaszegi Nemzeti Egység Pártja helyiségében díszközgyűlést tartott az egyesület, amelyen az Isaszegi Kör bejelen­tette a budapesti főcsoporthoz való csatlako­zását. A nemzeti egység zászlóbontó gyűlést tar­tott Perbál községben. Hadházy titkár meg­nyitóbeszéde után vitéz Szűcs János dr. köz­ponti vármegyei titkár mondott a nemzeti egység szervezetéről és a kormány eddig vég­zett munkájáról beszédet. Hercegszántó község közgyűlése vasárnap egyhangú lelkesedéssel díszpolgárának válasz­totta meg vitéz Gömbös Gyula miniszter­elnököt. Csaholc községben a nemzeti egység szer­vezete propagandagyűlést tartott. A gyűlést G. Szabó Mihály református lelkész nyitotta meg, majd a lelkes hallgatóság előtt Simon Lajos, Nagy József, Máthé László, vitéz Ká­dár Kálmán, Thegze Károly és Radnóti László mondottak beszédet a revízióról és a kormány munkájának eredményéről. Vasárnap Pestszentlőrincen magyar estet rendezett a nemzeti egység szervezete. Erdős Miklós elnök nagyhatású beszédben jelentette ki, hogy egész Pestszentlőrinc töretlen hittel áll a nemzeti egység vezérének, vitéz Gömbös Gyula miniszterelnöknek az oldala mellett. Egyben az elnök bejelentette, hogy megala­kult a női szervezet, amelynek elnöknőjéül a miniszterelnök Fedák Sári művésznőt ne­vezte ki. Dunavecsén vasárnap a nemzeti egység szervezete propagandagyűlést tartott, ame­lyen a többszáz főnyi közönség előtt Luk­á­­csy Imre ref. lelkész, Pap Sándor közp. vár­megyei titkár és vitéz Barcsa Ferenc dr. kir. közjegyző-helyettes mondottak beszédet. Temesvári Imre képviselői beszámolója SZEGHALOM, júl. 9. Temesváry Imre, a szeghalmi választó­­kerület képviselője, ma tartotta beszámoló­ját és egyszersmind a nemzeti egység zászlóbontó ünnepélyét. Több, mint három­ezer főnyi tömeg hallgatta végig a gyűlést­, amelyen Kincses László lelkész megnyitója után Temesváry Imre országgyűlési kép­viselő tartotta meg beszámolóját. Az ünne­pélyen vitéz Tóth Zsigmond, Szász István dr., vitéz Gálffy István és vitéz Páldy Ist­ván szólalt még fel. Az egybegyűrt tömeg lelkesen ünnepelte a miniszterelnököt, vala­mint a főispánt és a kerület országgyűlési képviselőjét.

Next