Budapesti Hírlap, 1934. október(54. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-28 / 244. szám

1984 OKTÓBER 28. VASÁRNAP B.H. Riport a magyarellenes kampány városából Prága a marseillei merénylet utáni napokban — Az akció születése, növekedése és halála — Groteszk hírek a cseh lapokban PRÁGA, október vége. (A Budapesti Hírlap alkalmi tudósítójá­tól.) Most, hogy a marseillei merénylet utó­­hullámai lecsillapodtak, a józanabb cseh politikai körök elismerik, hogy a Magyar­­ország ellen megindított sajtókampány balsikerrel végződött. Egy cseh újságíró mondotta: „Ez volt az első prágai propa­ganda-hullám, amelyet a budapesti propa­ganda ellenlökése a külföldön leszerelt.” A cseh újságíró zsurnalisztikai zsargonban és cinikusan beszélt, de az illetékes körö­ket a kudarc komolyan bántja. A felelős­séget, igyekeznek áttolni a prágai boule­­vardsajtóra, a gombamódra elszaporodott déli és esti lapocsokra, amelyek a felelős­ség legtágabb értelemben vett érzése nél­kül mindenből szenzációt faragnak — s ha nincs ilyen, hát csinálnak. A Prager Presse éppen a marseillei merénylettel kapcsolatban meginti a lapokat s leszögezi, hogy „e szenzációhajhászó sajtóterméke­ket egyszer meg kell már rendszabá­lyozni." Természetesen e felelősségáttolás nem igen sikerülhet, elvégre a kampány élén a csaknem félhivatalos „Cesko Slovo” áll összes fő- és melléklapjaival. A MAGYARELLENES SAJTÓKAMPÁNY SZÜLETÉSE ÉS HALÁLA Aki átélte Prágában a legújabb magyar­­ellenes kirohanások napjait, érdekes meg­figyeléseket tehetett. Láthatta, hogyan születik, hogyan növekszik és hogyan om­lik össze a hadjárat. A merénylet hírét Prága az első pillanatban mély megdöbbe­néssel vette tudomásul. De amikor a la­pok minden mást elhomályosító feltálalás­ban először hozták a hírt, hogy a merény­let „Kelemen’‘-nek hívják, tehát magyar neve van, szinte a megkönnyebbülés mo­raja zúgott végig a sajtón és a közvéle­ményen. Ettől fogva az esemény hát­térbe szorult s a fő cél az lett, hogy Ma­gyarországot minél pozitívebb formában bevonják a játékba. Sebaj, hogy hamarosan kitűnt, hogy Kelemen azonos egy régi macedón terroristával, a Kelemen-név meg­maradt s a déli és az esti lapok öles fő­címeikben mindig találni tudtak valami kompromitálót Budapestre és Magyar­­országra. Ha az ember a kiabáló címek alatti jelentéseket átolvasta, persze rájött arra, hogy „Budapest” és „Madarsko” va­lóban csak mellékes szerepet játszik ben­nük, s legfeljebb a kommentár éles, semmi más. A leggroteszkebb volt ezen a téren az egyik megcsökönyösödött esti lap utolsó jelentése, amelynek hatalmas címében — már a kampány lecsitulásakor — ez virí­tott:­­„Jugoszláv diplomáciai akció Buda­pesten”. A végsőkig felzaklatott prágai utca a felírás olvasásakor föllélegzett: végre, megjött Pestre a jugoszláv ultimá­tum! A cikkből azután megtudhatta, hogy a budapesti jugoszláv követ megjelent a magyar külügyminisztériumban, egy jugo­szláv emigráns letartóztatását kérte s egyébként­­ hivatalosan megköszönte a magyar kormány részvétét. A LEGNAGYOBB „BEESÉS” A lapok az első pillanattól kezdve bővel­kedtek a legcsodálatosabb mesékben. Ma már szinte klasszikus példája a „beesés­nek”, amikor valamennyi prágai újság az első nap azt írta, hogy magyar vezérkari tisztek oktatták bombavetésre és a revol­ver kezelésére Jankapusztán a macedónokat és a komitácsikat. A lapok természetesen a tisztek neveit is közölték, szép hangzatos magyar neveket, s a világ szankcióit köve­telték. Másnapra a jámbor újságolvasó vakarhatta füle tövét, amikor olvassa, hogy Kelemen hirhedt macedón komitácsi, aki évek óta valóságos bravúrral végezgette ki tősgyökeres balkáni módszer szerint a kü­lönböző politikusokat a déli félsziget orszá­gaiban. Mégsem valószínű — ez a prá­gaiaknak is feltűnt —, hogy az előző napon megnevezett éltesebb magyar huszárezre­desek oktatták őt 1934-ben a bombavetés és a revolverkezelés alapelemeire. De e humoros részleteken a közvélemény átsiklott A harag elvakít. Arról is meg­feledkeztek, hogy Doumer francia elnök gyilkosa, Gorguloff, dédelgetett emigráns Volt Prágában, cseh pénzen végezte tanul­mányait, cseh útlevéllel utazott, roham­különítményeket szervezett, s ezért mégsem jutott senki eszébe Csehszlovákiát felelőssé tenni a merényletért, és úgy azért sem, m­ert a marseillei merénylők cseh útleve­lekkel utaztak s neveik csehek (Pospisil, a kladnói Vornaceková). Bezzeg mily mesz­­szemenő következtetéseket vontak le a cseh lapok abból, hogy a marseillei merénylőt Kelemennek hívták! És nem kértek bocsá­natot, amikor kisült, hogy ez Georgieff álneve volt. PRÁGAI DIÁKOK KÜLÖNÖS TÜNTETÉSEI Benes külügyminiszter három hónappal ezelőtt a német emigránsokat ért támadá­sokkal kapcsolatban a prágai képviselő­házban egyik expozéjában a következőket mondotta: „büszkék vagyunk arra, hogy menedékjogot adhatunk a politikai emig­ránsoknak és istápolhatjuk őket.” A német emigránsok az állam legmesszebbmenő támogatását élvezik politikailag is. Mi tör­ténne, ha valamelyikük elvakultságában merényletet követne el Hitler ellen ? Ilyesmi mindig megtörténhet, különösen abban az atmoszférában, amelyet megtölt a prágai lapok Németország elleni uszítása. Jellemző egyébként, hogy a felizgatott prágai cseh diákság, amely a belgrádi temetés napján a magyar követség ellen tüntetett, másnap, — ha egyszer már benne volt a tüntetés­ben — sokkal nagyobb arányú demonstrá­ciót rendezett a prágai utcán a német­­országi emigránsok ellen, akik, mint mon­dották, a kormány feltűnően jóakaratú támogatását élvezik és eleszik a kenyeret a cseh ifjúság elől. Éppen a napokban jelent meg a hír, hogy Csehszlovákiában 150.000 különféle politikai emigráns él. VISSZAVONULÁS — ROSSZHISZEMŰEN A kampány utolsó napjai a bizonytalan­ság jegyében múltak el. Szemmel látható volt, hogy illetékes körök igyekeznek le­fújni az akciót, de úgy, hogy ne keltsék a csatavesztés látszatát. A félhivatalos Pra­ger Presse egyik vezércikkében a felelős­séget a magyar sajtóra hárította, mely „hallatlan tónusban uszított Csehszlovákia ellen.” Részleteket is idéz a vezércikk a magyar lapokból: a Magyarság néhány sorát. Nem teszi azonban hozzá, hogy e sorok miatt a magyar lapot Budapesten négy napra betiltották, azaz a legfairebbül jártak el a túlzó megnyilatkozásokkal szemben. Prágában semmi ehhez hasonló nem történt. A Prager Presse vezércikk­­írója, egy magasrangú külügyminisztériumi hivatalnok, faux pas-t követett el, amikor egyszerűen elhallgatta a dolog lényegét, a magyar kormány korrekt eljárását a sér­­tegetők ellen. E­LSIKKADT EGY KIBÉKÜLÉSI ALKALOM? A cseh lapok hangja az utóbbi napokban feltűnően mérsékeltté és főleg röviddé vált. A kommentárok megszűntek. Néhány soros jelentések számolnak be arról, hogy Ma­gyarország részt vesz a merénylet kulissza­mögötti szervezőinek üldözésében, stb. A harag mintha Olaszország ellen fordult volna, mert a turini rendőrség nem akarja kiadni Párizsnak az ott letartóztatott hor­­vátokat., Prágában sokan azon a vélemé­nyen vannak, hogy a marseillei merénylet után keletkezett kedvezőtlen atmoszférá­ban ismét elsikkadt egy alkalom a közép­európai probléma megoldására. Hetekkel ezelőtt itt úgy vélték, hogy a helyzet meg­érett a magyarokkal való kibékülésre. A világpolitikai viszonyokból, a magyar la­pokban megjelent néhány cikkből, Bethlen gróf nyilatkozataiból arra következtettek, hogy Magyarországon befolyásos tényezők egyengetni kezdik a dunai Locarno meg­kötésének és a gazdasági közeledésnek út­ját. Ha óvatosan, némi jóakarattal és meg­értést tanúsítva közeledtek volna a prágai illetékesek Magyarországhoz, esetleg sike­rül a középeurópai malaise-t megszüntetni. Ez főleg a prágai intellektuellek hite. Ennek most vége van. A Magyarország-ellenes kampány elvágta a közeledés útját a jelen pillanatban. Prága érzi, hogy így van és tudja, hogy ez alkalommal föltétlenül ő rontotta el a dolgot. Nem csoda, ha a békét és a kibékülést óhajtó józanabb körök ilyen körülmények között elítélik a lezajlott, meggondolatlan sajtóhadjáratot, amely nem ssk­arártal kellemetlen, mert kudarc­cal végződött, hanem azért is, mert elmér­gesítette a középeurópai helyzetet, elgán­csolta a megbékülést és elszabotált egy kedvezőnek mutatkozó hangulatot.(b. j.) A A marseillei merénylettel kapcsolatban Bécsben őrizetbe vették Percevics volt alezredest Bűnössége mellett nincs bizonyíték . A világsajtó újabb tiltakozása a Magyarország elleni rágalmakkal szemben BERLIN, okt. 27. Bécsből jelentik a Német Távirati Iro­dának: M­egerősítik azt a hírt, hogy Percevics volt közös hadseregbeli alezredest, aki évek óta Bécsben él és írói tevékenységet fejt ki, őrizetbe vették. Számolnak azzal a­­ lehetőséggel, hogy a jugoszláv kormány kiadatási kérelemmel fordul az osztrák kormányhoz. Másrészről azonban azt hi­szik, hogy nem lehet bebizonyítani, hogy Percevics Bécsben olyan tevékenységet fejtett volna ki, amely igazolná a kiada­tási kérelmet. A magyar sajtó idegei teljesen a helyükön vannak — írja a Stampa ROMA, okt. 27. A Stampa bécsi tudósítója részletesem foglalkozik a balkáni és a keleteurópai helyzettel. A cikk megállapítja, hogy ab­ban a zűrzavarban, amelyet a kisantant igyekezete támasztott, hogy egybeolvassza a balkáni szerződés aláíróit és a kisan­­tantot — amelybe Bulgáriát is bele akarja vonni, — Magyarország szerepe aktív és passzív tényekből tevődik össze. A passzív szerepet jelenti az a vádasko­dás, amelyet Magyarország ellen a mar­seillei gyilkossággal kapcsolatosan indítot­tak, az aktív szerepet pedig Gömbös mi­niszterelnök varsói utazása tölti ki. Természetesen ez a két tényező lassan­ként összekeveredett egymással és így a belgrádi sajtó, amely erélyes támadást in­dított Magyarország ellen, teljesen össze­keveri a varsói utazás és a jankapusztai horvát tábor kérdését és rágalmat rága­lomra halmoz. A magyar sajtó egy ideig hallgatott a nemzetközi udvariasság köve­telményének megfelelően, arra való hivat­kozással, hogy a nagy fájdalom következ­tében a jugoszláv kollégák elvesztették lelki egyensúlyukat, ami minden újságírói tevékenység előfeltétele. Most azonban a magyar sajtó is megállapítja, hogy sem­miféle indok nem elég, hogy igazolja a rá­galomhadjáratot. Mindenesetre a magyar sajtó idegei teljesen a helyükön vannak és még a legmérgesebb inszinuációk bom­bázása sem alkalmas arra, hogy Magyar­­ország elveszítse méltóságteljes magatar­tását. ► Az Excelsior tudósítója megállapította, hogy Jankapusztán sem volt katonai kiképzés PÁRIZS, okt. 27. M­ichel Bossan, az Excelsior tudósítója, ma tovább folytatja Nagykanizsáról kel­tezett cikksorozatát. — Annyi kétségtelen, — írja a tudósító — hogy Horváth Emilnek, a Jankapuszta bérlőjének szerződését ez év áprilisában felbontották. Schlosser, az új bérlő kije­lentette, hogy a bérlet átvételekor már csak két horvát tartózkodott ott. Ugyan­csak Schlosser­ kijelentései szerint a hor­vátok néha csak négyen vagy öten voltak, bizonyos időpontokban azonban többen is. Katonai kiképzésről Jankapusztán nem volt szó. Bossan ebből a kijelentésből arra a következtetésre jut, hogy Jankapusztán nem volt a szó szoros értelmében vett tá­bor, hanem a horvát politikai emigránsok gyülekezési és menedékhelye. A tudósító Bazamajorba is ellátogatott, ahol a parasztok szintén kijelentették, hogy az ott tartózkodó horvátok elköltöz­ tek. Bossan beszélgetett Mulat Ferdínánd ispánnal is. Mulat kijelentette, hogy Eszéken bányamunkás volt, Rádiós párt­jához tartozott és ezért a szerbek bántal­mazták. Magyarországon tartózkodási en­gedélyt kapott, de megtiltották neki, hogy elhagyja Bazamajort és minden hónapban köteles a csendőrségen jelentkezni. Bossan végül egy harmadik majorról, Vencapusztáról is megemlékezik. Azt írja, hogy Vencapusztán szintén horvátok nyomára bukkant, akik azonban rövid idő­vel ezelőtt eltávoztak. Végül megállapítja, hogy Jankapuszta bérlője, Horváth Emil eltűnt. Bazamajor bérlője pedig állítólag Budapesten van, de pontos címét alkalma­­­zottai sem tudják. — Ennek következtében — írja — a­ vizsgálat egyik fontos pontja ellenőrizhe­tetlen, mindamellett kétségtelen, hogy bi­zonyos idő óta horvát emigránsok jelenté­keny számban nem gyülekezhettek a jugo­szláv határ mellett. A BUDAPESTI HÍRLAP telefonszámai: 444—04. 444—07. 444—05. 441 08. 444—06. 444—09. s „Egyetlen magyart sem lehet kapcsolatba hozni a marseillei merénylettel** A­NKARA, okt. 27. A Vakít című lap hasábjain Mehmet Asim főszerkesztő vezércikkben foglalko­zik azzal a kérdéssel, támadhatnak-e po­litikai ellentétek a marseillei merénylet következtében. A cikk rámutat arra, hogy a merénylettel kapcsolatban megindított nyomozás még folyamatban van. Amíg a vizsgálat nem jut kézzelfogható eredmé­nyekre, addig korai lenne arról beszélni, hogy egyik vagy másik államot terheli-e felelősség ebben a merényletben. — A magyarok — folytatja a cikk — a legnagyobb felháborodás hangján uta­sítják vissza azokat a vádakat, amelyeket bizonyos oldalról ellenük felhoztak. Ami azt a körülményt illeti, hogy Magyaror­szág befogadott horvát emigránsokat, hi­vatkozik a cikkíró arra, hogy ez teljesen megfelel a nemzetközi jognak és szabá­lyoknak. Más államok is menedékjogot biztosítanak politikai menekültek szá­mára, így például Jugoszlávia területén is tartózkodnak emigránsok. Az állítóla­gos magyar útlevelek éppen olyan hami­sítványok lehetnek, mint a merénylőknél talált cseh útlevelek. Semmi jogosultsága sincs tehát annak, hogy a magyar kor­mányt tegyék felelőssé a marseillei me­rényletért, amellyel egyetlen magyar em­bert sem lehet kapcsolatba hozni. MEINS­TER KÖZVETLEN BEHOZATAL ­ vizsgálatból a politikát ki kell küszöbölni írja a Figaro PÁRIZS, okt. 27. , A Figaro berlini tudósítójának jelen­­tése szerint Berlinben kiemelik, hogy a marseillei merénylet nyomait francia, svájci, olasz és csehszlovák területen fe­dezték fel és így semmi ok sincsen arra, hogy egyes más országokat gyanúsítsa­­nak meg. A vizsgálatból a politikát telje­­sen ki kell küszöbölni. Felesleges és ve­szélyes volna olyan tényezők közbelépésé­hez folyamodni, amelyek csak elmérgesít­hetnék a helyzetet. Az egész ügyet nem­zetközi rendőri intézkedések révén lehet tisztázni s ha a merényletnek politikai oldala is van, az csak a jugoszláv belpo­litikát illetheti.

Next