Budapesti Hírlap, 1935. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-01 / 1. szám

4 B. B . 1985 JANU­ÁR 1, KEDD ­­1 ......... A francia külügyminisztérium nyilatkozata PÁRIZS, dec. 31. (Havas) A külügyminisztérium közli: A sajtó bizonyos értesüléseivel kapcsolatban hivatalos körökben hétfőn délelőtt kije­lentették, hogy a Középeurópára irányuló olasz-francia tárgyalások során nem volt szó revizorizmusról, hanem ellenkezőleg az érdekelt államok függetlenségének és integritásának tiszteletben tartásáról. tokra még nem ismertek, Párizsban egyes lapok nem adták fel teljesen azt a re­ményt, hogy Laval a hét közepén mégis Rómába indulhat. Általában azonban a ró­mai látogatás elhalasztásával, mint igen valószínű ténnyel számolnak. Ha Musso­lini válaszát a francia kormány nem ta­lálja kielégítőnek, akkor a tárgyalások egyelőre Genfben folynának tovább a népszövetségi tanácsülés alkalmával ösz­­szegyűlt érdekelt felek között. Ebben az esetben Lávai római útja csak január vé­gén válnék esedékessé. „Franciaországnak ép annyira fontos a meg­egyezés mint Olaszországnak" ROMA, dec. 31. A francia-olasz tárgyalásokról kiadott különböző párizsi jelentésekről írva a Lavoro Fascista megállapítja, hogy a nyi­latkozatok és közlemények egyelőre oly zavarosak, hogy azokból nem sok értelmet lehet kihámozni. Az az egy bizonyos, hogy a megeyezésnek igen nagy jelentősége volna, de ezt Franciaország különféle szakértőinek is meg kell érteniök. Francia­­országnak legalább annyira fontos a meg­egyezés, mint Olaszországnak.­­ Ha tehát a francia miniszteriális urak nem tudnak tisztán látni — írja a lap — azt nagyon sajnáljuk, de ez nem a mi dolgunk, hanem a franciáké. Anglia nem csatlakozik az Ausztria függgetlen­­ségét biztosító egyezményhez LONDON, dec. 31. A Reuter-iroda diplomáciai levelezője jelenti: Bizonyos külföldi körök annak lehető­ségéről beszéltek, mintha Anglia csatla­koznék a tervezett nemzetközi egyezmény­hez, amely Ausztria függetlenségét bizto­sítaná. Ilyen lépésre nincs semmi kilátás. A végső eredmény szükségképpen a Sir John Simon és Laval között folytatandó megbeszéléseken és magának a tervezett egyezménynek természetén fog ugyan megfordulni, most azonban szó sincs arról, hogy Anglia is aláírja az egyezményt. Anglia tudvalévően hozzájárult a múlt februári közös nyilatkozathoz, amelyben Franciaország, Olaszország és Anglia ki­jelentették, hogy Ausztria sérthetetlen­sége és függetlensége politikájuk egyik sarkalatos pontja. Anglia pártolja ugyan a tervezett egyezmény elvét, de tényleges résvételének kérdése egészen más dolog. Miért van szükség a városfejlesztési törvényre Irta: Münnich Aladár A község- és városrendezés helyes ala­pokra való fektetése nem tartozik a napi politika szenzációi közé, de annál kiáltóbb és fontosabb szükséglet az egész ország közgazdasága, higiéniája és kultúrája szempontjából. Fabinyi Tihamér keres­kedelmi miniszter „Városrendezés” című, a Budapesti Hírlapban megjelent cikke állásfoglalás, hitvallás ebben a rend­kívüli jelentőségű témakörben, melyet ke­vesen ismernek, s így kevesen értik meg annak nagy jelentőségét. A cikk minden sorából láthatjuk, hogy a kereskedelmi miniszter mily éles meglátással ismeri fel a kérdés fontosságát és reflektor módjára világít rá a tennivalókra. A közönség nálunk hajlandó azt hinni, hogy a városrendezés egyértelmű az ut­cák kiszélesítésével, vagy egyes költséges utcanyitásokkal, s esetleg egy-egy köz­épület sikerültebb, esetleg kevésbé sike­rült elhelyezésével. Ha ilyesmiről halla­nak, akkor mindjárt nagy költségekre gondolnak, melyet mai szomorú helyze­tünkben az ország nem bíz meg, holott a Városrendezés feladata legfőképpen a jövő telepedések helyes és okszerű irányításá­ban van, tehát olyan tevékenység, mely pénzbe nem kerül, de amely az előrelátás révén óriási bajoktól és költségektől menti meg a közületeket, hibás tőkebefektetések­től a polgárságot, gyorsítja a forgalmat, fokozza az életbiztonságot, egészséges otthonok és városrészek képződését se­gíti elő és így az ország minden polgárá­nak életét szebbé, jobbá és könnyebbé teszi. Éppen ezért nagyjelentőségűnek kell tartani a kereskedelmi miniszternek azt a bejelentését, hogy a kormányzat ré­széről a kezdő lépések konkrét alakot ölt­­hetnek, és bízhatunk benne, hogy az általa előkészített városfejlesztési törvényjavas­lat, mely mindezeken a kérdéseken kíván segíteni, mielőbb a parlament elé fog ke­rülni. Ez a törvény nagy fordulat lesz város­­fejlesztési kérdéseinkben, mert ennek se­gítségével tudunk hozzácsatlakozni a nyugateurópai városfejlesztési kultúrához, amelytől főleg a vesztett háború követ­keztében beállott napi gondjaink között mérföldekkel elmaradtunk. Mert ne ejtsen tévedésbe senkit az, hogy városaink és községeink belterülete az utolsó 10 évben lényegesen csinosodott és hogy közületeink erejükön túlmenő áldozatokkal és háztar­tásaiknak súlyos megterhelésével közmű­veket, burkolatokat, parkokat, s díszes középületeket emeltek, mikor ugyanakkor a városoknak, elővárosoknak és községek­nek külső területén óriási tömegek helyez­kedtek el a leganarchikusabb szétszórt­­­ságban és az életstandardnak olyan lefo­kozásával, mely a sötét balkáni települé­sekre emlékeztet. A forgalmi eszközök megjavulása, az autó, autóbusz, bicikli térhódítása, a ja­vuló utak, a versenyző közlekedési eszkö­zök és az ennek nyomában kirobbanó családiház mozgalom, melyet pénzértékünk ingadozása is elősegített, ugyanis ható­ságainkat teljesen készületlenül találta, és azok az elavult jogalkotások fegyverei­vel képtelenek voltak gátat vetni a ki­csinyes magánérdek hullám-áradatának, mely városaink környékét elöntötte. Első­sorban ezeket a jogalkotásokat kell új, modern bázisra fektetni és az egész or­szágra centrálisan, egységesen kiterjesz­teni. Ez a jogalkotás a parlament elé ke­rülő városfejlesztési törvény, amely köte­lezi közületeinket a városfejlesztési tervek elkészítésére, s azokat egységes szempont­ból elbírálja; ez ad jogi eszközöket a ra­cionális telekfelosztás és tagosítás keresz­tülvitelére. Ennek alapján fog az illető kö­zület dönteni saját belső telepítési politi­kájáról, tehát arról a kérdésről, hogy a város mely irányba való fejlesztését tartja gazdaságosnak, hogy erre a fejlesztésre milyen eszközöket kíván igénybe venni. Manapság oly sokat hangoztatják az élet minden vonalán a tervgazdálkodás szükségességét, amely éppen azon a té­ren van elhanyagolva, ahol a tervszerű előrelátás és irányítás szükségessége min­den vitán felül áll. Mert hogy az üres telkek között fekvő kihasználatlan közmű, vagy közlekedési eszköz súlyos teherként nehezedik a közületre, vagy a távolsági forgalmat szolgáló betonutak kétoldali be­építése és a forgalom megbénítása a kö­­zületnek súlyos károkat okoz, azt senki tagadásba nem veheti. Ugyancsak gondolkozásra kell, hogy késztessen az a híradás, hogy az Egyesült államokban a karácsonyi ünnepek alatt 117, Angliában pedig 26 ember vesztette életét autószerencsétlenség következtében, melynek nagy részét helyesebb városren­dezéssel, biztos f­o­rma áttekinthető utcákkal el lehetett volna kerülni. Vagy itt van a Balaton kérdése, amelynek meg­felelő kultúrszínvonalra való fejlesztése elsősorban városrendezési kérdés. Erre a tervszerű előrelátó szükséges­ségére világít rá a keresked­ő miniszter fejtegetése és mindazok, amnii ezeknek a kérdéseknek nagy horderejűt át tudják látni, s akik nemcsak Magyarország pil­lanatnyi szükségleteire, de jövőjére is gondolnak, azok lelkesedéssel fogadják korszakalkotó kezdeményezését. Antal Géza református püspök meghalt A református egyház egyik kiválóan értékes fia, a tudós és külföldön is nagyra­­tartott egyházi vezérember, a nemzeti sors jobbrafordításának nemes és fáradhatat­lan munkása: felsőgelléri Antal Géza dr. dunántúli református püspök, felsőházi tag, volt országgyűlési képviselő, püspök­ségének tizenegyedik évében a hétfőre vir­radó éjszaka, hatvankilencedik életévében, hosszas szenvedés után elhúnyt. Évek óta gyógyíthatatlan betegség kí­nozta: cukorbaja élő fehérvérűsége volt és ennek a kettős rohamnak egyébként is gyenge szíve nem állhatott soká ellent. Még az elmúlt nyáron felkereste az egyik bakonyerdei üdülőhelyet, de ez az út egész­ségi állapotán már nem sokat segített. Azóta még többször feljött a fővárosba, hogy a gondjaira bízottaknak segítségére legyen. Az utóbbi hetekben hirtelen rop­pant össze. Egyházkerületi elnöktársa, Balogh Jenő dr. főgondnok és meghitt barátja, Darányi Kálmán miniszterelnökségi államtitkár, a pápai főiskola gondnoka többször látogatta meg a nagybeteg püspököt a legutóbbi na­pokban, s folyton lehangolóbb híreket hoz­tak róla. Antal Géza testi ereje állandóan fogyott és hasztalan volt kitűnő orvosai­nak, köztük Csehszombathy László dr. kór­házigazgatónak minden erőfeszítése, a sokat próbált szív vasárnap éjfélkor fel­mondta a szolgálatot. Egyházpolitikájában belül és kívül egy­aránt a mérsékletnek, a türelemnek és a kiegyenlítésnek volt a híve, öntudatosan vallotta a maga meggyőződését, de a tiszta álláspont iránt másokkal szemben is min­dig megbecsülést hirdetett, megértésre tö­rekedett. Saját tábora, a reformátusság, kétségkívül egyik legkülönb elméleti és gyakorlati szakemberét, egyik messzeható elméjét veszítette el benne. Élete és munkássága­ ­, megboldogult püspök Tatán született, 1866 március 17-én. A család őse, Antal Ambrus 1662-ben kapott nemességet. Édes­atyja, Antal Lajos ügyvéd volt Pápán. A püspök két fivére közül az idősebbik, La­jos tatai esperes, ászári lelkész korában halt meg; nővérei, Berta és Irén szintén papi családokkal jutottak rokonságba. Berta testvére, aki évek sora óta megható önfeláldozással gondozta és ápolta a püs­pököt, a korán elhunyt Nagy Sándor szo­­módi lelkész özvegye s ugyancsak két fiút adott a református lelkészi karnak. Antal Géza Tatán és Pápán végezte kö­zépiskoláit, korán kitűnt éles értelmével és írói képességeivel. A teológiát Pápán kezdte s itteni diáksága alatt sokat dolgo­zott az Ifjúsági Képzőtársulatban, amely­nek valamikor Petőfi és Jókai is tagjai voltak. A „Nefelejts” című ifjúsági lapnak ezidőben szerkesztője is. 1885-ben meg­­kapta a Stipendium Bernardinum-ot, az utrechti egyetemre ment, ahol három évet töltött. It isk­olatársa volt Cram — évti­zedek múlva utrechti egyetemi tanár,­­­ akinek a magyar ügy Trianon óta olyan sokat köszönhet. Közben a nyári szemesz­­tereken felkereste a tübingeni, heidelbergi, berlini egyetemeket és itt kötött szoros barátságot a későbbi világhírű berlini pro­fesszorral, Reissmannal. Lelkészi oklevelet Pápán szerzett, majd a bécsi egyetemen, egyhangú kitüntetéssel, bölcsészettudori diplomát. Doktori érteke­zésének címe ez volt: „Die Modalität der Urteile und die logische Grundlage der Wahrscheinlichkeitsrechnung”. Ugyancsak németül írta meg még 1888-ban feltűnést keltett értekezését a XIX. századi holland bölcsészetről, majd a disszertációt ma­gyarra fordítva, a budapesti egyetemhez nyújtotta be honosítás végett s cenzorai közül Alexander Bernát is nagy dicséret­tel emlékezett meg az ifjú Antal Géza mű­véről. Még 1888-ban lett a pápai református főgimnázium vallástanára. 1898-ban, Kiss János nyugalombavonu­­lása után választották meg a pápai teoló­giai akadémián a rendszeres teológia tan­székére, nyilvános rendes professzornak, s ezt a katedrát 1917-ig látta el, amikor a bölcsészet-neveléstani tanszékkel felcserélte. 1905—06-ban, a Református Egyetemes Konvent megbízásából hosszabb tanul­mányutat tett az Északamerikai Egyesült Államokban lévő magyar református gyü­lekezetek körében, s az ottani magyarság helyzetét, a kivándorlás kérdését hatalmas kötetben világította meg. „Az amerikai magyarság jövője nemzeti szempontból” című könyvében. Pápa város képviselőtes­tületének, Veszprém vármegye törvényha­tósági bizottságának évtizedeken át tagja és szava mindkét testületben döntő jelentő­ségű volt. 1910-ben Pápa város országgyűlési kép­viselőjévé választotta. Közben az Országos Református Tanáregyesület megszervezé­sét vállalta, ennek az egyesületnek mind­­mostanig tiszteletbeli elnöke,­­ a Protes­­táns Irodalmi Társaság alapítótagja, szint­úgy tagja az Országos Közoktatási Ta­nácsnak is. Az összeomlás után visszavonult a köz­élettől, ami nem tartotta vissza Pápa vá­ros kommunista vezetőit attól, hogy túsz­ként fogságba ne hurcolják. 1919 őszén Hollandiába ment, hogy a már előzőleg az ország érdekében megkezdett informáló­munkáját folytassa. Az egész nemzet osz­tatlan háláját érdemelte ki azzal a propa­gandatevékenységgel, amelyet azóta,­ az összes nagyobb holland városokban tartott előadásaival és hírlapi, valamint tudomá­nyos cikkeivel kifejtett. Hollandiai iro­dalmi működésének elismeréséül a Német­­alföldi Irodalmi Társaság és a Zeelandi Tudományos Társulat választotta tagjai sorába. k­i­a. Püspökségének évei 1924 őszén, mint a dunántúli egyházke­rületnek addigi főjegyzőjét választották püspökké, ő dolgozta ki és tárgyalta le évek munkájával a lelkésztanítói reformot, a Konvent és Zsinat alkotásaiban is nagy része van. Révész püspök halála óta a re­formátusok felsőházi képviseletében is he­­lyet foglalt, miután már előbb Veszprém vármegye megbízásából viselt felsőházi tagságot. A pápai főiskola négyszázéves jubileumán a kormányzó ritkán adományo­zott „teljes elismerésé”-vel tüntette ki. Pontosan éjjel féltizenkettőkor állott be a halál, amelynek, pillanatában nővérén kívül két unokaöccse: Nagy Ernő dr. or­vos és Nagy Gábor dr. református vallás­tanító lelkész, valamint hűséges titkára, Fazekas Mihály állottak mellette. Antal püspök halála mindenütt fájdalmas mély részvétet keltett. Holttestét a pápai püspöki székház dísztermében ravatalozták fel, innen holnap, újév napján átviszik a református templomba. A püspök halálának híre percek alatt el­terjedt az egész városban s a középülete­ken éppenugy, mint a magánházakon fe­kete lobogót tűztek ki a lakosság osztat­lan gyászának jeléül. Antal Géza püspök temetése szerdán déli egy órakor lesz Pápán, a teme­tési szertartást Ravasz László dr. duna­­melléki püspök végzi, azután a Pápa vá­rosa által adományozott díszsírhelyre te­metik a püspököt. A részvét Wlassics Gyula báró, a felsőház elnöke, Antal Gézának, a dunántúli református egyházkerület püspökének, a felsőház tag­jának elhunyta alkalmából, meleg részvé­tét fejezte ki az elhunyt nővérének, vala­mint a református egyetemes konvent vi­lági elnökének. A magyar evangélikus egyház nevében Radvánszky Albert báró dr. egyetemes felügyelő, a református egyházhoz igen meleghangú részvéttáviratot intézett, amelyben méltatja az elhunytat, mint az evangélikus egyháznak is őszinte barátját és veszteségét. I Beck lengyel­­mlrigyminiszter a svéd királynál VARSÓ. dec. 31. Mint Stockholmból jelentik, Gusztáv svéd király hétfőn délben kihallgatáson fogadta Beck lengyel külügyminisztert. Kedden Sand­­ler svéd miniszterelnök ebédet ad a lengyel

Next