Budapesti Hírlap, 1935. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
1935-01-01 / 1. szám
4 B. B . 1985 JANUÁR 1, KEDD 1 ......... A francia külügyminisztérium nyilatkozata PÁRIZS, dec. 31. (Havas) A külügyminisztérium közli: A sajtó bizonyos értesüléseivel kapcsolatban hivatalos körökben hétfőn délelőtt kijelentették, hogy a Középeurópára irányuló olasz-francia tárgyalások során nem volt szó revizorizmusról, hanem ellenkezőleg az érdekelt államok függetlenségének és integritásának tiszteletben tartásáról. tokra még nem ismertek, Párizsban egyes lapok nem adták fel teljesen azt a reményt, hogy Laval a hét közepén mégis Rómába indulhat. Általában azonban a római látogatás elhalasztásával, mint igen valószínű ténnyel számolnak. Ha Mussolini válaszát a francia kormány nem találja kielégítőnek, akkor a tárgyalások egyelőre Genfben folynának tovább a népszövetségi tanácsülés alkalmával öszszegyűlt érdekelt felek között. Ebben az esetben Lávai római útja csak január végén válnék esedékessé. „Franciaországnak ép annyira fontos a megegyezés mint Olaszországnak" ROMA, dec. 31. A francia-olasz tárgyalásokról kiadott különböző párizsi jelentésekről írva a Lavoro Fascista megállapítja, hogy a nyilatkozatok és közlemények egyelőre oly zavarosak, hogy azokból nem sok értelmet lehet kihámozni. Az az egy bizonyos, hogy a megeyezésnek igen nagy jelentősége volna, de ezt Franciaország különféle szakértőinek is meg kell érteniök. Franciaországnak legalább annyira fontos a megegyezés, mint Olaszországnak. Ha tehát a francia miniszteriális urak nem tudnak tisztán látni — írja a lap — azt nagyon sajnáljuk, de ez nem a mi dolgunk, hanem a franciáké. Anglia nem csatlakozik az Ausztria függgetlenségét biztosító egyezményhez LONDON, dec. 31. A Reuter-iroda diplomáciai levelezője jelenti: Bizonyos külföldi körök annak lehetőségéről beszéltek, mintha Anglia csatlakoznék a tervezett nemzetközi egyezményhez, amely Ausztria függetlenségét biztosítaná. Ilyen lépésre nincs semmi kilátás. A végső eredmény szükségképpen a Sir John Simon és Laval között folytatandó megbeszéléseken és magának a tervezett egyezménynek természetén fog ugyan megfordulni, most azonban szó sincs arról, hogy Anglia is aláírja az egyezményt. Anglia tudvalévően hozzájárult a múlt februári közös nyilatkozathoz, amelyben Franciaország, Olaszország és Anglia kijelentették, hogy Ausztria sérthetetlensége és függetlensége politikájuk egyik sarkalatos pontja. Anglia pártolja ugyan a tervezett egyezmény elvét, de tényleges résvételének kérdése egészen más dolog. Miért van szükség a városfejlesztési törvényre Irta: Münnich Aladár A község- és városrendezés helyes alapokra való fektetése nem tartozik a napi politika szenzációi közé, de annál kiáltóbb és fontosabb szükséglet az egész ország közgazdasága, higiéniája és kultúrája szempontjából. Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter „Városrendezés” című, a Budapesti Hírlapban megjelent cikke állásfoglalás, hitvallás ebben a rendkívüli jelentőségű témakörben, melyet kevesen ismernek, s így kevesen értik meg annak nagy jelentőségét. A cikk minden sorából láthatjuk, hogy a kereskedelmi miniszter mily éles meglátással ismeri fel a kérdés fontosságát és reflektor módjára világít rá a tennivalókra. A közönség nálunk hajlandó azt hinni, hogy a városrendezés egyértelmű az utcák kiszélesítésével, vagy egyes költséges utcanyitásokkal, s esetleg egy-egy középület sikerültebb, esetleg kevésbé sikerült elhelyezésével. Ha ilyesmiről hallanak, akkor mindjárt nagy költségekre gondolnak, melyet mai szomorú helyzetünkben az ország nem bíz meg, holott a Városrendezés feladata legfőképpen a jövő telepedések helyes és okszerű irányításában van, tehát olyan tevékenység, mely pénzbe nem kerül, de amely az előrelátás révén óriási bajoktól és költségektől menti meg a közületeket, hibás tőkebefektetésektől a polgárságot, gyorsítja a forgalmat, fokozza az életbiztonságot, egészséges otthonok és városrészek képződését segíti elő és így az ország minden polgárának életét szebbé, jobbá és könnyebbé teszi. Éppen ezért nagyjelentőségűnek kell tartani a kereskedelmi miniszternek azt a bejelentését, hogy a kormányzat részéről a kezdő lépések konkrét alakot ölthetnek, és bízhatunk benne, hogy az általa előkészített városfejlesztési törvényjavaslat, mely mindezeken a kérdéseken kíván segíteni, mielőbb a parlament elé fog kerülni. Ez a törvény nagy fordulat lesz városfejlesztési kérdéseinkben, mert ennek segítségével tudunk hozzácsatlakozni a nyugateurópai városfejlesztési kultúrához, amelytől főleg a vesztett háború következtében beállott napi gondjaink között mérföldekkel elmaradtunk. Mert ne ejtsen tévedésbe senkit az, hogy városaink és községeink belterülete az utolsó 10 évben lényegesen csinosodott és hogy közületeink erejükön túlmenő áldozatokkal és háztartásaiknak súlyos megterhelésével közműveket, burkolatokat, parkokat, s díszes középületeket emeltek, mikor ugyanakkor a városoknak, elővárosoknak és községeknek külső területén óriási tömegek helyezkedtek el a leganarchikusabb szétszórtságban és az életstandardnak olyan lefokozásával, mely a sötét balkáni településekre emlékeztet. A forgalmi eszközök megjavulása, az autó, autóbusz, bicikli térhódítása, a javuló utak, a versenyző közlekedési eszközök és az ennek nyomában kirobbanó családiház mozgalom, melyet pénzértékünk ingadozása is elősegített, ugyanis hatóságainkat teljesen készületlenül találta, és azok az elavult jogalkotások fegyvereivel képtelenek voltak gátat vetni a kicsinyes magánérdek hullám-áradatának, mely városaink környékét elöntötte. Elsősorban ezeket a jogalkotásokat kell új, modern bázisra fektetni és az egész országra centrálisan, egységesen kiterjeszteni. Ez a jogalkotás a parlament elé kerülő városfejlesztési törvény, amely kötelezi közületeinket a városfejlesztési tervek elkészítésére, s azokat egységes szempontból elbírálja; ez ad jogi eszközöket a racionális telekfelosztás és tagosítás keresztülvitelére. Ennek alapján fog az illető közület dönteni saját belső telepítési politikájáról, tehát arról a kérdésről, hogy a város mely irányba való fejlesztését tartja gazdaságosnak, hogy erre a fejlesztésre milyen eszközöket kíván igénybe venni. Manapság oly sokat hangoztatják az élet minden vonalán a tervgazdálkodás szükségességét, amely éppen azon a téren van elhanyagolva, ahol a tervszerű előrelátás és irányítás szükségessége minden vitán felül áll. Mert hogy az üres telkek között fekvő kihasználatlan közmű, vagy közlekedési eszköz súlyos teherként nehezedik a közületre, vagy a távolsági forgalmat szolgáló betonutak kétoldali beépítése és a forgalom megbénítása a közületnek súlyos károkat okoz, azt senki tagadásba nem veheti. Ugyancsak gondolkozásra kell, hogy késztessen az a híradás, hogy az Egyesült államokban a karácsonyi ünnepek alatt 117, Angliában pedig 26 ember vesztette életét autószerencsétlenség következtében, melynek nagy részét helyesebb városrendezéssel, biztos forma áttekinthető utcákkal el lehetett volna kerülni. Vagy itt van a Balaton kérdése, amelynek megfelelő kultúrszínvonalra való fejlesztése elsősorban városrendezési kérdés. Erre a tervszerű előrelátó szükségességére világít rá a kereskedő miniszter fejtegetése és mindazok, amnii ezeknek a kérdéseknek nagy horderejűt át tudják látni, s akik nemcsak Magyarország pillanatnyi szükségleteire, de jövőjére is gondolnak, azok lelkesedéssel fogadják korszakalkotó kezdeményezését. Antal Géza református püspök meghalt A református egyház egyik kiválóan értékes fia, a tudós és külföldön is nagyratartott egyházi vezérember, a nemzeti sors jobbrafordításának nemes és fáradhatatlan munkása: felsőgelléri Antal Géza dr. dunántúli református püspök, felsőházi tag, volt országgyűlési képviselő, püspökségének tizenegyedik évében a hétfőre virradó éjszaka, hatvankilencedik életévében, hosszas szenvedés után elhúnyt. Évek óta gyógyíthatatlan betegség kínozta: cukorbaja élő fehérvérűsége volt és ennek a kettős rohamnak egyébként is gyenge szíve nem állhatott soká ellent. Még az elmúlt nyáron felkereste az egyik bakonyerdei üdülőhelyet, de ez az út egészségi állapotán már nem sokat segített. Azóta még többször feljött a fővárosba, hogy a gondjaira bízottaknak segítségére legyen. Az utóbbi hetekben hirtelen roppant össze. Egyházkerületi elnöktársa, Balogh Jenő dr. főgondnok és meghitt barátja, Darányi Kálmán miniszterelnökségi államtitkár, a pápai főiskola gondnoka többször látogatta meg a nagybeteg püspököt a legutóbbi napokban, s folyton lehangolóbb híreket hoztak róla. Antal Géza testi ereje állandóan fogyott és hasztalan volt kitűnő orvosainak, köztük Csehszombathy László dr. kórházigazgatónak minden erőfeszítése, a sokat próbált szív vasárnap éjfélkor felmondta a szolgálatot. Egyházpolitikájában belül és kívül egyaránt a mérsékletnek, a türelemnek és a kiegyenlítésnek volt a híve, öntudatosan vallotta a maga meggyőződését, de a tiszta álláspont iránt másokkal szemben is mindig megbecsülést hirdetett, megértésre törekedett. Saját tábora, a reformátusság, kétségkívül egyik legkülönb elméleti és gyakorlati szakemberét, egyik messzeható elméjét veszítette el benne. Élete és munkássága , megboldogult püspök Tatán született, 1866 március 17-én. A család őse, Antal Ambrus 1662-ben kapott nemességet. Édesatyja, Antal Lajos ügyvéd volt Pápán. A püspök két fivére közül az idősebbik, Lajos tatai esperes, ászári lelkész korában halt meg; nővérei, Berta és Irén szintén papi családokkal jutottak rokonságba. Berta testvére, aki évek sora óta megható önfeláldozással gondozta és ápolta a püspököt, a korán elhunyt Nagy Sándor szomódi lelkész özvegye s ugyancsak két fiút adott a református lelkészi karnak. Antal Géza Tatán és Pápán végezte középiskoláit, korán kitűnt éles értelmével és írói képességeivel. A teológiát Pápán kezdte s itteni diáksága alatt sokat dolgozott az Ifjúsági Képzőtársulatban, amelynek valamikor Petőfi és Jókai is tagjai voltak. A „Nefelejts” című ifjúsági lapnak ezidőben szerkesztője is. 1885-ben megkapta a Stipendium Bernardinum-ot, az utrechti egyetemre ment, ahol három évet töltött. It iskolatársa volt Cram — évtizedek múlva utrechti egyetemi tanár, akinek a magyar ügy Trianon óta olyan sokat köszönhet. Közben a nyári szemesztereken felkereste a tübingeni, heidelbergi, berlini egyetemeket és itt kötött szoros barátságot a későbbi világhírű berlini professzorral, Reissmannal. Lelkészi oklevelet Pápán szerzett, majd a bécsi egyetemen, egyhangú kitüntetéssel, bölcsészettudori diplomát. Doktori értekezésének címe ez volt: „Die Modalität der Urteile und die logische Grundlage der Wahrscheinlichkeitsrechnung”. Ugyancsak németül írta meg még 1888-ban feltűnést keltett értekezését a XIX. századi holland bölcsészetről, majd a disszertációt magyarra fordítva, a budapesti egyetemhez nyújtotta be honosítás végett s cenzorai közül Alexander Bernát is nagy dicsérettel emlékezett meg az ifjú Antal Géza művéről. Még 1888-ban lett a pápai református főgimnázium vallástanára. 1898-ban, Kiss János nyugalombavonulása után választották meg a pápai teológiai akadémián a rendszeres teológia tanszékére, nyilvános rendes professzornak, s ezt a katedrát 1917-ig látta el, amikor a bölcsészet-neveléstani tanszékkel felcserélte. 1905—06-ban, a Református Egyetemes Konvent megbízásából hosszabb tanulmányutat tett az Északamerikai Egyesült Államokban lévő magyar református gyülekezetek körében, s az ottani magyarság helyzetét, a kivándorlás kérdését hatalmas kötetben világította meg. „Az amerikai magyarság jövője nemzeti szempontból” című könyvében. Pápa város képviselőtestületének, Veszprém vármegye törvényhatósági bizottságának évtizedeken át tagja és szava mindkét testületben döntő jelentőségű volt. 1910-ben Pápa város országgyűlési képviselőjévé választotta. Közben az Országos Református Tanáregyesület megszervezését vállalta, ennek az egyesületnek mindmostanig tiszteletbeli elnöke, a Protestáns Irodalmi Társaság alapítótagja, szintúgy tagja az Országos Közoktatási Tanácsnak is. Az összeomlás után visszavonult a közélettől, ami nem tartotta vissza Pápa város kommunista vezetőit attól, hogy túszként fogságba ne hurcolják. 1919 őszén Hollandiába ment, hogy a már előzőleg az ország érdekében megkezdett informálómunkáját folytassa. Az egész nemzet osztatlan háláját érdemelte ki azzal a propagandatevékenységgel, amelyet azóta, az összes nagyobb holland városokban tartott előadásaival és hírlapi, valamint tudományos cikkeivel kifejtett. Hollandiai irodalmi működésének elismeréséül a Németalföldi Irodalmi Társaság és a Zeelandi Tudományos Társulat választotta tagjai sorába. kia. Püspökségének évei 1924 őszén, mint a dunántúli egyházkerületnek addigi főjegyzőjét választották püspökké, ő dolgozta ki és tárgyalta le évek munkájával a lelkésztanítói reformot, a Konvent és Zsinat alkotásaiban is nagy része van. Révész püspök halála óta a reformátusok felsőházi képviseletében is helyet foglalt, miután már előbb Veszprém vármegye megbízásából viselt felsőházi tagságot. A pápai főiskola négyszázéves jubileumán a kormányzó ritkán adományozott „teljes elismerésé”-vel tüntette ki. Pontosan éjjel féltizenkettőkor állott be a halál, amelynek, pillanatában nővérén kívül két unokaöccse: Nagy Ernő dr. orvos és Nagy Gábor dr. református vallástanító lelkész, valamint hűséges titkára, Fazekas Mihály állottak mellette. Antal püspök halála mindenütt fájdalmas mély részvétet keltett. Holttestét a pápai püspöki székház dísztermében ravatalozták fel, innen holnap, újév napján átviszik a református templomba. A püspök halálának híre percek alatt elterjedt az egész városban s a középületeken éppenugy, mint a magánházakon fekete lobogót tűztek ki a lakosság osztatlan gyászának jeléül. Antal Géza püspök temetése szerdán déli egy órakor lesz Pápán, a temetési szertartást Ravasz László dr. dunamelléki püspök végzi, azután a Pápa városa által adományozott díszsírhelyre temetik a püspököt. A részvét Wlassics Gyula báró, a felsőház elnöke, Antal Gézának, a dunántúli református egyházkerület püspökének, a felsőház tagjának elhunyta alkalmából, meleg részvétét fejezte ki az elhunyt nővérének, valamint a református egyetemes konvent világi elnökének. A magyar evangélikus egyház nevében Radvánszky Albert báró dr. egyetemes felügyelő, a református egyházhoz igen meleghangú részvéttáviratot intézett, amelyben méltatja az elhunytat, mint az evangélikus egyháznak is őszinte barátját és veszteségét. I Beck lengyelmlrigyminiszter a svéd királynál VARSÓ. dec. 31. Mint Stockholmból jelentik, Gusztáv svéd király hétfőn délben kihallgatáson fogadta Beck lengyel külügyminisztert. Kedden Sandler svéd miniszterelnök ebédet ad a lengyel